Délmagyarország, 1983. augusztus (73. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-25 / 200. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! /íStv? Tervek, viták, kacskaringók Csak jövőre lesz kész a Makkosházi körút Hogy szalad az idő! Alig győztem kikeresni „összes műveimnek’’ a Délmagyar­ból kivágott gyűjteményéből azt a lapot, melyen a kere­sett cikk a „Milyen lesz az Északi körút'­­” címet viseli. 1980. szeptember 14-én, csak­nem három évvel ezelőtt volt szerencsém ugyanis elmesél­ni az olvasónak, hogy az ak­kor már épülő harmadik körút hogy is néz majd ki, ha teljes hosszában elkészül a Kossuth Lajos és a József Attila sugárút között. Ezért mondom hát hogy szalad az idő, meg azért is, mert egy éve, a városi tanács vb-ülé­­séről tudósító cikkünk arról számolt be: gyorsítják a har­madik körút építését. Hogy e szándék valahol megbi­csaklott, azt különösebben nem kell bizonyítani. Lát­hatja, aki arrafelé jár: az Agyagos utca és a József Attila sugárút között híre­­hamva sincs az építésnek. Az 1982. augusztus 26-i vb- ülésről szóló tudósításunk utolsó mondatát kell tekin­tenünk starthelynek, ha az azóta történtek fölvázolása a szándékunk. Tehát: „a má­sodik ütem, az Agyagos utca és a József Attila sugárút közti szakasz kivitelezési tervei most készülnek. Ez­zel közvetlen kapcsolat épül­het ki a Kossuth Lajos su­gárút és a József Attila su­gárút között, már 1983-ban”. A határidőnek kinevezett évből már csak négy hónap van hátra, nem kétséges te­hát, hogy az idén már biz­tosan nem lesz közvetlen, a Belvárost kikerülő kapcsolat az E5-ös és a 47-es út között. A történeti hűség tán meg­kívánná annak részletezését, hogy a tavaly pénzügyi át­csoportosítással is megtámo­gatott „gyorsítási szándék” miért nem érvényesülhetett a gyakorlatban Kérem azon­ban az olvasót, hogy vegye le válláráról ezt az erőmet meghaladó terhet. Az érde­keltek iratkötegeiből, az egyeztető tárgyalások jegy­zőkönyveiből úgyis csak a lényeg a fontos: szakmai vi­ta volt a késlekedés oka. A tárgy pedig: milyen legyen a forgalmi rend, s annak meg­felelően három- vagy négy­fázisú jelzőlámpa-rendszer vezérelje-e a József Attila sugárút—Makkosházi körút kereszteződését. A négyfázi­sú berendezés mind a négy irányból, minden irányba engedné a járműveket (jobb­ra kis, balra nagy ívben, s egyenesen is), azon az áron, hogy a periódusidők megkö­zelítenék a két percet. (Vagy­is, aki lemaradna a zöld jelzésről, vagy 120 másod­perc múlva kapna ismét sza­bad utat.) Három fázis ese­tén — a kanyarodási lehető­ségek megnyirbálásával — 70—80 másodpercre szorítha­tó le a várakozási idő. A vi­ta kimenetelétől függött a kiviteli tervkészítés, a pénz­ügyi ütemezés, az építésre vállalkozók versenyeztetése, hogy csak a legfontosabba­kat említsük. No, és hol tartunk most, vége-e a huzavonának? Alig­hanem alkalmas időben kér­tünk választ Hévízi Miklós­tól, a városi tanács vb terv­osztályának helyettes veze­tőjétől, hiszen a vita lezá­rultáról, a kiviteli tervek el­készültéről számolhatunk be. Meg arról, hogy a tanács rendelkezésére álló anyagi fedezetet „megtámogatta” a maga forintjaival a Szegedi Közúti Igazgatóság is — je­lezvén az immár teljes szak­mai egyetértést abban a kér­désben, ami a vita alapja volt. A kompromisszumos meg­oldást rajzunkon mutatjuk be az olvasóknak, azt téve hozzá szavakkal, amit „nem enged meg” a város közle­kedési hálózatában fontos szerepet játszó kereszteződés lámparendszere. Vásárhely felől jövet nem lehet a Bu­dapesti körútra, a Belváros­ból jövet a Makkosházi kör­útra, onnan pedig kis ívben a József Attila s­ugár­útra ka­nyarodni. E veszteségeket persze lehet pótolni: a Tar­ján széle—Szamos utca, il­letve a Gyevi utca—Agyagos utca felé haladva. (A kacs­karingók kárpótlására a Jó­zsef Attila sugárút és a Tar­ján széle, Gyevi utca keresz­teződésébe is lámpát telepí­tenek, s ezt összehangolják majd az új kereszteződés jelzőberendezésével.) Ám, hogy azokat az autósokat mivel kárpótolják majd, akik az eddig gyér forgalmú ut­cákban hagyhatták járművü­ket, de az útépítés befejez­tével erre nem lesz módjuk, az bizony egyelőre kérdéses. Nyilvánvaló: másutt, de le­hetőleg a közelben kell majd új várakozóhelyeket kialakí­tani számukra. (Vajon az új parkolók árát az eredeti el­képzelések szerinti útépítés költségeihez hozzátéve, nem járt volna-e jobban minden­ki ? Nem kellene akkor a már kialakult szokásokon változtatni, négy, viszonylag csöndes utcába lármás for­galmat terelni — de hát ezek persze csupán a laiku­sok szemszögéből látható el­lenérvek !. . .) Most már akár indulhatna is az építkezés. A Makkos­házi körút még hiányzó sza­kaszának kivitelezésére a ta­nács tervosztálya versenytár­gyalást írt ki — a DÉLÉP, a KÉV és a KEVIÉP közül az a cég kapja a megbízást, amely a legkedvezőbb aján­latot teszi. A versenytárgya­lás alapja 20 millió forint, s 1983 év végi kezdéssel 1984 harmadik negyedéve a befe­jezési határidő. Mivel szep­tember 6-ig lehet a pályáza­tokat benyújtani, csak az­után adhatunk hírt arról, melyik vállalat lesz a fele­lőse a Makkosházi (és nem mint rajzunkon: Makkoshá­za) körút elkészültének. Pálfy Katalin A kanyarodási lehetőségek csökkentésével a kereszteződés átbocsátó képessége rívelhe­tő, a járműveknek kevesebbet kell várniuk a szabad jelzésre Megkezdődött az alm­aexport Megkezdődött az almaex­port. A Hungarofruct közve­títésével az első nyolcvan vagon a hét elején útnak in­dult a tuzséri „almapálya­udvarról” a szabolcsi kertek termésével a Szovjetunióba. A Hungarofruct nagy gon­dot fordít a kivitelében leg­nagyobb arányt képviselő al­ma kiváló minőségének biz­tosítására. Mezőgazdasági partnereivel jó előre egyez­tette a szedási, szállítási ütemtervet, ellenőrizte a vá­logatást, a rakodás technikai berendezéseit, hogy minél zökkenőmentesebb legyen a nagy tömegű áru kivitele. Az üzemekben is pontos ütemterv szerint szedik a gyümölcsöt, hogy az érett termés időben kerüljön a ládába. A golden és a húsvéti roz­maring érett meg elsőként, néhány gazdaságban már a jonatánt is szedik. A kivitel fokozatosan nő, szeptember közepén a tervek szerint na­ponta 400—450 vagont tölte­nek meg külföldre kerülő almával. (MTI) 73. évfolyam 200. szá 1983. augusztus 25., csütörtök Ára: 1,40 forint ­Mű kiállítás nyílik Szegeden Utazás a Szovjetunióba Dr. Komócsin Mihály fogadta a szovjet vendégeket Szerdán megyénkbe érke­zett Grigorij Mihajlovics Adijanc, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa mellett műkö­dő Idegenforgalmi Főhivatal magyarországi képviselője, Vlagyimir Ivanovics Medve­­ gyev, az Aeroflot magyar­­országi vezérképviseletének helyettes vezetője és Jurij Perov, az Intourist moszk­vai magyar osztályának ve­zetője. Délután a Csongrád me­gyei pártbizottságon dr. Komócsin Mihály, az MSZMP KB tagja, a me­gyei pártbizottság első tit­kára fogadta a szovjet ven­da délelőtt 10 órakor Sze­geden „Utazás a Szovjet­unióba” címmel kiállítás nyílik az Aeroflot, a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza, az Intourist, a Volán 10. szá­mú Vállalata és a Volán­­tourist közös rendezésében. A kiállítást az MTESZ hí­dégeket, A szívélyes légkö­ gyó utcai székházában Gri­­rű megbeszélésen szó esett gorij Mihajlovics Adijanc Csongrád és a szovjetunió­ nyitja meg.­beli Odessza megyék test­véri kapcsolatainak fejlő­déséről, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyénkbe­­li munkájának gazdagodá­sáról. A megyei pártbizott­ság­­ első titkára ismertette a vendégekkel, megyénk­­ gaz­dasági, politikai és kulturá­lis életének főbb jellemzőit is. Bővítették a teleHszpontot Megváltozott hívószámok! Az évekkel ezelőtt min­denki megkönnyebbülésér­e üzembe helyezett szegedi­ te­lefonközpont — a tervszerű hálózatfejlesztésnek köszön­hetően — kezdte „önmagát kinőni” az utóbbi időben. A központba kapcsolt telefo­nok nagy száma és az azok­ról leadott hívások eseten­ként, a napi csúcsban, túl­zott mértékű terhelést je­lentettek a központnak. Ez az időszakos túlterheltség gyakran eredményezte, hogy egyes számmezők (ezt az első két számjegy jelen­ti) hívásakor foglaltat jelzett a készülék, más esetekben nem adta mindjárt a szoká­sos városi tárcsahangot. Mi­után ennek a „forgalmi du­gónak” műszaki okai vol­tak, a Szegedi Postaigazga­tóság szakemberei tavaly megkezdték a központ teher­mentesítését.­­ Mint Vojnár László igaz­gatóhelyettes elmondta, a közelmúltban három, egyen­ként ezer hívás lebonyolí­tására alkalmas új egységet építettek be a szegedi köz­pontba, s ezzel lehetővé vált, hogy a város több, nagy forgalmú intézményé­nek telefon-főáramköreit az új egységekre kapcsolják rá. Az új egységek belépése egyben új számmező meg­jelenésével is jár. A be­kapcsolt új számmezők a 21-es, 22-es és 23-as, és ennek megfelelően a most megkezdett számváltoztatá­si rendszer háromlépcsős lesz. Augusztus 27-én tíz sze­gedi közület száma változik meg, a második ütemben, november 26-tól kap új számot tizenkét közintéz­mény, s az év végén december 17-től változtat­ják meg még 11 újabb al­központ számát. Szombattól Szegeden a következő közületi előfize­tők száma változik meg (itt már csak az új számot közöljük): Dél-magyaror­szági Áramszolgáltató Vál­lalat szegedi üzemigazgató­sága (Kossuth Lajos sugár­út 68.) 22-844. DÉLÉP (Bocs­kai utca 10—14.) 23-122 és 22-133. József Attila Tudo­mányegyetem bölcsészettu­dományi kar, dékáni hiva­tal, köz­ponti tanszékek (Tán­csics M. utca 2.) 21-111. kibernetikai központ (Ár­pád tér 2.) 21-022. oktatási épület (Petőfi Sándor su­gárút 30.) 21-611. A klini­kák ú­j száma: bőrgyógyá­szati klinika (Korányi fa­sor 8.) 21-011, fül-orr-gége klinika (Lenin körút 111.) 21-122, a II-es kórház (Tol­­buhin sugárút 57.) 21-222, az Orvostudományi Egyetem oktatási épülete (Dóm tér 13.) 22-211. A városi tanács (Széchenyi tér 9—ll.1­23-111. A kibővített telefonköz­­pont lényegében már egy»­szerre is alkalmas a szám» változtatással járó átkap­­csolásra, ám ez nem csak ezen m­­úlik. A több hóna­pos előkészítés során az ér­dekelt cégek közül többen kérték a számváltozás át­ütemezését, ugyanis megle­hetős szervezési terhet je­lent a kiterjedt kapcsola­tokkal rendelkező előfize­tőiknek valamennyi part­nerüket értesíteni a terve­zett változásról. Aki az új telefonszámot nem tudja, s a régit hívja, azt három hétig egy új, a Posta Kísérleti Intézet szak­emberei által kifejlesztett új automata berendezés tá­jékoztatja a megváltozott telefonszámról. Képviselők megbeszélése A fokozatosan kialakult egészségügyi integráció ma már biztos alapja a prog­resszív betegellátásnak. Haj­­dú-Bihar megye és Debrecen város egészségügyi vezetői szerdán az országgyűlés szo­ciális és egészségügyi bizott­ságának is beszámoltak az ezzel kapcsolatos helyi ered­ményekről, feladatokról és gondokról. A testület helyszíni ülése elé terjesztett beszámoló ki­emelte: a megyében és a városban átlagosnak mond­ható az alapellátás, a böl­csődei, a csecsemő- és gyer­mekotthoni ellátottság. A la­kosság fekvőbeteg-gyógyin­tézeti ellátásához csaknem 4 ezer ágy, a járóbeteg-szak­­­ellátáshoz pedig négy intézet áll rendelkezésre. A fő tö­rekvés az, hogy a beteg min­dig megfelelő időben juthas­son hozzá a számára szüksé­ges, állapotának megfelelő és szakmailag indokolt korszerű gyógyító-megelőző ellátás­hoz. A beszámolót követő vi­tákban részt vett képviselők főként a gyógyító munkát megnehezítő gondokkal, az egységes szemlélet további erősítésének akadályaival foglalkoztak. Dr. Petri Gábor profes­­­szor, Csongrád megyei kép­viselő a szükséglet és a ren­delkezésre álló kapacitás összhangjának megteremté­séről beszélt. Hangoztatta: szükség van új intézkedé­sekre, különféle szervezeti intézkedésekre is, de látni kell, hogy csak a meglevő anyag átrendezésével nem mindenütt lehet elérni a kí­vánatos változást. Korszerű berendezésekre, jó műsze­rekre — mondotta a továb­biakban — a falusi és kör­zeti orvosoknak is nagy szüksége van. Ezekkel több vizsgálatot tudnak­ maguk is elvégezni, s így kevesebb beteget küldenek szakrende­lésre. Illés Béla, az egészségügyi minisztérium főosztályveze­­tője a képviselők kérdésére válaszolva elmondotta, hogy a munkaidő-csökkentés, a műszakpótlék bevezetése saj­nos­ nem tette sokkal von­zóbbá a kórházi illetve a klinikai ápolónői állásokat. (MTI)

Next