Délmagyarország, 1985. október (75. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-18 / 245. szám
Péntek, 1985. október 18 Bevallom őszintén, sokáig nem tudtam, hogy létezik szakszervezet a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben. Azt hittem, értem a képletet, a szövetkezetekben a tagok a tulajdonosok, hát önmagukkal szemben dolgozói mivoltukban képviseltessék magukat? Csakhogy egyvalamit kihagytam a számításból. A téesz ma már nemcsak a gazdálkodó parasztemberek szövetkezése, az iparszerű, nagyüzemi mezőgazdaságban alkalmazottak, melléküzemági dolgozók is tevékenykednek. Az ő kapcsolatuk a földtulajdonnal csak közvetett, így érdekképviseletük létrehozása is indokolt. A Medosz Csongrád Megyei Bizottságának politikai munkatársa, Kun Imre elmondta, hogy 1976 óta lehet a téeszekben szakszervezetet alakítani. A mostani választások után a tisztségviselők a harmadik ötéves ciklusnak vágnak neki. Megyénkben tíz termelőszövetkezet él a „dupla érdekképviselet” törvényadta lehetőségével. Az egyik a 690 fős létszámú Szegedi Új Élet Tsz, ahol százötvenhárman ragasztják havonta kis könyvecskéjükbe a szakszervezeti bélyeget. A napokban az iroda tanácstermében gyülekeztek azok, akik arra az időre abba tudták hagyni a paprikaszedést, illetve a baromfifeldolgozó üzemben szüntelen működő futószalag mellől eljöhettek. Természetesen a többi ágazat dolgozói és az irodai alkalmazottak is jelen voltak. Szeptemberben a hat bizalmira, most pedig az öttagú szakszervezeti bizottságra, annak titkárára adták le voksukat. A kis tanácskozóterem zsúfolásig megtelt, többen az elnöki irodába szorultak, de a nyitott ajtón keresztül hallhatták Halász Ferenc lakatos-üzemvezető, szb-titkár beszámolóját. Mivel bevallottan bőbeszédű ember, inkább jegyzetéből olvasta fel az elmúlt öt év krónikáját. Így nyolcvan perc helyett csak nyolcat vett igénybe. Örömmel mondhatta el, hogy a sok megpróbáltatást átélt közösség végre stabil gazdálkodási körülmények között élhet, s a gazdasági vezetők legfőbb gondja ma már a nyereség termelése. Az időszak elején kivitelezhetetlennek tűnő feladatok sorra megoldódtak. Az 1980-as veszteséges év utáni új vezetés erőfeszítései után 1982-ben már huszonkétmilliós nyereséget könyvelhettek el. Az aszályos évek sem tudták megrendíteni az alapjaiban megváltozott gazdálkodást. A szakszervezet munkáját sem szabad kihagyni e folyamatból. Viták helyett igyekeztek a vitás kérdéseket megoldani. Sikerült a munkatársak és a szövetkezet érdekegyezőségét tudatosítani. Természetesen maradtak még kritikus pontok. A baromfifeldolgozó üzem munkakörülményeiben még csak ezután várható érezhető javulás a fürdő, WC elkészültével, és egyéb, a körülményeket javító átalakításokkal. A munkavédelemben is akad még tennivaló. Nem sikerült csökkenteni a munkából kieső napok számát, a védőfelszerelések használatát talán az eddigieknél is erélyesebben kell megkövetelni. Az élet itt sem kizárólag munkából állt. Kirándulások, üdülések színesítették az itteniek életét. Harkányban évente kilencvenen pihenhetnek a szövetkezet saját üdülőjében, öt év alatt nyolcvannégyen kaptak SZOT-beutalót. A segélyezés is rendszeres. A 48 szülési segély mellett közel ugyanennyien szociális segélyben részesültek. Az idén a szeptemberi iskolakezdés terheinek mérséklésére gyermekenként hatszáz forintot fizettek ki. S hogy a szakszervezet munkáját nemcsak a titkár látta eredményesnek, a titkos szavazás végeredménye igazolta. A jelölőbizottság listáját mindenki elfogadta. Ismét Halász Ferenc lett a titkár. Dula Sándorné az szb elnökeként fog tevékenykedni, a bizottsági tagok Tanács István és Nagy Ferenc, és egy új név a testületben, Makra Géza. A Medosz megyei küldöttje Nagy Ferenc lesz az elkövetkezendő öt évben. T. SZ. I. „Dupla érdekképviselet" Szakszervezet a téeszben Októberben, Berhidán A bakonyi 574 méter magas „öreg Futóné" lábánál, a síkságon augusztus derekán dühödten mozgott, remegett a föld, Berhidától a Balaton partjáig nyolc településen át tombolt pusztított. — Most is félnek, remegnek az emberek, nem mernek visszamenni a házakba. Ha felettük száll el egy repülőgép, azt hiszik, megint jön a földrengés — mondja Stróbl Tiborné csöppnyi udvarukban, ahová találomra nyitottunk be, hogy közeli képet kapjunk a történtekről, és megtudjuk, miként halad a helyreállítás, van-e segítségük? Stróblék háza áll, a megroggyant kéményen önkéntes segítők dolgoznak. Körmöczy Zoltán, a paksiak művezetője azért jött, hogy megnézze: van-e elegendő anyag az építőknek. — Most negyvenegy tagú a brigád — mondja —, négy komplex csapatot vállalt az Atomerőmű. Voltak itt Zalaegerszegről munkások, szerszámok, gépek nélkül. A mi erőnk abban rejlik, hogy hárman előre jöttünk, megnéztük, konkrétan mit kell csinálni. Amikor a többiek megérkeztek, már tudták, ki melyik házon, fog dolgozni. Az anyagokat, a gépeket, állványokat, a kéziszerszámokat egy központi helyen tároljuk a faluban, kizárólag az építőanyagot kapjuk a tanácstól. Felkerestük a Bezerédj utcát, ahol a többi paksi dolgozik. Az egyik épület tűzfalát már kibontották, mielőtt hozzálátnának az újjáépítéshez, alapot készítenek, anélkül húzták fel a házat hajdanában. Átellenben megroggyant vályogházat igyekeznek lakhatóvá tenni a paksiak. Bármelyik utcában járunk, egymást követik a megtámasztott falú házak. — Amikor meglátták ácsaink ezeket a gyönyörű fenyőgerendákat, fájt a szívük, vétek ilyet dúcolásra használni — mondja Körmöczy Zoltán. — A tanács a helyreállítás, az anyagok költségeit leszámlázza, a tulajdonosoknak kell kifizetni. Nézze ezt a házat, nem érdemes helyreállítani, idővel majd összedől. Sok van ilyen, ezekre nem szabad költeni. — A lehetőségekhez képest nagyon elégedett vagyok a helyzettel, a szükségeshez viszonyítva már nem — mondja Gyuricza László, az MSZMP Veszprém Megyei Bizottságának első titkára. Munkahelyén, Veszprémben kerestük fel, hogy rövid interjút készítsünk vele. — Az intézmények helyreállításánál nincs gond, lengyel munkások is jönnek, csak a magántulajdonban levő házak javításánál van feszültség. Én nem látok lehetőséget arra, hogy a tél beállta előtt valamennyi magánház elkészüljön. A faluközösségekben nem nyilvánult meg a készség, hogy kalákában kijavítsák a megrongálódott épületeket, holott általában kalákában épültek a házak. A földrengés után az emberek kiültek a ház elé és vártak. — Falukat járva, magunk is meggyőződhettünk róla, de a munkások is elmondták, némi pazarlással folyik a helyreállítás. Mi erről a véleménye? — Ez biztos. Ilyen esetekben a pazarlás majdnem törvényszerű. A dúcoláshoz használt faanyag egy-másfél millió forintba kerül. Bányavidéken vagyunk, a föld alatt alkalmazott anyagokat használták fel a bányászok. Biztos, ami biztos, a dúcolásnak lélektani szerepe is van. Kétségkívül van pazarlás. Veszprémben járva volt alkalmunk találkozni a megyei tanács elnökével, István Jánossal. — Lassúnak tűnik a helyreállítás. Télre visszaköltözhetnek saját házukba a károsultak? — A teljes helyreállítás befejezését a jövő év közepére tesszük. A hidegebb idő beálltával nehezültek a körülmények, itt-ott elégedetlenség tapasztalható. A földrengés és az utórezgések száz négyzetkilométeres területen nyolc települést érintettek, csaknem 31 ezer embert. Egy hónapig statikusok dolgoztak a településeken, és ezt nehezen értették meg az emberek, azt hitték, két hét alatt végeznek. Elsődleges dolgunk a kitelepítés volt, Veszprémben 210 OTP-lakást lefoglaltunk, Várpalotán negyven családot helyeztünk el. A háztáji, az állatok miatt sokan nem akarták elhagyni Berhidát, nekik sátrakat állítottunk fel. Ha szükséges, bárkit két nap alatt át tudunk telepíteni Veszprémbe. — Úgy tudom, a költségeket átterhelik a háztulajdonosokra. De mit tehet az, akinek nincs tartaléka, vagy elegendő jövedelme? — Az Állami Biztosító kártérítése mellett az OTP kedvezményes kamatú hitelt biztosít, és maximálisan 100 ezer forintig vissza nem térítendő hitelt kaphatnak azok, akik erre valóban rászorulnak. Azt senki sem vállalta és vállalja, hogy az állam fedezze teljes egészében a kiadásokat. Jelentős a társadalmi segítség, szinte óráról órára növekszik az egy számlára befolyt összeg. Októberben Berhidán és Peremarton-gyártelepen még nem csitultak el a földrengés utórezgései. Még kéthárom évbe is beletellik, amíg az utolsó hullámok is elülnek, s teljes egészében helyreáll a rend, megnyugodnak a kedélyek. N. T. Berhidai utcakép Philippe Roman estje az egyetemen „Mennyi ideje vette fel ezt az allűrt?” — kérdezte tőle egy kissé régimódi hölgy. „Én, asszonyom? — felelte — Százötven éve.” Ez a válasz több, mint szellemes mondás: felvillantja e színészek mélységes igazságát. Kerülve mindenfajta skatulyázó, regresszív és ostoba kategorizálást. Philippe Romant azok közé a művészek közé sorolhatjuk, akik szemében a színház az Élet színháza, az intenzív és jótékony kommunikációé, a földön járó színház — a „glébe” szó ugyanis földet is jelent — a maga örömeivel, fájdalmaival, lelki bánataival és a mélységek felfedezéseivel. Nem a tükör színháza, amely ott csillámlilt az én (ego) zavaros vizében, hanem a földé, mely egyre gazdagodik a felfedezések során, és távol áll az intellektuális sablonoktól. És mivel állítólag az utazások alakítják — és nem csupán — az ifjúságot (Voltaire), Philippe, Roman nem elégszik meg azzal, hogy Franciaországban színtársulatot vezessen, vagy megpróbálja kifejleszteni a kommunikáció művészetét saját hazájában: fellép külföldön is, Madagaszkárban, Kenyában — ahová jövő télen újra visszatér —, Európában ... Ezen az estén Victor Hugoversek mondására vállalkozott, feltárva a teljesen lenyűgözött közönség előtt az írónak eddig talán félreismert arcát: a humoristáét. Victor Hugóról tudtuk, hogy gyengéd nagyapa és szenvedélyes vitatkozó, dühödt egyházellenes és megrögzött spiritiszta, aki hű a meggyőződéseihez és szabados a szerelmeiben; úgy ismertük, mint a halál költőjét — csaknem valamennyi leszármazottját elveszítette —, aki azonban felül tudott emelkedni fájdalmán, és még a halál szívében is új életerőre lelt: nem zárkózott be önmagába, ami minden bizonnyal elapasztotta volna benne az ihletet. Mindez jól érezhető Philippe Roman versmondása révén, aki színész lévén, nem éri be azzal, hogy elmondja a verseket. Hugo „szemének szemében” helyez el minket, annak a legmélyében, amit Rimbaud a „látomásának” nevezett a Látnokhoz írott levelében. Hugo nyilvánvalóan nem felejtette el Chateaubriand tanácsát: ,,A modern költő palettáját árnyalatok végtelen változatossága borítja”, és a humorista Hugo semmiben nem marad el a látnok Hugo mögött; minden hevületét beleadja, hogy nevetségessé tegye ellenségeit, így Mastait és azt a Hercegecskét, akiket bábokként kelt életre, mintha Isten tévedései lennének, aki kártyáinak egy részét elveszítette az Ördöggel szembeni játszmájában. Elnyervén az Istentől két szobrocskát, az ördög nagy gonoszán IX. Fiús pápává és III. Napóleonná változtatta át őket. Nyilvánosan meghurcolta őket, mint azt a Trochu nevű tábornokot, akiből Tropchu-t („bukott”, „felsült”) csinált. Persze többeknek feltűnt, mennyire szereti Hugo az egyszerűsítő ellentéteket: „Fogai, persze, egyáltalán nem voltak hamisak. De tekintete sem volt őszinte” — írja a Rosa jószándékai c. versében; vagy a kissé felszínes iróniát: „Pásztorlánykáink nyírják a birkákat, de nincs annyi birka mint ahány bankár”. (A szív nem csinál több ostobaságot), vagy az igen kevéssé komikus tanácsokat, amelyeket mindazonáltal mélységes igazság hat át: „Ne faljátok fel azt a gyereket, akinek az anyja a tiétek lesz”. De talán éppen ez a humor vezethet ki minket Hugo emlékművének árnyéka alól, és késztethet arra, hogy közelebb kerüljünk hozzá, rajta és vele nevetve. Erre szólított fel minket Philippe Roman ezen az estén. Victor Hugóra is lehetne alkalmazni azt, amit ő maga írt Horatiusszal kapcsolatban: „Úgy fogjuk megértetni, hogy megszerettetjük”. Ez Philippe Romannak csodálatosan sikerült. A JATE Klub és az egyetem vezetősége tette lehetővé e műsor bemutatását, amely a szívünkhöz szólt, hiszen most ünnepeljük Victor Hugo halálának centenáriumát. Philippe Roman, aki felejthetetlen emléket őriz rövid magyarországi tartózkodásáról, érvényre tudta juttatni azokat a nagyszerű kulturális kapcsolatokat, amelyek két népet összeköthetnek. Jean-Paul Pagliano Fordította: A. S. Automatizálás Gyártásautomatizálási szeminárium kezdődött csütörtökön Kecskeméten a Gépipari Tudományos Egyesület, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület, valamint a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Főiskola rendezésében. A kétnapos tanácskozáson csaknem kétszáz elméleti és gyakorlati szakember vesz részt. A szeminárium témája a számítógépekkel vezérelt, kevés emberi felügyeletet igénylő, rugalmas gyártás, amely a gépipar fejlődésének az egyik fő iránya. „Hétköznapi” történet Amikor e sorok megjelennek, már elkezdődött a műtét, s bizonnyal tart majd hosszú órákon át, hiszen az emberi szervezet motorja oly érzékeny és bonyolult szerkezet. Hetekkel ezelőtt terjedt el a hír: Feri beteg, baj van a szívével. Operálni kellene, méghozzá mihamarabb, mert a napok számára életet jelentenek. Nemsokára újabb hírek jöttek: a műtét egyre sürgetőbb, várni tragédiát jelenthet. De nincs elég életet adó vér. Nem kellett felhívás, futótűzgyorsasággal szájról-szájra járt a hír a Mahart dolgozói között. Nyújtották karjukat a véradó állomáson mindazok, akik tehették. Sokkal többen annál, mint a hivatalos véradónapokon. Feri 36 éves és nincs hozzátartozója. Úgy hiszem, mára már van egy nagy családja, akik egész nap összeszorult gyomorral várják majd egy hosszú műtét végét. K. K. 5 Szájsebészeti kongresszus Csütörtökön, tegnap megkezdődött a magyar és az osztrák szájsebésztársaság első közös kongresszusa Hévízen, a SZOT Helikon gyógyüdülőjében. A szombatig tartó tudományos találkozón mintegy 200 szakember vesz részt: magyar és osztrák orvosok mellett csehszlovák, NDK-, valamint NSZK-beli vendégek is, összesen 40 előadás hangzik el. A nyitónapon a vezető téma az állkapocstöréseknél alkalmazott fémlemezes csontrögzítés legújabb formája volt. Pénteken a szájban keletkezett daganatok sebészete, illetve gyógyszeres gyógyításuk lesz a tanácskozás tárgya. Többen is szólnak az úgynevezett intraarteriális kemoterápiáról. Ennek lényege, hogy a nyaki ütőérbe juttatják a gyógyszert, amely így — nem terjedve szét az egész testben — hatékonyabban fejtheti ki hatását. A zárónapon konferenciát tartanak a fogbeültetés aktuális kérdéseiről. Ennek keretében bemutatják a magyar gyártmányú, hazai alapanyagból készült, hamarosan az orvosi műszerkereskedelembe kerülő alumíniumoxid-kerámia műfoggyökeret, s beszámolnak a kísérleti stádiumon már túljutott, sikeres hazai alkalmazásáról is. Ereklyék Az első nemzeti dinasztia, az Árpád-ház királyainak jelvényeit és ereklyéit bemutató kiállítás nyűt október közepén a magyar Nemzeti Múzeumban. Az emlékanyag mellett helyet kaptak az egyházi gyűjteményekben őrzött felbecsülhetetlen értékű műtárgyak és ereklyék is.