Délmagyarország, 1984. június (74. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-21 / 144. szám

Csütörtök, 1984. június 21. Az MTESZ-nél Jugoszláv vendégek A Műszaki és Természet­­tudományi Egyesületek Szö­vetségének jugoszláviai test­vérszervezetétől (SÍT) há­romtagú delegáció tartóz­kodik hazánkban június 18-a óta. Dr. Sava Milicevic, a SÍT elnökségének tagja, a bosznia-hercegovinai szerve­zet elnöke, Boroz Popovic, a vojvodinai és Franc Ca­­covic, a szlovén szervezet elnöke, illetve alelnöke teg­nap, szerdán Szegedre lá­togatott. A délelőtti órákban Sze­geden, a Technika Házában az MTESZ Csongrád me­gyei szervezetének vezetői­vel közösen áttekintették a két egyesület közti kapcsola­tok alakulását. A szabadkai DTT-tel f a SÍT alszervezeté­­ül) egyébként a szegediek­nek húszéves kapcsolatuk van. Ez idő alatt jutottak el a szakemberek a kezdeti tapasztalatcseréktől a válla­latok közötti szoros szakmai kapcsolatok kiépítéséig (HÓ­DIKÖT és a szabadkai Már­cius 8. Harisnyagyár, Sze­gedi Nyomda és a szabadkai Pannónia Nyomda stb.). A szegediek, pontosabban az MTESZ Csongrád megyei szervezete három évvel eze­lőtt együttműködési megál­lapodást írt alá az eszéki DIT-tel is, amelynek az évenkénti megújítása nagy lehetőségeket rejt magában. A jugoszláv vendégek tegnap ellátogattak még a Szegedi Konzervgyárba, majd a Kiskunhalasi Állami Gazdaságba. Hivatalos prog­ramjuk befejeztével ma utaznak vissza Jugoszláviá­ba. Pályázat parképítésre A KISZ KB és az Ál­lami Ifjúsági Bizottság , a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa, az Építés­ügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium, a Mezőgazdasá­gi és Élelmezésügyi Minisz­térium, az Országos Kör­nyezet- és Természetvédel­mi Hivatal, valamint a Ker­tészeti Egyesülés támogatá­sával — szabadidőpark-épí­­tő pályázatot hirdet. A pá­lyázat célja, hogy olyan, többféleképpen hasznosítha­tó — pihenésre, játékra, sportolásra egyaránt alkal­mas — parkok épüljenek, amelyek tervezésük és ki­vitelezésük ésszerűségét, új­szerűségét és a társadalmi összefogást tekintve példa­mutatóak, és mintaként szol­gálhatnak. A meghirdető szervek anyagiakkal, műszaki ter­vekkel, szakmai tanács­adással, növények kedvez­ményes juttatásával segí­tik az építőket. A támo­gatás mértéke elfogadott pályázatonként 100 000 fo­rint. A pályaművekkel kap­csolatos alapvető követel­mény, hogy azok a költség­­vetési becslést is maguk­ban foglaló, igényes váz­lattervet tartalmazzanak. A pályaműveket 1984 ok­tóber elsejéig kell bekülde­ni a KISZ Központi Bizott­sága lakóhelyi munkabizott­sága részére. Cím: 1388 Budapest, Postafiók 72. , Országos vetélkedő A kisegítő iskolák Csong­­rádon megrendezett VIII. országos komplex vetélkedő­jén, 23 csapat hatodik-hete­dik osztályos úttörői mérték össze tudásukat, felkészültsé­güket. Kedden és szerdán délelőtt a verseny 10 állo­másán a különböző téma­körből merítő feladatokat ügyesen oldották meg a kis­diákok: 82 százalékos volt az összteljesítmény. Az igen szoros vetélkedést bizonyítja, hogy az első és az utolsó helyezett csapat között mindössze 20 pont a különbség. A csapatverseny helyezettjei: 1. Győr (159. számú Tímár Vendel úttörő­­csapat), 2. Nagykanizsa (5557. számú Asztalos Sán­dor úttörőcsapat), 3. Barcs (1018. sz. Latinka Sándor út­törőcsapat), 4. Makó (1712. sz. Petőfi Sándor úttörőcsa­pat), 5. Baja (749. sz. Türr István úttörőcsapat), 6. Pápa (5552. sz. Éltes Mátyás út­törőcsapat). A zsűri a ver­senyzők közül Liess József (Nagykanizsa), Veréb Zsolt (Velence), Nagy Szilvia (Ba­ja), Büki Beáta (Barcs), Ber­­gován László (Nyíregyháza), Bucsi Zsuzsanna (Győr), Szűcs Zsolt (Iregszemcse) felkészültségét, egyéni telje­sítményét külön jutalmazta. A díjakat és az emléklapo­kat Varga Mihály, a Csong­rád megyei tanács művelő­désügyi osztályának főelő­adója adta át. Az eredmény­­hirdetés után kulturális mű­sor, majd este diszkó zárta a kétnapos rendezvénysoro­zatot. Jövőre módosult formá­ban, szaktábor keretében rendezik meg a kisegítő is­kolák komplex vetélkedőjé­nek országos fordulóját. Színes magyar film. Ir­ta: Romhányi József. Fényképezte: Nemescsói Tamás. Zene: Aldoboly Nagy György. Rendezte: Mészáros Gyula. Főbb sze­replők: Balázsovits Lajos, Moor Marianna, Götz An­na, Schütz Ila, Hollósi Fri­gyes, Dörner György, Bánsági Ildikó, Székhelyi József. Első pillantásra az em­ber még akár Hamlet szel­lemében minősíthetne: őrült­ség, de van benne rend­szer. Ám rövidesen rá kell döbbennie: nemcsak őrült­ség, de rendszer, vagy­is­ valamiféle át­gondoltság, értelmes logi­kai vezérfonál sincs, ami pedig van, azt végignézni ugyan majdnem kész őrü­let, de ehhez nem kell Ham­let, sőt, szegény Romhányi József sem, akinek nevét egészen bizonyos, hogy hí­res bolhaversikéje, és ha­sonló szellemsziporkái őr­zik meg a halhatatlanság­nak, s nem e forgatókönyve. Kezdetben azért lehetne nemi rendszert gyanítani az ügyben, mert a főszereplő házaspár, kikről ugyan ele­ve lehetetlen elhinni, hogy ekkora lányuk legyen, el­fogadja a gyermeki javas­latot ama bizonyos svéd házasságmodellről, miszerint a családtagoknak hetente le­gyen két szabadnapjuk, mi­dőn minden szabad, s a töb­biek csak este nyolc után térnek meg a família-fé­szekbe. Az ötletben, ami­ben újdonságot, pikáns ere­detiséget legföljebb csak a tematikán csámcsogó honi nézősereg egy része talál­hat, némi vígjátéki lehe­tőség azért lappang. Olyas­mi, ami fordulatos, ara­­nyo&­-bugyutaságot eredmé­nyezhetne, sok falraertéssel, burleszkszerű elemmel, és a háború előtti szalonvígjá­­tékok ezerszeresen bevált fogásaival. Valami effélé­re törekednének is az al­kotók, de ami ebből kike­rekedik, azon nevetni még kínnal sem nagyon lehet. A házasságreformáló le­ánygyermek úszósportunk nyafka, enyhén hiszteroid és önmagát sajnálatos mó­don nemcsak szerepe sze­rint megjátszó reménysége. (Götz Anna főisk. halig. alakítja — de ő legalább még tanulhat ezután egyet, s mást.) Úgy filozofál és pszichologizál, lassú, unal­mas és stílustalanul modo­ros mondatokban, hogy köz­ben edzőjével (Dörner György) kölcsönösen epe­­kednek is egymás után, ám éppúgy nem tudnak mit kezdeni egymással, mint mi az egész filmmel. Hiszen a további párocskák szorgal­masan bonyolítgatott talál­kái és félreértései, meg­spékelvén egy erotomán té­vészerelő (Székhelyi József) időnkénti feltünedezéseivel, a legkínálkozóbb humor­ziccereket sem használják ki. És minden eddigit felül­múl a Házasság szabad­nappal című szánalmas „vígjátékon” végigvonuló, tulajdonképpen felháborító szemléletmód. Egyáltalán nem újdonság ez a magyar filmes látásmód: úgy mu­tatni be a mai magyar környezetet, mintha vala­hol a mesék birodalmából kerülne elénk a háttérként szolgáló hazai valóság. Itt kérem, abszolút kötetlen munkaidőben dolgozik (ta­lán) mindenki, oly laká­sokban élnek a boldog há­zaspárok, amilyeneket leg­följebb a Rózsadombon le­het találni, mindenütt te­rem­­­, búsaiéi? amatt mindenki szuperelegáns és rendkívül választékosan be­szél, úri helyekre járnak csak kocsmázni és talán, a legszebb, hogy egyedül a té­vészerelőnek van Trabant­ja. Imponáló valóságisme­ret. Mondhatnánk, isten ne­ki, ezt a finoman hazug „úri” világot még megbo­csátanánk, ha legalább ne­vetni lehetne, őrültségeken akár, amelyekben van rend­szer. De még ez sincs. Il­letve — amiben ily módon lehet rendszer, azon ne­vetni nem lehet. Azt éppen nem. Domonkos László Házasság szabadnappal Akácfatermelési rendszer Az akácfa iparszerű ter­melésére és hasznosítására rendszert dolgozott ki az Erdészeti Tudományos In­tézet. A rendszer a neme­sített facsemeték ültetésé­től, ápolásától a vágásig előírja a technológiát, és biztosítja a legcélszerűbb technikai eszközöket is. Megközelítően 20 százalék­kal nagyobb jövedelmezősé­get garantál. Alkalmazásával több nyersanyaghoz juthat­nak az erdőgazdaságok. Az akácfa iparszerű termelé­si módszere már külföldön , a többi között Japánban és Ausztráliában is érdek­lődést keltett. A legkorszerűbb terme­lési mód bevezetését több évtizedes nemesítési mun­ka előzte meg. A kutatók figyelme már korábban a gyorsan növő, a nyers­anyag-utánpótlást rövid idő alatt biztosító akác felé for­dult. A megye klubosai Árpádhalmon Csongrád megye klubked­velő fiataljai mától, csütör­töktől 24-ig, vasárnapig is­mét randevút adhatnak egymásnak Árpádhalmon. Az egykori gazdatiszti ku­rta évszázados fái alatt ma este sorakoznak föl mintegy háromszázan az t­n­héni megnyitóra. A megyei KISZ-bizottság rendezvénye — sorrendben a negyedik — gazdag programot kínál. A megnyitó után ismer­kedési est lesz, s a résztve­vők megtekinthetik a tava­lyi klubtalálkozó emlékeze­tes eseményeit megörökítő hangosított filmet. Vacsorá­jukról már maguk gondos­kodnak. Az ételkészítés már a találkozó idejére meghir­detett versenyfeladatok ré­szét képezi. A zsűri pontok­kal bírál­ja az izeket, az il­­lető&t. HoifidP. (Kifiteket) egyéni versenyeken mérhe­tik össze tudásukat, ügyes­ségüket. Vásárhelyi és sze­­gedi zenekarok gondoskod­nak szórakozásukról egy koncerten ezen az estén. A klubok tagjai szombaton csapatversenyen vehetnek részt: futball- ping-pong-, rögbimérkőzéseken s hogy a tréfa se hiányozzék e ve­télkedőről, a vállalkozó ked­vűek iszapbirkózásra ne­vezhetnek. Délután túrára indulnak a táborosok. Ár­­nádhalommal s környékével ismerkednek. Este lakoda­lomban pihenhetik ki a fá­radalmakat, már amennyi­ben a násznép ezt­ megen­gedheti magának. Lele Jó­zsef, a Móra Ferenc Mú­zeum munkatársa gondosko­dik a nászpárról, és «“"ft a sátoros ünnep népi hagyo­mányokhoz hű föleleveníté­sebeq, Rosszindulatú betegségről — indulatok nélkül 9. Septapatok a szervezetnek „ ... a rák megelőzésének legjobb módja az általános, teljes egészség gondos meg­őrzése." (Szent-Györgyi Albert) A radiológiai klinika igaz­gatói szobájában tekintélyes pipagyűjtemény díszült a polcon. A kérdésre, használ­­ja-e őket, dr. Kelemen Já­nos professzor azt válaszol­ta: „Már nagyon régen nem pipázom, nem dohányzom.” Beszélgetésünk, melynek ta­nulságait közreadom, remél­hetően másokat is meggyőz arról, hogy leghelyesebb, ha pinát, szipkát és cigarettát sutba dobunk vagy legfel­jebb szobadíszként, múzeu­mi tárgyként tartunk meg belőlük néhányat. A puszta tény, hogy Ma­gyarországon minden ötödik elhalt daganatos betegség miatt vesztette életét, ko­molyan fölveti a felvilágosí­tás, a megelőzés kérdését. A sorozat első cikkében szó esett arról, mi minden vált­hatja ki ezt a betegséget. Az okok ismeretében sokkal tu­datosabban kellene védekez­nünk a rák ellen. Noha tu­dunk a dohányzás hihetetlen káros hatásáról, 1960-tól 1980-ig csaknem megkétsze­reződött a légúti, rosszindu­latú daganatok áldozatainak száma. Ismert az összefüggés a szájhigiéne elhanyagolása és a száj­üreg, a garatrák keletkezése között. A meg­betegedések szaporodása gyakran visszavezethető­­ a higiénés-, táplálkozási és italozási szokásokra, a lakás­viszonyokra, az élvezeti cik­kek okozta káros következ­ményekre. A professzor sze­rint elsősorban a gyógyító szakemberek feladata, hogy ezekre a tényezőkre fölhív­ják az emberek figyelmét. Sokat tehetnek azonban az egészségnevelők, a pedagó­gusok, a tömegtájékoztatási eszközök is azért, hogy be­kerüljön a köztudatba, mi mindent kell tennünk­­ az általános, teljes egészség megőrzéséért.­ Hiba lenne azonban azt hinni, hogy csak az egészsé­ges embernek van szüksége felvilágosításra. A már ke­zelésre szoruló beteg is tud­ni akarja az igazságot. A szakember tapasztalatai alapján vallja: a betegség lényegének letagadása vagy indokolatlan szépítése leg­többször káros. Ha a páciens nincs tisztában azzal, tulaj­donképpen mi is a baja, nem egyezik bele bizonyos, szá­mára esetleg kellemetlen ke­zelésekbe, amelyek jól­lehet az életét mentik meg. Márpedig az eredményes gyógyító munkához elenged­hetetlen a beteg és az orvos együttműködése. Ilyenkor egyedüli helyes teendő, ha az orvos — és nem a beteg­társak, nem a személ­yzet — világosítja föl a pácienst. Ellenkező esetben később döbbenve rá a hittnél súlyo­sabb állapotára, megrendül az orvosokba vetett bizalma, s lelkileg is összeroppan. A felvilágosításnak, a megelőzésnek édestestvére a cselekvés, a tájékozottság, az intelligencia el kell, hogy vezesse a magát egészséges­nek érző embert is a szűrő­­vizsgálatokra. Ez az útja an­nak, hogy idejében fölfedez­zék az úgynevezett „korai rákot” és sikerrel gyógyítsák­, ha már támadott a kór? Korszerű, sokoldalú eljárá­sokkal veszi föl ellene a har­cot az egészségügy. A kívül­álló számára úgy tűnik, hogy a kezelés leggyakoribb módja a műtét. De vajon valóban minden rákos be­teget operálni kell? — vető­dik fel a kérdés. A gyakor­lat azt bizonyítja, hogy bi­zonyos esetekben elkerülhe­tetlen a sebészi beavatkozás, előfordul azonban, hogy ta­pasztalt szakemberek cso­portja — alapos mérlegelés után — úgy dönt, hogy nem műtéti kezelési módot al­kalmaz. Hogy kit melyik eljárással igyekeznek meg­­gyógyítani. a választás az orvosi konzílium dolga, adott helyzetben ebbe maga a be­teg nem szólhat bele, még kevésbé a joggal aggódó­­ hozzátartozó, nem beszélve a „mindent tudó” szomszéd­­asszonyról. A rák ugyanis sokféle lefolyású betegség. Az összefoglaló, népies szó eltérően viselkedő korformá­kat jelöl, ahány eset, annyi­féle. Kezelése függ az elvál­tozás helyétől, szövettani sajátosságaitól, az egész szervezet általános állapotá­tól. Nagy körültekintést igé­nyel hát, hogy eldöntsék, melyik módszer kecsegtet leginkább a gyógyulás re­ményével. A daganat sebészi eltávo­lítása mellett a sugárkeze­lést, a gyógyszeres-, a hor­mon- vagy a szervezet ter­mészetes védekező képessé­gét fokozni szándékozó im­munterápiát is alkalmazzák az orvosok a kórházakban, klinikákon. A sugaras kezelés egyik célja az elsődleges daganat méretének csökkentése, nö­vekedésének megállítása vagy az elváltozás teljes el­pusztítása. Adagolhatják műtét előtt és után. Az ope­ráció előtti sugarazás hatá­sára kisebbedhet a daganat,­­csökkenhet a daganatsejtek leietképesséte, 4 guuu besugarázástól azt ott ma­radt sejtek pusztulása várr­ható. Szegeden 1980-ban önálló sugáterápiás osztályt hoztak létre a SZOTE-n, ahol nagy­energiájú sugárforrás, ko­­baltbesugárzó berendezés működik. A röntgenklinika 20 ágyas részlege azóta is folyamatosan működik — 120 százalékos ágykihaszná­­lással. Az igények — sajnos — jóval meghaladják a je­lenlegi adottságokat: átszer­vezéssel vagy épületbővítés­sel növelni kellene az ágyak számát. A jövő azonban a nagyobb befog­adók­épes nevű regionális onkológiai decent­­rumoké, ahol komplett keze­léssel, jó szakemberek, meg­felelő diagnosztikai feltéte­lek mellett gyógyítják majd a betegeket. Az emberek sokat várnak mindig a gyógyszerektől is Gyakran kérdezik is az or­vost, miért nem adnak azon­nal nagy adagban orvossá­got. Ezekről a készítmények­ről tudni kell, hogy komoly mellékhatásaik vannak,­­ csak nagyon indokolt eset­ben, szigorú ellenőrzés mel­lett adagolhatók. Ugyanak­kor ma már olyan gyógy­szerkombinációk állnak a gyógyítás szolgálatában, amelyek „megtalálják” a be­teg sejteket, s csak ott fejtik ki hatásukat. Léteznek olya­nok, amelyekkel a már meg­levő áttételek is megszüntet­hetők, de meg is előzhető kialakulásuk. Vannak daganatok, ame­lyeknek létrejötte a szerve­­­zet hormonháztartásával kapcsolatos — például az emlőrák és a petefészek hormontermelése között ösz­­szefüggés van —, ezeket a hormonháztartás befolyáso­lásával is gyógyítják. A beteg szervezet olyan, mint egy csatatér. Nagy ott a zűrzavar: óriási harc dúl az egészséget károsító erők és a szervezet „önvédelmi alakulatai” között. A csata kimenetelét az dönti el, hogy melyikük az erősebb. A daganatok növekedése el­len elszántan küzd a szerve­zet. Az orvosok feladata, hogy támogassák ebben a harcban. A védekező, immu­nológiai mechanizmus mun­káját olyan kezeléssel lehet megkönnyíteni, amelynek hatására csökken a daganat­sejtek száma. A segítség má­sik módja, ha a szervezet támogatására erősítést „se­­gédcsapatokat” küldenek Bi­­zonyos gyógyszerekkel pél­dául az interferonnal — fo­kozható az immunológiai ké­pesség márpedig ,.túlerővel’­ könnyebben legyőzhetők a szervezetet támadó daganat­­sejtek is. Ismét eljutottunk hát az általános erőnléthez, amely az ilyen-olyan kórokkal foly­tatott küzdelem mindenkori kimenetelét is befolyásolja. A legokosabb hát, amit te­hetünk: mi magunk saját magunkért, szeretteinkért, ha óvakodunk, amennyire csak tőlünk telik, a ráktól, s mindenfajta betegségiül. Erre pedig a legjobb recept az, amit Szent-Györgyi Al­bert és a sorozatban meg­kérdezett kilenc szegedi or­vos „írt föl” nekü­nk: a meg­előzés, egészségünk tudatos, felelősségteljes megőrzése Chikán Ágnes

Next