Délmagyarország, 1983. február (73. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-04 / 29. szám

Péntek, 1983. február 4. Egry József-em­lékév Egry József festőművész születésének 100. évfordulója alkalmából az idei eszten­dőt emlékévvé nyilvánította­a Veszprém megyében. Az 1883. március 15-én Újlakon született művész 1918-ban te­lepedett le a Balaton partján Keszthelyen, majd utóbb véglegesen Badacsonyban. Itt élt és alkotott, a Balaton pá­ratlan festői megjelenítésér­vel gazdagította a magyar képzőm­űvészetet. Az emlékév programja szerint munkásságát még e hónapban emlékülésen mél­tatják Veszprémben, a vá­rosbel­i vegyipari egyetem aulájában pedig kiállítják az Egry-emlékmúzeumban őr­zött festményeket. A művész tiszteletére márciusban Ba­dacsonyban avatnak már­ványtáblát, a nyár elejéig felújítják­­ a badacsonyi ál­landó kiállítás anyagát, má­justól pedig Tihanyban, a Balaton-vidék egyik legláto­gatottabb múzeumában meg­nyitják az Egry József gra­fikáiból rendezendő kiállítást. Badacsonyban ünnepi köz­gyűlést tart a nyáron az Eg­­ry József baráti kör, Tapol­cán pedig fotókiállításon szemléltetik a Balaton nagy festőjének életét, munkássá­gát. (MTI) Busójárás Az idén február tizenhar­madikán, vasárnap rendezik meg Mohácson a busójárást a baranyai sokácok farsangi vigasságát. A nevezetes farsangvasár­­nap vendégeit színes műsor­­várja az idén is. A főutcán ismét megrendezik a népmű­vészeti tárgyak vásárát. A város főterén térzene szól majd a művelődési központ­ban baranyai, Tolna megyei magyar és nemzetiségi nép­táncosok szórakoztatják a közönséget. Délután a vá­­r­oshá­za erkélyéről élő nép­zenét szolgáltatnak az egy­begyűlteknek, akik ezután nézhetik végig a busók ha­gyományos felvonulását. Szolgáltatás, közgyűjtemény Kazettakönyvek Amikor mondjuk a szava­kat az olvasás örömeir­ől, aligha jut eszünkbe: igazá­ból akkor éreznénk, mit je­lent könyvből okulni, lelki támaszra lelni, értelmi és érzelmi erőket menteni, ha hirtelen megfosztatnánk az olvasás lehetőségétől. Olva­sás kutatók foglalkoznak a mentálhigiénés hatásokkal, amelyek az embert érik, amikor olvas, főleg, amikor szépirodalmat olvas. Ilyen­fajta vizsgálódásokból köz­vetlenül talál utat a gondo­lat azokhoz, akik egészség­­üg­yi okokból nem tapasztal­hatják meg az olvasás gyö­nyörűségeit, akiket nem a lustaság és az oktalanság tart távol a könyvtáraktól, hanem a szigorú és sokszor szomorú kényszerűség. Egy­re több a jele, hogy a könyv­tárosok velük is szeretnének kapcsolatok­at teremteni. Úgy gondolom, természetes mó­don ébred irántuk a segítő szándék, s nem kell a jó­tékonykodás hamis gesztu­sát tételeznünk akkor sem, ha kampányban, mondjuk a rokkantak évében történik érdekükben valami. * Amint tavaly óta Szege­den, a Somogyi-könyvtár új­szegedi, odesszai fiókkönyv­tárában. „Hangos könyvtár” — így nevezik a munkatár­sak és a látogatói­ az elmúlt év­ áprilisában kialakított, azóta egyre népszerűbb rész­leget, amelyet Regős Éva ve­zet. Az év végén 460 köl­csönözhető kazettájuk volt, amelyről összesen 160 művet hallgathatott meg az új részleg közönsége, vakok és csökkentlátók. Mostanáig ezernél valamivel több ka­zettát kölcsönöztek, amiből nyilvánvaló, hogy valóságos igényeket elégítenek ki ez­zel a könyvtári szolgáltatás­sal. Bizonyos az­ is, hogy va­lódi szolgálat ez. A kazettá­kat nemcsak az odesszai, ha­nem a város valamennyi fi­ókkönyvtárában lehet igé­nyelni. A könyvtárosok nem­csak az igénylő lakóhelyéhez legközelebb eső könyvtárba viszik el, hanem kérésre házhoz is szállítják. Még az induláskor kértek egy listát a Csongrád megyei Vakok Szövetségétől, nevek­kel és címekkel, s elküldték a szövetség tagjainak egy­­egy tájékoztatót az új lehe­tőségről. Megtudták, őrvízv­­közülük csak nagyon keve­sen ismerik a Brailt"-, viszont olcsón hozzá­áilthat­nak kazettás magnókhoz, s a tagság 95 százaléka ren­delkezik is e számukra külö­nös, érték­i eszközökkel. Újabb lista készült, most már a könyvtár konkrét kínálatá­ról és a kölcsönzés módoza­tairól is értesítették a re­ménybeli lulo0u.u.ru,. Az az­óta kialakult r­end­szer szerint öt hónaponk­ént megújítják és címre küldik a műnek jegy­zékét — hisz az szépen gy­a­­rapodik. A rádiós hangjaté­­kokon, színházi közvetítése­ken, ver­sműsorokon és egyéb szépirodalmat közvetítő adá­sokon kívül do­kumentummű­­sorokat is fölvesznek, sőt a zenés játékok, daljátékok ko­rából is válogatnak, közönsé­gük­­ határozott kérésére. Le­mezekről játszottak át sok verset, válogatásokat kiváló színészek legkedvesebb sze­repeiből. Olyan különlegessé­gek is vannak kazettáikon, mint Kányádi Sándor versei, melyeket maga a költő mon­dott el, meg egy székely nép­­költészeti válogatás, maros­­vásárhelyi színésznő előadá­sában. Sok-sok mesét, ifjúsá­gi irodalmat vettek fel, hi­szen például a Királyhegyes­re küldött kazetták címzett­je mindössze 12 éves. Igen, Királyhegyesen, sőt Makón, Balástyán, Dunakeszin is hallgatják a felvételeket — terjed a szegedi hangos könyvtár híre.* Az odesszai fiókkönyvtár csöppnyi raktárát alakították át „hangtárrá”. A célszerűen megtervezett polcrendszeren nemcsak a kazettáknak, a szalagoknak van helyük, ha­nem a hangszerszámoknak is. Bár a felvételek jó részét Lippai Jánosné, a Somogyi­­könyvtár osztályvezetője a lakásán készíti (az előre ki­választott rádióadás kezdete­kor automatikusan bekap­csolnak a szerkentyűi), a rö­­videbb adásidejű műsorokat az odesszai könyvtárban rög­zítik, a lemezek anyagát is itt játsszák át , és persze a szalagokról másolják, sok­szorosítják a felvételeket. Regős Éváé a feldolgozás nem éppen irigylésre méltó aprómunkája. Többféle kata­lógust készített már el, és persze irányítja, összefogja az újszerű szolgáltatás min­den munkafázisát. Eleinte „éjszakai műszakot” is tar­tott. Minthogy a hangjáték ugyebár nem ugyanaz, mint az irodalmi mű, amiből ké­szült, s minthogy szerette volna az eredeti műveket is odaadni az olvasni nem tu­dóknak — hozzáfogott a föl­olvasáshoz. Az utcazaj nap­pal lehetetlenné tette a föl­vételt, tehát éjszaka, önzet­len és sziszifuszi vállalkozá­sát utóbb kénytelen volt föl­függeszteni, de a tervei kö­zött szerepel a folytatás. * Ugyancsak terv a hangos könyvtár tevékenységi köré­nek a bővítése. Amint az új épületben honosodhat a nagy könyvtár, a mostani if­júsági könyvtár helyére tele­pítik a hangos részleget. Egy­szeriben stúdiójuk lesz (a mostani zenei részlegé), a lá­togatóknak pedig lehetőség a helyben hallgatásra. Bővítik a kínálatot, elsősorban a diá­koknak készítenek felvétele­ket, segédanyagot a tantár­gyakhoz. Sokszorosítják a nyelvleckéket, s a távolabbi cél: minden fiókkönyvtárban legyen nyelvtanulási lehető­ség, amolyan mini nyelvi la­borok kialakítása révén. Végül még egy érdekesség, mely a jövőben megfizethe­tetlen értékké minősülhet: a h­angos könyvtárban elkezd­ték gyűjteni a „Szeged hang­­archívum” anyagát. Szalagra veszik a rádióban és a tévé­ben megszólaló szegediek hangját, a riportok, a port­ról­, a városról szóló műso­rok anyagát, az itt élő írók, költők felhangzó műveit, énekkarok szerepléseit, még a helyi vonatkozású iskola­rádiós műsorokat is. Felvéte­leket készítenek városszerte, jeles kulturális eseményeken. Helyismereti gyűjteménye van már a Somogyi-könyv­tárnak: a hangos helyisme­reti anyaggal kiegészülve alighanem az országban pá­ratlan közgyűjteménnyé vál­hat. Sulyok Erzsébet Magyar szakkiállítások A közeljövőben több nem­zetközi kiállításon, vásáron vesznek részt magyar cé­gek. Február 12—16. között például Párizsban lesz a 45. nőikonfekció-vásár. Ezút­tal 27 országból 1300 ki­állító — köztük ezer francia cég és vállalat — jelezte részvételét. A magyar szí­neket divatos, bőrből ké­szült nőikonfekció-áruk, va­lamint kötöttáruk, kabátok, kosztümök, táskák, cipők és kesztyűk képviselik. Március 10—19. között korrózióvédelmi szakkiállí­tás nyílik Leningrádban. Sose a jelentkező Nyelvvizsgák Szegeden is Évtizedeken át egyetlen in­tézmény volt jogosult Ma­gyarországon arra, hogy hi­vatalos igazolást, ha úgy tet­szik, bizonyítványt adjon mindazoknak, akik minősít­tetni kívánták idegen nyelv­tudásuk fokát: az Idegen­nyelvi Továbbképző Köz­pont. Az utóbbi években ör­vendetesen megnőtt az ide­gen nyelveket tanulók szá­ma: tavaly rendelet jelent meg a nyelvpótlékról, a köz­ismert népgazdasági okok is jó néhány vállalatnál arra ösztönzik az illetékeseket, hogy szorgalmazzák, minél több „dokumentált” nyelv­tudással rendelkező dolgozó­juk legyen. A TIT- és egyéb nyelv­­tanfolyamok eredményessé­gét bizonyítja, hogy két év­vel ezelőtt bevezették az alapfokú nyelvvizsgát is, ahol a fő követelmény a be­szélt nyelvre koncentrálódik — elsősorban a külföldön munkát vállalók és a ven­déglátóipari dolgozók szem­pontjai szerint. A Budapes­ten hagyományosan működő állami nyelvvizsgabizottság előtt lehetett eddig tenni kö­zép- és felsőfokú nyelvvizs­gát, ám, mostanra annyira megszaporodtak a jelöltek, hogy a decentralizáció el­kerülhetetlenné vált: tavaly óta az alapfokú vizsgákat Miskolcon, Veszprémben és Szegeden is le lehet tenni — ez év őszétől pedig már a középfokút is. Szegeden a József Attila Tudományegyetem Központi Idegennyelvi Lektorátusa kapta meg a jogot — a fel­ügyeletet gyakorló budapesti Eötvös Loránd Tudomány­egyetem által kinevezett nyelvvizsgabizottság révén —, hogy Csongrád és Békés megyeieket fogadjon. Egye­temi oktatók és a lektorátus dolgozói, akiknek jócskán van tapasztalatuk az iskolán kívüli nyelvoktatásban, éven­te három alkalommal várják a két megyéből jelentkezet­teket. Angolból, németből és oroszból lehet vizsgázni, ok­tóber, február és június utolsó hetében. Így a jelent­kezési határidők: szeptember 15., január 15. és május 15. A jelentkezési lapok a ko­rábbiakkal azonosak, ezeket beszerezni minden szükséges egyéb információval együtt a lektorátusról (6722 Szeged, Petőfi Sándor sugárút 30— 34.) lehet, s a pontos vizs­ganapokról is ily módon kaphatnak értesítést az ér­deklődők. Újdonság, hogy az írásbeli és szóbeli vizsgák között csupán egy-két nap telik el, s azt sem árt tud­ni, hogy a követelményrend­szer egységes, és bizony sem­mivel sem könnyebb a „hely­beli” nyelvvizsga, mint an­nak idején a budapesti volt. Elsősorban a TIT-nyelvtan­­folyamok hallgatóit és a kü­lönböző vállalati nyelvokta­tási kurzusok résztvevőit várják, s egy emlékeztető: a nyelvvizsga egyik „fokozatá­ban” sincs „abszolút” tan­könyv. A különböző tanfo­lyamokon használtak, a Ta­nuljunk nyelveket­ sorozat darabjai, az idegen nyelve­ken kiadottak egyaránt jók lehetnek — nyilván a felké­szítő tanároknak kell meg­felelő körültekintéssel eljár­ni ez ügyben . . . Némi ízelítő a követelmé­nyekből. Az alapfokú vizs­gán külön minősítik a be­szédértést és -készséget, to­vábbá a nyelvhelyességet. A témakörök a mindennapi élet tudnivalói közül valók, az utazástól a vásárláson át a szórakozásig. A középfokú nyelvvizsgák követelményei között szerepelnek például: írásbeli fordítás idegen nyelv­ből magyarra, beszélgetés, lexikai ismeretek, s a fenti témák bővített anyagán kí­vül általános művelődéstör­téneti tudnivalók is. Októberben tehát először tehető középfokú nyelvvizs­ga Szegeden, s azon felül, hogy — nem mellékes szem­pont manapság — utazási költséget is meg lehet taka­rítani, s az új lehetőség, a szegedi egyetem lektorátusá­nak profiljába illesz­kedve, remélhetőleg újabb híveket szerez a nyelvtanulás ügyé­nek. Amire több szükség van mostanában, mint valaha. D. U 5 Centrumban a diákdiszkó A levél az intimitás mű­faja. Tartalma legtöbbször csak írójára és a címzettre tartozik. Vannak azonban közérdekű levelek is, most két ilyen sorsáról szólok. 1983. január 26-án levelet kézbesített a posta a KISZ Csongrád megyei bizottsá­gára. A feladó Kristóf Lajos Szeged, Torockói u. 11. szám alatti lakos. Mint később kiderült, ennek az írásnak egy-egy példánya megérke­zett a KISZ Szeged városi bizotságára, a megyei és a városi tanács vb művelődés­­ügyi osztályára és a szegedi Ifjúsági Házba is. Íme a le­vél a stiláris és helyesírási hibák javítása után: „T. Cím! Abban a sze­rencsés helyzetben érezhe­tem magam, akinek 17 éves lánya szegedi gimnázium tanulója. A minap arról szá­molt be, milyen élményei voltak a legutóbbi Tiszti Gyöngye étteremben tartott diszkóműsor alkalmával, vagy ahogy ő mondta diák­centrumon. Én, mint az is­kola szülői munkaközössé­gének tagja, eddig nyugodt lelkiismerettel engedtem el lányom (és most nemcsak a magam, hanem szülőtársaim nevében is nyilatkozom) a fiataloknak,­­középiskolások­nak, gimnazistáknak, a vá­ros 14—18 év közötti diák­jainak szervezett diákcent­­rumi diszkókra, össztáncok­ra. Tudomásom volt arról, hogy egyik-másikat egyes iskolákban, másokat a sze­gedi Ifjúsági Házban ren­dezték, tanári felügyelettel, nagyon helyesen. Most meg arról értesültünk nem kis aggályokkal, hogy ezeket a megmozdulásokat az egyéb­kén is kétes hírű, éjszakai diszkóiról ismert Tisza Gyöngyében tartják ezentúl, videodiszkóval, benne horror és egyéb filmekkel. Érdek­lődtem ezzel kapcsolatban és kiderült, hogy a gimná­ziumok, iskolák vállalják ezen rendezvények iskolá­jukban történő lebonyolítá­sát, csak egyedül az IH nem tudja vállalni. Ezelőtt néhány évvel épült a Tisza­­parton egy minden igényt kielégítő Ifjúsági Ház, azt hiszem, pontosan a fiatalság részére. Mi, szülők akkori­ban egy kicsit megnyugod­tunk, végre lesz hol kul­turáltan szórakozni a fiata­loknak szombaton délutá­nonként, esténként. És azu­tán ez néhány évig nem következett be, ki tudja mi­lyen okok miatt? Most a KISZ egy jó ötlet alapján elindított egy egészen egész­ségesnek tartott mozgalmat, a diákcentrumot, amelyet táncos mulatság zár. Ezt a rendezvényt a diszkóval együtt már az IH nem tudja vállalni, hát nem érdekes dolog? Az Ifjúsági Házban a szülők véleménye szerint minden feltétele adott, te­rem, büfé olcsón — ami egy fiatalnak nem utolsó szem­pont —, személyzet stb. Furcsa tehát, hogy ezen fel­tételek mellett nem tudják vállalni a havonta egy al­kalommal rendezendő táncos mulatságot, ehelyett a Tisza Gyöngyében kell drága be­lépőt másodosztályú üdítő­italt venni a fiatalnak, a szeszes ital felszolgálásáról nem is szólva. Kérjük a szülői munkaközösség nevé­ben­ az ifjúság ilyen jelle­gű szórakozását a kimon­dottan erre a célra épült 1H- b­an oldják meg, mert az intézmény csak így töltheti be eredeti célját. Tisztelettel egy szülői munkaközösség nevében: Kristóf Lajos.” Két nappal később postáz­ta válaszát a KISZ-bizott­­ság, melyet Novákné Ha­lász Anna, a KISZ Szeged városi bizottságának és Bődi György, a KISZ megyei bi­zottságának első titkára írt alá. „Kedves Kristóf Lajos! A KISZ Csongrád megyei és Szeged városi bizottsága is megkapta az ön levelét, amelyet egy szülői munka­­közösség nevében intézett hozzánk. Miután a két em­lített KISZ-bizottság véle­ménye egybeesik, ezért vá­laszolunk közös levélben. Mindenekelőtt szeretnénk megköszönni azt a figyelmét, amelyet a tizenéves fiatalok nevelése érdekében tett erő­feszítéseinket kíséri és azo­kat az elismerő szavakat, amelyeket az eddigi diák­centrumokról írt. Köszönjük azokat a figyelmeztetéseket is, amelyek azokra a veszé­lyekre vonatkoznak, ame­lyeket egy-egy rosszul meg­választott helyszín vagy program előidézhet. Bizto­sítjuk Önöket arról, hogy az Ifjúsági Ház és az iskolák a jövőben is szerveznek diákcentrumokat és ennek része lesz a diszkó is (Bár ennek az Ifjúsági Ház kör­nyezetében lakók egyáltalán nem örülnek, s folyamatos kísérletek, feljelentések folynak a „zajos, zenés prog­ramok” megszüntetéséért.) A Tisza Gyöngye étterem­ben szervezett diákdiszkó a választék bővítését szolgálja. Tudunk arról, hogy ez nem a legjobb hírű szórakozó­hely, s megértjük fenntar­tásaikat. Azt is tudjuk, hogy az itt szervezett más disz­kókon olyan műsorokat vetí­tenek, amelyek nem az ifjú­ság nevelését szolgálják. Egyetlen, de nagyon nyo­mós érv szól a Tisza Gyön­gye mellett, nevezetesen, hogy itt építették ki a vetí­tésekkel, képmagnókkal, te­levíziókkal kombinált diszkó feltételeit. Az itt szervezett diszkónál legutóbb a követ­kező körülmények voltak: a program 17—21 óráig tar­tott; ez idő alatt csak diák­­igazolvánnyal lehetett be­jutni; a belépődíj 10 forint volt; csak üdítőt szolgáltak fel (az üzlet érvényes má­sodosztályú árain); a vetí­tett programokat előzetesei­ az Ifjúsági Ház igazgatója nézte meg és szelektálta; a városi KISZ-bizottság és az Ifjúsági Ház három munka­társa végig a helyszínen tar­tózkodott az esetleges prob­lémák megakadályozására. A tizenéves ifjúság szabad ideje kulturált eltöltésében nagyon sok feladatunk van, nekünk, a mozgalomnak és a közművelődési intézmé­nyeknek is. Olyan formákat kell keresnünk, amelyek­ egyszerre nevelnek, adnak lehetőséget az öntevékeny­ségre és megfelelnek a kor­osztály ízlésvilágának is. Egy ilyen próbálkozás a diák­centrum, amely még gyerek­cipőben jár, és nem is biz­tos, hogy mindig jól csinál­juk Ezért is köszönjük az Önök figyelemfelkeltő leve­lét Kérjük, hogy továbbra is kísérjék figyelemmel a diákcentrum programját, le­gyenek bizalommal új elkép­zeléseink iránt és szívesen vesszük, ha építő kritikát is mondanak munkánkról. Üd­vözlettel .. A meglepetés két nappal később érte a KISZ-eseket. A posta visszaküldte a le­velet: a jelzett lakcímen az eredeti levél feladója isme­retlen. Ezután csörgött a te­lefon a szerkesztőségben, s a megyei első titkár kérte, hogy bár a hozzá­ju­k érke­zett levél inkognitóban szü­letett, ráadásul a nagyon fontos feladatokat vállaló szülői munkaközösségek ne­vében, mégis többekben föl­merülhetnek hasonló gondo­latok, így a nyilvánosságra hozatal segítené a problé­mák tisztázását. Természe­tesen eleget tettünk a ké­résnek, mert úgy gondoljuk, a más neve mögé bújó le­vélíró soraiban megfogalma­zott kételyek valósak, a két KISZ-bizottság válasza pe­dig nemcsak őszinte, korrekt, de igényt tart az együttgon­dolkodásra, a felmerülő kér­dések kollektív tisztázására. Utóirat, avagy az újságíró megjegyzése: El sem tudom képzelni, miért szükséges álarcokat ölteni. Talán régi beidegződések nyomait vi­seljük, még nem él a szo­cialista demokrácia nyújtotta lehetőségekkel az emberek nagy többsége, még csak beszélünk a nyíltságról, őszinteségről, vitáról?! Pe­dig a KISZ-esek levele ép­pen ezek szellemében fogal­mazódott. Példát mutatva felelősségérzetből, az együtt­működés szándékáról, a vi­takészségről. S talán azt is sejtetve, hogy fölnövekvő ifjúság jobban él majd de­­­­mokratikus lehetőségeivel,­­ megtanulja véleményét vál­lalni, gondolataihoz, érzései­ jhez, életéhez nevét adni. 4 Tandí Lajos

Next