Délmagyarország, 1984. június (74. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-01 / 127. szám

Péntek, 1984. június 1 Kiváló ped­agógusok kitüntetése Hazánk valamennyi peda­gógusát: az óvónőket, a ta­nítókat, a tanárokat, a pe­dagógusképző intézmények és az oktatásügy minden dolgozóját, az irányító szer­vek vezetőit köszöntötte Köp­eczi Béla művelődési miniszter, a Pesti Vigadó dísztermében csütörtökön a pedagógusnap alkalmából rendezett kitüntetési ünnep­ségen. Az eseményen meg­jelent Aczél György, a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Fejti György, a Magyar Kommunista Ifjú­sági Szövetség Központi Bi­zottságának első titkára, va­lamint Voksán József, a Pedagógusok Szakszervezete főtitkára. Naponta kellene elismerő szavakkal illetni mindazokat a pedagógusokat, akiket a hivatástudat hajt, akik a je­les elődök útján járva igye­keznek megfelelni a mai kor kívánalmainak — hangsú­lyozta beszédében Köpeczi Béla. — Mivel ezt nem te­hetjük meg, a mai ünnepi alkalmat kell megragadnunk, hogy társadalmunk figyelmét felhívjuk az óvodákban, az iskolákban, a bentlakásos in­tézményekben dolgozók ál­dozatos munkájára, az ifjú nemzedékek értelmét nyitó, értelmét alakító, jellemét, erkölcsi arculatát formálói szép, értelmes tevékenységé­re. Beszéde után Köpeczi Bé­la 14 pedagógusnak átadta az Apáczai Csere-díjat, 130- an pedig a „Kiváló Peda­gógus” kitüntetést vehették át. A miniszter átnyújtotta dr. Nagy Lászlónak, a Jó­zsef Attila Tudományegye­tem egyetemi tanárának az Elnöki Tanács által adomá­nyozott Szocialista Magyar­­országért Érdemrendet, amelyet a professzor ki­emelkedő munkája, példa­mutató oktató-nevelő tevé­kenysége elismeréseként ka­pott. Apáczai Csere János-díjat kapott: Baross Imre, az Állami Artistaképző Intézet igazga­tója; dr. Fábián Zoltán, a Jászberényi Tanítóképző Fő­iskola főigazgatója; Járdán­­házy Dezső, a kazincbarcikai Központi Általános Iskola tanára; Kiss Zoltán, a ka­posvári Táncsics Mihály Gimnázium tanára; Kocsis József, a Janus Pannonius Tudományegyetem szent­lő­rinci I. számú Gyakorló Ál­talános Iskola igazgatója; dr. Köti János, a Fővárosi Gyer­mek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatója; Méhész Lajos, a budapesti Egressy Gábor Fi­nommechanikai és Műszer­ipari Szakközépiskola igaz­gatója; dr. Nagy László, a mátészalkai Esze Tamás Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola igazgatója; Oravecz Pálné, a Budapest, I. kerület Tárnok utcai Ál­talános Iskola tanítója; Ré­­pászky Zoltán, a mezőkö­vesdi Petőfi Sándor Általá­nos Iskola tanára; dr. Schvób Péter, a Bács-Kiskun me­gyei Pedagógiai Intézet pe­dagógiai igazgatója; Sze­rencsés Rudolfné, a komlói Április 4. útjai Általános Is­kola tanítója; Herbergerné Hegedűs Piroska, a győri Foglalkoztató Iskola és Ne­velőotthon igazgatója; dr. Zibolen Endre, a Felsőokta­tási Pedagógiai Kutatóköz­pont nyugalmazott igazga­tója. Kiváló Pedagógus kitün­tető címet és jelvényt ka­pott: Alföldi Jánosné, a szegedi Hémán Kató álta­lános iskola tanítója; Bor­bély Imréné, a szegedi Ju­hász Gyula utcai óvoda ve­zetőóvónő-helyettese ; Gát László, a csongrádi általá­nos iskola és­­ diákotthon igazgatóhelyettese: Kertész Ferenc, a szegedi Radnóti Miklós Gimnázium tanára, szakfelügyelő; Miskolczi Jó­­zsefné, a Juhász Gyula Ta­nárképző Főiskola 1. számú gyakorló általános iskolájá­nak szakvezető tanára, Papp Gyuláné, a szegedi Dugonics általános iskola igazgatója. Budapesten, az OTSH székházában is kitüntetése­ket adtak át a pedagógus­nap alkalmából tegnap. Láng Imre, a szegedi Rad­nóti Miklós Gimnázium testnevelő tanára az után­pótlás-nevelés területén ki­fejtett eredményes tevé­kenységéért a Kiváló Mun­káért elismerésben része­sült. Két perc figyelmet kérek Az emberi tisztesség kí­vánja, hogy visszatérjek egy korábbi témámra. Másnak is föltűnhetett talán, hogy a május 211-i számunkat nem­csak a szerkesztő, de a tra­gédiákban bővelkedő halá­los véletlen is szerkesztette. A harmadik oldalon áll ter­jedelmes cikkem arról, hogy csőkút helyett frissen ásott gödrökből öntöznek a ho­moki földeken, az ötödik ol­dalon pedig szomorú hír egy megrázó balesetről: Újsze­geden két kisfiú belehalt a Maros holtágába. Elmentem a helyszínre, és azonnal lát­tam, ugyanolyan gödörről van szó itt is, mint amilyen­ről én beszéltem. A Holt- Maros kiszikkadt m­edre fe­nekébe ásták, hogy öntözni lehessen a parton. A követ­keztetés számomra világos: ha két ártatlan gyerek lelte benne halálát, hajszálra ennyire veszélyes lehet az összes többi is. Kérem, nézzék el nekem, hogy részletekbe nem me­gyek bele, a nyomozó ható­ságok munkáját segíteni nem tudnám, nehezíteni pe­dig természetesen nem aka­rom. Az újszegedi gödör ép­pen úgy nem volt bekerítve, mint a többi sincsen a ho­moki tanyák mellett. Sze­retném, ha ez a példa azon­nali tettre mozgósítaná a többi kopolyakút gazdáját is. Ha csak egyszer is megfor­dul a fejükben, hogy az övékébe is beleeshet gyerek, részeg ember vagy jószág, kérem, még ma kezdjék el a bekerítést. Ne várjanak fel­szólításra, arra se várjanak, hogy építési mintát írjon elő a hatóság, csak a józan eszüket vegyék elő, és azon­nal cselekedjenek. Az ördög nem alszik! Tudom, minden gyerek ösztönösen vonzódik a víz­hez, és a veszélyes helyzet még birizgálja is saját sor­sát kísértő kedvét, elképzel­hető tehát, hogy kerítésen átmászva is bele akar men­ni, vagy a békákat akarja csak megdobálni. A drótke­rítés alá is lehet lyukat ka­parni, azon is be lehet búj­ni. Megnyúlik azonban a gondolat megszületése és a végrehajtás közötti idő. a felelőtlen gyerek figyelmét elvonhatja más. beláthatja közben, hogy őrültséget ker­get, és észre is veheti köz­ben a szomszéd. Apai-anyai figyelem rászoktathatja, hogy oda éppúgy tilos be­mennie, ahogy nem szabad lelépnie a járdáról, amíg meg nem győződik róla, hogy nem jön autó. Kérem a szülőket, figyelmeztessék, tanítsák gyermekeiket a ve­szély fölismerésére, és tilt­sák is az értelmetlen kalan­dok keresését. Szólnom kell a markoló­gépek kezelőihez is. Ne vár­janak ők se hatósági intéz­kedést, cselekedjenek inkább józan belátásuk szerint. A gödrök fala meredek, a két­méteres vízből az úszni tudó felnőtt is nehezen kapasz­kodna ki. Még akkor is gon­doljanak erre, ha azonnal bekerítik a gödröt, és akár ásóval is csináljanak lejtős kapaszkodókat. Gyermekük, unokájuk életét védik vele. A markológépes ember pe­dig ne ásson ezután olyan gödröt, amibe csak beleesni lehet, de belőle kijönni nem. Lássa be bátran, hogy neki kell megoldást találnia. Ne bújjon el semmi papiros mögé, ne mondja, hogy a főnök látta, a főnök meg is mérte, tehát úgy van jól, ahogy van. Rá kell szok­nunk, hogy semmi hivatal nem menthet föl bennünket az önvád alól. Lehet, hogy nehezebb lesz kiszámítani a lépcsős partú gödör Höbtar­­talmát, de nyugodtabban al­­hatnak, ha már ma így cse­lekszenek. Mindig legyen annyi magunkhoz való eszünk, hogy megkeressük a legtermészetesebb megoldá­sokat. Ott is, ahol nincs is gyerek, ott is, ahol nem szo­kott részeg ember járni. Az élet alapvető törvénye, hogy veszélyhelyzetet nem hagy­hatunk magunk mögött. Újszeged és Zákányszék messze van egymástól. A jó­zan ész azonban összekap­csolhatja Domaszékkel, Mó­­rahalommal, Rúzsával, Öttö­­mössel, Ásotthalommal is. Köszönöm figyelmüket. Horváth Dezső 5 Évzáró az úttürőházban Eltelt egy esztendő az új úttörőházban. A Kálvin té­ri gyermekmozgalmi cent­rumban megfelelő feltételek között oldották meg a fel­nőtt- és gyermekvezetők módszertani, mozgalmi jel­­legű képzését a különböző tanfolyamokon, továbbkép­zéseken. A ház könyvtára, szakirodalma is­ jó segéd­anyagául szolgált az úttörő­vezetők munkájához megye­­szerte. A megfogalmazott célok között szerepelt az is, hogy a gyerekek, akik is­kolájukon kívüli elfoglalt­ságot keresnek, megtalálják az érdeklődésüknek megfe­lelőt az úttörőházban, vala­mint, hogy a hét végeken, a téli és tavaszi szünet­ben, de majd a nyári vaká­ció idején is kellemes kör­nyezetben, játékkal tölt­hessék szabad idejüket. Tegnap, csütörtökön mind­ezek megvalósulásáról adott értékelést Fodor Mária, az úttörőház igazgatója. Külö­nösen a szakköröket dicsér­­hette: idén 30 csoportban közel 700 általános iskolás szorgoskodott, okosodott ön­kéntes jelentkezés alapján igen öntevékenyen. Három Kiváló Szakkört avattak. A keramikusok (dr. Somi Im­­réné vezetésével) szép, ízlé­ses figuráikkal, évek óta tartó színvonalas munká­jukkal vívták ki a város figyelmét. Például köny­­ünnepeken a Kárász utcai kirakat-kiállításukkal. A bé­­lyeggyűjtők­ Alaxai István irányításával nemcsak a gyűjtemény szaporításában jeleskedtek. A kis filatelis­ták igyekeztek felkutatni a bélyegek történelmi hátte­rét, így gyarapították álta­lános műveltségüket is. Az országos filatelista vetélke­dőn legutóbb első helye­zést nyertek. A versenye­ken elért rangos helyezé­sek (7 első, 12 második, 11 harmadik) bizonyítják, hogy nem fáradoztak hiába a tá­jékozódási futók Bódy László vezetésével. Dicsére­tet érdemeltek ki a számí­tástechnikusok, a modelle­zők, a néptáncosok, a rádió­sok, az idegenvezetők, a csillagászok és a sakk-asz­talitenisz szakkör tagjai. Kiváló Úttörőmunkáért 12. Kiváló Kisdobosmunkáért 1 pajtást tüntettek ki. Di­csérő oklevelet kapott 10 úttörő és 9 kisdobos. Az­ úttörőszövetség „Szülőföl­dért” kitüntető jelvényét 8, a „Környezetért” jelvényt 2, a „Közösségért” 4, a ,,Mű­velődésért” szólót pedig hét diák kapta. Szakköri mun­kájának elismeréseként 38 gyereket jutalmazott Em­léklappal és könyvvel az úttörőház. A nyári vakáció idején játékszobával számítástech­nikai játékteremmel, házon kívül, a szaktáboraiba vár­ják a kicsiket. Egész nyáron tart az a kiállítás, amelyet a névadó, Balázs Béla szü­letésének 100. évfordulója alkalmából rendeznek. De most még az év­közi szak­­köri munkák legsikerültebb alkotásai láthatók: szorgos kezek, okos kis fejek „ter­mékei”. M. E. Nagy Lászó felvezete Érdekes az országelső filatelisták gyűjteménye ¥ í­ r' rr-''"' '....“ . A diákotthonok kollégi­ummá avatásának 25. évfor­dulója alkalmából tegnap, csütörtökön Szegeden, az If­júsági Házban ünnepséget tartottak. Dr. Keczer Tamás, a megyei tanács vb művelő­dési osztályának vezetője mondott köszöntőt az ünne­pélyen megjelent kollégiumi vezetőknek, diáktanácstitká­­roknak, vendégeknek. Emlé­keztetett a kollégiumok lét­rejöttére. Arra, hogy hajdan a két intézmény — iskola és kollégium — együvé tarto­zott, a „lámpás” szerepére készítette föl lakóit, diákjait ez az egység. Szólt a későb­bi internátusokról, konvik­­tusokról, a Magyar Tanács­­köztársaság diákdirektóriu­mairól, a népi kollégiumok romantikus korszakáról. Ez utóbbiak legfontosabb eré­nye és jellemzője volt a de­mokratikus önkormányzat, s hogy lakói céltudatosan küz­döttek a szocialista építésért. 1956-ban alakultak újjá a kollégiumok, ettől az eszten­dőtől számítódik a most ün­­nepelt évforduló. Csongrád megyében 1959 júniusában, Makón jött lét­re az első kollégium. Az in­tézmén­yek napjainkban be­töltött szerepéről külön ki­emelte: a kollégium a csa­ládot is hivatott pótolni, így a nevelő, mint jó szülő, mindig védi gyermekeit. A vártnál kevesebb eredményt hozott az egységes nevelési intézmények (egy iskola , egy kollégium) kialakítása. Sajnos, a kollégiumi tanár­képzés ma is megoldatlan a nevelők autodidakta módon tanulják a szakma fortélya­it. Pedig igen magasak a ve­lük szemben támasztott kö­vetelmények. A megyében működő 24 kollégium és 1 diákotthon megfelelő objek­tív feltételekkel rendelke­zik. dicséret illeti a nevelő­tanárok, a diákok közös erő­feszítéseit: a 4100 kollégista 80 százaléka sikeres vizsgát tesz a felsőoktatási intézmé­nyekben, alacsony a bukási arány (mindössze 3 száza­lék) a középiskolás évek alatt. A kollégiumi mozgalom­ban­ végzett eredményes, több mint két évtizedes te­vékenységéért dr. Keczer Ta­más a KISZ Központi Bi­zottságának és a Művelődési Minisztériumnak Emléklap­ját adta át Hős Zoltán kol­légiumvezetőnek (Makó), Schindler Endréné kollégiu­mi igazgatónak, Sujtó Sán­­dorné és Sujtó Sándor neve­lőtanároknak (Hódmezővá­sárhely), dr. Gulyás Sándor­­né, Gyukity Márkné Kovács Rózsa, Kircsi János nevelő­tanároknak, dr. Balla György kollégiumi igazgatónak (Sze­ged), Földi Vilmos kollégiu­mi igazgatónak (Szentes). Dr. Bódi György, a KISZ KB tagja, a megyei KISZ- bizottság első titkára a kol­légiumi versen­ymozgalom­­ban kiemelkedő munkájáért Arany oklevelet nyújtott át a Szántó Kovács János (Hód­mezővásárhely, a Maja­kovszkij, a 600-as számú Szakmunkásképző (Szeged), a Mező Imre (Makó), a Fa­ipari Szakközépiskola (Csongrád) és a kisteleki gimnázium kollégiumi diák­­tanácstitkárainak. Kilenc DT-titkárt jutalomban ré­szesített a megyei KISZ-bi­­zott­ság. A résztvevőket a megyei diákotthon úttörői, valamint középiskolás kollégisták dal­lal, muzsikával, szavalatok­kal köszöntötték. Hétköznapok i. c. így. Nem tévedés. Az I. C.-nek az égvilágon sem­mi köze E. T.-hez. (Kiej­tés szerint sincs.) E. T. az az aranyos undorka, könyvben és filmen, a ba­­zárosok kirakatában. I. C. annyit tesz: Ifjúsá­gi Centrum. Budapesten az Almássy téri szabadidő­­központban. És a televí­zióban. Kedden este a 2- esen (fő­műsoridőben) új rétegműsor-sorozat indult. Ez az Ifjúsági Centrum. Rég figyelem, hogy eről­ködik a tévé számtalan feladatának megfelelni, közülük is a rétegigénye­ket (réteg ez esetben az ifjúság) kielégíteni. Teli­találat az I. C. Hétköznap estéket ízesítő, színesítő. Horváth Ádám rendezi, Fomezanski (Felkínálom)­­ szerkeszti. Háttérben­ a na­gyok, előtérben a képer­nyőn fiatal(os) újságírók, riporterek.­ Pálfy, Fazekas, Sáfrán... Jóllehet, néhá­­nyukon érződik, jobban szokták a tollat, papírt, mint a nagy nyilvánosság előtti élő szót, de amit csi­nálnak, azt jó nézni. A műsor szerkezete friss, ér­dekes és változatos. A mondandó tiszta, érthető, sok közüle továbbgondo­landó. Bőséges a tématá­ra (mint a 16 és 26 év kö­zöttiek fejében a gondo­lat — tételezzük föl­.): di­ákmunka, veszélyeztetett gyerekek, olvasmányok az ifjúságról (nemcsak fiata­loknak!), sport, könnyűze­­ne, rockszínház, hírek, in­formációk ... Tehát, ajánlom figyel­mükbe, az E. T. helyett I. C.-t, a Magyar Televízió ifjúsági szerkeszt­őségének kéthavonta, mindig este 3 és 9 óra között jelentkező műsorát. Az újságokban felvetett témák ,,képesít­ve” jelennek meg. Kontra Péntek esti, így. Nem tévedés. Leg­feljebb mérsékelni lehet(ne) a kontrasztot az 1. C. és a Péntek esti randevú(k) kö­zött. Utóbbinak már jóide­je céltáblája egy réteg (ez esetben is az ifjúság), ám a leadott (leközölt, a kép­ernyőn eleddig láthatóvá vált) sorozatoknak csupán néhány lövedéke­t talált. Például, mert a korosztály (16—26 évesek) sajátja, hogy este 10-re hajlamo­sabb ásítozni, elálmosodni, mint randevúzni. A­­ legel­ső műsorokon, bátran me­rem állítani (magamról tu­dom, pedig 26 is elmúltam, s ha úgy tetszik, kötelessé­gemnek éreztem megnéz­ni), el is aludt. Mint a bunda. Zavaros, érthetet­len, zagyva mondandói zsibbasztották a nézőt. Dehát, ugye, mindannyi­an tudjuk, a kusza, rende­zetlen, tisztázatlan gondo­latok is bőségben lelhetők az ifjú fejekben. Olyanok, amelyeknek mankóra és fogódzóra van szüksége a rend megtalálásához, fel­ismeréséhez. Ezért kelle­nek és kelendők is a tele­vízió rétegigényeket szol­gáló műsorai. Azért javul a randevú is. Például a társkeresésről, párválasz­tásról szóló (a címhez stí­lusosan illő) már igen ér­dekes lett. Továbbgondol­ható, műsor után, íme, a réteg új vívmá­nya (most nem számítan­dó a TTT, a Kuckó stb.): a tömegkommunikáció leg­hatásosabb eszközében is foglalkoznak vele — eg­yre igényesebben. Vagy csu­pán respektálják, e kor­osztály is megfertőződött ott gubbaszt a képernyő előtt, ha kell, ha nem" Hát csak színesedjenek­­ fe­kete-fehér készülékek által is) a tévés hétköznapok. Mag Edi(

Next