Délmagyarország, 1983. június (73. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-25 / 149. szám
2 4 \ Befejezte munkáját a parlament nyári ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) betegeket az igényesebb vizsgálatok helyszínére, indokolatlan bürokratikus nehézségekbe ütközik, s költséges, időrabló utazgatást tesz szükségessé. A nyilvánvaló központi jószándék ellenére a kis településen tevékenykedő orvosnak gyakorlatilag nincs sem szakfelügyelete, sem igazi gazdája. A körzeti szolgálatnak a kórházrendelőintézeti egységgel való közvetlen szervezeti összekapcsolása lenne a célszerű megoldás. Vizsgálat a helyszínen Beszédét egy másféle javaslattal folytatta: — Ha a kórházak rendelkeznének alkalmas röntgenkészülékkel és alapszintű laboratóriummal felszerelt mentőautókkal, akkor ezekkel látogathatnák végig megfelelő időbeosztás szerint a távolabb eső körzeteket, s a helyszínen elvégezhetnék azokat a vizsgálatokat, amelyek érdekében ma külön utaztatni kell a betegeket. Legalább egy-egy járásban érdemes lenne próbaképpen kísérletet tenni e motorizált körorvosi megoldással, ami egycsapásra megemelhetné a körzeti ellátás hatásfokát. Hivatalos adatok szerint évenként sokkal több, mint százmillió, alkalommal fordulnak az emberek orvoshoz szerte az országban. Hát ennyire mégsem vagyunk betegek! — mondotta. Majd arról beszélt, hogy a betegség mibe kerül a társadalomnak. Ezt nem csak az egészségügyi hálózatra fordított költségek alapján kell megítélni, hanem ehhez hozzá kell adni azt is, amit elmaradt munkateljesítményben az évenkénti 6S,7 millió táppénzes nap jelent. (Az 1982-es statisztikai zsebkönyv szerint ugyanis naponként 248 ezer dolgozó van táppénzes állományban.) A kórházügy — közelebbről Ezután dr. Petri Gábor a magyar kórházügyi helyzetéről beszélt, megállpítva, hogy fejlődése igen jelentős volt. Sok kisebb helyen is épültek korszerű, jól felszerelt kórházak. E fejlesztés árnyoldala, hogy a régebbi kórházak és az egyetemi klinikák egy részében aggasztóan romlik az épületek állaga Egy három évvel ezelőtti felmérés szerint a gyógyintézeti épületállomány 5,4 százaléka szanálandó, 24,4 százaléka rekonstrukciót, 28,3 százaléka fokozott felújítást igényel, míg 42 százaléka normál felújítással műszakilag még fenntartható. A teljesen alkalmatlanná nyilvánított épületek pótlása is 600 ezer légköbméter beépítését tenné szükségessé. Ilyen körülmények között elfogadhatatlan az egészségügyi építkezések gyakori elhúzódása és a költségeknek ebből eredő növekedése. kérdését, mivel lehetne rábírni a nagyvállalatokat arra, hogy ne vonják ki magukat az egészégügyi építkezések kivitelezése alól. Ha az ok a jövedelmezőség hiánya, akkor mégis csak a szabályozáson kellene változtatni. Vannak az egészségügyben váratlan adódó, olykor egészen sürgető építési feladatok is. Ezeknek anyagi fedezetére, illetve forrására tett dr. Petri Gábor javaslatot, majd így folytatta: “ Az egészségügyi törvény minden magyar állampolgárnak biztosítja a magas szintűnek és ingyenesnek szánt orvosi ellátást. Az országban ez idő szerint 157 tanácsi kezelés alatt álló kórház működik. Ennyi kórházban és sokszorosan ennyi számú osztályon nehéz szavatolni az egységes színvonalat és azt, hogy mindenki az átfogó egészségügyi koncepció alapján neki rendelt feladatnak a törvény szelleme és betűje szerint is eleget tegyen. Vannak tanácsok, melyek különös hangsúlyt helyeznek kórházaik fejlesztésére és vannak, amelyek — körülményeik miatt — más feladatokat tekintenek előbbrevalónak. A tanácsi önállóság vitathatatlanul politikai rendszerünk egyik szilárd pillére, de az egészségügyi ellátás az ilyen szerteágazó és a helyi döntésektől nagy mértékben függő hálózatban akkor sem szavatolható, ha a ráfordítások jelentős részét az állam központi forrásokból nyújtja. A sokszor elkerülhetetlen helyi arányeltolódások nagyon megnehezítik az általános koncepció kívánatos érvényesülését és ennek következtében hátrányosan befolyásolhatjuk a betegellátás minőségét. Különös tekintettel a jelenleg elkerülhetetlen importkorlátozásokra az ellátás növekvő szükségleteire, valamint a célprogramok megvalósítására kívánatos a jelenlegi állagos felmérése, az ellátási normák újabb rögzítése és a közérdekű prioritások biztosítása. Mindez a jelen gazdasági körülmények között a központi szándékok fokozott érvényesítését kívánja meg, anélkül, hogy a tanácsi önkormányzatot elvileg sértené. Tartalékok a munkaszervezésben Végül arról beszélt dr. Petri Gábor, hogy a magyar egészségügy szervezetében igen nagyok a még fel nem tárt és ki nem használt tartalékok, főként a munkaszervezést illetően. Többek között az egyik legsürgetőbb feladata a napi munka racionálisabbá tétele; az, hogy az intézményekben jelentkező feladatokat ne elsősorban létszámemeléssel igyekezzenek megoldani. (Némi iróniával azt is megjegyezte, hogy az egészségügyi munkaszervezés sokkal komolyabb dolog annál, hogysem azt orvosokra lehessen bízni.) E tevékenységet segíthetnek az ipari üzemekből származó szervezési tapasztalatok. Befejezésül Kossuth Lajos híres szavait idézte: „A múltunk kiesett a hatalmunkból, de a jövőnknek urai vagyunk” — arra utalva, hogy 'fa' urai nem is vagyunk egészen a jövőnek, de átgondolt intézkedésekkel sokat tehetünk érte. Dr. Hetényi István pénzügyminiszter beszéde bevezetőjében megköszönte azokat a hozzászólásokat, amelyek a kormány egész munkáját széles körűen érintették, de amelyekből az állami, pénzügyi munkára vonatkozó közvetlen tanulságok is levonhatók. Bevételek, kiadások A tavalyi költségvetés végrehajtásáról elmondta: — A legfőbb adatokat tekintve: a bevételek 485,8 milliárd forintot tettek ki, a kiadások 498 milliárd forintot, a hiány tehát 12,2 milliárd forint volt, és ez valamivel kisebb az előirányzottnál. A javulás azt mutatja, hogy a népgazdaság számos területen végzett munkánk eredménye itt is értékelhető. Ebben szerepe van a kormányzati irányításnak, a költségvetési intézményekben dolgozó sok százezer pedagógusnak, egészségügyi dolgozónak, közgazdásznak és más dolgozónak, de azt nem téveszthetjük szem elől, hogy a legalapvetőbb szerepe ebben annak van, hogy az anyagi termelésben dolgozók mennyi jövedelmet hoztak létre, mert ez az alapja a költségvetési gazdálkodásnak. Figyelemre méltónak tartom, hogy a költségvetés bevételei és kiadásai az elmúlt évben egyaránt kereken 3—3 százalékkal emelkedtek. Nem érték el a tervezett szintet, ami azt mutatja, hogy sikerült egészében , megtakarításokat elérni, s a kiadások növekedési üteme elmarad a nemzeti jövedelem belső felhasználásának növekedési ütemétől is. Ez azt jelzi, hogy valamelyest csökkent a költségvetés újraelosztó szerepe, és a csökkenésen belül nem a szociális, kulturális kiadások maradtak el, hanem a felhalmozás terén és a támogatásokban sikerült megtakarítást elérni, s ez önmagában is kedvező. A költségvetés bevételeinek 81 százaléka származik a vállalatoktól, szövetkezetektől, tehát az anyagi termelésből. Az innen származó jövedelem több mint öt százalékkal volt magasabb az előző évinél, és ez megfelel a tervezettnek. Ebből a többletből kivette részét az ipar, és meg kell jegyezni, hogy a mezőgazdaság népgazdasági részarányánál nagyobb mértékben járult hozzá a többletbevételekhez . A vállalatok és szövetkezetek nyeresége összesen 192 milliárd forintot ért el; ez körülbelül másfél százalékkal kisebb, mint 1981- ben. Ez egyfelől a feltételek nehezedését mutatja, másfelől azt, hogy nem minden vállalat tudta a hatékonyság növelésével e nehéz feltételeket ellensúlyozni, számos vállalatnak csökkent a nyeresége. Ebből a nyereségből a vállalatok valamivel nagyobb részt fizettek be tavaly a költségvetésnek, mint korábban. A nehéz feltételek mellett szigorítanunk — csökkentenünk — kellett a nyereségadóból adható kedvezmények körét, másrészt a vállalatok nagyobb gondot fordítottak a bérek emelésére, vállalva az ezzel járó többletadó befizetési kötelezettségét is. A vállalatok és a költségvetés A vállalatok és a költségvetés kapcsolatát tekintve, kedvezőnek kell tartanunk azt a tényt, hogy 6 milliárd forintot sikerült megtakarítanunk az előirányzott támogatásokból. Ennek sok oka van, köztük a központi intézkedések. Próbáltuk az exportáló vállalatok helyzetét kedvezőbbé tenni az árfolyam-politikával, valamint sikerült a fogyasztói ártámogatásokban is megtakarítást elérni. A vállalatok nem tudtak egyformán helytállni ebben a helyzetben. Vannak nagyon jól működőek: a vállalatoknak körülbelül 15 százaléka igazán kiemelkedő eredményt, nyereséget hozott létre. Ezek között vannak jelentős exportot lebonyolító nagyvállalatok is. Ugyanakkor több veszteséges vállalat van, körülbelül kétszer annyi, mint egy évvel ezelőtt. Az összes veszteség 75 százalékkal nagyobb, mint 1981-ben. A mezőgazdaságban viszont V9ti2-Hsen csökkent a veszteséges üzemek, szövetkezetek száma. A vállalatok egy része úgy tudott 1982-ben megfelelni sokirányú kötelezetségeinek, hogy átmeneti hiányai fedezésére korábbi tartalékalapjához nyúlt. Ez teljesen szabályszerű. A gond azonban az, hogy több vállalatnál nem átmeneti hiányról van szó, hanem arról, hogy a követelményeknek nem tudtak gazdálkodásukkal megfelelni. Felmerült ezen az ülésszakon is a kisvállalkozások kérdése. A kisvállalkozások jövedelmükből az állami költségvetés bevételeit is gyarapítják, így tehát ez is fontos szempont munkájuk értékelésekor. Ugyanakkor nem kerülheti el a figyelmünket az a vélemény, hogy egyes vállalati gazdasági munkaközösségek vállalkozói jellege, vagy bizonyos vállalatoknál a kialakult jövedelemarányok kifogásolhatók. Megkezdtük az összes ilyen kisvállalkozás adóellenőrzését. Ezt következetesen végrehajtjuk, s ha ennek nyomán, vagy más t masztalatok alapján úgy látjuk, hogy — akár ösztönző, akár indokolt korlátozó jellegű — nem zárkózhatunk el a módosítások elől sem. — A 7 ellprnf kiadáezjunk körülbelül 30 százalékát a költségvetési szervek, intéz>nének kiadásai teszik ki. E kiadások összege tavaly 1R3 milliárd forint volt, az előirányzottnál valamivel magasabb. Ez a többlet nem gondatlanság, hunyaggá e vagy nazarlás tele. Az intézmények egyre baevobb rásze gondja s*,kb. takarékosabb gazdálkodást folya-t, mint korábban Sikerült évközi megtakarítsokat elérni, amelyek közül azokat a pénzeket, amelyek központi intézkedésre jöttek létre, a költségvetés javára elvontuk. Azokat a többleteket, amelyeket az intézmények saját, maguk, jobb gazdálkodásukkal takarítottak meg, alapvető funkciójuk jobb ellátására fordíthatták. — Az intézmények kiadásainak növeléséhez hozzájárulhatott az, hogy nagyobb figyelmet fordítottak bevételeik növelésére, szélesítették szolgáltatásaikat, így végül is sikerült elérni, hogy az intézmények fenntartásához adott központi támogatás 2,6 milliárd forinttal kevesebb volt az előirányzottnál. Teljesülő szociális célok — Eredménynek tekinthetjük, hogy egészségügyi és szociális célokra 8,7.Zavarokkal fordítottunk többet, mint 1981-ben, s ez valamivel magasabb, mint amit terveztünk. Kulturális, oktatási, sportcélokra 7,9 százalékkal költöttünk többet, mint az előző évben. Ez is valamivel magasabb a tervezettnél, és ezen belül minden alágazatnál van növekedés: az oktatásban, a kultúrában, a sportnál, a tudománynál minden területen, ha különböző mértékben is. — Ebben az ötéves tervben az életkörülmények javítására három társadalmigazdasági programot helyeztünk munkánk középpontjába: az egészségügyi ellátást, az általános iskolák fejlesztését, s a lakásépítést. Ezeknek a végrehajtásában oroszlánrészük van a tanácsoknak. Az általános iskolák fejlesztésére a tanácsok 1982-ben a tervezettnél 200 millióval többet fordítottak, összesen 3,8 milliárd forint beruházást valósítottak meg. —Lakásépítésre a tanácsok 11,7 milliárd forintot fordítottak — ez megegyezik az előirányzottal —s célcsoportos és egyéb állami lakásként 19 ezer lakást építettek fel. Az egészségügyi feladatok közül kórházfejlesztésre fordítunk a legtöbbet. Erre 1,7 milliárd forint jutott. Sajnos, ez kevesebb, mint a terv, több százmillió forinttal. Nem pénzhiány itt az elmaradás oka, hanem a kivitelezésben még mindig tapasztalható nehézségek. Megőrizni a fizetőképességet A költségvetési munkával kapcsolatos tennivalókról szólva elmondotta: — Kötelességünk, hogy megszüntessük az ésszerűtlen kiadásokat, a nyilvánvaló pazarlást, a szűkebb érdeknek a közérdek elé helyezését, a presztízsköltekezést, és lankadatlanul keressük a társadalmilag hatékonyabb módszereket, az állam kötelezettségeinek jobb teljesítéséhez. Ebben minden költségvetési intézménynek, szervnek van felnrtita, és azt tartjuk szem előtt akkor, amikor az intézményi gazdálkodásban az érdekeltséget a korábbinál jobban előtérbe helyezzük. E célhoz igazodva, szervezeti jáncsetrot is teszünk. — Gazdálkodásunkban — mondotta végül — a fizetőképesség folyamatos fenntartása, a külső és belső egyensúly együttes megőrzése továbbra is elsőrendű fp’adat. Ismeretes, hogy a költségvetés idei hiánya legfeljebb tízmilliárd forint lehet. Ahhoz, hogy ezt elérjük, sőt — a tovább nehezedő feltételeket is számba véve — állami érdekünknek megfelelően, még lejjebb szorítsuk, az Irányításnak rendkívül nagy a felelőssége. Elemi érdekünk, hogy ne teljesítsük túl a felhalmozás tervét, mert ez vagy a fizetési mérleg, vagy az életszínvonal rovására történne, s egyik sem megengedhető. Dr. Hetényi István expozéja Lázár György vita-összefoglalója A vitában elhangzottakat összegezve a kormány elnöke nyugtázta: a felszólalók mindegyike egyetértett azzal, hogy a kormány az 1980-ban megerősített program alapján, a beszámolóban elhangzottak szerint folytassa munkáját. Ezt a bizalom megerősítésének ítélem, és a kormány nevében megköszönöm — mondotta Lázár György. A felszólalások sokszínűen átfogták társadalmi életünk úgyszólván minden területét. A kifejtett vélemények nem mindenben fedték egymást, egyes jelenségek okairól, a lehetséges megoldásokról szólva egymástól eltérő nézetek is hangot kaptak. Ez így természetes. De — és ez a fontos — az alapvető kérdésekben teljes volt a nézetazonosság. A vita valamennyi résztvevője helyeselte, hogy mind a belpolitikában, mind a nemzetközi politikában azt az utat járjuk, amit a XII. kongresszus kijelölt. Teljes egyetértés volt abban is, hogy a kormányzati munkában is a Központi Bizottság áprilisi határozatát tekintjük irányadónak. A vita is aláhúzta a szocialista demokrácia kiteljesítésének fontosságát, mert ezzel további alkotó erőket szabadítunk fel. Ugyanakkor nagyobb, tudatosabb felelősségvállalást, a felelősség következetes számon kérését, fegyelmezettebb munkát sürgetett. Valamennyi felszólaló megerősítette, hogy az állam irányító szerepének fontossága elvitathatatlan, de azt is hozzátette, hogy a kormányzati irányítás további fejlesztésre szorul. Helyeselték azt a törekvést is, hogy az államigazgatásban növeljük a tanácsok, a gazdaságban a vállalatok önállóságát. A miniszterelnök a vitában elhangzott kérdéscsoportok közül néhányra külön is kitért. Utalt Lázár György arra, hogy több felszólaló példákkal illusztrálta: mennyire fontos napjainkban •a vezetés javítása, az irányítási eszközök fejlesztése. — Nagy jelentősége van annak, hogy a vezetés javítása terén is előbbre jussunk — folytatta. — Enélkül elképzelhetetlen a feladatok megoldása, irányítási rendszerünk továbbfejlesztése, vagy az ennek megvalósítása során elérhető eredmények realizálása. Erősíteni kívánjuk azt a gyakorlatot, amely a demokratikus fórumok — egyszerűen szólva: a munkások — számára lehetőséget biztosít arra, hogy saját vezetőik munkájának minősítésébe beleszóljanak. Törvényes lehetőséget teremtettünk arra is, hogy a vállalati vezetőket is pályázat útján állítsák munkába, meghatározott időre alkalmazzák. De ezzel egyelőre — talán érthető okokból — az indokoltnál kisebb mértékben élnek. A Minisztertanács elnöke nagy jelentőséget tulajdonított annak a feladatnak — amiről a vitában is szó esett —, hogy a nagyvállalatokon belül kapjanak nagyobb mozgásteret a gyáregységek. — Sokan szóltak az anyagi érdekeltségről, a bérezés kérdéseiről, a bérarányokról, a differenciálás lehetőségéről. Szólt arról: most nem vagyunk abban a helyzetben, hogy nagy rétegekre kiterjedő, általános bérpolitikai intézkedést helyezzünk kilátásba. Erre nincs lehetőségünk. Arra viszont van, hogy ilyen körülmények között is javítsuk bérezési rendszerünket, gyakorlatunkat, nagyobb mértékben éljünk a differenciálás eszközével. Az év végéig módosítjuk, korszerűsítjük a bértarifa-rendszert. A lakásproblémákkal és az építőanyag-ellátási gondokkal kapcsolatos képviselői észrevételekre válaszolva a miniszterelnök ezeket mondta: “ Nem ígérhetjük a lakásgondok rövid távú megoldását. Azt viszont igen, hogy nagy következetességgel törekszünk a Központi Bizottság itt többször idézett határozatának végrehajtására, amely lehetővé teszi ezeknek a társadalmi gondoknak az enyhítését. Szombat, 1983. június 2S?.*