Délmagyarország, 1983. november (73. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-29 / 281. szám
2 Az Elniki Tanács üdveziete • Budapest (MTI) Az Albán Szocialista Népköztársaság népi gyűlése elnökségének Albánia felszabadulásának 39. évfordulója alkalmából a magyar dolgozó nép nevében üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük. További sikereket és eredményeket kívánunk az albán népnek a szocializmus építésében. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsi fezér György Moszkvában C Moszkva (MTI) ficzel György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára az SZKP Központi Bizottságának meghívására vasárnap este Moszkvába érkezett. Aczél Györgyöt a pályaudvaron Mihail Zimjanyin, az SZKP Központi Bizottságának titkára fogadta. Jelen volt az érkezésnél Bajnai Sándor, hazánk moszkvai nagykövete is. Aczél György hétfőn Moszkvában találkozott Pjotr Gyemicsevvel, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagjával, a Szovjetunió kulturális miniszterével. Tájékoztatták egymást Magyarország és a Szovjetunió kulturális és művészeti életének helyzetéről, valamint a kétoldalú kulturális együttműködés fejlesztésének lehetősségeiről. Aczél György a nap folyamán megbeszélést folytatott Mihail Zimjanyinnal, az SZKP Központi Bizottságának titkárával is. megvitatták, hogy a nemzetközi ideológiai harc körülményei között hogyan szükséges tovább javítani az ideológiai munkát Kráterek és hattyúk Aki az NDK városaiban jár-kel, az hamar észreveszi, hogy a németek legalább annyira szeretik a hattyút, mint mi, magyarok a gólyát. Alig akad olyan nagyobb helység, ahol a gótikus óvárosban ne találnánk egy szállodát, fogadót, legalábbis kisvendéglőt, amelynek cégére a Fehér hattyúhoz van címezve. Talán csak a harmincegynéhány ezer lakosú Senftenberg városka kivétel e szabály alól, ahol még a parányi belváros immár megkopott külsejű kis szállója is a Szerencse fel! — nevet viseli a homlokzatán, jelezve, hogy ez a helység olyan szerepet tölt be az NDK-ban, mint nálunk Komló. Ez a vidék — vagyis Cottbus megye — az NDK szénbányászaiénak központja. Márpedig tudvalevő, hogy az NDK a világ egyik legnagyobb barnaszén termelője, vagy tízszer annyi tüzelőanyagot hoz fel a mélyből, mint mi, magyarok, az üszfüzes bányánkból. Ez a száraz statisztikai tény akkor válik szemléletessé, amikor megállunk egy óriási kráter szélén. Többször elférne benne az egész gyöngyösvisontai külfejtés, óriásiak, vagy inkább döbbenetesek a méretek. S még elképesztőbb az, hogy bármilyen irányba is megyünk, jobbról és balról is ilyen fantasztikus méretű „holdkráterek” tekintenek ránk, jelezve, hogy végtelen mennyiségű szén rejlik itt a mélyben, amelyet külfejtéses módszerrel hoznak a felszínre. Ezek a kráterek mind kimerült bányák. Kísérőnk, Hans Joachim Neumann, a megyei tanács munkatársa — 45 év körüli, őszülő hajú, szikár férfi — útközben arról beszél, hogyha nem tennének semmit, néhány évtized alatt kietlen krátervilággá válna a megye területének nagyobbik fele. Mivel az NDK-ban még kevesebb a művelhető termőtalaj, mint nálunk, a bányászkodást követően, rövid idő alatt eltüntetik a föld hatalmas sebhelyeit. A rekultivációnak két alapvető módszere van. Az egyik: irdatlan mennyiségű, termőfölddel töltik fel a gigantikus mélyedéseket, vagyis azt teszik, ami nálunk, is szokás a kimerült külfejtésekkel. Ennek megfelelően, autóbuszunk ablakából kinézve, hol jobbról, hol balról látunk feltöltött krátereket. Pontosabban csak halljuk, hogy itt bányászkodtak valaha, mert a felszínen búzatáblák zöldellnek, vagy gyorsan növekvő nyárfák alkotta erdők néznek vissza, semmi sem emlékeztet a hajdani külfejtésekre. Minthogy ez a terápia — persze a mi méreteinkben — nálunk is ismert, beszéljünk inkább a másikról! Erre Geierswalde szerb falucska határában találunk példát. A kisközség temetőjétől nem messze óriási tó vizét fodrozza a szél. Hans Joachim Neumann megjegyzi: ez a másik módszer. Hozzáteszi: ez is igénybe vesz jó néhány évet. S nemcsak azért, mert meg kell várni, amíg a jelenlegi külfejtéses bányákból idevezetik a sok millió köbméter vizet, és a kráter egyáltalán megtelik. Ott, ahol gigantikus méretű, kiellen. kráter volt valaha, most sétahajó szeli a hullámokat. A parton hétvégi házak épültek. Finom, laza homok szegélyezi a strandot, csónakokat ringat a víz, szárcsák és hosszú nyakú, méltóságteljes fehér hattyúk úszkálnak, amelyeket gyermekek etetnek .. . Magyar László Keddtől keddig Kubában (I.) Színek — búcsúzóul Sokat gondolkoztam rajta, mivel magyarázható, hogy Havanna felhőkarcolókkal tűzdelt belvárosa cseppet sem volt idegen a mi lapos városokhoz szokott szemünknek. Már idehaza, élményeim leülepedtével leltem meg a feleletet: annyi a látnivaló a sétáló ember szemmagasságában, hogy a 30—30 emeletnyi gyufásskatulyákra még csak véletlenül sem szalad föl a tekintet. A legfeltűnőbb utcai díszek az egészségtől duzzadó, húsos levelű bokrok és fák. Nincs olyan féltenyérnyi zug a járda mellett, a házfalak árnyékában, amelyből ne nőne ki valamilyen virágzó, vagy éppen már bogyóját érlelő „zöldség”. Nincs olyan terasz, loggia, amely ne télikertre volna hasonlatos. Pornak nyoma sincs — szél viszi, eső mossa. Csak azt nem értettem, hogyan maradnak életben az olyan pálmák, amelyek köré-fölé ház. épült idővel (Nem a fát irtják, na épitken akarnak egy telekre, hanem a házat tervezik a fa köré. Trancho Luna-i motelünk emeleti előcsarnokában például több méteres legyezőszerű leveleket mozgatott a parti szél: a fa törzsét a földszinti folyosó kövéig követhettük szemmel. Pálmaházban éreztük magunkat, pedig csak a pálma nőtt bele a házba . . . Öntözés, különösebb gondozás nélkül.) . Jó, jó — mondhatnák itthoni építészeink, kertészeink — könnye nekik abban a klímában, amely a leszűrt botot is kivirágoztatja! Nem hiszem, hogy ennyi lenne csupán a magyarázat. Én inkább úgy fogalmaznék: Kuba mai építészei egyszerűen csak fölismerték a természeti és az épített környezet egymásmellettiségének gyönyörűségét..Az ország legkisebb településén is. A rövid szárú csizmáról elnevezett Zapata-mocsár kellős közepén építették föl például a Guama üdülőtelepet Kuba Velencéjének is nevezhetném — csónak nélkül lehetetlen átmenni egyik bungalóból a másikba. Bungaló alatt az indiánok négyféle kunyhóját idéző faházakat kell érteni — a háborítatlan természet illúzióját kelti az üdülőtelep, amely úgy skahzei, hogy közben a legmaibb kényelmet, és a legzavartalanabb nyugalmat nyújtja a vendégnek. (Véletlen-e, ha nekem rögtön a sándorfalvi faházas kemping utólag ültetett, csenevész facsemetéi jutottak eszembe, amelyeket legfeljebb az Enns úton elhúzó kamionok szele fezget meg?) Néhány évvel ezelőtt a szegedi IKV egyik munkatársával együtt méltatlankodtunk azon, hogy a város szép számú tömbbelsőjében, belső udvarában — egynémelyik szabályos átrium — lehetne ugyan parányi oázisokat teremteni, de a tervezőknek meg kell küzdeniük a lakók,a házbéli üzletek gazdáinak ellenállásával. Indahegyek, rissz-rossz sufnik éktelenítik a belső udvarokat, kitakarításuk, parkosításuk még a teljes felújításkor sem megy egyszerűen. Nos, beszélgetőpartneremnek — igazunk bizonyságául — szívesen megmutatnám a kubai háztömbök belső udvarait. A legszegényebb benyomást keltő bérház is pompázatos kertet ölel magába, csobogóval, egy-egy érdekes alakú kővel, márványtömbbel. A tehetősebbek szoborral. Hogy hagyományait, történelmét tisztelő nép a kubai, az közterein, parkjaiban is szembetűnő: rengeteg a szobor. Jose Marti (Kuba Petőfije) száz alakban maradt meg az emlékezetemben, Kolumbusz Kristóf nemkülönben. A legendás Disznó-öbölhöz vezető országút mentén a hősi sírok mindegyike felér egy művészi szoborral, pedig puritánok, dísztelenek. Igaz, a környezetük zöldje kiemeli, hangsúlyozza a kövek fehér vakítását, vagy vörös izzását . . . E két színnel fogadott és búcsúztatott egyébként bennünket a szigetország. Hajnalban érkezvén meg, első élményként a havannai világítótorony fehér nyalábja törte meg a felkelő nap bíborszínű fényjátékát, s elutazásunkkor is a napfölkelte vörös súrlófényei szegélyezték a már alattunk hömpölygő fehér felhőgomolyagot. Ami e két múló pillanat között történt velünk — keddtől keddig Kubában — azt nem fenyegeti a múlandóság, a feledés veszélye. Pálfy Katalin Kedd, 1983. november 29. Jugoszlávia nagy ünnepe Negyven éve, 1943. november 29-én a hitlerista megszállás alól felszabadult boszniai kisvárosban, Jajcéban, a Jugoszláviai Antifasiszta Tanács, az AVNOJ ülése megalakította az ideiglenes kormányt. A testület úgy döntött, hogy a felszabadító jugoszláv állam az egyenjogú nemzetek köztársaságainak szövetsége lesz. Két évvel ezután a Joszip Broz Tito vezette néphadsereg — a szovjet hadsereg támogatásával — végső csapást mért a náci megszállókra, s Belgrádban kikiáltották a szövetségi népköztársaságot. Az eltert négy évtized bizonyította, hogy a soknemzetiségű országban megteremthető az egység. Nehezítették az építőmunka feladatainak megoldását a Jugoszlávia területei közötti nagy fejlettségbeli különbségek. A kommunisták kezdettől fogva a különféle érdekek összehangolását, az egész ország harmonikus fejlesztését tartották szem előtt. S az eredmények igazolták az elgondolások helyességét. Gondosan ügyelnek a nemzetiségek egyenjogú fejlődésére, arra, hogy mindenki saját anyanyelvén tanulhasson, vegyen részt az ország társadalmi, kulturális életében. A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének a múlt nyáron megtartott kongresszusa megnehezült külső feltételek közepette dolgozta ki a gazdaság hosszú távú szilárdításának programját, a túlzott fogyasztás mérséklését, a hatékonyság javítását, a termelékenység fokozását, a fizetési- és külkereskedelmi mérleg egyensúlyának megteremtését tűzte ki célul. Jugoszlávia, mint az el nem kötelezett országok mozgalmának egyik kiemelkedő tagja, jelentős nemzetközi tekintélyt ért el következetes antiimperialista békepolitikájával, kiállásával a haladás, az enyhülés és a leszerelés mellett. Jól fejlődnek hazánk és déli szomszédunk kapcsolatai is. Céljaink azonossága, népeink barátsága jó feltételeket teremt szocializmust építő országaink sokoldalú, és előnyös együttműködéséhez. Rendszeresek, vezető képviselőink találkozásai, amelyeken közös céljainkat szolgáló megegyezések születnek. Kádár János és Joszip Broz Tito tizennégy alkalommal találkozott, s megbeszéléseiken alakultak ki a kapcsolatoknak azok az immár gyakorlatban is kipróbált és jól bevált alapelvei, amelyek ma is meghatározzák a két szomszédos ország együttműködését. Rendszeressé váltak a miniszterelnöki és a külügyminiszteri találkozók, s az utóbbi tíz évben már Jugoszlávia tagköztársaságaival is folyamatos a közvetlen kormányközi együttműködés, elsősorban gazdasági téren. Széles körű kapcsolatot építettek ki a társadalmi- és tömegszervezetek is, így például a Hazafias Népfront és a KISZ, s évente sor kerül a szakszervezeti főtitkárok találkozójára. Kapcsolataink további elmélyülését jelezte Petar Stambolics, a Jugoszláv Szocialista Köztársaság Elnöksége elnökének idén tavasszal tett hivatalos, baráti látogatása hazánkban. A kölcsönös turistaforgalom hozzájárul egymás jobb megismeréséhez. S a népeink javát szolgáló baráti együttműködést nagyban segíti az a tény, hogy hazánkban élő délszlávok és a jugoszláviai magyarok a híd szerepét töltik be államaink között, elősegítve a kapcsolatok ápolását, egymás jobb megismerését. Hazájuk nagy nemzeti ünnepén baráti szívvel köszöntjük a szomszédos, szocialista Jugoszlávia népeit. Maival vezetik üdvözlő táviraté A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke üdvözlő táviratot küldött J Jagoszláv Markovicsnak, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Elnöksége elnökének, Mika Spiljaknak, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnöksége elnökének és Milka Plóriménak, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság szövetségi végrehajtó tanácsa elnökének. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa nevében szívélyes üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük Önöknek, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnökségének, a szövetségi végrehajtó tanácsnak és Jugoszlávia népeinek országuk nemzeti ünnepe alkalmábó. A magyar dolgozó nép elismeréssel tekint arra a közel négy évtizedes történelmi útra, amelynek során Jugoszlávia népei a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége vezetésével jelentős sikereket értek el a szocialista társadalom építésében, az ország anyagi és szellemi erejének gyarapításában. Szívből kívánjuk a szomszédos, baráti Jugoszlávia dolgozó népének, hogy a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége XII. Milovan Zidar, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkalmából hétfőn fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson részt vett Maróthy László, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke. Borba Ildi János, a Minisztertanács elnökhelyetkongresszusán kitűzött célokat országuk javára eredményesen teljesítsék. További sikereket kívánunk Önöknek az egységes , szocialista Jugoszlávia felvirágoztatásában, a világ békéjének védelmében, az enyhülés megóvásában, a nemzetközi biztonság és együttműködés erősítésében. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy tovább erősödött a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság több évtizedes jószomszédi viszonya, sokoldalú együttműködése, népeink hagyományos barátsága, ami jól szolgálja országaink érdekeit, a szocializmus a társadalmi haladás és a béke ügyét. Meggyőződésünk, hogy pártjaink és országaink szilárd alapokon nyugvó kapcsolatai, a fejlesztésükre irányuló kölcsönös erőfeszítéseink összhangban vannak népeink óhajával Nemzeti ünnepükön további sikereket kívánunk Önöknek, országuk népeinek a szocializmus építésében és jószomszédi kapcsolataink elmélyítésében. * Apró Antal, az országgyűlés elnöke Vojo Szrzenticsnek, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság szövetségi nemzetgyűlése elnökének küldött üdvözlő táviratot. Ugyancsak táviratban üdvözölte partnerszervezetét a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bizottsága, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége, az Országos Béketanács és a Magyar Nők Országos Tanácsa. tese. Cservenka Ferencné, az országgyűlés alelnöke. Hetényi István pénzügyminiszter. Horváth István belügyminiszter, Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Roska István külügyminiszterhelyettes, valamint társadalmi, gazdasági, és kulturális életünk több más képviselője. Jelen volt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. (MTI) FogaÉs Véget ért az MDDSZ-kongresszus , Budapest (MTI) A Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének IX. kongresszusa vasárnap befejezte munkáját Budapesten, az MSZMP Politikai Főiskoláján. Mándity Mária, a szövetség főtitkára a vitát összegezve elmondta: a 40 felszólaló, s az a 15 küldött, aki írásban fejtette ki véleményét a horvát, a szerb és a szlovén nemzetiség életéről, a legfontosabb kérdéseiről beszélt, s reálisan értékelte az eredményeiket. Az általuk felvetett problémák megoldása tőlük is függ — ugyanakkor, egyes javaslatok megvitatásához kérik az állami és társadalmi szervek támogatását. A kongresszus résztvevői a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, személyesen Kádár Jánosnak küldött levélben kifejezték: szövetségük sajátos lehetőségeivel élve mozgósítja a horvát, szerb és szlovén nemzetiségű dolgozókat a szocialista építésre, a MSZMP XII. kongresszusán elfogadott határozatok megvalósítására. A jövőben is hozzájárul a szocialista társadalmi egység erősítéséhez, hazánk építéséhez. A kongresszus elfogadta a beszámolót, s a határozattervezetet és egyetértett az alapszabály módosítására tett javaslatokkal, majd megválasztotta a szövetség 69 tagú országos választmányát, amely titkos szavazással megválasztotta az elnökség tagjait. Az elnök ismét Rusz Márk, a főtitkár újra Mándity Marin. Az újonnan választott elnökséget Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes köszöntötte. Beszédeiben kiemelte, hogy a kongresszus hozzájárult a szocialista egység erősíteséhez.