Délmagyarország, 1981. január (71. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-14 / 11. szám
6 Lehetett volna szebb az ősz a Hunyadi téren Valójában mire képes, milyen csapat a Szegedi Dvasa? — sokan felvetették — köztük maguk a játékosok és vezetőik — e kérdést az ősszel, rapszódikus teljesítményüket boncolgatva. Hullámzó szereplésüket leginkább a képzeletbeli grafikon igencsak ugráló szára bizonyíthatja, amely hol lent, hol fönt követelt helyet magának Mindezek ellenére a szurkolók mégsem hagyták cserben az együttest —, a nézőszám fölé nőtt az NB II országos átlagának! — szívesen mentek a Hunyadi térre — reméljük tavasszal sem lesz másként —, mert labdarúgásunk jelenlegi, ínséges időszakában oázist találtak, jó mérkőzéseket láthattak. De menjünk sokjában, mi is történt a Dózsa házatáján? Rossz kezdés után — 1-0 ás vereség Budapesten az Építőktől — lehengerlő győzelem (5-1) a BVSC felett, majd újabb fiaskó a Pénzügyőrtől (3-2) a fővárosban. Ezután négy fordulóban nem tudták megállítani a lila fehéreket úgy látszott, összerázódott az alaposan kicserélődött társaság. Nem sokáig tartott azonban az örömünnep, három vereség következett, közte a fájó sebet ejtő, jó játékkal itthon elvesztett KSC-vel vívott mérkőzés. Változatosságról a későbbiekben is gondoskodott a csapat, győzelem és vereség váltogatta egymást, valamint egy döntetlen is „becsúszott". A 17. fordulótól ismét felszálló ágba került a Dózsa, jobbnak bizonyult a Dorognál (2-0), a BKV Előrét „lelépte" (6-0) és bravúrral is szolgált: 1-0-ra nyert a Budafok ellen idegenben. A hajrában történtek szép finálét sejtettek, mégsem így lett, mert — akárcsak az induláskor — a befejezéskor is az Építők SC gyarapodott két ponttal. Megpróbáltatásoktól terhes tavaszt hagyott maga mögött a Dózsa, felejthetetlen edzőjének, dr. Reményik Lászlónak halála olyan stresszhatást váltott ki, amelyet magával vitt az egész idényben. A nyáron átalakult a csapat, kicserélődött a játékosállomány, a régiekből — a sportpályafutás befejezése, átigazolások miatt — mindössze kilencen maradtak a húszas keretben. Új vezető edző, Ráday László kezébe került a dirigensi pálca, mégpedig nem kis feladattal: megőrizni a lila-fehérek gólratörő játékstílusát, és a meglevő vázat megfelelően alkalmazva csapatot, ütőképes együttest formálni. Arról, hogyan és mit sikerült megvalósítani az útravalóul kapottakból, Ráday Lászlóval beszélgettünk. — Sok olyan jellemzője volt a múltban a Dózsának, amelyeket mindenképpen tovább akarok vinni, sőt fejleszteni szeretném azokat — mondta bevezetőül. — Az öltözői hangulat csalhatatlan tükör, elárulja, megmutatja, kinek milyen az énje. Nálunk, csakúgy, mint a korábbiakban, most is baráti szellem uralkodik a pályán és azon kívül is. Az egyesület, a szakosztály vezetése azt kérte, középcsapatként végeznünk az ősszel. Nos, ez sikerült, nyolcadikok vagyunk, mégpedig úgy, hogy játékunkat meghatározó középpályásaink előtt játszik az a csatársor, amely igen eredményesnek bizonyult: az NB II hatvan csapata közül 42 gólunkkal mi vittük el a pálmát! — Ezzel azt akarja mondani, hogy minden rendben volt a csapat körül? — Közel sem! Helyezésben elértük, amit akartunk, ha viszont védelmünk nem követ el 4—5 pontunkba kerülő durva hibákat, előrébb végzünk Legnehezebb volt a hátsó sor kialakítása. Mint ismeretes, a stabil védelem tengelyét képező Bíró, dr. Ernúdi páros helyetteseit kellett megtalálnom rövid idő alatt. Válogatva a szűkös lehetőségek között, úgy érzem, a legjobb megoldást választottam. Pócsik végig megnyugtatóan játszott, de beállásként Olasz sem okozott csalódást további fejlődést várok tőle. Nem kis gondot okozott Makai, Kun és Szabó pótlása Gerry Voltak jelöltjeink a különböző posztokra, sikerült is leigazolnunk őket rutinos középhátvédet azonban nem találtunk Horvath fiatal, tehetséges játékos, de ő ma még inkább a jövőt jelenti. — Köztudott, a csapatépítés időigényes, nehéz munka, ami nem megy máról holnapra. Valószínű, ez is közrejátszott abban, hogy olykor „megbotlott" a Dózsa. Csak ez lett volna az oka a gyakori formaingadozásnak? — összességében az edzésmorál nem rossz, de ez nem jelenti azt hogy valamennyi játékos hozzáállásával elégedett lennék. Nálunk is voltak kisebb magánéletbeli kilengések, ezek elharapódzásának megfelelő büntetésekkel vetettünk gátat. Az idény közepén számomra érthetetlen vereségek értek bennünket. Ezzel kapcsolatban azt tudom mondani, ha a játékosok az eredményességért olykor lemondásra is hajlandók lettek volna, ma több pontja van a Dózsának. Remélem, a tavasz végén ilyesmiről nem kell szót ejtenünk. — Konkrétabban kikkel és mivel elégedetlen? — Vidéki mérlegünk eléggé gyatra, ezen mindenképpen javítanunk kell. Gyengébb szereplésünkben közrejátszottak kapusaink és védelmünk megingásai. Tóth jó formában védett, de a 4. fordulóban térdsérülést szenvedett, ma sem teljes értékű harcos. Mérley szintén jól kezdett, utána azonban képtelen volt ráhangolódni az NB II légkörére. Győrfi egyik napról a másikra csöppent a csapatba, jó képességű kapuvédő, de tudásához mérten még adós. Bízom, tavaszig aklimatizálódik, sokat várok tőle. Két játékosban, Hegedűsben és Nádasdiban csalódtam. Ismerve Hegedűs tehetségét, azt hittem kezdő ember lesz. Játékfelfogásával, meglevő akarásával képtelen beilleszkedni a csapatba. Nádasdi Kozma sérülése után zöld utat, sok lehetőséget kapott nem tudott élni vele, nem igazola a róla korábban alkotott jó véleményt. Idegenbeli eredménytelenségünk rovására írható, hogy, sajnos, kulcsjátékosaink közül adott esetekben Pócsik, Ladányi, Pipicz és a sérüléséből felépült Csömör sem tudott felülkerekedni a helyzeten, nem volt vezéregyénisége a csapatnak. — Az elmondottak mellett dicséretes dolgokról is számot adhat a vezető edző? — Ilyenekből sem vol hiány. Úgy érzem sikerült olyan csapatot kialakítani, amelynek tartása van. Olasz, Antal, Puskás, Gerecz személyében biztos pontokra leltem. Különösen itthoni játékunkkal vagyok elégedett, gondolom a közönségnek is hasonló a véleménye. Ami szintén említést érdemel, megalázó vereséget egyszer sem szenvedtünk! Elismerést érdemel Pócsik, Olasz, Nagy, Ladányi, Antal, Csömör és a gólerős Puskás teljesítménye. Pipicz váltakozóan szerepelt, a vidéken mutatottaknál több kell a jövőben. Kozma hamar megsérült, vele gyors emberünket vesztettük el, tavasszal bizonyára kamatoztatja képességeit. Nemrég igazoltuk a tehetséges Hájért, védőként és középpályásként számítok rá, rajta múlik, bekerül-e a csapatba. — Mit vár a tavaszi folytatástól? — Nyugodt felkészülés után további előrelépést tervezek. A további hazai jó szereplést követően vidékről az őszinél többször akarunk ..pontosan” érkezni. Lehetőségeink mondatják velem, derűs tavaszt várok ... Milyen csapat a Dózsa? Ma még ellentmondásos, megannyirá jellemző, de felesleges tulajdonságokkal. Ha ezek közül egy-kettő nem lett volna, a Hunyadi téren is szebb lehetett volna az ősz. Szebb, mert, mint ahogy a szakosztály volt vezetője, most már az egyesület elnöke, Bors Győző ecsetelte, az elért helyezésnél több van a csapatban, s ez a tavasz végén bizonnyal ki is derül. Györki Ernő „NB I-es csapat leszünk!” Heten a SZEOL AK labdarúgói közül Nagy I., Kun. Kozma Z., Kutasi már elmondta véleményét az elmúlt bajnoki szezonról és nyilatkoztak idei terveikről. Folytatásként most Szabó Gyula, Repka János és Kovács Béla a beszélgetőpartnerünk. Sikertelen bemutatkozás Szabó Gyula is a Szegedi Dózsából jött a Tisza partjára. A Ulti-fehéreknél többnyire csapata legjobbja volt hétről-hétre. A SZEOL AK- ban egyszer sem sikerült igazán jól játszania, vezéregyéniséggé válnia. Mi erről a véleménye? —Nemcsak az edzőm, de a magam számára is nagy csalódás vagyok. Sokkal többet vártam 1980-tól, sajnos elvárásaim töredékét sem tudtam teljesíteni. — Közrejátszott ebben a környezetváltozás, a beilleszkedés nehézsége, vagy a túlzott akarás? — Más stílust játszott a Dózsa és mást a SZEOL AK. Kun Lajosnak is nehéz volt átállnia. — Ennek ellenére Kovács József vezetőedző többször bizalmat szavazott, talán akkor is, amikor nem érdemelted meg. — Egy sorozat után a teljesítményem visszaesett, a nullával volt egyenlő. Akkor jól látta az edzőm is,hogy nem szabad tovább játszatnia. Az utolsó találkozóra ismét visszakerültem a csapatba — köszönöm is a bizalmat — ekkor már úgy érzem jól ment a játék. — Az egyesület továbbra is számít rád, reméljük a bajnoki szezon kezdetére ismét a régi Szabót láthatjuk majd a pályán. . — Ezért mindent elkövetek. Bízom benne, hogy helyem lesz a csapatban és ha igen, a télem telhető maximumot fogom nyújtani. Van mit törlesztenem! — Mit vársz az új esztendőben a csapattól? — Nagyobb akarással, hajtással győzelmeket .Nem csak hazai pályán, hanem idegenben is sikeres szereplést. Magamtól pedig azt, hogy sikerüljön nagyon jól játszanom. Ideje lenne tavasszal a góllövőlistára is feliratkoznom. Közös vágyunk, hogy csapatunk felkerüljön az NB I-be, ez mindenki előtt nagyobb távlatokat is nyitna. Magánéletemben szeretnék sikeres felvételi vizsgát tenni a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola testnevelés, földrajz szakára. Ez az év jelentős lesz az életemben, hiszen nősülés előtt állok. Azt hiszem végre egyenesbe kerülök. rültem nem szerettek, Két évnek kellett eltelnie, hogy most már nem bántanak annyira, mint az első időszakban. Bízom benne, hogy majd az NB I-ben igazi szegedi szurkolótáborról is beszélhetünk! Hatgólos beállás Kovács Béla a fővárosból került Szegedre. Nála is el kellett telnie néhány mérkőzésnek, hogy igazán játékba lendüljön. Aztán egyszerre nyakába vette a pályát, biztos pontja volt a védelemnek, kisegített a középpályán és lőtt 6 gólt, melyből öt pontot, pontokat jelentő gól volt. — Egy évre írtad alá Szegeden a szerződést. Elképzelhető, hogy meghosszabbítod vidéki ,.kiszállásodat”? — Amikor Szegedre jöttem, megegyeztünk a vezetőkkel, hogy egyéves szerződést írok alá. Ez persze saját játékomtól és a csapat teljesítményétől is függ. Ha bekerülünk az első osztályba és Szegeden továbbra is számítanak rám, én szívesen maradok. — Hogy értékeled a csapat őszi teljesítményét? — Nem úgy szerepeltünk, ahogy szerettünk volna, hiszen 2—3 ponttal elmaradtunk a tervezettől. Én sajnos az első 8—10 mérkőzésen nem igen tudtam játékba lendülni, meg kellett szoknom az új környezetet is. Nem volt könnyű. — Mit vársz az idei bajnoki finálétól?? — Biztos vagyok benne, hogy sikerül megnyernünk az NB II-es bajnokságot. A későbbi célokról pedig majd akkor beszélgessünk! Hét játékos, hét labdarúgó mondta el véleményét, önkritikusan értékelték a csapatot és saját teljesítményüket. Egy dologban azonban közös volt elképzelésük, mégpedig abban, hogy jövőre NB I-es labdarúgó-csapata lesz Szegednek!’ Bagaméry László Kézilabda 13 győzelem és 1 vereség a Volán SC mérlege A Volán SC NB I-es kézilabdacsapata az NSZK- ban és Luxemburgban töltötte a szilveszteri ünnepeket. A csapat 1980. december 27- én kelt útra és hétfőn, január 12-én érkeztek haza. 14 mérkőzést játszottak, ebből 13 győzelmet arattak és csak egyszer szenvedtek vereséget. Az eredményekről Buday Ferenc vezető edző tájékoztatott. Volán SC-TV Di Hingen 30-15 (10-8), Volán SC—TSV Kronan 28- 22 (10-11), Volán SC-Escholz Fola (luxemburgi) 31-24 (15-11), Volán SC—TSV Rhode 39-1« (18-9), Volán SC—GW Dankersen (NSZK Bundesliga) 17-1« (9-7). Ezután következett az egyetlen vereség, mégpedig a tavalyi kupagyőztes TUS Nettelstedtől, az idei év bajnokjelöltjétől. Egyébként ebben a csapatban játszik a két sokszoros válogatott jugoszláv kézilabdázó Miljak és Uzarevics. A hazai bírók mindent megtettek azért, hogy a bajnokesélyes ne távozhasson vereséggel a pályáról. TUS Nettelstedt— Volán SC 24-20 (9-11). A mérkőzést Hannoverben játszották, ahol a közönség hosszasan tüntetett a hazai bírók elfogult ítéletei miatt! Volán SC-HSG Hannover 24-20 (19-13). A hannoveri csapat is a Bundesligában játszik: Volán SC—TSV Brennerverde 24-19 (14-11), Volán SC TSG Lennestadt 52-22 (17-15), Volán SC-SV Wessel 52-11 (18-6), Volán SC—TSG Bleichenbach 28-25 (16-11), Volán SC-TSV Schwandorf 27-17 (10-7), Volán SC— FC Augsburg 33-20 (17-8), Volán SC-TSV Günzburg 22-21 (10-8). Ebben a Bundesligában szereplői csapatban szerepel a jugoszláv Lavinica és Vukoje. Visszatérve a 24-20-as győzelemmel végződő hannoveri mérkőzésre, a hazaiak legjobbjai a lengyelek többszörös válogatott játékosai Bosmlerek és Dibol voltak. A túramérkőzések során három szegedi játékos szerepelt kiemelkedően, mégpedig a kapus Bartalos Zoltán, Szabó László és Lele Ambrus. A Volán SC további programja: január végétől egyhetes szegedi edzőtáborozással készülnek a Hírlap Kupa, majd a Magyar Népköztársasági Kupa küzdelmeire. Közben a játékosok többsége főiskolai és egyetemi „vizsgatartozásainak” tesz eleget. B. U Szerda, 1981. január 14; Vezéregyéniség A SZEOL AK labdarúgó- csapatában a legegyenletesebb teljesítményt Repka János produkálta. A kispadról vált a csapat vezéregyéniségévé. Középpályás létére a SZEOL AK második legeredményesebb játékosa lett 7 góllal az őszi fordulóban. — Eddigi legsikeresebb éved zártad Szegeden 1980- ban. Így érzed magad is? — Hogy ilyen minősítést kaptam, azt nemcsak magamnak, hanem játékostársaimnak is köszönhetem. — Mit vársz az idei évtől? — A csapat NB I-be kerülését! Meggyőződésem, hogy ez a csapat ha felkerül, meg tud kapaszkodni a legmagasabb osztályban. Magamtól pedig még jobb, eredményesebb játékot várok. — Hogy érzed magad a SZEOL AK-nál? — Nagyon jól érzem magam Szegeden. Itt születtem, innen kerültem el, most pedig szülővárosom sportsikereiért küzdök. — Milyennek látod a szegedi szurkolókat? — Mint általában minden szurkolótábor itt is változó a közönség. Amikor ide ke Labdarúgójátékvezetői tanfolyam A városi sportfelügyelőség szervezésében labdarúgó-játékvezetői tanfolyam kezdődik. Az első előadás időpontja január 27-e, kedd délután 5 óra, színhelye pedig a Csongrád megyei Labdarúgó Szakszövetség hivatali helyisége (Tanácsköztársaság útja 61.