Délmagyarország, 1985. január (75. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-04 / 2. szám
Péntek, 1985. január 4. Pénteken, ma országszerte megkezdődnek a munkásőrség egységgyűlései, amelyeken a felszabadulás 40. évfordulójáról is megemlékeznek a testület tagjai. Az idén is nagy társadalmi nyilvánosság előtt zajlanak a tanácskozások: meghívják a szocialista brigádok tagjait, a munkásőrök munkatársait, hozzátartozóit. A gyűléseken részt vesz az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány több tagja, számos közéleti vezető, felszólalásaikban tájékoztatót adnak az ország, a párt és a népgazdaság előtt álló feladatokról. Az egységparancsnokok beszámoló jelentéseikben értékelik, hogyan készülnek a munkásőrök az MSZMP XIII. kongresszusára, a felszabadulás 40. évfordulójára, miként vesznek részt a munkaversenyben, hogyan dolgoztak 1984-ben a munkahelyeiken, a közéletben és a munkásőrszolgálatban, és ismertetik az ez évi feladatokat. Megköszönik a leszerelők sokéves, vagy több évtizedes szolgálatát, név szerint is köszöntve azokat a munkásőröket, akik nagy érdemeket szereztek a felszabadulás óta eltelt négy évtized küzdelmeiben, s esküt tesz az a csaknem négyezer új munkásőr aki az elmúlt fél évben készült fel a párt megbízatása teljesítésére. E fórumokon veszik át a munkásőrök a munkahelyi és szolgálati helytállásukért adományozott kitüntetéseket és a szocialista versenymozgalomban elért eredményeik elismeréseit. A legeredményesebben dolgozó munkásőr alegységek a „kiváló század”, a „kiváló szakasz” és a „kiváló raj” vándorzászlókat kapják meg. Az egységgyűléseken adják át az országos parancsnok által adományozott kollektív elismeréseket. A „Munkásőrség kiváló egysége” címet, a velejáró vándorzászlót és Várhelyi György szobrászművész e kitüntetést jelképező „Harcos út" című szobrát ebben az évben, hosszú időn át nyújtott kiemelkedő teljesítményéért a nagykanizsai Sneff József egység nyerte el, az elismerést január 5- én adja át az országos parancsnok. A hódmezővásárhelyi Szántó Kovács János egység kapta meg az országos parancsnok különdíját. Országos parancsnoki dicséretben részesült a budapesti X. kerületi Pataky István munkásőregység 11. századának 2. szakasza. Kiemelkedő szolgálatuk elismeréséül a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata kollektív kitüntetést kapta meg az ajkai Szabó Gáspár egység 1. százada, a miskolci Oprendek Sándor egység 6. százada, a Hajdú-Bihar megyei parancsnokság híradó szakalegysége, a Tolna megyei parancsnokság vegyivédelmi szakalegysége, a tatabányai Tóth. Bucsoki István egység 2. századának első szakasza és a Mecseki Szénbányák Steinmetz Miklós egység híradó szakalegysége. A munkásőrség tevékenységét kiemelkedően segítő 210 nagyüzemnek, intézménynek és nagyüzemi pártbizottságnak elismerő plakettet adományozott az országos parancsnok, amelyeket az egységgyűléseken adnak át. A munkásőrök egységgyűlései január végén fejeződnek be. Kiállítási napló Adósságtörlesztés Amikor négy évvel ezelőtt lapunkban Apró Ferenc elbúcsúztatta az 1980. december 12-én elhunyt Dislaiy Lenke grafikusművészt, azt írta a nekrológ végére: ,,Szülőföldje még nem ismerkedhetett meg munkásságával. Erre már csak emlékkiállításon kerülhet sor.” Tény, hogy Diskay Lenkének, a Dorozsmán született és szegedi iskolákban végzett kiváló művésznek csak most, halála után négy esztendővel nyitt az utolsó évek terméséből válogatott emlékkiállítása a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában, ám ez a szerény, befelé forduló, puritán és elmélyült művész egy-egy lapjával mindig letette névjegyét, igazolta jelenlétét és kötődéseit fontos szegedi tárlatokon. Az viszont valóban arcpirító és kései törlesztés, hogy csak most láthatjuk munkáit önálló bemutatón. Az 1970-es évek második felében jutott el Diskav Lenke művészete a szintézis időszakába. Amikor negyedszázados grafikai munkásságának eredményeit és tapasztalatait összegezhette legsikerültebb lapjain. Ezek a nagyon míves, nagyon alapos gondolati és érzelmi szűrőn letisztított művészi üzenetek most vallanak erről a művészeti csatározásoktól önmagát távol tartó alkotóról. Talán nem lehet véletlen, hogy lapjainak forrásainál más művészeti produktumokat fedezhetünk fel, zeneműveket, verseket, művészszemélyiségeket. Emléklapot készít például Kondor Béláról és Bartók Béláról, megihletik Ady verse, József Attila Altatója, és a balladák súlyos, tömör világa. Előszeretettel sokszorozza meg egyes lapokon belül motívumait, autentikusan használja visszafogott színeit, és szeret sorozatokban gondolkodni. Eljátszik képépítő elemeivel, keresi, hogy egy-egy motívum más közegben új viszonylatokat teremt, eltérő megvilágítást kap. Ezek az épített, fejlesztett motívumrendszerek mindenekelőtt a Mozzanatok, Tükörképek, Gyermekjátékok és az Ördögszekér című lapokon érhetők tetten. Számomra a legfilozofikusabb az Apokalipszis három lapja, mely a megbolydult világ, a tengelyét vesztett föld és az emberi mivoltából kivetkőzött ember fájdalmas előérzete, a legszellemesebb és megoldásában is legtalálóbb sorozata a Repülés, melynek első lapján az örök emberi vágy, az ikaruszi próba másodikon az igencsak rövid pórázra eresztett „földszintes” vágyak lehetősége, a körhinta; míg a harmadikon a repülőgépek árnyával sejtetett pusztulásveszély fogalmazódik meg Diskav Lenke számára az ex librisek, üdvözlőlapok, kisgrafikák sem melléktermékek, hanem párhuzamosan futó alkotások sora. Jó látni a Jékely ex libris bájos ötletességét, a Petőfilap karakteres árnyképét, a Weöres Sándornak készített könyvjegy játékosságát, a vámosgyörki iskolai könyvtár számára készített ex libris gyermekrajzokat utánzó vonatát, vagy a Magyar Bibliofil Társaság kristálya tiszta vonalú könyvjegyét. A Móra Ferenc Múzeum e mostani kiállítással adósságot törleszt, egy külföldön nagyra becsült, itthon kevéssé ismert szegedi származású művész mély intellektusát, kifogyhatatlan ötletességét és elmélyült grafikai munkásságát tette közkirccsé. T. L. Vendégszereplés Nyugat-Berlinben vendégszerepelt a Pécsi Nemzeti Színház operatársulata, amely német nyelven mutatta be Johann Strauss Denevér című nagyoperettjét. A 145 tagú együttes — a szólisták, a kórus, a zenekar és a műszaki személyzet — hazaérkezése után Marczis Demeter, az operatársulat vezetője elmondta: a nyugat-berlini nemzetközi konferenciaközpont színházterme mind a három előadásra megtelt, együttvéve tizenkétezer ember látta a pécsi Denevért, és tapsolt a magyar művészeknek. Néprajz Csongrád megyei díjazottak Az elmúlt napokban hirdették ki a Néprajzi Múzeum, a Magyar Tudományos Akadémia, a Szabadtér, Néprajzi Múzeum, az MTA Néprajzi Kutató Csoportja, a Magyar Néprajzi Társaság, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bizottsága, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége, a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetsége, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége támogatásával, a megyei tanácsok és múzeumi szervezetek közreműködésével meghirdetett XXXII. országos néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázat eredményét, melyen értékes Csongrád megyei sikerek születtek. Országos második díjat nyert — felnőtt kategóriában — a makói József Attila Művelődési Központ és Úttörőház, valamint az Egészségügyi Klubközpont csökkentlátók néprajzi-népéleti hagyományápoló klubja Emlékeink szíveinkben élnek című pályamunkájukkal. Országos különdíjat nyert a Karácsonyi ünnepkör kategóriában: Szabó István, a makói József Attila Művelődési Központ és Úttörőház, valamint az Egészségügyi Klubközpont csökkentlátók néprajzi-népéseti hagyományápoló klubjának elnöke Makói betlehemes játék című pályamunkájával. Országos második díjat nyert — felnőtt kategóriában — Rácz Sándor makói tanár Kurunczi Pál (maroslelei) falusi népzenész dalrepertoárja. A földeáki lakodalom menetében Bajnóczi Imre vőfélyrigmusai, valamint a Makói játszóterek folklórja I. című pályamunkáival. Emellett országos különdíjat nyert a „Karácsorói ünnepkor” kategóriában A téli ünnepkör szokásai Földeákon, Makón és környékén című pályamunkájával. Veszprém megyében — az új- és legújabb kori történeti pályázaton pedig első díjat nyert Rácz Sándor A fájdalom vonata című, a zirr és a (volt) zirci járásbeli leventék — 1945-beli — Németországba való hurcolásáról, kálváriájáról . .. készült pályamunkájával. Az év lakóháza '84 Esztétikum, egyszerűség, minőség A közeljövőben a lakásépítés belső arányai nagymértékben módosulnak, mind szélesebb körben válik népszerűvé a magánerős építkezés. A sok új ház az utóbbi évtizedben is jelentősen módosította az ország képét, a magánerőből épített házak minősége, esztétikai színvonala azonban még igen vegyes, sokszor kedvezőtlen. A legkorszerűbb építési technológiák népszerűsítése, a városképbe illesztés megismertetése, az építők tudati befolyásolása érdekében az Építési és Városfejlesztési Minisztérium országos pályázatot hirdet az év legjobb lakóépületének díjazására, s melyhez a Csongrád megyei tanács végrehajtó bizottsága is kapcsolódik. A korszerű, gazdaságos, s az építészet követelményeit magas színvonalon kielégítő, magánkezdeményezéssel megvalósult lakóépületek alkotóinak ismét meghirdeték Az év lakóháza 1984. című pályázatot. A pályázat első ütemében a Csongrád megyei tanács adományoz nívódíjat a megye területén megépült legjobb épületek alkotóinak, a második fordulóban az építésügyi miniszter ismeri el az országos bírálat során kiválasztott épületeket. A pályázaton részt vehetnek az 1984-ben vagy korábban magánkezdeményezéssel megvalósult lakóépületek alkotói — kivételek Az év lakóháza ’83 pályázaton már szerepelt alkotások. A pályázati részvétel szempontjából lakóépületnek minősül a hagyományos családi ház; a csoportos korszerű családi ház (sorház, láncház, atriumház); többszintes, többlakásos lakóház (kis társasház, társasház) ; lakóépület bővítés (emeletráépítés, tetőtérbeépítés) ; lakóépület korszerűsítés. A pályázaton az alkotók — építtető, tervező, kivitelező — együttesen vesznek részt. A nyilvános, névaláírásos pályázatot a Csongrád megyei tanács vb építési és vízügyi osztályára (Szeged, Rákóczi tér, 6741) kell benyújtani 1985. február 4-ig. Csatolni kell az épület 1:100 méretarányú tervdokumentációját, a műszaki leírást, egy, minimálisan 13X18 centiméter méretű fényképet az épület külső képéről, és egy másik hasonló méretűt, mely a környező beépítéshez való illeszkedést, az utcaképet ábrázolja. (További fényképfelvételek és tervek tetszőleges számban benyújthatók, az épület jobb megismerését szolgálják.) Mellékelni kell továbbá az épület és az alkotók adatait: az épület helyét; az építtető nevét és címét; a tervező nevét, címét, végzettségét; a kivitelező nevét, címét, képesítését; (házilagos kivitelezés esetén a műszaki vezető adatait), valamint az esetleges jutalom esetén a megosztás arányát. A benyújtott pályázati anyagokat szakértő zsűri bírálja el. A megyében legjobbnak ítélt alkotás megvalósítóit 25 ezer forint pénzjutalommal és emlékplakettel jutalmazzák, ezen kívül három dicséretet is kiosztanak, egyenként 8 ezer forintos jutalommal. Az év lakóháza 1983 pályázat Csongrád megye számára igen sikeres volt, hiszen az egyik országosan kiemelt első díjat Fodor József hódmezővásárhelyi festőművész átalakított mártélyi parasztházának ítélték oda példamutató törekvéseiért, a népi építészet értékeit és a modern élet igényeit harmonikusan ötvöző megoldásaiért. Minden remény megvan arra, hogy ez a példás pályázat idén is sikeres lesz, s eredményeképpen mind több szép ház gazdagítja országunk képét,. « 5 Dokumentumkötet a MSDISZ-ról A felszabadulást követő magyar népi demokratikus átalakulás szerves része volt az ifjúsági mozgalom megújulása. Több más országos program meghirdetésével együtt az ifjúsági programfelhívások is Szegeden hangzottak el először. Még 1944 őszén kilépett az illegalitásból az MKP ifjúsági csoportja, amely főleg munkásfiatalokat tömörített, és névként a KISZ-t használta. Ez a betűrövidítés utalás volt a jogelőd KIMSZ-re, de ugyanakkor azt is kifejezte, hogy ez egy új körülmények között működő kommunista ifjúsági szervezet. Ezt a kezdeményezést módosította az MKP ifjúsági koncepciója, amikor 1944 novemberében az egységes demokratikus ifjúsági szervezetet hirdette meg. Ezt a szervezetet részben még Szegeden, majd az új országos centrumban, Debrecenben kezdték szervezni. Kezdetben a DISZ betűrövidítést használták, majd egyre következetesebben a MADISZ (Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség) elnevezés lett a gyakorlat. Szegeden és a Dél-Alföldön a kommunista ifjúmunkások kezdeményezésére — főbb szervezőik az ifjú Komócsinok, Zoltán és Mihály voltak — indult a szervezeti élet. Kezdetben, értelemszerűen, elsősorban a kommunista fiatalokat vonták be, majd arra törekedtek, hogy ahogy a felhívás mondta „megnyerjenek mindenkit a magyar ifjak közül, aki hazánkban demokratikus kibontakozást és összefogást akar”. . ... . Negyven évvel ezelőtt történt, hogy 1945. január 7-én az akkori belvárosi moziban kimondták az új szervezet megalakulását. Az összefogás sajátosságát bizonyítja, hogy orvostanhallgató, parasztfiatal és munkásfiatal is szólt a gyűlés lelkes résztvevőihez. Elhangzott a Németország elleni hadüzenet jelentősége, a nemzeti hadsereg felállításának szükségessége, a földreform javaslata és egy új lap (Szabad Ifjúság) kiadásának gondolata. Ugyanitt, majd az ezt követő januári üléseken tánciskola felállításáról, létesítendő samházról, az üzemi fiatalokkal valamint a diákokkal való kapcsolattartásról tanácskoztak. Ezeket a gondolatokat lényegében programmá Debrecenben, majd a MADISZ alakuló ülésén Budapesten (1945. január 22.) fogalmazták és hirdették meg. Az utóbbi az ifjúság ideológiai nevelését alapvetőnek tartotta, azt állítván, hogy „egy szocialista, demokratikus állam élni csak akkor tud, ha a termelése zavartalan, ipari és kereskedelme folyamatos. ... Ezeket a feltételeket meg kell teremtenünk!” A MADISZ 1945 januári, indulása után az ország nagyvárosain kívül is kezdett szervezeti formákat ölteni. Több helyen képezte vita tárgyát, hogy milyen szerepük legyen a kommunista fiataloknak, azaz milyen vonatkozásban bővíthető ez a demokratikus jellegű szervezet. A későbbiekben tisztázódott — ehhez az MKP több alkalommal nyújtott elvi segítséget —, hogy a MADISZ elvileg az MKP által irányított szervezet, de kereteiben mindenkit hív és vár, aki a demokratikus átalakulással egyetért és azért aktívan tenni is hajlandó. A későbbiekben a MADISZ érdeme volt, hogy aktív együttműködést teremtett a munkás szakszervezeti ifjúsági szervezettel (SZIT) és az is, hogy a felsőoktatásban tanuló fiatalok számára külön rétegszervezetet hirdetett meg, a MEFESZ-t. A MADISZ tervékenysége során a politikai nevelőmunka mellett a kulturális és sport területre is komoly gondot fordított. Tagjai között a munkásfiatalok mellett szép számmal találhaaó volt parasztfiatal is. Néhány hónapi szervezés után több százezerre nőtt a létszámuk. A szervezeti kapcsolódásban a MIOT létrejöttekor (1946) a MADISZ is tagja lett e tanácsnak, majd 1948 tavaszán a MINSZ meghirdetésekor lényegében a SZIT-be olvadt be. A MADISZ nagy történelmi érdeme, hogy a magyar nemzeti sorsfordulóban az összefogást és a tenni akarást hirdette és példázta. Mindezzel a magyar népi demokratikus átalakulásban a fiatalok ezreit szólították együttműködésre. A 45-ös és a 47-es választásokon, éppen az új választási törvény értelmében, nemcsak agitáltak, hanem maguk is szavaztak. A MADISZ fentebb vázolt történelmi útjáról a közelmúltban jelent meg egy tartalmas, szép kivitelű dokumentumkötet. A kötet elkészítésének terve és kivitele az MSZMP KB Párttörténeti Intézetét és a BME Marxizmus—Leninizmus Intézetének Tudományos Szocializmus Tanszékét dicséri. A vállalkozás egy nagyobb szabású konkrét terv része, mely szerint az elkövetkező években a népi demokratikus korszak többi ifjúsági szervezetéről (főleg a rétegszervezetekről) is megjelenik egy-egy hasonló dokumentumkötet. A MADISZ-kötetet Rákosi Sándor szerkesztette, a gazdag anyaggyűjtés pedig Ikladi Lajosné és Gál Lajos szakértői munkáját dicséri. A kötetet őszintén ajánljuk mindazoknak, akik nemcsak jelenlegi ifjúsági kérdések iránt érdeklődnek, hanem ezek múltbéli szálai is foglalkoztatják őket (Kossuth, 1984.) Dr. Michcller Magdolna