Délmagyarország, 1981. december (71. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-24 / 301. szám
DM Csütörtök, 1981. decemfier 24. ÉVRŐL ÉVRE |n.| Eddig tízszer találkoztak olvasóink a megye és a város jelenébe nyúló múltját bemutató sorozatunkkal. Mostanra a 60-as évekhez értünk. Pezsgett, forrott akkor a város. Az építészek azon vitatkoztak, hogy miként lehet összeházasítani a történelmi városképet a születő újjal. El kellett tüntetni a csúnya foghíjakat, s az eklektikához illő, ám mégis új, a modern kor bélyegeit magukon hordozó épületeket kellett teremteni. Ebben az időben már világossá vált, hogy Szeged új iparkörzettel gyarapszik. A rajzasztalokon készültek már az új gyárak tervei. Javában épült az újszegedi lakótelep, kialakult a Bécsi körút és környékének ma is látható képe. Szegednek mindig is frekventált helye volt a híd és környéke. Igazából ekkor vált széppé a két hídfő, hiszen a Móra parkban megépült a szökőkút, vele átellenben a nyugdíjasok háza és nem sokkal később az "úgynevezett Égő arany ház is. Újszegeden pedig a Torontál tér és környéke már a mostani arcát mutatta. Megszédült a Bartók Béla tér és környéke, a Széchenyi tér és a Belváros többi kisebb utcája is. A Kárász utca ebben az időben lett afféle szegedi, és a hagyományokat igen jól megőrző bevásárló utca. Eltűntek a portálok, színes neonok világítottak már esténként. A partfürdő annak a városnak, amelyik igazából fürdővárossá szeretett volna lenni, ^ési formá■íiSlyvn rjgtftvrvr» crmn-Hot 0VO70H. Ebben az időben építettek több lábakon álló kabinsort és öltözőt, s egy sor vállalati üdülőt is. Érdekesség, hogy már ekkor megszületett az a terv, amely szerint az Északi városrészt és Rókust ma beépítik. Világosan látszott, hogy tudatos, tervszerű városfejlesztési munka kezdődött. Az iparövezetben először az építőipari vállalat objektumai készültek el, nem sokkal később az AGROKER raktárbázisa került tető alá. nemsokára azt vette észre az akkor még villamossal is arra utazó városlakó, hogy a város nyugati részén új, addig Szegeden soha nem látott méretű iparközet jön létre. Nem kis dolog volt ez, hiszen a városnak addig gép- és nehézipara nem volt. Ha már az iparnál tartunk: ezekben az években vált jelentős nagyvállalattá a kábelgyár, melyben több új üzemrész létesült, ekkor építették a Szegedi Vas- és Fémipari Szövetkezet üzemházát a Kátai-közben és az új seprűgyárat is, a Cserzi Mihály utcában. Az új munkahelyek vonzották az embereket. Szeged lakossága ezért, dinamikusan növekedett ezekben az években. A város vigyázott az arcára. Szép objektumokkal gyarapodott, harmonikusan fejlődött. Képeinken, jobbra, felülről lefelé: a Móra-park szökőkútja. Mögötte a nyugdíjasok háza (Hernyák Imre tervezte) és az egyik olajosház (Borvendég Béla munkája) látható. Alatta: a Bécsi körúti KISZ-lakótelep házai, Friedl Sándor tervezte. Legalul: az Április 4. útján található két iskolaépület. Az egyiket Snopper Tibor tervezte, meg ltifil-ben, a másik jóval később készült, a tömbbelsőben tornatermet is építettek. Bal oldali képeinken, felülről lefelé: a Szőke Tisza hajóétterem és a hozzá tartozó fürdő, előtte a szegedi halászat két relikviája, az ifjú és az öreg Keszeg. Ezek a bárkák teszik (tették) lehetővé azt, hogy a halászcsárdákban mindig friss legyen a szegedi hallé. Alatta: a gumigyár egyik csarnoka. Ez a gyár már kezdettől fogva világszínvonalon állít elő gumiipari termékeket és mélyfúráshoz is alkalmas tömlőket. Iegálul: a szegedi partfürdő kabinsora. *