Délmagyarország, 1981. december (71. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-28 / 302. szám
Hétfő, 1981. december 28 Karácsonyunk három napján minden, mi szem-szájnak ingere, az ünnepi asztalra került. S bővében voltunk lelki táplálékainknak is. A jól sikerült ebéd, az ajándék adás-kapás elégedett örömétől megdicsőülve, ugyanakkor az elfogyasztott étkek mennyiségétől függően, meglehetős prózai érzéseket elszenvedve válogathattunk a tévé műsoréból. Hogy az melyiket erősítette végletekig kiélezett lelkitesti állapotunk közül? Nos, ha az adásidőt vesszük figyelembe, azt kell mondjuk, ember legyen a talpán, aki 72 óra alatt képes megbirkózni a 42 órás műsorral. Ugyanis naponta átlagosan 14 órát nézhettük volna —, s most csak az 1-es csatornáról van szó —, ha győzzük energiával. A 24 óra klasszikus, háromszor nyolcas felosztását véve alapul, csak elismerően bólinthatunk, a tévé is kitett magáért. Más kérdés, mivel és hogyan. Az ifjú nézőket változatos, szórakoztató programjaival ajándékozta meg. Sissil sztorijainál, Bors néninél, Sündisznócska kalandjainál, hogy csak néhányat említsünk, aligha adhatott jobbat-szebbet A muzsika, a dal, a bábok játékos kavalkádja karácsonyhoz illő mesés délelőttöket, délutánokat szerzett a gyerekeknek, még akkor is, ha az egyes szereplők nem hatottak az újdonság varázsával, hiszen ki ne ismerné Dayka Margit Bors nénijét, vagy Csukás István butuska sárkányát S a felnőttek mit kaptak? Mi, szegediek jogosan büszkélkedhetünk a puszta ténnyel, hogy stúdiónk szombaton „betört" 85 perc erejéig a karáconyi összeállításba, Fele-fele, pola-pola című műsorával. A szegedi és az újvidéki stúdió első közös vállalkozását a szórakoztató jelzővel illették a rendezők. De emelkedjünk felül a szimpla látványosság ígéretén, és akkor mondhatjuk, az ünnepek alatt többek között a szegediek és az újvidékiek jóvoltából láthattunk alkalomhoz illő gondolatokban fogant műsort. Amelyekkel egyébként nem voltunk bőviben. De erről később. Essék még néhány szó a próbálkozásról. A műsor az ének, a zene, a tánc mindenkor és mindenhol érvényes ismertetőjegyein alapult, hiszen mindhárom azon ősi műfajok közé tartozik, amelyekkel legkönnyebb megértetni kifejezni érzelmeinket. Az ily módon válogatott műsorszámoknak kellett hitelesen képviselnie a két város kulturális életét, és szórakoztatnia a nézőket. A keretül szolgáló filmkockákból csupán néhány futó pillantást vethettünk Szeged és Újvidék utcáira, kirakataira, sétáló járókelőire. Lehet, hogy a felvillantott képek fontosak az ismerkedéshez... Tudtuk, egyik stúdió sincs berendezkedve a szemkápráztató külsőségek létrehozására. Így mértéktartó lesz a dekoráció — nem is hittük egy percig sem, hogy az Olympia színpadát látjuk — mégis úgy tűnt, káprázik a szemünk. Például a Hanglabor együttest kifejezetten könnyebb volt hallgatni, mint a képi ábrázatukat megfejteni. A szegedi Volán érmes párosai kicsit „egymásra táncoltak". Az ember ösztönösen nyújtogatta nyakát jobbra-balra a kíváncsiságtól — mintha úgy jobban látta volna őket. De a néptáncosok, mind a deszkiek, mind az újvidéki Petőfi Sándor művészeti egyesület tagjai, kitettek magukért. Produkciójuk képi megformálása is jól sikerült, összegezve, a kooprodukciós műsortól mértékletes szórakozást kaptunk. Visszatérve egy gondolat erejéig az alkalomhoz illő programok kérdésére: Beethoven Ürömódája csütörtökön szinte kötelező. A Tamás templom karnagyának karácsonyi oratóriuma szintén csütörtökön és pénteken a 2-es programon, valamint a 12. századi misztériumjátéka alkalmi jellegű. Mentáros irodalmi estje, két részletben, ünnepi csemege a nézőknek, aki megsirathatta, méltón. Latino, Vitsot és Bulla Elmát. S a többi műsor? A szokásos. Eltemettük Botta Zsófiát, eltévedtünk a máltai lovagok „gyönyörű” sólymán, megint vitatkozhattunk Barbra Streland szépségén és csúfságán, Karácsonytól függetlenül. Mag Edit «■ ■ [UNK] . rrI Süsütől a máltai sólyomig Beszélnek, nekem beszélnek P F.-nek volt egyszer egy kutya nehéz karácsonya. Mindez akár P. F. magánügyének is volna tekinthető, ha másoknak nem volnának kutya nehéz karácsonyai. Szomszédságában bömbölt a rádió. Egy magányos, kissé már rosszul halló öregasszony bömböl, tette a készüléket Később csak annyit mondott neki az öregasszony: tudja, beszélnek, nekem beszélnek. Azon a karácsonyon P. F.nek a rádió volt az egyetlen barátja, arra gondolt, ha a világhoz kapcsoló hangot, az azt közvetítő köldökzsinórt átvágnák, semmi se lenne. Hányán és hányan lehettek így ezen a karácsonyon is? A civilizáció terjedésével, a városok növekedésével furcsa kórként terjed a magány. Legyőzhető-e? A halál is legyőzhető. Üzenet volt-e a Rádiószínház karácsony esti bemutatója? Nem tudni. Bizonyára az volt Világbajnok volt, ő szerezte a magyar sport századik olimpiai aranyérmét. Először Novotny Zoltán hangja, aztán a Himnusz. Így kezdődött Mezei András dokumentumjátéka. Később arra is fény derült, hogy a kitűnő költőt mi is érdekli Hegedűs Csaba történetéből: az, amit Hemingway is kutatott és szinte minden művében. Az ember elpusztítható, egy buta gépkocsibaleset is elpusztíthatja, de az ember nem győzhető le. Legyőzhető-e egy világbajnok, aki tusolja a világ legerősebb embereit is? A tények: combcsonttörés, szeméremcsont törés, medencecsonttörés, bordatörések, később részleges bénulás, a lábak amputálásának veszélyével; aztán mélyvénás trombózis és hozzá kolifertőzés; a beteg testsúlya majdnem harminc kilóval csökken. Az életbenmaradásra való esélyei pedig... Később — a baleset után öt hét telik el, miközben a bajnok életveszélyben van — nap süt hajnalban a kórházi ágyra. A bajnok éhséget érez, s ezt az éhséget akár szimbolikusnak is felfoghatjuk. Svédország következik a lábadozás idején, újabb műtétek. A világ legjobb specialistája teszi fel a sebészmaszkját, hogy csodát tegyen. És csoda történik. Csaba a testvérre, a jó testvérre bízza a sportszatírát, nem hisz benne, hogy visszafogadják a birkózóválogatottba, s igaza van. Leírták. (Ki hitte akkor, hogy valaki, aki mindenkinek tust adott, a halált is tusolni tudta?) Hegedűs Csaba nem vádolt senkit ezért karácsonykor. Ő még ezen a kisszerű gégén is felül tudott és tud emelkedni, fivért persze feltámadása után még Európabajnokságot... P. F. tudja, hogy az ember a kórházi ágyon van a Megéri a podás Míetényi István pénzügyminiszter és Dózsa Lajos, a Magyar Kereskedllmi Kamara elnöke vasárnap a Pénzügyminisztériumban megállapodást írt alá a két intézmény együttműködéséről. A megállapodás lehetőséget ad arra, hogy a Pénzügyminisztérium és a kamara véleményt cseréljen olyan témákban, mint például a gazdasági szabályozó rendszer vagy a bérszabályozási rendszer továbbfejlesztése, a külgazdasági egyensúly megszilárdításának feladatai, a vállalati belső mechanizmus fejlesztése, az új vállalkozási formák működése során szerzett tapasztalatok. Az együttműködés keretében lehetségessé válik a közös feladatok hatékonyabb, mindkét fél számára előnyös ellátása. rádiófigyelő leginkább egyedül, és annak ellenére van egyedül, hogy emberek tucatjai *ürögnek körülötte. Mi lesz vele? Ezt magának kell igazából eldöntenie ... Mezei András ki is mondatta: az orvosok csak a gyógyulás feléért felelősek! Hegedűs Csaba története immár a magyar legendárium része, erre jött rá Mezei András, s valószínűleg ezért fogott mikrofont a kezébe, hogy mindazt felmutassa, ami ebből a legendáriumból megszívlelendő. Ennyi akaraterő tapasztaltan minden bizonnyal még et legesendőbb ember is összeszedi magát. Arra gondol, hogy érdemes megpróbálkozni a harccal. Kell, muszáj harcolni! Az embert nem legyőzni, csak elpusztítani lehet. Hegedűs Csaba üzenete ez. P. F.-nek, a kicsit már nagyot halló öregasszonynak, valamennyiünknek, embereknek, * P. F. jggj llwl Makói nő a néprajzi pályázaton A közelmúltban hirdették ki a Néprajzi Múzeum, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum, a Magyar Tudományos Akadémia néprajzi kutatócsoportja, a Hazafias Népfront, a KISZ Központi Bizottsága, a Magyarországi Délszlávok Szövetsége, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége, a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetsége és a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége közreműködésével meghirdetett XXIX. Országos Néprajzi Nyelvjárási Gyűjtőpályázat eredményét, ahol — a tavalyelőttihez és a tavalyihoz hasonlóan — kettős makói siker született. Országos első díjat nyert — felnőtt kategóriában — Rácz Sándor tanár 588 oldalas, közel 20 ezer szólást, közmondást és ezek hasonlatait, szállóigét stb. magába foglaló Szülőfalum. Földeák és környékének szólásai és közmondásai című pályamunkája. Országos kiemelt első díjat nyert — az ifjúsági kategóriában — a Rácz Sándor tanár vezette makói Kun Béla Általános Iskola „Mici-mackó" hagyományőrző néprajzinyelvjárási szakköre. 180 oldalas 2531 ragadványnevet és ezek variációit tartalmazó Ferencszállás és a volt báró Cerliczy-Kukutyin-uradalom és -majorok lakosságának ragadványnevei című pályamunkája. 5 Felnőttoktatásunk gondjai, lehetőségei Beszélgetés dr. Komoróczki Sándorral, a Művelődési Minisztérium közoktatási főosztályának vezetőjével Magán- és közérdek egyszerre: a minél magasabb műveltség megszerzése. Magánérdek, hiszen mindenkinek — ha nem is mindig forintban mérhető — haszna van abból, ha többet tud, műveltebb lesz, kulturáltabban él. S közérdek is, mert a technika és a tudományok fejlődésével egyre nagyobb szükség van — és még inkább lesz — a „kiművelt emberfők” sokaságára a munkapadok mellett, a népgazdaságnak minden területén. Ugyanakkor még mindig jelentős azoknak a száma, akik nem rendelkeznek általános iskolai végzettséggel. Hogyan tovább? Milyen lehetőségei, eredményei, gondjai vannak a felnőttoktatásnak ma? Erről kérdeztük meg dr. Komorócski Sándornét, a Művelődési Minisztérium közoktatási főosztályának vezetőjét: — Amikor a felnőttoktatás gondjairól, eredményeiről beszélünk, feltétlenül szólni kell a középfokú, illetve a dolgozók általános iskoláiról. Ez utóbbi jelentősége azért nagy, mert hozzájárul népünk alapiskolázottságának emeléséhez, a tankötelezettség teljesítéséhez.Hangsúlyozni kívánom, alapvető célunk, hogy a tanulók a nappali iskolában fejezzék be az általános iskolát, de akiknél ezt nem tudjuk elérni —a családi vagy egyéb okok miatt — azok iskoláztatását is lehetővé kell tennünk. Habár ezeknek a tanulóknak a száma tanévenként csökken — ugyanis a gyógypedagógiai iskolákban, valamint a felnőttoktatásban végzőkkel együtt a tankötelezettség teljesítése mintegy 05 százalék, mégis 8—10 ezerre tehető azoknak a száma, akik általános iskolai végzettség nélkül lesznek munkavállalók. Ezért számolnunk kell azzal, hogy továbbra is lesznek olyanok, akik az általános iskola megfelelő osztályát már a dolgozók általános iskoláiban végzik el. Az elmúlt évtizedekben több mint másfél millióan tanultak az iskolarendszerű felnőttoktatásban. Mégsem vagyunk elégedettek az utóbbi évek eredményeivel. Ugyanis az oktatáspolitikai határozat, illetve a közművelődési törvény megjelenését követő két-három évben az általános iskolai felnőttoktatás felfelé ívelt, azonban az utóbbi években a lendület alábbhagyott. Az 1974/ 75-ös tanévben az 1970-esnek több mint háromszorosára emelkedett a beiskolázottak száma, megközelítette a hetvenezret, az 1970/80 tanévben összesen 20 501-en tanultak. ti Mi ennek az oka? — A felnőttoktatásban mindig tükröződik a gazdasági-politikai helyzet. A gyárak, vállalatok sok kötöttségük, kötelezettségük mellett ma sajnos kevésbé törődnek dolgozóik általános iskolai továbbtanulásával, mint néhány évvel korábban. Pillanatnyi érdekeiket nézik, vagyis azt, hogy segédmunkásokra van szükségük, a az sem baj, ha azok iskolázatlanok. Holott ez a szemlélet társadalompolitikai, oktatáspolitikai céljainkkal nem egyezik meg. Számos helyen elvetették a hagyományos, 320 órás formát, később a 160 órás tanfolyamot is. Nehézségeket okoz, hogy sokkal többen akarnak a rövidebb ideig tartó formákban tanulni, mint amennyien meg tudnak küzdeni az ebből adódó nehézségekkel. Egyes pedagógusok— talán éppen az említettek miatt — csökkentették a követelményeket, s ezért a színvonal is erősen visszaesett. A liberális vizsgáztatás, illetve az ezt eredményező szemlélet azért is káros, mert az általános iskolákból kikerülő dolgozók alapműveltségi szintje alacsony, s ha ezt a dolgozók általános iskolája nem emeli megfelelően, gátolja a szakmai képzést, a társadalmi mobilitást. • Mi a helyzet a dolgozók középiskoláiban? — Sokkal kiegyensúlyozottabb, bár az esti tagozat aránya a heti háromnapos kötelező részvétel és a munkahelyi kötöttségek miatt egyre csökken, az 1980/81-es tanévben a három fő típusban — gimnázium, szakközépiskola, szakmunkások szakközépiskolája — a több mint 130 ezer tanuló közül százezernél több volt a levelező. A színvonal emelése érdekében növelni kell a közvetlen tanári segítség és irányítás lehetőségeit, ezért 1982-től mindenütt áttérünk a heti kétnapos levelező oktatásra, ami a szakmunkások szakközépiskolájában eddig is megvolt. A második napot a tananyag gyakorlásával töltik. Melyik a legnépszerűbb az említett három középiskolai forma közül? — Ma már azt mondhatjuk, hogy a szakmunkások szakközépiskolája. Ez hároméves, kizárólag vizsgázott szakmunkások végezhetik, és csak közismereti anyagot ad. Már a múlt évben 140 ezer 500 elsőéves tanult ebben a formában, míg gimnáziumban 11 ezer. Különböző emberek iratkoznak be ide. Olyanok, akiktől munkahelyükön megkövetelik az érettségit, illetve csak érettségivel léphetnek magasabb munkakörbe. Mások azért akarják megszerezni az érettségi bizonyítványt, mert baráti körükben többeknek megvan, vagy már gyermekeik, családtagjaik érettségiztek, s ők sem akarnak lemaradni. Mindenképpen alapkövetelmény, hogy ne csak a bizonyítványt szerezzék meg, hanem a megfelelő tudást is. • Hogyan alakul, illetve mennyiben változik a felnőttek szakközépiskolái képzése? —, Alkalmazkodik ahhez, hogy az ipari és mezőgazdasági szakmákban a nappali tagozaton szakmunkásképzettséget adnak a szakközépiskolák, s az első ilyen osztály az idén végez. Ennek megfelelően a felnőttoktatásban marad egyrészt a gimnázium, másrészt a közgazdasági szakközépiskola — ez ma a legnépszerűbb —, továbbá a kereskedelmi, vendéglátó, szolgáltató és hasonló szakmákat oktató szakközépiskolák. Minden iskolatípusban állandóan visszatérő gond a tankönyvhiány. Hasonló a helyzet a felnőttoktatásban is? — Ez év szeptemberében jelentek meg a szakmunkások szakközépiskoláinak első önálló reformtankönyvei. Mivel a felnőttoktatás többségében levelező tagozaton folyik, különösen nagy jelentőségük van a tankönyveknek, mégpedig az olyanoknak, amelyek kifejezetten felnőttek számára íródtak. A felnőtt tanulóknak többet kell könyvből tanulniuk, mint a gyerekeknek, hiszen kevesebb időt töltenek az iskolában, tanári irányítás alatt — még a felemelt óraszám, a heti kétszeri foglalkozás mellett is. Másrészt indokolja a külön tankönyvek használatát az, hogy a felnőttek már más, magasabb ismeretszintről indulnak, tanulmányaikat a tapasztalatokra, az életre kell alapozni. Kiemelt szerepet kap a felnőttoktatásban az anyanyelv és a matematika. Az elsőt a gimnáziumban és a szakközépiskolában ugyanabból a tankönyvből tanulják, a matematikai ismereteket viszont más-más tankönyvből, az iskolatípusnak megfelelően. Azonosak a történelemkönyvek is. Nagyobb lehetőséget kívánunk adni a tanulóknak egyes tantárgyak — így a biológia, a földrajz, a művészeti ismeretek — szabad választására, érdeklődési körük szerint. — A felnőttoktatásra még hosszú ideig szükség lesz — mondotta befejezésül dr. Komoróczki Sándorné főosztályvezető. — Azt szeretnénk, hogy a jövőben ez az iskolatípus tovább erősödjék, színvonala emelkedjék. Nem csak bizonyítványt akarunk adni sok ezer olyan ember kezébe, aki korábban valamilyen okból nem folytatta tanulmányait, hanem szeretnénk elérni, hogy mindinkább csökkenjen a műveltségbeli különbség a nappalin és a felnőttoktatásban végzettek között. y. e.