Délmagyarország, 1984. június (74. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-15 / 139. szám
\«oV VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! *74. évfolyam 139. szám 1984. június 15., péntek Ára: 1,40 forint Befejezőődött a KGST-csúcsértekezlet Hazaérkezett Moszkvából a magyar küldöttség Csütörtökön Moszkvában befejeződött a KGST-tagorságok felső szintű gazdasági értekezlete. A záróülésen Carlos Rafael Rodriguez, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, az államtanács elnökhelyettese, miniszterelnök-helyettes elnökölt A tanácskozás dokumentumait szerkesztő bizottság üléséről Vlagyimir Dolgih, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, az SZKP KB titkára, a bizottság elnöke számolt be. Az értekezleten nyilatkozatot fogadtak el a KGST- tagországok közötti gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés továbbfejlesztésének és elmélyítésének fő irányairól, és elfogadták a KGST tagországainak deklarációját a béke megőrzéséről és a nemzetközi gazdasági együttműködésről. A dokumentumokat a küldöttségvezetők írták alá: a Bolgár Népköztársaság részéről Todor Zsivkov, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság részéről Gustáv Husák, a Kubai Köztársaság részéről Carlos Rafael Rodriguez, a Lengyel Népköztársaság részéről Wojciech Jaruzelski, a Magyar Népköztársaság részéről Kádár János, a Mongol Népköztársaság részéről Jumdzságin Cedenbal, a Német Demokratikus Köztársaság részéről Erich Honecker, a Román Szocialista Köztársaság részéről Nicolae Ceausescu, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége részéről Konsztantyin Csernyenko, a Vietnami Szocialista Köztársaság részéről Le Duan. A dokumentumok aláírásán a küldöttségek tagjain kívül jelen voltak az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjai és póttagjai, a Központi Bizottság titkárai. Az értekezletet rövid beszéddel Konsztantyin Csernyenko zárta be. * Ugyancsak tegnap Moszkvában megtartották a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa XXXVIII. (rendkívüli) ülésszakát. Az ülésszakon részt vettek a KGST-tagállamok kommunista és munkáspártjainak vezetői, a felső szintű gazdasági értekezleten részt vett országok küldöttségeinek vezetői. A tanács ülésszaka a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Kubai Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Mongol Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Vietnami Szocialista Köztársaság küldöttségeinek részvételével megtárgyalta a gazdasági értekezlet határozatainak megvalósítására vonatkozó intézkedéseket. A tanács ülésszakán részt vevő küldöttségeket kormányfők vezették. Az ülésszakon Nyikolaj Tyihonov, a Szovjetunió küldöttségének vezetője elnökölt. A KGST ülésszakának munkájában részt vett a tanács titkára. Az ülésszak nagyra értékelte a KGST-tagállamok felső szintű gazdasági értekezletének eredményeit, és hangsúlyozta, hogy különösen fontosak a szocialista nemzetközi munkamegosztás további elmélyítésének az értekezlet által kitűzött irányai, a fejlődés belső és külső feltételeinek változásából eredő új feladatok megoldása szempontjából. Az ülésszakon kifejezésre jutott az országok abbeli meggyőződése, hogy a felső szintű értekezlet határozatainak valóra váltása a kölcsönös együttműködést minőségileg új szintre emeli, fokozza szerepét a KGST-tagállamok társadalmi-gazdasági fejlődésében, tovább erősíti egységüket és összeforrottságukat Az ülésszak jóváhagyta a gazdasági értekezlet határozatainak teljesítését célzó intézkedéseket. A KGST Végrehajtó Bizottsága megbízást kapott arra, hogy irányítsa a tanács szerveinek ezen intézkedések teljesítésével összefüggő munkáját . Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió kormánya a tárgyalások után fogadást adott a Kremlben a KGST-tagállamok legfelsőbb szintű gazdasági értekezletén részt vett küldöttségek tiszteletére. A fogadáson Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke köszöntötte a jelenlevőket, és mondott beszédet. A többi küldöttség nevében Wojciech Jaruzelski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Lengyel Népköztársaság miniszterelnöke, a lengyel küldöttség vezetője mondott válaszbeszédet. Konsztantyin Csernyenko pohárköszöntője Pohárköszöntőjében Konsztantyin Csernyenko sikeresnek nevezte a KGST-tagországok vezetőinek Moszkvában csütörtökön véget ért felső szintű gazdasági értekezletét, amely összegezte a szuverén szocialista országok valóban egyenjogú és kölcsönösen előnyös együttműködésének tapasztalatait Emlékeztetett rá, hogy 35 évvel ezelőtt, amikor a KGST-t létrehozták, nem voltak és nem is lehettek kész receptek erre az együttműködésre, s e téren a gazdasági szervezetbe tömörült szocialista országok továbbra is olyan kitaposatlan úton járnak, amelyen előttük még senki nem haladt. Ezen a nagy történelmi úton voltak objektív és szubjektív okokból fakadó hiányosságok és fennakadások is. A legfontosabb mégis az, hogy bebizonyosodott: a szocialista országok sokoldalú gazdasági kapcsolatai létfontosságúak és hatékonyak. Konsztantyin Csernyenko a továbbiakban megállapította, hogy feltétlenül helyes volt a 15 évvel ezelőtt, 1969-ben, a legutóbbi felső szintű értekezleten elfogadott irányvonal, amelynek célja a KGST-tagországok szocialista gazdasági integrációjának erősítése. Megerősödött és jelentősen fejlődött a szocialista közösség, megnőtt a KGST nemzetközi tekintélye, s jelentősebbé vált a testvérországok gazdasági (Folytatás a 2. oldalon.) Ülést tartott a Szeged városi tanács Szeged megyei város tanácsa tegnap, csütörtökön délelőtt tartotta soros ülését, Papp Gyula elnökletével. Az ülésre meghívást kaptak a város országgyűlési képviselői, a társadalmi és tömegszervezetek vezetői és a lakóterületi pártvezetőségek titkárai is. Részt vett a testület munkájában dr. Komócsin Mihály, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára és Szabó Sándor, a Csongrád megyei tanács elnöke. A városi tanács a következő napirendet fogadta el és tárgyalta meg: A népesedéspolitikai határozat végrehajtásának helyzete (előadó: dr. Müller Józsefné tanácselnök-helyettes): Az ügyrendi bizottság tevékenysége (előadó: dr. Török László, a bizottság elnöke): Lakóterületi alap szabályzatának tervezete: Átruházott hatáskör gyakorlásáról szóló jelentés (előadó: Papp Gyula tanácselnök): Interpellációk, bejelentések. A napirendre tűzött témák vitájában felszólaltak: dr. Sas Mihály (8. vk.), dr. Mészáros Rezsőné (41. vk.), dr. Hős Erzsébet (a megyei tanács egészségügyi osztályának helyettes vezetője), Tuza Klára (a városi KISZ-bizottság titkára), dr. Török lászló (10. vk.). Török József (3. vk.), Gyimesi József (13. vk.). Halászné Hetesi Erzsébet (27. vk.), Szilágyiné Miklós Ilona (99. vk.). Interpellált: dr. Tóth Károly (32. vk), Nagy Mihály (25. vk.) és Katona Gyula (97. vk.). A tanács tegnapi ülésének két fő napirendi pontját, illetve az azokkal kapcsolatos döntést az alábbiakban ismertetjük Új gépek a seprűgyárban Magyar söprűvel takaríthatnak az amerikai háziasszonyok, 200 ezer darabot küldünk nekik évente Szegedről. A jól gépesített gyárban akadt még nehéz kézi munka is az utóbbi időkig, hiszen 40—50 vagon cirokhulladék keletkezik évente a gyártás során, amit csak fizikai erővel szállíthattak, takaríthattak el. Néhány hét óta könnyebb lett a munka, mert üzembe helyeztek egy NDK-gyártmányú szállítószalagot, amely gombnyomásra kihordja, bálázza a cirokhulladékot, s ez jól hasznosítható állatok almozására. A gyártáshoz használt cirokkötegek áztatását házilag oldották meg, targoncára szerelt különleges markolóval emelik a medencékbe, onnan pedig a gyártóvonalba. Felvételeink a munkát könnyítő berendezésekről készültek. A demográfia „hullámai" A népesedéspolitikai határozat szegedi végrehajtását tárgyaló jelentés ismertetéséhez induljunk ki abból az alapszámból, hogy Szeged lakónépességének száma 1983-ban elérte a 175 ezret. Az 1970. évi adathoz képest a növekedés kerekítetten 50 ezer! Igen ám, de ha ennek az időtávnak az éveiből összeadjuk a természetes szaporodást, errre mindössze 8 ezer kerekedik ki, s évente meglehetősen nagy hullámzással. Voltak évek (1974—75—76), amikor az ezret is meghaladta a természetes szaporulat, a mélypontot pedig 165 (1971- ben) és 115 (1902-ben) jelzi. A népmozgalom országos adataihoz viszonyítva azonban még ezek a számok is eléggé „rózsaszínűek”, hiszen 1981-ben és 1982-ben semmi népességgyarapodást nem könyvelhettünk az országban — ellenkezőleg: 1867-tel, illetve 10 533-mal (előzetes adat!) csappant a lélekszám. Mindezzel együtt statisztikailag szinte azonos jellemzők olvashatók ki a szegedi adatokból, de más európai országokétól sem tér el különösebben adatrendszerünk. Kétségtelen, hogy az 1973. évi keltezésű minisztertanácsi határozat — amely a népesedési helyzet pozitív befolyásolásának szándékából fakadt, s amelynek helyi eredményeit most tekintette át a tanács — négy esztendőn keresztül tapasztalható fellendülést hozott a természetes szaporodásban, majd fokozatos visszaesés következett be, egészen a népesség országos csökkenéséig Pedig a társadalmi erőfeszítések nem lanyhultak. A születésszám csökkenésének ismert okait így csoportosítják: a városiasodás, az iparosodás, a nőknek a termelőmunkában való fokozott részvétele az igények emelkedése, a lakossági ellátottság hiányai, a bölcsődei és óvodai helyek elégtelensége — s természetesen a terhességmegszakítás szabadsága. A születések számát tehát igen sok tényező befolyásolja — ennek megfelelően annak emelkedését is csak sokoldalú intézkedések egész rendszerétől remélheti a társadalom. A családi pótlék, a gyermekgondozási segély többszöri emelése, az anyasági segély és a babakelengye-juttatás összegének javítása, a gyermekápolási táppénzjogosultság kiterjesztése, a többgyermekes családok üdülési lehetőségeinek növelése, a lakáselosztás rendszere, a társadalmi tudatformálás — mind ebbe a kategóriába tartoznak, és kezdeti hatásuk kétségtelenül mérhető és bizonyítható, de korántsem folyamatosan. Egyebek között a bizonyos évekre jellemző magasabb szaporulat sem elsősorban arra vezethető vissza, hogy számottevően gyarapodott volna a három- és többgyermekes családok száma. A szegedi intézkedések az országos igényhez mérten is arányosak voltak, több esetben még előnyösebbek is. Jelentősen fejlődött a család- és nővédelmi tanácsadók munkája; 26-ról 34-re emelkedett a gyermekorvosi körzetek száma; tízzel több védőnői körzetet szerveztek. Különös figyelemmel kezelte a város a peremkerületek (Tápé, Algyő, Kiskundorozsma, Szőreg) gyermekorvosi ellátását. Az egészségügyi szervezet korszerűsítése lényegesen hozzájárult a szellemi és technikai erők koncentrációjához, így a színvonalasabb betegellátáshoz. Fontos tétel volt a gyermekkórház felújítása is. Kétségtelenül feszültséget okozott az a beruházási „menetrend”, hogy főleg az új városrészekben késve készültek el az egészségügyi intézmények, de az erőfeszítések értéke abban mérhető, hogy hosszú idő óta az országos átlag alatt „jegyzik” a szegedi csecsemőhalandóságot. Az ötéves tervekben szereplő bölcsődék egy kivételével (Makkosház ,városrész) megépültek, noha ezek átadására is késés volt a jellemző; az óvodai zsúfoltság is csökkent (132 százalékos helykihasználásról 112,1 százalékra). A folyamatban inkább az okozott és okoz gondot, hogy nem arányos a különböző városrészek óvodai ellátása, így számos helyről a város más vagy távolabbi óvodájába kell kísérni a gyermekeket. Rókuson most épül óvoda, de Makkosház már csak a következő ötéves tervben kerül sorra. Az általános iskolák gondja talán a legsúlyosabb manapság: 15 iskolában folyik „két műszakos” vagy „változó” oktatás. A zsúfoltságot szervezett szállítással próbálják enyhíteni. A napközisek száma is tetemesen megnőtt, már a tanulók 56,4 százaléka részesül ebben az ellátásban. A tanács elé terjesztett beszámoló tárgyilagosan összegezi és mérlegeli a népesedés helyzetét. Megállapítja egyebek között, hogy az intézkedések hatására is visszavezethető: a több éven át tapasztalt születésszámemelkedés a gyermekek jó egészségügyi és művelődésügyi ellátásán kívül sikeresebb végrehajtást követel a gazdasági szférában is — így elsősorban a lakáspolitikában és a kereskedelemben. A javulás ellenére is gyakran hézagos a gyermekcipő- és gyermekruhakínálat; a bébiételek választéka megfelelő ugyan, de többgyermekes családok számára nehezen elérhető. További megállapítás: a lakosság elért életszínvonalának megtartása a gyermekes családok számára a legnehezebb. A gyermekszaporulattal a családok lakáskörülményein is gyakran változtatni kell(ene); a második és harmadik gyermek születése után megnövekvő anyagi gondot nem ellensúlyozza az emelt összegű családi pótlék sem. A külön kereset megszerzéséhez szükséges idő és energia pedig éppen a gyermekek nevelésétől von el szülőket, s halványabb lehet számukra a család összetartó ereje, az anyaság fogalma, a családon belüli erkölcsi és anyagi védettség. A lehetőség is csak elvi olykor, hí. (Folytatás a 3. oldalon.)