Délmagyarország, 1983. július (73. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-17 / 168. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Vá­rosszépítők szervezkedésé­ t elsőnek nem hittem el, de a második véle­ménynél is kételkedtem. Ám a harmadik isme­rősöm mondókája után csodálkoztam. Csodál­koztam magán a jelenségen hiszen többen is szóvá tették, hogy az egyik kapu boltozatát nem úgy újí­­tották fel, ahogy kellett volna, mert a fal redőzete nem párhuzamos, hanem vízszintes, pedig a párhu­zamos ott jobban illene a környezethez. Hevesen biz­tattak, hegyezzem a ceruzámat, mondjam meg, álljak ki, mert mégiscsak sok, hogy... Nem folytatom, ko­moly emberek szakítottak időt erre a kérdésre, keres­ték az illetékeseket, leveleztek a hivatalokkal, telefo­noztak jobbra-balra. Végül én is magánnyomozást vé­geztem és most mellékesen jegyzem meg, hogy az épí­tők nem követtek el főbenjáró bűnt, a racionálisabb műszaki megoldás miatt cselekedtek úgy, ahogy tenni tudtak. Még véletlenül sem írnám le, hogy ezáltal pöttyöt ejtettek Szeged szépségén. Mint bennszülött szegedi honpolgárnak és egyúttal hivatásos véleménymondónak is átmelegítette a szívét ez a gesztus, „kiállás”, mert pici ügyért, de nem piti dologért fáradoztak. Egyszerűen azt szeretnék, hogy tágabb környezetünk, otthonunk folytatása, az utcák, terek meghittek, bensőségesek legyenek. A szebbért, jobbért való hadakozás apró jeleit a városépítés, esz­tétika egyre szélesebb terepén az utóbbi időben mind sűrűbben tapasztalhattam, feljegyezhettem. Hol egy díszes rács, máskor szép korlát, vagy belső udvar, hol egy lépcsőház, ritka, öntött vasból készült kút.. . hely­reállításáért, védelmében írtak levelet, telefonoztak a hatóságoktól kezdve szerkesztőségi postaládánkig. Hiszem és remélem, hogy lélekben, gondolatban sokan felvállalták az ilyen kis ügyeket, de végül is a hasznos észrevételek többsége, a hétköznapok nagy kérdéseket égető kohójában nyomtalanul eltűnt, mint ősszel a Tisza-parti sétányon a hervadt falevél. Egy szervezet hiánya miatt is, de általánosan fogalmazva a dolgok természetrajzából eredően, nem jutott elég figyelem a tudatosan nagybetűvel írva: Apróságokra. Épp ezért most lelkesen üdvözlhetjük azt a kez­deményezést, hogy minden rendű és rangú városépí­tészeti, történeti... érték felfedezésére, megőrzésére, megóvására hozzuk létre a Szegedi Városszépítő Egye­sületet. Nagyon szimpatikus az a program, amit az ötlet körül bábáskodó lelkes közéleti emberek — ré­gész, könyvtáros, építész... — a nemes mozgalom zászlójára hímezni akarnak. A zászlóbontást őszre ter­vezik, és remélhetőleg hamarosan nagy sereget tudnak majd maguk mögött, így mód lesz arra, hogy felelős egyesület felvállalja a százéves kapukilincs, a díszes kút vagy rács ügyének pátyolgatását is. Nem szólva arról, hogy egy újabb demokratikus fórumot terem­tünk a várospolitikának. Mert az egyesület nemcsak kiváncsi, hanem elvárja, hogy minél több szegedi pol­gár nyilatkozzon a városépítés napi kérdéseiben, mondja el óhaját a város jövőjéről is. Az egyesületnek bizonyára állandó otthona is lesz, ahova mindig és mindenkinek be lehet majd kopogni, ahol az ötleteket, véleményeket, javaslatokat feljegy­zik. A népfront támogatásával, módszereinek, társadal­mi, tömegszervezeti tapasztalatainak felhasználásával működik majd. Számítanak a legkülönbözőbb szakem­berek részvételére, de nem szeretnék, ha csak a vá­rosépítési szakértők jönnének el a vitákra, tanácsko­zásokra, beszélgetésekre. Ebbe az egyesületbe várják a fiatalokat, a középiskolai, egyetemi diákokat ugyan­úgy, mint a nyugdíjasokat és azokat is, akik Szegedről elköltöztek, de szívük még visszahúzza őket a Tisza partjára s nem közömbös számukra, mi történik szü­lővárosukkal. A városkép, a környezet védelme, for­málása az aktívabb, nyitottabb várospolitika érdeké­ben tehát mindenkire számítanak. Szeged az ország­ban az első között hoz létre ilyen egyesületet, hiszen eddig körülbelül két tucat hasonló szervezet tevékeny­kedik.­­ I­smerve a gyors megalakulás miatt fogalmazott rövid, tömör programot, eszembe jut egy na­gyon régi vita, amelynek emléke és­ tanulsága ilyen pillanatban filmszerűen felidéződik bennem. Ar­ról van szó,­­hogy európai léptékkel mérve Szeged nem nagy város, ám mégis bizonyos kérdéseknél, helyzetek­nél milyen nehéz a különböző forrásokból eredő al­kotó energiákat egy mederbe terelni. Az okok külön­bözőek és nem is kell mindjárt a jó szándék, a szor­galom, a tehetség vagy a cselekvő akarat hiányát fel­tételezni. Csupán az a baj, hogy a jót, a gyorsabb fej­lődést kívánók. — bár egy szerelvényen utaznak, — mégis különböző vagonokban. A vonat csattogásától, a kerekek dübörgésétől nem mindig értik egymás sza­vát, olykor csak integetnek társuknak és a jeleket sem fogják egyformán. így aztán az értelmes pár­beszéd, a közösség ügyeit gyorsabban rendező akarat miatt kiváltképp hasznos, ha időnként a vonatjegyek egymás mellé szólnak és az utitársak a különböző va­gonokból egybe ülnek.­­ Úgy érzem — hogy az előbbi hasonlattal élve — most a városépítés, városszépítés, környezetvédelem hosszú szerelvényén sikerül olyan nagy vasúti kocsit bérelni, amin ez a tábla áll: Szegedi Városszépítő Egyesület: így biztosabb, kellemesebb, hasznosabb és jobb lesz ez az utazás. Halász Miklós A Gabona után takarmány Pihenő előtt a kombájnosok Azoknak a kombájnosok­­nak, akik a tikkasztó hőség­ben még róják a köröket a rozstáblákban, kevéske vi­gasz, hogy mások már le­arattak. A termés mentése éppen olyan erősokszorozó küzdelem, mintha a kezde­tén lennének e nagy mun­kának. Az viszont mindnyá­junk öröme, hogy Csongrád­ megyében már csak a sze­gedi járás gazdságaiban ta­lálkozhatunk poroló, hőség­gel birkózó aratókkal. A munka neheze most a rozs­parcellák borotválóira sú­­lyosodik.­­Lassabban halad­nak a szokásosnál, mert a rozs szára hosszabb, mint a búzáé, több vele a baj. Nemsokára a rozsaralok is­­ indulhatnak pihenőre. Túl vannak a nehezén, le­aratták a szegedi járásban a 6963 hektáros terület na­gyobbik feléről a gabonát. (A téeszekben 5829, a szak­­szövetkezetekben 1036, az állami gazdaságban 98 hek­táron érett kasza alá a rozs az idén.)) A gabonaföldek termésé­nek szemrevételezése után a gazdaságokban megvonha­tó a korai aratás gyorsmér­lege. A téesz hombárokban, a fölvásárlók magtáraiban biztos helyen nyugszik a gabona, és ahogy mondani szokták: abból több már úgyse lesz, ezért megnézhe­tő mire is mérték az ara­tók a hosszú napokat. A röszkei Kossuth Téeszben például elégedettek lehet­nek a terméssel. A hatszáz­­ötvenhét hektáros búzatáb­lájuk igen tisztességesen fi­zetett, a többi gazdaságban mért állagnál jóval többet termett. Az ópusztaszeri Hétvezér Téeszben, akár­csak Röszkén, a laposabb parcellák — más időkben majdnem árvizes területek — teremtek elfogadhatóan. A szárazság, sajnos, sok gazdaság zsebéből vett ki milliókat. Forráskúton, a Haladás Téeszben például 10—15 mázsával lett keve­sebb az átlagtermése a bú­zaföldeknek, mint ,,normá­lis” években. Az aratással nélkülözhe­tetlenül­ velejáró munkála­tok folyamatosan haladnak. A learatott gabonaföldekről traktorral, teherautóval, lo­vas kocsival — és még ki tudja mivel — hordják a szalmabálákat a kazlazók­­nak. Amennyire az időből futja, a gazdaságok ugarol­­nak. Hántják, forgatják a tarlót. A szövetkezetekben éltek a másodszori földhasznosí­tás lehetőségével, hogy va­lamiképp pótolják az aszály okozta kiesést a gabonaföl­deken. Úgy tartják: ami másodszorra terem, biztos nyereség. Leginkább jószá­goknak való takarmányt vetnek, de emberi étkezésre alkalmas, vagy vetőmagnak szánt burgonyát is termesz­tenek. A szegedi járásban 2297 hektár földet szánnak másodvetésnek. Ebből már, a nagy szárazság ellenére is, 1500 hektárnyit elvetettek Balástyán, a Rákóczi Téesz­ben 130 hektáron kölest, 50-en csalamádét vetettek. A deszki Maros Téeszben 125, a mórahalmi Homok­kultúra Szakszövetkezetben pedig 250 hektáron főleg kukoricát szórtak a gab­oa helyére. Forráskúton a 363 hektár másodvetésnek szánt területet több fajta növén­­nyel próbálják hasznosítani. Burgonyával, olajretekkel, silpkukoricával. Bakson, a Magyar—Bolgár Bá­ni­­ Ság Téeszben 71 hektár a terv. Kisteleken, a Magyar— Szovjet Barátság Téeszben ennél jóval nagyobb terü­letet szemeltek ki másodve­­tésre. Nagy reményeket fűz­nek a júliusban vetett olaj­­retekhez, napraforgóhoz és a többi növényhez. Csengé­sén, az Aranyhomok Terme­lőszövetkezetben 100 hektár földön már látszata is mu­tatkozik a munkának, kel a takarmánynak való. Az aratók túljutottak munkájuk nehezén, behord­­ták a földekről a kenyér­nek való gabonát. Most már annak utóérlelése, tisztítása következik. Az idei aratás talán leg­szebb mozzanata az volt, amikor szövetkezetek gé­peikkel segítették egymást. Most is csak,, rövid pihenőre, térnek’ a" klím­bájnosok, mert augusztus végén, szeptem­ber elején elkezdődik a ,,munkák munkája” az őszi termények behordása. 73. évfolyam 168. szám 1983. július 17., vasárnap Ára: 1,40 forint Kádár János vezetésével Párt- és kormányküldöttség tammi látogat a Szovjetunióba A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió L­eg­­felsőbb Tanácsának Elnöksége és Mi­nisztertanácsa meghívására Kádár Já­nosnak, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága első titkárá­nak vezetésével július 18-án, hétfőn magyar párt- és kormányküldöttség utazik hivatalos, baráti látogatásra a Szovjetunióba. (MTI) ­ A napenergia Megalakult a Nemzetközi Napenergia Társaság magyar tagozata. A tagság révén a magyar szakemberek megis­merkedhetnek a napenergia hasznosításában már jelen­tős eredményeket elért or­szágok tapasztalataival, s a nemzeti tagozatok együttmű­ködésének keretében lehető­ség nyílik az információk kölcsönös átadására. A Nem­zetközi Napenergia Társaság több mint húsz nemzet szak­embereit tömöríti, tagja a többi között Ausztrália, In­dia, Japán, Kanada, az USA s jó néhány európai tőkés ország. A magyar szakembereket is régóta foglalkoztatja a napenergia hasznosítása, mint az energiagondok eny­hítésének egyik lehetősége. Kísérleti jelleggel már több helyütt gyártanak napkol­lektorokat. A Barcsi Építő­ipari Szövetkezeti Vállalat melegvíz-szolgáltatás és fű­tés céljára készít különféle berendezéseket más hazai vállalatok­ bevonásával, a Villamosenergiaipari Kuta­tóintézet pedig a kísérleti gyártás mellett a fejleszté­sekben együttműködik a Budapesti Műszaki Egye­temmel. Biztató eredmények születtek a napenergia me­zőgazdasági célú hasznosítá­sában is, a kísérletek során főként a terményszarításnál és az üvegházak fűtésénél helyettesítik ily módon a ha­gyományos energiaforráso­­­kat. A napenergia szélesebb körű hasznosítása azonban még néhány évet várat ma­gára, a szakemberek szerint 2—3 esztendő szükséges a kísérletek befejezéséhez és a berendezések nagysorozatú gyártásának előkészítéséhez. Nemzeti napok A nemzetközi néptáncfesztiválnak eze­ken az eseményein a külföldi együttesek lépnek fel. Szeged nagy forgalmú utcáin terein messze hangzanak a népek dalai, a járókelők különleges, ősi hangszerekkel ismerkednek, s persze megcsodálják a pompás kosztümökben előadott táncokat. A „nemzeti napok" néven ismertté vált néptáncprogramok kétségtelenül a feszti­válhangulatot erősítik. Kifejezetten azzal a céllal szervezték meg a vendégegyütte­­sek utcai bemutatóit, hogy több alkalom legyen „szót váltani" egymással a tánc, a zene, a népművészet egyértelmű, minden­ki által fölfogható, nemzetközi nyelvén. Hogy nyílt, nyitott legyen a korábban rangos szakmai fórumnak számító amatőr Somogyi Károlyné felvételei fesztivál — minél szélesebb közönség felé. Az európai, s elsősorban a miénkkel szom­szédos országok hagyományvilága meg a magyar népi kultúrkincs között sok az összekötő kapocs: a találkozások, a pár­beszédek mindig közös haszonnal kecseg­tetnek, a megértés, az egyetértés szellemét sugározhatják. A múzeum előtt és az Árpád téren teg­nap, szombaton délután megtartott nem­zeti bemutatók nagyszámú közönség tet­szését nyerték meg. A jugoszláv, a román és a szovjet együttes a múzeumnál aratott sikert, az Árpád téren a lengyel, a fran­cia és az NDK-beli táncosok teremtettek feszti­válhangulatot. Képeinken: francia és jugoszláv táncosok

Next