Délmagyarország, 1977. október (67. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-14 / 242. szám
Péntek, 1977. október 14 Kubai szakemberek szegedi látogatása Tegnap, csütörtökön Szegedre látogatott a Kubai Statisztikai Hivatal hazánkban tartózkodó háromtagú küldöttsége H. Matineznek, a hivatal elnökhelyettesének vezetésével. A kubai szakemberek a Központi Statisztikai Hivatal Csongrád megyei igazgatóságát keresték fel, ahol dr. Pásztor Jakab igazgató tájékoztatta őket a magyar statisztikai szervezet felépítéséről, a megyei hivatal munkájáról, szervezeti rendszeréről. A két szocialista ország szakemberei kicserélték tapasztalataikat, s a nagy múlttal rendelkező magyar statisztikai hivatal sok hasznos munkamódszert — a gépesített adatfeldolgozás rendszerét is — bemutatott a kubai vendégeknek. Bensőséges Ünnepségen Jubileumi diplomák pedagógusoknak Szép hagyomány már Szegeden a nyugdíjas pedagógusok évenkénti ünnepélyes köszöntése, a jubileumi diplomaátadás. Az itt élő, 50, 60, 65 évvel ezelőtt diplomát szerzett pedagógusoknak minden esztendőben bensőséges hangulatú ünnepségeken adják át az arany-, a gyémánt-, illetve a vasdiplomákat Az idén a népfront klubjában — a városi pártbizottság, valamint a Pedagógusok Szakszervezete városi és megyei bizottsága képviselőinek jelenlétében — adták át a jubileumi okleveleket tegnap délelőtt. Dr. Papos Mihály, a pedagógus-szakszervezet városi bizottságának elnöke köszöntötte a vendégeket. Csanádi Géza, a városi tanács vb művelődésügyi osztályának helyettes vezetője beszélt a pedagógusok sok évtizedes munkájának társadalmi értékeiről, a nevelői áldozatvállalás értelméről, majd átadta a diplomákat. Aranydiplomát vehetett át Török István, dr. Palásti Lászlóné, Kamarás Imre, Hasdell Dénesné, dr. Felsővályi Jánosné, Bialoskorski Bódog, dr. Katona Miklós. A gyémántdiplomások: özv. Prókai Istvánné, Nagy Boldizsárné, Zentai Ferencné, VMarik Ágoston, özv. Völgyesi Józsefné, Fodor Emilné. Vasdiplomát kapott: Weihold Ferenc, Schwella Anna. Az ünnepségen a Tömörkény gimnázium és művészeti szakközépiskola növendékei, valamint a rókusi iskola úttörői adtak műsort. Ki ül a bakon? A XXIV. Vásárhelyi Őszi Tárlatról Ha az általános iskola felső tagozatában azt a feladatot kapnák a tanulók, hogy jellemezzék országunk fejlődését az elmúlt évtizedekben, bizonyára sok dolgozatban egymás mellé kerülne lovas kocsi és traktor, nadrágszíjparcella és végtelenbe vesző búzatábla, magányos, rozzant tanya és épülő új városnegyed. S aki ezeket a jelképpárokat leírja, még nem biztos, hogy jelest kap. Az osztályzat attól is függ, hogyan fogalmazza meg e panelszimbólumok mögött húzódó valós tartalmakat. Ez a gondolat a XXIV. Vásárhelyi Őszi Tárlat művei között fogalmazódott meg egy olyan tárlaton, mely minden hiányossága és bizonytalansága ellenére is az utóbbi évek legmagasabb színvonalú őszi sereglése. Örvendetes, hogy szerencsésen színesedik és gazdagodik a realista művészek világa, az is tény viszont, sok még a — kényelemből?, félreértett hagyománytiszteletből?, a jól bevált fogásokhoz való ragaszkodásból? — rövid pányvára fogott alkotói birtok. A 117 művész 218 alkotása híven tükrözi a magyar realista törekvések gazdagodó világát, az előremutató jelzéseket, de a fékező hatásokat is. Szalay Ferenc nemcsak kortárs festészetünk kimagasló tehetségű alkotója, de az ő művészi pályája példázza legvilágosabban a magyar parasztság elmúlt két évtizedben végbement életforma-változását, e társadalmi osztálynak a szocializmusban máig megtett útját. Ezért is érzem Ütőn című képét kulcsalkotásnak, részint valóságtöltete, részint művészi megvalósítása miatt. Ez a festmény jól példázza a művészek által felismert feladatok nagyságát, de példázza a megvalósítás buktatóit is. Az Ütőn címében is jelképes értelemre utal. Tükrözi a lovas kocsi és a traktor között feloldódott drámát (az oldott festőiség már nem a szálkás-kemény dokumentarista Szalayt mutatja). Sok alkotásán bizonyította Szalay, hogy jobban érzi magát a bakon, mint a traktor nyergében, némi nosztalgiával szemléli egy parasztszoba ablakából a szörnyként közeledő kombájnt, s szívesebben nyit be egy tanya kapuján, mint egy új falusi lakásba. Tény, hogy a traktor és egy sablonház kevésbé ihlető festői téma, mint a ló, vagy egy tanya. Jelképei, ellentétei mégis iskolásak, melyeket még testőrségének bravúrjai sem feledtetnek. Szalay ott ül a bakon, de hogy a vonatra is felszáll, az új feladatok is megmozdítják alkotói fantáziáját, azt az Integetők című temperája most bizonyítja. Ez a nagyszerű és tartalmas kép egy más társadalmi réteg, a kispolgárság, a változni és változtatni már képtelen túlélt mikrovilág végső búcsúja. Itt talált társadalmi elvárás (tehát művészi feladat), alkotói szándék (képpé formálni e társadalmi mozgást), művészi tehetség (szellemi és technikai felkészültség), és társadalmi hatás (a kép elé kerülő nézőben megmozduló érzelem, sarjadó gondolat) egymásra. A festmények közül igazán Lóránt János Apám emlékére című alkotása tetszett. Az a fajta valóságban gyökerező humanista alapállás, mely jelképivé tudja kapcsolni az egyedi élményt az általános igazsággal, ötvözni képes az expresszivitást a líra legbensőbb hangjaival. Patay László szándéka szerint egy dokumentumkockát szeretne hozzátenni valóságunk művészi térképéhez. Festményének ezért adott nagyon is konkrét címet: Csepel, Erdész u. 10/A. Csakhogy ebből a dokumentumszándékból festői túlburjánzásainak eredményeként eltűnt a summázó szándék, a tiszta tartalom és felülkerekedett az öncélú festőiség. Németh József most sem szerepel a maga által meghatározott színvonal alatt, de előbbre sem tudott lépni. Várjuk már, hogy keleti élményvilágát ötvözze-gazdagítsa hazai gondolatokkal, színekkel, ízekkel. Szurcsik János vázlatai most is erőtől duzzadóak, Vecsési Sándor szép képén megint ott az az egy csepp méz, örülhetünk Somos Miklós meleg színekkel megfestett öreg pár című képének, Zoltánfi István a történelmet családok sorsán, öröklött relikviákban tetten ért szürreális látomásainak, Fejér Csaba portréjának és Kárpáti Tamás gyöngyházlazúrokkal, párás fényekkel megfestett romantikus-tűnődő hangulatainak. A grafika (néhány kisplasztika társaságában a Medgyessy Teremben látható) ismét igen magas színvonalat képvisel — ám az utóbbi kiállításokon látott anyagokhoz viszonyítva nem mutat jelentős előrelépést. (Már csak azért sem, mert több alkotással korábbi kiállításokon már találkozhattunk.) Íme a nagyszerű lapokat kiállítók nem teljes névsora: Almásy Aladár, Kovács Péter, Nagy Gábor, Püspöki István, Sulyok Gabriella, Agotha Margit, Csohány Kálmán, Rékassy Csaba, Czinke Ferenc, Pásztor Gábor... A szobrászok mezőnyéből kiemelkedik a Tornyai-plakett idei nyertese, a Szegeden élő Szatmáry Gyöngyi. Évek óta figyelhetjük kiállításról kiállításra, hogyan hódította meg a fiatal szobrász magának a munkások világát, hogyan talált rá az egyéni sorsok, általános érvényű mondanivalók és szobrász megvalósítás egységére. Az algyői olajmezőn szerzett élményei jó néhány sikeres szoborban öltöttek testet, s mostani három kisplasztikája is munkástéma. Nagy plasztikai igényességgel készítette el ember és munkahely, figura és környezet kapcsolatának valóságközeli darabjait, a Metrószerelők, a Szőnyegszövők és a Vágóhíd című szobrait. Az emberek egymáshoz való viszonyát elemzi Vasas Károly dinamikus, de sok újat nem mutató szobrai, Rátonyi József teátrális, színpadi kompozícióján és Nagy Sándor egy tömbből pattintott súlyos alkotásain. Érdemes az összevetésre a fiatal és nagyon tehetséges Tóth Julianna Hétköznapi ünnepiek című domborműve, Albert Ildikó ugyancsak samottból készített Csillagkép-sorozata és Geszler Mária kerámia- témái. Tetszettek Kutas László hangulatos alkotásai, Ligeti Erika groteszk szobra, Lapis András izgalmas, ám még továbbfejlesztésre váró kompozíciója és Kamotsay István klasszikus hagyományt korszerű fogalmazásmóddal ötvöző Athene című alkotása. A sok szép érem és plakett között is kiemelkedik Szabó Iván Mártélysorozata. Vásárhely mindig vállalta és hirdette a hagyományokhoz való kötődést, a természethez, a földhöz, a dolgozó emberhez való közelséget. Persze a szocialista realizmus nem egyenlő az alföldi művészettel. Az is tény viszont, hogy a vásárhelyi központú, az itt kialakult, az ezen a tájon gyökerező művészet meghatározó része az új vonásokkal, gazdagodó tartalommal bővülő szocialista realizmusnak, melynek legfontosabb ismérve a szocialista elkötelezettség, a korunk magyar társadalmi valóságában gyökerező, de tág horizonttal szembesített mondanivaló, s mindezeknek gazdag és változatos művészi eszközökkel történő kifejezése. A XXIV. Vásárhelyi őszi Tárlat alkotásai bizonyítják, hogy tehetségben, művészi eszközökben, elkötelezett szemléletben nincs hiány, ám a művészek többsége még adós a mélyebb társadalmi mozgások átgondolt, eredeti megfogalmazásával. Tandi Lajos rÓvoda Pusztaszeren, társadalmi segítséggel Pusztaszeren új, 75 férőhelyes óvodát adtak át rendeltetésének. Összköltsége 1 millió 500 ezer forint. Ebből 1 millió 100 ezer forintot a községi tanács adott fejlesztési alapjából, a többit a lakosság és a szocialista brigádok társadalmi munkája eredményezte. Részt vett az óvoda építésében a CSOMITERV két tervező szocialista brigádja, az építőmunkában, a pusztaszeri Hétvezér Tsz-ből három, a Felgyői Állami Gazdaságból egy, a kisteleki Egység ÁFÉSZ-től ugyancsak egy, valamint az ATIVIZIG- től is egy szocialista brigád. Az avatóünnepségen ott voltak a szocialista brigádok képviselői is. Az új létesítményt Bitó Antal tanácselnök adta át a kicsinyeknek. 5 Élelmiszerek ellenőrzése Az élelmiszer-ellenőrző és vegyvizsgáló intézetek második tudományos konferenciája tegnap, csütörtökön újabb előadásokkal folytatódott Szegeden, a Technika Házában. Az ország különböző vidékeiről érkezett szakemberek szóltak egyebek között a savanyúságok vizsgálatáról, az élelmiszerek fémmel való szennyezettségéről, a vizsgálati módszerek egységesítéséről, s arról, hogyan állapítják meg a csomagolóanyagok alkalmasságát. Az elhangzott előadásokat, véleményeket tegnap délután foglalták össze. Ezzel a kétnapos élelmiszer-ellenőrzési tudományos konferencia véget ért. Nemcsak nyugdíjasoknak A kertbarát kör munkájáról Sok a kertbarát kör. Szegeden is alakult a Hazafias Népfront városi bizottsága és a Bartók Béla Művelődési Központ kezdeményezésére és támogatásával 1974-ben. A mozgalomban sokan vesznek részt ipari munkások, értelmiségiek, alkalmazottak, nyugdíjasok. Túlnyomórészt a kis- és a középkeresetűek választják a kikapcsolódás ilyen módját. Gazdasági jelentősége, hogy elsősorban a helyi ellátást segíti. Öröm, hogy a kiskertek a gyümölcs- és a szőlőtermesztésnek 40 százalékát, a zöldségféléknek 20— 25 százalékát adják, s mindenekelőtt a választékot gazdagítják. A munkaigényes, magas biológiai értékű bogyós gyümölcsök és a primőr zöldségek jelentős része a kertekben terem. A kertbarát mozgalom társadalmi és gazdasági jelentőségén túlmenően az egyéni életre is befolyást gyakorol. A szabadban végzett munka hozzájárul a szervezet felfrissítéséhez, lehetővé teszi a szabad idő hasznos eltöltését. A rendszeresen végzett munka szerepet játszik az urbanizációs ártalmakra visszavezethető betegségek megelőzésében és jelentős környezetvédelmi szempontból is. Országosan a kertbarát mozgalomban szinte minden második ember részt vesz. A kertbarát kör alapszabályzat szerint működik. Taglétszáma fokozatosan nő. Jelenleg 80—100 ember talál magának itt elfoglaltságot, a kör munkáját héttagú vezetőség irányítja, éves munkaterv alapján. Évente nyolctíz előadást tartanak, melyek szakmai segítséget nyújtanak, elsősorban a korszerű talajművelésről, kezelésről, gondozásról, s bemutatják a korszerű technológiát is. Az előadásokat 10—15 perces módszertani kisfilmekkel teszik változatosabbá. A vezetőség rendszeresen szakmai kirándulásokat szervez tagjainak, így volt ez az elmúlt időszakban is, amikor a Kecskeméti Kertészeti Kutató Állomást, a Hosszúhegyi Állami Gazdaságot keresték fel. Szétnéztek Borostyán, Debrecenben és Dánszentmiklóson is. Harmincöten részt vettek a Hazafias Népfront kertbarátok Csongrád megyei Társadalmi Szövetsége által meghirdetett „Minta-kert” akcióban. Kapcsolatot tartanak a szegedi városi tanács mezőgazdasági osztályával, a Szeged és Vidéke ÁFÉSZ- szel és a ZÖLDÉRT-tel. Úgy ítélték meg az összejövetelen, hogy a kapcsolatokat javítani szükséges, hiszen e téren van még tennivaló bőven. Például nem mindig jutott oltvány, kevés a kölcsönözhető kisgép, sokszor elfogyott a kis csomagolású növényvédő szer. A városrészekben és a peremkerületekben több helyen alakultak kertbarát körök. Elhangzott az összejövetelen, hogy a Bartók Béla Művelődési Központban működő kertbarát kör koordinálja és segítse a többi kör munkáját. Az eredményesebb munka érdekében a szakszervezet és a KISZ segítségét kérik, hogy a fiatalok és a nyugdíjba vonulók is gyarapítsák a kertbarátok táborát. A cél ugyanis közös: hasznosan tölteni a szabad időt. M. T. Könyvcsata A tankönyvek körül idén is — akárcsak az előző években — csaták dúltak. A gyerekek javában élvezték a vakációt, amikor a rádiós és tévés nyilatkozatok már előre jelezték, hogy „egyes tankönyvek várhatóan késnek”, s hogy „némelyikből kevesebb lesz a kelleténél”. Hivatkoztak a szűkös nyomdai kapacitásra, s egyéb „objektív nehézségre”. A nyári jóslat bevált: az általános iskolákban tanév kezdetén „hadiállapot” uralkodott. A szülők hosszú sorokban álldogáltak a tankönyveket árusító pedagógus asztala előtt, méltatlankodásukat nemcsak a fárasztó várakozás indokolta. Bosszúságuk tetőzött, amikor megtudták, egyikmásik könyvből kevés érkezett, vagy csak később lesz kapható. Az előző évek tapasztalatai alapján jogosan tartottak attól, hogy a késlekedő könyvek még sok kellemetlenséget okoznak. A tankönyvcsatából természetesen a pedagógusok sem vonhatták ki maagukat: több-kevesebb sikerrel próbálták hidegvérüket megőrizni, a szülők mind elkeseredett ostroma ellenére. A szegedi általános iskolások tankönyveiről immár huszadik esztendeje a Művelt Nép Tömörkény könyvesboltja gondoskodik. Az üzlet dolgozói szinte kivétel nélkül nők, a tankönyvszezon beköszöntével kéthárom, alkalmilag foglalkoztatott diák segíti munkájukat. Idén 1 millió 000 ezer forint értékű, körülbelül 140 mázsa könyvet raktak ki a konténerekből, s szortíroztak kisebb egységekbe, az iskolák rendelésének megfelelően. A kiválogatott könyveket ezután teherautóra kellett rakni, hogy az iskolákba érkezve azután le lehessen őket pakolni. Ha a tankönyvárusítással megbízott pedagógus tévesen állította össze a megrendelést, s jóval többet kért a szükségesnél, a visszaszállítás gondja ismét az üzletet terhelte. Nem csoda hát, hogy Itt dúltak a legélesebb szócsaták, a pedagógusok mindent latba vetettek, hogy iskolájuk számára megszerezzék a még hiányzó könyveket. Sok kellemetlenség elkerülhető lett volna, ha vállalkoznak a használt könyvek összegyűjtésére. Minden év végén számtalan tankönyv kerül a szemétbe, jóllehet ezeket még legalább egy évig használni lehetne. (A használt könyvek összegyűjtésében bizonyára az úttörőcsapat is szívesen részt venne.) A felpaprikázott kedélyek lassan elcsitulnak. S hogy jövőre ne kezdődjék minden elölről, még idejében kell megoldásról gondoskodni. Például úgy, ahogy a Tömörkény könyvesboltban javasolták, ötletüket megvalósítani nem látszik lehetetlennek. Az általános és középiskolai tankönyvek túlnyomó része már június elején megérkezik Szegedre. Csak egy nagyméretű, üres teremre lenne szükség, ahol átmenetileg raktározni lehetne a köteteket. A pedagógusok még a tanév vége előtt összeállíthatnák a szükséges könyvek listáját, hisz az osztályok várható létszámát már ekkor ismerik. A könyvesbolt dolgozói így tervszerűen, a Volán lehetőségeit figyelembe véve, akár már az utolsó tanítási napokon megkezdhetnék a könyvek kiszállítását. A lerakodásnál bizonyára a tanulókra is számítani lehetne. A nyár végi tankönyvszezon idején már csak a késve érkező, vagy pótlólag rendelt könyvek adnának munkát. Szülők, pedagógusok, diákok közös megelégedésére így jövőre talán nem újulna ki a már hagyományszámba menő tankönyvcsata- L. Zs.