Délmagyarország, 1983. január (73. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-08 / 6. szám
Szombat, 1983. január 8. Szakasits Áárpádné kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Szakasits Árpádné Nemes Júliát több évtizeden keresztül végzett eredményes mozgalmi munkájának elismeréseként a Szocialista Magyarországért Érdemrenddel tüntette ki. A kitüntetést Király Andrásné, a budapesti pártbizottság titkára pénteken adta át. Eredményes évet zárt az élelmiszeripar Eredményes évet zárt az élelmiszeripar, jó színvonalú, kiegyensúlyozott ellátást biztosított a lakosságnak és exportterveit is teljesítette. Ez derül ki a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 1982-es évet elemző összesítéséből. Tavaly az iparág — az állami gazdasági, termelőszövetkezeti, fogyasztási szövetkezeti üzemekkel együtt — összesen 216 milliárd forint értékű árut termelt, ami több mint 7 milliárd forinttal haladja meg az előző évit Kedveztek a lakásfelmérések szegedi tapasztalatai Körülbelül félidejénél tart az a felmérési akció, amelynek célja pontos adatok gyűjtése az új, 1983. július 1-től fizetendő lakbérek megállapításához. Az ország valamennyi ingatlankezelő vállalatához hasonlóan a szegedi IKV munkatársaira is nagy feladat hárul ezekben a hetekben: alig több, mint két hónap alatt Szegeden 22 ezer lakásbérleménybe kopognak be a felmérő csoport tagjai — persze előzetes értesítés után. Tekintettel arra, hogy eddig kilencezer lakás adatait gyűjtötték már össze, jócskán vannak tapasztalataik a kérdezőbiztosoknak, akik természetesen hivatalos megbízólevéllel rendelkeznek. E tapasztalatok értékelésére, a menet közben óhatatlanul adódó vitás kérdések megválaszolására gyűltek össze a minap az IKV felmérői. A jogszabályok — a kormányrendelet és annak miniszteri végrehajtó utasítása, valamint a szegedi lakásügyi tanácsrendelet, melyet egyébként lapunkban a jövő héten ismertetünk majd — csakis akkor érvényesülhetnek a jogalkotók szándéka szerint, ha már az előzetes felmérésekkor is egységes elveket követnek a kérdezők. Ők maguk is adnak erről tájékoztatást, de talán ezúttal sem haszontalan megismételni; ha valaki a majd március 31-ig kézbesítendő lakbérközlő végösszegével valamilyen okból nem ért egyet, észrevételét eljuttathatja a felülvizsgáló bizottsághoz. Ugyancsak a lakbérközlő kézhezvétele, illetve a lakbérközlés ellen tett észrevétel elbírálása után lehet kérni azt a szociális támogatást, amely a nyugdíjasoknak és a három vagy több gyermekes családoknak adható. (E szociális támogatás igénylő lapját az IKV Petőfi Sándor sugárút 3. szám alatt megtalálható lakásfelmérési csoportjánál kell majd kérni. A 150 forintot is elérhető támogatás kérőlapját a nyugdíjat, illetve a családi pótlékot folyósító szervnek kell eljuttatni.) A lakásfelmérés eddigi szegedi tapasztalatai egyébként általában kedvezőek. A kérdezőbiztosok véleménye ennek megítélésében igazán mérvadó, hiszen az IKV képviselőinek és a bérlőknek a találkozóin nem csupán a műszaki adatokat pontosítják... A felmérők a lakbér várható mértékéről is adnak tájékoztatást, a téves információkat igyekeznek kiigazítani. Így aztán arra is volt példa, hogy a bérlőt megnyugtatták: az új lakbér kevesebb lesz, mint amire számított Általában sikerül a kérdezőbiztosoknak már a helyszínen eloszlatniuk azokat a tévedéseket, amelyek például a félszobák, a hallok, a főzőfülkék megítélésénél előfordulnak. Tarjánban például százával minősítenek VISS-»a p@rkó ■* szobásként elkönyvelt lakásokat másfél szobássá, mert az egyik szoba alapterülete alatta marad a 12 négyzetméternek. A lakbért csökkentő tényezők is pontosan meghatározottak — az adatfelvételi lapok kitöltésekor ezek is szóba kerülnek. (Így csökkentik például annak a lakbérét majd, akinek lakásától elkülönítetten, például a függőfolyosó végén van a mellékhelyiség.) Többen szóvá tették: miért csak a négyszobás vagy annál nagyobb lakásokban kérdezik, hányan laknak ott. A válasz egyszerű: nem az igényjogosultságot vizsgálják, de azt elmondják a felmérők: az olyan lakásoknak a bérlőjét, amely a bérlő lakásigénye mértékének felső határát legalább két lakószobával meghaladja, sem állami hozzájárulás, sem szociális támogatás nem illeti meg. S ha már az igényjogosultság most itt szóba került, idekívánkozik a felmérők egy másik észrevétele. Eddig hetven olyan bérlakást találtak, amelynek bérlője nem lakik ott. Ha huzamosabb ideig külföldön tartózkodik az illető, még érthető, hogy nem hagyja lakását őrizet nélkül. De az már kevésbé kelti a törvényesség látszatát, hogy valakinek több ezer forintos pénzszerzési forrás a tanácsi bérlakás, amire állítólag szociális helyzete miatt volt igényjogosult... Az IKV 56 tagú felmérőcsoportja január végére jut el minden szegedi bérlakásba Az adatok feldolgozását azonban már menet közben megkezdétk: próbaüzem helyett „éles”-ben dolgoztatják a vállalat legeszesebb és leggyorsabb munkatársát, a Videoton 20/A nevű számítógépet. A felmérő lapokon összegyűjtött, s a gép nyelvére átkódolt adatok értékelése után a számítógép adja majd meg az új lakbérértékeket is. Március 31-ig erről minden bérlőt értesítenek, hogy az esetleges észrevételeket kivizsgálhassák még az új lakbérek esedékessége előtt. P. K. Több ezer lakás adatait rögzítik a számítógép egyetlen tárolótekercsén — az adatok bármikor visszakérdezhetők Fejlődő idegenforgalom Tavaly az idegenforgalom — a céloknak megfelelően — a minőségi turizmus irányában fejlődött. A szakemberek „kasszát” csináltak: a konvertibilis devizabevétel — a tervezett 10—15 százalékkal szemben — csaknem 25 százalékkal emelkedett és megközelíti a 270 millió dollárt. A kiadásokat figyelembe véve a bevételi többlet eléri a 180 millió dollárt, s ez több mint 30 százalékkal haladja meg az előző évit. Körülbelül ,12 százalékkal növekedett a hozzánk érkező vendégek száma, 15— 16 százalékkal az itt eltöltött idejük. Nőtt a konvertibilis elszámolású országok — elsősorban az NSZK és Ausztria — turistáinak érdeklődése hazánk iránt. A KGST-n belüli forgalom bevételei mintegy 200 millió transzferábilis rubelt tettek ki, s figyelembe véve a kiadásainkat is, körülbelül 125 milliós aktívum mutatkozik, ami javította a fizetési mérleget. Kedvező jelenség, hogy — bár csökkent a beutazók száma — javult a forgalom összetétele, nőtt a szervezett keretek között érkezők részaránya, ugyanakkor visszaszorult a bevásárlóturizmus Növekedett a kereskedelmi szálláshelyek forgalma, s az egy érkezőre, illetve az egy itt tartózkodási napra jutó bevétel mintegy 30 százalékkal emelkedett. • •Öt nap súlya A fiú úgy tizenhat éves lehetett, hallgatósága javarészt idősebb Arról beszél: jobb lenne, ha inkább a hét elején volna több órájuk az iskolában, így is nagyon kevés az idejük, olykor napi 10—11 órányi elfoglaltságuk is van. A hallgatóság csöndben figyel, mint később kiderül: egyetért. Igaz, más (is) mond egyik-másik felső tagozatos és mást a külvárosi iskola igazgatója, megint mást a gimnázium vezetője és a szülői munkaközösség vezetője — de egy valamiben tökéletes szinkronban mindannyian: súlyokat mérlegelnek. Fontos, nélkülözhetetlen — és még némileg új terheket Elmúlt az első fél év Szeged alap- és középfokú iskoláiban is — úgy hogy az általánossá lett ötnapos tanítási héten dolgozott tanár és tanuló egyaránt Az új naptári év elején szokásos felmérések, mérlegkészítések csúcspontján vitákon, fórumokon, értekezleteken elsősorban arról kell beszélni: most, hogy immáron fél éve „élesben megy” ez az oktatási forma, mi mindent is jelent az érintetteknek, hogyan, miként, milyennek látják diákok és pedagógusok, szülők és oktatási szakemberek? A kérdéskör igen sűrűn szőtt iskolai kelmét mutató ötnapos viseletre. Vegyük sorjába, miként tette ezt a megyei népfront és a TIT pedagógiai bizottsága, illetve szakosztálya minapi fórumán. (A diákok.) Közismert tény, hogy már az ötnapos tanítási hét első, kísérleti szakaszában részt vettek szinte egységes tanulói vélekedése volt, amit most visszhangzik: amennyivel több naponta a tanítási órák száma, a hétközi elfoglaltság, annyival jobb a hosszabb hétvége, a több idő regenerálódásra, szórakozásra, tanulásra. Diákok anraianaavja. meglehetősen egyöntetű vélekedéssel vallja, hogy a felduzzadt tananyag, bár nem kimondottan örömteli dolog, mégis megfelelő ellensúlyt kap a (többnyire) péntek délutántól hétfő reggelig tartó szabadsággal, bar ugyancsak nem mindegy általános vagy középiskolásról van-e szó: a szegedi tapasztalatok szerint az alapfokú oktatási intézmények tanulóinál a nagyobb terhelés úgy-ahogy elviselhető, arányos, átgondolt, ügyes órarendbeosztással még tovább differenciálható. Ami viszont a középiskolásokat illeti, jóval bonyolultabb a dolog: vannak gimnáziumok, szakközépiskolák, ahol hetente 31—34 órájuk van a gyerekeknek, egy-egy napon olykor nemhogy hét, de nyolc óra is. S mint tudjuk (a diákok pláne!) rövidebbek az évközi szünetek — és hosszabb lesz a tanév. Utóbbi a gyermeklélek akár minimális ismeretében jócskán ad okot aggodalomra: vajh mennyit ér majd ..hatékonyságban” az a június közepi, utolsó 8—10 nap . (A tanárok.) Szó, ami szó nekik van most legjobban föladva a lecke, s nem is csupán a szükségszerűen másként koncentrálódó tananyag módszertani szempontjaiból. Hiszen több tárgyból az új tantervek ugyanakkor debütáltak amikor az ötnapos hét — ez az egybeesés még kellő rutin esetén is óriási súlyokat helyez a (minden ellenkező látszat dacára) néha nem is oly teherbíró pedanegus vállakra. A 45 perces órákba egyszerre több más- és másfajta új követelményt sűríteni, hogy a tanítási folyamatban különösen fontos bevésés, de akár csak a megértetés fázisa is sikeres legyen — nem mindennapi feladat. El lehet persze mondani (kissé: „a kibicnek semmi se drága” alapon) mindazt, ami valóban nélkülözhetetlen: fegyelmezettebb, felelős,ségteljesebb az eddiginél jóval intenzívebb nevelőmunkára van szükség — de hogy mindezt megvalósítani, enyhén szólva nem könnyű, az biztos. Néhány szegedi iskolában olyan megoldásokat alkalmaztak már a kezdet kezdetén, mint például a korábbi — fél nyolcas — kezdés a jobb időkihasználás érdekében. Ezzel is bizonyítva: találékonysággal sok mindenen lehet könnyíteni. Csak éppen, sajna, a nagy létszámú osztályok és az oly sűrűn váltakozó tantervek azért még megmaradnak ... (A szülők.) Sok pedagóusnak nincs túl hízelgő véleménye a szülőkről, és viszont. E megállapítás egyáltalán nem új keletű, miként a felismerés sem: új helyzetek mindenkoron erősítik az egymásrautaltságot olyanok esetében, akiket helyzetük erre alkalmassá tesz. Még az „ötnapos” hajnalán aggály volt, mi lesz — különösen a lakótelepeken — a csellengőkkel, azokkal a gyerekekkel, akik a hosszabb hétvégeket (finoman fogalmazva) esetleg nem a legmegfelelőbb helyen és társaságban töltik el? E kérdésben pedig, némileg a közhiedelem dacára, nem mondhatja ki a döntő szót sem az iskola, sem a később vizsgálandó (és növekvő szerepet kapó) közművelődési intézményhálózat. Igenis elsősorban a szülőkön fordul meg a dolog: igaz, persze hogy minél inkább együttműködnek az iskolával, annál jobb. S itt már nem árt figyelmeztetni a pedagógusokat sem: több példa bizonyítja (elég a Tabán III. számú iskolára utalni), ahol a nevelőtestület valóban tl akar érni valamit a szülők segítségével, a segítséget meg is kania. Csak tudni kell a médiát... (A közművelődési intézmények.) Igen, a művelődési házak, központok, ifjúsági házak, ama gépezetek, melyek igen sokat tehetnek súlykönnyítő akcióikkal. Természetes, hogy a szombat-vasárnapi műsordömping esetenként nem éri el azt a hatást, amit az intézmények szeretnének. Több helyről tanúsítják is: nincs mindig megfelelő igény a kínálatra. Azonban az a bizonyos, sokat emlegetett koordináció a művelődési házak között éppen ezt a célt hivatott szolgálni: itt, ekkor ez, ott akkor amazt. Arányosan és szervezetten. Persze, elfogadva a súlykönnyítők kívánalmát is, az iskolák előzetesen adjanak megfelelő információkat — mikor, mire, hogyan volna szükségük. (Summa helyett.) öt nap súlya, ha sokfelé oszlik is, még mindig elegendő arra, hogy vizsgáltassuk. A fórumok, megbeszélések, viták nemcsak arra jók, hogy kiderüljön: a délutáni óráknál többet ér az úgynevezett nulladik óra, az órarend- és tanterem-egyeztetések mily nehezen megoldhatók, avagy a csütörtöki, úgynevezett mozgalmi nap helyett jobb lenne e célra a Péntek. Sőt még csak arra sem csupán, hogy kimondjuk: jó lenne elérni, hogy maximum heti 30 óránál több ne legyen a szegedi iskolákban. Az egyik gimnázium igazgatója mondta: jó, jó ez az ötnapos tanítási hét, de egyelőre még úgy látszik, túl nagy az ára. Legalábbis időnként. Valóban: a kevesebb — tudjuk — gyakran több. Az ötnapos hét akkor lehet ideális, ha öt nap alatt nem hat hanem csak ötnapi munkát kell végeznie minden érintettnek. Persze, sokan mondhatják, a dolog távolról sem ennyire egyszerű. Ám gyanítom, az igazán nagy dolgok (s az ötnapos tanítási hét az) — ennyire. Domonkos László Összeül a Varsói Szerződés honvédelmi miniszteri bizottsága Január első felében a Csehszlovák Szocialista Köztársaság fővárosában, Prágában tartja soron következő ülését a Varsói Szerződés tagállamainak honvédelmi miniszteri bizottsága. (MTI) 3 A magyar szakszervezetek nemzetközi kapcsolatai A magyar szakszervezetek erősítették két- és többoldalú kapcsolataikat a szocialista és más országok szakszervezeteivel — állapította meg pénteki ülésén a SZOT elnöksége, amely megtárgyalta a nemzetközi együttműködés fejlesztése érdekében végzett múlt évi munka tapasztalatait és megjelölte az idei tennivalókat. Az elnökség kedvezőnek értékelte, hogy világszerte lendületes munka kezdődött — a magyar szakszervezetek aktív részvételével — a tavaly megtartott Szakszervezeti Világkongresszus határozatainak teljesítésére. Többek között megtették az első lépéseket, hogy létrehozzák a Szakszervezeti Világszövetség európai bizottságát, s ezzel hathatósabb segítséget nyújtsanak a kontinens szakszervezeti akcióegységének kibontakozásához. A magyar szakszervezetek megkülönböztetett figyelmet fordítottak a szocialista testvérszervezetekkel kialakított kapcsolatok ápolására, fejlesztésére. A kapcsolatok erősítése érdekében szükség van arra is, hogy javítsák a kölcsönös tájékoztatást, az álláspontok előzetes egyeztetésével pedig gyakrabban lépjenek fel egységesen a nemzetközi fórumokon. A magyar szakszervezetek kibővítették kapcsolataikat Afrika, Ázsia és Latin-Amerika fejlődő országainak szakszervezeteivel, s a nemzetközi szolidaritás sokféle megnyilvánulásával támogatták munkájukat. A magyar szakszervezetek képviselői nagyon fontosnak tartották azt is, hogy a nemzetközi találkozókon, a nyugati partnerekkel folytatott két- és többoldalú megbeszéléseken egyaránt hozzájáruljanak a lengyelországi helyzet reálisabb megítéléséhez. A SZOT elnöksége szükségesnek tartja, hogy az idén újabb kezdeményezésekkel erősítsék a magyar szakszervezetek nemzetközi kapcsolatait, s az együttműködés jól bevált formáit is töltsék meg gazdagabb tartalommal. A nemzetközi szolidaritásban helyezzék jobban előtérbe a fejlődő országok aktivistáinak szakszervezeti oktatását. A tőkés országok szakszervezeteivel folytatott párbeszédeken pedig törekedjenek változatosabb és olyan kapcsolatokra, amelyek jól szolgálhatják a keletnyugati közeledést is. __(