Délmagyarország, 1987. március (77. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-25 / 71. szám

Szerda, 19S7. március 25 igy este eg tanácstaggal Folytatódtak a tanácstagok beszámolói. Munkatársaink hétfőn este több helyen is jártak. Tudósításainkban képet adunk egy-egy lakókörzetet, közösséget érintő legfontosabb kérdésekről, várospolitikai törekvésekről. metesnek tartott városrész ilyen tekintetű helyzetének rosszabbodásától fél, s hogy a higiénés körülmények hiá­nya vagy nem elégséges vol­ta is a lakókat sújtja majd. Több kívánság is elhang­zott a hozzászólások során: újságárusító bódét, fedett helyet a troli- és buszvégál­lomásra, szolgáltatóházat szeretnének a Makkosházán lakók. Valamint azt, ha a magyar 2-es és jugoszláv 1- es televízióműsor megfele­lő közvetítésére alkalmassá tennék a Csongrádi sugárút egyik magas házán levő, az elhangzottak szerint 858 la­kás televíziójának vételét érintő antennát. A sok apróbb és néhány nagyobb kérdést is feszege­tő hozzászólások végeztével egy idősebb férfi kicsit le­mondóan fejezte ki kétke­dését afelől, hogy szavaik­nak lesz-e hatása. Talán nem lesz igaza. B. T. Orvost keresnek a tápéiak Nagy kosárra való elisme­rést söpört be Márton György. Tanácstagjukról olyan szeretettel és elisme­réssel beszéltek Tápén a vá­lasztópolgárok, amit nem mindennap lehet hallani. Igaz, a tanácstag rá is szol­gált a dicséretre, hiszen sok minden történt a 60-as vá­lasztókerületben egy év alatt, összefogott a lakosság, így egyre kevesebb a földes ut­ca. Hogy is mondta Pali bá­csi? Szeged híres város, de Tápé nyakig sáros. Nagy de­rültség közepette átferdítet­te a dalt. Annak ellenére, hogy tavaly 6 kilométer hosszú járda és út épült, sok még a tennivaló. Társadalmi összefogással az idén folytat­ják a kövezést, a kockalapok elhelyezését. A tápéi Kossuth általános iskolában közel kétszázan jöttek össze. Nem lehetett becsukni a nagyterem ajta­ját, még a folyosón is álltak. Többnyire idős emberek fog­laltak helyet a padokban. A délután kezdődött összejö­vetelnek még este 8-kor sem akart vége lenni. Refrénsze­­rűen visszatért az orvosellá­tás ügye. Ebben a városrész­ben két doktor dolgozik, ám az egyik huzamosabb ideje beteg. Kollégája helyettesíti, de a helybeliek aggódnak, ha ez az állapot tartós marad, az ő egészsége is megsínyli a terhelést. Ugyanis naponta 100—200 beteget fogad. Ke­vés ideje marad egy páci­ensre, és az idő emberek jog­gal igényelnek nagyobb tö­rődést. Többen nem fogadták el, hogy a kérést közérdekű bejelentésként rögzítik. A résztvevők gyors intézke­dést kérnek az egészségügyi osztálytól, gondoskodjon a tanács állandó helyettesről. Az elégedetlenség moraja futott végig, amikor szóba­­került a tápéi komp esete. Felvetették, hogy egy ideje ,,fejpénzt” kérnek a közle­kedőktől. Milyen jogon te­szik ezt, amikor a Tisza fő­­közlekedési út — kérdezték kórusban a tápéiak. Az idő­sebbek emlékeztettek arra, hogy a felszabadulás után a helybeliek adták össze a pénzt az első pontonhídra. Úgy érzik, jussuk van az ingyenes átkelésre. Mivel pontos felvilágosítást hely­ben senki nem tudott adni, Márton György megígérte, utána megy a dolognak. Az esti beszélgetésen az is kiderült, a tápéi búcsú szív­ügye mindenkinek. Ezt a nagy sikerű, évszázados ren­dezvényt az idén még az eredeti helyén tartják meg. De mivel a területet felpar­cellázzák a házépítők között, helyét máshol keresik — ter­mészetesen Tápén. A búcsú terepét jövőre jelölik ki. Szó volt még a szeméttelepről, tornaterem építéséről, par­kosításról, csapadékelveze­tésről, és sok olyan kérdés­ről, ami fontos a lakosság­nak. A jó hangulatú talál­kozó végén köszönetet mond­tak a területpolitikai mun­katársnak, Fekete Istvánné­­nak (a tanács vb-hivatal el­nökhelyettese) támogató se­gítségéért. H. M. Vita a piacról A hatórai kezdésre alig néhány érdeklődő gyűlt ös­­­sze a makkosházi általános iskolában, hogy meghallgas­sa a 35-ös választókerület tanácstagja, Tóth Károly beszámolóját. Az előadó várt még pár percet, azalatt még 8-10 ember beszállingózott a tanterembe, s végül huszon­­ketten képviselték a több­ezres városrészt. Tóth Károly a város fej­lődésének elmúlt évről szóló ismertetője után választói szőkébb lakókörnyezetéről szólt. Megemlítette, hogy be­fejeződött az Északi körút építése, ami nagyban meg­könnyíti a közlekedést. A városszerte jellemző keres­kedelmistruktúra-fejlesz­­tésből Makkosház is része­sedett egy nagyszerű ABC- áruházzal a Gyöngyvirág ut­ca sarkán, amely rövid idő alatt nagy népszerűségre — és persze: nagy forgalomra — tett szert. Megnyílt a Gáz utcai kenyérbolt, ami a városrész élelmiszer-ellá­tásában szintén fontos sze­repet játszik. Az eredmé­nyek sorába tartozik még, hogy négy tanteremmel bő­vült az általános iskola. Ugyanakkor sajnálattal kel­lett konstatálni, hogy az ígért százhúsz parkolóhely­­kialakításból egyetlen egy sem valósult meg, nem kis gondot, feszültségforrást te­remtve ezzel. A jövőről szólva Tóth Károly elmondta, a parkoló­helyeket az idén feltétlenül meg kell építeni. Emellett ebben az évben elkészül a már említett ABC-áruház mellé tervezett nagybani pi­ac kiviteli terve. Hogy ez a hely megfelelő-e, vagy sem, erről még vita folyik — említette a tanácstag. A további tervek sorában a száz férőhelyes óvoda ter­vének elkészülését vették számba, s elhangzott, hogy játszótér építéséről is szó van. A töltés oldalába ter­vezett garázsok kialakításá­ra az erről a témáról ren­dezett fórumon született megállapodásnak megfelelő­en kerül sor. A beszámoló után a jelen­levők kérdései következhet­tek. Ezek alapján a kívül­állóban az a vélemény ala­kult ki, sok még a tennivaló annak érdekében, hogy a Makkosház városrészben la­kók otthonuknak érezzék ezt a lakótelepet. Többen ter­vezési, kivitelezési hiányos­ságokat emlegettek, mond­ván, egyes helyeken nincs járda, s nem gondoltak a kisgyerekes anyákra a köz­lekedés kialakításakor. Az egyik hozzászóló­­ alapjai­ban elhibázottnak nevezte a városrész tervezését (en­nél persze keményebb sza­vakat használt) egy má­sik úgy fogalmazott: „egye­sek azt kérdezik, hol van itt járda, én azt kérde­zem, hol van megfelelő út­test?” Volt aki arra panasz­kodott, nincs a parkokban locsolócsap, s hiába vet­nek fűmagot, nem lehet lo­csolni. Éles hozzászólásokat vál­tott ki a nagybani piac ter­ve is, amit egyöntetűen nem lakótelepre valónak tartot­tak a megjelentek. Az egyik hozzászóló a Napos úti régi vásárteret ajánlotta piac­nak, egy másik pedig azt ja­vasolta : rendezzenek szava­zást a városrészben arról, akarják-e a környék lakói, hogy legyen ott nagybani piac, vagy sem. Többen fél­tik ugyanis az ott lakók nyugalmát, mondván: egy ilyen jellegű piacon éppen akkor van élet — s ezzel együtt zaj —, amikor mások alszanak, vagy aludnának. Volt, aki az amúgy is szó­ Játszótér a Nemes takács utcában Heves érzelmektől fűtött hozzászólások, helyenként fékevesztett indulatok, egyetlen higgadt és megfon­tolt interpelláció — tömö­ren így jellemezhető a Bel­város 13-as választókerüle­tének tanácstagi beszámoló­ja. Korántsem vagyok biz­tos abban, hogy ilyen élénk vita kerekedik akkor is, ha nem jelentek volna meg a „tetemrehíváson" az illeté­kes vállalatok képviselői is: a városgazdálkodás, az in­gatlankezelő, a közterület­felügyelet, valamint a rend­őrség körzeti megbí­zottja. De mindannyian ott voltak, és dicséretükre legyen mondva, szemtől szembe állták a sarat. Ez így is van jól, mond­hatnám. Csak így van, len­ne értelme a tanácstagi be­számolóknak, amely ez esetben végre lehetőséget adott a hon polgárainak ré­gen elfojtott panaszaik ki­­beszélésére. Nyílt panasz­délutánná vált a tanácstag­gal megbeszélt találkozó. De mielőtt ennyire előre­szaladnánk, maradjunk még a találkozó csendesebb, bé­késebb első harmadánál, amikor is Kálmánná Nagy­ipál Katalin, a lakóterület választottja számolt be elő­ször a városi nagy­beruhá­zásokról, fejlesztési tervek­ről, majd természetesen szőkébb lakóhelyük örömei­ről, gondjairól, a Nemes takács utcai tömbbelső ja­varészt társadalmi munká­ban kivitelezett területren­dezéséről, valamint a Béke Utcai Általános Iskola ter­vezett új tanterméről, ami ugyancsak önként vállalt munkával épül majdan. Ta­lán — ha sikerül kivívni — a lakóterületi alapból 100 ezer forintos támogatás jut a 74 négyzetméteres tante­rem felépítéséhez. A meg nem valósult óhajok rova­tába írható viszont a Petőfi Sándor sugárút egyik igen veszélyes átjárójához kért zebra. Ígéret ugyan érke­zett, de úgy tűnik, a meg­valósulásig még néhány baleset lehet itt. A beszámolót követően elindult a panaszáradat: a kerületben található zene­konzervatórium kéményé­ből áradó töménytelen füst­ről; a meg nem épült be­vásárlóközpontról; a Hon­véd tér szemétdombra em­lékeztető parkjáról; a téli hó el (nem) takarításról; piszkos utcákról, lépcsőhá­zakról; a vandál pusztítók­ról; az állampolgári fegye­lemről. Egyetlen ember kért csu­pán, belátva, hogy a labda ide-oda passzolgatása nem visz előre. Szerszámokat és szakmai irányítást igényelt ahhoz a szülői társadalmi munkához, aminek végered­ménye egy játszótér lesz a Nemes takács utcában. Tu­dom jól, nem csinálhatunk meg most már mindent társadalmi akciókkal, átvál­lalva a teendőket azoktól, akiknek kötelessége a város építése,­ szépítése, rendben tartása. Mégis megszívlelen­dő, amit a városgazdálko­dás jelen levő képviselője mondott: „Nemcsak mi va­gyunk e város gazdái, ha­nem a lakók is.” Az én ér­telmezésemben ez csak an­­­nyit jelenthet, hogy leg­alább ne pusztítsunk, rom­boljunk, szennyezzünk, és ne akadályozzuk a kommu­nális vállalatok munkáját. A többit viszont tőlük vár­juk, jogos igényként.K. K. Csatorna Petőfitelepen Szőcs Lajos tanácstag a Balaton utcai III. Számú Általános Iskolában tartot­ta beszámolóját. Új­ Petőfite­­lepen, az 57-es választókerü­letben mindenki szeretné, ha a tényleg elmaradott, szin­te „vadvízország” végre fel­emelkedne Szeged más pe­remkerületeihez. A legnagyobb gond a csa­torna. Mindenki jogos kí­vánsága ez, de nem kevés­bé szükséges a csapadék és a belvíz elvezetése. Ezek megvalósításáról szavaztak a lakók korábban. Eddig 72 százalék vállalta a hozzájá­rulást, de azt mondták, hogy biztosan elérik a 90 százalé­kos beleegyezést. Tudják természetesen, hogy minden jobbító szándékot a pénzhiány tart kordában. A tanácstagi beszámolóra meg­hívták a vízügyi szakembe­reket, mérnököt, építészt, hogy „első kézből” hallhas­sák a megvalósítás lehető­ségeit. Szőcs Lajos beszélt a te­rületpolitikai munka ered­ményeiről, sikereiről. A 47- es út mentén, a körtöltés átkelőszakaszán nyáron is életveszélyes a madzagkes­­keny járdán közlekedni, nem szólva a ködös, jeges idő­szakokról. Sikerült törme­léket szerezni, amivel fel­tölthetik a gödröt, épül­het az átjáró. Építik is, és ez a lényeg, hiszen, ha va­lamit elkezdenek, azt előbb vagy utóbb befejezik. A nyaranta zászlódíszbe öltöztetett városkapu Sze­ged legcsúnyább bejárata. Erre a részre autóparkolót álmodnak. Lehet, hogy egy­szer valóság lesz. Szólt a tanácstag a Baktó—Szillér­­csatorna állapotáról. Eső­zéskor visszaduzzaszt, a vi­zet viszont nem szállít. Meg­tudtuk: hamarosan elkészül a felszíni vízelvezetés ter­ve, és egy tanulmányterv a csatornázásra, elfogadás előtt áll. A Balatoni utcában szi­lárd útburkolatot építettek. A kerületben kiépítették a gázvezetéket, és valamen­­­nyi utcában — legalább az egyik oldalon — betonjár­dán lehet járni. Kiaszfal­tozták és bekerítették a Li­dice teret, ami így az isko­lásoknak tornateremként szolgál. A Bánk bán utca „macs­kaköve” sajnos még most is járhatatlan. Szinte lehe­tetlen zökkenőmentesen szál­lítani az élelmiszert, és a Gera Sándor Általános Is­kola diákjainak az ebédet. Ez is égető gond. Szó volt arról, hogy az említett ut­cát rendbe teszik, új busz­járatot indítanak. A közvilágítás nem ki­elégítő, és szükség volna né­hány nyilvános telefon fel­állítására még. Javítani kel­lene a körzet szolgáltatásán: fodrász és szabó kerestetik, de más iparos is jöhetne. A. S. 3 OTDK-megnyitó Szegeden Tudomány a termelés szolgálatában Tegnap, kedden délelőtt Szegeden, az ifjúsági ház nagytermében főiskolások, egyetemisták és oktatók, va­lamint intézményvezetők gyűltek össze a XVIII. orszá­gos­­ tudományos diákköri konferencia megnyitójára. A Művelődési Minisztérium és a KISZ KB kétévenként ren­dezi meg e tudományos se­regszemlét. Városunkban most a Kertészeti és Élelmi­szeripari Egyetem Élelmi­­szeripari Főiskolai Kara az agrártudományi és élelmi­szer-ipari szekció házigazdá­ja. A háromnapos rendez­vény résztvevőit, a meghí­vott vendégeket, köztük Csi­kós Gyula művelődési mi­niszterhelyettest, Kulcsár Kálmánt, az MTA főtitkár­­helyettesét, Koncz Jánost, a megyei pártbizottság titká­rát, Schmidt Józsefet, a vá­rosi pártbizottság titkárát, Szabó G. Lászlót, a megyei tanács és Müller Józsefnét, a városi tanács elnökhelyette­sét Gábor Miklósné, a főis­kolai kar főigazgatója kö­szöntötte. A felsőoktatási intézmé­nyek a tudományos diákkö­ri munkával a hivatalos tan­terv mellett az elmélyül­tebb, egyéni gondolkodást, problémamegoldó készséget szeretnék az ifjúságban meg­erősíteni. A kutatások rész­feladatai a szakterületek jobb megismerését eredmé­nyezik, így a kikerülő friss diplomások az első munka­helyükön jobban eligazod­hatnak az új követelmények között. Csikai Gyula megnyitó­­beszédében szellemi kin­csünk értékére hívta fel a figyelmet. A fejlődés saját tudományos és műszaki bá­zis nélkül elképzelhetetlen. A korszerű technológia im­portja önmagában nem meg­oldás. Egy 32 országot átfo­gó felmérés alapján megálla­pítható, hogy a tudományos közlemények száma és a nemzeti jövedelem között szoros az összefüggés. Azt sem szabad elfeledni, hogy az ember a természet része, így elemi érdeke, egyben kötelessége is cselekedetei következményeit elemezni. Az alkotó értelmiségnek mind az oktatás, mind a ku­tatás és a termelés posztján nyújtott magas szintű telje­sítménye hozzájárul a nép­gazdaság egészének a meg­változott körülményekhez való jobb alkalmazkodásá­hoz. A mostani rendezvény­­sorozat 9 városban 12 szek­cióban zajlik, a résztvevők száma megközelíti a hatez­ret. Kulcsár Kálmán bevezető előadásában a nyolcvanas évek, így napjaink gazdasá­gi és társadalmi folyamata­it elemezte. Részletesen tag­lalta az elkerülhetetlenül szükséges modernizáció aka­dályozó tényezőit. Kritikus ponthoz érkeztünk, a tech­nológiaváltások az egész vi­lágon felgyorsultak, s csak a társadalmi-gazdasági moz­gékonyságunk lehet ellensze­re az élenjáróktól való nö­vekvő elmaradásnak. Napja­inkban ezért is politikai kér­dés a műszaki fejlesztés. A gazdasági reform kibontako­zása adhat csak lehetőséget alkalmazkodóképességünk megerősödéséhez. Az öntevé­keny emberi és szervezeti feltételeket felülről létre­hozva, a végrehajtásban ma is sok hátráltató tényező lé­tezik. Az iktatás, az iskola­­rendszer sem mentes e gon­doktól. Bárcsak a mostani rendezvénysorozat eredmé­nyei optimizmusukat erősí­tenék. A tegnap délután elkez­dett szekcióülések ma is foly­tatódnak, s a rendezvényso­rozat a holnapi záróüléssel és díjátadással fejeződik be. * Az OTDK országos meg­nyitójára Szegedre érkezett Csikai Gyula művelődési mi­niszterhelyettest tegnap, kedden fogadta Szabó Sán­dor, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának első titkára. T. Sz. I, Az új tanév munkarendje A Művelődési Minisztéri­um tájékoztatást adott a következő, az 1987/88-as tanév munkarendjére vo­natkozó tudnivalókról. Az általános iskolákban és a középfokú oktatási in­tézmények nappali tagoza­tán a tanév 1987. szeptem­ber 1-jén, az első tanítási nappal kezdődik. A dolgo­zók általános és középisko­láiban az első és utolsó ta­nítási napot az igazgató ál­lapítja meg. A zeneiskolák­ban szeptember első heté­ben kezdődik, és június má­sodik hetében végződik a tanév. Az utolsó tanítási nap az általános iskolákban, s a gimnáziumok I—III. évfolyamán 1988. június 10. Az érettségizők május 13-án mennek utoljára iskolába. Az első félév 1988. ja­nuár 31-éig tart. Az iskolák február 5-éig értesítik a tanulókat, illetve szüleiket a diákok első félévi munká­jának eredményéről. A téli szünet 1987. december 19- étől 1988. január 3-áig tart. A szünet előtti utolsó taní­tási nap tehát december 18., a szünet utáni első ta­nítási nap január 4-e. A tavaszi szünet 1988. április 2-ától április 10-éig tart, így a szünet előtti utolsó tanítási nap április 1., a szünet utáni első tanítási nap április 11. Az érettségi írásbeli vizs­gák a középiskolák nappali tagozatán 1988. május 16- án, a nemzetiségi gimná­ziumokban május 13-án, az esti és levelező tagozatokon pedig május 30-án kezdőd­nek. A közös írásbeli érett­ségi-felvételi vizsgát 1988. május 23-ától kell tartani. A tanév során — a téli és a tavaszi szüneten kívül — az iskolák legfeljebb 14 tanítás nélküli napot tart­hatnak: nevelési célú mun­kára, honvédelmi napra és versenyre, kirándulásra, üzemlátogatásokra, ifjúsági napokra, pedagógus-tovább­képzésre, nevelési értekez­letre, valamint a nevelőtes­tület által választott egyéb célra. Ha különleges indo­kok alapján a téli, illetőleg a tavaszi szünet kezdő, vagy befejező napját a fentiektől eltérően állapítja meg a nevelőtestület, ezzel nem növelheti a tanítás nélküli munkanapok számát. (MTI) Kémiai csúcsteljesítmény A sejtekben azonnal felszívódó, nagy hatású gyógysze­rek, növényvédő szerek, fűszerek gyártását, valamint új biotechnológiai eljárások alkalmazását teszik lehetővé azok a kutatási eredmények, amelyeket a Chinoin Gyógyszer­­gyár ciklodextrin-kutató laboratóriumában értek el. A ke­ményítőből mikrobiológiai eljárással előállított, porcukor­hoz hasonló ciklodextrin vegyület gyűrű alakú molekulái­nak az a különleges tulajdonsága, hogy külső felületük vonzza, belső oldaluk pedig taszítja a vizet, így a ciklo­­dextrin magába zárja, és fénytől, hőtől, oxigéntől védi a vele összekevert hatóanyagok molekuláit.

Next