Délmagyarország, 1982. május (72. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-23 / 119. szám
Vasárnap, 1982. május 03 Operett a Zenésben Rózsák, viruló kis rózsák Megbízható források szerint kerek hatvanöt esztendővel ezelőtt, vagyis 1917- ben, több, de legalább két fontos esemény történt a világon ... Ez volt a másik, a Sztambul rózsájának bemutatója Magyarországon. Leo Fall a szerző. Nemzedéktársainak dekoratív névsora: Huszka Jenő, Jacobi Viktor, Kacsoh Pongrác, Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Oscar Strauss, Szirmai Albert, Carl Maria Ziehrer és sokan mások. Ami operettügyben máig számottevő, lényeges, ők intézték egymásközt, a Monarchián belül, Budapesten és Bécsben. Fali kitűnő muzsikus és túlságosan engedékeny darabszerző. Beérte azzal, ha maga kellemes zenét szerzett. Mint például a Sztambulhoz. Ahol egy török pasa lánya beleszeret egy svájci költőbe, látatlanban és titokban, szigorúan a versei olvastán (ez ám közművelődés). Történik pedig mindez (olvasni a műsorfüzet tetején) Törökországban, valamikor a huszadik század elején , illetőleg egészen pontosan (olvasni a műsorfüzet alján) 1903-ban. És történik mindez ugyanígy, a várakozásoknak tökéletesen megfelelőn, pénteken este Szegeden, a Zenésben, ahova a helyi operettanszambl fölvezeti. Varga Mátyás fantáziakeltő díszleteiben. Pilinyi Márta fantáziakeltő jelmezeiben, Angyal Mária fantáziakeltő rendezésében. Rácz Tibor a táncoskomikus, Szabady József a bonviván. Török Verát Kondzsa Gülnek, Harmath Andreát Midilinek, Fodor Zsókát Desírée-nek, Herczeg Zsoltot Müllernek, Szabó Istvánt Kemalnak, Jachinek Rudolfot Szállodaigazgatónak hívják. A színházi zenekart Várady Zoltán vezényli, a táncokat Mezey Károly koreográfiája jegyzi. Képünkön (Nagy László felvétele) balról Kemal pasa, jobbról az ő lánya, Kondzsa. Amint éppen nem Gül, hanem (g)állt a darab humorszintjén ... N. L Hegyei érdekvédelmi szervezet alakult Az értelmi fogyatékosok támogatására ők azok, akik még csak nem is a társadalom peremén, de valójában azon is túl kénytelenek élni. Aligha érhet szörnyűbb csapás emberi lényt, mint hogy elveszítse legfontosabb adományát, értelmét. Mindazokak, akiket ilyen károsodás ért, az elemi humánum alul megkövetelt feladat segíteni, tenni értük, amit és mennyit csak lehet. (Feltehetően kevesen tudják: ma M Magyarországon 380 ezer családot érintő kérdésről van szó.) Nemes elgondolás valósult meg, amikor tavaly létrejött az értelmi fogyatékosok szülőinek országos érdekvédelmi szekciója, ez a teljesen új típusú szervezet. Az egyetlen, amelyik olyan társadalmi réteget képvisel, amelynek tagjai közvetlenül nem vehetnek részt saját érdekeik képviseletében, csak szülők, nevelők tehetik meg helyettük — a természet iszonyú parancsa következtében. Kettőzött így a felelősség és a tenniakarás vágya is — e szívszorító szükségszerűség hívta életre az országos szervezet megalakulása után annak Csongmegyei titkárságát, melynek alakuló ülését tegnap, szombaton tartották meg Szegeden, a Dugonics moziban. Erdélyi Károly, az országos szekció elnöke mondta: az igényeket kell elsősorban felmérni és ennek megfelelően szervezni, koordinálni az oly lényeges közös segítséget. A megyei szervezet a helyi gondok könnyítése és megoldása érdekében alakult, bázisa lesz az értelmi fogyatékosok helyzetének javításáért tevékenykedő szociális akcióknak. Már 200 ember vállal részt e munkából , támogatni az úgynevezett védő munkahelyeken dolgozókat, a nevelő családokat. A tervek között szerepel, hogy munkásszállást létesítenek a Szeged környékén élőknek, bővítsék az értelmi fogyatékosokat foglalkoztató munkahelyek számát, szervezzenek iskolát a szülőknek, speciális tanácsadó szolgálatot és továbbképző tanfolyamokat, kulturális és sportprogramokat — az emberhez méltó ellátás, törődés — az élet érdekében. Szervezett formában, helyben, körültekintéssel és gonddal fordulni az elesettek felé: méri egy társadalom humanizáltságának fokát, minősít, osztályoz. Erre mutatott példát az értelmi fogyatékosok megyei érdekvédelmi szervezetének létrejötte, melynek alakuló ülésén megválasztották a vezetőséget: titkár Kecskeméti Sára, a szegedi Fonalfeldolgozó Vállalat dolgozója lett (az érdekeltek hozzá fordulhatnak a vállalat Tavasz u. 2. sz. alatti épületében), a testület további tagjai: Szolnoki Ferenc (Szeged), Balázs Lajosné (Szentes), Huszár Gáborné (Makó), Kocsis Judit (Hódmezővásárhely), valamint dr. Ónodi Sarolta és Peslalics Györgyné (Szeged). Környezetvédelem ? Címünk után nem véletlenül került kérdőjel. Valóban érthetetlen az az intézkedés, melyről Bérczi Barnabásáé, Szeged, Londoni körút 1. szám alatti olvasónk tájékoztatta szerkesztőségünket. Íme a levél: „Évek óta folyik házunk felújítása s most úgy néz ki, végéhez közeledik. Végre helyére kerül minden, szépek a falak, új betont öntenek az udvaron! Nagy szomorúságunkra azonban, már második napja irtják az udvaron álló nyárfákat, nem csenevész kis száraz fácskákat, hanem háromemeletnyi magas, körülbelül 40 centiméter törzsátmérőjű, 20—30 éves faóriásokat! Nem tudom, miért tették ezt velük, velünk, ki és milyen szempontok alapján döntött így? Gondolom, az IKV a felelőse, hiszen a ház lakói árnyékot adó, port felfogó, hasznos társnak tekintették a sok ezer nyárfalevelet. Miért kell egy felújítással okvetlenül mindent megújítani, miért kell kivágni élő hibátlan fákat itt, a város legforgalmasabb, legporosabb részén? Miért nem tisztelik kellően az ember természet utáni vágyát?” Sorokban özv. Oláh Jenőné, a Tolbuhin sugárút 53. szám alól elkeseredett hangú levelet küldött szerkesztőségünkbe. Mint írja, már egy évvel ezelőtt jelentette az IKV-nál, hogy konyhája beázik, erősen penészedik a fal. Bejelentésére levélben ígéretet kapott a felújításra. De csak ígéretet, az igazság az, hogy a vállalat nem intézkedett Voltak, akik már azt tanácsolták idős, beteg olvasónknak, hogy ne fizessen lakbért így késztesse intézkedésre az IKV-t. Véleményünk szerint nem ez a megoldás, ezzel feltehetően a vállalat is egyetért, és a sok ígéret után tesz is valamit. Néhány hónappal ezelőtti lapunkban megjelent híradásunkra hivatkozva írja M E. szegedi olvasónk: „Olvastam, hogy ezentúl a nescafés üvegeket is visszaváltják. Szegeden mégsem veszik vissza az üvegeket. Az intézkedés ezek szerint itt nem érvényes?” De igen, központi rendelkezésről lévén szó. A hírhez csak annyit: a Nescafé eladási ára 55 forint, betéti díjra 2 forintot számítanak fel. Szegedről, a Budapesti körút 21B épület lakói lassan állandó levelezőink lesznek. Kényszerűségből. A március 1?-én fogalmazott, az IKV- hoz továbbított panaszos levelükben foglaltak jó része még ma is aktuális. Legnagyobb gondjuk a lakóknak, hogy a B épületben nem működik a lift. Ismeretlenek rendszeresen megrongálják a lépcsőházak linóleumburkolatát, a kapu éjjel is tárva-nyitva — a zár ugyanis elromlott. A problémák legfőbb forrása, hogy nincs az épületben házfelügyelő, azaz hónapok óta beteg, így nincs, ki rendet tartson, és az épület állapotát megóvja. Nem egyszer volt már, hogy amiatt panaszkodtunk: az összeállításunkban közzét tett észrevételekre, közérdekű bejelentésekre nem reagálnak az illetékesek. Most az ellenkezője okozott gondot. Ismerik, ugye a mondást: „Allah, segíts, de ne ennyire!" Ez jutott eszünkbe a Postaláda címére e héten érkezett leveleket böngészve. Oly sok válaszlevelet kaptunk az illetékesektől, hogy mindet nem is közölhetjük jelen összeállításunkban. Ha valamennyit megjelentetnénk, nem maradna hely olvasóink leveleinek. S noha igaz, a bőség is zavaró lehet olykor, mégis reméljük, a mostani észrevételekre is kapunk érdemi válaszokat. postaláda kaptunk arra, hogy az eddigieknél is nagyobb figyelemmel fogják kísérni a bolt árurendelésének teljesítését. Arra a felvetésre pedig, hogy a „szállítók csakis borravaló ellenében hajlandók szállítani, nem tudtunk bizonyító erejű megállapításokat tenni. A cikk további részében felhozott boltudvari állapotot a magunk részéről úgy ítéljük meg, hogy az nagymértékben függ az ott dolgozók rendszeretetétől és hozzáállásától. Ettől függetlenül sajnos a különböző göngyölegek visszáruzásra való elkészítése és azoknak a szállító vállalatok által történő visszavételezése bizonyos átfutási időt igényel, vagyis a göngyölegek udvari tárolását teszi szükségessé. Bár vizsgálatunk időpontjában semmi olyan rendellenességet nem találtunk (például szennyvíz, szemét stb.) amely a KÖJÁL-t a bolt bezárására késztetné, ennek ellenére utasítottuk a bolt vezetőjét, az udvar folyamatos rendben tartására, valamint a göngyölegek lehetőség szerinti és rendszeres visszáruzására.” Márta Lajosné, tápéi lakos örökzöldek címmel megjelent észrevételére ír^ák a Volán illetékesei: „Az 1982. januári menetrendváltozást követően február 12-én az érdekelt üzemek, tanácsi szervek és lakossági érdekeket képviselő Hazafias Népfront részvételével koordináló megbeszélést tartottunk, mely alapján alakítottuk ki a jelenlegi 1982. március 1- től érvényes menetrendet, amely Tápé és a Marx tér között — a téves, nem megalapozott, közhangulatot negatív irányban befolyásoló híresztelés ellenére — továbbra is biztosítja a 10 perces követési időt. Továbbá: a 73-as vonalon a Volán nem tervezi a Csatorna és téeszirodai megállók megszüntetését. Megjegyezni kívánjuk, hogy a július 1-től kiadásra kerülő menetrendben a 73/Y-os vonalon a szombat délutáni járatokat — az üzletek és a piacok nyitvatartására való tekintettel — egy órával korábban indítjuk.” Mennyi a kamat? címmel közzétett írásunkra a Szegedi Postaigazgatóságtól az alábbi tájékoztatást kaptuk: „A Posta az Országos Takarékpénztár megbízásából fogadja el a takarékbetéteket és visszafizetéseket teljesít. Az OTP egyes naptári évek befejezése után a kamatozó betétkönyvekre addig esedékes kamatokat kiszámítja és tőkésíti, ezt közli a betétkönyvet kiállító postahivatallal. A kamatozó betétkönyvekre elhelyezett betétek kamatozása a betét elhelyezést követő nappal kezdődik és a visszafizetést megelőző napon végződik. Kamatszámításnál az OTP a hónapokat 30 nappal, az éveket 360 nappal számítja. A látra elhelyezett betétek évi 2 százalékkal, az egy évre lekötött betétek pedig 5 százalékkal kamatoznak. Ez utóbbi betétformánál az érvényben levő kamatozási feltételek alapján a lekötés ellenére bármikor lehet visszafizetni, azonban a betét egy évet el nem ért része után kamat a betétesnek nem jár. Ezért az egy évre tartósan lekötött takarékbetétkönyvekből történő visszafizetéskor a legutolsó tőkésített kamatnak megfelelő összeget a betétkönyvben legkisebb betétként vissza kell tartani. Ezt az összeget csak az OTP-hez küldött felmondás visszaérkezée után, a közölt összegben lehet kifizetni.” AzlKV-tól több észrevételre is érkezett válasz. „Kommentár nélkül” címmel megjelent írásunkra a következő: „A Károlyi utca 4. I. emeleti lakásbérlemény alatti helyiségben működő szivattyúberendezést üzemelés közben megvizsgáltuk és semmilyen mechanikai problémát nem észleltünk. A szivattyú üzemi fordulata 2880, ezért zajszintszűrővel láttuk el, a zaj ezzel miniemumra csökkent. A zaj további csökkentésének érdekében a helyiségben szigetelési munkákat is végeztünk, hogy a bérlők nyugalma és az épület vízellátása is biztosítva legyen. A Kiss Ernő utca 3. szám alatt az udvari épület bontási helyének körülkerítését — a balesetveszély megszüntetése érdekében — vállalatunk termelési osztályánál megrendeltük. Az udvar rendezését idén tervezzük." özv. Gárgyán Istvánná olvasónk segélykérő sorait május 9-i összeállításunkban tettük közzé. Levélírónk amiatt panaszkodott, hogy szerény nyugdíjából nem képes az elhasználódott, rossz gázkészülékek cseréjéből rá háruló összeget megfizetni. Az IKV igazgatója válaszlevelében felcsillantja a megoldásra a reményt. ..Nem, zárjuk ki annak lehetőségét, hogy a bérlőnek kiszámlázott összeg megfizetésére méltányosságból részletfizetési kedvezményt adjunk." Összeállította: Ladányi Zsuzsa társszerzőnk az olvasó Válaszol az illetékes Postaládánk május elsejei számában Szebb lett a város címmel megjelent írásunkra a Szegedi Fodrász Vállalat igazgatója válaszolt: ,.A cikk szerint a Budapesti körúti szolgáltatóház hátsó falánál elhelyezett kukatároló rontja a városképet. A kicsit túlzott hangvételű cikk kissé a szolgáltatóház bérlői, az OFOTÉRT, a Patyolat, a Gelka, a fodrászvállalat ellen irányul. Meg kívánjuk jegyezni, hogy a fennálló rendelkezések értelmében az ingatlan előtti rész tisztán tartása (seprés, szeméttárolókról való gondoskodás, hótakarítás) a mindenkori Ingatlan tulajdonosának, illetve kezelőjének, jelen esetben a Szegedi Ingatlankezelő Vállalatnak, a feladata. Vállalatunk eddig is mindent megtett üzletei csinosításáért és korszerűsítéséért, így a szolgáltatóházban levő fodrászüzlet festését pár hete fejeztük be. Megemlítjük azt is, hogy a fodrászüzletben egy pár marék hajnál egyéb szemét nem keletkezik, amit minden esetben a szeméttárolóba teszünk. Az üzlet előtti részt is rendszeresen takarítjuk.” Török János, deszki olvasónk panaszát ugyancsak a május 1-i összeállításban közöltük. A szombati gépkocsijavítás gondjaival kapcsolatos észrevételre az AFIT vezetői levélben válaszoltak olvasónknak. Levelük szerkesztőségünkbe küldött másodpéldányából idézünk. ..A szombati napokra vonatkozó reklámunkban ügyeleti szolgálatot hirdettünk. Ez azt jelenti, hogy kisebb hibákat javítunk. Török János megrendelése meghaladta a szombati műszak kapacitásának lehetőségeit, igényeit, ezért nem teljesíthettük. A későbbi megrendelést, a műszaki vizsgára való felkészítést és a műszaki vizsgáztatást üzemünk kéthetes előütemezéssel vállalta, és ez szerintünk — tekintve, hogy tizenöt éves gépkocsiról van szó, s a javításához szükséges alkatrészeket meglehetősen nehéz beszerezni — méltányos határidő.” Sírnak a tápaiak címmel közzétett írásunkra a Szeged és Vidéke ÁFÉSZ-tól az alábbi válasz érkezett: „A cikk alapján a szóban forgó bolt áruellátási problémáit — mivel azok nem a bolt árurendelési mulasztásából következtek be — az illetékes nagykereskedelmi vállalatokkal közösen felülvizsgáltuk. Megállapítottuk, hogy a cikkben felhozott elmarasztaló hiányosságok — különösképpen, ami a FŰSZERT Vállalatot illeti — alaptalanok. A bolt a megrendelt és kifogásolt árukat a túraterv szerinti szállítási időpontokban megkapta. Az egyes átmeneti jellegű hiánycikkekért pedig (egészségügyi papír, papír zsebkendő, sor stb.) a vállalatok, illetve a bolt nem felelősek. Mindezektől eltekintve az egyes vállalatoktól igéretet 5 Ilyen gazdagok vagyunk? Haladok a Szeged—Makó közötti országúton. Előttem az egyik termelőszövetkezet vontatója gurul, és látom, hogy pótkocsijából vastagon folyik a kukorica. Nem potyog, nem szóródik. Folyik. Nem érdekel, hova szállítják az ömlesztett tengerit, de a madarak ily bőkezű etetése annál inkább. Ilyen gazdagok lennénk? Vagy ahogy mostanában mondani szokás, de „megszaladt” nekünk. Arra gondoltam, mi lenne, ha utána mennék, és a következő fuvarnál azt mondanám: „Emberek! Én betömöm azt a fránya lyukat, és adják nekem azt a másfél-két zsák kukoricát, amit egyébként elszórnának.” Hogy mi lenne a válasz? Gondolom, kitalálták. Kinevetnének, és elküldenének valahová, felvázolván a valószínű útvonalat is. Hadd említsek még mást is. Szocialista népgazdaságunk e gyik: jelentős ága, az energiáteme'.és. Sok ezer ember áldozatos munkával hozza felszínre, termeli az energiát, hogy azután mi, a fogyasztótábor elhasználjuk azt. És mi el is használjuk. De hogyan? Lakóhelyemen nemegyszer tapasztalom, hogy napokon át égnek az utcán a villanylámpák. Örülök, hogy van közvilágításunk, és hogy az jó. De könyörgöm, ha se köd, se napfogyatkozás, akkor a nappali üzemeltetés nem szó szerinti fényűzés? Sokat hallunk, olvasunk ehhez hasonló mondatokat: „Mi lenne, ha mindenki csak egy órára lekapcsolná a villanyt, vagy egy napig nem használná az autóját?” Hát egyelőre erre nincs szükség. De ha olyan jól tudunk takarékoskodni saját fizikai energiánkkal (mert azt ugye a világért sem pazarolnánk), akkor miért nem vigyázunk egy kicsit jobban a köz, a társadalom energiájára is? Csányi László Maroslele, Petőfi u. K