Délmagyarország, 1985. december (75. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-16 / 294. szám

75. évfolyam, 294. szám A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT Havi előfizetési díj: 43 forint 1985. december 16., hétfő SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ára: 1­80 forint Befejezte munkáját a Hazafias Népfront Vili. kongresszusa Szombaton és vasárnap, az Építők Ró­zsa Ferenc Székházában folytatta, illetve befejezte munkáját a Hazafias Népfront Vili. kongresszusa. Az elnökségben fog­lalt helyet Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke, Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárhelyettese, Hámori Csaba, a KISZ Központi Bizott­ságának első titkára, a Politikai Bizottság tagjai, és társadalmi, politikai életünk több más kiemelkedő képviselője. A második napon a tanácskozást D. Káldy Zoltán, a Magyarországi Evangéli­kus Egyház elnök-püspöke nyitotta meg. A kongresszus résztvevői folytatták a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsának és az országos pénzügyi ellenőrző bizottság­nak a beszámolója feletti együttes vitát. A délelőtti szünetet követően a soros el­nök köszöntötte a kongresszusra érkező, s az elnökségben helyet foglaló Kádár Já­nost, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkárát, akit a jelenlevők nagy tapssal fo­gadtak. A kongresszus második munkanapjának szünetében Kállai Gyula, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának elnöke és Pozsgay Imre, a HNF OT főtitkára talál­kozott, s kötetlen, baráti beszélgetést foly­tatott a magyarországi egyházaknak a kongresszuson részt vevő képviselőivel. A találkozón részt vett Miklós Imre állam­titkár, az Állami Egyházügyi Hivatal el­nöke is. A tanácskozás záró napján az el­nöklő Peták Emil tájékoztatta a je­lenlevőket arról, hogy az ország min­den részéből, a társadalom különböző ré­tegeiből, ipari és mezőgazdasági üzemek­től, körzeti, községi és városi népfront­bizottságoktól, pártszervezetektől sok üd­vözlő távirat érkezett a kongresszusra. Táviratban fejezték ki jókívánságaikat a külföldi testvérmozgalmak és partnerszer­vezetek is. son nagyobb szigort a szo­cialista normák megsértői­vel, a társadalom megkáro­sítóival szemben. — A jö­vőben több figyelmet fordí­tunk a megérett ügyek gyor­sabb megoldására, a dönté­sek körültekintőbb előkészí­tésére és megalapozására, határozataink végrehajtásá­nak ellenőrzésére — mon­dotta. A továbbiakban a Haza­fias Népfront szerepéről, szólt. — A népfrontmozga­lomnak a jövőben is nemes küldetése marad, hogy mint a legátfogóbb társadalmi mozgalom, aktív részt vál­laljon a nemzeti közmeg­egyezés folyamatos megújí­tásában. Képviselje, magába tömörítse mindazokat, akik a szocialista társadalom épí­tésében látják népünk föl­­emelkedésének biztosítékát, segítse kibontakoztatni a cselekvő hazafiságot. A felelős hazafiság soha­sem más népek rovására, hanem azokkal gyümölcsöző együttműködésre törekedve igyekszik elérni célját. A mai hazaszeretet magában foglalja a nép jövője iránt vállalt felelősséget, s össze­kötő hídnak, a barátság for­rásának tekinti az egymás szomszédságában élő nemze­tiségeket is. A kormány elnöke ezután arról szólt, hogy a nemze­tünk iránt érzett felelősség megköveteli: illúzióktól mentesen nézzünk szembe önmagunkkal. Ehhez a kol­lektív­ tapasztalatok egybe­gyűjtésére is szükség van. Ebben van az értelme a de­mokratikus vitáknak, ame­lyek egyik fontos és mással nem pótolható szervezője a Hazafias Népfront. Napja­inkban a társadalom minden területén a megújítás a leg­főbb feladat. Pártunk ezért tűzte napirendre, ezért ösz­tönzi a szocialista demokrá­cia intézményrendszerének továbbfejlesztését. Gazdaságpolitikánkról Lázár György a további­akban gazdaságpolitikai kér­désekkel foglalkozott. A kongresszusi beszámoló ér­tékelését megerősítve jelen­tős eredményként minősí­tette, hogy az elmúlt évek­ben is sikerült nemzetközi fizetési kötelezettségeinket pontosan teljesíteni, s meg­kezdeni adósságállományunk csökkentését. Ezt azonban — mind ez ideig — elsősor­ban a belső felhasználás visszafogásával és nem a hatékonyság javításával si­került megoldani. Ez az út tovább nem jár­ható. Elodázhatatlanná vált a gazdálkodás hatékonyságá­nak növelése, a termelés szerkezetének korszerűsíté­se, a műszaki fejlesztés meg­gyorsítása, a ráfordítások csökkentése, a nagyobb jö­vedelmezőség, s mindezek révén nemzetközi verseny­­képességünk javítása. Csak így, s csak a szocialista or­szágokkal, a KGST kereté­ben folytatott együttműkö­dés elmélyítésével teremt­hetjük elő azokat a forrá­sokat, amelyek ahhoz szük­ségesek, hogy az egyensúly megszilárdításával egyidő­(Folytatás a 2 oldalon) Vasárnap, háromnapos tanácskozás után, befejeződött a Hazafias Népfront VIII. kong­resszusa Budapesten, az Építők Rózsa Ferenc Székházának nagytermében Lázár György felszólalása Elöljáróban átadta a kong­resszus résztvevőinek az MSZMP Központi Bizottsága, személy szerint Kádár János főtitkár baráti üdvözletét, a Minisztertanács jókívánsá­gait. Köszönetet mondott a Hazafias Népfront vala­mennyi aktivistájának azért az értékes és önzetlen mun­káért, amellyel az elmúlt években is hozzájárultak kö­zös feladataink megoldásá­hoz, szűkebb pátriájuk, s ezzel szocialista hazánk szellemi és anyagi értékei­nek gyarapításához. • A Hazafias Népfront nagy tekintélynek örvend, kongresszusát közvélemé­nyünk fontos belpolitikai eseményként tartja számon — folytatta. — Ez így is van rendjén, hiszen a nép­frontmozgalom testesíti meg pártunknak, a társadalom vezető erejének azt a törek­vését, hogy szövetségre lép­jen minden becsületes em­berrel, aki szívén viseli a nép, a haza sorsát, elfogad­ja, magáénak vallja szocia­lista céljainkat. A népfront szerepe együtt változik a történelem által napirendre tűzött feladatokkal, ám az a küldetése változatlan, hogy lehetőséget, fórumot nyújt­son a különböző hivatású, világnézetű, a magyar és más anyanyelvű állampol­gárok számára ahhoz, hogy szocialista nemzeti egységbe tömörülve aktív részesei le­hessenek a politika formá­lásának és megvalósításának. Lázár György a továb­biakban rámutatott, hogy a kongresszusi dokumentumok, a tanácskozáson addig el­hangzottak valósághű képet adnak eredményeinkről és gondjainkról, felelősségérzet­tel és jobbító szándékkal szólnak a gyengeségekről, s sról tanúskodnak, hogy a párt és a kormány, a nép javát szolgáló minden igaz ügy számíthat a Hazafias Népfront támogatására. Köszönet a megértésért Utalt arra, hogy az idei nagy jelentőségű belpolitikai események — pártunk XIII. kongresszusa, a felszabadu­lás 40. évfordulója — jó lehetőséget adtak visszate­kinteni a megtett útra, arra a fejlődésre, amelynek ered­ményeként népünk szaba­don és biztonságban él e hazában, megbecsült he­lyünk van a haladó nem­zetek sorában. Az eredményeink felett érzett jogos büszkeség sem feledtetheti azonban, hogy az utóbbi évtizedben — igaz, nyomasztóan feszült nem­zetközi helyzetben, s szá­­munkra rendkívül hátrányos világgazdasági körülmények között — csak részben tud­tuk valóra váltani tervein­ket, s nemegyszer olyan lépésekre kényszerültünk, amelyek nemcsak megértést, de áldozatokat is kívántak népünktől — hangsúlyozta a kormány elnöke. Hozzá­­tette: népünk e nehéz idők­­ben is a jövőbe vetett tö­­retlen hittel folytatta or­szágépítő munkáját. A tisz­telet és a köszönet szavaival szólt e megértésről, a kor­mányzati szervek munkájá­hoz nyújtott támogatásról. Lázár György utalt az MSZMP XIII. kongresszusá­nak egyik megállapítására, mely szerint élesebb meg­világításba kerültek mun­kánk gyengeségei, eseten­ként az irányítás lassú rea­gálása, a végrehajtás követ­kezetlenségei, s a szocialista normákat sértő jelenségek­kel szembeni elnéző maga­tartás. — Mindebben a kor­mánynak is megvan a maga felelőssége — hangsúlyozta —, s ezért jogosnak tartom, ha közvéleményünk sürgeti: a Minisztertanács teremtsen jobb feltételeket az eredmé­nyesebb gazdálkodáshoz, le­gyen következetesebb a végrehajtásban, és tanúsít­ Hazánkba érkezett az amerikai kü­lü­gyminiszter Várkonyi Péter külügymi­niszter meghívására vasár­nap a kora esti órákban hi­vatalos látogatásra haz'­k­­ba érkezett George Shultz, az Amerikai Egyesült Álla­mok külügyminisztere. Az amerikai diplomácia irányí­tóját — aki európai körút­jának­­ újabb állomásaként látogatott Magyarországra — a Ferihegyi repülőtéren vendéglátója, Várkonyi Pé­ter fogadta. Jelen volt Há­zi Vendel, hazánk washing­toni és Nicolas Salgo, az USA budapesti nagykövete. A hivatalos magyar—­ amerikai külügyminiszteri tárgyalások hétfőn délelőtt kezdődnek meg a Külügy­minisztériumban. (MTI) Éjfélkor egy rakáson Prológus: megtudtam, hogy késett a postavonat. Egysze­rűen logikus következtetés útján jöttem rá, nem ta­láltam reggel a fővárosi la­­­pokat „Úgy érzem, hogy a cikk szerzője az ... adatok bir­tokában nem javasolta vol­na a napilapok autóbusz csomagtartójában történő szállítását. A másik oldal, a háttér megismerése érde­kében, szívesen látom, és ezennel meghívom az írás szerzőjét a Budapest—Sze­ged között közlekedő pos­tavonatra, előre egyeztetett időpontban, egy éjszakai szemlére." Az első bekezdésben írta­kat A. S., a második idéze­tet Lénárd László postafor­galmi igazgatóhelyettes írta alá. * Éltem a lehetőséggel Egyeztettünk, találkoztunk utaztunk. Jöjjenek velünk! Most a Budapest—Szeged 67-es mozgóposta kocsiját látják itt, Szegeden, a sze­mélypályaudvaron. Majd er­re szál­lunk föl, de nézzünk be előbb a 2-es postahiva­talba. Két fontos és ügyes géppel találkozunk. Az egyik leveleket kötegel, a másik azokat bélyegzi, szá­molja. A parányi „villany­óra” kerekekről elolvashat­juk,: 17 ezer 345. Ennyi üd­vözlőlapot — reméljük jó hírt — tartalmazó borítékot viszünk Pestre. A villámvizit után egy rántást érzünk. Negyed ki­lenc van, este. Gurulunk. Ugye, jó meleg van a zaka­toló hivatalban. Figyeljenek csak! Zsák zsák hátán, cso­maghegyek. Amott, hátul Pedig tyúk kotkodál. Élő állatot is lehet szállítani, sőt. Ha kéri a feladó, meg­etetjük. Hogy milyen álla­tok utaztak már? Például piócák, méhecskék, békák, kutyák, macskák. Itt tessenek vigyázni! A raktáros városok szerint halmozza a küldeményeket. Ha összekeverjük, sok ez­ren késve kapják meg. Jól hallották: szladeki (az alu­míniumbilincs postászsar­gonja) zárja a pénzeszsáko­­kat, de azt is pontosan ér­tették: szűzhártya. Vékony papírszelet takarja a kulcs helyét. A bilincs ezután csak ennek átszúrásával nyitható. Nincs az a postás, aki lyukasan átveszi... öten dolgoznak, válogat­nak, rovatolnak. Idejük nincs társalogni. Félegyhá­­záig fel kell dolgozni az összes k­üzdeményt, mert amit itt kell átadni, azt pontosan várják. És ponto­san adják fel az újabb kül­deményeket. Azokat is fel­dolgozzák Kecskemétig, az­tán Nagykőrösig, Ceglédig és a Nyugatiig. Igen, eddig, a végállomásig. Elfelejtettük kérdezni: mióta dolgoznak? Több mint 25 órája. Igaz, két nap pi­henő következik. Utána má­sik irányban, más kollégák­kal szolgálnak tovább. Akik útitársai lehettünk: Kovács Endre Gábor, Nagy Imre, Sárkány József, Bánhidi Béla, Kovalcsik Pál, Pest az Pest. Éjfélkor az ország valamennyi postavo­nata egy rakáson. Barkasok, Robunik és targoncák töme­ge száguldozik, hogy haj­nalra elérjen mindenkihez minden küldemény. És a fő­városi lapok. No, most nem látunk semmit. Az iszonyú munkadömpinget áramszü­net nehezíti, de látjuk a zseblámpák vibráló fényé­ben, hogy az alkalmi mun­kások „jelenléte” nélkül ta­lán üresen indulnának a postavonatok. Utazzunk most Szegedre, napilapokat szállító vagon­ban. Ez a tollforgatók mun­kájának utolsó előtti mo­mentuma: Plafonig rakják a nyomdaszagú friss lapokat. Ezután csak olvasni kell. A Pest megyei csak Ceg­lédig jön, a többi — Nép­­szabadságtól a Sportig — lassan fogyva Szegedig. Sze­gedig, de úgy, hogy Félegy­házára érve, több mint 170 helységbe kell szétszortíroz­ni az újságokat. Csinálta ezt szombat hajnalban: Ga­­laczi Katalin, Damó Nán­dor, Bencs László. Tapasztaltam hát önök­kel : igazságtalan voltam egyedül, mikor is azt javal­lottam, hogy az újságokat is rakják az autóbusz csomag­tartójába. Magamtól kérde­zem: melyik buszban fér el 68 ezer újság? Ács S. Sándor Műszak a szénbányákban A vasárnapot is munká­val töltötte a Borsodi Szén­bányák lyukóbányai, mák­völgyi, farkaslyuki, putnoki, szuhavölgyi és bükkaljai üzemének mintegy három­ezer dolgozója. A hat bá­nya többségében három műszakot tartottak, s mind a három műszakban kima­gaslóan jó teljesítményt ér­tek el. A lakosság által is keresett borsodi szénből 11 ezer 200 tonnát küldtek fel­színre. A szenet már a dél­utáni órákban el is szállí­tották a kelet- és dél-ma­gyarországi Tüzép-telepek­­re és a hőerőművekbe. (MTI

Next