Délmagyarország, 1974. július (64. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-19 / 167. szám

PÉNTEK, ma. JtTUJJS 19. SZEGEDI ÜNNEPI HETEK 1974 A 28. Szegedi Ipari Vá­sár ünnepélyes megnyitása a Marx téren, délelőtt 11 órakor. XI. Pedagógiai Nyári Egyetem előadásai az MTA Szegedi Biológiai Központ­jának előadótermében, dél­előtt 9-től Kátai Mihály tűzzománc­műveiből kiállítás a kép­csarnok bemutatótermében, augusztus 2-ig. Régi művek, új szerzemé­­nyek-kiállítás a Bartók Bé­la Művelődési Központban, július 30-ig. Bódy Irén textiltervező kékfestő kiállítása a Bar­tók Béla Művelődési Köz­pontban, július 30-ig. Mészáros Dezső szobrász­­művész szabadtéri szobor­­kiállítása a Móra-parkban, augusztus 20-ig. Melocco Miklós szobrász­­művész kiállítása a Közmű­velődési Palota kupolájá­ban, augusztus 20-ig. Tűzzománcok A népművészetnek, tárgyi és szellemi hagyományaink­nak, ma virágzó kultúránk­nak legmélyebb gyökereinél, legősibb rétegeiben kutat kí­sérletező kedvvel Kátai Mi­hály. Reprezentatív kamara­­tárlatát, melyet az utóbbi években készített tűzzo­máncképeiből válogattak, tegnap, csütörtökön délután nyitotta meg Szelesi Zoltán művészettörténész a Kép­csarnok Kárász utcai bemu­tatótermében. Sumér és kel­ta emlékek támadnak föl, ősi mítoszok sárkányalakjai, oroszlánjai, ördögei jelennek meg, kopjafa, aranykapu, vi­rág- és állatmotívumok sű­rítményei őrzik a hajdani jelképekben rejlő világegé­szet. Kun lovasok, alföldi pásztorok, madonnák, iste­nek, sellők, életfák népesí­tik be ezt az ősi forrásból táplálkozó modern művészi birodalmat. A kiállítás legszebb és leg­izgalmasabb darabjai a szin­tézis jegyében születtek. A tartalmi és formai összegzés szándéka szülte őket. A nép­művészet által megőrzött ősi motívumok új életre kelnek, új gondolatokkal gazdagod­nak. A mézeskalács-figurák­ból a hajdani formákat ma is őrző műalkotás lesz, me­lyeken egyszerre találkozha­tunk a fémmegmunkálás, a szobrászat, a festészet, a zo­­máncművészet, a bőrműves­ség mesterségjelvényeivel, karakteres jegyeivel. A for­máknak, műfajoknak ez a he­­terogenitása, egymásba átvál­­tása a teljességre törekvés szándékára utal. Éppúgy, ahogy az egykori sámánok, varázslók, táltosok maguk teremtette mítoszvilága is egy teljesség volt, az egész élet tükörképe. Kátai alkotásainak figurái, motívumkincse, őse jelei nem kitalálások. Egytől egyig ezredéves, eredeti mo­tívumok, melyek végigkísér­ték változó-alakuló-formá­­lódó jelentéssel és külső je­gyekkel a történelem évszá­zadait. A képírók és ezer­mesterek örököse, folytatója. Egyszerre fafaragó és alki­mista, fémműves és festő, a kemencék és a tűz tudósa, a múlt értékeinek fáradha­tatlan kutatója — igazi mű­vész. Nem idegen tőle a mí­­toszteremtő hajlam, mely a magyar lírában Juhász Fe­renc költészetének egyik leg­főbb jellemzője. A Képcsar­noknak valóban ünnepi ki­állítás ez a tűzzománc­bemutató. A tárlat legszebb darabjai között láthatjuk a Vándorkomédiások című né­pi ihletésű falikép-tervet, melyet a Szegedi Kamara­­színház pályázatára készített, a Madaras tékát, a szibériai ihletésű Kunbabákat, a mé­zeskalács formára emlékez­tető Kun lovast, a Pásztor madonnát, a Sellőt, vala­mint a majolikaeljárással kombinált, kisméretű festői képecskéket. A felületes szemlélő szá­mára Kátai alkotásainak de­­korativitása, a mély tüzű színek, a finoman ívelő raj­zosság és a zománc csillogó felülete jelenthet megragadó élményt. Azoknak viszont, akik el tudnak búvárkodni és gondolkodni egy-egy al­kotás motívumrendszerének eredetén, jelentésén, as­­­szociációs birodalmán, kime­ríthetetlen forrás ez a tár­lat. Ha ráhangolódunk Kátai kutató szenvedélyének, gondolatainak hullámhosszá­ra, egy sok szépséget és iz­galmat kínáló művészi vi­lágba juthatunk. Tandi Lajos Nagyobb területen­­ több kiállító Sajtótájékoztató az ipari vásárról A szegedi Marx téren, a vásárváros területén a pavi­lonok építői, a kiállító válla­latok dolgozói tegnap az utolsó simításokat végezték, hogy a mai, péntek déli idő­pontra minden a legnagyobb rendben legyen, s az ünne­pélyes megnyitó után tíz napon keresztül a nagykö­zönség és a szakembereknek a rendelkezésére álljon a 28. szegedi ipari vásár. A nyi­tás előtti napon, tegnap, csütörtökön délelőtt a szege­di városi tanács épületében dr. Csikós Ferenc, a tanács végrehajtó bizottságának tit­kára tájékoztatta a hazai és a külföldi újságírókat a vá­sár megrendezéséről és fel­adatairól. Részt vett a tájé­koztatón Papái József, az MSZMP Csongrád megyei és Berta István, az MSZMP Szeged városi bizottságának osztályvezetője is. Ott vol­tak a tanácsok kereskedel­mi osztályainak képviselői, a kiállító vállalatok vezetői és a szabadkai vásár igazgató­ságának megbízottai is. A Szegedi Ipari Vásár cél­járól dr. Csikós Ferenc el­mondta, hogy az a negyedik ötéves terv ipari, mezőgaz­dasági és kereskedelmi cél­kitűzéseinek megvalósítását szolgálja, s fórumot teremt ezen ágazatok fejlődését be­mutató vállalatoknak, szö­vetkezeteknek. — Célja a szegedi vásár­nak — mondotta többek kö­zött —, hogy segítse elő az ipar, a kereskedelem és a fogyasztók nyári találkozó­ját. Tartalmi mondanivaló­jában, külső megjelenési formájában méltóképpen reprezentálja Szeged, Csong­rád megye és az egész Dél- Alföld gazdasági fejlődését. Szemléltesse, milyen fejlő­dést ért el az ipar a köz­szükségleti cikkek gyártásá­ban, a választék bővítésében. Teremtsen fórumot a határ­menti árucsere-kapcsolat bő­vítésére, s Magyarország és Jugoszlávia közötti, elsősor­ban a határmenti kereske­delmi, gyáripari kooperáció és gazdasági együttműködés fejlesztésére. Segítse elő a mind sokoldalúbb együtt­működést és gazdasági kap­csolatot Szeged és jugoszlá­viai testvérvárosa, Szabadka között. Legyen fóruma az in­formációszerzésnek az ipar és a kereskedelem közvéle­mény-kutatása révén. Felvázolta ezután dr. Csi­kós Ferenc a Szegedi Ipari Vásár múltját, jelenét és jö­vőjét. A kétévenként meg­rendezésre kerülő Szegedi Ipari Vásár első elődjének tekintik az 1876-ban meg­rendezett kézműipari ter­mékbemutatót, amelyről írá­sos dokumentumok tudósíta­nak. Tehát két év múlva centenáriumi vásárra készül­nek, s az idei kiállítás már annak az előkészületeit is szolgálja. A városi tanács vezetősége jelentős összege­ket fordított a Marx téri vásárváros fejlesztésére: két új pavilont építettek fel az elmúlt hetekben, az egyik 2500 négyzetméter alapterü­letű, s a „centenáriumi pa­vilon” nevet kapta, a másik 414 négyzetméter alapterüle­tű. Mind a két kiállítási csarnokot a BNV városligeti területéről vásárolták, a nagyobbik az olaszoké volt, a kisebb a tanzániai kiállí­tókat szolgálta korábban. Elmondták a tájékoztatón, hogy a két állandó pavilon egész esztendő során hasz­nos célokat szolgál, hiszen a nagyobbik­at szeptember el­sejétől piaci árusok vehetik majd birtokukba. Az idei Vásárra a kiállítá­si terület jócskán megnöve­kedett: közel 18 ezer négy­zetméter áll a bemutatók rendelkezésére. A részt vevő vállalatok és szövetkezetek száma is rekordnak számít, hiszen 217 hazai és 47 jugo­szláv cég mutatja be termé­keit. A jugoszláv kiállítók nem csupán a Vajdaságból érkeznek, hanem­ távolabbi vidékekről: Zágrábból, Sza­rajevóból, Ljubljanából, Belgrádból és más ismert városokból, s a jugoszláv kereskedelmi cégek „égisze” alatt egy olasz vállalat is jelen lesz, s mezőgazdasági kisgépeket mutat be, ame­lyeket elsősorban a háztáji kertekben lehet kitűnően használni. A kiállító iparágak közül a gép- és mezőgépipar vezet 39 vállalattal, de igen sokan bemutatkoznak az élelmi­szeriparból, a textiliparból, a tartós fogyasztási cikkeket gyártó iparból, sok újdon­sággal vonul fel a tömeg­cikkipar, a vegyi- és mű­anyagipar, a fa- és bútor­ipar, a kézmű-, házi- és műbőr-szőrme­ipar is. A ki­állítók közül százan nevez­tek be a vásári díjakra 287 termékkel és 67 bemutató­területtel. A zsűri már el­bírálta a sorrendet, s ma délután adják át a Csongrád megyei és a szegedi városi tanács, valamint a vásár igazgatóságának nagydíját, illetve a vásári díjakat. A tegnapi sajtótájékozta­tón a Kiváló Áruk Fórumá­nak titkára is beszámolt ar­ról, hogy immár harmadszor rendezik meg Szegeden a dél-magyarországi pályáza­tot, s a kitüntető jelvénye­ket a vállalatok képviselői ugyancsak a mai díjkiosztó ünnepségen vehetik át. Részt vesz az idei Szegedi Ipari Vásáron a Fogyasztók Taná­csa is, és néhány vállalat felkérésére közvélemény­kutatást rendez meghatáro­zott termékekre. Ács S. Sándor felvétele A vásárhelyi HÖDGEP szakemberei még átfestik az egyik masinát, hogy külsőre is szépen mutasson a vásáron Két nagyvállalat szerződése Már második éve szocialista együttműködési szerződés alapján szállítja a divat- és munkaköpenyekhez szükséges szövetet a Kőbányai Textilművek. Most, e szerződés mintá­jára, a munkaruhaszövet szállítására a Lenfonó és Szö­vőipari Vállalattal kötött együttműködési megállapodást a Szegedi Ruhagyár. A három évre szóló szocialista szerző­dés alapján évente 3 millió négyzetméter szövetet szállít a Lenfonó és Szövőipari Vállalat. A szövetet és az ebből ké­szült munkaruhákat a ma megnyíló Szegedi Ipari Vásáron bemutatják a nagyközönségnek is. A szerződés a Szegedi Ipari Vásár első üzletkötése volt, és ünnepélyes keretek között írták alá tegnap délután a szegedi Hungária Szálló rózsaszín termében rendezett szak­mai nap keretében, termékbemutatón, az alapanyagot szál­lító és megrendelő vállalatok képviselőinek jelenlétében. A Lenfonó és Szövőipari Vállalat részéről dr. Beck Tamás vezérigazgató, a Szegedi Ruhagyár részéről pedig Szabó Sándor igazgató írták alá a szerződést. 5 Szacsvay László három szezonja Három éve, a főiskola után került Szacsvay Lász­ló a Nemzeti Színházhoz. Azóta játszott többek kö­­zött a Tragédiában, a Csák végnapjaiban, a Marat­­ban, a Szecsuáni jólélek­­ben, a Neveletlenekben, Mercur volt a Moliére Amphytrionjában. A Tovsztogonov­ rendezte Re­,­vizorban ő kapta Hleszta­­kov szerepét.­ ­ Régebben a polgármes­tert tartották a darab fősze­­replőjének. Hlesztakovot pe­dig úgy játszották, mintha nagy­stílű szélhámos lenne, okos vagány, aki könnyedén az ujja köré csavarja, falhoz állítja az egész bandát, a kisváros valamennyi beijedt notabilitását. Holott, Hlesz­­takov kisember. Gyanútlan kis alak, aki a korrupt vá­rosiak közé pottyan, és tel­jesen véletlenül bonyolódik a dolgokba. Olyan szeren­csétlen, hogy a körülötte ke­veredett szövevényből egye­dül ki sem tudná szabadíta­ni magát. Ilyennek írta meg Gogol is, ezért nem fért be­le Tovsztonogov koncepció­jába az első szereposztás, és így kaptam én egészen vá­ratlanul a szerepet. Szeren­csém volt, egyébként nem­csak most, hiszen a három év alatt elég sok feladatom adódott. A színész egyszer nagy szerepre kell, máskor epizódistának. A szakmát te­hát megtanulni, kitanulni nem lehet, itt nem jó iparos­ra van szükség, hanem olyan emberre, akinek mindig az a legfontosabb, amit éppen csinál. A színház társasjá­ték, többen játsszák, min­dig minden a többiektől, másoktól is függ. Szacsvffy László a sokat foglalkoztatott fiatal művé­szek közé tartozik. Film, te­levízió, szinkron, nyaranta a szentendrei teátrum. Mióta ismerik föl a járókelők az utcán? — Úgy két éve. Van en­nek kicsit kellemetlen olda­la is, de időnként kedves, humoros esetek adódnak. Az egyikhez előbb tudni kell, hogy tizenegy hónapos fiam, ha csendben van, akkor ép­pen eszik, így aztán regge­lenként veszem a szatyrot, és megyek a boltba vásárol­ni. Zárójelben: egyedül itt használom ki, hogy ismer­nek, kell a friss áru. Az tör­tént egyszer, hogy meglepe­tésemre a Filmvilág cím­lapjára kerültem. Megyek haza a bevásárlásból, a la­kás ajtajára valaki felra­gasztotta a címlapot, mellé egy darab papírt, amelyen a következő mondatot ol­­hattam: „Hát a szatyor maradt?” Persze az igazi öröm egészen más termé­szetű a mi pályánkon. Pél­dául: kimegy az ember a függöny elé, és felerősödik a taps. Vagy: egy poén után kétszázan egyszerre kezde­nek el nevetni a nézőtéren. Jó érzés. t — Összehasonlította már a szentendrei színházat és a szegedit? — Nem nagyon lehet, hi­szen ott öt nyarat töltöttem egymás után, Szegeden most vagyok először. Ked­ves, kamara jellegű, meg­hitt a tér szentendrei játék­szín, a szegedi hatalmas szín­pad kicsit idegen, meg kell tanulni, hogyan lehet alkal­mazkodni hozzá. Szinte új darabot játszunk, a jelene­teket átrendezik, még új szö­vegrészeket is kell tanul­nom. És én nehezen tanulok, rengeteg energiámat emészt fel a memorizálás, hamar is felejtek. A többi között ezért sem nagyon szeretek filmezni, hiszen ott is meg kell tanulni a szöveget, rá­megy az erő, és soha többet nincs szükségem rá. Egyéb­ként is, én legalább így hi­szem, egyedül a színház nyújt lehetőséget igazi mű­vészetre. A szombati bemutatón, a Czillei és a Hunyadiakban V. Lászlóként lép színpadra. Sulyok Erzsébet V. László — trikóban Nemzetközi bridzsverseny Várakozáson felül sok ne­vezés érkezett a Szegedi Ün­nepi Hetek programjában először augusztus 3-án és 4- én megrendezésre kerülő Szegedi Nemzetközi Páros Bridzsversenyre. Eddig mint­egy 60 páros jelezte részvé­telét. Az indulók között megtalálhatjuk a teljes ma­gyar élgárdát, az Európa­­bajnok párost, a külföldiek közül lengyeleket, osztráko­kat, románokat. A versenye­­ket a József Attila Tudo­mányegyetem KISZ-klubjá­­ban bonyolítják le. A hiva­talos díjakon kívül eddig a versenyen legjobban szerep­lő párosoknak különdíjat ajánlott fel a Szeged városi sporthivatal, a szegedi Ifjú­sági Ház és a JATE KISZ­­ klubja. A szegedi verseny­zők is készülnek erre a nemzetközi erőpróbára. Ti­­zenkét-tizenöt páros indul Szegedről. Néhányan nemré­giben Keszthelyen vettek részt egy jelentős versenyen, a napokban pedig egy páros romániai versenyre utazik. 1 a volán io. sz. VÁLLALAT . feliratú bélyegző 1974. július 17-én elveszett, Szeged 10. további felhasználásra érvénytelen!

Next