Délmagyarország, 1976. december (66. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-31 / 309. szám
Péntek, 1976. december 31 Jótállás, ár, minőség Amit a bútorvásárlásnál tudni kell Bútort nem úgy és nem annyi időbe szoktunk vásárolni, mint egy pár cipőt, vagy egy öltöny ruhát. Kényelmes, célszerű használhatósága mellett a lakás dísze is a bútor, amellyel otthonunkban élünk. Az ízlésesen berendezett lakásban öröm tartózkodni, bútorát az ember 1 tisztán tartja, óvja, kényes rá, mert egyszerre sok pénzt ad ki érte. A tartós fogyasztási cikkek közül ezért is bizalom kérdése a bútorvásárlás, amelyben senki sem akar csalódni. Mi zavarja mégis e tartós fogyasztási cikkből a lakosság ellátását? Erre a kérdésre keresett választ a Csongrád megyei Kereskedelmi Felügyelőség, amikor egy országos vizsgálat részeként átfogó ellenőrzést tartott a bútorüzletekben. A vizsgálatban részt vettek az Országos Szabványügyi Hivatal képviselői is. Segítették a minőséggel kapcsolatos problémák feltárását, a bútorok gyártási hibáinak felderítését. Csongrád megyében a DELTA Kiskereskedelmi Vállalatnak, a BÚTORÉRT- nek, a Tisza Bútoripari Vállalatnak és négy szövetkezetnek 12 üzlete van. Területi elhelyezkedésük — Szegedtől Szentesig, Hódmezővásárhelytől Szegedig, Csanádpalotától Mindszentig — megfelelő. A helységekkel a jelzés nem fejezi ki a teljes skálát. Csupán érzékeltetni szeretnénk, hogy szegediek vásárolnak bútort Hódmezővásárhelyen, Szentesen, és fordítva: Ki-ki hol talál ízlésének és zsebének megfelelő bútort. Megállapították, hogy a bútorok árskálája megfelelő. Az alsó és a felső árhatár közötti választék eléggé széles. Általános jelenség azonban, hogy a bútorüzleteknek nincs bemutatótermük. Garnitúrákat vagy az egyes bútordarabokat csak raktárban tudják megmutatni a vásárlóknak. A Csongrád megyei Kereskedelmi Felügyelőség véleménye szerint a szűkös viszonyokon úgy lehetne segíteni, hogy a gyártó cégek színes, nem sokba kerülő áruismertetővel látnák el termékeiket, sőt azok méreteit is közölnék, így mindenki eleve azt a bútort keresné, amely kis vagy nagyobb méretű lakásához a legmegfelelőbb. Megvizsgálták a bútorok minőségét, a választékot, a kínálatot, a keresletet, a bútorok osztályba sorolását, a jótállási jegyek használatára vonatkozó előírások betartását is. Az volt a cél, hogy feltárják a vásárlók érdekeit sértő hibákat, és intézkednek azok megszüntetése végett. Az ellenőrök voltak olyan üzletben is, ahol például 9 ezer 444 forint értékű, hét darab bútort tartalmazó vásárláshoz a pénztáros nem adott garanciajegyet. A számlák alapján kiderült, hogy a vizsgálat előtti időszakban ebben az üzletben 721 vásárló nem kapott garanciajegyet. Adott esetben — miután a bútort az üzletből elszállították — gyártási hiba miatt nem tudtak volna reklamálni. Egy 1973- ban megjelent állásfoglalás szerint 200 forintnál magasabb fogyasztói árú bútor értékesítésekor kötelező a jótállási jegyek kiadása, és ehhez ragaszkodjanak is a vásárlók. Ezt így tudják az üzletek vezetői is. Mégis előfordult, hogy egyes boltokban csak 500 forinton felüli árunál adtak ki garanciajegyet. S mivel érveltek azokban a boltokban, ahol sorozatosan nem adtak ki jótállási jegyet a bútorokhoz? Sok volt a munka, és ez elvonta figyelmüket a vásárlók jogainak biztosításáról. Ez a kifogás mellébeszélés, a felelősség elhárítása. Ugyanez vonatkozik, arra a jelenségre is, amikor egyes üzletekben a vezetők a szállítóktól nem követelték meg a minőségi bizonyítvány részletes kitöltését. Ha eb idén következetesek, akkor például hamarabb kiderült volna, hogy az Orosházi Faipari Vállalat rossz minőségű ipari terméket hozott forgalomba, illetve azokat hamis jelzéssel látta el. A vállalat olyan bútorokat gyártott, amelyek a Magyar Szabvány előírásainak nem feleltek meg. Ennek ellenére a kiadott minőségi bizonyítványt első osztályúnak minősítette. Ennek következménye: büntető feljelentés az orosházi városi és járási ügyészséghez. Volt üzlet, ahol éppen a rossz osztályba sorolás miatt árdrágítást állapítottak meg. Egyik üzletben két heverőt első osztályú termékként értékesítettek, bár az áru hibás volt. Másik esetben egy eladó olyan heverőt értékesített, amelyet kollégája már másnak eladott. Ebből eredően vásárlóját magasabb értékű bútor megvételére késztette, mert abból a keverőből már nem volt több, amit a vásárló kért. Az ilyen figyelmetlenségek megelőzhetők, csupán az előjegyzési füzetbe kell belenézni. A széles körű vizsgálat a bútorüzletekben eredményes volt. A feltárt hibákból lehet és kell tanulni mind a kereskedelemnek, mind pedig a bútort gyártó cégeknek. I* V. Orvosi műszerújdonságok A KGST-tagországok szakemberei a közelmúltban tanácskozást tartottak Ivanovóban az elektronikus orvosi-diagnosztikai készülékek egységes rendszere létrehozásának kérdéseiről. Az egyidejűleg megrendezett kiállításon a legújabb orvosi műszerek kerültek bemutatásra. A szovjet kiállítók 15 standon 180 fajta műszert és készüléket mutattak be. A bemutatott műszerek nagy része már sorozatgyártás alatt áll, vagy előkészítették ipari gyártásra. A „Száljut” és „Malis” elnevezésű hordozható kardiográfok mellett látható volt a legújabb, „Foton” elnevezésű, mindössze 1 kilogramm súlyú miniatűr kardiográf is. Tömeges alkalmazása igen komoly probléma megoldását segítheti elő, nevezetesen, a körzeti orvosok számára a hordozható készülékkel lehetővé válik az EKG-vizsgálat elvégzése a beteg lakásán. Az EKG adatait az orvos a 20 csatornás „Telefon” rendszeren keresztül továbbíthatja a diszpécser csipotba, ahol a szívó görbék automatikus feldolgozását egy — a maga nemében egyedülálló — „Diagnoz” elnevezésű minicomputer végzi. Az adatokat tartalmazó szalag behelyezésétől számított néhány percen belül megjelenik a fénytablón a gép által megállapított diagnózis. A kiállítás látogatói új orvosságfajtákkal is megismerkedhettek. Például a csipesz segítségével szemre helyezhető orvossághártya, amely 24 óra alatt, a szükséges adagokban, szívódik fel a szervezetbe. Nagy választékban láthattunk az élő szövet „összevarrására” szolgáló orvosi ragasztókat is. Magyar részről a legjelentősebb kiállító a Medicor Művek volt; legújabb röntgen-diagnosztikai berendezéseit, elektronikus vezérlésű röntgengenerátor rendszereit mutatta be. Különösen figyelemre méltó eredményeket értek el a Medicor szakemberei a miniatűr diagnosztikai készülékek fejlesztésében. Ilyenek a „Picosale” vagy a Jaboticale” elnevezésű automatizált részecskeszámláló (pl. vérsejtszámlálásra) berendezések. Számlálási ciklusidő: 20 másodperc. Egy ilyen készülék egy egész kórház igényeit képes kielégíteni. (APN) Végső búcsú Pogány Frigyestől Mély részvéttel búcsúztatták dr. Pogány Frigyes Állami és Ybl-díjas építészt, a művészettörténeti tudományok doktorát, nyugalmazott műszaki egyetemi tanárt, az iparművészeti főiskola volt rektorát csütörtökön a Farkasréti temető ravatalozójában. A koszorúkkal övezett ravatalnál egykori munkatársak, tanítványok, rokonok emlékeztek kegyelettel az elhunyt tudósra. A gyászszertartáson a Magyar Építőművészek Szövetsége, valamint az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium nevében dr. Böhönyei János, a MÉSZ elnöke méltatta az elhunyt munkásságát. Hangsúlyozta: építész, városépítész, iparművész, esztéta, művészettörténeti író, pedagógus és közéleti férfi volt egyszemélyben, aki a tervezés és építés irányítójaként, egyetemi tanárként, szervező rektorként, a MÉSZ elnökeként minden vonatkozásban kiváló tevékenységet fejtett ki. A főváros építészetének szolgálatában állt, részt vett a vár helyreállításában, a Dunapart, a Duna-parti szállodasor, a Belváros városépítészeti kérdéseinek megoldásában. A sírnál dr. Bonta János, az Építészettörténeti és Elméleti Intézet igazgatója az intézet munkatársai nevében búcsúzott a tudóstól. Nyereménybetétkönyvsorsolás Az Országos Takarékpénztár csütörtökön Budapesten tartotta a nyereménybetétkönyvek IV. negyedévi húzását és 197«. évi sorsolását. A húzáson a december 29-ig váltott, és a sorsolás napján forgalomban volt betétkönyvek vettek részt. A TV. NEGYEDÉVI SORSOLÁS: Mindazok a betétkönyvek, amelyek sorszámának utolsó három számjegye (számvégződése) megegyezik az alábbi számokkal, negyedévi átlagbetétjüknek a számok mellett feltüntetett százalékát nyerték. AZ 197«. ÉVI FŐ SORSOLÁS:Azok a betétkönyvek, amelyek számánál: utolsó négy számjegye (számvégződése) a kihúzott szánWMU megegyezik, éves átlagbetétjüknek 1100 százalékát nyerték. A fő sorsoláson kihúzott számvégződés: 4750. A nyereménye ket — 20 százalék «yereményilleték levonásával — 1977. január 17-től fizetik ki a betétkönyvet kiállító OTP-fiókok, takarékszövetkezetek és gostelhivatalofe, S Kazánfűtők varázslata Az egészséges embert is megbetegíti a hideg. A beteget még betegebbé teheti. Márpedig az SZTK rendelőintézetének falai között mindenki fagyoskodik. Meggémberednek a vizsgálatra, gyógyításra hivatott ujjak, a nagykabát megfékezi a nemegyszer haladékot nem tűrő mozgást. És óhatatlan, hogy el ne hangozzék a kihűlt falak között, a leheletet láttató levegőben: „Tessék levetkőzni!” És a beteg kénytelen engedelmeskedni, hiszen az orvostudomány mai állása szerint — röntgenszemek híján — csak így lehet a legtöbb vizsgálatot elvégezni. Gyógyítani vagy gyógyulni akaró embereket szolgált eddig becsülettel „az egészség háza”, de hétfő óta, önmagát meghazudtoló módon, mintha hivatást változtatott volna. Elvarázsolt kastélyt játszik, s ki ott belép, csak a gyógyulás és a gyógyítás csorbult reményével távozhat. Hinné-e bárki, hogy kazánfűtőknek ekkora mágikus erejük lehet? Nekik van. Ennek a foglalkozásnak azonban már vajmi kevés. Ugyanis a két idős fűtő a nyári hónapok után, a tél beköszöntével vette a kalapját , és nyugodalmasabb tájékra távozott Beállt helyettük egy harmadik, de öt széntüzelésű kazánhoz az ő két keze és a nyolc órai munkaidő kevés, búcsút intett ő is. Az újságban decemberben megjelent hirdetésre tízen jelentkeztek ugyan, de a jókora berendezések fáradságos etetését nem vállalták. Akadt azért egyetlen reménysége a gazdasági hivatalnak, aki az ígéret szerint január 3-tól lapátot vesz a kezébe — varázsvessző helyett. És akkor talán helyreáll a rend ebben a visszájára fordított intézetben. Addig is folyik azonban a harc a gonosszal: egyesek már villanymelegítővel veszik fel ellene a küzdelmet. Sikertelenül: rendre kicsap a biztosíték. Marad akkor a nagykabát. Reménykedjünk : csak január 3-ig. Vagy ha nem, hát a gáz — nagyon időszerűvé vált — bevezetéséig. Addig sajnos ki van téve még jó néhány egészségügyi intézmény az efféle — munkaerő-piacon ténykedő — varázslók játékának. Ch. A. Az utolsó nap Az emberiség történetében az év utolsó napját, december 31-ét ősidőktől fogva megkülönböztetett szokásokkal és módon búcsúztatja, feledve az óévet, és várja, az újat, az új sikerek, eredmények hordozóját. Ránkmaradt hiteles források szerint már az i. sz. előtti IV. században is értették a szilveszteri nagy lakomák rendezését, az eszem-iszomokkal párosult ünneplést. Libonios antiochiai rétor (szónok) beszámolójából hű képet kaphatunk az óév korabeli búcsúztatásáról. Egyik művében így ír erről: „Minden lakásban ivással és szibarita (elpuhult, mai értelemben az italtól „elázott”) lakomákkal egybekötött ünnepségeket tartanak. Már az ünnep előtti éjszakán népesek az utcák. Az emberek mulatnak, jó hangulatban vannak. Ezen a napon mindenkit a költekezés vágya száll meg. Akik egész évben takarékoskodnak, ezen az éjszakán örömmel szórják a pénzt; akik máskor józanul élnek, most annyit töltenek a gyomrukba, amennyit csak tudnak. Törvényszámba veszik, hogy az ember mennél többet egyék-igyék, mert csak az ünnepli méltóképpen az új évet, aki ennek teljes mértékben eleget tesz.” Ez a másfél ezer éves vallomás mai szilveszteri éjszakáinkra is teljes egészében ráillik, mintha csak innen tudósítana Libonios. Az is igaz viszont, hogy nem minden nép hódol, az ilyen és hasonló szokásoknak. Az antik görögök különösebb jelentőséget nem tulajdonítottak Szilveszter napjának. A babilóniaiak viszont annál inkább kitettek magukért, amikor városuk védőszentjét, Mardukot ünnepelték. Szumátrán ma is dívik az az ősrégi hagyományokon alapuló népszokás, hogy a rizst a nők szilveszterkor kibontott hajjal palántázzák. Oka, hogy majd a beérő kalász is olyan sűrűn nőjön és olyan hosszú szárú legyen, mint a nők haja. A japánok újévkor térden állva köszöntik a Napot. A felkelő tűzgömbnek hosszú himnuszokat énekelnek, s csak azután kezdenek hozzá az ünnepi előkészületekhez. Szépen felöltöznek, megterítik asztalaikat, vendégeket fogadnak, vagy vendégségbe mennek. Borneo-szigetén az ünnepi készülődés hét napot vesz igénybe, s ezalatt mindvégig megszámlálhatatlanul sok gong szól. Az újév ott egyben a termés ünnepe is, és nagyszabású hálaadó menetek vonulnak a rizsföldekre. A Szovjetunió végtelen területén tíz órába telik, míg a legkeletibb országrészekből a nyugati területekre is eljut az újév. Kivilágított fenyők ragyognak ilyenkor a házak ablakai mögött, és az emberek jókívánságaikat küldik egymásnak, megajándékozzák hozzátartozóikat. A mexikóiak élénk színekkel díszítik magukat és lakásaikat is, könnyű bort isznak, és nagyszabású mulatságokat rendeznek, szüntelen harangzúgás mellett. A világon elsőnek a Fidzsiszigetekre érkezik meg az új esztendő. Ott húzódik ugyanis a 180. délkör, a megállapodás szerinti dátumválasztó vonal. Azok pedig, akik az újév előestéjén a Szamoa-szigetekről Ausztrál partjai felé hajóznak, lemaradnak az újévről, illetve „átugrtják”. Ugyanis, akik december 31-én indulnak el, s átlépve a dátumválasztó vonalat, Ausztráliába már az új esztendő januárjának 2. napján érkeznek meg. A mi szilveszteri hagyományaink és szokásaink, mint annyi sok más minden, a rómaiaktól maradt ránk. Ők vezették be ugyanis az akkor kötelező újévi vidámság alapjait. Azt tartották: örvendező szívvel kell átlépni a következő esztendőbe, mert szerintük amilyen a kezdet, olyan lesz a folytatás is. Ezért hát költségét nem kímélve, már az óév utolsó óráiban megkezdték a jókedvre derülést, amihez datolyát és mézet ettek, hogy megédesítsék a jövendő esztendő felső pillanatait, hogy egész évük „édes” életkörülmények között teljék. De milyen is a mi mai szilveszterünk? Eléggé színes és bohókás. Hangulatkeltő italozás mellett sült malacot ropogtatunk, másutt gomba meg lencsefőzelék járja, s mindehhez zenei aláfestésül papírtrombitákat sivalkodtatunk. Így „édesíti" szilveszteri hangulatát a Városi ember. Falun a nagyokat durranó ostorok, kongó kolompok helyettesítik a városlakók rikácsoló trombitálását. Ezek a szokatlan hangkeltések minden bizonnyal azon az ősi hagyományon alapulnak, hogy így űzik le az életet megkeserítő „rossz szellemeket”. Ételeink szilveszteri menüje pedig arra vezethető vissza, hogy — némi jóakarattal — a pénzérmékhez hasonlító lencse biztosítja majd a család jólétét az új esztendőben. Hasonló szilveszteri gondolatokat szolgál a gombamód szaporodó gomba, a malacka pedig turkáló orrával halomba túrja a pénzt, a szerencsét. Az utolsó napjának estjén, ma is a múltba nyúló, természetesen már nem tudatos, hanem játékos hagyomány tiszteleteként az újévbe virradó vidám mulatsággal búcsúzunk az elmúló eltéridőtől, és köszöntjük új sikereink, eredményeink új hordozóját, az 1977. esztendőt, időszámításunk után. _ Bátyai Jenő ,