Délmagyarország, 1983. augusztus (73. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-13 / 191. szám
4 SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Adam: Giselle. A leningrádi Kirov balett vendégjátéka a dómszínpadon. Előadás este fél 9-től. Szőke Tisza nemzetközi táncverseny az újszegedi Sportcsarnokban, este 7 órától. „Tudománnyal a népért”, az akvarista szakkör jubileumi kiállítása a SZOTE Dóm téri Oktatási Intézetében, augusztus 21-ig. I. Országos Táblakép-festészeti Biennále. Kiállítás a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában, és az Ifjúsági Házban. Féner Tamás Balázs Bála-díjas fotóművész és Kürti Mihály fotókiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban, szeptember 4-in. Váró Márton szobrászművész alkotásai a Móra Ferenc Múzeum Kupolagalériájában, augusztus 20-ig Vankóné Dudás Juli népművész kiállítása a Juhász Gyula Művelődési Központban, augusztus 20-ig. Szeged múltja, jelene, jövője — várostörténeti kiállítás a várkertben. Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye, Szeged-Tápé, Vártó út 4. Tehetség, szorgalom, azonosulás Kettős portré a Royalban Kezdjük a bemutatkozással, s ez hadd legyen az újságíró tiszte, mert a balettművészek oly szerények, hogy nehezen állnak kötélnek. Irina Kolpakova, a Szovjetunió állami díjával kitüntetett népművész, Galina Uljanova után a második — s első aktív! — balettos, aki a közelmúltban megkapta a Szocialista Munka Hőse kitüntető címet. Partnere, akivel ma, szombaton este a Gisella főszerepében lép föl. Szergej Berezsnoj, az OSZSZK népművésze, kiváló szólótáncos Úgy terveztem párhuzamos interjút készítek, azaz azonos kérdéseket teszek föl a balettpárosnak. Íme, a beszélgetés így zajlott. — Visszaemlékezéseik szerint mikorra tehető a tánc iránti vonzódásuk, mikor kötöttek örök hűséget a balettel? Irina Kolpakova: Kisgyermek korban. Akkor, amikor a lányok mind arról álmodoznak, hogy színésznők vagy táncosnők lesznek. Van akinek az álma valóra válik, van, aki elhessegeti azokat, mások új vonzódások körébe kerülnek. Szóval, én világéletemben baletttáncos szerettem volna lenni, az élet különös kegye folytán — no és rengeteg tanulás, keserves küzdelem árán — talán az lehetek. Szergej Berezsnoj: a fiúk között kisebb a tánc iránti vonzódás, sőt, mondhatom, nem is mindig sikk gyermekkorban táncosnak készülni. Én mégsem bántam meg. Mert aki vállalja ennek a pályának minden nehézségét, kemény küzdelmét, az végül is megtalálja örömét különleges szépségét. — Úgy gondolom, kiváló iskolában, kiemelkedő tehetséggel a balettművészetnek el lehet sajátítani épp nagyon magas művészi színvonalát. Vajon mi az a varázs, az a plusz, ami mégis kiemeli a legjobbakat a jók közül? I. K.: Mint minden más művészet műveléséhez, a baletthez is tehetség szorgalom, azonosulási képesség, belső tartalom szükséges. Semmi sajátos adottságra nincs szükség, harmóniát kell teremteni a tehetség, a fej, a láb és a szív között. Sz. B.: Azért tanulni rengeget tanulni mégiscsak eleve érthetetlen. — Mióta táncolnak együtt, milyen partnernek ismerték meg egymást? I. K.: Hat esztendeje táncolunk együtt a legkülönbözőbb balettekben. Szergej kiváló partner, nélküle egyszerűen nem tudnék táncolni — s kacag önfeledten, felhőtlenül. Sz. B.: Hallotta, mit mondott, ezután próbálták meg másképp nyilatkozni? — Melyek voltak legemlékezetesebb szerepeik? I. K.: Nem azért mert Szegeden ezzel a darabbal vendégszerepelünk de a Giselle pályám egyik legszebb munkája- Ezenkívül nagyon szerettem a Rómeó és Júliát, a Kővirágot, a Csipkerózsikat, a Hattyúk tavát. Sz. B.: Hadd tegyem ehhez hozzá a Rajmondát, a Chopeniánát és sok más közös munkát. *..... — Igen magas kitüntetések birtokosai Irina a társulat 200 éves jubileuma alkalmával vehette át a legmagasabb kitüntetést, a Szocialista Munka Hőse címet, amelyet mindeddig előtte egyetlen balettos kapott meg. Szergej az OSZSZK kiváló művésze. I. K.: Sokat dolgozom, fanatikus embernek tartom magam. Mindig azon igyekeztem, hogy ez a rövid időhöz kötött művészpálya minél teljesebben, minél gazdagabban, képességeim szerint minél magasabb szinten valósuljon meg. Boldog vagyok, hogy nemcsak a közönség és a szakma, de a vezetés figyelme is ráirányult a munkámra — a mi kis kollektívánkra. A szeretet és a figyelem megnyilvánulásának érzem ezt a magas kitüntetést, de őszintén mondhatom, életemben nem történt semmi változás. Ugyanúgy élek és dolgozom mint annak előtte, számomra minden fellépés azonos feladat, legyen az bármilyen mű és bárhol a világban, Leningrádban, Tokióban vagy Szegeden. Sz. B.: Nem könnyű munka a mienk, a színpad művésze a közönség mérlegén méretik meg. S ez nagyszerű dolog. Ha az embert szereti a néző, akkor már érdemes élni. — A leningrádi Kirov Opera- és Balettszínház arról világhíre, hogy leghívebben őrzi és ápolja a klasszikus hagyományokat, de ugyanakkor úttörő jelentőségű feladatot is vállal a modern balett színpadra állítása és népszerűsítése érdekében. Önök milyen feladatot vállalnak ebben a rendkívül izgalmas, kétpólusú munkában? 1. K.: Balett-társulatunk elsődleges művészi feladata valóban a klasszikus orosz örökség leghűségesebb ápolása, az értékek megőrzése, s az ezeken kisarjadó új törekvések serkentése. Minden alkalmat megragadunk, hogy ezt a mi általunk szeretett és fontosnak ítélt hagyományt minél szélesebb közönségrétegekkel megismertessük hazánkban és külföldön egyaránt. Nem véletlenül lehetett balettegyüttesünknek hatalmas közönségsikere Párizsban és Tokióban, az Egyesül Államokban és Afrika országaiban. A klasszikus koreográfiák, a régi balettremekek mellett természetesen társulatunk nem zárkózik el a kísérletezéstől, az új törekvések felkarolásától sem lejárt koreográfiáját például éppen párizsi közönség előtt vittük zajos sikerre. Sz. B.: Egyszóval hagyomány és korszerűség egyaránt jellemzi munkánkat. — Úgy tűnik, Irina beszédesebb, mint Szergej. Minden interjúnál ez a gyakorlat? I. K.: Szergej mindenben egyetért velem. Azért hallgat, mert véleménye egyezik. Csak akkor szól, ha más a meggyőződése. Erre persze még alig volt példa. S addig, amíg csöndes, nyugi van. Sz. B.: A színpadon mindig egyetértünk! — s nevetnek a szegedi Royal Szálló napsütötte habjának pálmája alatt. Tandi Lajos Szombat, 1983. augusztus 13. Leningrádi balettművészek köszöntéset Fogadás a városi tanácsházán Tegnap, pénteken délelőtt a szegedi városi tanácson köszöntötték a Leninrenddel és az Októberi Forradalom Érdemrenddel kiüntetett Leningrádi Állami Akadémiai Kirov Opera- és Balettszínház Szegedre érkezett művészeinek vezetőit. A baráti beszélgetésen a leningrádi balettművészek képviseletében megjelent Makszim Eduardovics Krasztyin, a színház igazgatója. Oleg Vinogradov főbalettmester, Viktor Fedotov karnagy, Igor Ivanov fődíszlettervező. Irina Kolpakova primabaerina és Szergej Berezsnoj szólótáncos. A leningrádi művészeket Papp Gyula, a városi tanács elnöke köszöntötte. Ott volt a találkozón dr. Komócsin Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára. Török József, az MSZMP Szeged városi bizottságának első titkára. Szabó Sándor, a megyei tanács elnöke. Papp Gyula köszöntőjében hangsúlyozta, hogy nagy várakozással tekintenek a világhírű Kirov Balett vendégszereplése elé. A baráti beszélgetés során szó esett a szabadtéri fél évszázados történetéről és arról a kultúrpolitikai misszióról, amelyet a Szegedi Ünnepi Hetek negyedszázada betölt. Elhangzott, hogy a szovjet művészek — mindenekelőtt a balett, a folklór és az opera világhírű képviselői — rendszeresen fölléptek a dóm előtti színpadon és híveket szereztek ezeknek az internacionális műfajoknak. Adam Giselle című, romantikus ihletésű, fantasztikus kadettje először kerül erre a színpadra, ez csak fokozza a várakozásokat. Külön öröm, hogy Igor Ivanov eredeti díszleteiben szegedi zenekarral — élén Fedotov karnaggyal — olyan világhírű művészek tolmácsolásában láthatják, mint a tegnap este föllépő Galina Mezenceva és Konsztantyin Zalinszkij és a ma esti előadás párosa, Irina Kolpakova és Szergej Berezsnoj. Papp Gyula átadta a szovjet vendégeknek a kettős jubileumra megjelentetett kötetet és Szeged város emlékplakettjét. Viszonzásként M. E. Krasztyin, a Kirov Opera- és Balettegyüttes 200. évfordulójára megjelentetett albummal és emlékéremmel kedveskedett a vendéglátóknak. Elmondta, hogy ismét beigazolódott az a régi mondás, hogy jobb egyszer meglátni azt, amiről már sokszor hallottak: a szegedi Dóm tér csodálatos, architektúrája kivételesen nagyszerű, a Szeretnék, ha azon a három estén, melyen színpadra lépnek, maradandó élményt szereznének a népes közönségnek. Népzenészek a szélmalomnál Néhány környékbeli hagyományőrző együttes baráti találkozójával kezdődött , s a népművészetek egésznapos színvonalas bemutatójává alakult. A dorozsmai népzenei találkozó immár hagyományos eseménye a nyári ünnepi programnak. Az ideit, vasárnap rendezi a helyi Petőfi Sándor Művelődési Ház. 4 helyszín: nevezetes néni műemlék, a dorozsmai szélmalom környéke. A szereplők: hagyományőrző népi együttesek, zenekarok, népművészek, néptáncegyüttesek. Az események: délelőtt 10 órakor kezdődik a népművészeti vásár, s tart este 6-ig. Délután 2-kor vonulnak a malomhoz a meghívott együttesek: a hévizgyörki asszonykórus, a földeáki citerazenekar, a Galagonya együttes, a sándorfalvi citerazenekar, a zákányszéki parasztkórus, az érdi asszonykórus, a madocsai népi együttes, a tápéi népi együttes, a dorozsmai tamburazenekar, a Dankó Pista citeraegyüttes, a kisteleki citerazenekar és az öregcsertői néni együttes, valamint a Népművészet Mesterei: Koka Rozália, Prikoszky Máliás, Gyurka Mihályné, Gara Pál, Bige József és Kónya György. A műsorvezető tisztét ifj. Lele József tölti be. Este 6 órától a művelődési házban a Szeged Táncegyüttes és az üllési Fonó együttes ad műsort, utána: táncház. A művelődési házban egyébként Mónus Ferenc vásárhelyi fazekas, a Népművészet Mestere állítja ki munkáit. Tárlatát ma, szombaton délután 6 órakor nyitja meg Holler Lászlóné, a vásárhelyi tanács elnökhelyettese. A klasszika sem dogma A koreográfus arcképvázlata kezében a Pravda, úgy ül a Royal halljában. Máris mutatja: még elutazásuk előtt, július 28-án, a moszkvai Nyemirovics-Dancsenko Színházban mutatták be A púpos lovacska című, általa koreografált balettet, s a kritikához csak most juthatott hozzá. ..És jót írnak?” Mosolyog. Oké, mondja, „nemzetköziül”. Több balettet is készítettem már az elsőt itt, a Kirovnál. 1976-ban, amikor oda kerültem. Koreográfianovellák volt a címe. Makszimova főszereplésével került színpadra a Galathea, majd a háromfelvonásos Huszárballada következett, Tyihon Hrenykov zenéjére. A régi tangó címmel balettfilmem készült, s a Scsedrin-muzsikára, Szófiában is bemutatott A púpos lovacska pedig a legfrissebb művem. Dmitrij Brjancevet, a Kirov Balett koreográfusát 1957-ben vették föl a leningrádi balettintézetbe utána tíz éven át Moszkvában dolgozott. Közben ,.mellékesen” ugyanitt elvégezte a színművészeti főiskolát is. Amikor koreográfusi ,,ars poeticájáról” kérdezem, előbb elmosolyodik, majd gondterhelten pillant maga elé. — Hát igen, nehéz kérdés. A koreográfusi munka (is) alkotó tevékenység, amiben az a fontos, hogy érthető és izgalmas legyen a közönségnek, amelynek és akiért minden történik. Egyértelműnek hasson mindenkinek mindaz, amit el akarunk mondani, fel akarunk mutatni. Bármilyen koreográfiát alkalmazok, arra törekszem, hogy a kor, az akkori ízlésvilág, az akkori táncnyelvezet határozza meg mindenkoron a produkciót. Hiszen nem lehet például ugyanazon művészi nyelven „prezentálni” a Huszárballadát és A régi tangót, vagy éppenséggel a Hattyúk tavát. Ha a megfelelő fenti minkbe helyezem mindezt, egyfajta tanulság szűrhető le: a klasszika sem lehet dogma. Semmikor, semmiképp. Eszköz, attól függően, milyen célt akarok az egyik, vagy a másik koreográfiámmal elérni. ..Tisztán” klasszikus művet sokan és igen jól állítottak színpadra eddig, „egy az egyben” utánozni nem lehet, gyökeresen újat kezdeni megint csak nem. A lényeg a rugalmasság. Ez a szakmám, és legszentebb kötelességem, hogy igyekezzem hát, megismerni minden , csínjátbínját. Csak így található meg az a nyelv, amelynek tökéletes ismeretét saját alkotói elképzeléseimhez egyeztetve kell érvényesítenem — úgy, hogy érdeklődésre tartson számot. Természetesen nem lehet magányosan ,,partizánskodni”, az én munkámban sem. De nagyot akarni — igen. Sőt, ha úgy tetszik, ez kötelező is. A koreográfus monológja itt ér véget. Búcsúzkodunk, mosolyog újra, int, siet, kezében munkásságának legfrissebb hazai kritikájával. Lehet, hogy elmentében titkon arra gondol, néhány nap múlva egy Délmagyarországgal (no meg egy tolmáccsal) fog ugyanígy sietni — hasonló elégedettséggel .. . D. L.