Délmagyarország, 1983. január (73. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-23 / 19. szám

Vasárnap, 1983. január 23. A korona aranyból van Bemutató a Kisszínházban A kitűnő erdélyi magyar irodalomban — a két világ­háború között, de még 1945 után is jó ideig — a dráma volt a legkevésbé erőteljes műfaj. ..a hiányzó láncszem” Az utóbbi 15 évben megvál­tozott a helyzet. Sütő And­rás, majd Székely János ne­ve mellett Kocsis Istváné lett a legismertebb, mint az erdélyi magyar dráma rep­­rezentánsa — Magyarorszá­gon is. A Kocsis-féle drama­­tipus sajátos, eredeti modellt mutat: alapföltétele is­mert. Példázat értékű törté­nelmi személy vagy esemény, érntve bizonyos egyéb mű­­veltségismeretekre, egyféle ..históriai közös nyelvre”. Ezek a hősök így vagy­agy, de mindig választáskényszer elé kerülnek: a kompromis­­­szumot mintha nem is ismer­nék. S mivel a maguk mód­ján — vagyis nagy egyéni­ségekhez méltóan — mindig a nehezebbet választják, ex­­panzív személyiségük küzdel­me a környező világgal ön­maguk érvényesítésének har­cává lesz, küzdelemmé az önmegvalósításért. Tiszta, ke­mény gerincű emberek örök tragédiáit mutatva meg a színpadon, kiknek döntés­kényszere akként magaszto­sul föl, hogy látnunk kell: az ember előtt, csak ngy áll igazán nyitva az önérvénye­sítés i^tja, ha a morális esz­mények legmagasabb orendű törvényeinek tesz eleget. Nem könnyed, de igen súlyos, meggondolkodtató biztatás Stuart Mária, a világtörté­nelem talán legtöbbet vita­tott uralkodónője ugyancsak alkalmas Kocsisnak arra, hogy általa is felmutassa esz­mény és meg nem alkuvás. ..önzetlen önzés” (ahogyan nevezi) és választáskényszer lehetséges módozatait. Hata­lom és emberség összefüggé­seit. „Hátha az a fontosabb hogy azt tudjam, hogyan nem akarok uralkodni?” — kérdezi Mária. A korona aranyból van az erkölcsi maximalizmus tra­gédiája. A magányos hős az emberség szolgálatát saját lelki szükségletéből gyako­rolta, s az adott történelmi helyzetben ez ugyan abnor­­misnak hat, valójában azon­ban az egyedül értelmes és tisztességes magatartás. A Franciaországból hazájába visszatért Mária kétszeresen kerül szorongatott helyzetbe: egyfelől a valójában csak ha­­talmukat (és így a konzer­vatív morált) féltő korona­ta­nács tagjaitól, másrészt a fa­natikus kálvinista főnan. Knox oldaláról. Moray és Maitland amoralitása első­sorban nem az ember lelkét kisajátítani akaró királynő, hanem a gyökeresen már er­kölcsi elvek szerint hatalmát gyakorló ember ellen lép föl, erkölcsi­­ alárendeltségük így nyilvánvaló. Knox viszont, aki Mária egyetlen méltó és lehetséges igazi ellenpontja lehetne, fölismeri a király­nőben a világkép-változtató akaratot, noha a főurak őt sem szeretik. Akik Stuart Máriának megmaradnak — C­hastelard, majd Bothweil és a Lord — más-más oldal­ról ugyan, de a Kocsis Ist­­ván-féle drámatípusban ki­vétel nélkül passzivitásra ..kárhoztatott” lobbi szerep­lő között a meglevő és a potenciális alteregókat kép­viselik. A másokért élni akarók egyedüli reménysége­it. Maria kivételes erkölcsi nagysága nem abban nyil­vánul meg, hogy okossága, női szeszélyei, játékossága és mély érzelmi-morális elhiva­tottsága együttesen predesz­tinálja a megváltó szerepé­­ne — hanem hogy ki küzdi magának még azt a helyzetet is. r­oden sorsát (mintegy r próbák sorát kiállva) képes vállalni. Magatartás-példázat­ként ez — történelmi maté­riába burkoltan — örök in­tés gyanánt. Nem mindennapi szellemi tornára késztető dráma tehát A korona. A ..tömény” gon­dolatiság, a logika és a klas­­­szikus tragédia törvényei szerint épített­,.továbbcsa­­vart” dramaturgiai „könyv­­drámát” hoz létre — ennek életre keltése színpadon, az eredendően statikus struktú­ra miatt, roppant nehéz. Sándor János rendező ezért igen naiv feladatra vállal­kozott: úgy kellett a moz­galmasságot biztosítania, hogy az intellektuális tarta­lom gondolati mozgása mel­lett szcenikáikig is kivitelez­ze a dráma ,,földbe szúrt” dialógusait. Alighanem stú­dióelőadásra ideális igazán Kocsisnak e műve (is): a kis térre koncentrált cselek­mény köztudomásúan az el­hangzott kijelentéseket, naiv párbeszédeket és monológo­kat erősíti föl. — A teret ,.rendes” prózai színházban bonyolult dolog ilyen súlyos textussal föltölteni. A szegedi előadáson egy egészen kitűnő színpadkép (a vendég Szakács Márta mun­kája, akárcsak a jelmezek) eleve nagy segítséget nyújt: az ízléses, csak félig-meddig stilizált, trón és közvetlen környéke a színpad fölé ,,uralkodói lépcsősorral” emelve, s körülfogva minden külső hatást reprezentálni képes térelemekkel. Hogy az előadás csak felerészben si­keredett mégis, azt főként az első rész egyenetlen rit­musa okozta. Állandó elme­lüktetés kívántatott: mindezt a nézők figyelmének folya­matos fenntartásával eléren­dő, vagy dinamizmust kellett varázsolni oda is, ahol erre a szöveg alig-alig adott lehető­séget, vagy a maximumig fölerősíteni a színészi játék erejét — mindenkoron Mária és „színészi alattvalói” kö­zött. Az előadás dicséretére szól viszont, hogy ez több­ször sikerül, mint nem. S mivel a statikusságot nagy­részt maga a színpadkép biz­tosította, Sándor János ügye­sen alkalmazott sokatmondó, látványban is szép állóképe­ket. Az elrendezés ilyenkor (különösen a második rész­ben és a befejezéskor) nem­csak az eredendő „hadihely­­zetet” tükrözte szemléletesen, de a mozdulatlanság biztosí­tott egyfajta asszociatív moz­galmasságot is. (Igaz, a va­lóságosan mozgalmas jelene­tek olykor erőltetettnek is hatottak: például Bothweil kétszeri lerugdosásakor). Ami a színészi teljesítmé­nyeket illeti, szükségszerűen szinte túlontúl­­.fölbillent szituáció állt elő: jóformán minden Pop Éván múlt. Má­riája már-már heroikus vál­lalkozás, s mivel nem stúdió­­előadáson játszik, kétszere­sen az. Igen széles skálán kell mozognia, dinamika, in­tonáció és mindenféle lelki rezdülés lépcsőfokain föl-le futkosnia. A Szegedre húsz év után visszatért színésznő, ha nem is teljesen egyenlete­sen, de végső soron maga­sabb szempontból is elfogad­hatóan tett eleget feladat­i­nak. Alakításában megfelelő súlyt kapott a nőiesség ha­talmi mechanizmusa, pozitív előjellel — bár az elhivatott­ság érzékeltetésében nem volt mindig egyformán erő­tel­jes. Szir­mai Péter Moray és Galkó Bence Maitland sze­repében főként a koronata­nács merevségét, illetve ci­nizmusát helyezte előtérbe. Király Levente Knox prédi­kátora jól „hozta” vallási fa­natizmus és intellektuális ha­talmi ellenpont kettősét. A Chastelardot játszó Kovács Zsolt igen fegyelmezett ala­kítást nyújtott, s megfelelt Vass Gábor (Bothweil) és a Lordot alakító Ragó Iván II. Domonkos László Nem tudok arról, hogy a Postaláda történetében va­laha is előfordult volna olyan eset, amikor „házi­gazda” társszerző panaszai foglalták el a helyet az ol­vasók levelei elöl. Nem is fordulhatott volna elő ilyen eset, hiszen ez a rovat nem a szerkesztőség „sirámai­nak” tartatik fenn, hanem az olvasók érdekében. Most mégis rendbontásra kény­szerülünk. A levélsort az újságíró-szerkesztők pana­szával kezdjük, amely ma­gától értetődően nem sze­mélyes ügy, hanem e nép­szerű rovat tisztességének védelme okán íródott. Ezzel együtt szó lesz örökzöld té­máinkról, az áruellátás vi­szontagságairól, környeze­tünk és városunk védelmé­ről, egy, a közbenjárásunk ellenére is megoldatlanul maradt ügy további fejle­ményeiről. S természetesen most is helyt adunk az ille­tékesek válaszainak: postaláda társszerzőnk falat, közület sem óhajt be­ruházni, nem igényelnek telket, sem épületrészeket Ennek okán a majdan le­bontásra kerülő régi épüle­tek helyén a magánerős társasházépítést szorgal­mazzák az illetékesek. Meg­valósítását jelenleg építési tilalom gátolja, melyet a végrehajtó bizottságnak kell feloldania. Problémát jelent továbbá a Bem utca és a Hámán Kató utca sarkán levő több emeletes lakóház teljes rekonstrukciója, hi­szen ennek igen magas fel­újítási költségeit kizárólag állami intézmény lenne ké­pes fedezni. Ennek valóra­­válását viszont az irodaház­építési stop gátolja. Egészen egyszerűen úgy tűnik, a 22- es csapdája ez. Az ördögi kör áttörését célozza az épí­tési osztály legújabb rende­zési terve, mely mindezeket az akadályokat elhárítandó, hamarosan a városi tanács vb elé kerül. olvasó A panaszkodás etikája Lapunk Postaláda rova­ta ad helyt — köztudot­tan — az olvasók pana­szos leveleinek. A szó nem elkoptatott értelmé­ben, demokratikus fó­rum, ahol kortól, nemtől, társadalmi hovatartozás­tól függetlenül minden szegedi polgárnak módja és lehetősége van akár egyéni, akár közérdekű sérelmei elmondására. E rovat létjogosultságát a szerkesztőségünkbe he­tente érkező levelek nagy száma is bizonyítja. Sze­retik, olvassák és hisznek benne olvasó-levélíróink. Hétről hétre visszatérő „létezésének” célja nem több és nem kevesebb, mint a­­ nyilvánosság elé tárni — valamilyen meg­oldás reményében — mik­rokörnyezetünk visszás­ságait, kisebb-nagyobb or­­voslandó betegségtüneteit, békés hétköznapjaink bosszantó ellentmondásait és szép emberi megnyil­vánulásokat is. Az ügy fontosságához méltóan „játsszuk” ezt a „levelezés­i társasjátékot”, amelyben eleddig majd­nem minden részt vevő „játékos” betartotta a sza­bályokat, amelyek semmi­ben sem különböznek életünk más területeinek etikai törvényeitől. E „játszmában” a levélíró tiszte valós sérelmeinek leírása — az újságíró­­szerkesztő dolga a panasz közzététele, a szerkesztő­ség állásfoglalásának ki­­nyilvánítása, s az esetek döntő többségében az ille­tékes megkérdezése. Meg­felelő létszámú apparátus hiányában — különösen levéldömping idején — azonban nem várható el az újságtól, hogy minden egyes panaszlevél feladó­jának létezését kinyomoz­za. Már csak azért sem, mert mindenkor hiszi és bízik abban, hogy a társ­szerző is betartja a sza­bályokat. Következéskép­pen nem feltételezi, hogy a másik fél netán soha­sem létezett személy alá­írásával. uram bocsá’ a szomszédja alá hamisított kézírásával, tisztesség ne essék, valaki vagy vala­kik elleni személyes bos­­­szúból ír. Azaz felhasznál­ja egy tisztességes fórum lehetőségeit, és megpróbál visszaélni ezzel. Vannak, akik más mód­szerekkel dolgoznak. Olyanok, akik Postaláda rovatunkat nehézkesen megoldható magánügyeik intézésére „veszik igény­be” úgy, hogy valamelyik szerkesztő nevében tele­fonálgatnak az illetéke­sekhez. Fenyegetőzve kö­vetelik a sajtó nevében a mihamarabbi ügyintézést. Ilyen és ehhez hasonló esetekkel sajnos, egyre sűrűbben találkozunk. Úgy tűnik, lassacskán el­felejtünk az alapvető eti­kai normák betartásával élni. S igencsak sokszor övön alul ütünk a küzde­lem tisztességes eszközei­nek félredobásával. Le­het, hogy így egyszerűbb. Ha hátulról támadsz va­lakire, nem kell az arcá­ba nézés kellemetlen pil­lanatait vállalnod. Az így szerzett „győzelem” azon­ban meglehetősen kétes értékű. Hormonterápia Lapunk január 4-i szá­mában egy immáron tíz év­vel ezelőtt felfedezett gyó­gyító készítményről adtunk hírt. Nevezetesen szomatot­­ropin hormonról, mely nemcsak a gyermek- és if­júkorban, de a későbbi életévekben is segíti az em­ber növését. Ábrahám László (Fürst Sándor u. 25.) arról érdeklődik, hogy Ma­gyarországon foglalkoznak-e a növekedést elősegítő hor­monterápiával. Kérdésére dr. László Ferenc, az 1. szá­mú belklinika endokrin osztályának vezetője a kö­vetkezőt válaszolta: nálunk­ Magyarországon is — töb­bek között a szegedi belkli­nikán — alkalmazzák már a növést elősegítő hormon­­terápiát egy olasz gyártmá­nyú gyógyszerrel, melynek neve Grorm. Azonban kizá­rólag olyan esetekben, ami­kor a rendellenes alacsony növés oka az agyalapi mi­rigy csökkent működése. Éppen ezért csak alapos ki­vizsgálás után döntenek kezelésről. 5 Kutya egy dolog Molnár Béla (Csorba u.) a következő panasszal for­dult hozzánk: „A Csorba utca 7. szám alatt a föld­szinti barkácsszobában, tu­domásunk szerint engedél­lyel, állatorvosi rendelés fo­lyik. A járdát, a lépcsőt, a kapu alatti szűk kis terüle­tet, hovatovább nap mint nap beteg kutyák foglalják el, nem kis mértékben za­varva a lakók nyugalmát.” Állatbarátság ide vagy oda, egyet kell értenünk a levél írójával, és a lakók felhá­borodásával. A négylábúak gyógyítása, az állatorvos te­vékenysége fontos és nél­külözhetetlen. Mindennek tudatában is mondjuk, ku­tya egy dolog lehet olyan házban lakni, ahol kutya­­rendelő a „társbérlő". Egy kérdésre azonban nem tu­dunk választ adni: hol ren­deljen az állatorvos, ha „vé­letlenül" nincs magánvillá­ja." Pult alatt, pult felett Szabó János (Petőfi Sán­dor sugárút) tarthatatlan­nak tartja, hogy szombaton már csak elősütött, hétfőn pedig csak szombati sütésű kenyeret lehet kapni a bol­tokban. Hétköznapokon, ahogyan ő írja, vadászni kell a jó minőségű, friss kenyérre. Válaszért nem kellett felhívnunk az ille­tékest, hiszen saját minden­napi tapasztalataink bizo­nyítják, hogy mind szom­baton, mind hétköznap le­het friss kenyeret kapni az üzletek java részében. Cs. Károly (Deszk) a Tü­­zép-telep melletti boltban akart banánt vásárolni, köz­vetlenül a déligyümölcs megérkezése után. Arról pa­naszkodik, hogy ő nem, de a protekciósok minden bi­zonnyal kaptak a szeme láttára a pult alá süllyesz­tett banánból. Örömmel adunk helyt minden olyan sornak, amely az egyébként oly sokat szi­dott kereskedelmet dicséri. H. Zoltánná (Tarján) a Csongor téri ABC-áruház­­ban dolgozó eladók udva­riasságát, előzékenységét és figyelmességét hangsúlyozva ragadott to­llat„ Ugyancsak ő szerzett jó tapasztalatokat a hivatali ügyintézés pozitív oldaláról az IKV-nál A megoldás elmaradt November 28-i Postalá­dánkban Szeszmentes biszt­ró címmel közöltünk írást, melyben a Bécsi körúti bisztró vendégeinek állan­dóan ismétlődő botrányos viselkedéséről volt szó. De­cember 15-i számunkban erre válaszolt az illetékes, a Zöldért vállalat igazgató­ja, aki levelében hangsú­lyozta, hogy megteszik a szükséges intézkedéseket a rend helyreállítására. ..Saj­nos, az illetékes válasza mit­ sem változtatott a helyze­ten — írja dr. Csajtai Mik­lós, a Bécsi körút 37—39-es számú KISZ-társasház lakó­bizottsága nevében. Szeret­nénk, ha a bisztrót üzemel­tető vállalat átgondolt üz­letpolitikával most már mi­hamarabb megtalálná a megoldást egy osztályon alulivá züllött szórakozóhely jó hírnevének visszaszerzé­séért.” A választ csak a szél ismeri? Jóllehet, Szegedet még nem fenyegetik pusztulássá a különböző égéstermékek mérgező gázai, mint a nagy metropoliszokat, ennek elle­nére nálunk is egyre töb­bért csatlakoznak a „zöldek mozgalmához". Azaz mind több és több ember emel szót — különböző fórumo­kon — a környezet pusztí­tása, a levegő szennyezése ellen. A következő levél is — melyet név nélkül kap­tunk — környezetvédő szándékkal íródott: „A nyár folyamán a borforgalmi vál­lalat Madách és Bocskai ut­ca sarkán levő ásványvíz­­palackozó üzeme kazánhá­zat évitett tör­e „gyárké­ménnyel". Ontja a mocskos égésterméket, s a környező lakásokat csak kellő széljá­­rás esetén lehet szellőztet­ni." Levélírónk panaszát megértjük, megoldást azon­ban nem tudunk. A „ké­ménytulajdonos” természet­védő beszédének viszont szívesen helyt adunk a megoldás reményében. Nagy Jenő (Torontál tér 6.) a városvédők nemes csa­patának nevében emel szót, r.mikor azt kérdezi, mikor építik át a Nagyállomás je­lenleg elszomorító­ állapotá­ban levő épületeit? Takács Máté, a városi tanács fő­építésze adott részletes tá­jékoztatást e környék re­konstrukciójával kapcsolat­ban. Nem a városrendezé­sért felelős szakemberek nemtörődömségén múlt és múlik e városrész újjáépí­tése. Számtalan nehézség — jogi és gazdasági szabályo­zók egyaránt — nehezíti a rekonstrukciót. Konkrétan a következők: ezen a terüle­ten egyetlen szolgáltatóval­Zalavári Józsefet akár személyes ismerősömnek is tekinthetem, hiszen jó pár szót váltottunk már egy­mással a Postaláda közvetí­tő csatornáján keresztül. Lassan állandó vitapartne­rem lesz. Hiszen tiszteletre méltó kitartással és hosszú éves pedagógiai tapasztalat­­­tal a háta mögött emel rendre szót a fiatalok vé­delmében. Az érted harag­szom, nem ellened becses­­ filozófiáját” magáénak vallva kritizálja a jobbítás szándékával a most felnövő generációt. Ugyanakkor fel­háborodva védi őket min­den, károsnak vélt hatás ellen. Talán ő is elfogad vitapartnernek. Levelében a következőket írja egy gye­rekeknek adott televíziós műsor ellen: „Felháborító­nak tartom, hogy egy fia­taloknak szóló műsorba olyan embert hívjanak meg, aki elképesztő külsejével megbotránkoztat minden jó ízlésű embert. E műsor szerkesztőit már az első adás után le kellett volna inteni. Nem pedig másod­szorra is műsorra tűzni ezt a programot, ilyen komoly­talan körítéssel.” A véle­ményem az, hogy a Zene­bona című gyerekműsort nemhogy leinteni nem kell, de még sokkal több ehhez hasonlóra volna szükség. Nagyszerű dolgot csinálnak ugyanis szerkesztői: nevel­nek a zene szeret­etére, s próbálják gyerekeink zene­­esztétikai ismereteinek ala­csony színvonalát emelni. S teszi ezt a kiváló műsor­vezető könnyedséggel, biz­tos szakmai tudással. A műsornak a tartalma e fő érdeme, s nem a külsősé­gei. Zenebona Válaszol az illetékes December 30-i számunk­ban közöltük néhány utas panaszát, arról, hogy a 22-es, 69-as, 60Y-OS jelzésű autó­buszon sokan szóba elegyed­nek a vezetővel. A Volán 10. számú Vállalata a kö­vetkező válaszlevelet küld­te: „Minden olyan esetben, amikor konkrét adatok áll­nak rendelkezésünkre arról, hogy a gépkocsivezető veze­tés közben beszélget, fegyel­mi eljárást indítottunk. Mi­vel a panaszbejelentésben nem szerepelt sem a pontos időpont, sem a forgalmi rendszám, így dolgozóakkal szemben sem kivizsgálást, sem eljárást nem indíthat­tunk. Szeretnénk megje­gyezni, hogy gépkocsivezető­inket rendszeresen figyel­meztetjük e balesetveszélyes magatartás elkerülése érde­kében.” A Szegedi Postaigazgató­ság illetékese válaszolt de­cember 30-án Egy hízott li­ba sorsa címmel megjelent, írásunkra. Arról tájékoztat, hogy az ügyben megkezdő­dött a vizsgálat, a végered­ményről részletes informá­ciót közölnek majd. összeállította:­­ — Kalocsai Katalin

Next