Délmagyarország, 1984. június (74. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-15 / 139. szám

\«oV VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! *74. évfolyam 139. szám 1984. június 15.,­ péntek Ára: 1,40 forint Befejezőődött a KGST-csúcsértekezlet Hazaérkezett Moszkvából a magyar küldöttség Csütörtökön Moszkvában befejeződött a KGST-tagor­­ságok felső szintű gazdasá­gi értekezlete. A záróülésen Carlos Rafael Rodriguez, a Kubai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága Politikai Bi­zottságának tagja, az állam­tanács elnökhelyettese, mi­niszterelnök-helyettes elnö­költ A tanácskozás dokumentu­mait szerkesztő bizottság üléséről Vlagyimir Dolgih, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának póttagja, az SZKP KB titkára, a bizott­ság elnöke számolt be. Az értekezleten nyilatko­zatot fogadtak el a KGST- tagországok közötti gazdasá­gi és tudományos-műszaki együttműködés továbbfejlesz­tésének és elmélyítésének fő irányairól, és elfogadták a KGST tagországainak dek­larációját a béke megőrzé­séről és a nemzetközi gaz­dasági együttműködésről. A dokumentumokat a kül­­döttségvezetők írták alá: a Bolgár Népköztársaság ré­széről Todor Zsivkov, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság részéről Gustáv Hu­sák, a Kubai Köztársaság ré­széről Carlos Rafael Rodri­guez, a Lengyel Népköztár­saság részéről Wojciech Ja­ruzelski, a Magyar Népköz­­társaság részéről Kádár Já­nos, a Mongol Népköztársa­ság részéről Jumdzságin Ce­­denbal, a Német Demokra­tikus Köztársaság részéről Erich Honecker, a Román Szocialista Köztársaság ré­széről Nicolae Ceausescu, a Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetsége részéről Konsztantyin Csernyenko, a Vietnami Szocialista Köz­társaság részéről Le Duan. A dokumentumok aláírá­sán a küldöttségek tagjain kí­vül jelen voltak az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjai és póttagjai, a Köz­ponti Bizottság titkárai. Az értekezletet rövid be­széddel Konsztantyin Cser­nyenko zárta be. * Ugyancsak tegnap Moszk­vában megtartották a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsa XXXVIII. (rendkí­vüli) ülésszakát. Az ülésszakon részt vettek a KGST-tagállamok kom­munista és munkáspártjai­nak vezetői, a felső szintű gazdasági értekezleten részt vett országok küldöttségei­nek vezetői. A tanács ülésszaka a Bol­gár Népköztársaság, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság, a Kubai Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Mongol Népköztársaság, a Német Demokratikus Köz­társaság, a Román Szocia­lista Köztársaság, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Vietnami Szocialista Köztársaság kül­döttségeinek részvételével megtárgyalta a gazdasági ér­tekezlet határozatainak meg­valósítására vonatkozó intéz­kedéseket. A tanács ülésszakán részt vevő küldöttségeket kor­mányfők vezették. Az ülés­szakon Nyikolaj Tyihonov, a Szovjetunió küldöttségének vezetője elnökölt. A KGST ülésszakának munkájában részt vett a tanács titkára. Az ülésszak nagyra érté­kelte a KGST-tagállamok felső szintű gazdasági érte­kezletének eredményeit, és hangsúlyozta, hogy különö­sen fontosak a szocialista nemzetközi munkamegosztás további elmélyítésének az értekezlet által kitűzött irá­nyai, a fejlődés belső és kül­ső feltételeinek változásából eredő új feladatok megoldá­sa szempontjából. Az ülés­szakon kifejezésre jutott az országok abbeli meggyőző­dése, hogy a felső szintű ér­tekezlet határozatainak va­lóra váltása a kölcsönös együttműködést minőségileg új szintre emeli, fokozza sze­repét a KGST-tagállamok társadalmi-gazdasági fejlő­désében, tovább erősíti egy­ségüket és összeforrottságu­­kat Az ülésszak jóváhagyta a gazdasági értekezlet határo­zatainak teljesítését célzó intézkedéseket. A KGST Végrehajtó Bizottsága meg­bízást kapott arra, hogy irá­nyítsa a tanács szerveinek ezen intézkedések teljesíté­sével összefüggő munkáját . Az SZKP Központi Bi­zottsága és a Szovjetunió kormánya a tárgyalások után fogadást adott a Kremlben a KGST-tagállamok legfel­sőbb szintű gazdasági érte­kezletén részt vett küldött­ségek tiszteletére. A fogadáson Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke köszöntötte a jelenlevőket, és mondott be­szédet. A többi küldöttség nevében Wojciech Jaruzels­ki, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak első titkára, a Lengyel Népköztársaság miniszterel­nöke, a lengyel küldöttség vezetője mondott válaszbe­szédet. Konsztantyin Csernyenko pohárköszöntője Pohárköszöntőjében Konsz­tantyin Csernyenko sikeres­nek nevezte a KGST-tagor­­szágok vezetőinek Moszkvá­ban csütörtökön véget ért felső szintű gazdasági érte­kezletét, amely összegezte a szuverén szocialista országok valóban egyenjogú és köl­csönösen előnyös együttmű­ködésének tapasztalatait Emlékeztetett rá, hogy 35 évvel ezelőtt, amikor a KGST-t létrehozták, nem voltak és nem is lehettek kész receptek erre az együtt­működésre, s e téren a gaz­dasági szervezetbe tömörült szocialista országok tovább­ra is olyan kitaposatlan úton járnak, amelyen előttük még senki nem haladt. Ezen a nagy történelmi úton voltak objektív és szubjektív okok­ból fakadó hiányosságok és fennakadások is. A legfonto­sabb mégis az, hogy bebizo­nyosodott: a szocialista or­szágok sokoldalú gazdasági kapcsolatai létfontosságúak és hatékonyak. Konsztantyin Csernyenko a továbbiakban megállapította, hogy feltétlenül helyes volt a 15 évvel ezelőtt, 1969-ben, a legutóbbi felső szintű ér­tekezleten elfogadott irány­vonal, amelynek célja a KGST-tagországok szocialis­ta gazdasági integrációjának erősítése. Megerősödött és jelentősen fejlődött a szo­cialista közösség, megnőtt a KGST nemzetközi tekinté­lye, s jelentősebbé vált a testvérországok gazdasági (Folytatás a 2. oldalon.) Ülést tartott a Szeged városi tanács Szeged megyei város tanácsa tegnap, csütörtökön délelőtt tartotta soros ülését, Papp Gyula elnökletével. Az ülésre meg­hívást kaptak a város országgyűlési kép­viselői, a társadalmi és tömegszervezetek vezetői és a lakóterületi pártvezetőségek titkárai is. Részt vett a testület munká­jában dr. Komócsin Mihály, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első tit­kára és Szabó Sándor, a Csongrád me­gyei tanács elnöke. A városi tanács a következő napirendet fogadta el és tárgyalta meg: A népesedés­politikai határozat végrehajtásának hely­zete (előadó: dr. Müller József­né tanács­elnök-helyettes): Az ügyrendi bizottság te­vékenysége (előadó: dr. Török László, a bizottság elnöke): Lakóterületi alap sza­bályzatának tervezete: Átruházott hatás­kör gyakorlásáról szóló jelentés (előadó: Pa­pp Gyula tanácselnök): Interpellációk, bejelentések. A napirendre tűzött témák vitájában felszólaltak: dr. Sas Mihály (8. vk.), dr. Mészáros Rezsőné (41. vk.), dr. Hős Er­zsébet (a megyei tanács egészségügyi osztályának helyettes vezetője), Tuza Klá­ra (a városi KISZ-bizottság titkára), dr. Török lászló (10. vk.). Török József (3. vk.), Gyimesi József (13. vk.). Halászné Hetesi Erzsébet (27. vk.), Szilágyiné Mik­lós Ilona (99. vk.). Interpellált: dr. Tóth Károly (32. vk), Nagy Mihály (25. vk.) és Katona Gyula (97. vk.). A tanács tegnapi ülésének két fő na­pirendi pontját, illetve az azokkal kap­csolatos döntést az alábbiakban ismertet­jük Új gépek a seprű­­gyárban Magyar söprűvel takarít­hatnak az amerikai házi­asszonyok, 200 ezer dara­bot küldünk nekik évente Szegedről. A jól gépesített gyárban akadt még nehéz kézi munka is az utóbbi időkig, hiszen 40—50 vagon cirokhulladék keletkezik évente a gyártás során, amit csak fizikai erővel szállíthattak, takaríthattak el. Néhány hét óta kön­­­nyebb lett a munka, mert üzembe helyeztek egy NDK-gyártmányú szállító­­szalagot, amely gombnyo­másra kihordja, bálázza a cirokhulladékot, s ez jól hasznosítható állatok al­­mozására. A gyártáshoz használt cirokkötegek áz­­tatását házilag oldották meg, targoncára szerelt kü­lönleges markolóval emelik a medencékbe, onnan pe­dig a gyártóvonalba. Fel­vételeink a munkát kön­­­nyítő berendezésekről ké­szültek. A demográfia „hullámai" A népesedéspolitikai hatá­rozat szegedi végrehajtását tárgyaló jelentés ismerteté­séhez induljunk ki abból az alapszámból, hogy Szeged lakónépességének száma 1983-ban elérte a 175 ezret. Az 1970. évi adathoz ké­pest a növekedés kerekítet­­ten 50 ezer! Igen ám, de ha ennek az időtávnak az éveiből összeadjuk a termé­szetes szaporodást, errre mindössze 8 ezer kerekedik ki, s évente meglehetősen nagy hullámzással. Voltak évek (1974—75—76), amikor az ezret is meghaladta a természetes szaporulat, a mélypontot pedig 165 (1971- ben) és 115 (1902-ben) jel­zi. A népmozgalom orszá­gos adataihoz viszonyítva azonban még ezek a számok is eléggé „rózsaszínűek”, hi­szen 1981-ben és 1982-ben semmi népességgyarapodást nem könyvelhettünk az or­szágban — ellenkezőleg: 1867-tel, illetve 10 533-mal (előzetes adat!) csappant a lélekszám. Mindezzel együtt statisz­tikailag szinte azonos jel­lemzők olvashatók ki a sze­gedi adatokból, de más eu­rópai országokétól sem tér el különösebben adatrend­szerünk. Kétségtelen, hogy az 1973. évi keltezésű mi­nisztertanácsi határozat — amely a népesedési helyzet pozitív befolyásolásának szándékából fakadt, s amelynek helyi eredménye­it most tekintette át a ta­nács — négy esztendőn ke­resztül tapasztalható fellen­dülést hozott a természetes szaporodásban, majd fokoza­tos visszaesés következett be, egészen a népesség or­szágos csökkenéséig Pedig a társadalmi erőfeszítések nem lanyhultak. A születésszám csökkené­sének ismert okait így cso­portosítják: a városiasodás, az iparosodás, a nőknek a termelőmunkában való fo­­­kozott részvétele az igények emelkedése, a lakossági el­látottság hiányai, a bölcső­dei és óvodai helyek elégte­­lensége — s természetesen a terhességmegszakítás sza­badsága. A születések szá­mát tehát igen sok tényező befolyásolja — ennek meg­felelően annak emelkedését is csak sokoldalú intézkedé­sek egész rendszerétől re­­mélheti a társadalom. A családi pótlék, a gyermek­­gondozási segély többszöri emelése, az anyasági segély és a babakelengye-juttatás összegének javítása, a gyer­mekápolási táppénzjogosult­ság kiterjesztése, a több­­gyermekes családok üdülési lehetőségeinek növelése, a lakáselosztás rendszere, a társadalmi tudatformálás — mind ebbe a kategóriába tartoznak, és kezdeti hatá­suk kétségtelenül mérhető és bizonyítható, de koránt­sem folyamatosan. Egyebek között a bizonyos évekre jel­lemző magasabb szaporulat sem elsősorban arra vezet­hető vissza, hogy számotte­vően gyarapodott volna a három- és többgyermekes családok száma. A szegedi intézkedések az országos igényhez mérten is arányosak voltak, több esetben még előnyösebbek is. Jelentősen fejlődött a család- és nővédelmi ta­nácsadók munkája; 26-ról 34-re emelkedett a gyer­mekorvosi körzetek száma; tízzel több védőnői körze­tet szerveztek. Különös fi­gyelemmel kezelte a város a peremkerületek (Tápé, Al­­győ, Kiskundorozsma, Sző­­reg) gyermekorvosi ellátá­sát. Az egészségügyi szer­vezet korszerűsítése lénye­gesen hozzájárult a szellemi és technikai erők koncent­rációjához, így a színvona­lasabb betegellátáshoz. Fon­tos tétel volt a gyermek­­kórház felújítása is. Két­ségtelenül feszültséget oko­zott az a beruházási „me­netrend”, hogy főleg az új városrészekben késve ké­szültek el az egészségügyi intézmények, de az erőfeszí­tések értéke abban mérhe­tő, hogy hosszú idő óta az országos átlag alatt „jegy­zik” a szegedi csecsemőha­landóságot. Az ötéves ter­vekben szereplő bölcsődék egy kivételével (Makkosház ,városrész) megépültek, noha ezek átadására is késés volt a jellemző; az óvodai zsú­foltság is csökkent (132 szá­zalékos helykihasználásról 112,1 százalékra). A folya­matban inkább az okozott és okoz gondot, hogy nem arányos a különböző város­részek óvodai ellátása, így számos helyről a város más vagy távolabbi óvodájába kell kísérni a gyermekeket. Rókuson most épül óvoda, de Makkosház már csak a következő ötéves tervben kerül sorra. Az általános is­kolák gondja talán a leg­súlyosabb manapság: 15 is­kolában folyik „két műsza­kos” vagy „változó” okta­­tás. A zsúfoltságot szerve­zett szállítással próbálják enyhíteni. A napközisek száma is tetemesen megnőtt, már a tanulók 56,4 százalé­ka részesül ebben az ellá­tásban. A tanács elé terjesztett beszámoló tárgyilagosan ös­­­szegezi és mérlegeli a né­pesedés helyzetét. Megálla­pítja egyebek között, hogy az intézkedések hatására is visszavezethető: a több éven át tapasztalt születésszám­­emelkedés a gyermekek jó egészségügyi és művelődés­ügyi ellátásán kívül sike­resebb végrehajtást követel a gazdasági szférában is — így elsősorban a lakáspoli­tikában és a kereskedelem­ben. A javulás ellenére is gyakran hézagos a gyer­mekcipő- és gyermekruha­­kínálat; a bébiételek válasz­téka megfelelő ugyan, de többgyermekes családok szá­mára nehezen elérhető. To­vábbi megállapítás: a lakos­ság elért életszínvonalának megtartása a gyermekes családok számára a legne­hezebb. A gyermekszaporu­lattal a családok lakáskörül­ményein is gyakran változ­tatni kell(ene); a második és harmadik gyermek szü­letése után megnövekvő anyagi gondot nem ellensú­lyozza az emelt összegű csa­ládi pótlék sem. A külön kereset megszerzéséhez szükséges idő és energia pedig éppen a gyermekek nevelésétől von el szülőket, s halványabb lehet számuk­ra a család összetartó ereje, az anyaság fogalma, a csa­ládon belüli erkölcsi és anyagi védettség. A lehető­ség is csak elvi olykor, hí. (Folytatás a 3. oldalon.)

Next