Délmagyarország, 1983. február (73. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-13 / 37. szám

2 B­arátságunk ápolói Immár negyedszázados múltra tekinthet vissza a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saság. Amikor február 14-én megemlékezünk e nevezetes évfordulóról, nem feledkez­hetünk meg népeink leg­jobbjainak kapcsolatairól, így arról a segítségről, amelyet I. Péter nyújtott a magyarok Rákóczi Ferenc vezetésével vívott szabadságharcához. Szólni kell arról a barátság­ról, amelyet népeink legjobb fiainak vére pecsételt meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és az oroszor­szági polgárháború idősza­kában, majd később a Nagy Honvédő Háború éveiben. Ma ez a barátság különösen értékes számunkra, mivel a szocialista rendszer közös voltának szilárd alapjára, a szovjet és a magyar nép gyökeres érdekeinek egysé­gére, a marxizmus—leniniz­­mus és a proletár interna­cionalizmus elveihez való hűségre épül. Már a Szovjet—Magyar Baráti Társaság múlt évi programjainak puszta felso­rolásából kitűnik, milyen széles körben hatoltak be barátságunk eseményei a szovjet emberek életébe. A társaság munkájának formái ugyanolyan változatosak, mint amilyen sokrétű maga az élet. A társaság tevé­kenységében az elmúlt esz­tendőben nagy helyet foglal­tak el olyan tömegrendezvé­nyek, mint a testvérvárosok, Pest vármegyék képviselőinek találkozói, a küldöttségcse­rék, turistautazások. Nagy jelentőségűek voltak a né­peink elejének nevezetes dá­tumai alkalmából rendezett konferenciák, szemináriu­mok és ünnepségek, ame­lyeken a résztvevők kinyil­vánították baráti érzelmei­ket. Nagyon képszerűek vol­tak a színészekkel, zené­szekkel és a kultúra más művelőivel való találkozók, mert ahogy mondani szokás, a kultúra a nép lelke. Ha pedig a barátok kitárják egymás előtt a lelküket, ez a bizalom és barátság leg­magasabb foka. A társasá­g munkájában aktív szerepet játszanak a kollektív tagok, a vállala­tok és intézmények, kolho­zok és iskolák, számuk a Szovjetunióban ma már 1700 körül mozog. A társaság alapszervezeteinek munká­jában nagy figyelmet szen­teltek a rokonvállalatok és szervezetek társadalmi és termelési tapasztalatainak kicserélésére. Nem titok, hogy az előadói munka sok tekintetben, ha ugyan nem teljes mértékben, az előadói felkészültségtől függ. Ezért nem véletlen, hogy a társa­ság különös figyelmet fordít a Magyarországra küldendő szovjet előadók kiválasztá­sára A jubileumi és emlé­kezetes dátumok kapcsán a társaság folytatta a szovjet emberek megismertetését a gazdag és eredeti magyar kultúrával. Emlékezetes ta­lálkozó volt a Kálmán Imre­­est, amelyet a híres magyar zeneszerző születésének 100. évfordulója alkalmából ren­deztek. A Szovjet—Magyar Baráti Társaság más szerve­zetekkel együtt számos iro­dalmi estet is szervezett, többek közt „Magyar iroda­lom a Szovjetunióban”, va­lamint „Petőfi Sándor és a jelenkori magyar költészet” címmel. Ezzel csupán körvonalaz­tam a népeinket összefűző barátság fejlesztése jó szív­vel végzett sokrétű munkát. Hiszen az egész szocialista közösségben a barátság és az egység az, ami leküzd­hetetlen erővé tesz bennün­ket. N. Zabelkin APN—KS J­apán korlátozza exportját f) Tokió (MTI) Japán szombaton bele­egyezett abba, hogy az 1983- as pénzügyi évben korlá­tozza képmagnetofonok, s egyéb korszerű ipari ter­mékek nyugat-európai ex­portját. Az erre vonatkozó megállapodás Jamanaka Sza­­dunori, külkereskedelmi és ipari miniszter, illetőleg az európai közösségek bizott­ságának alelnökei között jött létre. Wilhelm Haferkamp és Étienne Davignon a hét kö­zepe óta folytatott tárgya­lásokat a japán főváros­ban. Mint ismeretes, a Közös Piac tagállamai már régóta azzal vádolják Tokiót, hogy — miközben saját piacait a vetélytársak elöl elzárva tart­ja — elárasztja Nyugat-Eu­­rópát fejlett hiradástechni­kai, s egyéb termékekkel, i gépkocsiktól a számvezérlésű szerszámgépekig. Ennek tud­ják be azt, hogy Japán a Közös Piac tagországaival szemben évről évre növekvő kereskedelmi többletre tesz szert. Frízek és a milói Vénusz r Athén (AIT) A közös kormány végle­gesen vissza akarja kapni a Parthenónnak a British Mu­­seumban őrzött frízeit — je­lentette ki a görög kulturá­lis és tudományos ügyek minisztérium illetékese. Ugyanakkor Görögország nem szándékozik olyan szobrok visszaszolgáltatását kérni, mint a párizsi Louvre-ban őrzött milói Vé­nusz. Melina Mercouri mi­niszterasszony már koráb­ban felkérte a brit kor­mányt: szolgáltassa vissza a frízeket, mivel a márvány­­szobrok az ókori görög kul­túra egyedülálló emlékének, az Akropolisznak részét ké­pezik. A frízeket a múlt század elején, Görögország trírijk megszállása idején szállították Londonba. Vasárnap, 1083.­ február 13 A hét­­ kérdése Q Milyen kibontakozás várható az izraeli válságból, és mit jelent ez a közel-keleti rendezés lehetősége szempontjából? Izrael történelmének leg­súlyosabb belső válságát éli át. Az izraeli nép megosz­lik: a „békét most!” mozga­lom és a baloldal táborával szemben ott vannak a „nagy Izrael” gondolat megszállottjai. Tekintélyes személyiségekből álló vizs­gálóbizottság kutatta hóna­pokon át, terhel-e izraeli politikusokat és katonai ve­zetőket felelősség a Nyu­­gat-Bejrút melletti két pa­lesztin menekülttáborban, Szabrában és Satilában el­követett tömegmészárlásért? A héten nyilvánosságra ho­­­­zott jelentés egyértelműen megállapítja Saron hadügy­­i és Samir külügyminiszter,­­ továbbá Ejtan vezérkari főnök és még néhány kato­nai parancsnok felelősségét:­­tudtak róla, mi készül, nem­­ akadályozták meg, nem fi­­­ettek beavatkozni. Háromnapos huzavona után Saron hadügyminiszter lemondott, de felemás meg­oldásként egyelőre még a kormány tagja maradt, s megbízatás nélkül. Mivel a­­ parlamentben és a jeruzsá­­­­lem­i utcán is hangosan kö­vetelik, hogy maradjon a helyén. Egyes politikai megfigyelők azt jósolják, hogy Saron nem adja fel a harcot, és most már nem kevesebbre pályázik, mint a miniszterelnöki tisztségre!­ Az izraeli belső hé­­j ilyen alakulása Washington­ban is bizonyos nyugtalan­ságot vált ki. Reagan elnök az utóbbi időben egyszer­­másszor már burkoltan bí­­­rálta Izraelt. Valószínű hogy az szolgálná az USA érdekeit, ha Jeruzsálemben engedékenyebb magatartást tanúsító politikusok kere­kednének felül. Amerikai javaslat az is, hogy Libanonból tíz néten belül fokozatosan vonják ki az izraeli a szír és a pa­lesztin csapatokat. Ez ter­mészetesen Izrael szempont­jából kedvező változást je­lentene az egy évvel ezelőt­ti állapotokhoz képest, mi­közben az USA úgy tüntet­hetné fel magát, mint a li­banoni függetlenség védel­mezőjét. Az izraeli válsá­got nyilván elemezni fog­ják a palesztin nép küldöt­tei is, a palesztin nemzeti tanács ülése a jövő héten kezdődik Algírban. • Mit ígér a madridi találkozó Európa biztonsága és az együttműködés tekintetében? A héten folytatta a mun­kát a madridi értekezlet, a második „helsinki utáni" konferencia, ugyanazzal a 35 résztvevővel, vagyis 33 európai és két észak-ameri­kai ország képviselőivel, a helsinki okmány aláíró ál­lamainak küldötteivel. Ides­tova másfél éve üléseznek Madridban, a Bernabeu-sta­­dion tőszomszédságában, s míg a plenáris ülések gyak­ran torkollottak meddő szó­párbajba, vádaskodásokba, addig a bizottsági üléseken tulajdonképpen már sok részletkérdésben közel ju­tottak a megegyezéshez. A fő kérdés, persze, még min­dig eldöntetlen, hasznos és kellően terjedelmes záró­­közleménnyel, megegyezése­ket magában foglaló doku­mentummal fejezzék be a madridi konferenciát vagy pedig — amint egyik-másik nyugati állam szeretné — semmitmondó rövid kom­münikével ? A szocialista országok gyakran a semleges és az el nem kötelezett államok kül­dötteivel együtt léptek fel a madridi találkozó sikeres befejezéséért. Van remény, hogy végül is Madrid nem kudarc színhelyeként vonul be az európai történelembe hanem, mint a folytatás ígéretének tanúja. Bizonyos fokig biztató, hogy most a bizottságokban folyik to­vább a munka, a küldöttsé­gek elálltak a nyilvános vi­tától.­­ Mi a jelentősége a magyar—francia külügyminiszteri tárgyalásnak? Pója Frigyes párizsi útja mind a kétoldalú kapcsola­tok, mind a kelet—nyugati viszony tekintetében fontos volt. Külügyminiszterünk meghívásával a francia dip­lomácia bizonyíthatta, hogy a szocialista országokkal va­ló együttműködés szándéka ekkor sem hiányzik, amikor egyébként néhány kérdés­ben, így az eurorakéták dol­gában s a francia atomfegy­verkezés terén, vélemény­­különbség mutatkozik. (Cheysson külügyminiszter a jövő héten Moszkvába látogat.) Puja Frigyesnek alkalma nyílott a magyar álláspon­tot őszintén és egyértelmű­en ismertetni. (Ezt egyéb­ként megtette a tekintélyes párizsi lapnak, a Le Moni­é­nak adott nyilatkozatában nyilvánosan is.) Ugyanakkor természetesen a hangsúly arra esett, ami Budapestet és Párizst összeköti: a fej­lődő, bár­­ még mindig új meg új impulzusokat igény­lő gazdasági, műszaki-tudo­mányos együttműködés, a kölcsönösen előnyös árucse­re növelése a Közös Piac megszorító intézkedéseinek ellenére is, a magyar és a francia kultúra értékeinek megismertetése, és így to­vább. Akkor, amikor az utóbbi években Kelet és Nyugat között, a világban és Európában annyi fe­­szültségi elem adódott, a Magyar Népköztársaság és a Francia Köztársaság kap­csolatainak fejlődése az eny­hülés irányába hat. Pálfy József í RÁDIÓTELEX " . . . l.­ ■ __________________:_________;___... I l i i M OBRADA1.MAROK I I l AKTÖZI M ASA A mozambiki Manica és Tete tartományokban fel­­fegyverzett ellenforradalmi csoportokat leltek ártal­matlanná és egy lőszerrak­tárt is megsemmisítettek. A hatóságok akkor kaptak raj­ta a banditákat —­ jelentette a mozambiki hadsereg lapja, a Combat« — amikor az ország Malawival határos vi­­­k­ken ta­lá­lható ipari köz­pont megtámadására késszül­tek. INDONÉZ—KNDK ÁLLÁSFOGLALÁS Indonézia és a Koreai Né­pi Demokratikus Köztársa­ság állást foglalt Japán ázsiai katonai szerepének nö­velése ellen — vált ismere­tessé a Koreai NDK rádió­jának szombati adásából. Mint a rádió jelentette, i’henjanban találkozott Adam Malik indonéz köztársasági alelnök és kollegája, Pak Szong Csei alelnök. A két fél aggodalmát fejezte ki amiatt is, hogy jelek mu­tatkoznak a Japán, Dél-Ko­­rea és a­­ Egyesült Álla­mok közötti katonai hár­masszövetség kiépítésére. HADGYAKORLAT Péntek reggel amerikai— panamai közös hadgyakorlat kezdődött a Panama-csatorna térségében. A csatorna vé­delmének gyakorlását célzó tengeri és szárazföldi had­műveletekben több mint tíz­ezer amerikai katona és a panamai nemzeti gárda 800 katonája vesz részt. A mos­tani hadgyakorlat a negyedik azóta, hogy 1977-ben az Egyesült Államok és Pana­ma szerződést írt alá a csa­tornaövezet közös védelmé­ről. A szerződés az ezred­fordulón jár le. Benke Valéria hazaérkezett Prágából £ Budapest (MTI) Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának el­nöke, aki részt vett Prágá­ban. a szocialista országok testvéri, kommunista és mun­káspártjai elméleti és poli­tikai folyóiratai főszerkesz­tőinek tanácskozásán, haza­érkezett Budapestre. Fogadására, a Nyugati pá­lyaudvaron megjelent And­rej Barcák, Csehszlovákia budapesti nagykövete. Amerikai atom­­robbantás O New York (AFP)­­ Az Egyesült Államok pén­teken a nevadai sivatagban földalatti kísérleti atomrob­bantást hajtott végre — je­lentette be az amerikai energiaügyi minisztérium. Ez volt ebben az évben az első amerikai atomrobban­tás. A múlt évben az Egye­sült Államok összesen 19 kí­sérleti atomrobbantást haj­tott végre a nevadai kísér­­leti telepen. Egyiptom Bíróság előtt a korrupció O Kairó (MTI) A néhai Szadat elnök létrehozta különleges tör­vényszék, az úgynevezett etikai bíróság szombaton egyévi szabadságvesztésre ítélte az elnök öccsét, Eszmat Szadatot, korrup­ció és csalás miatt. Ugyancsak egy évre ítél­ték a vádlott két fiát. Az októbertől letartóztatás­ban levő Szadaték a de­cember 1S. óta folyó kai­rói perben mindvégig ár­tatlanságukat hangoztat­ták, azt állítva, hogy a vád célja lejáratni a volt elnököt és politikai örök­ségét. Hoszni Mubarak hatalom­ra jutása utáni napokban az Al-Kabasz című kuvaiti lap figyelmeztette az új egyiptomi elnököt: ha való­ban le akar számolni az egyiptomi gazdasági életet bénító korrupcióval, nézzen körül Szadat háza táján. Csak ezután vált azonban hivatalos bírósági üggyé az, amiről az eltelt években egész Egyiptom csak suttog­va beszélt. Állítólag Mubarak elnök személyes utasítására zárol­ták Szadat öccsének, Eszmat Szadatnak és családjának vagyonát. Az egykori busz­­i sofőr vagyonát — aki a­­ r­ossz nyelvek szerint a­ hat­­­­vanas években még „csikk­ I szedőként” tengette életét __ 180 millió 200 ezer dollárra­­ becsülik. Az ő és családja­i tulajdonában öt import-ex­­­­port társaság, hat villa, 30 bérház, hat üzlet, rengeteg teherautó és egyéb ingóság van. Mindezt a vád szerint csalással, spekulációval, megvesztegetéssel szerezte. Az 57 éves Eszmat Szadat ártatlannak vallja magát: „Megmérettem és tisztának találtattam, akárcsak Jób az űr előtt” — ezzel a bib­liai hasonlattal élt az egyik kairói lapban megjelent in­terjújában, amelyben egyéb­ként mind ez ideig ismeret­len ,,forradalmi érdemeire" hivatkozott. Azt állítja, hogy döntő szerepe volt 1934-ben Nasszer hatalomra jutásában, csak háttérbe vo­nult­, hogy lehetőséget bizto­sítson bátyjának, Anvar Szadatnak. Korrupciós vádak alapján ügyészségi vizsgálat folyt Szadat özvegyének fivére ellen is, de a botrány szele az egész Szadat családot meglegyintette. Nem kímél­te sem az özvegyet, sem a néhai elnököt: egyre hango­sabban beszélik Kairóban, hogy Anvar Szadat keze sem volt tiszta. Ha maga nem is fogadott el megvesz­tegetési pénzt, mindenkép­pen tudott kiterjedt rokon­sága üzelmeiről, és semmit sem tett ellenük. „Szadatlanítás” — de csak a megvesztegetés elleni harc jegyében —, így foglalják össze a nyugati megfigyelők a Kairóban történteket. A néhai elnök által 1974-ben meghirdetett „nyitott ka­puk” gazdaságpolitikája vagyis a külföldi befekteté­sb­e és tőkebeáramlásri épülő gazdaságfejlesztési irányzat — nem változott és nincs szó alapvető módosí­tásáról sem. A korrupciós botrányok ügyében egyipto­mi illetékesekkel kapcsolat­ba kerülő nyugati elemzők egybehangzóan állítják: fe­lelős beosztású informátora­ik nem kérdőjelezik meg ezt a gazdaságpolitikát. Az egész világon érvénye­sülő, objektív okok mellett az egyiptomi gazdasági - politikai élet pénzéhes irá­nyítóit s a mérhetetlenül felduzzadt hivatalnoksereget vádolják azért, hogy az or­szág gazdasági helyzete je­lenleg is rossz. Musztafa Szaid gazdasági miniszter­től származó adat, hogy az 1982—83-as évben a 17,38 milliárd dolláros költségve­tés 5,7 milliárd dolláros hi­ánnyal számol. Nyugati elemzők teszik hozzá, hogy az 1981-ben hivatalosan tíz­­százalékos (nem hivatalosan 20—30 százalékos) infláció tovább növekszik, nem utol­sósorban azért, mert a kor­mány árufedezet nélkül bo­csát ki pénzt, hogy csök­kentse a költségvetési defi­citet. Egyiptom külföldi adóssága 1082-ben elérte a 1P milliárd dollárt. A hitelezők intézkedése­ket követelnek, s talán nem véletlen, hogy Eszmat Sza­dat ellen az eljárást akkor indították meg, amikor Kai­róban elterjedt a híre, hogy a kormány fontolgatja a szociális kiadások, az ártá­mogatások csökkentését, és szó van a kenyér árának háromszoros felemeléséről. Az efféle nagyon népszerűt­len intézkedések meghozata­lának felelőssége és kocká­zata nagy, s a korrupciós perek — egyes elemzők sze­rint, vitathatatlan hasz­nuk mellett — segítik áthá­rítani, és megosztani ezt a felelősséget. A korrupció és a bürokrá­cia ellen együtt kell harcol­ni — hirdette meg Hoszni Mubarak egyik első elnöki beszédében. Első rendelete az egyiptomi élet minden­­ területét óriáskígyóként szo­rító hivatalnoksereg megre­­gulázását vette célba, s­ — legalábbis papíron — véget vetett az édes semmittevés paradicsomi állapotának. A hivatalnokoknak pénzbünte­tés, illetve elbocsátás terhe mellett tilos munkaidő alatt aludniuk, magánlátogatókat fogadniuk és lakomázniuk. Tilos a hivatali gépkocsi és a telefon magáncélú haszná­lata (Egyiptomban 18 évig kell várni saját telefonra). Hasonló rendeletekkel már Szadat is próbálkozott, hasz­talanul. Ami Mubaraknál új­­ az elbocsátás lehetősége. Eddig ugyani­s egy, még Nasszer idejéből származó törvény szerint azokat a közép- és főiskolai végzett­ségű embereket akik nem talaltak kény^l­söcs­knek megfelelő munkát, kötelező volt az állami szolgálatban alkalmazni. Nemrég azon­ban 2950 államt­itkár-helyet­­tesi posztot szüntettek meg; az indoklás — könnyíteni a költségvetés terhein. Kairó­ban most sokan kívánjak, hogy a Szadat család üzel­­meinek leleplez^£ veT pp érjen véget a karrnr*H<S f*|­­Ipni harc. «: a hivatalnokok pPpnőrT­ ág’ö vállon rpipHnnnano«? £*vs_korlattá __ 07 akkora összegekot cyy hó­ditana föl, hogy a kormány­­nak talán nem is kelleme fontolt»atnia a kenyérár emelését.

Next