Délmagyarország, 1985. május (75. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-10 / 108. szám

Viszont dolog lenne azt állítani, hogy pénzre nincs szükség az emberi boldog­sághoz. De az is igaz, hogy a­ kiegyensúlyozott életnek, a­ lelki gazdaságnak koránt­sem ez lehet az egyedüli a forrása. A jó és a rossz köz­érzet ezernyi összetevőjéből ezúttal fölvillantunk néhá­nyat olvasóink jóvoltából: ezen a­ héten ugyanis társ­szerzőink filozofikus hangu­­­­latú, mélyebb emberi érté­keket és érzelmeket ecsetelő­sebb-nagyobb hétköznapi, levelekkel leptek meg ben- folyton ismétlődő, ám talán minket. E­mellett természet mégsem törvényszerűen ék­­esen érkeztek olyan írások kerü­lhetetlen keservünket is, amelyek változatlanul ki­­tükrözik: postaláda társszerzőnk az olvasó és alakulat csapatzászlót adományozott az úttörők­nek. Azóta is rendszeresen találkoznak az úttörő-foglal­kozásokon, osztályfőnöki órákon, s a katonáknak kö­szönhető, hogy megszólalt az iskolarádió. Legutóbb meg ízelítőt kaptak az út­törők a katonaéletből: 65 kisdiák látogatott el a lak­tanyába. Felelősség a gyerekekért A címet helyesebb lenne kiegészíteni még két szóval, s akkor így hangzana: Fe­lelősség mások gyerekeiért is. Barin Gyuláné (Retek ut­ca 27/B) anya maga is, még­hozzá nemcsak a saját gyer­mekét féltő anya. Éppen a felnőttek közös felelősségé­nek érzése íratta le vele az egyik szombat délután szer­zett, minden szülő számára tanulságos élményeit. Olvasónk kislányával sé­tált a rakparton, ama ritka pillanatban, amikor ezer­­ágra sütött a nap. A múze­um utáni szakaszon óvato­san lementek a lépcsőkön a megáradt Tiszához. A csön­des idill­nek hamar vége sza­kadt: 13—14 éves fiúk csa­pata oroszlánüvöltéssel vé­­gigkerékpározott a lépcső­fokokon, egyenesen a víz­be. Egy bátortalan legényke egy darabig csak nézte őket tá­volról, mígnem az ugratást, az anyámasszony katonájá­nak járó jelzőket nem tűr­vén, ő is követte társait. A lélegzetelállító mutatvány közepette arra biztatta a „vezér” a többieket, kari­­kázzanak be egészen a jó 10 méterrel távolabb levő „piros hídig”. Olvasónk a gyerekek jelen nem levő szülei helyett is aggódva kérte őket, hagyják abba ezt a veszélyes játékot. A durva választ e helyütt nem közölhetjük. Azt azonban megtesszük, hogy ezúttal kérjük a szülőket, úgy en­gedjék el egyedül gyerme­keiket egyéni és csoportos „portyájukra", hogy ama bi­zonyos láthatatlan „köldök­­zsinór” két végén működjék a lelki adó-vevő távollétük­­ben­ is. Hétköznapi keservek Kinek mi rontja a közér­zetét? Fehér Károlynak (Pa­lánk u­.) a Fekete-ház sarkára ültetett suhangfa korán ki­oltott élete. Jakab Ernő (Pécskai u. 21.) is a rongá­lások miatt kesereg: vala­ki elszakította az újszegedi liget bejáratánál a kőoszlo­pokat összekötő vasláncot.­ Erősebbel kellene helyette­síteni. Igaz György (Csong­rádi sugárút 3.) nem az egyedüli, akit zavar a Szent István téri autópiac zaja, bűze, forgalma, az ott élők közlekedését akadályozó, sza­bálytalanul várakozók hada. Bartsch Lajos (Felsőváros, Kernel u. 3.) szemét a Do­­rozsmáról Sziksós fürdő­re­ Márton Rózsa, a Makkos­házi Általános Iskola úttö­rőcsapatának vezetője a Kossuth laktanya KISZ-esei és a kisdiákok közti példá­rg vezető úton levő szemét­­lerakóhely zavarja, azaz a szél áldásosnak nem mond­ható munkája. Ugyancsak egészségtelen a fürdőhöz ve­zető árkokban összegyűlt hulladék. Tolmácsoljuk Tanács Já­nos kérdését annak, akit il­let: szomszédaival együtt szeretné tudni olvasónk — mivel Gyálarétet általában elkerüli a szúnyogirtót szóró helikopter — miként tudná­nak ők maguk védekezni a kellemetlen vérszívók ellen, anélkül, hogy növényeiket, a környezetet veszélyeztet­nék. Mi is várjuk a választ, hisz egy-kettőre itt vannak a szúnyogok ... mutató kapcsolatról számol be levelében. A barátság az első úttörőavatáson az isko­laavató, a csapatnévadó ün­nepségen kezdődött: a 6481- Visszhang Van ma szegénységfogal­munk Magyarországon?­­«► tette föl a kérdést Nikolényi István a Délmagyarország május 7-i számában. A vá­laszon meditál írásában Dlusztus Imre: „Jó úgy cikket írni, hogy nem kell vitázni, érvekkel aládúcolni a magunk, a magam igazának építményét, hiszen a kérdésben bennfog­­laltatik egy állítás: van Ma­­gyarországon szegénység. Sőt: többféle szegénység. Hogy mondandóm építmé­nyét emlékezetem tégláiból kezdjem fölhúzni, megbol­dogult egyetemista koromra utalok legelőbb: ki ne is­merné a hétvégi kőműves­­brigádokban, maszek kerté­szeknél kártyázó, újsághor­­dó fölső iskolás alaptípusát? Ő az az egyetemista, főisko­lás, akinek állandó jelzője — még ha eposzi hősszerep nem is jut a malterkeverő­­nek —: a csóró. S ő az, aki pályakezdőként is pénztár­cája hizlalására kell gondol­jon előbb, mint önmaga szellemi újratermelésére. De nem ő képezi a töme­get, a szegények tömegét. S én nem csupán azt nevezem szegénynek, aki harmadosz­tályú örömök talmi ragyo­gásában villantja meg fog­híjas mosolyát, nem azt, aki jól tartott belvárosi kukák­ban guberál, s nem azt, aki­nek léte élére állított pénze­ken fűrészelődik darabka élettényekké. Számomra nem a szociális szegények a legszegényebbek, hiszen kö­zülük számosan képesek megőrizni méltóságukat, ér­vényes jelenlétüket saját életükben. Az igazi szegény az, akit a halmozás szenvedélye messze sodor önmaga lénye­gétől. Van egy réges-régi zsidó átokzsoltár, amely azt kívánja ellenségeinek, hogy azoknak — többek között — ne legyenek ünnepei, ne le­gyenek öregei. Mint oly sok megigazult szöveg, ez is — a rendszerező elme hierar­­chizálható tényei helyett — a valóságot valósítja meg: valóban átkozott az, akinek nincs készsége, ideje az ün­nepre, aki képtelen a család a Szaft-ra öregeivel együtt élni. Átko­zott, mert szegény, az élet szegénye. Messzire távolodtam Ni­kolényi kérdésétől, de — ha jó az olvasatom — a Szaft című írás mélyén ezek a gondolatok is meghúzódnak. Mert az anyagi gyarapodás egyenesnek hitt útja a sze­mélyiség legemberibb tu­lajdonságától — mondjuk így: a lélektől — vezet el, egyre távolabb. Valóban: „a gazdagságról, a tollasodás esélyeiről mind többet be­szélünk”, de a feltöltődés esélyeiről, az ünnepekről egyre kevesebbet. Az egyé­nek, a nemzet boldogulását nem csupán a Rózsadomb, vagy Újszeged gyarapodó villa során, a húszezres ke­resetekben lehet mérni, ha­nem azon is: hányan gyűj­tögetik ma a filléres figyel­mességeket, hányan képesek ma családjaikban megszen­telni ama hetedik napot, ami végül is jól ki van találva. Félreértés ne essék: nem a templomokba akarom terel­ni honunk polgárait, de meg kellene adni az embernek, ami az emberé. A magyar ma világhírű matematikusairól. Epébe mártva tollamat, így is foly­tathatom: nem véletlenül, hiszen mostanság mindenki kiválóan oszt, szoroz, tör­vényszerűen termelődtek ki a számok nagy értői. De nem csupán erről vagyunk világszerte ismertek kézen­fekvő érveimet talán kár is papírra vetni: válások, ön­­gyilkosság, alkoholizmus. Nyílegyenesei, gyarapodó vektorok, melyek eredője legtöbbször az ünnepeket nem ismerő emberek leg­ősibb halmazának, a csa­ládnak hiánya. Nikolényi metaforikus címével (vissza) élve: szálkás pörkölt az egész, nincs szaftja a kap­csolatoknak. Exupéry kis hercege ün­neplőbe öltöztette a szívét, mielőtt találkozott a róká­val. De közöttünk hol van­nak a mindennapok ünne­pei, meddig még, pénzcsör­gető szegények?” összeállította: Chikán Ágnes Katonák az iskolásokért A töpörödött kis öreg­asszony előregörnyedve ült a fehér padon. Bokáig érő fekete kabátot viselt. Arcát fekete kendő takar­ta, összegyűrt zsebkendőt nyomogatott szipogó orrá­hoz. Mellette csinos fiatal­­asszony izgelt-mozgott. — Induljunk már, mama — mondta. — Várj... — Megmondta a doktor­nő, hogy nincs semmi baj. Legalábbis nem nagy. — Beteg vagyok ... — Csak képzeli. — Már nem süt be a nap az ablakomon. Soha­sem süt be, hiába várom. Csináltassátok meg az ab­lakomat. — Megcsináltatjuk — legyintett idegesen a fia­talasszony. — Nem hallgatott meg senki. Te sem hallgatsz meg ... Mindenki, Te is, a fiam is, a János, csak évente egyszer jöttök el. A rendelési idő a vége felé közeledett. Kinyílt az ajtó és magas, gránátos termetű nővér áll meg a küszöbön. — Hányan vannak még? — kérdezte. Észrevette, hogy az ajtó melletti pa­don, a volt előszobafal ta­karásában még ott ül az öregasszony a lányával. Megigazította az orrán a szemüveget, majd behívta­ a következő beteget. Az öregasszony körbesétál­­tatta szemét a falakon: „Adj vért!" „Jelenjen meg rákszűrésen!” „Gyűjtsék a gyógynövényeket!” Nem értette, kinek szólnak a színes feliratok. Neki más baja volt. De úgy érezte, hogy jó itt üldögélni a fe­hér padon, a világos, nap­fényes, meleg váróban. Otthon sötétség van és hi­deg. — Csináltassátok meg az ablakomat, hogy legyen fény! — Olyan ez a világ, mint egy várószoba — gondolta az öregasszony. Jönnek­­mennek az emberek. Üldö­gélnek, várakoznak, össze vagyunk zárva, nézzük egymást, mint az utasok. Aztán jön értünk a vonat, és akkor indulni kell. De senki sem tudja, mikor ér­kezik meg az ő vonata. Két gyermeket neveltem föl. A férjem építkezésen dolgo­zott, ráomlott a fal, korán elvesztettem. A fia vasutas, másik vá­rosban él, két éve nem lát­ta. Azelőtt évente egyszer­­kétszer eljött. Eszébe ju­tott, amit tavaly a kórház­ban az ágyszomszédja mondott neki, amikor a gyerekei után érdeklődött: „Akinek fia van, annak nincs is gyereke.” — De a lányom is csak egyszer nézett meg, amikor bent feküdtem — jutott eszébe és sóhajtott. Most meg a szomszédok vitték a hírt: a mama be­teg, alig jár az utcára, foly­ton fekszik, így aztán ma délután meglátogatta és el­hozta a körzeti orvoshoz. — Más hiányzik nekem —, rázza meg apró fejét az öregasszony. — Nem is az ablak. Csak az, hogy meg­hallgassanak. Mindenki ro­han. Te is siettetsz! Pedig szabad itt maradni. Itt mindenki addig ülhet, amíg nem jön érte a vo­nat! — Miket beszél össze mamikám! Ez nem vasúti váróterem. Ez orvosi ren­delő! Alacsony, kedvesen mo­solygó orvosnő nézett ki a rendelő ajtaján. Csak a kis töpörödött öregasszony és csinos fiatalasszony­ lánya ült a váróban. — Vége van a rendelés­nek — mondta az orvosnő. Mire tetszik még várni? Felírtam mindent, amire szüksége van. Mást én nem tehetek... Az öregasszony eltette összegyűrt zsebkendőjét, és nehézkesen fölemelkedett a fehér padról. Lánya az aj­tó felé támogatta. Amikor kilépett az utcára, ismét elnyelte tiszta gondolatát a keserű sötétség. Dabály Miklós Rendelőben Péntek, 1985. május 10. MIP HOL? MIKOR? ■, J­V Ti*» t S’ • y­­ ~ .. * , v 1985. MÁJUS 10., PÉNTEK — NÉVNAP: ÁRMIN A Nap kel 5 óra 4 perckor, és nyugszik 20 óra 8 perckor. A Hold kel 1 óra 45 perckor, és nyugszik 9 óra 57 perckor. VÍZÁLLÁS A­ Tisza vízállása Szegednél csütörtökön plusz 586 cm (áradó). NYOLCVANÖT éve született Rácz Gyula (1900— 1974) földmunkás, a magyar kommunista mozgalom kiváló harcosa. 1941-től az Észak-Er­­délyben újjáalakult illegális pártszervezetek egyik vezetője. Elfogták, 15 évi fegyházra ítél­ték, majd 192 őszén büntető­­századdal Ukrajnába irányítot­ták. Szovjet fogságba esve par­tizánnak jelentkezett. Csakha­mar a rovnói partizán iskola­­pa­ra­ncsn­ok helyettese, az antifa­siszta harcosok kiképzője lett. A felszabadulás után a szövetke­zeti mozgalomban dolgozott. HATVANÉVES lile Verdet (sz. 1925) román po­litikus. 1979 és 1982 között mi­niszterelnök, Öt éve hunyt el Házim Sándor (1901— 1911­1) egyetemi tanár, a szegedi művelődés és népélet, a vallásos néprajz legnagyobb tudósa. ZENÉS SZÍNHÁZ Este 7 órakor: Ilyenek a nők?! (Cosl fan tutié) — Kodály-bér­­let. MOZIK Vörös Csillag: délelőtt 10, dél­után fél 6 és este háromnegyed 8 órakor: Madonna, milyen csendes az este (színes, olasz, II. helyár!); délután negyed 4 órakor: E. T. (színes, m. b. amerikai, kiemelt helyár!) Kertmozi: este 9 órakor: Ara­nyoskám (színes, m. b. ameri­kai, 111. helyár!). Fáklya: háromnegyed 4 és há­romnegyed 7 órakor: Anna l­iv­­iova, 1—2. (színes, m. b. szov­jet—angol, dupla helyár!). Kiskőrössy Halászcsárda, Kert: este 10 órakor: Vutyi-dili (szí­nes, m. b. amerikai, 111. hely­ár!) Rókusi Szabadidő-központ (Ró­kus II. számú általános isko­la): délután 5 órakor: A le­győzhetetlen Vutang (kínai). ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁR Klauzál tér 3. sz. (13.ST-es) es­­te 8 órától reggel 7 óráig. Csak sürgős esetben. BALESETI, SEBÉSZETI ÉS UROLÓGIAI FELVÉTELI ÜGYELET Ma a balesetet szenvedett sze­mélyeket Szegeden a n. Kórház (Tolbuhin sgt. 57.) veszi fel, se­bészeti felvételi ügyeletet az I. sz. Sebészeti Klinika (Pécsi u. 1.), urológiai felvételi ügyeletet a II. Kórház tart. ÉJSZAKAI ORVOSI ÜGYELET Este 7 órától reggel 7 óráig a felnőtt lakosság részére: Szeged, Hunyadi János sgt., 1 sz. alatt. Telefon: 10-100. GYERMEKORVOSI ÜGYELET Munkanapokon 13 órától más­nap reggel fél 8 óráig, szomba­ton, vasárnap és munkaszüneti napokon reggel fél 8 órától más­nap reggel fél 8 óráig a Lenin krt. 20. szám alatti körzeti gyer­mekorvosi rendelőben történik a sürgős esetek orvosi ellátása. ÜGYELET Mindennap este 23 órától reg­gel 6 óráig, szombaton reggel 7- től hétfő reggel 7 óráig. Szeged, Zöld Sándor u. 1—3. Tel.: 14­420. S. O. S. LELKISEGÉLY­SZOLGÁLAT Mindennap este 7-től reggel 7 óráig. Telefon: fl-oop. BUDAPEST 1­­8.00: Tv-téma 8.05: 1TV 9.55: Barangolás a művészetek tájain — (Ism.) 10.40: A XX. század rókája — (ism.) 11.20: Képújság 14.50: 1TV 16.30: Hírek 16.40: Megfakult fényk­épek — (ism.) 10.55: Száz híres festmény 17.05: Képújság 17.15: Magellan 17.25: Három nap tv-műsora 17.30: A nagy győzelem 40. évfordulóján — 3.­­• Szövetségesek 10.00: Új Reflektor Magazin 19.10: Tv-torna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-hiradó 20.00: A cirkusz 200 éve — francia film 20.50: Heklamflmverseny 21.00: Péntek esti randevú 22.00: Lakótelepi mítoszok — tv-Játék 23.30: Tv-hiradó 3. 23.40: Himnusz BUDAPEST 2. 18.05: Képújság 18.10: Csörgősipka — 7. — (ism.) 18.25: Don Quijote — 31. 18.55: Keresztkérdés 19.25: „Hepp Ferenc” nemzetközi kosárlabda­­torna 21.10: Tv-híradó 2. 21.30: A scruples Divatház — amerikai tv-filmsorozat — 1. 22.15: Esték Abodyval — 2. 23.05: Képújság BELGRÁD 1­­8.50: Tv-naptár 9.00: Barátaink — a lovak 9.15: Zenei nevelés 9.30: Francia nyelv 10.00: A népfelszabadító harc irodalma 10.30: Hírek 10.35: Művelődés 12.30: Hírek 15.30: Francia nyelv — (ism.) 16.00: A népfelszabadító harc irodalma — (ism.) 10.50: Hírek 16.33: Tv-naptár 16.45: Gyermekeknek 17.00: Magyar nyelvű tv-napló 17.15: Kiállítás a jugoszláv néphadsereg fegyverzetéről 1R.15: Természetvédelem 18.45: Népi muzsika 19.15: Rajzfilm 19.30: Tv-napló 20.00: Filmsorozat 21.00: Szórakoztató adás 21.45: Tv-napló 22.00: Vendégszerkesztő BELGRÁD 2. 18.03: Hírek 18.30: Zágrábi körkép 19.00: A tudomány világából 19.15: Tudományos könyvek kirakata 19.30: Tv-napló 20.00: Komoly zene 20.45: Tegnap, ma, holnap 21.00: Dok.-adás 21.30: Álom — Jugoszláv Játékfilm SZOMBAT DÉLELŐTT BUDAPEST 1­­ 8.25: Tv-torna 8.30: Nas Ekran — a pécsi körzeti stúdió szerb­­horvát nyelvű nemzetiségi műsora — (ism.)­­1.30: Aki mer, az nyer 9.25: Perpotuuri­ mobile — (ism.) 10.00: Kozma István birkózó­­emlékverseny 10.40: A mi udvarunk — lengyel kisjátékfilm­sorozat — 1. 11.05: Reklámfilmverseny — (ism.) 11.13: A halál archívuma — 6. (ism.) 12.15: Keresztkérdés — (ism.) 12.45: Magellán — (ism.) 12.53: Képújság KOSSUTH 3.20: 700 szemeszter — (ism.) 8.50: Pataky Kálmán emlékezetes szerepei — 1­­0.33: Óvodások műsora 9.53: Lottósorsolás 10.03: Schiller versei 10.10: Nagy mesterek — világ­hírű előadóművészek 11.00: Gondolat — a rádió irodalmi lapja 11.45: Andor Éva és Miller Lajos operettdalokat énekel 12.30: Ki nyer ma — Nagykanizsán? 12.45: Kolozsvári Grandpierre Emil: Eretnek esszék 12.55: A zene is összeköt — válogatás az OIRT- rádiók műsoraiból 14.10: Öregedő lakótelepeink — riportműsor 15.00: Erről beszéltünk . . . 13.30: Bizet: C-dúr szimfónia 16.05: Nemzetközi mese- és gyermekjáték­­fesztivál 10.47: Versek gyerekeknek 17.110: Jogi arcképcsarnok 17.25: Népzenekedvelőknek — hangszeregyüttesek 17.55: Régi híres énekesek műsorából: Sigrid Onegin operaáriákat énekel 19.15: A Rádiószínház bemutatója: Katonadolog — Kósa Judit dok­-játéka 20.02: Szimfonikus kisnnyűzene 20.15: Weiner Leó műveiből 21.10: Ferencz Éva népdalokat énekel 21.30: Választóvonal — A döntő érv — Stefka István riportja 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Vélemények a vgmk-ról __ 2. 23.00: Schönberg Pelléas és Melisande — szimfonikus költemény 23.42: Régi muzsika PETŐFI 0.03: Az izraelita felekezet negyedórája 8.20: A Belügyminisztérium Duna Művész­együttesének népi zenekara Játszik 8.50: Tíz perc külpolitika — (ism.) 9.03: Napközben 12.10: Ismeretlen szerző fúvós­polkáiból 12.25: Édes anyanyelvünk — (ism.) 13.30: Népi muzsika 13.05: Pophullám 14.00: Péntektől péntekig 17.30: ötödik sebesség 19.05: Közvetítés a dr. Hepp Ferenc kosárlabdatorna Szovjetunió— Franciaország mérkőzésről 19.45: Egészségünkért 19.53: Nótakedvelőknek 20.55: Közvetítés a dr. Hepp Ferenc kosárlabdatorna Magyarország—NSZK mérkőzésről 21.05: Rádiós és író — beszélgetős Zsoldos Péterrel 21.52: A holtak nem vetnek árnyékot — Zsoldos Péter tudományos­­fantasztikus regényének rádióváltozata — (ism.) 23.20: Gyöngy Pál szerzeményeiből 21.00: Éjféltől hajnalig FOGORVOSI

Next