Délmagyarország, 1983. augusztus (73. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-04 / 183. szám
Csütörtök, 1983. augusztus 4: SZEGEDI ÜNNEPI HETEK A XII. Művelődéselméleti Nyári Egyetem Újszegeden, az MTA Biológiai Központjában. Előadások fél 10-től. Geszler Mária, Szalai László, Zavadzky Éva keramikusok kiállítása mától, a Képcsarnokban. A kiállítást dr. Maszák Istvánné keramikus nyitja meg, délután 5 órakor. I. Országos Táblaképfestészeti Biennále. Kiállítás a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában és az Ifjúsági Házban. A Szegedi Nyomdának, országos versenyen kiváló minősítést nyert kiadványaiból kiállítás a Technika Házában, augusztus 12- ig Váró Márton szobrászművész alkotásai a Móra Ferenc Múzeum Kupolagalériájában, augusztus 20-ig. Schéner Mihály festményei és szobrai Újszegeden, a November 7. Művelődési Házban augusztus 10-ig. Vankóné Dudás Juli népművész kiállítása a Juhász Gyula Művelődési Központban, augusztus 20-ig. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai: Ember és környezete: Hippi-Rónai József alkotásai , Lucs-képgyűjtemény: Hunok, avarok, magyarok: Buday György-szoba, Csongrád megyei parasztbútorok és -viseletek: Csongrád megye gyógyszerészetének múltjából. Szeged múltja, jelene, jövője — várostörténeti kiállítás a várkertben. Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye, Szeged-Tápé, Vártó út 4. A klasszikus kápolói és Második Katalin cárnő rendeletére 1783-ban Pétervárott állandó opera- és balettszínház alakult. Ezt megelőzően már 1738-ban a francia J. B. Landé balettiskolát nyitott a palotában a cári udvari emberek gyermekeinek, s ez alapozta meg az állandó társulat megszületését. A 19. század első felében a balettiskola és a színházi társulat is az egyetemes baletttörténet egyik csúcsteljesítményét produkálta. J. Perrot és A. Saint-Leon nemzetközi hírű balettmesterek után világhírre Petipa működése emelte a pétervári balettműhelyt. Sz. M. Kirovról, a város meggyilkolt párttitkáráról 1935-ben kapta nevét az Állami Lenindíjas Akadémiai Opera- és Balettszínház. Nagyszerű programmal — klasszikus balettek és modern koreográfiák bemutatásával — a közelmúltban ünnepelte a világhírű tar üulat a '210 éves születésnapot. Nemcsak a leningrádi, de a moszkvai közönség előtt is felléptek jubileumi műsorukkal — tíz opera-, tíz balettelőadással, és három koncertprogrammal. Az ünnepségsorozat ráadásaként a magyar—szovjet kulturális munkaterv alapján augusztus 4. és 15. között magyarországi vendégszereplésre érkezett a 200 tagú balettegyüttes 100 művésze. Negyedikétől 7-ig a fővárosban, a budai Parkszínpadon mutatják be válogatott repertoárjukat, melyeket régi és mai balettrészletekből állítottak össze. Az együttes augusztus 12- től 14-ig a Szegedi Szabadtéri Játékok vendége lesz, a Dóm téren az első két este Adam Giselle című táncjátékát mutatják be. 14-én koncertprogrammal szerepelnek. Az együttes irányítói és vezető művészei tegnap, szerdán Budapesten baráti beszélgetésen találkoztak a sajtó képviselőivel. Makszim Eduardovics, a Kirovról elnevezett Leninrenddel kitüntetett Akadémiai Opera- és Balettszínház igazgatója elmondta, hogy a társulatuk 1958-ban már járt Magyarországon, az akkori elképzelések szerint az induló Szegedi Szabadtéri Játékokon is felléptek volna, ám a nyitást egy esztendővel el kellett halasztani, így csak a negyedszázados jubileumon szerepelhetnek a szegedi dóm előtt. Remélik, hogy a Szegeden már oly jó hírnevet szerzett szovjet balettegyüttesek — a moszkvai, a kijevi, a novoszibirszki, a minszki, a permi — után vendégjátékukkal megkoronázhatják az eddigi élményeket. A Kirov Balettegyüttes mindenekelőtt a klasszikus orosz hagyományok leghívebb őrzője és legkövetkezetesebb továbbfejlesztője. Ezt követően bemutatta az együttes néhány tagját. Ott volt a találkozón Irina Kolpakova, a világ egyik legkiválóbb primabalerinája, aki — a balettművészek közül másodikként — nemrégiben vehette át a Szocialista Munka Hőse kitüntetést; Gabriella Komievá, Galina Mezenceva és Szergej Berezsnoj, valahányan sok kitüntetés birtokosai. Részt vett a megbeszélésen a társulat karmestere, Viktor Fedotov, akinek Szegeden lesz alkalma a helyi zenekarral pódiumra lépni — a pesti előadásokon magnóról szól a zene, mert a budai Parkszínpadnak nincs zenekari árka. Az együttes vezető koreográfusa és balettigazgatója, Oleg Mihajlovics Vinogradov már külsejében is művészember benyomását keltette vörös kockás zakójában, fehér cipőjében, hatalmas napszemüveg mögé rejtett arcával. Nemrégiben mutatták be legfrissebb művét, melynek koreográfiáját Gogol Revizor című művére készített egy fiatal moszkvai zeneszerző frissen komponált muzsikájára. Mint elmondta, sajnálja, hogy nem hozhatták el a magyar közönség elé „legkisebb gyermekét”, de hát a Revizor tipikusan kőszínházi produkció. • Vinogradovval egyébként találkozhatnak majd a balettrajongók: az Operaház felkérésére ősszel színpadra állítja a Hamupipőkét, 1964-ben készített koreográfiáját. A mű születésekor a novoszibirszki balettegyüttes fiatal táncosa volt, s a Hamupipőke volt első koreográfiai próbálkozása. „Az eltelt két évtized alatt sokízt tanultam tapasztaltam — így minden bizonnyal a budapesti előadás új lesz.” A balettigazgató szerint a leningrádi Kirov társulat elsődleges célja a klasszikus örökség ápolása, az elfelejtett munkák értékeinek fölfedezése és felújítása, de emellett , mint mondotta, az előrelééshez szükség van az úttörő jelentőségű, modern törekvések és kísérletek térnyerésére is. Úgy tartja, hogy balettegyüttese „élő-eleven, fejlődő múzeum”, mely magába foglalja a megőrzés és megújítás kettős feladatát. A klasszikus örökség — Petipa, TaglMWi" An Folkhl 'műveinek — ébrentartása mellett új, mai koreográfusok munkái is színpadra kerülnek. Két nevet említett, az egyik Bejart, akinek Bhakti című művét Párizsban is bemutatták, maga a szerző elismeréssel gratulált a szovjet művészeknek. Társulatuk fiatal koreográfusa, Dmitrij Brjancev Bartók Béla zenéjére készített tánckompozíciót Sámán címmel. A leningrádi balettművészek évadonként 16—13 darabot tartanak műsoron, havonta mintegy tizenötször lépnek fel. Műsorukon egész estét betöltő táncjátékok mellett vannak koncertjellegű összeállítások is. A magyarországi vendégszereplésről elmondta, hogy alkalmazkodniuk kellett a felajánlott, nem éppen rózsás körülményekhez. Különösen a budapesti fellépések okoznak gondot. Nincs lehetőség az óriási díszletek beépítésére, a hatalmas tánckar mozgatására. Meg is jegyezte, hogy Budapesten ,,meztelenek leszünk” ám a legfontosabbat, a táncosok művészi felkészültségét, a koreográfiák szépségét minden bizonnyal élvezheti az itteni közönség. De Szegeden! Reméljük ott minden összejön! T. L. Új határátkelő épül Vámosszabadnál Új határátkelő épül Győr közelében Vámosszabadinál a magyar—csehszlovák határon; a munkák a befejező szakaszba érkeztek. A tájba jól illő épületegységet a Duna töltésének közelében építtették fel; félezer négyzetméter alapterületű, tágas utastérhez mindkét oldalon ötszáz-ötszáz négyzetméter fedett térség tartozik, ahol a személygépkocsikat fogadják. Ezek mellett — mindkét oldalon — külön sávban közlekedhetnek a kamionok és az autóbuszok. Az új átkelőhely — ahol együtt dolgozik majd a magyar és a csehszlovák vám-, valamint az útlevélkezelő szolgálat — büfével, pénzváltóhellyel is várja az utasokat. Körzetében korszerűsítik az úthálózatot, megnyitására a tervek szerint novemberben kerül sor. (MTI) Népszokások Vankóné Dudás Juli galgamacsai népművész festményeiből, hímzéseiből, viseletes babáiból, tányérjaiból látható kiállítás a Juhász Gyula Művelődési Központban. A Nógrád megyei parasztszokásokat végigélt és azokat megjelenítő festőasszony már gyermekkorában eljegyezte magát a népművészettel. Munkái eljutottak a világ sok országába, 1953-ban dajkarímes könyvet írt Csicsija babája címmel, faliképei a balatonfüredi Marina-szállóban éppúgy megtalálhatók, mint a tokiói magyar étteremben. 5 Dolgos fiatalok Kisteleken A KISZ helyi bizottságai, a járásiak, a városiak, a megyeiek, de a központi bizottsága is alkalmat ad arra, hogy a falvak, városok, megyék fiataljai időközönként beszámoljanak életkörülményeikről, munkájukról, a munkavállalás lehetőségeiről, közösségi életük alakulásáról. Természetesen a diákok is szót kapnak, nemrégiben például a szegedi tanárképző és az élelmiszeripari főiskola KISZ-bizottsága kapta meg e jogot a KISZ Csongrád megyei bizottságától. Tegnap, szerdán, a KISZ szegedi járási bizottsága Kisteleken tartotta soros ülését. Nagy Miklós KISZ-titkárnak a község fiataljairól szóló írásos és szóbeli tájékoztatóját vitatták meg. A titkár beszámolójában különös hangsúlyt kapott a munkásifjúság körében végzett KISZ-munka, egyrészt, mert a központi bizottság külön határozatot hozott e feladatokról, másrészt, mert e határozat végrehajtása különösen fontos Kisteleken: az ott élő ifjúkommunistáknak fele munkás. E közel 300 fiatalról elmondható, nemcsak a gazdasági munkában jeleskednek, kiveszik részüket a társadalmi akciókból is. Sok fiatal erejét és szabad idejét a magánlakás-építés emészti föl, emiatt politikai aktivitásuk csökken vagy teljesen megszűnik. Pedig a nagyközségi tanács ifjúságpolitikájára nem lehet panaszuk. Az elmúlt években az átadott állami lakások felét közöttük osztották szét Minden érthető egyéni gond, probléma ellenére a községi KISZ-bizottság szeretné, ha a munkásfiatalok mégsem maradnának távol az ifjúsági kluboktól, a közös sportrendezvényektől, s azt, hogy tevékenyen vegyenek részt a KISZ-ben. Balogh Ferenc, a bizottság munkatársa jelentést készített A fiatal értelmiség szerepe, feladatai a szegedi járási ifjúsági szervezetekben címmel, amelyet a testület vita után elfogadott. Georgia barátai Színes, szinkronizált amerikai film. Irta: Steven Tesich. Fényképezte: Ghislain Cloquet. Zene: Elisabeth Swados. Rendezte: Arthur Penn. Főbb szereplők: Craig Watson, Jodi Thelen, Jim Metzler, Michael Huddleston, Reed Birney. A közismert tényt, miszerint nagy az isten állatkertje, rájöttem, át kell tudni élni. Mint a fagy és bölcs eletigazságokat általában. Nem eléri csupán hangoztatni, hogy például a hülyeség a legjobb narkózis, tekintve, hogy halálig tart — míg csak életközeliben a dologgal nem találkozunk, a kijelentés üres szó marad. Fenti példabeszédet becsületszavamra nem a fölháborodás sugallja. Inkább mindezek egyértelmű képi illusztrációja. A Georgia barátai című, közel kétórás produkción fölháborodni amúgy sem lehet, hiszen az a műalkotás, amely efféle indulatokat képes kiváltani, ha rossz is, némi erővel kell hogy rendelkezzék. Ám itt csak sóhajtozni, majd előbb kínosan, később már fölszabadultam ha úgy tetszik, amúgy kamaszosan harsogva nevetni lehet. No nem a film humorán. Ilyen nincs. Igaz, ezenkívül van szinte minden, ami a tökély legmagasabb fokán példázza a rossz filmek teljes eszköztárát. Oly rikító módszerekkel — például pozitívnak szánt, valójában már-már a komikumig visszatetsző szerelemábrázolástól egészen infantilis filozofálgatásig —, hogy a közröhej, tisztesség ne essék szólván, legalábbis indokolt. Georgiára, a főhősnőre két dolog jellemző. Az egyik, hogy egyszerre három fiú szerelmes belé, kik természetesen testi-lelki jó barátok. (Ö, mily megható és mily életszerű, ugye?) A másik: ennél ellenszenvesebben hőbörödött, magával mit kezdeni nem tudó, ostoba, hisztérikus, gyermeteg libát még az imponáló területtel rendelkező Egyesült Államokban is nehéz kitalálni. A három boldogtalan amorózó közül főhőssé a teljesen rejtélyes okokból jugoszláv származásúnak ábrázolt, bizonyos Danilo Prozor válik, hogy — a teljes 1960-as évtizedet felölelve — befussa dicső pályáját Georgia, barátai, továbbá a mind szövevényesebb és isten-állatkert példázatokkal bővülő történések társaságában. Így és ennyire van aztán itt minden: acélgyár és főiskola, Vietnamba vonuló katona és béketüntetés, nyomor és a gazdagság ígérete. Utóbbit egy nem tudni mitől gazdag és leánygyermekével feltehetően természetellenes kapcsolatot fenntartó apósjelölt képviseli, ki az impozáns esküvői garden partyn higgadtan lelövi leányát, súlyosan megsebesíti, ezek szerint nem túlzottan kedveli vőjét, majd fölöttébb logikusan öngyilkos lesz. Aki azt hinné, ezzel vége is mindennek, nagyot téved. S aki netán nem értené, miért fogalmaz e sorok írója oly gyakran úgy, hogy „talán”, „feltehetően”, „nem tudni” — kérem, higgye el, tényleg nem tudom. Az egyes szereplők cselekedeteinek mozgatórugóival kapcsolatos esztétikai törvényekről ugyanis a különben jónevű rendező, Arthur Penn, mintha soha életében nem hallott volna. Idegesítően sok ostobaság, rendkívül antipatikus, ki új film módolt helyzetek és figurák szívünkbe lopási kísérlettel, s mindezek fölött egy semmire sem jó, mondandójában tehát igen zagyva és felszínes fércmű — íme a summázat. Nem tudni, hány dollárért (lehet, hogy csak kétszámjegyűért) vághatták e darabot film átvevőink után, de azért igyekszünk megérteni őket. Valami érdekelhette mindnyájukat. Georgiát viszont már valójában a kezdet kezdetén csak egyvalami érdekli, szintén teljesen értelmetlen Isidora Duncan (egykori táncosnő) imádata közben; az. Hát hiányzik, istenem. Úgy fölajánlkozik előbb mind a három srácnak, később csak Prozornak, mint annak a rendje. Hogy Amerika nem fenékig tejföl, eddig is tudtuk, de ha még ekkora balfácánokat is nevel fiaiból, akkor valóban a Nagy Sátán lehet, amelyik nem lesz sokáig nagyhatalom. Később Georgiának ugyan gyereke lesz az egyik delikvenstől, egy Danilo által pótcselekvésként kilesett tengerparti nász gyümölcseként, ám a hölgy — három a chicagói igazság — elveteti magát a harmadik, teljesen bamba, teljesen kövér és (ugyan miért?) zsidónak kikiáltott fiúval. Eközben az 1969-es amerikai Holdra szállás is megfelelő filozofikus dicsfényt kap. Georgia meg, vagy tíz év után Danilótól azt, amit szűzen még nem. (Pedig hogy szerette volna!) Egyiküknek se volt jó a dolog, kiderül egy nagy és ocsmány veszekedés végén. (Így szokott ez lenni .. .) Ám, ha filmátvevőink e beteljesülésre vártak, fölmenthetjük őket. Végtére is csak érdekes, kinek lesz jó. Az viszont biztos, kinek a legrosszabb. Nekünk, akik az egészet nézzük. Domonkos László Textilmvészeti biennále Augusztus 12-én nyílik Szombathelyen, a Savaria Múzeumban a hatodik ipari textilművészeti biennále, amelyen ezúttal huszonnyolc textilgyár, szövetkezet hetven textiltervező művészének alkotását mutatják be. A legutóbbi seregszemle díjnyertesei most Kőszegen, az Öregtoronyban mutatkoznak be az augusztus 13-án nyíló kiállításon: ezúttal legújabb munkáival lép közönség elé Straub Edit és Balázs Kálmán, az előbbi művész a Hazai Fésűsfonó, az utóbbi a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár textiltervezője. Ugyancsak Kőszegen, a tábornokházban nyitják meg Rózsa Anna ipari textiltervező emlékkiállítását is: az alkotó ipari textilművészetünk fejlődését jól tükröző életművének jelentős részét a Savaria Múzeumnak adományozta. (MTI)