Délmagyarország, 1983. február (73. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-04 / 29. szám
Péntek, 1983. február 4. Egry József-emlékév Egry József festőművész születésének 100. évfordulója alkalmából az idei esztendőt emlékévvé nyilvánítottaa Veszprém megyében. Az 1883. március 15-én Újlakon született művész 1918-ban telepedett le a Balaton partján Keszthelyen, majd utóbb véglegesen Badacsonyban. Itt élt és alkotott, a Balaton páratlan festői megjelenítésérvel gazdagította a magyar képzőművészetet. Az emlékév programja szerint munkásságát még e hónapban emlékülésen méltatják Veszprémben, a városbeli vegyipari egyetem aulájában pedig kiállítják az Egry-emlékmúzeumban őrzött festményeket. A művész tiszteletére márciusban Badacsonyban avatnak márványtáblát, a nyár elejéig felújítják a badacsonyi állandó kiállítás anyagát, májustól pedig Tihanyban, a Balaton-vidék egyik leglátogatottabb múzeumában megnyitják az Egry József grafikáiból rendezendő kiállítást. Badacsonyban ünnepi közgyűlést tart a nyáron az Egry József baráti kör, Tapolcán pedig fotókiállításon szemléltetik a Balaton nagy festőjének életét, munkásságát. (MTI) Busójárás Az idén február tizenharmadikán, vasárnap rendezik meg Mohácson a busójárást a baranyai sokácok farsangi vigasságát. A nevezetes farsangvasárnap vendégeit színes műsorvárja az idén is. A főutcán ismét megrendezik a népművészeti tárgyak vásárát. A város főterén térzene szól majd a művelődési központban baranyai, Tolna megyei magyar és nemzetiségi néptáncosok szórakoztatják a közönséget. Délután a városháza erkélyéről élő népzenét szolgáltatnak az egybegyűlteknek, akik ezután nézhetik végig a busók hagyományos felvonulását. Szolgáltatás, közgyűjtemény Kazettakönyvek Amikor mondjuk a szavakat az olvasás örömeiről, aligha jut eszünkbe: igazából akkor éreznénk, mit jelent könyvből okulni, lelki támaszra lelni, értelmi és érzelmi erőket menteni, ha hirtelen megfosztatnánk az olvasás lehetőségétől. Olvasás kutatók foglalkoznak a mentálhigiénés hatásokkal, amelyek az embert érik, amikor olvas, főleg, amikor szépirodalmat olvas. Ilyenfajta vizsgálódásokból közvetlenül talál utat a gondolat azokhoz, akik egészségügyi okokból nem tapasztalhatják meg az olvasás gyönyörűségeit, akiket nem a lustaság és az oktalanság tart távol a könyvtáraktól, hanem a szigorú és sokszor szomorú kényszerűség. Egyre több a jele, hogy a könyvtárosok velük is szeretnének kapcsolatokat teremteni. Úgy gondolom, természetes módon ébred irántuk a segítő szándék, s nem kell a jótékonykodás hamis gesztusát tételeznünk akkor sem, ha kampányban, mondjuk a rokkantak évében történik érdekükben valami. * Amint tavaly óta Szegeden, a Somogyi-könyvtár újszegedi, odesszai fiókkönyvtárában. „Hangos könyvtár” — így nevezik a munkatársak és a látogatói az elmúlt év áprilisában kialakított, azóta egyre népszerűbb részleget, amelyet Regős Éva vezet. Az év végén 460 kölcsönözhető kazettájuk volt, amelyről összesen 160 művet hallgathatott meg az új részleg közönsége, vakok és csökkentlátók. Mostanáig ezernél valamivel több kazettát kölcsönöztek, amiből nyilvánvaló, hogy valóságos igényeket elégítenek ki ezzel a könyvtári szolgáltatással. Bizonyos az is, hogy valódi szolgálat ez. A kazettákat nemcsak az odesszai, hanem a város valamennyi fiókkönyvtárában lehet igényelni. A könyvtárosok nemcsak az igénylő lakóhelyéhez legközelebb eső könyvtárba viszik el, hanem kérésre házhoz is szállítják. Még az induláskor kértek egy listát a Csongrád megyei Vakok Szövetségétől, nevekkel és címekkel, s elküldték a szövetség tagjainak egyegy tájékoztatót az új lehetőségről. Megtudták, őrvízvközülük csak nagyon kevesen ismerik a Brailt"-, viszont olcsón hozzááilthatnak kazettás magnókhoz, s a tagság 95 százaléka rendelkezik is e számukra különös, értéki eszközökkel. Újabb lista készült, most már a könyvtár konkrét kínálatáról és a kölcsönzés módozatairól is értesítették a reménybeli lulo0u.u.ru,. Az azóta kialakult rendszer szerint öt hónaponként megújítják és címre küldik a műnek jegyzékét — hisz az szépen gyarapodik. A rádiós hangjatékokon, színházi közvetítéseken, versműsorokon és egyéb szépirodalmat közvetítő adásokon kívül dokumentumműsorokat is fölvesznek, sőt a zenés játékok, daljátékok korából is válogatnak, közönségük határozott kérésére. Lemezekről játszottak át sok verset, válogatásokat kiváló színészek legkedvesebb szerepeiből. Olyan különlegességek is vannak kazettáikon, mint Kányádi Sándor versei, melyeket maga a költő mondott el, meg egy székely népköltészeti válogatás, marosvásárhelyi színésznő előadásában. Sok-sok mesét, ifjúsági irodalmat vettek fel, hiszen például a Királyhegyesre küldött kazetták címzettje mindössze 12 éves. Igen, Királyhegyesen, sőt Makón, Balástyán, Dunakeszin is hallgatják a felvételeket — terjed a szegedi hangos könyvtár híre.* Az odesszai fiókkönyvtár csöppnyi raktárát alakították át „hangtárrá”. A célszerűen megtervezett polcrendszeren nemcsak a kazettáknak, a szalagoknak van helyük, hanem a hangszerszámoknak is. Bár a felvételek jó részét Lippai Jánosné, a Somogyikönyvtár osztályvezetője a lakásán készíti (az előre kiválasztott rádióadás kezdetekor automatikusan bekapcsolnak a szerkentyűi), a rövidebb adásidejű műsorokat az odesszai könyvtárban rögzítik, a lemezek anyagát is itt játsszák át , és persze a szalagokról másolják, sokszorosítják a felvételeket. Regős Éváé a feldolgozás nem éppen irigylésre méltó aprómunkája. Többféle katalógust készített már el, és persze irányítja, összefogja az újszerű szolgáltatás minden munkafázisát. Eleinte „éjszakai műszakot” is tartott. Minthogy a hangjáték ugyebár nem ugyanaz, mint az irodalmi mű, amiből készült, s minthogy szerette volna az eredeti műveket is odaadni az olvasni nem tudóknak — hozzáfogott a fölolvasáshoz. Az utcazaj nappal lehetetlenné tette a fölvételt, tehát éjszaka, önzetlen és sziszifuszi vállalkozását utóbb kénytelen volt fölfüggeszteni, de a tervei között szerepel a folytatás. * Ugyancsak terv a hangos könyvtár tevékenységi körének a bővítése. Amint az új épületben honosodhat a nagy könyvtár, a mostani ifjúsági könyvtár helyére telepítik a hangos részleget. Egyszeriben stúdiójuk lesz (a mostani zenei részlegé), a látogatóknak pedig lehetőség a helyben hallgatásra. Bővítik a kínálatot, elsősorban a diákoknak készítenek felvételeket, segédanyagot a tantárgyakhoz. Sokszorosítják a nyelvleckéket, s a távolabbi cél: minden fiókkönyvtárban legyen nyelvtanulási lehetőség, amolyan mini nyelvi laborok kialakítása révén. Végül még egy érdekesség, mely a jövőben megfizethetetlen értékké minősülhet: a hangos könyvtárban elkezdték gyűjteni a „Szeged hangarchívum” anyagát. Szalagra veszik a rádióban és a tévében megszólaló szegediek hangját, a riportok, a portról, a városról szóló műsorok anyagát, az itt élő írók, költők felhangzó műveit, énekkarok szerepléseit, még a helyi vonatkozású iskolarádiós műsorokat is. Felvételeket készítenek városszerte, jeles kulturális eseményeken. Helyismereti gyűjteménye van már a Somogyi-könyvtárnak: a hangos helyismereti anyaggal kiegészülve alighanem az országban páratlan közgyűjteménnyé válhat. Sulyok Erzsébet Magyar szakkiállítások A közeljövőben több nemzetközi kiállításon, vásáron vesznek részt magyar cégek. Február 12—16. között például Párizsban lesz a 45. nőikonfekció-vásár. Ezúttal 27 országból 1300 kiállító — köztük ezer francia cég és vállalat — jelezte részvételét. A magyar színeket divatos, bőrből készült nőikonfekció-áruk, valamint kötöttáruk, kabátok, kosztümök, táskák, cipők és kesztyűk képviselik. Március 10—19. között korrózióvédelmi szakkiállítás nyílik Leningrádban. Sose a jelentkező Nyelvvizsgák Szegeden is Évtizedeken át egyetlen intézmény volt jogosult Magyarországon arra, hogy hivatalos igazolást, ha úgy tetszik, bizonyítványt adjon mindazoknak, akik minősíttetni kívánták idegen nyelvtudásuk fokát: az Idegennyelvi Továbbképző Központ. Az utóbbi években örvendetesen megnőtt az idegen nyelveket tanulók száma: tavaly rendelet jelent meg a nyelvpótlékról, a közismert népgazdasági okok is jó néhány vállalatnál arra ösztönzik az illetékeseket, hogy szorgalmazzák, minél több „dokumentált” nyelvtudással rendelkező dolgozójuk legyen. A TIT- és egyéb nyelvtanfolyamok eredményességét bizonyítja, hogy két évvel ezelőtt bevezették az alapfokú nyelvvizsgát is, ahol a fő követelmény a beszélt nyelvre koncentrálódik — elsősorban a külföldön munkát vállalók és a vendéglátóipari dolgozók szempontjai szerint. A Budapesten hagyományosan működő állami nyelvvizsgabizottság előtt lehetett eddig tenni közép- és felsőfokú nyelvvizsgát, ám, mostanra annyira megszaporodtak a jelöltek, hogy a decentralizáció elkerülhetetlenné vált: tavaly óta az alapfokú vizsgákat Miskolcon, Veszprémben és Szegeden is le lehet tenni — ez év őszétől pedig már a középfokút is. Szegeden a József Attila Tudományegyetem Központi Idegennyelvi Lektorátusa kapta meg a jogot — a felügyeletet gyakorló budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem által kinevezett nyelvvizsgabizottság révén —, hogy Csongrád és Békés megyeieket fogadjon. Egyetemi oktatók és a lektorátus dolgozói, akiknek jócskán van tapasztalatuk az iskolán kívüli nyelvoktatásban, évente három alkalommal várják a két megyéből jelentkezetteket. Angolból, németből és oroszból lehet vizsgázni, október, február és június utolsó hetében. Így a jelentkezési határidők: szeptember 15., január 15. és május 15. A jelentkezési lapok a korábbiakkal azonosak, ezeket beszerezni minden szükséges egyéb információval együtt a lektorátusról (6722 Szeged, Petőfi Sándor sugárút 30— 34.) lehet, s a pontos vizsganapokról is ily módon kaphatnak értesítést az érdeklődők. Újdonság, hogy az írásbeli és szóbeli vizsgák között csupán egy-két nap telik el, s azt sem árt tudni, hogy a követelményrendszer egységes, és bizony semmivel sem könnyebb a „helybeli” nyelvvizsga, mint annak idején a budapesti volt. Elsősorban a TIT-nyelvtanfolyamok hallgatóit és a különböző vállalati nyelvoktatási kurzusok résztvevőit várják, s egy emlékeztető: a nyelvvizsga egyik „fokozatában” sincs „abszolút” tankönyv. A különböző tanfolyamokon használtak, a Tanuljunk nyelveket sorozat darabjai, az idegen nyelveken kiadottak egyaránt jók lehetnek — nyilván a felkészítő tanároknak kell megfelelő körültekintéssel eljárni ez ügyben . . . Némi ízelítő a követelményekből. Az alapfokú vizsgán külön minősítik a beszédértést és -készséget, továbbá a nyelvhelyességet. A témakörök a mindennapi élet tudnivalói közül valók, az utazástól a vásárláson át a szórakozásig. A középfokú nyelvvizsgák követelményei között szerepelnek például: írásbeli fordítás idegen nyelvből magyarra, beszélgetés, lexikai ismeretek, s a fenti témák bővített anyagán kívül általános művelődéstörténeti tudnivalók is. Októberben tehát először tehető középfokú nyelvvizsga Szegeden, s azon felül, hogy — nem mellékes szempont manapság — utazási költséget is meg lehet takarítani, s az új lehetőség, a szegedi egyetem lektorátusának profiljába illeszkedve, remélhetőleg újabb híveket szerez a nyelvtanulás ügyének. Amire több szükség van mostanában, mint valaha. D. U 5 Centrumban a diákdiszkó A levél az intimitás műfaja. Tartalma legtöbbször csak írójára és a címzettre tartozik. Vannak azonban közérdekű levelek is, most két ilyen sorsáról szólok. 1983. január 26-án levelet kézbesített a posta a KISZ Csongrád megyei bizottságára. A feladó Kristóf Lajos Szeged, Torockói u. 11. szám alatti lakos. Mint később kiderült, ennek az írásnak egy-egy példánya megérkezett a KISZ Szeged városi bizotságára, a megyei és a városi tanács vb művelődésügyi osztályára és a szegedi Ifjúsági Házba is. Íme a levél a stiláris és helyesírási hibák javítása után: „T. Cím! Abban a szerencsés helyzetben érezhetem magam, akinek 17 éves lánya szegedi gimnázium tanulója. A minap arról számolt be, milyen élményei voltak a legutóbbi Tiszti Gyöngye étteremben tartott diszkóműsor alkalmával, vagy ahogy ő mondta diákcentrumon. Én, mint az iskola szülői munkaközösségének tagja, eddig nyugodt lelkiismerettel engedtem el lányom (és most nemcsak a magam, hanem szülőtársaim nevében is nyilatkozom) a fiataloknak,középiskolásoknak, gimnazistáknak, a város 14—18 év közötti diákjainak szervezett diákcentrumi diszkókra, össztáncokra. Tudomásom volt arról, hogy egyik-másikat egyes iskolákban, másokat a szegedi Ifjúsági Házban rendezték, tanári felügyelettel, nagyon helyesen. Most meg arról értesültünk nem kis aggályokkal, hogy ezeket a megmozdulásokat az egyébkén is kétes hírű, éjszakai diszkóiról ismert Tisza Gyöngyében tartják ezentúl, videodiszkóval, benne horror és egyéb filmekkel. Érdeklődtem ezzel kapcsolatban és kiderült, hogy a gimnáziumok, iskolák vállalják ezen rendezvények iskolájukban történő lebonyolítását, csak egyedül az IH nem tudja vállalni. Ezelőtt néhány évvel épült a Tiszaparton egy minden igényt kielégítő Ifjúsági Ház, azt hiszem, pontosan a fiatalság részére. Mi, szülők akkoriban egy kicsit megnyugodtunk, végre lesz hol kulturáltan szórakozni a fiataloknak szombaton délutánonként, esténként. És azután ez néhány évig nem következett be, ki tudja milyen okok miatt? Most a KISZ egy jó ötlet alapján elindított egy egészen egészségesnek tartott mozgalmat, a diákcentrumot, amelyet táncos mulatság zár. Ezt a rendezvényt a diszkóval együtt már az IH nem tudja vállalni, hát nem érdekes dolog? Az Ifjúsági Házban a szülők véleménye szerint minden feltétele adott, terem, büfé olcsón — ami egy fiatalnak nem utolsó szempont —, személyzet stb. Furcsa tehát, hogy ezen feltételek mellett nem tudják vállalni a havonta egy alkalommal rendezendő táncos mulatságot, ehelyett a Tisza Gyöngyében kell drága belépőt másodosztályú üdítőitalt venni a fiatalnak, a szeszes ital felszolgálásáról nem is szólva. Kérjük a szülői munkaközösség nevében az ifjúság ilyen jellegű szórakozását a kimondottan erre a célra épült 1H- ban oldják meg, mert az intézmény csak így töltheti be eredeti célját. Tisztelettel egy szülői munkaközösség nevében: Kristóf Lajos.” Két nappal később postázta válaszát a KISZ-bizottság, melyet Novákné Halász Anna, a KISZ Szeged városi bizottságának és Bődi György, a KISZ megyei bizottságának első titkára írt alá. „Kedves Kristóf Lajos! A KISZ Csongrád megyei és Szeged városi bizottsága is megkapta az ön levelét, amelyet egy szülői munkaközösség nevében intézett hozzánk. Miután a két említett KISZ-bizottság véleménye egybeesik, ezért válaszolunk közös levélben. Mindenekelőtt szeretnénk megköszönni azt a figyelmét, amelyet a tizenéves fiatalok nevelése érdekében tett erőfeszítéseinket kíséri és azokat az elismerő szavakat, amelyeket az eddigi diákcentrumokról írt. Köszönjük azokat a figyelmeztetéseket is, amelyek azokra a veszélyekre vonatkoznak, amelyeket egy-egy rosszul megválasztott helyszín vagy program előidézhet. Biztosítjuk Önöket arról, hogy az Ifjúsági Ház és az iskolák a jövőben is szerveznek diákcentrumokat és ennek része lesz a diszkó is (Bár ennek az Ifjúsági Ház környezetében lakók egyáltalán nem örülnek, s folyamatos kísérletek, feljelentések folynak a „zajos, zenés programok” megszüntetéséért.) A Tisza Gyöngye étteremben szervezett diákdiszkó a választék bővítését szolgálja. Tudunk arról, hogy ez nem a legjobb hírű szórakozóhely, s megértjük fenntartásaikat. Azt is tudjuk, hogy az itt szervezett más diszkókon olyan műsorokat vetítenek, amelyek nem az ifjúság nevelését szolgálják. Egyetlen, de nagyon nyomós érv szól a Tisza Gyöngye mellett, nevezetesen, hogy itt építették ki a vetítésekkel, képmagnókkal, televíziókkal kombinált diszkó feltételeit. Az itt szervezett diszkónál legutóbb a következő körülmények voltak: a program 17—21 óráig tartott; ez idő alatt csak diákigazolvánnyal lehetett bejutni; a belépődíj 10 forint volt; csak üdítőt szolgáltak fel (az üzlet érvényes másodosztályú árain); a vetített programokat előzetesei az Ifjúsági Ház igazgatója nézte meg és szelektálta; a városi KISZ-bizottság és az Ifjúsági Ház három munkatársa végig a helyszínen tartózkodott az esetleges problémák megakadályozására. A tizenéves ifjúság szabad ideje kulturált eltöltésében nagyon sok feladatunk van, nekünk, a mozgalomnak és a közművelődési intézményeknek is. Olyan formákat kell keresnünk, amelyek egyszerre nevelnek, adnak lehetőséget az öntevékenységre és megfelelnek a korosztály ízlésvilágának is. Egy ilyen próbálkozás a diákcentrum, amely még gyerekcipőben jár, és nem is biztos, hogy mindig jól csináljuk Ezért is köszönjük az Önök figyelemfelkeltő levelét Kérjük, hogy továbbra is kísérjék figyelemmel a diákcentrum programját, legyenek bizalommal új elképzeléseink iránt és szívesen vesszük, ha építő kritikát is mondanak munkánkról. Üdvözlettel .. A meglepetés két nappal később érte a KISZ-eseket. A posta visszaküldte a levelet: a jelzett lakcímen az eredeti levél feladója ismeretlen. Ezután csörgött a telefon a szerkesztőségben, s a megyei első titkár kérte, hogy bár a hozzájuk érkezett levél inkognitóban született, ráadásul a nagyon fontos feladatokat vállaló szülői munkaközösségek nevében, mégis többekben fölmerülhetnek hasonló gondolatok, így a nyilvánosságra hozatal segítené a problémák tisztázását. Természetesen eleget tettünk a kérésnek, mert úgy gondoljuk, a más neve mögé bújó levélíró soraiban megfogalmazott kételyek valósak, a két KISZ-bizottság válasza pedig nemcsak őszinte, korrekt, de igényt tart az együttgondolkodásra, a felmerülő kérdések kollektív tisztázására. Utóirat, avagy az újságíró megjegyzése: El sem tudom képzelni, miért szükséges álarcokat ölteni. Talán régi beidegződések nyomait viseljük, még nem él a szocialista demokrácia nyújtotta lehetőségekkel az emberek nagy többsége, még csak beszélünk a nyíltságról, őszinteségről, vitáról?! Pedig a KISZ-esek levele éppen ezek szellemében fogalmazódott. Példát mutatva felelősségérzetből, az együttműködés szándékáról, a vitakészségről. S talán azt is sejtetve, hogy fölnövekvő ifjúság jobban él majd demokratikus lehetőségeivel, megtanulja véleményét vállalni, gondolataihoz, érzései jhez, életéhez nevét adni. 4 Tandí Lajos