Délmagyarország, 1983. július (73. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-17 / 168. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Városszépítők szervezkedésé t elsőnek nem hittem el, de a második véleménynél is kételkedtem. Ám a harmadik ismerősöm mondókája után csodálkoztam. Csodálkoztam magán a jelenségen hiszen többen is szóvá tették, hogy az egyik kapu boltozatát nem úgy újították fel, ahogy kellett volna, mert a fal redőzete nem párhuzamos, hanem vízszintes, pedig a párhuzamos ott jobban illene a környezethez. Hevesen biztattak, hegyezzem a ceruzámat, mondjam meg, álljak ki, mert mégiscsak sok, hogy... Nem folytatom, komoly emberek szakítottak időt erre a kérdésre, keresték az illetékeseket, leveleztek a hivatalokkal, telefonoztak jobbra-balra. Végül én is magánnyomozást végeztem és most mellékesen jegyzem meg, hogy az építők nem követtek el főbenjáró bűnt, a racionálisabb műszaki megoldás miatt cselekedtek úgy, ahogy tenni tudtak. Még véletlenül sem írnám le, hogy ezáltal pöttyöt ejtettek Szeged szépségén. Mint bennszülött szegedi honpolgárnak és egyúttal hivatásos véleménymondónak is átmelegítette a szívét ez a gesztus, „kiállás”, mert pici ügyért, de nem piti dologért fáradoztak. Egyszerűen azt szeretnék, hogy tágabb környezetünk, otthonunk folytatása, az utcák, terek meghittek, bensőségesek legyenek. A szebbért, jobbért való hadakozás apró jeleit a városépítés, esztétika egyre szélesebb terepén az utóbbi időben mind sűrűbben tapasztalhattam, feljegyezhettem. Hol egy díszes rács, máskor szép korlát, vagy belső udvar, hol egy lépcsőház, ritka, öntött vasból készült kút.. . helyreállításáért, védelmében írtak levelet, telefonoztak a hatóságoktól kezdve szerkesztőségi postaládánkig. Hiszem és remélem, hogy lélekben, gondolatban sokan felvállalták az ilyen kis ügyeket, de végül is a hasznos észrevételek többsége, a hétköznapok nagy kérdéseket égető kohójában nyomtalanul eltűnt, mint ősszel a Tisza-parti sétányon a hervadt falevél. Egy szervezet hiánya miatt is, de általánosan fogalmazva a dolgok természetrajzából eredően, nem jutott elég figyelem a tudatosan nagybetűvel írva: Apróságokra. Épp ezért most lelkesen üdvözlhetjük azt a kezdeményezést, hogy minden rendű és rangú városépítészeti, történeti... érték felfedezésére, megőrzésére, megóvására hozzuk létre a Szegedi Városszépítő Egyesületet. Nagyon szimpatikus az a program, amit az ötlet körül bábáskodó lelkes közéleti emberek — régész, könyvtáros, építész... — a nemes mozgalom zászlójára hímezni akarnak. A zászlóbontást őszre tervezik, és remélhetőleg hamarosan nagy sereget tudnak majd maguk mögött, így mód lesz arra, hogy felelős egyesület felvállalja a százéves kapukilincs, a díszes kút vagy rács ügyének pátyolgatását is. Nem szólva arról, hogy egy újabb demokratikus fórumot teremtünk a várospolitikának. Mert az egyesület nemcsak kiváncsi, hanem elvárja, hogy minél több szegedi polgár nyilatkozzon a városépítés napi kérdéseiben, mondja el óhaját a város jövőjéről is. Az egyesületnek bizonyára állandó otthona is lesz, ahova mindig és mindenkinek be lehet majd kopogni, ahol az ötleteket, véleményeket, javaslatokat feljegyzik. A népfront támogatásával, módszereinek, társadalmi, tömegszervezeti tapasztalatainak felhasználásával működik majd. Számítanak a legkülönbözőbb szakemberek részvételére, de nem szeretnék, ha csak a városépítési szakértők jönnének el a vitákra, tanácskozásokra, beszélgetésekre. Ebbe az egyesületbe várják a fiatalokat, a középiskolai, egyetemi diákokat ugyanúgy, mint a nyugdíjasokat és azokat is, akik Szegedről elköltöztek, de szívük még visszahúzza őket a Tisza partjára s nem közömbös számukra, mi történik szülővárosukkal. A városkép, a környezet védelme, formálása az aktívabb, nyitottabb várospolitika érdekében tehát mindenkire számítanak. Szeged az országban az első között hoz létre ilyen egyesületet, hiszen eddig körülbelül két tucat hasonló szervezet tevékenykedik. Ismerve a gyors megalakulás miatt fogalmazott rövid, tömör programot, eszembe jut egy nagyon régi vita, amelynek emléke és tanulsága ilyen pillanatban filmszerűen felidéződik bennem. Arról van szó,hogy európai léptékkel mérve Szeged nem nagy város, ám mégis bizonyos kérdéseknél, helyzeteknél milyen nehéz a különböző forrásokból eredő alkotó energiákat egy mederbe terelni. Az okok különbözőek és nem is kell mindjárt a jó szándék, a szorgalom, a tehetség vagy a cselekvő akarat hiányát feltételezni. Csupán az a baj, hogy a jót, a gyorsabb fejlődést kívánók. — bár egy szerelvényen utaznak, — mégis különböző vagonokban. A vonat csattogásától, a kerekek dübörgésétől nem mindig értik egymás szavát, olykor csak integetnek társuknak és a jeleket sem fogják egyformán. így aztán az értelmes párbeszéd, a közösség ügyeit gyorsabban rendező akarat miatt kiváltképp hasznos, ha időnként a vonatjegyek egymás mellé szólnak és az utitársak a különböző vagonokból egybe ülnek. Úgy érzem — hogy az előbbi hasonlattal élve — most a városépítés, városszépítés, környezetvédelem hosszú szerelvényén sikerül olyan nagy vasúti kocsit bérelni, amin ez a tábla áll: Szegedi Városszépítő Egyesület: így biztosabb, kellemesebb, hasznosabb és jobb lesz ez az utazás. Halász Miklós A Gabona után takarmány Pihenő előtt a kombájnosok Azoknak a kombájnosoknak, akik a tikkasztó hőségben még róják a köröket a rozstáblákban, kevéske vigasz, hogy mások már learattak. A termés mentése éppen olyan erősokszorozó küzdelem, mintha a kezdetén lennének e nagy munkának. Az viszont mindnyájunk öröme, hogy Csongrád megyében már csak a szegedi járás gazdságaiban találkozhatunk poroló, hőséggel birkózó aratókkal. A munka neheze most a rozsparcellák borotválóira súlyosodik.Lassabban haladnak a szokásosnál, mert a rozs szára hosszabb, mint a búzáé, több vele a baj. Nemsokára a rozsaralok is indulhatnak pihenőre. Túl vannak a nehezén, learatták a szegedi járásban a 6963 hektáros terület nagyobbik feléről a gabonát. (A téeszekben 5829, a szakszövetkezetekben 1036, az állami gazdaságban 98 hektáron érett kasza alá a rozs az idén.)) A gabonaföldek termésének szemrevételezése után a gazdaságokban megvonható a korai aratás gyorsmérlege. A téesz hombárokban, a fölvásárlók magtáraiban biztos helyen nyugszik a gabona, és ahogy mondani szokták: abból több már úgyse lesz, ezért megnézhető mire is mérték az aratók a hosszú napokat. A röszkei Kossuth Téeszben például elégedettek lehetnek a terméssel. A hatszázötvenhét hektáros búzatáblájuk igen tisztességesen fizetett, a többi gazdaságban mért állagnál jóval többet termett. Az ópusztaszeri Hétvezér Téeszben, akárcsak Röszkén, a laposabb parcellák — más időkben majdnem árvizes területek — teremtek elfogadhatóan. A szárazság, sajnos, sok gazdaság zsebéből vett ki milliókat. Forráskúton, a Haladás Téeszben például 10—15 mázsával lett kevesebb az átlagtermése a búzaföldeknek, mint ,,normális” években. Az aratással nélkülözhetetlenül velejáró munkálatok folyamatosan haladnak. A learatott gabonaföldekről traktorral, teherautóval, lovas kocsival — és még ki tudja mivel — hordják a szalmabálákat a kazlazóknak. Amennyire az időből futja, a gazdaságok ugarolnak. Hántják, forgatják a tarlót. A szövetkezetekben éltek a másodszori földhasznosítás lehetőségével, hogy valamiképp pótolják az aszály okozta kiesést a gabonaföldeken. Úgy tartják: ami másodszorra terem, biztos nyereség. Leginkább jószágoknak való takarmányt vetnek, de emberi étkezésre alkalmas, vagy vetőmagnak szánt burgonyát is termesztenek. A szegedi járásban 2297 hektár földet szánnak másodvetésnek. Ebből már, a nagy szárazság ellenére is, 1500 hektárnyit elvetettek Balástyán, a Rákóczi Téeszben 130 hektáron kölest, 50-en csalamádét vetettek. A deszki Maros Téeszben 125, a mórahalmi Homokkultúra Szakszövetkezetben pedig 250 hektáron főleg kukoricát szórtak a gaboa helyére. Forráskúton a 363 hektár másodvetésnek szánt területet több fajta növénnyel próbálják hasznosítani. Burgonyával, olajretekkel, silpkukoricával. Bakson, a Magyar—Bolgár Báni Ság Téeszben 71 hektár a terv. Kisteleken, a Magyar— Szovjet Barátság Téeszben ennél jóval nagyobb területet szemeltek ki másodvetésre. Nagy reményeket fűznek a júliusban vetett olajretekhez, napraforgóhoz és a többi növényhez. Csengésén, az Aranyhomok Termelőszövetkezetben 100 hektár földön már látszata is mutatkozik a munkának, kel a takarmánynak való. Az aratók túljutottak munkájuk nehezén, behordták a földekről a kenyérnek való gabonát. Most már annak utóérlelése, tisztítása következik. Az idei aratás talán legszebb mozzanata az volt, amikor szövetkezetek gépeikkel segítették egymást. Most is csak,, rövid pihenőre, térnek’ a" klímbájnosok, mert augusztus végén, szeptember elején elkezdődik a ,,munkák munkája” az őszi termények behordása. 73. évfolyam 168. szám 1983. július 17., vasárnap Ára: 1,40 forint Kádár János vezetésével Párt- és kormányküldöttség tammi látogat a Szovjetunióba A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és Minisztertanácsa meghívására Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának vezetésével július 18-án, hétfőn magyar párt- és kormányküldöttség utazik hivatalos, baráti látogatásra a Szovjetunióba. (MTI) A napenergia Megalakult a Nemzetközi Napenergia Társaság magyar tagozata. A tagság révén a magyar szakemberek megismerkedhetnek a napenergia hasznosításában már jelentős eredményeket elért országok tapasztalataival, s a nemzeti tagozatok együttműködésének keretében lehetőség nyílik az információk kölcsönös átadására. A Nemzetközi Napenergia Társaság több mint húsz nemzet szakembereit tömöríti, tagja a többi között Ausztrália, India, Japán, Kanada, az USA s jó néhány európai tőkés ország. A magyar szakembereket is régóta foglalkoztatja a napenergia hasznosítása, mint az energiagondok enyhítésének egyik lehetősége. Kísérleti jelleggel már több helyütt gyártanak napkollektorokat. A Barcsi Építőipari Szövetkezeti Vállalat melegvíz-szolgáltatás és fűtés céljára készít különféle berendezéseket más hazai vállalatok bevonásával, a Villamosenergiaipari Kutatóintézet pedig a kísérleti gyártás mellett a fejlesztésekben együttműködik a Budapesti Műszaki Egyetemmel. Biztató eredmények születtek a napenergia mezőgazdasági célú hasznosításában is, a kísérletek során főként a terményszarításnál és az üvegházak fűtésénél helyettesítik ily módon a hagyományos energiaforrásokat. A napenergia szélesebb körű hasznosítása azonban még néhány évet várat magára, a szakemberek szerint 2—3 esztendő szükséges a kísérletek befejezéséhez és a berendezések nagysorozatú gyártásának előkészítéséhez. Nemzeti napok A nemzetközi néptáncfesztiválnak ezeken az eseményein a külföldi együttesek lépnek fel. Szeged nagy forgalmú utcáin terein messze hangzanak a népek dalai, a járókelők különleges, ősi hangszerekkel ismerkednek, s persze megcsodálják a pompás kosztümökben előadott táncokat. A „nemzeti napok" néven ismertté vált néptáncprogramok kétségtelenül a fesztiválhangulatot erősítik. Kifejezetten azzal a céllal szervezték meg a vendégegyüttesek utcai bemutatóit, hogy több alkalom legyen „szót váltani" egymással a tánc, a zene, a népművészet egyértelmű, mindenki által fölfogható, nemzetközi nyelvén. Hogy nyílt, nyitott legyen a korábban rangos szakmai fórumnak számító amatőr Somogyi Károlyné felvételei fesztivál — minél szélesebb közönség felé. Az európai, s elsősorban a miénkkel szomszédos országok hagyományvilága meg a magyar népi kultúrkincs között sok az összekötő kapocs: a találkozások, a párbeszédek mindig közös haszonnal kecsegtetnek, a megértés, az egyetértés szellemét sugározhatják. A múzeum előtt és az Árpád téren tegnap, szombaton délután megtartott nemzeti bemutatók nagyszámú közönség tetszését nyerték meg. A jugoszláv, a román és a szovjet együttes a múzeumnál aratott sikert, az Árpád téren a lengyel, a francia és az NDK-beli táncosok teremtettek fesztiválhangulatot. Képeinken: francia és jugoszláv táncosok