Délmagyarország, 1982. április (72. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-27 / 97. szám

Kedd, 1982. április 27 akadémiák együttműködése Pál Lemérd, a Magyar Tu­dományos Akadémia főtit­kára Vladimir Hajkónak, a Szlovák Tudományos Aka­démia elnökének meghívá­sára Szlovákiában tett lá­togatást. A két akadémia ve­zetője kölcsönösen infor­málta egymást az akadémiák előtt álló feladatokról; meg­vitatták a két intézmény együttműködési terveinek teljesítését, különös tekin­tettel az ökológiai és hidro­biológiai kutatásokra. Az MTA főtitkárát fogad­ta Jozef Lenárt, a CSKP KB elnökségének tagja, a Szlo­vák Kommunista Párt KB első titkára. A találkozón szó esett a tudománynak a népgazdaság és a társadalom fejlesztésében betöltött sok­irányú szerepéről, a szocia­lista integráció hatékonysá­gának növeléséről. A meg­beszélésen részt vett Szapo­ra Sándor, hazánk pozsonyi főkonzulja is. Pál Lénárd látogatását be­fejezve, visszaérkezett Bu­dapestre. Magyar—francia megbeszélés Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára hétfőn délelőtt az MSZMP KB székházában fo­gadta a Francia Szocialista Pártnak Lionel Jospin első titkár vezetésével hazánkban tartózkodó küldöttségét A találkozón részt vett Óvári Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára és Berecz János, a Központi Bizottság tagja, a KB külügyi osztályának ve­zetője. Ezt megelőzően a francia küldöttség megkezdte tár­gyalásait­ az MSZMP képvi­selőivel. A magyar tárgyaló csoportot Óvári Miklós ve­zeti. Tagjai Berecz János, Ballai László, a KB osz­tályvezetői és Verák István­ná, a külügyi osztály mun­katársa. Hazaérkezett a pártdelegáció Spanyolországból A Spanyol Kommunista Párt Valencia Tartományi Központi Bizottságának meg­hívására — a tartomány és Csongrád megye kapcsolatá­nak keretében — megyénk­ből pártdelegáció tartózko­dott Spanyolországban dr. Komócsin Mihálynak, az MSZMP KB tagjának, a me­gyei pártbizottság első titká­rának vezetésével. A kül­döttség tagja volt dr. An­talf­fy György, a megyei párt­végrehajtó bizottság tagja, a szegedi József Attila Tudo­mányegyetem rektora. A delegációt fogadta Do­lores Ibárruri, az LKP elnö­ke és José Maria Gonzalez Jerez, az SKP KB végrehaj­tó bizottságának tagja. A delegáció vasárnap a ké­ső esti órákban érkezett vis­­­sza Budapestre és a Ferihe­gyi repülőtéren dr. Koncz János, a megyei pártbizott­ság titkára, Szabó Sándor, a megyei tanács elnöke fogad­ták. Jelen volt dr. Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB külügyi osztályának vezetője is. Fürdők, nyitás előtt A Szegedi Vízművek és Fürdők Vállalat az idén is május elsején nyitja sza­badtéri strandjait. Mint Papp Gábor osztályvezető elmond­ta, a vállalat rendkívül nagy erőfeszítéseket tett azért, hogy a szokás szerinti nyi­tási időpontot tartani tud­ják. Elég arra gondolni, amit a régi hídon keresztül men­ve a téli hónapokban a part­fürdő területén láttunk. Sor­ban, romba dőlt pavilonok, megrongált épületek, jég­től letarolt padok, korlátok és felsorolni hosszú lenne azokat a károkat, amelye­ket a jeges árvíz okozott. Ez adja magyarázatát annak, hogy a legtöbb munkát itt végezték a vállalat dolgo­zói. A nyitásnak tehát nem lesz akadálya, az azonban, hogy teljes rend fogadja a fürdőzőket, nemcsak a vál­lalaton múlik, hanem a part­fürdő területén levő üdülők tulajdonosain is, ugyanis ott még jóformán semmi nem mozdult a tavaszi szépítés­szépítkezés érdekében. Ami a szolgáltatásokat il­leti, az eddigi jelek azt mu­tatják, hogy a kereskedelem és a vendéglátóipar felké­szült a szezonnyitásra, s a partfürdőn például rendbe hozták a Tisza Gyöngye alat­ti nagyforgalmú büfét és va­lamennyi pavilon „teljes fegyverzetben” várja majd az összes fürdő területén az enni-inni vágyókat. A do­rozsmai Széksósfürdőn a vál­lalat dolgozóinak alkotó­­készségét bizonyítandó, tíz darab új vízibicikli áll a vendégek rendelkezésére, s így összesen 14 vízibicikli és 15 csónak várja a fürdő­zőket. A közlekedés nem okozhat gondot, mert a Vo­lán rendszeres járatokat in­dít a Széksósfürdőhöz. A szezonnyitáshoz tartozik a Szőke Tisza tavaszi üzem­be helyezése is, amely a ta­valyi tapasztalatokat tekint­ve, igen közkedvelt és jól bevált intézménye a Szegedi Vízművek és Fürdők Válla­latnak. A téli pihenő alatt rendbe hozták, „kiállításra éretté” tették az egykor köz­lekedő hajó gépházát, így az odaérkező vendégek azt is megszem­l­él­heti­k. A partfürdőn kívül a Li­getfürdő előkészületei is nagy erővel folynak, és itt a régi SZVE-rész is megnyílik az ünnepre. Újrafestették az öltözőt és az egykori ülő­medence gyermekhomokozó­vá átalakulva fogadja az apróságokat. A fedett ter­málfürdő, amely igen rövid idő alatt a közönség ked­vence lett, a „lucaszéke” épí­tők .Ígérete szerint egy hó­napon belül befejeződik. Természetesen a fürdőven­dégeknek ez sokkal keve­sebb gondot okoz, mint vállalatnak, tekintve, hogy az utolsó fázisa a kazán­ház az, amelyik oly lassan készült. Ám, hogy a kazán­házat enyhén szólva késve adták át, mind anyagilag, mind munkaerő-kihasználás és -elosztás szempontjából nehézséget jelentett a vál­lalatnak. A tavalyi kedvező ta­pasztalatok nyomán az idén is indulnak tiszai kishajó­járatok, amelyek a tervek szerint — a Volán Tourist és a Szeged Tourist szerve­zésében — május végétől közlekednek a folyón, ám ha jelentkező csoportok ennél hamarabb akadnak, nem lesz akadálya a korábbi indí­tásnak sem. I. Zs. Nagytakarítás a Nagy László felvétele partfürdőn Felújítják a hortobágyi kilenclyukú hidat A KPM debreceni közúti igazgatósága hétfőn, tegnap felújítás miatt lezárta a Fü­zesabony—Debrecen közötti 33-as útvonalon a csárda melletti kőhidat. A javítás ideje alatt a forgalmat te­relő úton, illetve alkalmi hí­don bonyolítják le. A nagyjavításra átadott ki­lenclyukú híd hazánk leg­hosszabb közúti kőhíd­ja, a Hortobágy folyó keskenyedő medrét íveli át. Teljes hos­­­sza a szárnyfalakkal együtt 167,3 méter, magassága 7,90 méter. Debrecen város tanácsa 1827—1833. között építette. A téglákat a helyszínen éget­ték ki, a pillérek kövei Egerből, az egyéb burkoló­kövek Tokajból származ­nak. Mi legyen azzal az idős emberrel, aki teljesen egyedül él, jórészt ágyhoz kötött, magát önállóan ellátni nem tudja? Mi legyen vele, ha eléri azt a kort, amikor még a napi tej,­kenyér meg­vásárlása is nagy gondot jelent. . mert megszédülhet, eleshet az utcán, mert nem bírja a sorbaállást, vagy éppen mert az­nap reggel egyszerűen képtelen felkelni és felöltözni. A környezet, a szomszédok sajnálkozá­sára mindenképpen számíthat. ..Szegény X néni!”, mondják majd, „hogy így kell kínlódnia!” „Nem élet az ilyen”, bólint rá egy melegszívű emberbarát, „jobb lenne neki már ...” És sokan megjegyzik, hogy miért nem viszik őket szociális otthonba, ahol ugye mégiscsak ... A dolog azonban korántsem ilyen egyszerű. Köztudott, hogy a szociális otthonok helyeinek száma jó­val kevesebb, mint a jelentkezőké. Ám ennél is fontosabb: az az idős ember, aki segítség nélkül önmagát nem tudja ellát­ni, még nem magatehetetlen. Szívesebben maradna otthonában, régi megszokott környezetében, ha valaki segítené őt napi teendői ellátásában. Az ilyen idős emberek segítésére alakult meg sok településen a tanácsok szociál­politikai csoportjainak szervezésében a házi szociális gondozói hálózat, a hatva­nas évek végén. „Szolgáltatásukat” bárki igénybe veheti, aki öregkorára teljesen egyedül maradt, s már nem tudja magát ellátni. Ez a szolgáltatás kisnyugdíjasok, járadékosak esetében díjtalan Ennek hangsúlyozása azért fontos, mert akik a gondozónők segítségét kérik, többnyire ke­vés pénzből, nehéz szociális körülmények között élnek. A házi szociális gondozónő feladata mindaz, amit gondozottja egyedül nem képes elvégezni. Tehát bevásárol, gyógy­szert vált ki, postára, könyvtárba megy, ebédet hoz, rendet rak, fürdet... és így tovább. A hálózatban egyaránt dolgoznak hivatásos és tiszteletdíjas gondozónők. Aki a gondozást főfoglalkozásként választja, szerencsés, ha rendelkezik ápolónői okle­véllel, vagy egyéb középfokú egészségügyi végzettséggel. Ez esetben ugyanis 3 ezer— 3 ezer 700 forint a fizetése. Ha szakkép­zetlen, 2 ezer 700—3 ezer forint körül ke­res. Tiszteletdíjas gondozónőnek általában nyugdíjasok, vagy gyes­en levő kismamák jelentkeznek, ők többnyire ebédet visznek legalább öt helyre, vagy elvállalják egy idős ember gondozását. Havi illetményük: 1000 forint. A szerény fizetés főként a hivatásos gondozónők esetében okoz problémát. Egyre nehezebb új munkatársakat találni, a fiatalok keveslik a pénzt, s a „kötetlen” munkaidő sem csábítja őket. Egy hivatásos gondozónő a legjobb esetben is 3—4 idős embert lát el, ám van olyan eset is, ami­kor 10—12 gondozottal kell törődnie. Ilyenkor nem mindig elég a napi nyolc óra, hogy feladatait hiánytalanul, lelki­­ismeretesen ellássa. Mert a napi 20—30 forint értékű bevásárolnivalókért (öt deka felvágott, fél liter tej, egy szelet hús) ugyanúgy sorba kell állnia, mintha egész hónapra való elemózsiát vásárolna, és le­het, hogy mindezek után még szemrehá­nyásokkal is fogadják: „Hol járt ennyi ideig? Már úgy vártam!” És minden he­lyen „úgy” várják. Mert a gondozásra szorulónak sokszor a gondozónő a barátja, rokona, bizalmasa — az egyetlen szál, ami a külvilághoz köti. Igaz, hogy a gondozónői foglalkozást (szinte az egyetlen megbecsülésként) hi­vatásnak tartják. Az is. Hit, felelősség, szeretet nélkül semmiképpen sem lehet ezt a munkát jól végezni. Érdemes lenne elgondolkodni azon, mit lehetne tenni a házi szociális gondozónők munkafeltételeinek javításáért, jobb anya­gi megbecsülésükért. Nem lehetne-e pél­dául aszerint, hogy hány idős embert gon­doznak, valamilyen kiegészítő juttatást nyújtani, munkahelyi pótlékot megállapí­tani? A házi szociális gondozás — mint ahogy azt már többször elmondták a tanácsi illetékesek —, ha nem is végleges megoldás, de nagyon fontos sze­repe van a szociálpolitikai teendők sorá­ban. Átmenetileg megoldja a szociális ott­honi elhelyezésre váró, elhagyott idős emberek gondjait. Félő, hogy már csak egy ideig. Mert egyre kevesebb az új jelentkező, s egyre több gondozónő közeledik a nyugdíj-kor­­határ felé. A segítséget kérő, gondozás­ra szoruló idős emberek száma viszont nö­vekszik ... N. Sz. Hivatás és emberség Kambodzsai vendégek Csongrád megyében A magyar—kambodzsai gazdasági és műszaki tudo­mányos együttműködési bi­zottság II. ülésszakán ha­zánkban tartózkodó kambod­zsai delegáció tagjai tegnap, hétfőn délelőtt megyénkbe látogattak. A küldöttség tagjait — Ting Sarim ke­reskedelmi minisztert, a bi­zottság kambodzsai tagoza­tának elnökhelyettesét, a küldöttség vezetőjét, Vy Sambath igazgatóhelyettest, i­ong Keng miniszteri fő­osztályvezetőt, Duong Chum szociális igazgatóhelyettest, a kambodzsai béketanács képviselőjét, Kuon Rant, Kambodzsa budapesti nagy­követét, valamint a kísére­tükben érkezett budapesti­­'n 'A'e'-et Szabó Sándor, a megyei tanács elnöke fogad­ta a megyei tanács szék­há­zában. A fogadáson részt vett Szabó Jánosné elnök­­helyettes és Szilágyi Ernő, a mezőgazdasági és élelmi­­szeripari osztály vezetője. A megyei tanács elnöke beszámolt a vendégeknek megyénk életéről, gazdasá­gi fejlődéséről, s külön is szólt mezőgazdasági sikerei­ről. A fogadást követően a kambodzsai vendégek dél­után a Kenderfonó és Szö­vőipari Vállalat központjába látogattak, ahol Sponner Jenő vezérigazgató-helyettes szólt a gyár munkájáról. Ké­sőbb a Szegedi Konzerv­gyárba vitt a vendégek útja. Itt Rósa László igazgató szá­molt be a szegedi nagyüzem eredményeiről, feladatairól. Ma a megye mezőgazdasá­gi üzemeinek munkájával ismerkednek a delegáció tagjai: délelőtt Szentesen, a Pankotai Állami Gazdaság­ba látogatnak, majd az Ár­pád Tsz-ben vesznek részt üzemlátogatáson. A munka ünnepe alkalmából Vándorzászló a Komfort Isz-nek A Szegedi Komfort Szol­gáltató Ipari Szövetkezet tegnap délután Szegeden, a KISZÖV-klubban rendezett ünnepségen kapta meg el­múlt évi tevékenységéért és a szocialista munkaverseny­­ben elért eredményéért a KISZÖV vándorzászlaját A munkájuk elismerését­ jel­képező zászlót dr. Rátkai Sándor, a KISZÖV megyei elnökségének tagja adta át a szövetkezet elnökének, dr. Szendrei Gábornak. A szövetkezet árbevétele tavaly 36 millió 329 ezer fo­rint volt, 21 százalékkal ma­­gasabb az 1980. évinél. Mindezt változatlan dolgozói létszámmal és változatlan árak mellett érték el. A la­kossági megrendelésekre végzett szolgáltatások érté­ke 16 millió 536 ezer fo­rint volt, 15 százalékkal több, az iskolák, óvodák, bölcsődék, az IKV kezelésű lakások megrendelésére végzett szolgáltatásuk pedig 7 millió 620 ezer forintot tett ki, s 50 százalékkal volt magasabb az 1980 évinél. A közületi bevételük 12 millió 160 ezer forintot tett ki, s 50 százalékkal volt maga­sabb az 1980. évinél. A kö­zületi bevételük 12 millió 160 ezer forintot tett ki. Az egy dolgozóra jutó szolgálta­tó munka összege 25 száza­lékkal nőtt. Jelentős volt a Szegeden és még két megyei városban a cipőjavítás összege. A bú­torok garanciális és „fizető” javításáért 1 millió 800 ezer, épületüvegezésért, méretre vágott üveg eladásért 6 mil­lió forintot kaptak. Csupán Szegeden képkeretezésből. 1 millió forint volt a bevéte­lük­. Szolgáltatásaik között szerepel még a szőnyegpadló­­ragasztás, parkettázás, fürdő- és belső szobák kialakítása, megrendelésre költöztetés, szőnyegtisztítás, tüzelőolaj házhoz szállítása és OTP- részletre lakáskarbantartás. A teljesítmények és árbevé­telek növekedésének egyik alapja és mozgatója az anya­gi érdekeltség, a differen­ciálás a munkában. Az ünnepségen öten vet­ték át a Kiváló Dolgozó ki­tüntetést: Szalai Lászlóné főkönyvelő-helyettes, Be­­nyuska Imréné munkafelve­vő, Huszárik József kőmű­ves, Buka János kárpitos, Pap Imre üzletkötő szabász. Jó munkájáért hat szocialis­­ta brigád kapott elismerét­­t árut értékesíti. 3 Köszöntés Palotai Károlyt, a SZOT alelnökét 70. születésnapja, párttagságának és szakszer­vezeti tagságának 50. évfor­dulója alkalmából , a Szak­­szervezetek Országos Taná­csa titkárságának nevében hétfőn, tegnap köszöntötte Gáspár Sándor, a SZOT fő­titkára. Vámrendelkezések módosítása A pénzügyminiszter és a külkereskedelmi miniszter együttes rendeletben módo­sította a vámszabályok egyes rendelkezéseit. E szerint a magyar ál­lampolgárokat Magyarország­ra való visszautazásukkor — az utazás egyéni vagy tár­sas jellegétől, illetve a cél­országtól függetlenül — egy­ségesen 5000 forint vám­­kedvezmény illeti meg. Vagy­is, a tőkés országokban tár­sasutazáson részt vevők is az eddigi 2000 forint he­lyett 5000 forint értékű árut hozhatnak haza vámmente­sen. A külföldre utazóknak és a hazánkból távozó külföl­di utasoknak a jövőben fo­kozott gondot kell fordíta­niuk az érvényes kiviteli rendelkezések megtartására. Ha kiutazáskor korlátozás alá eső árujuk van, beje­lenthetik a vámhivatalnál, és — ha a körülmények lehe­tővé teszik — a határ átlé­pése előtt belföldre vissza­hozhatják vagy postán fel­adhatják. Ha erre nincs mód, és az árut a vámhiva­talnál helyezik letétbe, az utasnak számolnia kell az­zal, hogy az így letétbe vett árukat darabonként és na­ponként 500 forint raktáro­zási díj terheli. Ha a le­tétbe helyezett áru értéke a raktározási díjat sem fede­zi, akkor a vámhivatal az

Next