Délmagyarország, 1984. május (74. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-29 / 124. szám
Kedd, 1984. május 29 és városkörnyéki TIT-szervezeti változás A közigazgatási változásokat, a járások megszüntetését szervezeti változások követik a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatban is. Nevezetesen: a TIT eddigi, városi szervezete helyett ezentúl a TIT Szeged megyei páros és páros környéki szervezete működik, amely tegnap, kedden alakult meg. A Kárász utcai székházban megtartott ülésen kilenc tagot kooptáltak az újjászerveződő elnökségbe (a régi járási szervezet elnökségének volt tagjait). Bordány, Deszk, Sándorfalva-Dóc, Domaszék, Kübekháza, Röszke, Szatymaz, Tiszasziget, Újszentiván és Zsombó, a város környéki községek tartoznak immár az átalakult TTT-szervezet hatókörébe. Sándorfalva-Dóc kivételével, ahol helyi szervezet működik, mindegyik községben TIT-csoportok dolgoznak. A tegnapi elnökségi ülésen megvitatták és elfogadták a második félévre szóló, a kibővült feladatkörnek megfelelő munkatervet is. Újvidéki küldöttség A József Attila Tudományegyetem vendégeként Szegeden tartózkodik a Novi Sad-i egyetem küldöttsége, dr. Zoran Sztojanovics rektor vezetésével. A delegáció tagjai tegnap, hétfőn megbeszéléseket folytattak a JATE vezetőivel, mindenekelőtt a két felsőoktatási intézmény oktatási, tudományos és kulturális együttműködésének lehetőségeiről, a kapcsolatok erősítéséről. Ma a két egyetem vezetői együttműködési szerződést írnak alá. Puszi neked,1731 I ■ fcXXCÓd rádiófigyelő emberiség llwlíy Van egy Déry-kisregény, • Simon Menyhért születése (film is készült belőle), ami az 1963-as „első föllélegzés” átmeneti optimizmusában született. Egy eldugott vidéken, vad télvíz idején minden ember összeifog, hogy világra segítsen egy kisgyermeket, vagyis mentse az anyát, szállítsd*e, szervezzen stb. Az írás igen szép. Van a magyar tömegkommunikációban egy bizonyos riporttípus, amit — önkényesen — nevezzünk „bezzegoptimistának”. A bezzegoptimista riportokat— akad olykor — e sorok írója elsősorban a rádióban követheti nyomon, de ritkán találkozott eddig olyan egyértelmű, ha úgy tetszik, vegytiszta formájával, mint a múlt héten, kedden estes a Kossuth adón. Kása Judit dokumentumriportja hallatán. Már a cím is.. szűzmáriám. Szó szerint: „Az emberek jók.” így, fehérenfeke tán, mindjárt bele a közepébe. Nem mondom, ha az általános iskola alsó tagozatában kellene eszmei nevelő célzattal beszélni csak úgy általában „az emberekről" (de nem kell), a dolog még elmenne, de feltételezve, hogy az esti fői műsorok mégis talán inkább a felnőtt hallgatóknak készülnek, a dolog enyhén szólva kissé leegyszerűsítettnek tűnik. Hiszen, ha megkérdeznénk mondjuk egy 16 éves átlagos értelmi képességű fiatalt, véleménye szerint jók-e az emberek, egészen biztosan valami olyasmit válaszolna, hogy a kérdés teljesen rossz, az emberek nem jók, és nem is rosszak, mindössze „csak" bonyolultak s ő szeretné is megismerni őket ezért talán még dokumentumriportokat is fog készíteni egyszer. Ám menjünk tovább. A történet, nagyjából, egy súlyos beteg fiatal nő műtétje előtt szeretné egyetlen gyermeke „jövőjét biztosítani”, s noha tanácsi lakásra jogosult, szövetkezetit kér, és persze kap a meghatódott kerületi tanácstól, a méltányossági keret terhére. „Nem tudtam volna elviselni, hogy saját gyerekem ne legyen", mondja (nem derül ki hogyan sikerült, csak annyi, hogy az apa „más családban él"), s a későbbiekben mozgássérült kislányát, Dianát két ízben is vadidegen emberek befogadják, gondját viselik, amíg az anya kórházban van. Megszólal a tanács elnökhelyettese, az óvónő, a gyermekvédelmis, a kislányt befogadó anya — mind „olyan emberek, akik meglátják a másiknál a nehézségeket”. Hogy az egésznek mi köze az igazi humánumhoz, nem tudom. Hiszen persze, hogy szép, ha az emberek segítenek egymáson, persze, hogy figyelemre méltó, ha a rászorulók olyan támogatásban részesülnek, ami jár Ani, ha mindez oly nemcsak csöppet sem meggyőző, semmi hatása sincs, de még visszás érzéseket is kelt — az eljárás már-már vétkesnek mondható. Nem arra gondolok (bár gondolhatnék), hogy a régi jó recept szerint kisgyerek, elhagyatott anya, elveszett kiskutya és hasonlók mindig garantáltan biztos sikert jelentenek, hanem inkább egy-két fura ember jut eszembe. Akik nem halálos betegek, „csak” élni szeretnének, viszonylag kényelmesen, de csillagászaii összegeket volnának kénytelenek fizetni a lakásért, s ha nem így tesznek, hosszú éveket várhatnak, előszobázhatnak, protekció után szaladgálhatnak. Akiknek ugyan nem mozgássérült a gyerekük, de „csak” a jövőjét szeretnék biztosítani, ám mindössze késő este látják, pénzhajsza után, holtfáradtan és idegesen, majd a gyerek két vagy három (másnemű) testvérével alszik egy szobában, a nyilvánvalóan szintén méltányossági alapból kiutalt panelek egyikében, amelynek annyira örültek szülei, hogy ő nem is érti. (És még sok minden mást nem ért...) Akiknek nem kellene fenenagy összefogás, „csak” megértés, jó szó és megbecsülés munkahelyen, villamoson és hivatalokban, de ehelyett a hétvégéknek örülnek, és tíz üveg kőbányaival boldogan sietnek hazafelé pénteken délután. Higgyék el, még folytathatnám. A bezzeg optimista riport végén persze mindenki énekel, hurrá, az emberek jók. Igenis jók, puszi neked, emberiség! Nem tudom, de igen erősen gyanítom, hogy fölöttébb reménytelen ördög—angyal kategóriákba gyömöszölni fajtánkat, pedig néha még politikusok is próbálkoznak ilyesmivel. Hogy a dokumentumriport föladata is egészen más lenne, azt hagyjuk is. Azt úgyszintén, hogy a humanizmus hiteles kifejeződése például a Simon Menyhért születésében is egészen más. (Lásd: realizmus.) Az egészben az a pláne, hogy ez az emberiség azért olykor szimbolikus értelmű — csókokra igenis méltó. Ám tudjuk, a puszi és a csók között van némi muzsikálni való különbség. Domonkos László 5 Kitüntetések a gyereknapon A szegedi úttörőelnökség sok-sok segítőtársával színes programokat szervezett vasárnapra a gyerekeknek a gyermeknapra. Az Ifjúsági Ház kulturális bemutatóját például a műjégpálya mihamarabbi megépítéséért hirdették. A műsorban fellépett Vass Gábor, a Szegedi Nemzeti Színház művésze, sok szegedi iskolás: a Madách, a rókusi I-es számú, a Tarján IV-es számú és a Szirmai általános iskola diákjai. A több mint 600 gyerek versek, dalok, bábjáték előadását, valamint a jugoszláviai pionírok bemutatóját láthatta, hallhatta. A díszbemutató bevételét — 6 ezer forintot — a városi úttörőelnökség a műjégpálya számlájára utalta át. A Volán vállalat nemcsak a városban élő kicsinyeknek kedveskedett, a Szegedhez tartozó községek kis lakói is ingyen utazhattak a buszokon. A Vörös Csillag moziban tartották a gyermeknapi díszünnepséget, amelyen Tóth Tamás, a városi KISZ-bizottság első titkára mondott köszöntőt. Dr. Szilágyi János, a Csongrád megyei KISZ-bizottság titkára és Szabó Ágnes, városi úttörőelnök kitüntetéseket adott át A Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnökségének Kiváló Úttörőmunkáért kitüntetését kapta a Tarjáni III-as számú általános iskola Kállai Éva úttrőcsapata és a domaszéki iskola Petőfi Sándor csapata. Az úttörőszövetség Országos Tanácsának Dicsérő oklevelét nyerte el a rókusi I- es számú iskola Szilágyi Erzsébet úttörőcsapata, az Országos Tanács Gyermekekért Emlékplakettjét pedig a DÉMÁSZ ,,Törekvés” szocialista brigádja kapta. A Szeged városi úttörőelnökség Dicsérő oklevelében részesült az Odessza 11-es számú általános iskola Udvardi János, a Tarján IV-es számú iskola Dani János úttörőcsapata. a kiskunhalasi határőrség szegedi határforgalmi százada, a DELÉP KISZ-bizottsága a Gladics József KISZ-szervezet, a Csongrád megyei Területvédelmi és Hadkiegészítő Parancsnokság Ladvánszki József KISZ- alapszervezete. a konzervgyár Kállai Éva szocialista brigádja. Az Országos Elnökség Úttörővezető Érdemérmét vette át dr. Bérczi Kálmánná (Szatymaz). Glasza Béláné (Gera Sándor iskola). Kis Ernőné (ságváritelepi iskola). Mezey Károlyné (Tabján IV- es számú iskola). Salánki István (nyugdíjas pedagógus). Kiváló Úttörővezető elismerésben részesült Bunda Viktória (tanárképző II-es gyakorlója). Kecse Nagy Sándorné (tanárképző I-es gyakorlója). Szepesy Kornélné (Zalka Máté iskola). Tolmács Istvánná (Révai iskola). Tankó Imréné (Ságvári gyakorló). Tapody Zoltán (Dorozsma, I-es számú iskola). Valcz Gyuláné (Tarján III-as számú iskola). Az Országos Tanács Dicsérő Oklevelét kapta Alexiné Marián Orsolya (kisegítő iskola). Becskyné Lőrincz Magdolna (Dugonics iskola). Csikós László (siketek általános iskolája). Dórán Istvánná (Dózsa György iskola). Dobay Ferencné (szőregi általános). Fehérvári Györgyné (tápéi iskola). Gaálné Gaál Györgyi (Tarján IV-es iskola). Hasznos Pálné (Madách Iskola). Horváth Tibor (az NKFV csoportvezetője). dr. Imreh Balázsné (Gárdonyi iskola). Juhász J. Pálné (Rózsa Ferenc iskola). Kéri Istvánná (úttörőház). Kiss Ferencné (algyői általános). Monostori Lászlóné (Odessza II-es számú iskola). dr. Perneki Mihályné (Kodály téri iskola). Simon Oszkárné (gedói iskola). Sponner Jenőné (Hámán Kató iskola). Szabó Jánosné (Tarján, III-as számú iskola). Táborosi István (Béke utcai iskola), Varga Sándorné (Mező Imre iskola). Az Országos Elnökség Kiváló Ifjúvezetői Munkáért kitüntetését kapta Csury Erika óvónő (Hajnóczy utcai óvoda), Miklós Edit (a DÉLÉP előadója), Simon Gabriella és Suki Katalin (a Radnóti Gimnázium diákjai). A Szeged városi úttörőelnökség a Kiváló Kisdobos kitüntetést adta Szilágyi Magdolnának. Kiváló Úttörő lett Szász Andrea, Furák Erika, Pál Margit, Détári Anikó Tombácz Anita, Rigó Erzsébet és Torma Ida. M. E. Amolyan ismeretterjesztő tévészínháznak mondanánk legszívesebben a Kazimir Károly rendezte pénteki pre- Ünnepi könyvhét '84 Premierek, dedikálások, találkozók Gazdag programmal folytatódik ma, kedden az ünnepi könyvhét szegedi rendezvénysorozata. Az új Somogyi-könyvtár második emeleti előadójában, a Dóm téren, délután 6 órakor két új kiadvány premierjét rendezik meg. A szegedi városi tanács művelődésügyi osztálya néhány évvel ezelőtt sorozatot indított, mely a szegedi grafikusokat mutatja be. Az idei könyvhétre a Szegedi Nyomda közreműködésével Vincze András grafikai mappája jelent, meg Nagy Károly szerkesztésében. A másik kötet erősen kapcsolódik a helyszínhez, hisz a Somogyi-könyvtár 100 éve címet viselő könyv az új otthonba költözött bibliotéka történetét dolgozza föl — szerkesztője Péter László. A könyveket bemutatja és a könyvtári kiadvány szerkesztőjével beszélget Tandi Lajos. A programban közreműködik a Canticum kamarakórus. A Kárász utcai Móra könyvesboltban délután 4 órakor az egyik legeredetibb fiatal magyar író, Esterházy Péter dedikálja könyveit, közöttük az idei könyvünnepre megjelent különös művét, a Kis Magyar Pornográfiát. Major Tamás is Szeged vendége lesz. Délután 6 órakor a SZOTE Dóm téri oktatási épületében találkozik az érdeklődőkkel, s könyvheti munkájának, a Téli rege a sínpadon című „rendezői példánynak” olvasóival. sándorfalvi könyvtárban Csongor Győző vendégeskedik. délután 5 órakor az algyői fiókkönyvtárban Tóth Bélával találkozhatnak az olvasók, ugyancsak 5-kor a kisteleki fiókkönyvtárban Bácskai János színművész mutatja be opaUo estjét. Pusztamérgesen a könyvtárban délután 6 órakor Kiss Ferenc pszichológussal beszélgethetnek az érdeklődők a párválasztásról és a párkapcsolatokról. S természetesen ma is, délután 1 órakor a Dugonics téren könyvtől könyvért, keni! gromi, ami ima dekáért Momkor a Nagy László felvétele Könyvek és gyerekek — irodalom és gyerekközönség sokféle találkozását rendezték meg vasárnap a Móra könyvesboltban Drámatörténeti leporellólap miért. A zalameai bíró tévéváltozatának bemutatóját. Megszokhattuk már, hogy az önálló tévéfeldolgozások műsorba kerülésének egyre ritkuló alkalmaikor ne keressünk túlzott hévvel választ a kérdésre: miért éppen ezt, s miért éppen most? Klasszikusok esetében különben is az adaptáció mikéntjétől függ, hogy egyáltalán jogosult-e a kérdés. Ha jól sikerült, a bemutató mindig aktuális, ha kevéssé, hát fölfoghatjuk, miit fönt mondtuk: tisztes ismeretterjesztésnek. Végtére oly sokat hangoztatott tévés feladat ez is. Ha a jószemű olvasó némi elégedetlenséget, pontosabban kielégítetlenséget lát megbújni fönti sorok között igaza van. Bármily méltányolandó tumiillik, hogy kaptunk most egyféle drámatörténeti képeslapot, illusztrációt a spanyol barokk mibenlétéhez, az efféle drámaínséges időszakban, mint a tévé mostani korszaka, mégiscsak valami sajátságos „olvasatát” várnánk Calderón, de la Barca művének. De Kazimir nem tett mást, mint higgadt gyakorlottsággal „levezényelte” a Zalameában történteket. Valószínűleg a tiszteletreméltó ismeretterjesztő szándéktól hajtva, sikerrel és iskolásan mutatta meg, mi még Calderónnál a spanyol reneszánsz folytatása (Don Mendo, az anakronisztikus Don Quijote-hasonmás, az ő szolgájával), mi a Lope de Vopa-drámával való hasonlóság, és mi a végérvényesen barokk, és a sajátosan calderóni misztika ebben a műben. Mármár didaktikus hangsúlyokkal szerepelt az előadásban mindazon „tódra vaku”, amit a drámatörténet sorakoztat A felvonásokat ama nevezetes kóbor lovagról és Sanchójáról való metszetek feltűnései jelezték; a fergeteges, burjánzó jelenettechnika követésére kihasználtatott a tévétechnika, de csakis erre, a színházi technikai szünetek kiküszöbölésére. Előnye tehát mindössze, mintha egyszerre több színpaddal rendelkezhetne a rendező. Tartalmilag kinyilváníttatott, hogy az élet — talán, mint álom, hogy a becsület mindenek fölött, s hogy az igazság föltétlenül a királynál. Hogy a Calderón-dráma: a katolikus abszolutizmus költői tükre. Csakhogy a drámatörténetet bármi könyvlapok segedelmével is bejárhatjuk. A színház (még a tévészínház is) másra való. Hogy mire, talán véletlenségből sikerült érzékeltetni a tévémű egyetlen valódi „színházszerű" jelenetében, két jó színésznek, Inke Lászlónak és Szabó Gyulának. Arról a jelenetről van szó, melyben 3 két azonos jellemű, egyenes szavú és tántoríthatatlanul igazságszerető ember, a nemes Don Lope (Inke), és a zalameai paraszt. Pedro Crespó (Szabó) kemény vitája zajlik, s amelyből barátságuk születik. A többi iskolázott színészek rutinos kötelességteljesítése. Kár, mert ebből a becsületdologból, az igazságkereső ember erkölcsi fölényéből tán csak lehetne valami ma is ható példaszerűséget fabrikálni. Színházias, „fehéren izzó” szenvedélyek kellenének hozzá, olyanok, amilyeneket beleírt volt néhai Calderon de la Barca a darabjába. Sulyok Erzsébet I