Délmagyarország, 1982. május (72. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-30 / 125. szám
Vasárnap, 1982. május 30 Solar *73 Mire jó a kép? Hogy ablakot nyisson a világra? Kogy ápolunk nem látott dolgokkal ismertessen meg bennünket? Hogy a mesterségesen létrehozott vizuális közegében kiélhesse játékos kedvét a Swmo estheticus, esztétikai örömöket szerezve ezzel másoknak? Hogy a formateremtő, autonóm lehetőségek fölhasználásával sajátos, új világot teremtsen, amely nem prezentálja, hanem reprezentálja, amely nem másolja, hanem önnön törvényei szerint újjáalkotja a létezőt? Nyilván erre is, arra is alkalmas a kép. A fotográfiai úton létrehozott kép is. A Bartók Béla Művelődési Központ „B” galériájában nemrégiben nyitották meg a Szegedi Fotóklub Solar *76 alkotócsoportjának kiállítását. Képek veszik körül a látogatót. Fotók, melyek a képalkotó elvek sokarcúságát illusztrálják önmaguk gyakorlati létezésében. Pataki Zoltán fotói egy-egy pillanat múlandóságát ragadják ki az idő karmaiból, maradandóvá, elemezhetővé, s így fölfoghatóvá téve arcok századmásodpercekig élő rezdüléseit. Tatár Tibor balettpróbaterme szinte már kubista keménységnél születik újjá a fényből szőtt térben, hogy a benne élő, elmosott kontúro s mégis konkrét súlyos figurák panoptikumszerű sterilitásában az egymás felé irányuló mozdulat moccanatlanná tett pillanatáé legyen a lényeg. Vagy egy szép félakt, elmosott, olvatag kontúrokkal, már-már a húszas évek lágyságát idézve felelteti meg önmagát világunk nagyon is mai, jobbik felének tiszta romanticizmusával. És Lukka Gyulának az épület által szűkre zárt szürke térben kibomló női arca, vagy a sziklák ferde horizontja fölé emelkedő, meghatározhatatlan formákba szerveződő, kemény-szürke ege — sajátos logikai szkémák lehetőségeit hordozó formavilágot teremt képeiben. Vagy Süli István népviseletbe öltözött fiatal párja, az emberi kapcsolat stációit fölmutató sorba fűzve, amint a groteszk túlpartján tér vissza egy újfajta realitásba, bensőséges sejtelmeket idéző világot konstruálva finom elrajzolásaiban. Vagy Takács Gábor hullámzó gabonatáblába süppedő kislánya, ellenpontozott, ösztönös reminiszcenciájaként egy híres-hírhedt képelődnek. Csak itt a fej nem fénylőn kopasz, s az arc sem fennsőséges, inkább elmélyülő-komoly. S nem az ember magasodik az életet hordozó gabonatábla fölé, hanem őt ölelik magukba a kalászok ... Sokféle módszer, képalkotó lehetőség él a tárlaton, békésen egymás mellett. A fotográfia sokféle lehetősége, amelyek a legjobb képeken sajátos atmoszférát teremtő, letisztult formákba ötvöződnek, hol a grafika tisztaságával, hol a részletek belső mozgásának rendezett dinamikájával. Ez a sokféleség eényos, hátrány is egyszerre. Hátrány talán azért, mert a metódusok eklektikus rendszere kevés lehetőséget nyújt arra, hogy a fotós személyiség sajátos világa igazán katalizálja a születőben levő kép formavilágát, az alkotó ember félreismerhetetlen kézjegyét hordozó művé formálva azt, minden esetben. S előny is, mert nyitottságával tágabb, sokarcúbb képet ad a sokarcú világról, az 1976-ban alakult Solar alkotócsoport arc poeticájához híven. Mert hiszen ők — eredeti céljuk szerint — mindig is a fények, formák, az élet által teremtett vizualitás sokféleségének varázsát kívánták fölfedezni. Új áalkotni képeikben. Sz. I. 3 © kai-kézirat, Kazinczy hajtincse Több értékes kézirattal gyarapodott a közelmúltban a Petőfi Irodalmi Múzeum. Fischer Ernő nyugalmazott főiskolai tanár, festőművész több külföldi — egyebek között dél-amerikai — ajánlatot visszautasítva, a múzeumnak adta el 12 darabból álló gyűjteményét, amely sok meglepetéssel szolgált az irodalomtörténészeknek. Előkerült Petőfi Sándor 1847-ben írt Széphalom című versének tintaírású második kézirata, amelynek létezéséről eddig nem tudtak. A vers szövege nem tér el lényegesen az Országos Széchenyi Könyvtárban őrzött kéziratétól, előkerülése mégis jelentős esemény, hiszen az utóbbi 30 évben nem fordult elő, hogy eredeti Petőfiversre bukkantak volna. A kollekció része Jókai Mór a Kétszarvú ember című regényének csaknem hiánytalan kézirata. Rendkívül ritka a Jókaitól származó, szinte teljes regénykézirat, ugyanis az író halála után jó néhány művének egyes részeit egy-két oldalanként szétosztogatták a családtagok — „a jól sikerült zsúr emlékére” és ehhez hasonló „ajánlásokkal”. Hasonló okok miatt hiányos az Egy magyar nábobnak a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött kézirata is. A hézagok egy részét kitölti az az öt, mindkét oldalán teleírt lap, amely a regény első és negyedik fejezetéből származik, s ugyancsak a gyűjteményből került elő. Kuriózum Eötvös József — valószínűleg az 1830-as évek elejéről származó — levele Dessewffy Józsefhez, az akkori konzervatív körök ismert alakjához. A kizárólag politikai kérdésekkel foglalkozó terjedelmes levélben Eötvös leírja a reformmozgalommal kapcsolatos állásfoglalását, véleményét Széchenyi politikai nézeteiről. Kossuth Lajos rövid, politikai vonatkozású levelét Kazinczy Gáborhoz az teszi különösen értékessé, hogy az 1840-es évek első feléből származik, s ebből a korból kevés Kossuth-levél maradt ránk. Sajtótörténeti érdekesség az a levél, amelyet Széchenyi 1828. szeptember 26-án írt ugyancsak Dessewffy Józsefnek, a felső-magyarországi Minerva című irodalmi folyóirat tulajdonosának. A két és fél oldalas levélben praktikus javaslatok, tanácsok olvashatók arról, miként lehetne a lapot még vonzóbbá tenni. Mivel a folyóirat közölte a levelet, annak szövege ismert volt, most azonban előkerült az eredeti kézirat is. Ugyancsak megjelent már nyomtatásban — tehát nem ismeretlen a szakértők előtt — az a terjedelmes irat, amelyet a Konzervatív Párt 1846. november 12-i alakuló üléséről készítettek. A múzeum birtokába került eredeti példány kőnyomatos sokszorosítással készült, s mint most kiderült, ezzel nem teljesen azonos a nyomtatásban publikált szöveg. Rendhagyó „irodalomtörténeti emlék” is szerepel a megvásárolt gyűjteményben : Kazinczy Ferenc hajtincse, melynek hitelességét a hozzátartozók néhány soros írása szavatolja. 5 A segítőkészség szép példáival találkoznak mai Postaládánkban az olvasók — annak tekintjük ugyanis a jobbítás szándékával megfogalmazott javaslatokat, észrevételeket, a hasznosítható ötleteket, s a kritikai megjegyzéseket is. Hiszen akik a közlekedés, a kereskedelem, a szolgáltatás hiányosságaira hívják fel a figyelmet, nyilvánvalóan nem a megszégyenítés szándékával, hanem a változtatás reményében fogtak tollat. Ebben a hiszemben adjuk közre mai válogatásunkat, bízva abban, hogy az észrevételekre eddig is frissen reagáló „illetékespartnereink” válaszai hamarosan megérkeznek. S hadd ragadjuk meg az alkalmat, hogy készséges segítségüket a lapunkhoz forduló névé„A múlt év novemberében levelet írtam Postaláda rovatuknak, a levél a lap november 14-i számában jelent meg. Arra hívtam fel a figyelmet, hogy Felsővároson két Vajda utca van: az egyik a Fecske utcától tart a Kereszttöltés utcáig, a másik a Kereszttöltés utcától a Szilléri sorig (a körtöltésig). Régen a két szakasz folyamatos utcát alkotott, ma azonban egy tízemeletes, sok lépcsőházas, Kereszttöltés utcai szalagház megfelezi úgy, hogy az egyik Vajda utcában járva nem is észlelhető a másik szakasz, úttestjük sem találkozik. Mint tavalyi levelemben említettem, e kettősség sok nehézséget okozott már a postásoknak, a taxisoknak, de még a rendőröknek is. Levelemre nem reagált senki sem. Két hete az élet újabb, ezúttal véres példát szolgáltatott arra, hogy a probléma valódi. Május 9-én 18 órakor a mentők rohamkocsija keringett szirénázva a Fecske utca — Vajda utca — Kereszttöltés utca — Szilléri sgt által határolt tömb belsejében, a Vajda utca 36. számú épületet keresve. Ez az épület azonban a Kereszttöltés utca és a körtöltés közötti, másik Vajda utcában van, ahová a mentők emiatt csak később, hosszas kérdezősködés, majd rádión adott tájékoztatás után jutottak csak el. A keresett címen egy vérző, fejsérült gyermeket kellett ellátniuk, majd további gyógykezelés céljából fekvőbeteg-intézetbe szállítaniuk” — olvastuk dr. Praefort László levelében. „Vajon Sándorfalván mért nem tesz a tanács minden utcasarokra utcanévtáblát, jelezve azt is, a jobb és a bal oldalon, merről milyen házszámok vannak. Sokszor a mentősök összevissza ketten megköszönjük. Tudjuk ugyanis, hogy egy-egy panasz kivizsgálása nem csekély feladat. A hosszadalmas „nyomozásra” mai összeállításunkban is akad példa: az Állami Biztosító válaszleveléből erről bővebbet is megtudhatnak olvasóink. resgélik a fél falut, mire az utcát megtalálják. Megvan az utca, de keresni kell a számot. A csongrádi útnál van egy ABC, olyan víz van előtte, mikor esik az eső, hogy képtelenség gyalog elmenni az úton. Befolyik a víz a házak alá is. Szükség lenne egy postaládára a boltnál és egy nyilvános segélykérő telefonra is” — írja egyik sándorfalvai levelezőnk. „Lassan már második hónapja, hogy leszerelték a múzeum előtti szökőkút szerelvényeit — nem tudni, mi célból” — írja Pécskai László, akinek „a lányomnak mondom, mengem értsen belőle” — alapon üzenjük: a szökőkutat felújítják, ezért nem működik jelenleg. Ördögh Sándorné lakóbizottsági tag a rókusi 122-es épületben. Leveléből idézünk: „A Szatymazi úti házak elejét a lakók társadalmi összefogással, összeadott pénzből (második éve) rendbe tették, mert 1980 decemberében, mikor átadták a házakat, még a törmeléket sem hordták el — nemhogy parkosítottak volna. Azóta sem. Most kezdtek volna nyílni a rózsák, a virágok, végre szép volt a házunk tája, és mindez a két kezünk munkája és az összefogás eredménye, amit annyit hangoztatnak! Hát, most megtanultuk, hogy semmi értelme!! A posta dolgozói két nap alatt a virágágy kellős közepén árkot ástak, az összes virágot eldobálva találtuk, mire délután a munkából hazaértünk. Most fektetik a telefonkábelt. Kérdezzük, miért nem lehetett előbb megcsinálniuk? Meg kell jegyeznünk, hogy a virágok mellett hagytunk egy körülbelül méteres füves részt. Ha már ástak, akkor nem lehetett volna ott?” „Utcai” témák postaláda társszerzőnk az olvasó csengőt szerelniük a karjukra”), de komolyan gondolja: egyre több kerékpáros, segédmotoros száguld a járdán, még akkor is, ha járható a kocsiút, ezért szigorítani kellene az ellenőrzést, és növelni a büntetésként fizetendő összeget.... Megzavarta az utasokat, hogy május 17-én a Szent György térről a 35-ös kocsiállásba állt be egy 33-as jelzésű autóbusz, s így Bóta Sándor levélírónk is azt hitte, majd indulás előtt cserél táblát (35-ösre) a kocsi vezetője. S mert nem így történt, olvasónk lemaradt a 33-as helyéről elindult „tényleg 35-ös” buszról. Harna M. András azt teszi szóvá, hogy még mindig forgalomban vannak a 70 filléres ár jelzésű régi postai levelezőlapok, amelyekért az új postai díjszabás szerinti árat kell fizetni. Nem az árral, hanem a félreérthető jelzéssel van gondja levélírónknak, aki szerint e régi lapokat ki kellene vonni a nyér, hentesáru kiszolgálásakor a csomagolópapírt ujjuk megnyálazása után veszik fel. Érdemes volna mindenütt átvenni a Széchenyi téri városellátó üzlet eladóinak ötletét: szivacsot használnak ujjuk nedvesítésére.” Május 23-én a 22 órás és a 22 óra 20 perces járat is kimaradt a 22-es vonalon, a Belváros felé menet,, s ez csak a legutóbbi tapasztalata Kamocsay Évának. Pápái István a Hunyadi tér 12-ból tréfásan fogalmaz ugyan lassan oda jutunk, hogy a gyalogosoknak kell forgalomból. Gyorss: Ez az alcím, a Gyorsszolgálat nem először jelenik meg a Postaládában. Most is olyan panaszokat gyűjtöttünk itt egy csokorba, amelyek gyors közreadásával szeretnénk szolgálni levélíróink érdekét, s amelyek közlésekor „gyorsszolgálati” segítséget kérünk az illetékes kommunális és szolgáltató vállalatoktól. „Elhanyagolt állapotú IKV- házban lakunk a Katona József utca 57-ben. Már hónapok óta rettegésben élünk az illemhely miatt. Ugyanis olyan rozoga építmény, hogy egyre jobban süpped lefelé. Recseg-ropog alattunk, szóval alig merünk bemenni, félve attól: egyszer valakire rádől. Azonkívül az udvarban levő szennyvízlefolyó is el van dugulva. A szennyvíz csak felfelé tör belőle. Kellemetlen bűz vesz körül bennünket. S ez az egészségtelen körülmény most, ilyen melegben a betegség terjesztője lehet. Mi, a ház lakói több ízben beszóltunk már az IKV-nak. De eddig Az itt következő levélgyűjtemény azért kapta a Sorokban címet, mert „agyonragyzol&t témák újabb ,váltóz olgálat semmiféle biztatást vagy ígérő szót nem kaptunk. Megjegyezni kívánjuk még, hogy házmester nincs, a házmesteri lakás pedig üres. Lett volna közülünk olyan, aki vállalta volna az állás betöltését, de ez elől elzárkózott az IKV.” — írja a ház lakói nevében Farkas Gusztáv. Lakóházunk, a Budapesti körút 2. hiányosságainak listáját most nem részletezzük, csupán annyit említünk Farkas Józsefné leveléből, hogy panaszukra, melyet március 12-én küldtek el az IKV házkezelési osztályának, orvoslást csak részben kaptak. A lifttel, a kapu nyitvatartásáéval, a lépcsőház állapotával kapcsolatos panaszok hozzánk eljuttatott gyűjteményét elküldtük az IKV igazgatójának, Dimovics Mátyásnénak egy kérdéssel tudunk segíteni: próbálták-e már a Városgazdálkodási Vállalat férgek irtásával foglalkozó szakembereinek tanácsát kérni? Ha nem, ezt tanácsoljuk, zatait adjuk közre, a lényegre rövidítve. K. Mihályné azt teszi szóvá, hogy „az eladók a két Sorokban Válaszol az illetékes Kiss Antal a Volán-járatok információs tábláit hiányolta nemrégiben. Balogh Imre üzemigazgató válaszából idézünk: „A megállóhelyi információk elavultak és — a tévedések elkerülésére — leszereltük a régi táblákat a város területén. Egyidejűleg megkezdtük az új rendszer kialakítását. A gyártás a napokban fejeződött be, és mint bizonyára az utazóközönség már meggyőződött róla, a kiszerelést megkezdtük. A teljes hálózat kialakítása rövidesen befejeződik.” Sebők István zákányszéki levélírónk azt tette szóvá, hogy önhibáján kívül kétszer fizette be gépkocsija egy évi kötelező felelősségbiztosítási díját, s nem sikerült visszaszereznie a pénzt. Az Állami Biztosító megyei igazgatója, Mészárosné dr. Schneider Klára kérésünkre „nyomozásra” kérte fel munkatársait. Íme az eredmény: „Ügyfelünk problémáját adminisztrációs hiba idézte elő. Az 1978. évi műszaki vizsga alkalmával kiadott új díjigazoló lapon a kötelező felelősségbiztosítás díj esedékességi időpontját a KFM adminisztrátora tévesen jegyezte be, ennek eredményeként a következő műszaki vizsgánál — 1981-ben — a 3 évi kötelező díj helyett 4 évi díj befizetését kérték a panaszostól, a postai csekken azonnal fizetett, majd ez év januárjában felkereste Szeged járási fiókunkat és a többletként fizetett összeg visszafizetését kérte. Az ügyfél jelentkezésekor semmiféle bizonylattal — díjfizetési igazolólap, csekk — nem rendelkezett, így a befizetésekkel kapcsolatos ténymegállapítás eléggé időigényes volt. A kötelező díjfizetéseket nyilvántartó központtól kapott értesítés szerint túlfizetés nem mutatkozott, ezért az ügy megnyugtató, valós rendezése végett fel kellett keresnünk a műszaki vizsgát lebonyolító szerveket — Autóklubot, Gépjárműjavító Ktsz-t és a KPM Autófelügyeletét —, amelyeknél az üggyel kapcsolatos bizonylatok találhatók. Az ügy tisztázása végett 1978-ig visszamenőleg kellett iratokat kikeresni a KPM raktárából, ez hosszadalmas feladatnak bizonyult. A bizonylatok alapján megállapítottuk, hogy ügyfelünk reklamálása jogos. Ezért intézkedtem, hogy a túlfizetést utalják vissza, örülünk, hogy egy vitás ügy megnyugtató rendezéséhez hozzájárulhattunk.” Összeállította: Pálfy Katalin Köszönet a segítségért A Postaláda nyilvánossága előtt szeretnénk köszönetet mondani azon vállalatok vezetőinek és szocialista brigádtagjainak, akik évek óta minden tavaszon 65 gyermek második otthonát, óvodánkat társadalmi munkában szépítik, csinosítják. Az óvoda udvarában levő nagyméretű játékok javítását, festését vállalta a Csemege vállalat Komócsin Zoltán szocialista brigádja, amely évente kétszer minden gyermeket édességcsomaggal ajándékoz meg. A Kéziszerszámgyár szegedi gyáregységének Szabadság szocialista brigádja az udvarunk kerítése, a játékok javítását végzi. A Volán Szinkron szocialista brigádjának tagjai udvarunk kertjét ásták föl, a Szegedi Városgazdálkodási Vállalat Szántó Kovács János szocialista brigádja pedig a parkosításhoz adott segítséget. A fodortelepi óvoda kis lakói köszönik ezt. Molnárné Kereszthegyi Irén vezető óvónő, fodortelepi óvoda . Május 17-én este fél 8 körül a villamosról leszabva a Rózsa utcai megállóban hároméves kisfiam leesett a lépcsőről. Egy szintén ott leszálló férfi azonnal megkérte egy — a Retek utca felé tartó — autó vezetőjét, vigyen el bennünket a klinikára. Szeretném megköszönni mind az ismeretlen férfi, mind a fiatal pár kedvességét, akiknek figyelme még arra is kiterjedt, hogy a klinikán az elsősegélynyújtást megvárják, és haza is szállítsanak bennünket. Nevüket sajnos nem tudom — ijedtségemben és idegességemben azt sem tudtam, hová vigyem kisfiam — pedig szívesen megírnám. Simándi Judit Bihari utca 30/B * Igen nagyszerű emberek a mai fiatalok, ha jó környezetbe, rendes körülmények közé kerülnek. Példa erre a DÉLÉP Ybl Miklós melegpadló-burkoló brigádja. Patronálnak minket, a felsővárosi öregek napközi otthonának lakóit. Padlóburkolatot csenitek, mert a nehezen lépő lábak alatt hamarabb kopik, válik csúszóssá a padozat. Minden helyiséget kimeszeltek. Nem kis munka volt ez, otthonunkat újjá, meg szebbé tenni. Hát ilyen fiatalok is vannak! Vörös Pálné, a felsővárosi öregek napközi otthona