Délmagyarország, 1979. március (69. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-02 / 51. szám

4 Péntek, 1979. március 2 A mai válogatás némiképp különbözik a többitől. Sok olyan levél­­ érkezett ugyanis, melyekben többeket érdeklő kérdéseket fogalmaztak meg társszerzőink. Ezért írásaikból a leglényegesebb gondolatokat emeljük ki — várva a kö­vetkező hetekben az illetékesek válaszait —, s így az eddig érkezett feleletekből a szokottnál bővebb terjedelemben idézhetünk. Közérdekű kérdések, javaslatok „Már évek óta járok reg­gel fél 7-re a gőzfürdőbe, annak is a hideg medencéjé­be, kizárólag sportolási cél­lal — 7-8 társammal szok­tunk úszni. Talán meg le­hetne oldani, hogy a hideg évszakban — reggel, a spor­tolni vágyó szegediek ingye­nesen — esetleg kedvezmé­nyesen — úszhassanak 6 órá­tól 7 óráig, hiszen még a tréningező úszók mellett is elférnének! Azért javaslom 6 órától, mert az újszegedi uszoda messzebb van, mint a gőzfürdő, és háromnegyed 8- ra, 8 órára be kell érni a munkahelyre! — írja, java­solja Szent­ Imre, a Kossuth Lajos sugárút 49—51-ből, s néhány rövid kérdéssel is megtoldja levelét: Mi lesz a sorsa a Bajcsy-Zsilinszky ut­cai, kiégett műanyagboltnak? És a Dózsa utcai, még meg nem nyitott autóalkatrész­­szaküzletnek? S mikor köl­tözik el a Kőbányai Sörgyár palackozó üzeme a Hétve­zér utcából? Hiszen ennek áttelepítéséről már az előző ötéves tervben is volt szó... D. István arról érdeklődött, szabad piacon eladhatja-e januárban átvett nyeremény­autóját? A Minisztertanács rendeletét ismertették a la­pok, a január 20-i ismertető­ből idézzük hát a választ ol­vasónk kérdésére: „Az örö­kös, a nyertes a megszabott három év előtt csak vállalat útján adhatja tovább az autót" Ám a rendelkezés nem vonatkozik a közeli hozzátartozókra. „A tulajdo­nos a gépkocsit eladhatja, elajándékozhatja házastársá­nak, egyeneságbeli rokoná­nak, örökbe fogadott mos­toha­ és nevelt gyermeké­nek, valamint örökbefogadó, vagy mostoha- és nevelő szü­lőjének, testvérének, akik azonban szintén csak az elő­írásoknak megfelelően, az első forgalomba helyezéstől számított három év eltelte után adhatják tovább ma­gánforgalomban az autót.” „A hűtőszekrény jótállási jegyén rajta van, hogy ha a hibát 15 napon belül nem tudják kijavítani, akkor cse­rekészüléket adnak.” Jogo­sult-e hát P. István (Északi városrész 334.­ III. 10.) új készülékre — ezt így levele alapján nem dönthetjük el Azt tanácsoljuk, forduljon a javítószerviz felettes szervé­hez — címét megtalál­ja min­den szervizben, a kifüggesz­tett táblán — s tegyen pa­naszt Földesi Tiborné (Szőreg, Bokréta u. 22.) kérdései egy február 19-én, reggel 6 óra 20-kor, a 80-as autóbuszon megtörtént eset kapcsán fo­galmazódtak. E kérdéseket idézzük, ezekből ugyanis ki­­kerekedik olvasónk panasza is. Tehát: mit tehet és mit tesz a Volán, hogy a körül­ményeket figyelmen kívül hagyó ellenőr egy vélt sza­bálysértésért ne alázza meg az igazát védő utast? Mi a teendő, ha az el sem köve­tett szabálysértésért az utas nem tudja megfizetni az öt­­ven-száz forintot? Végül: akinek panasza van, mit te­gyen, hogy szabadságot se kelljen kivennie, s mégis megtalálja a Volán panasz­irodáját? (Olvasónk levelét mindenesetre eljuttatjuk a vállalat személyforgalmi fő­osztályához.) A Hajnóczy utca 1. szám alatti ház lakói azt kérdik, mikor szerelik fel házukra a központi tv-antennát? A ve­zetékeket egy éve beépítet­ték, a nyáron a relészekrényt is felszerelték, várhatják-e Rácz Kálmánné arról ír, hogy a Kossuth Lajos sugár­úton a téli homok „beült” a sínek közé, a villamosok porfelhőt kavarnak, a csukló­részeknél beszippantják az utastérbe, így az utasok, meg a járókelők is várják már a tavaszi nagytakarítást. Felújítják a Boros József utcai óvoda egyik szárnyát Olvasónk, Veres Gábor meg­figyelte: a múlt hét végén 43 óráig égett bent feleslege­sen a villany, feltehetően az építőbrigád hanyagságából. Kinek van erre energiája? Bozsik Jánosné hiányolja lapunkból a középgeneráció, a 30-50 évesek életének tük­rözését. Mindig csak a fiata­lokkal és az öregekkel fog­lalkoznak — írja —, pedig a gyerekek szüleinek, a nagy­szülők gyerekeinek munkájá­tól függ, hogyan élünk. „Tanácstalan” jeligére üzenjük, hogy levelében le­írt kérdéseire a választ a munkahelye kollektív szerző­désében találja meg. Azt ta­nácsoljuk, hogy olvassa el a kollektív szerződésnek kérdé­seire vonatkozó részét Ha Balogh Artúrtól, az AFIT XI. számú Autójavító Vál­lalatának igazgatójától egy február 2-án megjelent le­vélre kaptunk választ. Ebből idézünk: „Vállalatunk szege­di, hódmezővásárhelyi kar­bantartó üzemeiben az el­múlt év második felében ve­zettük be új szolgáltatási formánkat. A zárt technoló­giás vizsgáztatás egy korábbi tevékenységünk — a gépjár­művek időszakos műszaki vizsgára előkészítésének — továbbfejleszt­ett változata. Ennek keretében Váll­a­latunk elvégzi a szükséges műszaki vizsgálatokat, javításokat, va­lamint a KPM által megbí­zott szakemberünk a helyszí­nen vizsgálati tanúsítványt ad. Ügyfeleink vizsgáztatás­sal kapcsolatos valamennyi intéznivalója ily módon az üzemben megoldódik. Ügyfe­leink szempontjából — a nem jelentéktelen költség­­csökkenésen túl — az átru­ház az antennát is, vagy ér­demes felújítaniuk régi típu­sú antennáikat? , . Egyetértünk, s ezt igyekszünk bizonyítani is lapunk minden számában. A Lila Akác presszórész­legében rendezett cukrászati bemutatókat szorgalmazza Kamarási Antalné. Mint írja, a környék lakói az előfize­téses ebédek minőségi javu­lását is észrevették — a tö­rekvések dicséretéül írta meg levelét. Dr. F. J.-né a Kossuth La­jos sugárút 57-ből egy hír­lapárusra panaszkodik, aki nem fogadott­ el tőle 10-20 filléreseket. Kár, hogy levél­írónk azt nem írta meg, hol történt az eset. Dékány Lászlóné egy is­meretlen férfi készséges se­gítségéért mond köszönetet, aki február 12-én megsérült édesanyját biztonságos hely­re kísérte, s a családot is ér­tesítette. további problémája van, ak­kor keresse fel a vállalat szakszervezeti bizottságának titkárát és kérjen további tá­jékoztatást a kollektív szer­ződésben foglaltakkal kap­csolatosan. zási idő lerövidülésében nyilvánul meg az új szolgál­tatási forma jelentősége. A cikk megjelenését köve­tően egyébként felkerestük Adorjányi Lászlót, megte­kintettük gépkocsiját. A jár­mű kilencéves Polski Fiat, karosszériája erősen korro­dált, javítása rendkívül mun­ka- és anyagigényes. Előze­tes becslés szerint a javítási költség a 20-25 ezer forin­tot meghaladja, így gazda­ságossága­­ is­ kérdéses. Ezt figyelembe­ véve­ ez valóban olyan megrendelés, a­­melyet nem tudunk kielégíteni. A szegedi karbantartó üze­münkkel szembeni javítási igény — különösen idősza­kosan — messze meghalad­ja lehetőségeinket. A február 9-i Postaládá­ban Környezetünk védelmé­ben címmel jelent meg Má­­csai Lajosné fanyesési észre­vétele. „Ehhez szeretnénk néhány gondolatot fűzni. 1978-ban a Városgondnok­sághoz különösen sok lakos­sági bejelentés érkezett a villanyvezetékekhez hozzáérő és egyébként is régen nem ápolt alsóvárosi és móravá­­rosi fák miatt. A bejelenté­sekhez még csatlakoztak a DÉMÁSZ illetékes osztályá­nak hivatalos levelei is, me­lyekben kérték a két város­rész légvezetékei alatt a fák nyesését, mert ezek okozzák az üzemzavarok többségét Ezért a Városgazdálkodási Vállalat parképítő részlege elkezdte az említett városré­szek utcánkénti sorranyesé­sét. Alsóváros és Móraváros utcáinak faállománya rend­kívül vegyes fajtájú és idő­ben is különböző korú. A parképítő részleg éppen ezért a megrendelő Városgondnok­ság erdész megbízottjával jó néhány utcát bejárva megbe­szélte a kívánalmaknak meg­felelő nyesési módot és a szükség szerinti munkamene­tet. Ennek alapján látható volt, hogy a szakszerűség sajnos nem mindig lehet fő szempont, mert az utasítás értelmében a vezetékektől megfelelő távolságra, az ab­lakokra és csatornákra, va­lamint a falra növő ágakat el kellett távolítani. Ezért került sor az intenzív növe­kedésű japán akácok és más fajtájú fák csonkolására. Ezek ép gyökérzet esetében pár év után erőteljesen ki­hajtanak. Az olvasó a gömb­akác nyesésének módját is kifogásolta. A gömbakác a mai kívánalmaknak csak abban felel meg, hogy ala­csony növekedésű és a ve­zetékek alatt elfér, de csak akkor, ha évente karbantart­ják és nyesegetik. Az évi karbantartást a korona rit­kítása és legalább 3 éven­kénti teljes levágása jelenti. Szükséges ez azért is, mert elhanyagolása esetén és idő­sebb korban széthasadozik, balesetveszélyes lesz, s a kár­tevők százainak ad búvóhe­lyet a törékeny lombkorona. Ezért kellett az említett, a már vezetékekhez érő gömb­akácokat teljesen visszavág­ni” — tudtuk meg a Város­gazdálkodási Vállalat levelé­ből. A január 26-i Postaláda rovatban megjelent „Könyör­gés csendért” című panasz­ra, amelyet Molnár György, Pulz utca 7. szám alatti ol­vasónk írt, a Volán és az Alföldi Bútorgyár közös vá­laszt küldött. „A Volán és az Alföldi Bú­torgyár vezetői megvizsgál­ták a panaszban foglaltakat. A jogosan felvetett panasz okainak csökkentésére a kö­vetkező intézkedéseket tet­tü­k: Az Alföldi Bútorgyár előre megadott diszpozíciói alapján a Volán biztosítja a szállító tehergépkocsik üte­mes kiállítását — azzal a céllal, hogy egyszerre több tehergépkocsi parkírozása el­kerülhető legyen. A gépkocsi­kat a helyi telepről úgy in­dítják, hogy csak 6 óra után érkezzenek a felrakó helyre. A Volán gondoskodik arról, hogy a gépkocsivezetőket a kulturált parkírozás szabá­lyaira folyamatosan oktassák. Az Alföldi Bútorgyár kez­deményezi a tanács illetékes szerveinél leállósáv kiképzé­sének engedélyezését. Az en­gedély alapján az úttest szé­lén leállósávot alakítanak ki, amellyel a zöld sáv megóv­­hatóvá válik. A jelenleg okozott kárt a két vállalat közösen helyreállítja. Meg kell azonban jegyezni, hogy a panaszok teljes mér­tékben nem szüntethetők meg, mert az egész környé­ken nincs tehergépkocsik ré­szére parkírozási lehetőség. Az Alföldi Bútorgyár, jelle­génél és területi adottságai­nál fogva nem tud egy idő­ben több járművet rakodás­ra fogadni. A helyi Volán járművein kívül az ország minden részéből érkeznek a bútorgyárhoz anyagot szál­lító és készterméket és hul­ladékot elszállító járművek, melyeknek ütemes érkezése nem oldható meg. Az Alföldi Bútorgyár — speciális hely­zeténél fogva — más terü­letre nem helyezhető át, mert büntetés-végrehajtási feladatokat teljesít. A Volán 10. sz. Vállalat a továbbiakban lehetővé teszi, hogy idegen területről érke­ző Volán-tehergépkocsik 6 óra előtt a helyi telepen par­kírozhassanak. Sajnos télen — a rendkívül hideg decem­beri, januári hónapokban — tényleg előfordult hajnali motorjáratás a gépjármű le­fagyásának megelőzésére Reméljük, hogy az intézke­dések nyomán a panaszok minimálisra csökkennek.” Összeállította: Pálfy Katalin Észrevételek, sorokban Üzenet Válaszol az illetékes Anyja fia Még nem fordult elő, hogy egyetlen percet is késett volna egyetemi óráiról Kovács Tibor. Pontos se volt még talán soha, inkább fél órával hamarabb érkezik. Ha esik, ha fúj, ha havat hord a szél, akkor is gördül a kis kocsi az Oskola utcán végig, napjában többször is, oda-vissza. Ba­juszos legényember ül benne, és hátul, a „kormánynál” édesanyja ballag. Vagy siet, ha az idő sürget. Egyetemre járunk, órára megyünk, most elfoglaltságunk van. Jaj, arra nekünk nincs időnk — mindig többes számban beszél any­ja és a fia. Félek kérdezni, mert nem tudom, milyen zsili­pet nyitok meg, hátha panasz ömlik belőlük, zuhatagban. Orvosság nincs rá a világon, a panasz, ha kibuggyan, elál­­líthatatlan. Öt perc múlva már tudom, ennél nyíltabban se­hol nem kérdezhetek, ennél őszintébben talán soha nem válaszoltak még. — Nem nehéz? — Könnyen gurul. Én vagyok a sofőr, én vezetem a kocsit — És a lépcsők? — Segítenek a­­ gyerekek. A Bolyai-intézetben nincs Bft, fogják, fölviszik a harmadik emeletre, ha vége az órá­nak, lehozzák.­­ — Itthon? — Csak fél emeletre kell feljönnünk, ezzel a kocsival nem nehéz. — Soha nem fárad? — Tavasz óta fáj­ a lábam, de erről ne is beszéljünk, mert csak az egyik. A másik bírja. Nekünk most nem sza­bad betegnek lennünk, elkezdtük az egyetemet három éve, mindenáron be is akarjuk fejezni. Úgy hívják, az évfolyam mamája. Minden órán és minden vizsgán ott van, minden gyerekért külön izgul. Persze, csak a folyosón, de nem megy. — Fölajánlotta az egyik tanár, jöjjön be anyám, ha akarja, le is vizsgáztatja, de kint marad mindig. — Jaj, nekem sok dolgom van! Kötök, horgolok az ab­lak előtt. Két apró unokám van, a nagyobbik fiam gyere­kei. Egy nap egy sapka, kis blúz, kötött kabát. Tibor matematikus, gimnazista kora óta erre a pályára készült, ennélfogva a szigorú realitások embere. — Minden attól függ, hová tudok elhelyezkedni. Kí­nálkozna az a lehetőség, hogy nagyon rámegyek egy témá­ra, talán vinném is valamire, de akkor a többire nem jut idő. Nem engedhetem meg magamnak, hogy csupán egy­két dologhoz értsek, annyira jól nem vagyunk ellátva állás­ígéretekkel. Minden témakörben az elérhető legjobbat kell célba vennem, ha azt akarom, hogy bárhol megálljam­ a helyem. Kedvenc témáim természetesen vannak, a halmaz­­elmélet, az automataelmélet és a programozás egyformán kedves. Akármelyik mellé szívesen odaállnék örökös elkö­telezettséggel, de nem vállalhatok olyat, amiből később elhelyezkedési gondok támadnának. A matematikust gyerekkorom óta úgy képzelem, hogy négyzetgyökökkel meg hatványkitevőkkel van tele a feje, és talán a kérdést is osztja-szorozza, mielőtt felel rá. Tibor verseket is ír. Mióta? — Az a kérdés, mióta lehet versnek nevezni őket? Ezt pedig én nem tudom eldönteni. Kimondani is félek, de ígé­retem van rá, hogy a Forrásban közölnek majd. Nem va­gyok kísérletező, modernkedő, azt az utat szeretem, ame­lyik bevált, de még lehet színeket belevinni. — Mondhatjuk lírikus-matematikusnak talán? — Alapvetően lírikus lennék, ha költő lennék, de a ket­tő így nem kapcsolható össze. Egymást viszont nagyszerű­en kiegészítik. Sok matematikus van, aki muzsikál, aki a zenét hívja kiegészítésül, én a lírát. Sorolhatnék tudós ko­ponyákat, akik nagyot alkottak a matematikában, és köl­tőként is számon tartják őket. — A vizsgák? — Nem hiszem, hogy van ember, aki nálam jobban izgul előtte. Raplis vagyok, kibírhatatlan, elviselhetetlen. Közbeszól édesanyja: ez a három szó nem igaz. Min­denki izgul, ő is nyugtalan, jön-megy a szobában, de arról szó sincs, hogy elviselhetetlen. És oka sincs az izgalomra, mert vizsgán eddig semmi kellemetlenség nem fordult még elő. — Bolond kérdés: vizsga után áldomás? — Soha. A matematikához tiszta fej kell, én tehát nem iszom. Szerintem a vershez is tiszta fej kell, bár tudom, az irodalomtörténet tucatjával önthetné az ellenkező példá­kat is. Egyetlen hónapot kellett volna hajdani betegségének várnia, hogy megszabaduljon tőle. Betöltötte élete első évét, július 22-én kezdett bénulni, augusztusban már adták a Sa­­bin-cseppeket. Azóta ilyen bajt csak véletlenül találnak az orvosok, azóta nyoma nem marad. Ha valaki írhat Sabin­­verset, Tibor biztosan tudna. Arra kérem inkább, két mon­datot mondjon legalább édesanyjáról. — Kiment­k? — kérdezi anyja. — Mást akkor sem mondhatnék, maradj. Most halkul el először a szó benne, el is fordul. Ki­­ dna az anyai szeretettről két mondatot mondani? — A hála kimondhatatlan. Kevesen vállalnák, amit ő csinál. Ide kellene a költő, hogy aranyba foglalja, de az se menne olyan gyorsan. Mondjon most az édesanya valamit gyerekéről! — Olyan jó természetű, semmit nem mondhatok róla. Kellemes körülötte lenni. Elégedjen meg ilyen rövid fe­lelettel. — Bocsánatot kérek, az ember esze néha furcsán vált. Azokra gondoltam, akiknek apjuk-anyjuk él, mégis árvák. Akiket intézetbe adnak, nevelje őket az állam. — Én azokat megérteni nem tudom. Azokra az asszo­nyokra nincs szó a magyar beszédben! Egészséges gyerek­től megszabadulni? Eldobni? — Az intézet soha nem fordult meg lehetőségként a fejében ? — Elmúltam ötvenéves, de ha most kellene megint kezdeni, most is vállalnám. — Mások azt mondják, egyszer élünk, nem mondha­tunk le az élet szépségeiről, örömeiről. — A szépet ott kell keresnünk, ahol van. Egyszer élünk, gyermekeinkkel szemben tehát nem vétkezhetünk. — Eddig az „évfolyam mamája” beszélt, szólaljon meg a háziasszony is. — Albérletben lakunk, egy keresetből két helyen élünk. Férjem Kecskeméten dolgozik, ha szünet van, vagy vala­mit csúsztathatunk az egyetemen, megyünk haza. Azt kér­dezi, mekkorák a kiadások? Mindig az igényektől függ. Ki kell jönnünk egy keresetből. — Az egyetemen horgol. De mikor főz?­­ — Vasárnap. Egész héten csak melegítünk, vagy ki­egészítésként hozunk össze valamit — Menza? — Nekünk nem jó. Az egyik lent van a pincében, a másik fönn az emeleten. — Esetleg elhozni ? — Harminc évig a magam főztjét ettem, én azt ma nem tudnám megszokni. — Későbbi kilátások? — Ha én bírom, hogy a Tibi be tudja fejezni, és ha állást is kapna, ha a lakást is el tudnánk cserélni, akkor mindnyájan hazajönnénk. Mi valójában szegediek vagyunk. — Tibor! Az egyetem kemény munka, a vers kiegészí­tő sport. Szórakozás, időtöltés? — Mint minden magyar ember, én is a focit szeretem. A tévé nélkülem nem közvetíthet meccset. Különben min­den sport érdekel, ahol a csapatjátéknak szerepe van. — A jégtánc? — Egyre kevésbé. Ahol a bíráskodás abszolút uralmi ennyire erős, ott nem tudok mit kezdeni. Zseniális mate­matikus lehetett, aki ezt a pontozási rendszert kitalálta kutatom a nyitját, de nem találom. — Meccsre szoktak menni? — Apával vagy a bátyámmal néha. Anyának messze van. Horváth Dezső

Next