Délmagyarország, 1982. május (72. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-23 / 119. szám

Vasárnap, 1982. május 03 Operett a Zenésben Rózsák, viruló kis rózsák Megbízható források sze­rint kerek hatvanöt eszten­dővel ezelőtt, vagyis 1917- ben, több, de legalább két fontos esemény történt a vi­lágon ... Ez volt a másik, a Sztambul rózsájának be­mutatója Magyarországon. Leo Fall a szerző. Nemze­déktársainak dekoratív név­sora: Huszka Jenő, Jacobi Viktor, Kacsoh Pongrác, Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Oscar Strauss, Szirmai Al­bert, Carl Maria Ziehrer és sokan mások. Ami operett­ügyben máig számottevő, lé­nyeges, ők intézték egymás­közt, a Monarchián belül, Budapesten és Bécsben. Fali kitűnő muzsikus és túlságosan engedékeny da­rabszerző. Beérte azzal, ha maga kellemes zenét szer­zett. Mint például a Sztam­­bulhoz. Ahol egy török pasa lánya beleszeret egy svájci költőbe, látatlanban és ti­tokban, szigorúan a versei olvastán (ez ám közművelő­dés). Történik pedig mindez (olvasni a műsorfüzet tete­jén) Törökországban, vala­mikor a huszadik század elején , illetőleg egészen pontosan (olvasni a műsor­füzet alján) 1903-ban. És történik mindez ugyan­így, a várakozásoknak töké­letesen megfelelőn, pénte­ken este Szegeden, a Zenés­ben, ahova a helyi operett­­anszambl fölvezeti. Varga Mátyás fantáziakeltő díszle­teiben. Pilinyi Márta fantá­­ziakeltő jelmezeiben, Angyal Mária fantáziakeltő rende­zésében. Rácz Tibor a tán­coskomikus, Szabady József a bonviván. Török Verát Kondzsa Gülnek, Harmath Andreát Midilinek, Fodor Zsókát Desírée-nek, Herczeg Zsoltot Müllernek, Szabó Istvánt Kemalnak, Jachinek Rudolfot Szállodaigazgató­nak hívják. A színházi ze­nekart Várady Zoltán ve­zényli, a táncokat Mezey Károly koreográfiája jegyzi. Képünkön (Nagy László fel­vétele) balról Kemal pasa, jobbról az ő lánya, Kondzsa. Amint éppen nem Gül, ha­nem (g)áll­t a darab hu­morszintjén ... N. L Hegyei érdekvédelmi szervezet alakult Az értelmi fogyatékosok támogatására ők azok, akik még csak nem is a társadalom pere­mén, de valójában azon is túl kénytelenek élni. Aligha é­rhet szörnyűbb csapás em­­b­eri lényt, mint hogy elve­­s­zítse legfontosabb adomá­nyát, értelmét. Mindazok­­­­­ak, akiket ilyen károsodás é­rt, az elemi humánum al­ul megkövetelt feladat segí­teni, tenni értük, amit és­­ mennyit csak lehet. (Felte­hetően kevesen tudják: ma M Magyarországon 380 ezer c­saládot érintő kérdésről van szó.) Nemes elgondolás valósult meg, amikor tavaly létrejött az értelmi fogyatékosok szü­lőinek országos érdekvédel­mi szekciója, ez a teljesen új típusú szervezet. Az egyetlen, amelyik olyan tár­sadalmi réteget képvisel, amelynek tagjai közvetlenül nem vehetnek részt saját ér­dekeik képviseletében, csak szülők, nevelők tehetik meg helyettük — a természet iszonyú parancsa következ­tében. Kettőzött így a fele­lősség és a tenniakarás vá­gya is — e szívszorító szük­ségszerűség hívta életre az országos szervezet megala­kulása után annak Csong­­megyei titkárságát, melynek alakuló ülését teg­nap, szombaton tartották meg Szegeden, a Dugonics moziban. Erdélyi Károly, az orszá­gos szekció elnöke mondta: az igényeket kell elsősorban felmérni és ennek megfele­lően szervezni, koordinálni az oly lényeges közös segít­séget. A megyei szervezet a helyi gondok könnyítése és megoldása érdekében ala­kult, bázisa lesz az értelmi fogyatékosok helyzetének ja­vításáért tevékenykedő szo­ciális akcióknak. Már 200 ember vállal részt e munká­ból , támogatni az úgyneve­zett védő munkahelyeken dolgozókat, a nevelő csalá­dokat. A tervek között sze­repel, hogy munkásszállást létesítenek a Szeged környé­kén élőknek, bővítsék az ér­telmi­­ fogyatékosokat foglal­koztató munkahelyek szá­mát, szervezzenek iskolát a szülőknek, speciális tanács­adó szolgálatot és továbbkép­ző tanfolyamokat, kulturá­lis­ és sportprogramokat — az emberhez méltó ellátás, törődés — az élet érdeké­ben. Szervezett formában, hely­ben, körültekintéssel és gonddal fordulni az eleset­tek felé: méri egy társada­lom humanizáltságának fo­kát, minősít, osztályoz. Erre mutatott példát az értelmi fogyatékosok megyei érdek­­védelmi szervezetének létre­jötte, melynek alakuló ülé­sén megválasztották a veze­tőséget: titkár Kecskeméti Sára, a szegedi Fonalfeldol­gozó Vállalat dolgozója lett (az érdekeltek hozzá fordul­hatnak a vállalat Tavasz u. 2. sz. alatti épületében), a testület további tagjai: Szol­noki Ferenc (Szeged), Ba­lázs Lajosné (Szentes), Hu­szár Gáborné (Makó), Ko­csis Judit (Hódmezővásár­hely), valamint dr. Ónodi Sarolta és Peslalics György­­né (Szeged). Környezetvédelem ? Címünk után nem vélet­lenül került kérdőjel. Való­ban érthetetlen az az intéz­kedés, melyről Bérczi Bar­nabásáé, Szeged, Londoni körút 1. szám alatti olva­sónk tájékoztatta szerkesz­tőségünket. Íme a levél: „Évek óta folyik házunk felújítása s most úgy néz ki, végéhez közeledik. Végre helyére kerül minden, szé­pek a falak, új betont ön­tenek az udvaron! Nagy szo­morúságunkra azonban, már második napja irtják az udvaron álló nyárfákat, nem csenevész kis száraz fácskák­at, hanem három­emeletnyi magas, körülbelül 40 centiméter törzsátmérő­jű, 20—30 éves faóriásokat! Nem tudom, miért tették ezt velük, velünk, ki és milyen szempontok alapján döntött így? Gondolom, az IKV a felelőse, hiszen a ház lakói árnyékot adó, port felfogó, hasznos társnak tekintették a sok ezer nyárfalevelet. Miért kell egy felújítással okvetlenül mindent meg­újítani, miért kell kivágni élő hibátlan fákat itt, a város legforgalmasabb, leg­­porosabb részén? Miért nem tisztelik kellően az ember természet utáni vágyát?” Sorokban özv. Oláh Jenőné, a Tol­­buhin sugárút 53. szám alól elkeseredett hangú levelet küldött szerkesztőségünkbe. Mint írja, már egy évvel ezelőtt jelentette az IKV-nál, hogy konyhája beázik­, erő­sen penészedik a fal. Beje­lentésére levélben ígéretet kapott a felújításra. De csak ígéretet, az igazság az, hogy a vállalat nem intézkedett Voltak, akik már azt taná­csolták idős, beteg olvasónk­­nak, hogy ne fizessen lak­bért így késztesse intézke­désre az IKV-t. Vélemé­nyünk szerint nem ez a meg­oldás, ezzel feltehetően a vállalat is egyetért, és a sok ígéret után tesz is valamit. Néhány hónappal ezelőtti lapunkban megjelent hír­adásunkra hivatkozva írja M E. szegedi olvasónk: „Ol­vastam, hogy ezentúl a nescafés üvegeket is vissza­váltják. Szegeden mégsem veszik vissza az üvegeket. Az intézkedés ezek szerint itt nem érvényes?” De igen, központi rendelkezésről lé­vén szó. A hírhez csak an­­­nyit: a Nescafé eladási ára 55 forint, betéti díjra 2 fo­rintot számítanak fel. Szegedről, a Budapesti körút 21B épület lakói lassan állandó levelezőink lesznek. Kényszerűségből. A március 1?-én fogalmazott, az IKV- hoz továbbított panaszos le­velükben foglaltak jó része még ma is aktuális. Legna­gyobb gondjuk a lakóknak, hogy a B épületben nem működik a lift. Ismeretle­nek rendszeresen megron­gálják a lépcsőházak linó­leumburkolatát, a kapu éj­jel is tárva-nyitva — a zár ugyanis elromlott. A prob­lémák legfőbb forrása, hogy nincs az épületben házfel­ügyelő, azaz hónapok óta beteg, így nincs, ki rendet tartson, és az épület állapo­tát megóvja. Nem­­ egyszer volt már,­­ hogy amiatt panaszkodtunk:­­ az összeállításunkban közzé­­t tett észrevételekre, közérde­­­­kű bejelentésekre nem rea­­­­gálnak az illetékesek. Most­­ az ellenkezője okozott gon­dot. Ismerik, ugye a mon­dást: „Allah, segíts, de ne ennyire!" Ez jutott eszünk­be a Postaláda címére e hé­ten érkezett leveleket bön­gészve. Oly sok válaszleve­let kaptunk az illetékesek­től, hogy mindet nem is kö­zölhetjük jelen összeállítá­sunkban. Ha valamennyit megjelentetnénk, nem ma­radna hely olvasóink leve­leinek. S noha igaz, a bőség is zavaró lehet olykor, mégis reméljük, a mostani észre­vételekre is kapunk érdemi válaszokat. postaláda kaptunk arra, hogy az eddi­gieknél is nagyobb figyelem­mel fogják kísérni a bolt árurendelésének teljesítését. Arra a felvetésre pedig, hogy a „szállítók csakis bor­ravaló ellenében hajlandók szállítani, nem tudtunk bi­zonyító erejű megállapításo­kat tenni. A cikk további részében felhozott boltudva­ri állapotot a magunk részé­ről úgy ítéljük meg, hogy az nagymértékben függ az ott dolgozók rendszeretetétől és hozzáállásától. Ettől függet­lenül sajnos a különböző göngyölegek visszáruzásra való elkészítése és azokn­ak a szállító vállalatok által történő visszavételezése bi­zonyos átfutási időt igényel, vagyis a göngyölegek udvari tárolását teszi szükségessé. Bár vizsgálatunk időpontjá­ban semmi olyan rendelle­nességet nem találtunk (pél­dául szennyvíz, szemét stb.) amely a KÖJÁL-t a bolt be­zárására késztetné, ennek el­lenére utasítottuk a bolt ve­zetőjét, az udvar folyama­tos rendben tartására, vala­mint a göngyölegek lehető­ség szerinti és rendszeres visszáruzására.” Márta Lajosné, tápéi lakos örökzöldek címmel megje­lent észrevételére ír^ák a Volán illetékesei: „Az 1982. januári menetrendváltozást követően február 12-én az érdekelt üzemek, tanácsi szervek és lakossági érdeke­ket képviselő Hazafias Nép­front részvételével koordi­náló megbeszélést tartottunk, mely alapján alakítottuk ki a jelenlegi 1982. március 1- től érvényes menetrendet, amely Tápé és a Marx tér között — a téves, nem meg­alapozott, közhangulatot ne­gatív irányban befolyásoló híresztelés ellenére — to­vábbra is biztosítja a 10 perces követési időt. Továb­bá: a 73-as vonalon a Volán nem tervezi a Csatorna és téeszirodai megállók meg­szüntetését. Megjegyezni kí­vánjuk, hogy a július 1-től kiadásra kerülő menetrend­ben a 73/Y-os vonalon a szombat délutáni járatokat — az üzletek és a piacok nyit­vatartására való tekin­tettel — egy órával koráb­ban indítjuk.” Mennyi a kamat? címmel közzétett írásunkra a Sze­gedi Postaigazgatóságtól az alábbi tájékoztatást kaptuk: „A Posta az Országos Taka­rékpénztár megbízásából fo­gadja el a takarékbetéteket és visszafizetéseket teljesít. Az OTP egyes naptári évek befejezése után a kamatozó betétkönyvekre addig esedé­kes kamatokat kiszámítja és tőkésíti, ezt közli a betét­könyvet kiállító postahiva­tallal. A kamatozó betét­könyvekre elhelyezett beté­tek kamatozása a betét el­helyezést követő nappal kez­dődik és a visszafizetést megelőző napon végződik. Kamatszámításnál az OTP a hónapokat 30 nappal, az éve­ket 360 nappal számítja. A látra elhelyezett betétek évi 2 százalékkal, az egy évre lekötött betétek pedig 5 szá­zalékkal kamatoznak. Ez utóbbi betétformánál az ér­vényben levő kamatozási feltételek alapján a lekötés ellenére bármikor lehet visszafizetni, azonban a be­tét egy évet el nem ért része után kamat a betétesnek nem jár. Ezért az egy évre tartósan lekötött takarékbe­tétkönyvekből történő vis­­­szafizetéskor a legutolsó tő­késített kamatnak megfelelő összeget a betétkönyvben leg­kisebb betétként vissza kell tartani. Ezt az összeget csak az OTP-hez küldött felmon­dás visszaérkezée után, a közölt összegben lehet kifi­zetni.” A­zlKV-tól több észrevé­telre is érkezett válasz. „Kommentár nélkül” cím­mel megjelent írásunkra a következő: „A Károlyi utca 4. I. emeleti lakásbérlemény alatti helyiségben működő szivattyúberendezést üzeme­lés közben megvizsgáltuk és semmilyen mechanikai problémát nem észleltünk. A szivattyú üzemi fordulata 2880, ezért zajszintszűrővel láttuk el, a zaj ezzel mini­­emumra csökkent. A zaj to­vábbi csökkentésének érde­kében a helyiségben szigete­lési munkákat is végeztünk, hogy a bérlők nyugalma és az épület vízellátása is biz­tosítva legyen. A Kiss Ernő utca 3. szám alatt az udvari épület bontási helyének kö­rülkerítését — a balesetve­szély megszüntetése­ érdeké­ben — vállalatunk termelési osztályánál megrendeltük. Az udvar rendezését idén ter­vezzük." özv. Gárgyán Istvánná ol­vasónk segélykérő sorait má­jus 9-i összeállításunkban tettük közzé. Levélírónk amiatt panaszkodott, hogy szerény nyugdíjából nem ké­pes az elhasználódott, rossz gázkészülékek cseréjéből rá háruló összeget megfizetni. Az IKV igazgatója válaszle­velében felcsillantja a meg­oldásra a reményt. ..Nem, zárjuk ki annak lehetőségét, hogy a bérlőnek kiszámlá­zott összeg megfizetésére méltányosságból részletfize­tési kedvezményt adjunk." Összeállította: Ladányi Zsuzsa társszerzőnk az olvasó Válaszol az illetékes Postaládánk május else­jei számában Szebb lett a város címmel megjelent írá­sunkra a Szegedi Fodrász Vállalat igazgatója vála­szolt: ,.A cikk szerint a Budapesti körúti szolgáltató­ház hátsó falánál elhelye­zett kukatároló rontja a városképet. A kicsit túlzott hangvételű cikk kissé a szolgáltatóház bérlői, az OFOTÉRT, a Patyolat, a Gelka, a fodrászvállalat el­len irányul. Meg kívánjuk jegyezni, hogy a fennálló rendelkezések értelmében az ingatlan előtti rész tisztán tartása (seprés, szeméttáro­lókról való gondoskodás, hótakarítás) a mindenkori Ingatlan tulajdonosának, il­­letve kezelőjének, jelen eset­ben a Szegedi Ingatlankeze­lő Vállalatnak, a feladata. Vállalatunk eddig is min­dent megtett üzletei csinosí­tásáért és korszerűsítéséért, így a szolgáltatóházban levő fodrászüzlet festését pár he­te fejeztük be. Megemlít­jü­k azt is, hogy a fodrászüzlet­ben egy pár marék hajnál egyéb szemét nem keletke­zik, amit minden esetben a szeméttárolóba teszünk. Az üzlet előtti részt is rendsze­resen takarítjuk.” Török János, deszki olva­sónk panaszát ugyancsak a május 1-i összeállításban kö­zöltük. A szombati gépkocsi­­javítás gond­jaival kapcsola­tos észrevételre az AFIT ve­zetői levélben válaszoltak olvasónknak. Levelük szer­kesztőségünkbe küldött má­sodpéldányából idézünk. ..A szombati napokra vonatkozó reklámunkban ügyeleti szol­gálatot hirdettünk. Ez azt jelenti, hogy kisebb hibákat javítunk. Török János meg­rendelése meghaladta a szombati műszak kapacitá­sának lehetőségeit, igényeit, ezért nem teljesíthettük. A későbbi megrendelést, a műszaki vizsgára való fel­készítést és a műszaki vizs­gáztatást üzemünk kéthetes előütemezéssel vállalta, és ez szerintünk — tekintve, hogy tizenöt éves gépkocsiról van szó, s a javításához szüksé­ges alkatrészeket meglehető­sen nehéz beszerezni — mél­tányos határidő.” Sírnak a tápaiak címmel közzétett írásunkra a Szeged és Vidéke ÁFÉSZ-tól az alábbi válasz érkezett: „A cikk alapján a szóban forgó bolt áruellátási prob­lémáit — mivel azok nem a bolt árurendelési mulasztá­sából következtek be — az illetékes nagykereskedelmi vállalatokkal közösen felül­vizsgáltuk. Megállapítottuk, hogy a cikkben felhozott el­marasztaló hiányosságok — különösképpen, ami a FŰ­SZERT Vállalatot illeti — alaptalanok. A bolt a meg­rendelt és kifogásolt árukat a túraterv szerinti szállítási időpontokban megkapta. Az egyes átmeneti jellegű hi­ánycikkekért pedig (egész­ségügyi papír, papír zseb­kendő, sor stb.) a vállalatok, illetve a bolt nem felelősek. Mindezektől eltekintve az egyes vállalatoktól igére­te­t 5 Ilyen gazdagok vagyunk? Haladok a Szeged—Ma­kó közötti országúton. Előttem az egyik termelő­­szövetkezet vontatója gu­rul, és látom, hogy pótko­csijából vastagon folyik a kukorica. Nem potyog, nem szóródik. Folyik. Nem érdekel, hova szállítják az ömlesztett tengerit, de a madarak ily bőkezű etetése annál inkább. Ilyen gazda­gok­ lennénk? Vagy ahogy mostanában mondani szokás, de „megszaladt” nekünk. Arra gondoltam, mi lenne, ha utána mennék, és a következő fuvarnál azt mondanám: „Emberek! Én betömöm azt a fránya lyukat, és adják nekem azt a másfél-két zsák ku­koricát, amit egyébként elszórnának.” Hogy mi len­ne a válasz? Gondolom, kitalálták. Kinevetnének, és elküldenének valahová, felvázolván a valószínű útvonalat is. Hadd említ­sek még mást is. Szocia­lista népgazdaságunk e gyik: jelentős ága, az energiát­em­e'.és. Sok ezer ember áldozatos munkával hozza felszínre, termeli az energiát, hogy azután mi, a fogyasztótábor elhasz­náljuk azt. És mi el is használjuk. De hogyan? Lakóhelyemen nemegyszer tapasztalom, hogy napo­kon át égnek az utcán a villanylámpák. Örülök, hogy van közvilágításunk, és hogy az jó. De könyör­göm, ha se köd, se nap­fogyatkozás, akkor a nap­pali üzemeltetés nem szó szerinti fényűzés? Sokat hallunk, olvasunk ehhez hasonló mondato­kat: „Mi lenne, ha min­denki csak egy órára le­kapcsolná a villanyt, vagy egy napig nem használná az autóját?” Hát egyelőre erre nincs szükség. De ha olyan jól tudunk takaré­koskodni saját fizikai energiánkkal (mert azt ugye a világért sem paza­rolnánk), akkor miért nem vigyázunk egy kicsit jobban a köz, a társada­lom energiájára is? Csányi László Maroslele, Petőfi u. K

Next