Délmagyarország, 1985. április (75. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-12 / 85. szám
Péntek, 1985. április 12. Elment, csöndesen Amikor Szeged fölszabadult és a Délmagyarország napról napra megjelent, a Lapkiadóban — a Kárász utca sarkán, ahol most az Ajándékbolt lelhető — tiszta pillantású, kedves, szőke hajú nő is dolgozott. Juhász Rózsa — a két lap: a Délmagyarország és a Csongrád megyei Hírlap kiadójának főkönyvelője. Az újság és a kiadása volt az élete. Fiatalként, már túl a redukció gyakornoki idején, úgy 1950 táján, amikor találkoztam vele, azt kérdezte: „Kis fizetési előleg nem kellene-e?" Hát, persze, kellett. Szabályosan, gyorsan adta, formaságok nélkül. Úgy őrzöm azóta is emlékét, mint aki megtartott ugyan minden paragrafust, de nem azt vizsgálta, hogy „okán" mit nem hanem hogy mit lehet adni. A lap tartalma, s ezzel együtt alapvetően időbeni eljuttatása az olvasókhoz szüntelenül érdekelte. Rózsika munkájában, a számok birodalmában is az embert fedezte föl. A Csongrád megyei Lapkiadótól, tőlünk ment nyugdíjba, 1960-ban. Aztán is jött segíteni, egészen 75 éves koráig. Most megérkezett a szomorú hír: Rózsika — a mindig jól ápolt, a kedves, s aki aligha volt ingerült — 82 éves korában meghalt. Csöndesen, szerényen ment el, ahogyan élt. Emberi tisztessége, ügyszeretete nem felejthető! M. S. Galvanizálás, jobban Egyre több helyen alkalmazzák a nagyüzemi galvanizálás új, a korábbiaknál lényegesen olcsóbb, takarékosabb és a környezetet jobban kímélő , úgynevezett elektrolit-visszanyeréses módszerét. A Wittmann Endre, a Tungsram nyugalmazott korróziós szakmérnöke által kidolgozott szabadalom csupán a Salgótarjáni Kohászati Üzemek kisterenyei gyárában egy év alatt több mint másfél millió forintos megtakarítást eredményezett. A MOM galvanizáló üzemében is felkészültek az új eljárás bevezetésére, és az üzem folyamatban levő rekonstrukcióját ennek megfelelően végzik. Állami gazdaságok nagykereskedelme A mezőgazdaság állami nagyüzemei a termelés kiegészítéséül egyre gyakrabban foglalkoznak nagykereskedelmi tevékenységgel is. Már csaknem minden megyében van olyan nagyüzem, amely rendelkezik nagykereskedelmi engedéllyel a termékek forgalmazására. A nagykereskedelmi munkára is vállalkozó 14 üzem főleg az állami gazdaságok szakbolthálózatát látja el, ám mind gyakrabban foglalkozik más kiskereskedelmi egységek kiszolgálásával is. Az AGROMARK Társaság keretében már 114 ilyen egység működik, s ezeket hozzávetőleg egyharmados arányban az állami gazdasági nagykereskedelem látja el. Magyar szerszámgépek új piacai Új piacokkal bővítette külföldi értékesítési területét a Szerszámgépipari Művek. Indiába már tavaly eladtak néhány korszerű számjegy- (NC) és számítógép-vezérlésű (COC) berendezést, az idén növelik szállításaikat, és kooperációs szerződést is kötöttek indiai partnerükkel különféle alkatrészek és részegységek közös gyártására. Ígéretes új piacuk Kína, ahova az idén több korszerű nagy teljesítményű megmunkáló gépsort exportálnak, s know-how eladással segítik a kínai szerszámgépipar modernizálását. Egyúttal a kínai ipartól vásárol a vállalat több olyan ,hagyományos típusú szerszámgépet, amelyet itthon már nem gyártanak, de a felhasználók igényelnek. Az említett export-üzletkötések hozzájárultak ahhoz, hogy a vállalat az év első negyedében számottevően növelte külföldi eladásait a múlt év hasonló időszakához képest. A SZIM-ben jelenleg már csaknem kizárólag korszerű, NC, CNC rendszerű gépek készülnek. A jóval kisebb értékű hagyományos szerszámgépekből az év végéig mintegy százat állítanak elő — ez a teljes termelés 5—6 százaléka — külföldi vállalatok megrendelésére. Az utóbbi években viszonylag kevés SZIM-berendezést vásároltak a hazai ipari felhasználók, de újabban megélénkült a belföldi kereslet is, mindenekelőtt az anyagtakarékos, precíz szerszámgépek iránt, így a SZIM egész évre, különösen a második félévre, a korábbinál kedvezőbb rendelésállománnyal rendelkezik hazai és külföldi vevőitől, s évközben is számít még további megrendelésekre. Annál is inkább, mert néhány új, saját fejlesztésű berendezésével csak most ismerkedhetnek meg partnerei. Dorozsmán Stafétabota Olvasom a dorozsmai • József Attila Tsz jubileumi kiadványában, hogy 1962 februárjában viharos közgyűlést tartottak. Nehéz esztendők jártak akkor Kiskundorozsmán, és nem nagy reménnyel voltak a vezetők iránt. „Mondogatták is: mit akar itt ez a finánc? Ért-e egyáltalán a gazdálkodáshoz? A közgyűlés megválasztotta az új elnököt, Szitás Ágostont..." Aztán 1965-ben az Új Élet Tsz is csatlakozott a József Attilához és mindkét részről egységesen egy elnökjelöltet hirdettek: Szitás Ágostont. Nem írom le a 23 esztendő változásának részleteit, csak egy szót: meggazdagodtak! Ház, autó, jó kereset ma már természetes! A közelmúltban rendezett közgyűlésen is zsúfolásig megtelt a terem. Szitás alig változott, legfeljebb a haja ritkul és őszül. Bejelentette, hogy fegyelmezett, bátor, jó közgyűlést szeretne. „Új elnököt is választunk ezzel kapcsolatban ellenvéleményt nem fogadok el. Mert elmegyek nyugdíjba. Nem az a lényeg, hogy mennyi lesz a nyugdíj — nem lesz kevés —, hanem, hogy meddig veszi fel a káder ... (Derültség a teremben.) Az életnek ez a rendje-módja ...” Néhány „sarokszám” (ahogy itt nevezik) a múlt évi beszámolóból. Közel háromezer hektáron gazdálkodtak. A taglétszám 585 volt, ebből 297-en dolgoztak. Az időjárás kedvezőtlen volt, ez kihatott a háztáji gazdaságokra, de azért jó termést takarítottak be búzából, lóbabból, kukoricából. Több lett a nyereség a tervezettnél, 30 százalékkal javult a költségmutató. Az eredményekhez hozzájárult a tagság szorgalma, a technikai fejlődés, a vezetőség szervező és irányító munkája. Az idei gazdasági év alapjai jobbak (nem kell takarmányt vásárolni, nőtt a biztonsági alap), fejleszteni tudják a bérezést, nagyobb részesedést oszthatnak az egyes szakágazatokban. Nemcsak a múlt esztendőt értékelték, hanem döntés előtt álltak: az elnök elmegy nyugdíjba, újat kell választani, meg néhány vezetőségi tagot is. A jelölő bizottság elnöke, Farkas Sándor beszámolt arról, hogy heteken át kisgyűléseken vitatták a tagsággal, ki legyen a jelölt és egységesen az a vélemény jutott kifejezésre, hogy ifjú Szitás Ágostont vegyék fel a szavazólapra. Indoklás: itt nőtt fel a téeszben, most harmincéves, tizenkét éve téesztag, 1976 óta párttag. Már tapasztalatai vannak, mint általános üzemmérnöknek, egy évig az amerikai farmergazdaságot tanulmányozta, nős, családos, vegye át ő a stafétabotot. Volt más javaslat is: Gyuris Tiborné több téesztag nevében Seres Ferencet ajánlja elnöknek (jelenleg elnökhelyettes). A szavazatszedő bizottság jelentette: a titkos szavazáson ifjú Szitás Ágostont választották meg május 1-től négy évre a József Attila Tsz új elnökévé. Markovits Tibor Virágok József Attilának József Attila szegedi szobránál (a nevét viselő egyetem központi épülete előtt) emlékünnepséget és koszorúzást tartottak tegnap, csütörtökön délelőtt. A születésnapi megemlékezésen egyetemi hallgatók mondták verseit, Szigeti Lajos egyetemi adjunktus és Kozma József, az intézmény KISZ-titkára mondott beszédet. Eljött az alkalomra a költő nővére, József Etel, és koszorút helyezett el a szobornál. Az egyetem vezetése képviseletében dr. Kocsondi András rektorhelyettes koszorúzott, s elhelyezték virágaikat a főiskolai 1-es gyakorló József Attila úttörőja-Nagy László felvétele jának képviselői is, (képünkön). Budapesten, a Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Panteonjában koszorúzási ünnepséget tartottak József Attila sírjánál. A fővárosban, a Kossuth-klubban tegnap este emlékülést tartottak József Attila születésének 80. évfordulója alkalmából. Néptáncos jubileum Harmincéves a Szeged Táncegyüttes. A jubileum alkalom arra, hogy egy pillanatra visszanézzünk. Az amatőr mozgalomban nem kis jelentőségű a tény, önmagában sem: egy művészeti csoport három évtizedig, megszakítás nélkül képes „talpon maradni”. Természetesen nem egyfolytában azonos intenzitással működött, nem is egyenletes színvonalon, hullámhegyek és völgyek váltották egymást, de mégis: harminc éve folyamatos Szegeden a folklórértékek közvetítése, „életben tartása”, fölkutatása, földolgozása. Az együttes neve háromszor változott a három évtized alatt. 1955-ben üzemi csoportként a konzervgyár együtteseként alakult meg, ám hamarosan „tágította köreit”. 1972-ig EDOSZ Táncegyüttes volt a neve, az akkori átszervezés után lett EDOSZ Szeged, négy évvel ezelőtt „keresztelték” újra: Szeged Táncegyüttes. A jubileumra gazdag programmal készültek. Az eseménysorozat vasárnap 14-én kezdődik — Vásárhelyen és Sándorfalván. „Népművészek és Ifjú Népművészek műsorát" hirdetik a meghívók — másnapra, 15-re, Szegeden is. A Kisszínházban hétfőn délután 4 órakor kezdődő produkcióban fellépnek az eredeti táncanyag mai ismerői, népművészek, az együttes művészeti vezetőjének. Nagy Albertnek gyűjtőútjain sok segítséget adott idős emberek: Elekről, Méhkerékről, Lőrincrévről, Tápéról. Velük együtt lépnek színpadra az együttes legjobbjai, a „Népművészet Ifjú Mestere” címet, Aranygyöngyöt, Aranysarkantyút elnyert táncosok. Ugyanezt a műsort hétfőn este az üllési művelődési házban is bemutatják. Ugyancsak hétfőn délelőtt fél 11-kor jubileumi kiállítás nyílik a Móra Ferenc Múzeum Kupolájában. Az együttes történetét mutatja be, dokumentumokkal (oklevelek, plakátok, kitüntetések), s természetesen szép darabokat láthatunk az ország egyik leggazdagabb népművészeti kosztümtárából, melyet a Szeged együttes — tagjainak sok munkája, áldozata révén — mondhat magáénak. Baráti találkozóval folytatódik szerdán. 17-én az ünneplés: a Tolbuhin sugárúti székházba meghívták az alapítókat, régi táncosokat, vezetőket. Az emlékidézésben filmvetítések segítenek majd nekik. 22-én, hétfőn délután 3 és este 7 órakor a Kisszínházban jubileumi „Gálaműsor" lesz, mely keresztmetszetet mutat a 30 évről. A történet első, 1972- ig tartó szakaszát az akkori koreográfiák bemutatásával az akkori táncosok idézik, az 1981-ig tartó szakaszt, a virágkort, szintúgy az akkori kitűnő táncosok, s a műsor harmadik részét a mai együttestagok állítják ki” — a legkisebbeket, 8—10 éves gyerekeket is beleértve. (Itt mondtuk el, hogy a szegedi előadásokra csak elővételben lehet jegyet váltani, a Tolbuhin sugárút 14-ben, naponta 9— 17 óráig!) Az áprilisi A Hetek néven ismert költői csoportosulás tagjainak legújabb verseiből ad válogatást a folyóirat. Kalász László, Bella István, Buda Ferenc, Serfőző Simon, Ágh István, Raffai Sarolta és Ratkó József költészetének sajátos jellegét (nemzeti sorshoz kötődés, szociografikus jelleg) Zimonyi Zoltán mutatja be a Tanulmány rovatban. „Köznapi dolgokról, mondhatjuk, a költészet hagyományos, már-már banális témáiról szólnak. S mégis életünk legnagyobb misztériumairól: a természet, élet-halál, születés-elmúlás, szerelem, földhöz-tájhoz-emberhez-családhoz kötődés, hűség csodájáról. Van-e még érvényes szava költészetünknek e »közhelyekről", a kis csodák lehetnek-e még »megtartó erők", »ős hatalmak" »vén mágiák"? Tud-e még a költészet közmegegyezést kovácsolni megtartó értékeink mellett, az emberi lét különleges minősége, a humanizmus korteseként?" — kérdezi Zimonyi, s a Hetek egyik fővonásaként a fenti kérdésekre — minden gyötrő kétellyel szemben — adható igenlő választ emeli ki. Ulassy József Irdatlan ég alatt című versciklusa a költő régi és új verseiből a háborús évekre emlékezőket rendezi egységbe. Az utolsó vers az elpusztult apát, „Isten és az Ózdi Vasgyár segédmunkását” szólaltatja meg. Utassy mellett — már egy másik költői csoport, a Kilencek tagjaként — Kovács István és Rózsa Endre szerepel még az új számban. Mocsár Gábor önéletírása első kötetének záró fejezetei Mariupoltól Kalapig címmel jelentek meg. Funk Miklós a hetvenéves Cseres Tibort, a Hideg napok, a Parázna szobrok, az Én, Kossuth Lajos íróját köszönti. Csoóri Sándor új esszéjének címe: Emlékező sorok a prózaíró Illyésre. Jellemet és nyelvet tanulhatunk Illyés nyelvéből és stílusából: „már attól széchenyis hazafi s népe jótevője, ahogy anyanyelvén ír, érez, gondolkodik.” A Hazai Tükörben Tóth Béla sorozatának legújabb állomása: Tiszatelek. Az Örökség rovatban — a felszabadulásunk 40. évfordulójára még az elmúlt év őszén indított sorozat záró darabjaként — Izsák Lajos Az újjászerveződött társadalom és a pártok a felszabadult Magyarországon című tanulmánya jelent meg. A szerző az 1945 nyarára kialakult helyzetben a későbbi bonyolult politikai küzdelmek közvetlen előzményeit is láttatja. Köpeczi Béla művelődési miniszter Erdei Ferencről tartott előadást az elmúlt év decemberében Makón rendezett konferencián. Köpeczi a „tudós és politikus” besorolás helyett Erdei „politikai gondolkodói” mivoltát bizonyítja: „olyan politikai gondolkodó, aki nem elégszik meg elméletek kidolgozásával, hanem részt vesz a gyakorlati politikai munkában is.” A 86 éve született József Attilára Horgas Béla és Levendel Julia emlékezik. Horgas a költészet mai szerepéről gondolkodik.......szükséges, hogy vers írassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye.” Azt vizsgálja, hogyan állunk ma ezzel a híres József Attila-i megállapítással. Szigeti Lajos Sándor „A szó kihűl” címmel József Attila csöndverseiről írt tanulmányt. A Néző rovatban Jakócs Dániel Tolsztojnak a magyar kultúrával kapcsolatos kijelentéseit gyűjtötte össze. A Lityeraturnaja Gazetában az elmúlt évben V. Laksin által közreadott Tolsztoj-interjúk legérdekesebb részletei olvashatók még a rovatban. Ratkó József Segítsd a királyt! című művét a nyíregyházi színház mutatta be. Az előadásról és irodalmunk eddigi István-drámáiról Ablonczy László írt értékelést. A Művek közelről sorozatban Kurucz D. István Pápán látható Tanácsköztársaság című falképét Heiller László elemzi. Végül a nemrég elhunyt Koltay-Ka6tner Jenőtől és Kanyó Zoltántól búcsúzik a Tiszatáj. 5 Munkavédelem Az Országos Munkavédelmi Bizottság csütörtöki ülésén megtárgyalta az Országos Munkavédelmi Főfelügyelőség jelentését a munkavédelem 1934. évi helyzetéről. Véleményezte az Állami Közegészségügyi- Járványügyi Főfelügyelőség beszámolóját a foglalkozási megbetegedések 1984. évi alakulásáról.