Délmagyarország, 1983. június (73. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-19 / 144. szám
Vasárnap, 1983. június 19 „Szegeden lettem Bánk” A könyvhét szegedi attrakciója Simándy József életrajzi krónikájának premierje volt. Akik a művésszel találkozhattak itt és most, talán csak kézbe vették, még nem olvashatták, hogy Bánk bán elmondja ... A Dalos László lejegyzetté sorok tengeréből, mint boldog sziget emelkednek elő a híres tenorista Szegeden töltött évei, a pálya fontos, lényegében indító szakaszának, az első főszerepeknek mámoros emlékei, vagy a visszatérések, művészi és emberi kapcsolatok melegsége, intenzitása, messze elkísérő hangulattöltései. Hét végi kora estén, már szürkületben forog a Simándy-lemez. Hallgatom Cavaradossiját, Florestánját, Don Joséját, Bánkját — elő a könyvvel. Lapjairól a szegedi operajátszás fényes korszaka is tündököl. Hogyan láttatja ezt Simándy? Don José bemutatkozik Schulder Jóska, az ifjú autószerelő, aki Possert Emília énekórái nyomán az Operában is kipróbálta a torkát, Szegedre már új névvel érkezett. Amikor 1945. március 5-én az igazolóbizottság elmarasztalta német neve miatt, döntött — ezután Simándyként keresi kenyerét. Szegedre Vaszy Viktor hívta. Szeptember végén kalandos körülmények közepette utaztak, teljes napig, vonattal, stráf kocsival, tehervagonban, s megérkezve egy 72 éves alsóvárosi mosónő, Ungi Mari néni fogadta be ágyrajárónak. Először a színház november 7-i ünnepségén lépett föl, utána hívta meg lakásukra Erdélyi Jenő orvosprofesszor és felesége Lengyel Vilma zenekritikus. Ekkortól datálódik bensőséges barátságuk. Erdélyiék fiuknak tekintették, s ennek a kapcsolatnak köszönhette később a szép reményű énekes, hogy nem tört derékba pályája ... A színházban a Carmen előkészületei folytak. Simándyt csak a harmadik előadásra osztották be, de a premieren Garay Ernő olyan indiszponált volt, hogy előbb be kellett ugrania. Az 1946. március 12-i bemutatkozásáról született az első kritika, lapunk március 14-i számában. „A fiatal tenorista kitűnően megállta helyét... tenorja mind hősi mind lírai változatában szépen cseng, és némi nazalitástól eltekintve ideális orgánumnak mondható. ” Aztán kiosztották neki Rodolphe-ot is, de nemigen füllt a foga hozzá: „fárasztja a torkomat, magas a fekvése”. Azért meg kellett tanulnia, akárcsak a Tannhäusert, ámhogy Vaszy ez utóbbihoz nem járult hozzá, ámazt sem akarta. Fegyelmit kapott érte. A Carment követően a szegedi újságíróklubban lépett föl Radamesként az Aida keresztmetszetében, majd június 29-én ünnepi műsort közvetített a rádió a színházból, s ekkor énekelte először a Hazám, hazámat — még az eredeti, Egressy-féle szöveggel: „Miként vándor, ki téved ez viharzó éjjelen ...” A Toscát, Simándyval, 1946. július 6-án tapsolta a helyi publikum; Va>zy dirigált, s felesége, Pócza Ella volt a címszereplő, Scarpia pedig Erdy Pál. Amennyire ódzkodott tenoristánk például a mantuai hercegtől, annyira kedvére valónak érezte Puccini festőjét. Nyáron hangversenyeket tartottak a Széchenyi téren. Tisza Lajos szobra mellett, a szakszervezet rendezésében, az infláció végnapjaiban — a honoráriumból ma is tartoznak még Simándynak egy kiló liszttel. Pesten, mi állatkerti operaestekén fricsay Ferenc asMfelatára énekelhetett Don Josét, amit a télen, november b-án olyan világhírű partner oldalán ismételhetett meg, már Szegeden, mint Annay Piroska. Hanem még a nyáron próbaéneklésre hívta az Operába Tóth Aladár igazgató, aki előbb kórust, majd néhány hónappal később komolyabb ajánlatot tett. Így aztán, hogy 1947. február 19-én három esztendőre aláírt a fővárosi Operának — amit persze jó darabig nagy titokban tartott — már jövőjének biztos tudatában énekelte el Hidy Franciskával Szegeden Muszorgszkij vígoperáját, A szorocsinci vásárt. Vaszy Viktornak teljes fejezetet szentel könyvében Simándy, ezzel a címmel: A Wagner-arcélű mester. Nagyszerű muzsikus, ragyogó szervező, sokáig abból élt, amit tőle tanult másfél év alatt — írja. Vaszy mondogatta neki, hogy a torkában levő csodálatos hangszeren, amit Steinway zongorához hasonlított, meg kell tanulnia játszani. Az alkotó munka lázában jó néhányszor össze is különböztek, tüske mégsem maradt bennük soká. Vaszy rendkívüli módon tudta fanatizálni művészeit, eltüntette belőlük a szorongásokat, gátlásokat. Már az Operaházban ívelt fölfelé Simándy karrierje, amikor egy Bolygó hollandi előadáson, 1951. október 28-án, zörögni kezdett a hangja. Még gyermekkorában orrcsonttörést szenvedett, azóta az egyik lélegzőjárata el volt dugulva, az összefüggés nyilvánvalónak látszott, a szakemberei< operációt javasoltak. Hová fordulhatott volna, ha nem „szegedi apjához”, a híres specialistához, Erdélyi professzorhoz. ..Jenő bácsi elérzéstelenített, ültem egy székben, tartottam egy kis tálat a kezemben, ő meg tíz centiméteres vésőjével vésett az orromban... Egyszeresak koppant egy kis csontdarab a kezemben levő tálkában.” A műtét sikerült, s pár hónap múltán helyreállt a „mechanizmus”. Amikor pedig áprilisban ellenőrző vizsgálatra megjelent a rendelőben, a prof. fölszólította: Énekelj, Jóska! A Mesterdalnokok Walterének versenydalát rendítette meg, amitől összefutott a fél kórház. 1952. május 4-én az Álarcosbál Riccardójaként lépett újra az operaházi közönség elé, s a nézőtéren természetesen ott ültek Erdélyiék. Kissé késve érkeztek, de Simándy addig nem kezdte el az előadást. „Hazám, hazám" A szegedi szabadtérire természetesen Vaszy hívta: 1959-ben, a fölújításon, a Hunyadi László címszerepét énekelte. Hanem 1961 nyarán fölhangzott a téren a kitűnő tenorista Bánkja is. Azokra a pillanatokra így emlékezik: „Amikor ott a szegedi égbolt alatt, ott, a Tisza partján elkezdtem: Hazám, hazám, te mindenem! Tudom, hogy mindenem neked köszönhetem ..., majdnem elcsuklott a hangom, alig tudtam tovább énekelni. Onnét, Szegedről indultam el, és mindazt, amit kaptam hazámtól, amit hazámnak köszönhettem, arról ott Szegeden énekelhettem. És úgy éreztem, ott, akkor, 1961-ben. Szegeden lettem igazán Bánk... És milyen szép, hogy utoljára is Szegeden énekeltem a Bánk bán címszerepét 1980. február 1sén, a moziból átalakított Zenés színház tenyérnyi színpadán, Moldován Stefánia huszonöt éves jubileumán. Simándy József, minden idők egyik legnagyobb magyar tenoristája, 1930. június 5-én az Otellóval búcsúzott a színpadtól az Opecaházban. iikolenyi István Immár állandó társszerzőnk, a több, hangulatos, tárcaértékű írással jelentkező, jószemű Cs. D. a minap segítségünkre sietett, s az anyagtorlódás miatt meg nem jelent levelek íróitól nevünkben és helyettünk kér elnézést, amiért kimaradtak soraik. Köszönjük ezt a tisztes mellénk állást és türelemre intést, hisz valóban nem szándékainkon múlik kizárólag, hogy melyik levél mennyit „fekszik”. Érvényes ez valamennyi — az említett kedves „külső kollégánk” megszólította szerzőtársra, de ugyanúgy rá is. Van még a talonban Cs. D.-írás, semmivel sem kevesebb, mint a jónevű R. F. néni lírai sorai, s mint a talonnál lenni szokott, abból időnként kivesznek. Csak hát az a lapjárástól is függ. Az olvasók érzékenységére, téma észreveKét héttel ezelőtti Posta, ládánkban tettük föl nyilvánosan Lakner Károly olvasónk kérdését, hogy megőrzik-e, s visszakerül-e eredeti helyére az a kovácsolt,vas betűkből álló embléma, amely a nagyszínház főbejárati homlokzatát díszítette. Azóta már a felújításról szóló cikkünkben megírtuk: az embléma visszakerül, természetesen megfiatalítva — noha a rejtélyes betűk titkát vő képességére jellemző, hogy egy sokakat foglalkoztató jelenségre nyomban reagálnak, mint azt a héten megjelent cikkünkben is írtuk: tereprendezés címén szemetelnek Rókuson. Ezzel kapcsolatos sorait megismételni nem, de megköszönni feltétlenül tudjuk dr. Perjésiné Bakos Zsuzsának, a rókusiak nevében is, mindeddig nem tudták megfejteni a tervezők, az építők. Nos, Lakner Károly ismét jelentkezett — jó hírrel. Dr. Hábermann Gusztávtól, Szeged történetének kutatójától ugyanis megtudta, hogy „a kérdéses pajzs Tisza Lajos névbetűiből áll. Ugyanez a betűcsoport a tanácsháza épületén, háromszor, a bíróság épületén nyolcszor is olvasható.” Köszönjük a tájékoztatást. postaláda társszerzőnk olvasó pár napos kis játékszert ugyanis június 13-án, a felsővárosi lila iskola melletti játszótéren — bizonyára teljesen véletlenül — elvitte valaki. Gazdája azóta is keresi, a Kereszttöltés utca 13. VII. 40. szám alatt boldogan át is venné. Gyerekek írták azt a mini tudósítást, amelyet a közelmúltban rendezett majálisnak szenteltek. Molnár Erzsébet, Mede Kornélia, a Révai József általános iskola nyolcadikos tanulói azt írták meg, hogy a DÉLÉP KISZ- szervezete kellemes, jól sikerült kirándulást rendezett a tanulók számára az elmúlt gyermeknapon. örülünk, hogy jól érezték magukat. Visszhang Fogyasztók mondják Akár a Hazafias Népfront égisze alatt működő fogyasztók tanácsának is továbbíthatnánk az alábbi csokrot. K. I.-né Újszentivánról panaszolja az egyébként jó hírű Kárász utca sarki ,,Stummer” édességbolt eladónőjének (arany lencseiül bevalós) lekezelő magatartását, amely, mint levélírónk közli, annak is szólhatott, hogy a vevő — egyébként beteg ember — nehezen tudta elmondani, mit kér. Hogy ez nem általában jellemző, arra ott a levélben a példa, hogy egy másik eladónő megértően, segítőkészen bánt a vendéggel. Egy másik panaszos azt szeretné megtudni, vajon a Szőke Tiszán milyen haszonkulccsal dolgoznak a vendéglátók. A számla szerint ugyanis 140 forintot fizettek három üveg sörért (Tuborg) és két üveg márkáért. Kicsit soknak találta olvasónk, K. J-né az Ilona utcából. A sörnek csak a vendéglőben emelkedett az ára, a szódavíznek viszont a szódásnál is. Kettőről három forint lett az ára, s talán még ez sem bosszantaná olyan nagyon K. N.-né (Rigó utca 14.) olvasónkat, ha ki is tudná nyomni azt az immár értékesebbnek kinevezett vizet. Az meg csak csöpögcsöpög. Igaza van. Megváltozott az Április 4. útján levő közkedvelt, a főiskolával szembeni bisztró is. Vendégek panaszolják, hogy a korábbi jó gyakorlattól eltérően, délután 4 órától már igencsak éhen marad, aki bekapni szeretne néhány falatot. Ital még van, s ha abból „kap be”, azt mondják, iszákos. Vagy nem? Autós sorok Már csak azért is, hogy ne legyünk egyoldalúak, a panaszkoszorú után dicsérettel folytassuk. Varga András (Zöldfa u. 7.) utal a Szegedi Autójavító Kisvállalat lapunkban is megjelent felhívására, mely szerint ingyenes közlekedésbiztonsági vizsgálatot végeznek egy meghatározott napon a személygépkocsi-tulajdonosok részére. Olvasónk jó tapasztalatról számol be az említett akcióról, amely június 11-én zajlott le. Ekkor több mint harminc autónál végeztek műszeres vizsgálatot, hibakeresést és adtak tanácsokat a korszerű üzemeltetéshez. Olvasónk következő sorait szó szerint tolmácsoljuk: „Mindezt azért tartottam szükségesnek lennni, hogy ha korábban volt is bizalmatlanság a vállalat elődjének munkájával kapcsolatban, ezt a KISZ-fiatalok önzetlen áldozatvállalással gyorsan és eredményesen szeretnék kijavítani. Aki részt vett ezen a vizsgálaton, minden bizonnyal bizalommal viszi gépkocsiját javíttatni, s nem lehetetlen, hogy ragaszkodni fog a KISZ-esek munkájához.” Csenkey István (Juhász Gy. u. 2/A) leveléhez ugyancsak nem kell kommentár: „Gondolom a gépkocsivezetőnek bosszúságot okoznak, ha egyes lezárt utcák burkolati jeleit az illetékes tanács műszaki osztálya nem maratja le. A Vörösmarty utcába csak a Széchenyi tér felől lehet behajtani, mert a Deák Ferenc utca az Arany János utca felé egyirányú (a színház elkészültéig ez így is marad!). Amennyiben egy gépkocsi ebben az utcában, például a törvényszék oldalán parkíroz, a rendőr járőr azzal az indokkal, hogy a később jövő kénytelen átlépni a ,,záróvonalat” pénzbüntetést szab ki. Az utca a fenti leírás szerint egyirányúsított, így a záróvonalnak ott semmi létjogosultsága nincs! Tehát azt le kellett volna maratni. Amennyiben ezt a tanács műszaki osztálya elrendeli, akkor sok gépkocsivezető zsebét nem érintette volna fájdalmasan az egyébként is szigorú helyszíni bírság.” Apróságok apró ügyei Gyes-en levő anyukák sorait hozta nemrégiben a posta. H. S.-né azt a sajnos nem egyedülálló problémát járja körül, hogy az államunk biztosította gyermekgondozási szabadságon levő anyukák neves biztosította előnyöket néha hátránynak érzik. Hátránynak az emberi kapcsolatok szempontjából. Olvasónk a Fodrász Szövetkezet dolgozója, 1981 óta van gyesen, és úgy érzi, mintha elfeledkeztek volna róla A nonaorui úgyszólván onergibol megfeledkeztek, gyermeknapra pedig postán küldtek egy könyvcsekket. Lehet, hogy a kevesebb több lett volna: pár sor egy képeslapon, vagy nem rendeztek gyermeknapi programot? Cserényi Sándorné kicsit rostélykedve írja, hogy szorult helyzetében hozzánk fordul. A gyes mellett egy 400 forint értékű gyermek bicikli megvásárlása nem kis gond. Annál csak az a nagyobb, ha kétezer kell megvenni. A 5 Egy szál vezeték Varga Lászlóné (Komócsin Zoltán tér 10. III. em. 1.) valójában nem tudja, kinek kellene az áldatlan állapotot megszüntetni, az ingatlankezelőnek-e vagy a DÉMÁSZ- nak. mindenesetre szóvá teszi, hogy igencsak balesetveszélyes, ha egy villanyórától elvezetett drót szabadon lóg, miközben áram alatt va Történt ugyanis, hogy ma múlt év őszén a szomsz lakásokban elaludt a villany mert éppen vasárnapra a kihívott szerelők ideiglenes vezetékkel adtak áramot a szomszéd lakásoknak, hangsúlyozván, hogy a hibát, amelyet akkor nem tudtak felderíteni, hétfőn kell kijavítani. A bejelentésre hétfőn ki is lőttek, viszont a hibát azóta sem találják, nem is javította ki senki, azóta, nyolc hónapja log egy szál vezeték egy szöghöz erősítve olvasónk ajtaja felett. Damoklész kardja 220 volt Válaszol az illetékes Ritka eset, amikor az illetékesnek egy másik illetékes válaszol. Postaládánkban Rutai Jánosné panaszát közöltük, melyben kifogásolta az Olympia gáztűzhely „követhetetlen” árváltozásait. Ahol vásárolta, a Szegedi Nagyáruház válaszát is közöltük már. A Nagyáruház a Vidiától kapta az árut és az árat, most a Vidia fűz megjegyzéseket az esethez. Dr. Csölle Tibor igazgató az alábbiakat írja: ..Ebben az évben az árváltozások végrehajtását fölöttes árhatóságaink megszigorították. Ez azt jelenti, hogy az árváltozásokat előzetesen egyeztetnünk kell, és csak azokat adhatjuk ki a jóváhagyott időpontban. Az Olympia gáztűzhely áremelését a devizaár emelkedése miatt, március 15-i hatálybalépéssel adhattuk ki. Az árközlésünket a hatályba lépést megelőzően 2 héttel küldjük meg a vevőpartnereinknek (1983. február 28-án). Felsőbb intézkedés miatt 1983. március 9-én a rubelelszámolású cikkeket, így az Olympia gáztűzhely árváltozását is felfüggesztettük. Április 5-én az árváltozás hatályba léphetett, és 1983. március 23-án az árközlésünket újra postáztuk. Az áruház március 15-i árváltoztatása, majd visszavonása a leírtak szerint elkerülhető lett volna, mert a felfüggesztésről az értesítést már március 10-én vagy 11-én az áruháznak is meg kellett kapnia ugyanúgy, mint ahogy azt a többi vevőnk is megkapta. A vásárló jogos kifogása tehát nem vállalatunk megalapozatlan, kapkodó jellegű árpolitikájának következménye, mi a felsőbb szervi utasításoknak megfelelően intézkedtünk, a vevőinket erről haladéktalanul értesítettük. Sajnálatos, hogy a Nagyáruházban a felfüggesztett árváltozást mégis végrehajtották, amelyet vissza kellett volna vonniok, majd április 5-től véglegesen hatályba léphetett a gáztűzhelyre is jóváhagyott 3500 forintos ár.” Durván viselkedett utasával az SZKV egyik trolivezetője. A panaszos levelet elküldtük a vállalatnak, s válaszában dr. Kiss József igazgatási és jogi osztályvezető közli, hogy a járművezető kilétét illetően a panaszos. V. K..né (Székely sor 21. „nyilvánvalóan” tévedett. Egyébként a járművezető sem emlékszik az esetre. Sajnos, a pontatlan adatok miatt (óra, perc, járműszám szükséges), az esetért felelős járművezető kiléte nem deríthető ki. Kérjük válaszunk szíves tudomásulvételét.” Nem szívesen, de vesszük. Nem feltételezzük, hogy olvasónk hazudott, ezért legalább annyit megérdemelt volna: pardon. Összeállította Igriczi Zsírmond Köszönet a szülőknek Gyakran előfordul, hogy az emberek felbuzdulnak valamin, lelkesednek valamiért. Később a kivitelezésben gyengül az odaadás, el is sikkad, nem valósul meg. Most azért ragadtunk tollat, hogy példát írjunk arra, amikor nem ez történt, hanem a vállalt feladatok megvalósítására is maradt energia. Nem a mi iskolánk kezdeményezése volt, hanem a csapatvezetői értekezleten kapta Palugyai Zsuzsanna, az úttörőcsapat vezetője azt az ötletet, hogy írásban kérdezzük meg a szülőket, ki milyen feladatot vállal az úttörőcsapatban, milyen foglalkozást tart, hova viszi a gyerekeket. Sok szülő jelentkezett a legkülönbözőbb teendőkre. Az osztályfőnökök a szülőkkel való megbeszélés alapján hangolták össze e vállalkozások időpontját. Ez volt az idei tanév legsikeresebb kezdeményezése. Osztályonként 8—10 szülő kapcsolódott be az úttörőmunkába: vitték a gyerekeket — az őrsöt, többen az egész rajt — színházba, moziba, játékdélutánra, a szülők különböző munkahelyeinek megtekintésére: üzemekbe, számítóközpontba, áruházba stb. Kiskertben szalonnasütésen vehettek részt, hallgathattak külföldi útról élménybeszámolót, vetítéssel illusztrálva. Társadalmi kapcsolataink bővültek, idős párttag emlékezett vissza fiatal, harcos éveire, a gyerekek viszonzásul a Belvárosi II. MSZMP-alapszervezetnél kis műsort adtak. A szép eseménynek azért örült a tantestület, mert sok szülővel sikerült így közelebbi kapcsolatot kiépíteni. A szülők betekintést nyerhettek iskolánk és úttörőcsapatunk életébe. Elősegítette az iskola és a családi ház közeledését, a gyermekeknek élményt nyújtottak, az élettel való ismerkedést segítették. Mi igen nagyra értékeljük a szülőkkel való mélyebb kapcsolat nevelő hatását. Szeretnénk, ha a továbbiakban te folytatódna, bővülne az együttműködés. A Dugonics általános iskola nevében köszöni meg a szülők részvételét az órán kívüli nevelő munkában, s kéri, ezután is ilyen lelkesen működjenek együtt gyermekeik nevelésében. Papp Gyulane