Délmagyarország, 1991. április (81. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-27 / 98. szám

1991. április 27., szombat Az Országos Bizantinológiai Munkabizottság (amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Törté­nettudományi Bizottsága hívott életre Ká­ lár Zoltán debreceni egyetemi tanár elnöki és Olajos Terézia szegedi egyetemi docens titkári megbízásával) 1991. április 12-én tartotta Budapes­ten, a Nemzeti Múzeumban alakuló ülését. Ezáltal megszűnt egy hosszúra nyúlt áldatlan állapot, az, hogy a bizantinológia tudományágának nem volt hivatalos magyar képviselete. Nem ismétlődhet meg az a bántó esemény, amelyre az utolsó nemzetközi bizantinológiai világ­­kongresszuson 1986-ban került sor Washingtonban: az Association Internationale des Etudes Byzantines hiába várta a magyar nemzeti bizottság képviselőjét vagy legalább levelét, országunk hivatalos szószóló nélkül maradt egy fontos tudományos diszciplína internacionális szerve­zetében. Most, hogy a kedvező fordulat elkövetkeztében a titkár személye révén a szegedi egyetem figyelemre méltó szerephez jutott, érdemes egy pillantást vetni az idevezető útra. A magyar egyetemek latin-görög filológiai tanszékeinek elsőrangú oktatási feladata középiskolai tanárok képzése. Minthogy pedig a gim­náziumokban a Homérosztól a római irodalom ezüstkoráig terjedő Kr. e. VilI.-Kr. u. II. századok ókori remekíróit olvassák elsősorban a diákok a klasszikus antikvitás világa mindenkor ott szerepelt a katedrák működésének a hatósugarában. Így volt ez Szegeden is, míg a Rákosi-éra hu­­mánműveltség-ellenes kultúrpolitikája 1950-ben hét hosszú esztendőre fel nem számolta­ a két tanszéket, amely odáig a klasszika-filológiát szolgálta. S így volt ez azzal az egyetlen katedrával is, amely a Kádár-éra alatt működhetett ugyan, de csak egy a humán műveltsé­get valójában lebecsülő (a középiskolai görögtanítást elvető, a latintanítást pedig egyre sorvasztó) szellemi légkör­rel birkózva. Persze a szegedi egyetemen művelt latin filológia már korán túllépte az ókor időhatárát. Huszti József, aki 1923-1934 között vezette az egyik klasszika-filológiai tanszéket, kutató munkájában kiemelkedő helyet juttatott középkori, főleg humanista latin szer­zőknek (így Janus Pannoniusnak). S fáradhatatlan tanítványa, Juhász László megalapította Szegeden a „Bibliotheca scriptorum medii recentisque aevo­­rum" című - országos vállalkozásként ma is élő - kiadványsorozatot, amely­ben neves külföldi és hazai szakembe­rek középlatin és humanista szövegek hosszú sorát publikálták (a második világháború végéig közel negyven kötet megjelenését gondozta városunk­ban Juhász László). S azóta is folytató­dik közép- és újlatin auctorok (főleg magyarországiak) tudós vizsgálata Szegeden. Viszont 1921-től, amikor a Tisza partján működni kezdett az egyetem, egészen az 1960-as évek végéig lé­nyegében hiányzó szín maradt az itteni univerzitás palettáján a középgörög, más elnevezéssel bizánci filológia. Holott Budapesten intenzíven művelték ezt a tudományágat (Morav­­csik Gyula professzor páratlan nemzet­közi elismertséget vívott ki ezen a téren). S ha kevésbé folyamatosan, de a debreceni és a pécsi egyetem életében is említésre méltó szerephez jutott a bizantinológia (Debrecenben Darkó Jenő, Pécsett Vári Rezső professzorok nevét említhetem kiragadott példaként ebben az összefüggésben). Szegeden viszont csak a két utolsó évtizedben vert lassan gyökeret a szóban forgó kutatási irány, hogy ma már erősödő új hajtásként gazdagítsa a városunkban művelt tudományos diszciplínák körét. A kezdetet az a célkitűzés jelentette, hogy összegyűjtsük és interpretáljuk mindazokat a bizánci forrásokat, amelyek a keleti sztyeppéről érkezett lovas nomád avarságról vallanak. Az avar nép volt a mai Magyarországnak és a vele szomszédos tájaknak az ura az 567 és kb. 800 között eltelt közel negyedévezredben. Maradványai meg­érték Árpád honfoglalását s feltárt temetőinek a tanúsága szerint külö­nösen sűrűn lakta Szeged környékét. Világtörténeti jelentőséget adott az avar kalandozásoknak, hogy azok nyitottak utat a kelet-római határ­védelmet áttörve a Balkán-félszigetre betelepedő szlávoknak. A kútfőfeltárá­sok, amelyekben e sorok írója mellett több fiatal munkatárs (Lakatos Pál, Makk Ferenc, Olajos Terézia, Dér Terézia, Csillik Éva, Borsos Márta, Farkas Csaba) is kisebb-nagyobb részt vállalt, széles körű nemzetközi vissz­hangra találtak. Ennek sok egyéb mel­lett bizonyítéka, hogy a világ történel­mi kézikönyv-sorozatainak talán a legjelentősebbikében, a „Cambridge History"-k sorában a legújabb kötet. „The Cambridge History of Early Inner Asia " éppen a szegedi egyetem­ről kapta az avarokról szóló fejezetet. S a magyar régészek számára az Arch­­aeologiai Értesítő lapjain szegedi szerzőjű cikksorozat teszi hozzáférhe­tővé az avar történelem írott kútfőinek fordítását, kommentárral. A magyar állam és Bizánc között a kapcsolatok a legélénkebbek a XII. században voltak. Ezeknek a kapcsolatoknak a legkorszerűbb feldol­gozását a nemzetközi tudomány számá­ra Szegeden Makk Ferenc készítette el. A bizánci történetírás korai szakaszá­ban (az arab hódítás és a képrombolás válsága előtti időben) az utolsó nagy historikus Theophülaktosz Szimokat­­tész volt, akinek az 582-602 közötti két évtizedről szóló történelmi mono­gráfiája még közvetlenül kapcsolódott a Hérodotosszal induló műfaj görög­római alkotóinak évezredes sorához. Az európai historiográfia e kiemelkedő képviselőjének forráshasználatát Olajos Terézia könyve világította meg, amely­nek nemzetközi elismertségét mut­atja, hogy a tekintélyes holland bizantinoló­­­gia reprezentatív sorozatának egy köteteként látott napvilágot. Mikor 1989 decemberében a Római Tudo­mányegyetem századunk középkori latin és görög szövegekkel foglalkozó filológiájának átt­ekintését tűzte nemzetközi tanácskozás napirendjére, a magyarországi bizantinológia referen­séül a szegedi egyetemről kért fel előadót Olajos Terézia személyében. A fent elmondottak és az egyetemi Acta-kiadványok sorában 1972-1986 között Opuscula Byzantina alcímen megjelent kötetek érzékeltethetik, hogy a szegedi tudományos életnek egy új ága hajtott ki az utolsó két évtizedben. Nagy kár lenne, ha a beköszöntő új idők a pénzügyi források teljes elapasz­­tásával (ami az Opuscula Byzantina sorozatának folytatását az utóbbi öt évben lehetetlenné tette) derékba törné az ígéretes friss hajtást. SZÁDECZKY-KARDOSS SAMU A szegedi filológia egy új hajtása Hit és abortusz Mikor kezdődik a magzati élet? Az abortusz emberi szövetdarabok eltávolítása vagy gyilkosság? E kérdésben a világ vallásai két különböző álláspontot képviselnek. 926 millió hívő véleménye: az élet a fogantatáskor kezdődik, így az abortusz emberölésnek tekinthető, 860 millió hívő éppen olyan biztos benne, hogy az élet csak 40 nappal a fogamzás után indul. Hogyan vélekednek erről az egyházak? Előírásaik mely fogamzásgátlási módszereket tartják elfogadhatónak? A Római Katolikus Egyház­­ 900 millió hívővel világszerte, 6,5 millióval Magyarországon) jól ismert, ősi alap­­doktrínája,hogy az élet a fogantatáskor kezdődik, így ,az abortusz gyilkos­ságnak tekinthető. A vétkező anyát az egyház kiközösíti. A katolikus tör­vények csak abban az esetben tekintik megengedhetőnek az abortuszt, ha az anya életveszélyben van. (Nem tesz kivételt a magzat kimutatható defor­mitása és nemi erőszak esetén sem.) A korai időkben a katolikus doktrína a nemi aktus kizárólagos céljaként utódok létrehozását jelölte meg. Hosszú út vezetett a mai álláspontig, amely elismeri a szexuális örömök létjogosultságát a házasságban. Felismerve a tudatos családtervezés fontosságát XXIII. János pápa 1960-ban egy bizottságot bízott meg, hogy értékelje a hormonális ovulációgátló tablettákat, mint fogamzásgátló szereket. A bizottság és a vezető teológus támogató nyilatkozata ellenére VI. Pál pápa 1968-ban kihirdetett Humanae Vitae enciklUiájában megerősítette, hogy az egyház továbbra is a természetes fogamzásgátló módszereket tartja elfogadhatónak. Elveti minden mesterséges módszer alkalmazását, a női ciklus terméketlen időszakainak kihasználását, illetve a részleges vagy teljes önmegtartóztatást javasolja - kivételt csak orvosi javaslatra fogadnak el. A fenti enciklika sok vitát ka­vart teológus körökben. Belgiumban, Kanadában, Franciaországban, Németországban és Hollandiában csak megszorításokkal fogadták el. A hazai Görögkatolikus Egyház álláspontja e területen megegyezik a fentiekkel. A protestáns egyházak (300 millió összes hívővel) - köztük a Magyar Református Egyház (2 millió hazai hívő), elvi és gyakorolt állásfoglalása alapján a magzatot teológiai, orvosi és jogi szempontból emberi élőlénynek tekinti, akinek joga van az élethez, így elpusztítása megengedhetetlen. Kivételt az anya életveszélye esetén tesznek, ha a terhesség bűncselekmény következménye, vagy a magzatot valószínűleg károsodás érte. Az egyház az abortusz kérdését a házaspár közös ügyének, illetve csökkenő népességünk miatt nemzeti ügynek tekinti. Az Evangélikus Egyház (450 ezer hazai hívővel) a magzati élet kez­detének kérdésében az orvosi diag­nózisra támaszkodik. Általában nem helyesli az abortuszt, mint szüle­tésszabályozási módszert, orvosi indokok alapján azonban nem ellenzi azt. Az evangélikus etika számol a hívők lelki­ismeretével, a döntés jogát és a felelősségét rájuk ruházza. A nemiséget Isten ajándékának tekinti, az alkalmazott fogamzásgátló módszerek tekintetében korlátozást nem tesz. A Baptista Gyülekezet (30 ezer hazai hívő) a magzati élet kezdetét a fogamzás pillanatától számítja, így az abortuszt gyilkosságnak tekinti. Ha az anya élete veszélybe kerül, nem ítéli el a terhesség megszakítását. A döntést és a védekezési módszerek kiválasztását hívei lelkiismeretére bízza. A Metodista Egyház (15 ezer magyar hívővel) a magzati élet kezdetének a fogantatás pillanatát számítja, így az abortuszt emberi élet kioltásának tekinti. Megengedhetőnek csak az anya életveszélye, illetve a magzat kimutatható károsodása esetén tartja. A természetes fogamzásgátló módszerek alkalmazását javasolja. Az Adventista Egyház (10 ezer hívő) is a megtermékenyüléstől számítja az élet kezdetét, az abortuszt az élet szentsége elleni vétségnek tekinti. Kivételt csak­ az anya, illetve a gyermek betegsége esetén tesz. A fogamzásgátlást nem korlátozza. A Krisztusban Hívő Nazarénus Gyü­lekezet (5 ezer) az abortuszt gyilkos­ságnak tekinti. Véleményük szerint semmilyen orvosi szempont nem indo­kolja az abortuszt. Tiltják bármilyen védekezési forma alkalmazását. Az Evangéliumi Testvérközösség (2 ezer) ellenzi az abortuszt, mely az élet kioltását eredményező beavatkozás, hitük szerint azt csak az anya élet­veszélyének elhárítása indokolhatja. A fogamzásgátlást tiltják, ehelyett az önmegtartóztatást javasolják. Az Unitáriusok (2 ezer) vallják, hogy a legnagyobb érték az ember, így ellenzik az abortuszt. A döntést a szü­lőkre bízzák. Nem korlátozzák a fo­gamzásgátlást Az Evangéliumi Pünkösdi Közösség (5 ezer) hívei az abortuszt gyilkosság­nak ítélik, csak egészségügyi probléma esetén tartják megengedhetőnek. A fogamzásgátlást nem korlátozzák, egyéni lel­kiismeretre bízzák. Az Ortodox (Görög-Keleti) Egyház (350 millió összes, 50 ezer hazai hívő) vallja, hogy az élet a fogamzás pillana­tában kezdődik, így hitük szerint az abortusz gyilkosság. Kivételt csak az anya életveszélye jelent. Fogamzásgát­lók használatát általában nem javasol­ják, az­ önmegtartóztatás módszerét ajánlják. A Zsidó Hitközösség hazánkban a zsidó vallás neológ szárnyát képviseli. A zsidó törvények a magzatot nem teintik teljes jogú emberi lénynek, csak mint az anya testének egy darab­ját, azonban mint potenciális élőlény védelmet élvez. Az abortuszt nem fo­gadják el születésszabályozási mód­szernek. Az anya életének megmen­tése érdekében végrehajtható abortusz. Minden olyan esetben is engedményt tesznek, amikor a terhesség valamilyen vonatkozásban az anya lelki egészségét veszélyezteti. A magzat lehetséges károsodása azonban nem indokolja az abortuszt. Az abortuszról való döntést az anyának férje, orvosa és a rabbi bevonásával kell meghoznia. A zsidó tradíciók tiltják a megszakított közösü­lés alkalmazását, más megszorítást nem tesznek. Az Ortodox Zsidó Hitközösség ha­sonló álláspontot képvisel. Ellenzi az abortuszt, szigorúbb orvosi indokok alapján tesz csak kivételt. A női fogam­zásgátlást javasolják, tiltják azokat, amelyek az aktus spontaneitását befo­lyásolják. Az anya egészsége érdeké­ben orvosi, illetve rabbival történő kon­zílium azonban ezeket is engedélyez­heti. Az iszlám követői (860 millió világ­szerte) az élet kezdetét a terhesség első 40 napja után számítják. Az abortusz ez időszakban megengedett, később azonban csak orvosi indokkal, az anya élete érdekében. Fogamzásgátló szerek használatát nem korlátozzák. A hinduizmus (750 millió követő) hite szerint a fogantatás pillanatában kezdődik az élet, így tiltja az abortuszt, kivételt csak életveszély, illetve nemi erőszak esetén tesz. A szigorú hindu doktrína ellenére Indiában 1971 óta az abortusz legális. Ennek egyik oka a szorító túlnépesedés kérdése, másik, hogy a hinduk hisznek az újraszü­­letésben, így az abortusz nem veszi el az élet egyedüli lehetőségét. A fogam­zásgátlást a vallás nem szabályozza. A buddhisták (300 millió hívő) és a szikhek (16,6 millió) szintén hisznek az újraszületésben, így nem tekintik súlyos kérdésnek az abortuszt. Például Japánban, ahol a buddhizmus igen elterjedt, az abortusz mindennapos. Megállapítható, hogy a különböző vallások morális alapon elvetik az abortuszt, mint születésszabályozási módszert. Az élet, illetve egy lehetsé­ges élet kioltását minden vallás alap­­doktrinája súlyos bűnnek tekinti. Az élet kezdetének megítélésében eltérnek a vélemények, az anyára és a magzatra való tekintettel változó engedményeket tesznek az abortusz alkalmazásának kérdésében. Némely vallás tilt, más a hívők lelkiismeretére épít. Előfordul, hogy nem élnek a korunk modern fogamzásgátló módszerei nyújtotta lehetőségekkel. Mindannyian elismerik azonban a nemiség és a család szent­ségét, a tudatos családtervezés fontos­ságát. Más-más metódussal, ám mindannyian a szeretetre és kölcsönös tiszteletre épülő családeszmény kiépí­tésén fáradoznak. TÓTH ÉVA 7 magazin DM Akiknek áldás a gyermek Évente harmincezer gyerekkel születik kevesebb Magyarországon, mint korábban - mondja a rideg statisztika. A lehetetlen gazdasági körülmények miatt, egyre kevesebb házaspár meri vállalni a nagy családot - mondják a szociológusok. Ugyanakkor számtalan házaspár életét keseríti meg a gyermektelenség. A meddőség valaha királyi dinasztiák uralmát veszélyeztette, s a korabeli orvosok semmit sem tudtak tenni ellene, azonkívül, hogy megállapították, az asszony nem képes a fogantatásra. De nem kell a gyorsan kimondott ítéletért letűnt századokba visszamenni. Húsz éve sincs annak, hogy mifelénk felfedezték, a férfiak is­ lehetnek meddők. S gyógyításuk nem reménytelen, vagy ha igen, akkor is van megoldás a családalapításra. Az eredményekről Dr. Szöllősi Jánost a szülészeti-, klinika andrológiai osztályának vezetőjét kérdeztük. - Osztályunkon házaspárokat vizsgálunk és nem házasfeleket. Ez fontos különbség. Ugyanis sokszor külön-külön sem a feleségnél, sem a férjnél nem találunk rendellenességet, ilyenkor a probléma valamiféle összeférhetetlenségben keresendő. Hivatalosan akkor tekinthető meddőnek egy házasság, ha egy évi redszeres együttlét után, nem esik teherbe az asszony. Úgy két évtizede annak, hogy ilyen esetben a férjet vizsgáljuk meg először. - Mi a tapasztalatuk, hányan jelentkeznek osztályukon ilyen panasszal? - Évente körülbelül 500-700 házaspár jön el hozzánk, mint új beteg. A siker általában 30-40 százalékos. - Mit javasol az orvos, ha a megfelelő kezelések ellenére sem születik eredmény? - Ha a férj eredményei, a kezelések után megfelelőek s természetes úton mégsem jön létre a terhesség, megpróbáljuk a mesterséges megtermékenyítést. Ezzel a módszerrel körülbelül 20-30 százalékos az esély a fogamzásra. Örömmel mondhatom, ezzel az eredménnyel egy szemernyivel sem vagyunk elmaradva a világszínvonaltól. Osztályunkra közelről, távolról járnak, évente körülbelül 300 házaspárt segítünk hozzá ily módon a gyermekáldáshoz. - Ön, mint e módszer egyik specialistája nemrég vett részt egy nemzetközi kongresszuson. - A szakmai találkozót Jénában tartották, témája pedig makitogén insze­­mináció, vagyis a férj ondójával történő mesterséges megtermékenyítés volt. Jóleső érzéssel mondhatom, hogy nem kell szégyenkeznünk egy-egy ilyen külföldi megmérettetésnél. 1973 óta - Sas Mihály professzor vezetésével akkor alakult meg klinikánkon az andrológiai ambulancia - több külföldi kolléga fordult meg nálunk továbbképzésen, tapasztalatcserén. Szerencsére Kovács László pro­fesszornak is szívügye ez a szakterület, így egyre több esélyünk­ van arra, hogy a beavatkozások sikeresek legyenek. - Mi a véleménye a donorral történő megtermékenyítésről? - Ha a férj eredményeiből az derül ki, nincsenek megtermékenyítésre alkal­mas ondósejtjei, s a kezelések után sem mutatkozik javulás, felajánljuk ezt a lehetőséget. Törvényeink 1981 óta megengedik , hogy idegen sperma segítségével hozzunk létre terhességet. Egyre többen választják ezt a megoldást, hiszen így leg­alább egyik szülője vérszerinti a babának. Azt tapasztaljuk, hogy az így született csecsemőt a férj is édes gyermeknek fogadja el. S ami még jellemző: azok a házaspárok, akik a monogén inszemináció mellett döntöttek a legritkább esetben válnak el. Hiszen a házasfeleknek, gyermektelenség miatti feszültségben eltelt évek alatt van idejük és alkalmuk egymás iránti toleranciájukat kipróbálni. Az ilyen házasságban tényleg áldás a gyerek, nem pedig váratlanul érkező plusz ember, aki a családnak még több gondot, kiadást jelent.­­ A leendő anyukák szoronganak-e amiatt, vajon így milyen gyerekük születik? - Tudni kell azt, hogy donoradó, csak egészséges, húsz és negyven év közötti, jó szellemi képességű és fizikumú, magyar állampolgár lehet. Olyan férfi, aki vállalja a teljes kivizsgálást, ideértve az urológiai, genetikai, ideggyógyászati az AIDS-vizsgálatot is. E módszer alkalmazásához az andrológiai osztály segítségül hívja más szakterületek orvosait, kutatóit is, így kollaborálunk Skultéti Sándor, Szarvas Ferenc, Szemere György professzorok és Pető Zoltán tanár úr munka­csoportjaival. Az eljárás természetesen titkos, a donoradó és a kapó nem tudhatnak egymásról. Megfigyeltük, hogy a donoros gyerekek különösen szépek és jó képességűek, talán éppen amiatt, mert annyira odafigyelünk rájuk. A szülők sokszor később is behozzák őket megmutatni, sőt fényképeket is érzünk sok babáról. Jó érzés figyelemmel kísérni a fejlődésüket. - Erről az eljárásról sokat vitatkozik manapság az egyház, a jog és az orvos­­tudomány. Mit szólna, ha egyszer csak megtiltanák önöknek a monogén in­­szeminációt­ ? - Ha a törvény ilyen rendeletet hozna, természetesen kénytelen lennék elfogadni. Az más kérdés, hogy tudom, rengeteg boldogtalan kisgyerek él úgy, hogy ismeri a vérszerinti apja nevét, de az még csak nem is látogatja. Én nem erkölcsi ítélőszék vagyok, hanem orvos. S hogyan tehetnék másként jót ember­társaimnak, mint orvosi tudásommal. Mikor egy házaspár évekig jár hozzánk s egyre elkeseredettebben küzd a gyerekért, nincs szívem nem felajánlani neki ezt az utolsó lehetőséget. Eddig még egyszer sem bántam meg, hogy megtettem. PACSIKA EMÍLIA

Next