Délmagyarország, 1984. június (74. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-21 / 144. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! N /* >/ Az országgyűlés nyári ülésszaka Elemezték és elfogadták a tavalyi költségvetés végrehajtását•Hazánk kereskedelmi politikájáról Szerdán délelőtt 10 óra­kor a Parlament üléstermé­ben megkezdődött az or­szággyűlés nyári ülésszaka, legfelső törvényhozó testü­letünk fórumán megjelent losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke. Kádár János, az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára. Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Az ülésszakot Apró Antal, az országgyűlés elnöke nyi­totta meg. Kegyeletes sza­vakkal emlékezett meg a legutóbbi ülésszak óta el­­hunyt dr. Buza József kép­­viselőről, a Bács-Kiskun megyei képviselőcsoport ve­zetőjéről, az Állampusztai Célgazdaság igazgatójáról­, aki 1975 óta volt az ország­­gyűlés tagja. Emlékét az országgyűlés jegyzőkönyv­b­en örökítette meg, s az ülésszak résztvevői egyper­ces néma felállással rótták le kegyeletüket. Ezt követően az ország­­gyűlés tudomásul vette a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának jelentését a tava­szi ülésszak óta végzett m­unkáról, és döntött a mos­­­tani tanácskozás napirend­jéről : " A Magyar Népköztár. A­ költségvetési politika céljait a gazdaságpolitiká­ban megfogalmazott közös nemzeti gazdasági célok, az egyensúlyi viszonyok erősí­tése és az életkörülmények megőrzése, lehető javítása határozta meg. A zárszám­adó törvényjavaslat azt mu­tatja, hogy tavalyi munkánk eredménnyel zárult, jócskán van azonban tanulság, ja­vítanivaló — mondotta be­vezetőjében a pénzügymi­niszter. Az elmúlt évben elért gazdasági fejlődés számsze­rűségét tekintve nem volt látványos, de az adott nem­zetközi politikai és gazda­sági környezetben — ami­kor tucatjával találhatók or­szágok, ahol magas a mun­kanélküliség, széles tömegek élnek létbizonytalanságban, adósságok átütemezését kel­lett kérni — a mi politi­kánk méltán kapott nem­zetközi elismerést, és belső támogatást itthon, a leg­szélesebb tömegek részéről. A nemzetközi pénzpiaci helyzet kedvezőtlen maradt, és a protekcionizmus, a diszkrimináció nem csök­kent. Ezek a feltételek és saját munkánk gyengeségei egyaránt hozzájárultak ah­hoz, hogy bár a két alap­vető célt elértük, az ezt alá­támasztó gazdasági folya­matban nem tudtuk a ter­vezett teljesítményt min­denütt elérni. Az export például elmaradt az elő­irányzattól. A nemzeti jöve­delem, amelyre kihatott a tavalyi súlyos aszály, alig növekedett. A cserearányok romlása, kötelezettségeink teljesítése nem tette és teszi elkerül­hetővé a nemzeti jövedelem belföldi felhasználásának mérséklését. A lakosság ös­­­szes fogyasztása szerény mértékben növekedett, és meghaladta a tervezett színvonalat is. Az egy főre jutó reáljövedelem egy szá­­zalékkal, a névleges jövede­lem nyolc százalékkal nő-saját, 1983. évi költségveté­sének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat; 2. A külkereskedelmi mi­niszter beszámolója a kül­kereskedelemről szóló, 1974. rekedett. A fogyasztói ár­színvonal kisebb mértékben nőtt, mint ahogyan azt ter­veztük. 1983-ban a költségvetés összes bevétele­­ 543,7­­ mil­liárd forint, kiadása pedig 549,8 milliárd forint volt. A hiány így 6,1 milliárd forint. Ez 4,1 milliárd forinttal ke­vesebb, mint amennyit ter­veztünk. A költségvetési hiányt úgy sikerült csökkenteni, hogy az életkörülményekre ható kiadásokat nem kellett me­­net közben korlátozni. Az egészségügy, a szociálpoliti­ka, az oktatás és a művelő­­dés terén — a szerény lehe­tőségek ellenére — a kiadá­sok tavaly 7,2 százalékkal növekedtek, ami meghalad­ja a nemzeti jövedelem nö­vekedését és a tervezett színvonalat is — mondotta Hetényi István. A lakásgazdálkodás új rendszere nyomán érzékel­­hetően nőtt a lakosság ér­deklődése a sajátlakás-épí­­tés­­ iránt — állapította meg a miniszter. Ezt a folyama­tot fokozott állami segítség­­nyújtással támogatjuk. A továbbiakban kiemelte: az életkörülmények alakulá­sában elért eredményeinkre büszkék vagyunk­, még ak­kor is, ha ezek kétségtele­nül elmaradnak számos jo­­gos igénytől. Látni kell­­ azonban, hogy mindaz, amit e téren tettünk, nagy terhet ró a gazdaságra, és azzal a hatással jár, hogy mérsék­li a munkából származó jö­vedelmek arányát az össz­jövedelmen belül, és fékezi a teljesítmények ösztönzésé­nek lehetőségét. Ennek alapján indokolt a juttatá­si rendszer folyamatos kor­szerűsítése,­­ amely jobban biztosítja az összhangot a gazdasági lehetőségek és a társadalom igazságérzete között. A vállalatok gazdálkodá­sát elemezve megállapítot­ta: fontosnak tartjuk, hogy évi III. törvény végrehajtá­sáról. Ezután az elfogadott na­pirendnek megfelelően Hi­tén­y­i István pénzügyminisz­ter és Veres Péter külkeres­a vállalatok mindenekelőtt saját maguk, saját erejük­ből rendezzék pénzügyi hiá­nyaikat. Néhány vállalatnál nagyon felhalmozódtak a gondok: itt a kormány rész­ben már tett és a jövőben is tenni kíván intézkedése­ket. A nehéz helyzetbe ke­rült vállalatok között sze­rencsére a többség saját erejéből tesz lépéseket az alaphiány megelőzésére vagy megszüntetésére. A mezőgazdasági dolgozók helytállása, az időben ho­zott szervezési, pénzügyi in­tézkedések egyaránt hozzá­járultak ahhoz, hogy az aszálykár kedvezőtlen hatá­sait az üzemek többségé­ben sikerült erőteljesen mérsékelni. Az alaphiányos mezőgazdasági üzemek szá­ma az előző évhez képest még így is több mint száz­zal nőtt, az alaphiány is emelkedett. Nem csupán az aszály okozott gondot, ha­nem a mezőgazdasági ter­mékek exportárai is: 1983- ban 8 százalékkal csökken­tek, és a csökkenés várható­an az idén sem lesz keve­sebb. Tisztában vagyunk azzal, hogy e súlyos körülmények védelmi miniszter tartotta meg expozéját. Az országgyűlés nyári ülés­szaka — amelyen Apró An­tal, Péter János és Cserven­­ka Ferencné felváltva elnö­költ — befejezte munkáját, és a nemzeti jövedelemben mutatkozó elmaradás nyo­mán kényszerűen bekövet­kező kisebb forrás és az összhangot elősegítő év ke­zd központi intézkedések issökkentik a teljesítményü­ket nem, vagy csak lassan növelő gazdálkodók mozgás­terét. A miniszter szólt a vál­lalati szabályozásról, amel­­­lyel egyidejűleg bővítettük és folyamatosan bővítjük az erőforrások mozgósítását, a tartalékok feltárását se­gítő lehetőségeket. Mint mondotta: 1983-ban kísérle­teket kezdtünk mintegy 100 mezőgazdasági nagyüzemben és 117 ezer főt foglalkoz­tató 21 építőipari és 9 ipa­ri vállalatnál olyan jövede­lem- és keresetszabályozás­ra, amely a mainál rugal­masabb, és megfelelő adó­rendszer révén közvetlenebb kapcsolatot teremt a jöve­delmek és a bérek között. A kísérletbe bevont szerve­zetek nagyobb része megfe­lelt a várakozásnak, az át­lagosnál jobb eredménye­ket produkált, és fejlődött belső irányítási, érdekeltsé­­­gi rendszerük is. A kerese­tek növekedése ezeknél a szervezeteknél meghaladta az országos átlagot, és az az esetek többségében több­letteljesítményen alapult. A kísérleteket az idén kiszéle­sítve folytatjuk. Most már­­ 380 ezer dolgozót érint a­­ kísérletbe bevont vállalatok­­ száma. A tel­jesítmények és­­ keresetek alakulását tovább­ra is figyelemmel kísérjük, és hasznosítani fogjuk a ta­pasztalatokat a jövő évi ke­resetszabályozás kialakításá­nál. A miniszter ezután idő­szerű feladatainkról szólt. Mint mondotta: a tavalyi év fontos és alapvető ered­­­­ményei lehetővé, külső kö­­­­rülményeink pedig szüksé­­­gessé tették, hogy nagyobb de reálisan teljesíthető kö­(Folyta­tás a 2 oldalonj Hetényi István expozéji Határozathozatal: szavaznak a képviselők fi. évfolyam­ 144. szám 1984. június 21., csütörtök Ára: , 1,40 forint Barátság Találkozások, emlékek Két zászló — a magyar trikolor és a szovjet vörös lobogó —, és két dátum — az 1944-es és az 1984-es — vezeti be azt a fotódoku­mentációs kiállítást, amely Budapesten, a Szovjet Kul­túra és Tudomány Házában a Csongrád megyei Barát­­­­sági Napok egyik legrango­­­­sabb rendezvénye. Már csak azért is, mert épp a felsza­badulás 40. évfordulója az a mérföldkő, mely újabb szám­vetésre készteti a Szovjet­unió népeit, köztük testvér­megyénk, Odessza terület és székhelye, a legendás Feke­te-tenger melléki város, Odessza lakosait, valamint hazánk népét, köztük a sze­gedieket is. Két ünnep kö­zött rendezik meg a három­napos programsorozatot. Odesszában nemrégiben em­lékeztek a felszabadulás nagyszerű pillanatára. Mi most készülünk, hogy ősztől a jövő év április 4-ig föl­elevenítsük felszabadulá­sunk körülményeit, föltérké­pezzük a megtett utat. En­nek egyik első állomása a Csongrád megyei Barátsági Napok budapesti programja és a fotódokumentációs ki­állítás. A tárlat tulajdonképpen a történelem két metszetét szembesíti: az 1944-es ese­mények fönnmaradt, meg­sárgult fotóit és Csongrád megye mai arculatát. A régi fotográfiákon láthatják az érdeklődők — tegnap dél­előtt például a hazánkban vendégeskedő ukrán jégba­lett tagjai — az 1944 októ­beri szovjet előrenyomulás dokumentumait, a nyilasok által fölrobbantott tiszai hidat, s átkelést a sebesen emelt pontonhídon, majd Szeged városparancsnokát, Hajtovicsot és 1945 május elsejének reményekkel teli képeit. S hogy ezek a re­mények négy évtizedes ke­mény munkával valóra vál­tak, annak bizonyítéka a többi, jórészt színes fotó, melyeken például büszkén feszül a Tisza két partján az új híd, messzire lobog­nak Algyő fáklyalángjai, az éjszakában is világítanak az SZBK világhírű tudományos műhelyei, gazdagon terem a határ, pompáznak az üveg­házak virágcsodái, s Ópusz­­taszer történelmi emlékei között élményeket gyűjte­nek és újabb feladatokra ké­szülnek a látogatók. Külön aktualitása van azoknak a fényképeknek, amelyek a két testvérváros, Szeged és Odessza, illetve a két testvérmegye kapcsola­tait demonstrálják. A hála­adás pillantai, a találkozások dokumentumai, a legutóbbi barátsági napok eseményei egy folyamat állomásait jel­zik. Három találkozás — ezt a címet is adhatnám az alábbi soroknak. Éppen tíz eszten­deje jártam szovjetunióbeli testvérlapunknál, az ungvári Kárpáti Igaz Szó című új­ságnál. Kísérőm, ki hamaro­san barátommá lett, Behm­ János volt, aki épp akkor érkezett egy hosszú iskolá­ról. Együtt jártuk a Kárpá­tok csúcsait, a vidék képző­művészeinek műtermeit. Aztán eltelt néhány év, s Leningrádban az első Szov­­jet—Magyar Barátság Fesz­tiválon ismét összefutottunk, ő akkor Maróthy Lászlónak, a KISZ KB akkori első tit­kárának a tolmácsa volt, több szép órát töltöttünk a fehér éjszakák fővárosában. Most Csongrád megyei Ba­rátsági Napokra érkezvén kibe botlok a pesti Belváros csodálatos palotájában? Az én János barátomba. A Szovjet Tudomány és Kul­túra Házának kulturális osztályvezetőjeként ő a házi­gazdánk. Elegáns és udva­rias, nincs kérés, amit ne teljesítene, bemutat és kon­ferál, szervez és mindig mosolyog. Mint mondja, még egy évig lesz itt, aztán megy haza, mert ő mégis csak új­ságírónak vallja magát. őszülő halántékú férfiak és ifjú diplomások ülik kö­rül az asztalokat. A Csong­rád megyében élő és dolgozó, Szovjetunióban végzett értel­miségieket hívta meg ba­ráti beszélgetésre a Szovjet Tudomány és Kultúra Házá­ban működő nőit szovjet ösztöndíjasok klubja. V. I. Vasziljev, a ház igazgató­­helyettese „természetesen” oroszul mondta el tájékoz­tatóját. S azt követően oro­szul idézték emlékeiket a jelenlevők is. * A rendezés szeszélye foly­tán nem messze került egy­máshoz a gyermekrajz,kiál­­lítás néhány darabja és az a tabló, amely Kádár János látogatása alkalmával ké­szült a ház megnyitásának 10. évfordulóján, a múlt év őszén. A krétarajz egy CCCP feliratú űrhajót ábrázol, három integető asztronautá­val, alattuk a sok színben pompázós földgolyó. S a tab­lón Kádár János szavai: ■­„Népünk testvéri kapcso­latai: létünk, jövőnk, nem­zeti boldogulásunk a­lapfel­tétele.” T. L. Szovjetunióban végzettek találkozója

Next