Délmagyarország, 1977. október (67. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-14 / 242. szám

Péntek, 1977. október 14 Kubai szakemberek szegedi látogatása Tegnap, csütörtökön Sze­gedre látogatott a Kubai Statisztikai Hivatal hazánk­ban tartózkodó háromtagú küldöttsége H. Matineznek, a hivatal elnökhelyettesének vezetésével. A kubai szakemberek a Központi Statisztikai Hivatal Csongrád megyei igazgatósá­gát keresték fel, ahol dr. Pásztor Jakab igazgató tájé­koztatta őket a magyar sta­tisztikai szervezet felépíté­séről, a megyei hivatal mun­kájáról, szervezeti rendsze­réről. A két szocialista or­szág szakemberei kicserélték tapasztalataikat, s a nagy múlttal rendelkező magyar statisztikai hivatal sok hasz­nos munkamódszert — a gé­pesített adatfeldolgozás rend­szerét is — bemutatott a ku­bai vendégeknek. Bensőséges Ünnepségen Jubileumi diplomák pedagógusoknak Szép hagyomány már Sze­geden a nyugdíjas pedagógu­sok évenkénti ünnepélyes kö­szöntése, a jubileumi diplo­maátadás. Az itt élő, 50, 60, 65 évvel ezelőtt diplomát szerzett pedagógusoknak min­den esztendőben bensőséges hangulatú ünnepségeken ad­ják át az arany-, a gyémánt-, illetve a vasdiplomákat Az idén a népfront klub­jában — a városi pártbizott­ság, valamint a Pedagógusok Szakszervezete városi és me­gyei bizottsága képviselőinek jelenlétében — adták át a jubileumi okleveleket tegnap délelőtt. Dr. Papos Mihály, a pedagógus-szakszervezet vá­rosi bizottságának elnöke kö­szöntötte a vendégeket. Csa­nádi Géza, a városi tanács vb művelődésügyi osztályának helyettes vezetője beszélt a pedagógusok sok évtizedes munkájának társadalmi ér­tékeiről, a nevelői áldozatvál­lalás értelméről, majd átadta a diplomákat. Aranydiplomát vehetett át Török István, dr. Palásti Lász­lóné, Kamarás Imre, Hasdell Dénesné, dr. Felsővályi Jánosné, Bialos­­korski Bódog, dr. Katona Miklós. A gyémántdiplomá­sok: özv. Prókai Istvánné, Nagy Boldizsárné, Zentai Fe­rencné, VMarik Ágoston, özv. Völgyesi Józsefné, Fodor Emilné. Vasdiplomát kapott: Weihold Ferenc, Schwella Anna. Az­ ünnepségen a Tömör­kény gimnázium és művé­szeti szakközépiskola növen­dékei, valamint a rókusi is­kola úttörői adtak műsort. Ki ül a bakon? A XXIV. Vásárhelyi Őszi Tárlatról Ha az általános iskola fel­ső tagozatában azt a felada­tot kapnák a tanulók, hogy jellemezzék országunk fej­lődését az elmúlt évtizedek­ben, bizonyára sok dolgozat­ban egymás mellé kerülne lovas kocsi és traktor, nad­­rágszíjparcella és végtelen­be vesző búzatábla, magá­nyos, rozzant tanya és épü­lő új városnegyed. S aki ezeket a jelképpárokat leír­ja, még nem biztos, hogy je­lest kap. Az osztályzat attól is függ, hogyan fogalmazza meg e panelszim­bólumok mögött húzódó valós tartal­makat. Ez a gondolat a XXIV. Vásárhelyi Őszi Tárlat mű­vei között fogalmazódott meg egy olyan tárlaton, mely minden hiányossága és bizonytalansága ellenére is az utóbbi évek legmagasabb színvonalú őszi sereglése. Örvendetes, hogy szerencsé­sen színesedik és gazdagodik a realista művészek világa, az is tény viszont, sok még a — kényelemből?, félreér­tett hagyománytiszteletből?, a jól bevált fogásokhoz való ragaszkodásból? — rövid pányvára fogott alkotói birtok. A 117 művész 218 alkotása híven tükrözi a magyar realista törekvések gazdagodó világát, az előre­mutató jelzéseket, de a féke­ző hatásokat is. Szalay Ferenc nemcsak kortárs festészetünk kima­gasló tehetségű alkotója, de az ő művészi pályája példáz­za legvilágosabban a ma­gyar parasztság elmúlt két évtizedben végbement élet­forma-változását, e társadal­mi osztálynak a szocializ­musban máig megtett útját. Ezért is érzem Ütőn című képét kulcsalkotásnak, ré­szint valóságtöltete, részint művészi megvalósítása miatt. Ez a festmény jól példázza a művészek által felismert fel­adatok nagyságát, de példáz­za a megvalósítás buktatóit is. Az Ütőn címében is jel­képes értelemre utal. Tükrö­zi a lovas kocsi és a trak­tor között feloldódott drá­mát (az oldott festőiség már nem a szálkás-kemény doku­­mentarista Szalayt mutatja). Sok alkotásán bizonyította Szalay, hogy jobban érzi magát a bakon, mint a trak­tor nyergében, némi nosztal­giával szemléli egy paraszt­szoba ablakából a szörnyként közeledő kombájnt, s szíve­sebben nyit be egy tanya kapuján, mint egy új falusi lakásba. Tény, hogy a trak­tor és egy sablonház kevés­bé ihlető festői téma, mint a ló, vagy egy tanya. Jelképei, ellentétei mégis iskolásak, melyeket még testőrségének bravúrjai sem feledtetnek. Szalay ott ül a bakon, de hogy a vonatra is felszáll, az új feladatok is megmozdítják alkotói fantáziáját, azt az Integetők című temperája most bizonyítja. Ez a nagy­szerű és tartalmas kép egy más társadalmi réteg, a kis­polgárság, a változni és vál­toztatni már képtelen túlélt mikrovilág végső búcsúja. Itt talált társadalmi elvárás (te­hát művészi feladat), alkotói szándék (képpé formálni e társadalmi mozgást), művé­szi tehetség­­ (szellemi és technikai felkészültség), és társadalmi hatás (a kép elé kerülő nézőben megmozduló érzelem, sarjadó gondolat) egymásra. A festmények közül igazán Lóránt János Apám emléké­re című alkotása tetszett. Az a fajta valóságban gyökere­ző humanista alapállás, mely jelképivé tudja kapcsolni az egyedi élményt az általános igazsággal, ötvözni képes az expresszivitást a líra legben­sőbb hangjaival. Patay László szándéka szerint egy dokumentumkockát szeretne hozzátenni valóságunk mű­vészi térképéhez. Festményé­nek ezért adott nagyon is konkrét címet: Csepel, Er­dész u. 10/A. Csakhogy eb­ből a dokumentumszándék­ból festői túlburjánzásainak eredményeként­­ eltűnt a summázó szándék, a tiszta tartalom és felülkerekedett az öncélú festőiség. Németh József most sem szerepel a maga által meghatározott színvonal alatt, de előbbre sem tudott lépni. Várjuk már, hogy keleti élményvi­lágát ötvözze-gazdagítsa ha­zai gondolatokkal, színekkel, ízekkel. Szurcsik János váz­latai most is erőtől duzzadó­­ak, Vecsési Sándor szép ké­pén megint ott az az egy csepp méz, örülhetünk So­mos Miklós meleg színekkel megfestett öreg pár című képének, Zoltánfi István a történelmet családok sorsán, öröklött relikviákban tetten ért szürreális látomásainak, Fejér Csaba portréjának és Kárpáti Tamás gyöngyházla­­zúrokkal, párás fényekkel megfestett romantikus-tűnő­dő hangulatainak. A grafika (néhány kis­plasztika társaságában a Medgyessy Teremben látha­tó) ismét igen magas szín­vonalat képvisel — ám az utóbbi kiállításokon látott anyagokhoz viszonyítva nem mutat jelentős előrelépést. (Már csak azért sem, mert több alkotással korábbi kiál­lításokon már találkozhat­tunk.) Íme a nagyszerű la­pokat kiállítók nem teljes névsora: Almásy Aladár, Kovács Péter, Nagy Gábor, Püspöki István, Sulyok Gab­riella, Agotha Margit, Cso­­hány Kálmán, Rékassy Csa­ba, Czinke Ferenc, Pásztor Gábor... A szobrászok mezőnyéből kiemelkedik a Tornyai-pla­­kett idei nyertese, a Szege­den élő Szatmáry Gyöngyi. Évek óta figyelhetjük kiál­lításról kiállításra, hogyan hódította meg a fiatal szob­rász magának a munkások világát, hogyan talált rá az egyéni sorsok, általános ér­vényű mondanivalók és szobrász­ megvalósítás egy­ségére. Az algyői olajmezőn szerzett élményei jó néhány sikeres szoborban öltöttek testet, s mostani három kis­plasztikája is munkástéma. Nagy plasztikai igényesség­gel készítette el ember és munkahely, figura és kör­nyezet kapcsolatának való­ságközeli darabjait, a Met­rószerelők, a Szőnyegszövők és a Vágóhíd című szobrait. Az emberek egymáshoz való viszonyát elemzi Vasas Ká­roly dinamikus, de sok újat nem mutató szobrai, Rátonyi József teátrális, színpadi kompozícióján és Nagy Sán­dor egy tömbből pattintott súlyos alkotásain. Érdemes az összevetésre a fiatal és nagyon tehetséges Tóth Ju­lianna Hétköznapi ünnepiek című domborműve, Albert Ildikó ugyancsak samottból készített Csillagkép-sorozata és Geszler Mária kerámia-­ témái. Tetszettek Kutas László hangulatos alkotásai, Ligeti Erika groteszk szobra, Lapis András izgalmas, ám még továbbfejlesztésre váró kompozíciója és Kamotsay István klasszikus hagyo­mányt korszerű fogalmazás­móddal ötvöző Athene című alkotása. A sok szép érem és plakett között is kiemel­kedik Szabó Iván Mártély­­sorozata. Vásárhely mindig vállalta és hirdette a hagyományok­hoz való kötődést, a termé­szethez, a földhöz, a dolgo­zó emberhez való közelséget. Persze a szocialista realiz­mus nem egyenlő az alföldi művészettel. Az is tény vi­szont, hogy a vásárhelyi köz­­pontú, az itt kialakult, az ezen a tájon gyökerező mű­vészet meghatározó része az új vonásokkal, gazdagodó tartalommal bővülő szocia­lista realizmusnak, melynek legfontosabb ismérve a szo­cialista elkötelezettség, a ko­runk magyar társadalmi valóságában gyökerező, de tág horizonttal szembesített mondanivaló, s mindezeknek gazdag és változatos művészi eszközökkel történő kifejezé­se. A XXIV. Vásárhelyi őszi Tárlat alkotásai bizonyítják, hogy tehetségben, művészi eszközökben, elkötelezett szemléletben nincs hiány, ám a művészek többsége még adós a mélyebb társa­dalmi mozgások átgondolt, eredeti megfogalmazásával. Tandi Lajos rÓvoda Pusztaszeren, társadalmi segítséggel Pusztaszeren új, 75 férőhe­lyes óvodát adtak át rendel­tetésének. Összköltsége 1 mil­lió 500 ezer forint. Ebből 1 millió 100 ezer forintot a köz­ségi tanács adott fejlesztési alapjából, a többit a lakos­ság és a szocialista brigádok társadalmi munkája eredmé­nyezte. Részt vett az óvoda építé­sében a CSOM­ITERV két tervező szocialista brigádja, az építőmunkában, a puszta­szeri Hétvezér Tsz-ből há­rom, a Felgyői Állami Gaz­daságból egy, a kisteleki Egység ÁFÉSZ-től ugyancsak egy, valamint az ATIVIZIG- től is egy szocialista brigád. Az avatóünnepségen ott vol­tak a szocialista brigádok képviselői is. Az új létesítményt Bitó An­tal tanácselnök adta át a kicsinyeknek. 5 Élelmiszerek ellenőrzése Az élelmiszer-ellenőrző és vegyvizsgáló intézetek máso­dik tudományos konferenciá­ja tegnap, csütörtökön újabb előadásokkal folytatódott Sze­geden, a Technika Házában. Az ország különböző vidékei­ről érkezett szakemberek szól­tak egyebek között a sava­nyúságok vizsgálatáról, az élelmiszerek fémmel való szennyezettségéről, a vizsgá­lati módszerek egységesítésé­ről, s arról, hogyan állapít­ják meg a csomagolóanyagok alkalmasságát. Az elhangzott előadásokat, véleményeket tegnap délután foglalták össze. Ezzel a két­napos élelmiszer-ellenőrzési tudományos konferencia vé­get ért. Nemcsak nyugdíjasoknak A kertbarát kör munkájáról Sok a kertbarát kör. Sze­geden is alakult a Hazafias Népfront városi bizottsága és a Bartók Béla Művelődési Központ kezdeményezésére és támogatásával 1974-ben. A mozgalomban sokan vesz­nek részt ipari munkások, értelmiségiek, alkalmazot­tak, nyugdíjasok. Túlnyomó­­részt a kis- és a középkere­­setűek választják a kikap­csolódás ilyen módját. Gazdasági jelentősége, hogy elsősorban a helyi el­látást segíti. Öröm, hogy a kiskertek a gyümölcs- és a szőlőtermesztésnek 40 száza­lékát, a zöldségféléknek 20— 25 százalékát adják, s min­denekelőtt a választékot gaz­dagítják. A munkaigényes, magas biológiai értékű bo­gyós gyümölcsök és a primőr zöldségek jelentős része a kertekben terem. A kertbarát mozgalom tár­sadalmi és gazdasági jelen­tőségén túlmenően az egyéni életre is befolyást gyakorol. A szabadban végzett munka hozzájárul a szervezet fel­­frissítéséhez, lehetővé teszi a szabad idő hasznos eltölté­sét. A rendszeresen végzett munka szerepet játszik az urbanizációs ártalmakra vis­­­szavezethető betegségek meg­előzésében és jelentős kör­nyezetvédelmi szempontból is. Országosan a kertbarát mozgalomban szinte minden második ember részt vesz. A kertbarát kör alapsza­bályzat szerint működik. Taglétszáma fokozatosan nő. Jelenleg 80—100 ember talál magának itt elfoglaltságot, a kör munkáját héttagú ve­zetőség irányítja, éves mun­katerv alapján. Évente nyolc­tíz előadást tartanak, melyek szakmai segítséget nyújta­nak, elsősorban a korszerű talajművelésről, kezelésről, gondozásról, s bemutatják a korszerű technológiát is. Az előadásokat 10—15 perces módszertani kisfilmekkel te­szik változatosabbá. A vezetőség rendszeresen szakmai kirándulásokat szer­vez tagjainak­, így volt ez az elmúlt időszakban is, ami­kor a Kecskeméti Kertészeti Kutató Állomást, a Hosszú­hegyi Állami Gazdaságot keresték fel. Szétnéztek Bo­­r­ostyán, Debrecenben és Dánszentmiklóson is. Harmincöten részt vettek a Hazafias Népfront kertba­rátok Csongrád megyei Tár­sadalmi Szövetsége által meghirdetett „Minta-kert” akcióban. Kapcsolatot tarta­nak a szegedi városi tanács mezőgazdasági osztályával, a Szeged és Vidéke ÁFÉSZ- szel és a ZÖLDÉRT-tel. Úgy ítélték meg az összejövete­len, hogy a kapcsolatokat ja­vítani szükséges, hiszen e téren van még tennivaló bő­ven. Például nem mindig jutott oltvány, kevés a köl­csönözhető kisgép, sokszor elfogyott a kis csomagolású növényvédő szer. A városrészekben és a pe­remkerületekben több he­lyen alakultak kertbarát kö­rök. Elhangzott az összejö­vetelen, hogy a Bartók Béla Művelődési Központban mű­ködő kertbarát kör koordi­nálja és segítse a többi kör munkáját. Az eredményesebb­ munka érdekében a szak­­szervezet és a KISZ segítsé­gét kérik, hogy a fiatalok és a nyugdíjba vonulók is gya­rapítsák a kertbarátok tá­borát. A cél ugyanis közös: hasz­nosan tölteni a szabad időt. M. T. Könyvcsata A tankönyvek körül idén is — akárcsak az előző években — csaták dúltak. A gyerekek javában élvez­ték a vakációt, amikor a rádiós és tévés nyilatkoza­tok már­­ előre jelezték, hogy „egyes tankönyvek várhatóan késnek”, s hogy „némelyikből kevesebb lesz a kelleténél”. Hivatkoztak a szűkös nyomdai kapaci­tásra, s egyéb „objektív nehézségre”. A nyári jóslat bevált: az általános iskolákban tanév kezdetén „hadiállapot” uralkodott. A szülők hos­­­szú sorokban álldogáltak a­ tankönyveket árusító peda­gógus asztala előtt, méltat­lankodásukat nemcsak a fárasztó várakozás indokol­ta. Bosszúságuk tetőzött, amikor m­egtudták, egyik­­másik könyvből kevés ér­kezett, vagy csak később lesz kapható. Az előző évek tapasztalatai alapján jogosan tartottak attól, hogy a késlekedő könyvek még sok kellemetlenséget okoznak. A tankönyvcsatá­ból természetesen a peda­gógusok sem vonhatták ki maagukat: több-kevesebb sikerrel próbálták hidegvé­rüket megőrizni, a szülők mind elkeseredett ostroma ellenére. A szegedi általános isko­lások tankönyveiről immár huszadik esztendeje a Mű­velt Nép Tömörkény köny­vesboltja gondoskodik. Az üzlet dolgozói szinte kivé­tel nélkül nők, a tankönyv­szezon beköszöntével két­­három, alkalmilag foglal­koztatott diák segíti mun­kájukat. Idén 1 millió 000 ezer forint értékű, körülbe­lül 140 mázsa könyvet rak­tak ki a konténerekből, s szortíroztak kisebb egysé­gekbe, az iskolák rendelé­sének megfelelően. A kivá­logatott könyveket ezután teherautóra kellett rakni, hogy az iskolákba érkezve azután le lehessen őket pa­kolni. Ha a tankönyvárusí­tással megbízott pedagógus tévesen állította össze a megrendelést, s jóval töb­bet kért a szükségesnél, a visszaszállítás gondja is­mét az üzletet terhelte. Nem csoda hát, hogy Itt dúltak a legélesebb szócsa­ták, a pedagógusok min­dent latba vetettek, hogy iskolájuk számára megsze­rezzék a még hiányzó könyveket. Sok kellemet­lenség elkerülhető lett vol­na, ha vállalkoznak a használt könyvek össze­gyűjtésére. Minden év vé­gén számtalan tankönyv kerül a szemétbe, jóllehet ezeket még legalább egy évig használni lehetne. (A használt könyvek össze­gyűjtésében bizonyára az úttörőcsapat is szívesen részt venne.) A felpaprikázott kedé­lyek lassan elcsitulnak. S hogy jövőre ne kezdődjék minden elölről, még ide­jében kell megoldásról gondoskodni. Például úgy, ahogy a Tömörkény köny­vesboltban javasolták, öt­letüket megvalósítani nem látszik lehetetlennek. Az általános és középiskolai tankönyvek túlnyomó ré­sze már június elején meg­érkezik Szegedre. Csak egy nagyméretű, üres teremre lenne szükség, ahol átme­netileg raktározni lehetne a köteteket. A pedagógu­sok még a tanév vége előtt összeállíthatnák a szüksé­ges könyvek listáját, hisz az osztályok várható lét­számát már ekkor ismerik. A könyvesbolt dolgozói így tervszerűen, a Volán lehe­tőségei­t figyelembe véve, akár már az utolsó tanítá­si napokon megkezdhetnék a könyvek kiszállítását. A lerakodásnál bizonyára a tanulókra is számítani le­hetne. A nyár végi tan­könyvszezon idején már csak a késve érkező, vagy pótlólag rendelt könyvek adnának munkát. Szülők, pedagógusok, diákok közös megelégedé­sére így jövőre talán nem újulna ki a már hagyo­mányszámba menő tan­könyvcsata- L. Zs.

Next