Délmagyarország, 1976. augusztus (66. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-06 / 185. szám
Péntek, 1976. augusztus 6 Erkel: Bánk bán. Előadás a Dóm téren, este 8 órakor. XVII. Szegedi Nyári Tárlat a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában, augusztus 20-ig. Kalmár Márton szobrászművész szabadtéri kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központ udvarán, augusztus 30-ig. Fotóklubok 12. Szegedi Szalonja. Kiállítás a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 21-ig. Joó József műgyűjteménye. Kiállítás a Juhász Gyula Művelődési Központban, augusztus 20-ig. Koszta Rozália festőművész kiállítása a November 1. Művelődési Központban, augusztus 20-ig. Kiss Sándor szobrászművész kiállítása a Móra Ferenc Múzeum kupolacsarnokában, augusztus 20-ig. Íróportrék. Molnár Edit fotókiállítása a Sajtóház Művészklubjában, szeptember 15-ig. Könyvkiállítás a Technika Házában, augusztus 8-ig. Művészet és otthon 1976. Kiállítás a Somogyi-könyvtárban, augusztus 20-ig. Numizmatikai kiállítás a Juhász Gyula Művelődési Központban, augusztus 8- *nA Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai. Centenáriumi Ipari Vásár és Kiállítás a Marx téren, augusztus 8-ig. IV. Nemzetközi Ökölvívó Kupa a Sportcsarnokban, délután 5 órától. SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Bánk bán Erkel operájának fölújítása a szabadtéri játékokon Nem a premierek kötelme csupán, de a fölújításoké, sőt valamennyi előadásé is a fegyelem. A szakmai alázat, hogy mindenkor az előszűri élményt, a friss illúzióját keltsék föl a rivaldán túlról a rivaldán innenre. Ne tűnjék méltánytalanságnak ezért, ha a Bánk bán szerda esti felújítását visszaidézve mindjárt az elején szóvá tesszük a kavaró momentumokat. A színpad köryéki, téroldali surrogások, a készület zajának beszüremkedései a nézőtérre óhatatlanok ugyan, ám semmiképpen sem zavarhatják a közönséget (még ha csupán az a felől ülőket) olyannyira, miként most végigcsörömpölték a balettesek szinte az első felvonást. A játék lazaságaitól nem maradt mentes a színpad sem, mi több, a zenekar egyes hangszercsoportjaitól is feszültebb koncentráció várható el, a belépések és kíséretek precízebb figyelme, mert maradéktalanul csak a fúvósokat dicsérhetnénk ezúttal. Az ünnepietlen ízék fölelevenítésével nincs szándékunkban alábecsülni a Bánk bán máskülönben begyakoroltan, olajozottan működő előadó aparátusát, mindössze jelezni szeretnénk, ha valami nincs rendjén. Mindössze jelezni, hiszen úgy érezzük, a szerda esti előadás több szempontból még fölül is emelkedett a méltán nagy sikerű tavalyinak. Vámos Lászlónak (azóta a Bánk televíziós változatában is megerősített) rendezői elképzeléseit mintha értőbben, rugalmasabban valósítaná meg a stáb. Célszerűbbek a mozgások, s úgy gazdálkodnak a tér adta lehetőségekkel, hogy a távolságok mértéke, a szereplők egymáshoz viszonyított járása, gesztuskészlete rendre kifejez valamit, elvétve esetleges. Oka lehet ennek a puszta tény, hogy tavaly óta tovább érett az előadás, de feltétlenül Vámos nyilvánvaló szándéka a cselekményszálak összetartozásának, ok-okozati összefüggéseinek kitapintására, történések egyidejűségét és egyszínhelyűségét láttatva. Mindehhez különlegesen alakítható, formálható színpadot kínál a szegedi szabadtéri, ahol könnyen gördülő, legyezőszerűen harmonikus mozgású díszlettömbjeivel Vámos már a tavalyi bemutatón igazolta kivételes képességét az itt oly fontos térgondolkodásban. A szerdai előadás igazán nagy élménye néhány közreműködőnek köszönhető. Szerepsúlya és teljesítménye miatt is előre kívánkozik Simándy József korábban annyit megcsodált, hasonlíthatatlan klasszisé Bánkja. Nem egy szerep ez Simándy gazdag repertoárján, hanem az életmű nagy szintézise, a legapróbb rezdülésekig kidolgozott, érett, művészi hitvallás történelemről és hazaszeretetről, drámáról és zenéről, szerelemről és hűségről — olyan egyetemességgel, amiképpen az ihlet ritka pillanataiban kihallgathatóak a remekművek totális világának varázslatos szellemhangjai. Simándyt hallgatva nyomasztó érzés keríti hatalmába az embert, vajon ki veheti át tőle majd Bánkot azzal a kegyetlen tehertétellel, amit örökül hagy egykoron operajátszásunknak? Külön tanulmányt érdemelne Melis György szenzációs Tiborca. Míg az ugyancsak kitűnő Radnay György szerepformálása az ágrólszakadt, útszéli porgörnyedtségének jellembélyegét sütötte az emlékezetbe, Melis Tiborc másik arcát fürkészi. Radnay térdre rogyott Bánk előtt, Melis György térde ereszkedik. Görnyedten jár ő is persze, esett végtagokkal, fáradtan, de szólamvezetésében valami utánozhatatlan fenség, filozófia, értelem parázslik. Egész magatartása a jobbágylét rongyai mögül magasítja föl az embert, az emberből kitéphetetlen méltóságot. Második felvonásbeli kettősükről valószínűleg sokáig beszélünk. Lényegében a tőle megszokott, finom asszonyos lírával megfestett Melindát mutatta be Moldován Stefánia, a kezdeti bizonytalansága (minapi betegségéből átmaradtak miatti visszafogottsága) után fölmelegedve, az intonációit is kitisztította. Komlóssy Erzsébet Gertrudista tartásos, erőteljes és szuggesztív ellenfele Bánknak, bársonyszövetű hangjának intenzitásával feszült pillanatokat teremt, csupán a mélyebb regiszterekben forszíroz olykor fölöslegesen. A békétlenek hangadója Sólyom Nagy Sándor Petúrja, masszív baritonjával élvezetes, és a híres bordalt elsőrangúan dalolja. Tekintélyt parancsoló Endre király Szalma Ferenc, s a tavalyi meglepetésszerű Ottója után sem lehet kifogásunk Kovács Józseffel szemben, legföljebb annyi megjegyzésünk, ha sokáig csak kacérkodik az operaszerepekkel, értékes éveket veszít, mert a többműfajúsághoz egyelőre nem eléggé képzett technikailag, nem kellően stabil az operaénekesi kultúrája. Jeles Biberach Gyimesi Kálmáné, friss, pihent, jól diszponált, és Sólom mester kisebb szerepében is megfelelt Réti Csaba. Az előadást Pál Tamás vezényelte, komoly érdemeket szerezve a felújítás sikerében. Tetszett a Barkóczy Sándor koreográfiájára eltáncolt verbunkos csakúgy, mint Márk Tivadar jelmezeinek tavaly már méltatott stílusgazdagsága. A kórusokat Szalay Miklós készítette elő. Nikolényi István Üzemi kultúrások részvételével Befejeződött a művelődéselméleti nyári egyetem A munkásművelődést központi témául választó idei nyári egyetemi előadások közül az utolsó három a munkásábrázolás kérdéseivel foglalkozott. Siklós Olga dramaturg a színházművészet, Kiss Lajos egyetemi tanár, kritikus a felszabadulás utáni magyar próza fejlődési állomásait tekintette át, ebből a nézőpontból. Tegnap pedig Tarján Tamás, a Látóhatár szerkesztője adott esztétikai értékelést az 1945 utáni költészet munkástémájú verseiről. Az V. Művelődéselméleti Nyári Egyetemnek ez volt az utolsó előadása. A kurzus számokban kifejezhető mérlege: a tíz nap alatt 14 előadás, amelyeket 270-en hallgatnak meg, művelődési házak, tanácsok, módszertani központok irányítói és munkatársai. A téma, érthetően, vonzotta a gyárak, üzemek kultúrájait, munkásművelődési előadóit is: több mint harmincan jöttek Szegedre az ország különböző nagyvállalataitól (Ganz MÁVAG, Ikarusz, Egyesült Izzó stb.), de a hallgatók között voltak több szegedi üzem (konzervgyár, textilművek, kendergyár, ruha- és gumigyár) képviselői is. A számokkal nem mérhető haszonról, azokról az értékekről, amelyekkel az előadássorozat hallgatói gazdagabbak lettek, dr. Veczkó József egyetemi docens, a nyári egyetem igazgatója a következőket mondta el: — A világon mindenütt érvényesül a jelenség, amelyik intézmény időről időre nem vizsgálja fölül saját munkáját, nem újítja meg rendszeresen önmagát, egyre nehezebb problémákkal kényszerül szembenézni, egyre súlyosabb gondok tornyosulnak előtte. A szervezeti és tartalmi megújításhoz próbáltuk hozzásegíteni a nyári egyetem megrendezésével a közművelődés irányítóit és a napi közművelődési feladatok végrehajtóit. Azt hiszem, az elméleti és gyakorlati problémákat felvető előadássorozat indítást adott a hallgatóknak, hogy újraértékeljék eddigi munkájukat és új gondolatokkal, tervekkel felvértezve lássanak a folytatáshoz. Az előadásokat kiegészítő sokrétű kulturális program, a szabadtéri előadások, tárlatok megtekintése, a zenei eseményeken való részvétel, a kirándulások élményei pedig pihentető, regeneráló, harmóniateremtő hatásukkal minden magyarázatnál világosabban, a gyakorlatban segítették bizonyítani: a népművelő első és legfőbb célja indítást adni az embernek, hogy egyre sokoldalúbban kibontakoztathassa önmagát. Úgy véli tehát, hogy a nyári egyetem szervezése, programja önmagában is iránymutató élő példa volt a népművelőknek saját törekvéseik realizálásához. De milyen segítséget adott a sajátos témakör, a munkásművelődés kérdéseinek kifejtése a mindennapi gyakorlathoz? — Újra szeretném hangsúlyozni: minthogy olyan elkötelezett népművelői küldetésről van szó, mint a munkásművelődés irányítása, szervezése, gyakorlata, végzetes lehet, ha ezek az emberek elvesznek a napi részfeladatokban, elfáradnak a programok végrehajtásában. Sohasem szabadna szem elől téveszteniük a végső célt, amely nem más, mint az ember önmegvalósítása. De az előadások témái, például a munkásosztály értelmezése, társadalmi helyzete, művelődésének gyökerei és a jelenlegi művelődési problémák, a munkásábrázolás kérdései, összességükben segítették a gyakorlati feladatok újragondolását és továbbvitelét. Elsősorban azzal, hogy őszinte, helyzetelemző, reális képet mutattak a munkásosztály egyes rétegeinek gondjairól, életmódjáról, és a munkásművelődés jellemzőit összes belső konfliktusával, buktatójával együtt ismertették. A hallgatók nagyjából ugyanazt a képet kapták, amely nap mint nap megelevenedik előttük munka közben, de pontos jellemzésére, a belőle következő feladatok tudatosítására nincs mindig módjuk, igényük vagy képességük. A munkásművelődés problematikájának tárgyalását most megelőzte az elméleti megalapozás, a politikai, ideológiai ismeretek felelevenítése is, elsősorban Jakab Sándornak, az MSZMP KB PTO osztályvezetőjének, Blaskovits Jánosnak, a Politikai Főiskola tanszékvezető tanárának, dr. Vonsik Gyulának, a TIT főtitkárának, dr. Koncz Jánosnak, a Csongrád megyei pártbizottság titkárának előadásaiban. Ezek a referátumok azért teremtettek jó alapokat a további témákhoz, mert nem az osztályról szóltak általában, hanem naponként termelődő ellentmondásaival ábrázolták a valóságos, rétegzett, hús-vér emberekből álló mai munkásosztályt. ____ 5 A vásárban a 120 ezredik látogatót köszöntötték Tájékoztatók, tárgyalások • Vásári nagydíjas a DEFAG-kiállítás A Szegedi Centenáriumi Ipari Vásár és Kiállítás keretében a Technika Házában a szabadkai AUTOOPREMA export-import vállalata rendezett műszaki bemutatót az építőipari szakembereknek. A „GRMEC” Zemuni Építőipari Vállalat különböző szigetelési anyagok felhasználási módjairól tartott tájékoztatót. A FIM Alföldi Porcelángyára is folytatta szakmai tárgyalását tegnap, a D-pavilonban. Másodszor rendezett bemutatót a kecskeméti Alföldi TÜZÉP Vállalat is. A látogatók egyik legkedveltebb bemutatója lett a vásári nagydíjas Dél-alföldi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság pavilonja. Már messziről felkelti az érdeklődést az esőbeállóval összekombinált kilátó, amelyet alföldi kirándulóhelyekre terveztek. Közutak mellé helyezhető pihenőbútorokat — fatörzsasztalokat és székeket — is bemutattak a kiállításon. Az erdei pihenőhelyek új építménye lehet a tetőfedővel ellátott, úgynevezett erdei iskola is; az ásotthalmi erdőben már van ilyen. Népgazdasági jelentőségű egy másik termékük, a konténerlemez. Az Óbudai Hajógyár európai használatra gyárt konténereket és a DEFAG-gyártmányú lemezt itt használják fel eredményesen. Eddig Japánból és Finnországból importálták az ilyen lemezeket az óbudaiak. A bükk-nyár kombinációval készített konténerlemez olcsóbb, minőségben pedig túlszárnyalja a külföldit. A Somogyi Fafeldolgozó Vállalat is helyet kapott a DEFAG pavilonjában. A szalagparketta-bemutatójuk sok érdeklődőt vonz. A különféle színű és nagyon tetszetős parketta előnye, hogy könnyen lerakható, élettartama pedig 20—25 év. Az erdészetben is egyre kevesebb a munkaerő, ezért a gépesítés itt is elsődleges feladat. A DEFAG-nál új erdőtelepítési géprendszert dolgoztak ki, melyet saját maguk készítettek el. Ma, pénteken tovább folytatódnak a szegedi vásáron a szakmai rendezvények és az üzleti tárgyalások. A Mezőgazdasági Ellátó Vállalat (AGROKER) szakemberei a kereskedelmi képviselőket, a háztájiban alkalmazható kisgépekről és növényvédő szerekről tájékoztatják. A Papíripari Vállalat és a PIÉRT Kereskedelmi Vállalat, valamint az Üvegipari Művek gyárai a D-pavilonban rendezik szakmai bemutatójukat. ____ R. F. Az Alföldi Porcelángyár állította össze a 126 ezredik látogatót köszöntő ajándékkosarat. Tegnap, a délutáni órákban érkezett családjával a vásárba Simon Kálmán, a DÉMÁSZ szegedi dolgozója, akinek kellemes meglepetést okozott a vásárigazgatóság kedvessége az ajándékkosárral. A látogatottság ezzel túlszárnyalta a legutóbbi vásárét, amikor százezer ember volt kíváncsi a kiállított termékekre, s a különböző bemutatókra. Az előjelek szerint az utolsó három nyitvatartási napon sem csökken majd a vásár iránti érdeklődés. Tegnap folytatódtak a szakmai tárgyalások. A HÓDGÉP a Sajtóházban tájékoztatta az újságírókat a vállalat tevékenységéről, és a vásárban kiállított gépekről. A sajtótájékoztatón megjelent Kangyalka Antal országgyűlési képviselő és dr. Forgó István, Makó város tanácselnöke is. Csongrád megye rangos nagyvállalata az idén is tetszetős bemutatót rendezett a centenáriumi vásár főterén. Bemutatták főbb termékeiket, s mivel a BMG makói gyárával bővült vállalatuk, ezért kiállították a zöldségbetakarító gépeket is. Kozári József műszaki igazgatóhelyettes elmondta: ha szükséges, a korábbi konstrukciójukon is változtatnak, a mezőgazdasági szakemberek javaslatára. Tervük, hogy a zöldségbetakarító gépeket is továbbfejlesztik, és hamarosan gyártani kezdik a fűszer-, az étkezési paprika és gyökérzöldség betakarító gépeket, valamint a burgonyabetakarító gépekhez szükséges adaptereket. Ezzel a jelenleg gyártott paradicsom, zöldborsó, zöldbab és hagymabetakarító gép mellett a többi zöldségféle betakarító gépe is szerepelni fog gyártmányaik között. Az esőbeállóval kombinált kilátó