Délmagyarország, 1983. június (73. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-25 / 149. szám

Szombat, 1983. június 25. 5 Rúzsai tudósítások A rúzsa — hosszú ú-val! — a rózsa szó nyelvjárási változata. A község neve pedig onnan ered, hogy bizonyos Rúzsa Jakabnak a birtoka volt ez a vidék. Rúzsa Sándornak csak annyi a köze a településhez, hogy ide Öreg-Cser vába hordta eladni vagy levágni a lopott állatokat, amikor ezen a vidéken portyázott. Állítólag jó néhány kisgazda tollasodon az orgazdaságból akkoriban. A mai Rúzsa közigazgatási területe 8 ezer 381 hektár. Há­romezer 271 lakosa van, s közülük alig 120-an járnak el dol­gozni más településre. A külterületen 860 élő tanya van. A község legnagyobb munkaadója a Népszabadság Tsz. Elődei megbízható­an gazdálkodtak, csupán a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján ke­rült nagyobb hullámvölgybe az akkori Napsugár Tsz. Mostanában egyesült a község két mezőgazdasági nagyüzeme, az egyesített zár­számadáson 21 milliós nyereséget könyvelhettek el. Bölcsőde nincs a községben, de szükség lenne rá. Terveznek tanterembővítést, további telepszerű laká­sépítést, a kereskedelmi ellátás javítását. Ha a rózsai boltban hiányzik valami, Szegedet 76 forintért járja meg busszal az idevalósi ember. Korunk színvonalán élni A rúzsai tanyák 90 százaléká­ban bekötötték a villanyt. Ez a homokvidék életében korszakos jelentőségű: az egykor lassú sor­vadásra ítélt tanyák jó része új életre kapott. Kiderült az is az elmúlt évtizedben, hogy az élet­képes tanyákon nem az évszáza­dos elmaradottság, tudati sötét­ség konzerválódik, hanem új élet­forma születik. Kiderültek a vá­rosba, belterületre telepítés hát­rányai is, az óriási költségek, a munkahely és lakóhely eltávo­lodása, a tanyán élő idős emberek elmagányosodása. Jelenleg még mindig ellentmondásos a hely­zet: a jogszabályok egy része to­vábbra is a tanyák felszámolását, vagy legalábbis fejlődésük kor­látozását célozza. Történik ez en­alfs“ellenére, • hogy a­­ tanyák többsége bizonyította életképessé­gét?* azokat a b­anyákat­­ n­em­ tö­­rölték el a föld színéről, amelye­ket eredeti tulajdonosai elhagy­tak. Jöttek a városban lakók, a panelházak közül a kikapcsolódni vágyók és kemény pénzekért megvásárolták őket. A legnagyobb fájdalmuk a ta­nyaiaknak, hogy nem lehet la­kóhelyüket megújítani. A községi tanácsokat olyan rendelkezések végrehajtására kötelezik, ame­lyekkel olykor maguk a helyi kö­rülményeket jól ismerő tisztség­­viselők sem értenek egyet. A má­sik dolog, hogy ezek a rendelke­zések valójában kijátszhatók, és kijátszásuk nem is vonja maga után a helyi közösségek erköl­csi elítélését. Azok az érvek, amelyek a nagy­üzemek érdekeire hivatkoztak, nem mindenütt állják meg a he­lyüket. Rúzsa mintegy 6 ezer hek­tárnyi szántóját akkor sem le­hetne egybeszántani, ha egy ta­nya sem lenne rajta. Dűlőutat, szállítóutakat akkor is hagyni kellene rajta. Több olyan tanya­sor van Rúzsán, amelyek ilyen nagyobb mindenképpen fennma­radó, a­ nagyüzemi termelés szá­mára is nélkülözhetetlen út men­tén épültek. Ha elriasztják ró­luk az embereket, a nagyüzem is rosszabbul jár: ha elmennek a városba, munkaerőt veszít, ha csak a belterületre költöznek, ak­kor is naponta szállíthatja ki őket drága benzinnel. A belterü­leten kevesebb jószágot lehet tartani, ez is szempont, nemcsak a kisgazdaságnak, hanem a nagy­üzemnek is. Még egy­ látszatra apró dolog, amelyik a tanyát, s a­ benne lakó embert sújtja: hiába van hidro­forom csőkútja, hiába építenek egyre több tanyában fürdőszobát, 22 kilogrammos nagy gázpalac­kot nem vihet oda a tanyai em­ber, nem kap rá engedélyt. Megy hozzá a védőnő, s okítja, hogy f­üröd­jön mindennap. Hogyan fü­­rödjön, ha nincs elég meleg víz? Üstben melegítsen magának? Közben pedig makacsul tartja magát a tanyai ember el­ r­ira­­dottságáról szóló mendemonda ... Hová menjen üdülni a ‘anyai ember­’ Autója már van.. Aki erő­vel győ/­i, az pénzzel is, hogy elmenjen valahová, nemcsak pénzt, hanem gyógyulást, szóra­kozást keresni. Csakhogy, ott a gazdaság, amit nem lehet hosszú időre magára hagyni. A dél­alföldi régió parasztságának nincs számottevő üdülőközpontja. Olyan, amelyik a speciális igé­nyeit szolgálná: a közelben, egy­két órai autózással, viszonylag kevés benzinnel megközelíthető legyen, egy napra, kettőre, szál­lást találjon, s lehetőleg gyógyvi­zet, a kemény mezőgazdasági munkában összeszedett ízületi be­tegségek kúrálására. Rúzsán sós termálvizet talál­tak egy szénhidrogénre meddő kútban. Esetleges gyógyhatását most vizsgálják. Egyébként is nevezetes helyen van ez a kút: az évszázadok óta változatlan ál­lapotban levő, az Alföld növé­nyeit változatlanul megőrző ős­­járásban. A­­ szzomszédban ál'Nap-­­ sugár Tsz rideg tartású­­ gulyája. »Kevé­s odafigyeléssel, a meglevő* értékek megőrzésével, a pusztu­­lók átmentésével arborétumot le­hetne itt létrehozni, s körzeti üdülőközpontot. Egyelőre még in­kább álomnak tekinthető ez, olyan szép ábrándnak, amely megérdemli a munkát, küzdel­met, hogy valósággá váljon. Pár­tolja a gondolatot a termelőszö­vetkezet vezetősége is, amelynek igen jó a kapcsolata a községi ta­náccsal, s a CSOMITERV szak­emberei is látnak fantáziát ben­ne. Apropó téesz: Ábrahám Vince hozzáértő vezetésével tüneménye­sen emelkedett fel a két éve még veszteséges Napsugár Tsz. A mostani zárszámadás az egye­sült két gazdaság közös eredmé-Lakótelep épül majd a fatelep helyén. A fatelep jelenleg a falu központjában van, de már meg­egyezett a DEFAG-gal a községi tanács, hogy jövőre kitelepülnek onnét. Kijelölték az új helyet, közművesített telket adnak a vál­lalatnak, a felszabaduló helyen pedig telepszerű lakásépítés kez­dődik. — Valamikor vitatkoztunk raj­ta, hány szintesek legyenek az itt felépülő lakások — mondja Lábecz László tanácstitkár. Az elnök szerette volna, ha négyszintesek lesznek. Azzal érvelt, úgy sokkal jobban ki le­het használni ezt a centrumban levő közművesített területet. A tervezők azt mondták — én is velük értettem egyet — nem len­ne jó egy mini Tarjánt építeni ide, a falu közepére. A rózsafax hosszú távú meg­állapodást kötöttek a CSOMI­­TERV-vel: valamennyi tervezni­­valójukat ehhez az intézethez vi­szik. Itt ugyanis a tervezők ér­vényesíthetik koncepcióikat, a falu képének formálása egy kéz­ben lesz, s remélik egységesebb is lesz ezáltal. — Miért épült olyan sokáig az egészségház? — A mórahalmi községi tanács költségvetési üzeme volt a levi­­telező, és tényleg írtam a jegy­­zőkön­­*rket, hogy hónapokig alig látunk embert az építkezé­nyét összegezte, hatékonysági mu­tatók az élvonalban jelölik már a helyét a ruzsai nagyüzemnek. Ugyanabban a községben ugyan­azokkal a szorgalmas emberek­kel, ahol néhány éve a veszte­ség halmozódott. Mindez arra fi­gyelmeztet: a szubjektív tényezők nagyobb szerepet játszanak a gazdálkodás eredményességében, mint amekkora szerepet még ma­napság is tulajdonítanak nekik. Rúzsát a korábbi koncepció szerepkör nélküli településként tartotta számon. Nem lehet író­asztal mellől hosszú évtizedekre határozni emberek sorsáról, s ezt utóbb ezrekre rákényszeríte­ni. S főképpen nem lehet a föld­­­­rajzi körülményeket, az egyes te­rületek gazdasági erejét, s az ott élők igényeit figyelmen kívül hagyni. Rúz­sa Kiskunhalas és Szeged között, minden nagyobb *ywzer<5jk':pyakorló 5jitelepíWő81»irtáfj^ :Vof helyezkedik1 eipi­WftenmM­aM *i;'­JPgösartJ‘Vá?fozoW­­h bebte ’‘•«SM Óta: ' «SS21ete3h «$S*it [UNK]* lett, s ez nem is a hierarchia mi­att lényeges, hanem azért, mert­ a körülmények javulását hozta. Sínen van ez a település, azt mondják a rúzsaiak: Papp János tanácselnök és Ábrahám Vince téeszelnök olyan közösségi ener­giákat képes fölszabadítani, tet­tekre váltani, amelyeknek csak az első eredményei értek be idáig. S ezen a homokvidéki települé­sen, szemben a nem éppen tá­­­mogató jogszabályokkal, a telepü­lésfejlesztési politika városc­entri­­kusságával,­ már ez is óriási telje­sítmény: a rúzsaiak a kor át­lagszínvonalán, mind teljesebb életet biztosító körülmények­­ kö­zött élhetnek­ sen. De ismertem az ő nehézsé­geiket is: ez a kisüzem a jelenle­gi szervezeti formájában inkább csak karbantartási feladatokra al­kalmas. Arra végképp nem, hogy nyolc-kilenc község beruházásait is megvalósítsa. Ők sem dönthet­nek önállóan: mindenfélét elvál­­laltatnak velük, aztán rangsorol­ják a feladatokat. Amikor pél­dául a mi egészségházunk volt darabban, közben soron kívül föl­építették a mórahalmi óvodát. — Mi kapott helyet az egész­ségházban ? — A két körzeti orvosi ren­delő, a fogorvosi és a gyerekor­vosi rendelő, a gyógyszertár, a két védőnő szolgálati helyisége, az emeleten pedig négy szolgálati lakás.­­ A gyermekorvosi ellátás még nem épült ki a járásban. Van, ahol heti egy-két alkalommal rendel csak a szakorvos. Rúzsán viszont, fő munkaidőben dolgozik majd a gyermekgyógyász.­­ Hozzá is szoktak a helybeli­ek. Nagyon sajnálták a korábbi gyermekorvost, amikor elment. A gyerekek általában este láza­sodnak be,­­ innen a városi­ ügye­let messze van, valószínű hogy nema is fogadnák a gyerekeket. Szakmailag már nem is vitatják, hogy a gyermekgyógyász tevé­kenysége különbözik­ a körzeti or­­vosétól, faluhelyen­ mégis a kör­­orvosr.. marad a gyerek -Hálás is. Rózsa Illés 87 éves, 1941-ben költözött a későbbi Rózsába. Az­előtt Gátsoron (akkor inkább Gátsaroknak emlegették) boltos­­kodott. Egy-egy tanyai vegyes­boltban a szögtől az élesztőig mindenfélét árultak. — Micsoda időket éltünk m­ meg! — mondja az idős ember aki ma is példás rendben tartja a kertjét, s el-eljár a barátaihoz kiadós beszélgetésre. — Volt olyan inflációs korszak hogy egész hátizsák pénzt vittem ! Schlesinger nagykereskedőhöz alig tudtam a madzagot a zsák tetején összefűzni. Ott ült az öreg nagysága a pénztárban, a feje i­s alig látszott ki a bankók kö­zül, s alig ért valamit az a kazal pénz. üv3?rózsa Illés hátizsákkal kezdte. ■'mmr fuve.iWfJfi?%tM,­4fflfe ,^Mül, nagy 'fest­­ékT saját 0­refeatra. RengetegM^lwttert kázni, áruért menni, hogy szegé­lyen meg tudjon élni. Törvény­­hatósági tag volt, e bérleti terü­letek lakosságának érdekeit kép­viselte a városatyák között. — Ha kellett, elmentem a pol­gármesterhez is, hogy szervezze­nek ,szükségm­­unkát, útépítést, mert a négy-öt hold rossz ho­mokból nem élnek meg a bér­lők. A szükségmunkát is rosszul fizették, ezért, is interpelláltam egyszer. Az lett az eredmény, hogy ,a­­ k­isvonaton kiküldtek ide három vagon ínségc,som­agot, hogy osszam el a szegények között. Mondtam, hogy nem koldusok ezek az emberek, nem könyör­­adományt akarnak. Mindenképpen indokolt, hogy a közelben elérhető legyen a gye­rekorvos is. Szóba került egyéb­ként, hogy a mi gyermekorvosunk például átjárjon öllésre, tanács­adásra. . . A Szegedi út mentén elké­szültek az első telepszerű laká­sok.­­ Tíz OTP-lakást adtak át ed­dig, ezekben egy kivétellel ter­melőszövetkezeti dolgozók lak­nak. A téesz építőbrigádja volt a kivitelező, a szövetkezet vezetői idejében fölismerték, hogy e tá­voli területen nem lehet a fiatal szakembereket letelepíteni, ha nem adnak nekik lakást Az OTP eredetileg 20 lakásra kötött szer­ződést, később ez harminchatra emelkedett. Van különben lakás­építő szövetkezetünk is: az ő szervezésükben, épül az ifjúsági lakótelep. Kalákában dolgoznak a fiatalok, ott az is szempont, hogy az építkezők között legyen minél több építőipari szakma képvise­lője. —Milyen a kereskedelmi ellá­tás? — Csak az alapellátást bizto­sítja a mórahalmi áfész. Az ő ter­veik szerint. Rúzsa a VII. öt­éves tervben kerül sorra. Ha még érvényes a néhány év előtti kon­­­­cepciójuk, bővítik a v­­endéglőt, a gyerm­ekétkeztetést áthelyezi­k oda­ ,a mostani, étkez­őhelyiségbe­­ pedig a vas-műszaki bolt költözik. — Dolgozott később a földmű­­vesszövetkezetnél, aztán meg éj­jeliőr lett a paprikatelepen, vé­gül nyugdíjas. — Én mindig azon voltam, hogy minden legyen a boltban, amit csak keres a vevő. Mindent mérni kellett, az ötvenkilós zsír­szódát úgy kellett szétverni ne­­gyedkilós darabokra. Ehhez ké­pest a mai boltosok nagyságos urak, igaz, némelyik úgy is vi­selkedik. — A felesége trafikot veze­tett Rúzsán. — Oda is én szereztem az árut, mindig legyen minden, ami kell. Többet költöttem buszra, mint amennyit az asszonynak fizet­tek. Nyolcvanéves korában ment nyugdíjba, pontosan 1850 forin­tot h*sz najd­, havonta a postás. 1 Trégyökrü Antal 1913-ban szü­letett,­­ma a$ 13-as számú ház­lakik. 1990-ban január 13- án választották meg téeszelnök­­nek, 1977. február 13-án ment nyugdíjba. Volt olyan vizsgája, amikor december 13-án a 13-as teremben, a 13-as tételből vizs­gázott — sikerrel. A nyugdíjas elnöknek ,,csak” a társadalmi funkciói maradtak meg mióta „nyugalomba” vo­nult. Tagja a községi tanácsnak, az áfész felü­gyelő bizottságának, a téesz vezetőségének, a vízgazdál­kodási társulat intéző bizottságá­nak, a községpolitikai és tele­pülésfe­jleszt­és­i bizottságnak, a népi ellenőr. — 18 évig voltam téeszelnök, a mi gazdaságunk azalatt nem is­merte a veszteséget. A hatvanas évek elején úgy kellett kivasalni 700 szerződéses hízót a község­ből, ma ötezer körül adunk át évente. Január 12-én írtam alá, hogy belépek a téesz­be, 13-án már elnök voltam. Egyszál töl­tőtollal ültem az asztal mögé. — Volt négy irodista, meg egy raktáros. Egy kockás irhában tartotta nyilván, miből mennyink van. A szélére fölírta, hogy te­szem azt, a 25. oldalon tartja nyilván a rozsot, a 12.-en a réz­­gálicot.. — Volt egy törés a téesz életé­ben, miután Négyökrü Antal nyugdíjba ment. Hogyan össze­gezné ennek az időszaknak a ta­nulságait? — Vezetni csak úgy lehet, ha valaki a tagságot és szűkebb ve­zetőséget egyaránt képes a maga oldalára állítani. A nyugdíjas elnök egyik kedv­telése hogy ma is ő vezeti a csapadékmpsót. A kertjében áll a mérő, idén szomorú statiszti­kát mutatnak a bejegyzések. — Sokat cselekvő, sikeres em­ber Négypkrü Antal, a legfonto­sabbal, az egészséggel hogyan áll? — Ha lehetne rá szerződést kötni, a mostanira kötnék, leg­alább kétezerig. Utána meghosz­— Olyan mindig van. Azt még szabbítt­ám. — Van-e, ami még hiányzik az életéből ? mindenképpen szeretném megk­érni, hogy bekössék Rúzsát a gáz­hálózatba!' és földgáz melegítsen lakásomba'! TANÁCS ISTVÁN Tervek és építkezések Közéleti emberek

Next