Délmagyarország, 1984. június (74. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-21 / 144. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! N /* >/ Az országgyűlés nyári ülésszaka Elemezték és elfogadták a tavalyi költségvetés végrehajtását•Hazánk kereskedelmi politikájáról Szerdán délelőtt 10 órakor a Parlament üléstermében megkezdődött az országgyűlés nyári ülésszaka, legfelső törvényhozó testületünk fórumán megjelent losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Az ülésszakot Apró Antal, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Kegyeletes szavakkal emlékezett meg a legutóbbi ülésszak óta elhunyt dr. Buza József képviselőről, a Bács-Kiskun megyei képviselőcsoport vezetőjéről, az Állampusztai Célgazdaság igazgatójáról, aki 1975 óta volt az országgyűlés tagja. Emlékét az országgyűlés jegyzőkönyvben örökítette meg, s az ülésszak résztvevői egyperces néma felállással rótták le kegyeletüket. Ezt követően az országgyűlés tudomásul vette a Népköztársaság Elnöki Tanácsának jelentését a tavaszi ülésszak óta végzett munkáról, és döntött a mostani tanácskozás napirendjéről : " A Magyar Népköztár. A költségvetési politika céljait a gazdaságpolitikában megfogalmazott közös nemzeti gazdasági célok, az egyensúlyi viszonyok erősítése és az életkörülmények megőrzése, lehető javítása határozta meg. A zárszámadó törvényjavaslat azt mutatja, hogy tavalyi munkánk eredménnyel zárult, jócskán van azonban tanulság, javítanivaló — mondotta bevezetőjében a pénzügyminiszter. Az elmúlt évben elért gazdasági fejlődés számszerűségét tekintve nem volt látványos, de az adott nemzetközi politikai és gazdasági környezetben — amikor tucatjával találhatók országok, ahol magas a munkanélküliség, széles tömegek élnek létbizonytalanságban, adósságok átütemezését kellett kérni — a mi politikánk méltán kapott nemzetközi elismerést, és belső támogatást itthon, a legszélesebb tömegek részéről. A nemzetközi pénzpiaci helyzet kedvezőtlen maradt, és a protekcionizmus, a diszkrimináció nem csökkent. Ezek a feltételek és saját munkánk gyengeségei egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy bár a két alapvető célt elértük, az ezt alátámasztó gazdasági folyamatban nem tudtuk a tervezett teljesítményt mindenütt elérni. Az export például elmaradt az előirányzattól. A nemzeti jövedelem, amelyre kihatott a tavalyi súlyos aszály, alig növekedett. A cserearányok romlása, kötelezettségeink teljesítése nem tette és teszi elkerülhetővé a nemzeti jövedelem belföldi felhasználásának mérséklését. A lakosság összes fogyasztása szerény mértékben növekedett, és meghaladta a tervezett színvonalat is. Az egy főre jutó reáljövedelem egy százalékkal, a névleges jövedelem nyolc százalékkal nő-saját, 1983. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat; 2. A külkereskedelmi miniszter beszámolója a külkereskedelemről szóló, 1974. rekedett. A fogyasztói árszínvonal kisebb mértékben nőtt, mint ahogyan azt terveztük. 1983-ban a költségvetés összes bevétele 543,7 milliárd forint, kiadása pedig 549,8 milliárd forint volt. A hiány így 6,1 milliárd forint. Ez 4,1 milliárd forinttal kevesebb, mint amennyit terveztünk. A költségvetési hiányt úgy sikerült csökkenteni, hogy az életkörülményekre ható kiadásokat nem kellett menet közben korlátozni. Az egészségügy, a szociálpolitika, az oktatás és a művelődés terén — a szerény lehetőségek ellenére — a kiadások tavaly 7,2 százalékkal növekedtek, ami meghaladja a nemzeti jövedelem növekedését és a tervezett színvonalat is — mondotta Hetényi István. A lakásgazdálkodás új rendszere nyomán érzékelhetően nőtt a lakosság érdeklődése a sajátlakás-építés iránt — állapította meg a miniszter. Ezt a folyamatot fokozott állami segítségnyújtással támogatjuk. A továbbiakban kiemelte: az életkörülmények alakulásában elért eredményeinkre büszkék vagyunk, még akkor is, ha ezek kétségtelenül elmaradnak számos jogos igénytől. Látni kell azonban, hogy mindaz, amit e téren tettünk, nagy terhet ró a gazdaságra, és azzal a hatással jár, hogy mérsékli a munkából származó jövedelmek arányát az összjövedelmen belül, és fékezi a teljesítmények ösztönzésének lehetőségét. Ennek alapján indokolt a juttatási rendszer folyamatos korszerűsítése, amely jobban biztosítja az összhangot a gazdasági lehetőségek és a társadalom igazságérzete között. A vállalatok gazdálkodását elemezve megállapította: fontosnak tartjuk, hogy évi III. törvény végrehajtásáról. Ezután az elfogadott napirendnek megfelelően Hitényi István pénzügyminiszter és Veres Péter külkeresa vállalatok mindenekelőtt saját maguk, saját erejükből rendezzék pénzügyi hiányaikat. Néhány vállalatnál nagyon felhalmozódtak a gondok: itt a kormány részben már tett és a jövőben is tenni kíván intézkedéseket. A nehéz helyzetbe került vállalatok között szerencsére a többség saját erejéből tesz lépéseket az alaphiány megelőzésére vagy megszüntetésére. A mezőgazdasági dolgozók helytállása, az időben hozott szervezési, pénzügyi intézkedések egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy az aszálykár kedvezőtlen hatásait az üzemek többségében sikerült erőteljesen mérsékelni. Az alaphiányos mezőgazdasági üzemek száma az előző évhez képest még így is több mint százzal nőtt, az alaphiány is emelkedett. Nem csupán az aszály okozott gondot, hanem a mezőgazdasági termékek exportárai is: 1983- ban 8 százalékkal csökkentek, és a csökkenés várhatóan az idén sem lesz kevesebb. Tisztában vagyunk azzal, hogy e súlyos körülmények védelmi miniszter tartotta meg expozéját. Az országgyűlés nyári ülésszaka — amelyen Apró Antal, Péter János és Cservenka Ferencné felváltva elnökölt — befejezte munkáját, és a nemzeti jövedelemben mutatkozó elmaradás nyomán kényszerűen bekövetkező kisebb forrás és az összhangot elősegítő év kezd központi intézkedések issökkentik a teljesítményüket nem, vagy csak lassan növelő gazdálkodók mozgásterét. A miniszter szólt a vállalati szabályozásról, amellyel egyidejűleg bővítettük és folyamatosan bővítjük az erőforrások mozgósítását, a tartalékok feltárását segítő lehetőségeket. Mint mondotta: 1983-ban kísérleteket kezdtünk mintegy 100 mezőgazdasági nagyüzemben és 117 ezer főt foglalkoztató 21 építőipari és 9 ipari vállalatnál olyan jövedelem- és keresetszabályozásra, amely a mainál rugalmasabb, és megfelelő adórendszer révén közvetlenebb kapcsolatot teremt a jövedelmek és a bérek között. A kísérletbe bevont szervezetek nagyobb része megfelelt a várakozásnak, az átlagosnál jobb eredményeket produkált, és fejlődött belső irányítási, érdekeltségi rendszerük is. A keresetek növekedése ezeknél a szervezeteknél meghaladta az országos átlagot, és az az esetek többségében többletteljesítményen alapult. A kísérleteket az idén kiszélesítve folytatjuk. Most már 380 ezer dolgozót érint a kísérletbe bevont vállalatok száma. A teljesítmények és keresetek alakulását továbbra is figyelemmel kísérjük, és hasznosítani fogjuk a tapasztalatokat a jövő évi keresetszabályozás kialakításánál. A miniszter ezután időszerű feladatainkról szólt. Mint mondotta: a tavalyi év fontos és alapvető eredményei lehetővé, külső körülményeink pedig szükségessé tették, hogy nagyobb de reálisan teljesíthető kö(Folytatás a 2 oldalonj Hetényi István expozéji Határozathozatal: szavaznak a képviselők fi. évfolyam 144. szám 1984. június 21., csütörtök Ára: , 1,40 forint Barátság Találkozások, emlékek Két zászló — a magyar trikolor és a szovjet vörös lobogó —, és két dátum — az 1944-es és az 1984-es — vezeti be azt a fotódokumentációs kiállítást, amely Budapesten, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában a Csongrád megyei Barátsági Napok egyik legrangosabb rendezvénye. Már csak azért is, mert épp a felszabadulás 40. évfordulója az a mérföldkő, mely újabb számvetésre készteti a Szovjetunió népeit, köztük testvérmegyénk, Odessza terület és székhelye, a legendás Fekete-tenger melléki város, Odessza lakosait, valamint hazánk népét, köztük a szegedieket is. Két ünnep között rendezik meg a háromnapos programsorozatot. Odesszában nemrégiben emlékeztek a felszabadulás nagyszerű pillanatára. Mi most készülünk, hogy ősztől a jövő év április 4-ig fölelevenítsük felszabadulásunk körülményeit, föltérképezzük a megtett utat. Ennek egyik első állomása a Csongrád megyei Barátsági Napok budapesti programja és a fotódokumentációs kiállítás. A tárlat tulajdonképpen a történelem két metszetét szembesíti: az 1944-es események fönnmaradt, megsárgult fotóit és Csongrád megye mai arculatát. A régi fotográfiákon láthatják az érdeklődők — tegnap délelőtt például a hazánkban vendégeskedő ukrán jégbalett tagjai — az 1944 októberi szovjet előrenyomulás dokumentumait, a nyilasok által fölrobbantott tiszai hidat, s átkelést a sebesen emelt pontonhídon, majd Szeged városparancsnokát, Hajtovicsot és 1945 május elsejének reményekkel teli képeit. S hogy ezek a remények négy évtizedes kemény munkával valóra váltak, annak bizonyítéka a többi, jórészt színes fotó, melyeken például büszkén feszül a Tisza két partján az új híd, messzire lobognak Algyő fáklyalángjai, az éjszakában is világítanak az SZBK világhírű tudományos műhelyei, gazdagon terem a határ, pompáznak az üvegházak virágcsodái, s Ópusztaszer történelmi emlékei között élményeket gyűjtenek és újabb feladatokra készülnek a látogatók. Külön aktualitása van azoknak a fényképeknek, amelyek a két testvérváros, Szeged és Odessza, illetve a két testvérmegye kapcsolatait demonstrálják. A hálaadás pillantai, a találkozások dokumentumai, a legutóbbi barátsági napok eseményei egy folyamat állomásait jelzik. Három találkozás — ezt a címet is adhatnám az alábbi soroknak. Éppen tíz esztendeje jártam szovjetunióbeli testvérlapunknál, az ungvári Kárpáti Igaz Szó című újságnál. Kísérőm, ki hamarosan barátommá lett, Behm János volt, aki épp akkor érkezett egy hosszú iskoláról. Együtt jártuk a Kárpátok csúcsait, a vidék képzőművészeinek műtermeit. Aztán eltelt néhány év, s Leningrádban az első Szovjet—Magyar Barátság Fesztiválon ismét összefutottunk, ő akkor Maróthy Lászlónak, a KISZ KB akkori első titkárának a tolmácsa volt, több szép órát töltöttünk a fehér éjszakák fővárosában. Most Csongrád megyei Barátsági Napokra érkezvén kibe botlok a pesti Belváros csodálatos palotájában? Az én János barátomba. A Szovjet Tudomány és Kultúra Házának kulturális osztályvezetőjeként ő a házigazdánk. Elegáns és udvarias, nincs kérés, amit ne teljesítene, bemutat és konferál, szervez és mindig mosolyog. Mint mondja, még egy évig lesz itt, aztán megy haza, mert ő mégis csak újságírónak vallja magát. őszülő halántékú férfiak és ifjú diplomások ülik körül az asztalokat. A Csongrád megyében élő és dolgozó, Szovjetunióban végzett értelmiségieket hívta meg baráti beszélgetésre a Szovjet Tudomány és Kultúra Házában működő nőit szovjet ösztöndíjasok klubja. V. I. Vasziljev, a ház igazgatóhelyettese „természetesen” oroszul mondta el tájékoztatóját. S azt követően oroszul idézték emlékeiket a jelenlevők is. * A rendezés szeszélye folytán nem messze került egymáshoz a gyermekrajz,kiállítás néhány darabja és az a tabló, amely Kádár János látogatása alkalmával készült a ház megnyitásának 10. évfordulóján, a múlt év őszén. A krétarajz egy CCCP feliratú űrhajót ábrázol, három integető asztronautával, alattuk a sok színben pompázós földgolyó. S a tablón Kádár János szavai: ■„Népünk testvéri kapcsolatai: létünk, jövőnk, nemzeti boldogulásunk alapfeltétele.” T. L. Szovjetunióban végzettek találkozója