Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-04 / 103. szám

1991. május 4., szombat Hangsúly TIZENNÉGYEZER MÉTER DOKUMENTUM Sérelmek - megsárgult papíron Több mint egy hete, hogy elfogadta az országgyűlés a kárpótlási törvényt. Az egykori sérelmek orvoslása azonban ezzel még nem zárult le.Mondhatnánk úgy is, a java még hátra van. Sokan ugyanis csak üggyel-bajjal tudják igazolni, hogy hol, mekkora földterületet vettek el tőlük, vagy szüleiktől.A dokumentumok jó részét elsodorta az idő, elnyelte a hivatalok darálómalma, szemétre kerül­tek egy-egy nagytakarításnál, vagy elvesztek egy költözésnél. Ki gondolta volna, hogy egyszer még szüksége lehet majd a megsárgult papírokra. Egy-két esztendje reménytelennek tűnt még a gondolat is, hogy valaha visszakapják az egykor erőszakkal kisemmizettek tulajdonukat, így most igencsak komoly és nehéz szerep hárul a megyei levéltárakra. A gondosan megőrzött dokumentumok azonban útjelző karóként szolgálhatnak a kárpótlási törvény végrehajtásában. Ami kiesett az emlékezetből, azt most elárulják a megsárgult papírok. - Milyen előkészületeket tett a levéltár, hogy a kárpótlásban részt vevőknek segítséget tudjon nyújtani?- kérdeztük Dunai Józsefnét, a Csongrád Megyei Önkormányzati Levéltár igaz­gatóhelyettesét. - Jóval a törvény megjelenése előtt - szinte a gondolat megszü­letése után - áttekintettük a ránk háruló fontos és felősségteljes szerepet, felkészültünk a kár­pótlási igények jogosságát igazoló dokumentumok feltárására. Erre azért volt szükség, mert rövid idő alatt több ezer érdeklődőre szá­míthat a levéltár. Ilyen nagy rohamra azonban nem vagyunk felkészülve: a dokumentumok számítógépes feldolgozatlan­­ságára gondolok, és arra, hogy a levéltár személyi állománya is kevés egy ilyen hatalmas munka elvégzéséhez. Tizennégyezer folyóméter irattal, dokumen­tummal rendelkezünk. A kár­pótlási törvény felvetésének pillanatától - sajnos más, fontos szakmai munkákat is háttérbe helyezve - igyekeztünk felké­szülni. - Milyen eredményre jutottak? - A kárpótlási igények alátá­masztására csak szórványosan rendelkezünk iratokkal. Szeged törvényhatósági jogú város Belterületi I. fokú Közigazgatási Hatóságának irataiban 1950-ig csak néhány ügyben tudtunk elfogadható dokumentumokat ta­lálni. Legtöbb esetben azonban a kutatás eredménytelen volt. A tanácsi anyagban 1950-től az iratok csak az ipargyakorlás megszüntetését dokumentálják, amely azonban több más okból is bekövetkezhetett, nemcsak az államosítás miatt, így azonban már kiesik az egykori tulajdonos a törvény hatálya alól. - Milyen eséllyel­ kutatnak az egykor elvett ingatlanok okiratai után ? - Az államosított házak iratai csak abban az esetben jelent­keznek nálunk másodlagos for­rásként, ha az egykori tulajdonos nem fogadta el a döntést, s fellebezett. - Annak van tehát most sze­rencséje, aki nem adta könnyen a tulajdonát, s megpróbált har­colni érte? - Akár így is mondhatjuk. 1957-ben ugyanis lehetővé vált az államosítások során történt jogsérelmek elismerése, és sor kerülhetett a mentesítési kérel­mek elbírálására. Hasonlóan hézagos dokumentumokkal ren­delkezünk a földügyekkel kap­csolatban. Megtalálhatók ugyan a Csongrád Megyei Tanács Föld­birtokrendező Csoportjának iratai, de csak 1950-től. Ekkor vette át ugyanis ez a szerv az intézkedési jogkört a földhivataltól.­­ Ha itt a levéltárban is csak szórványosan találhatók meg a kárpótláshoz szükséges okiratok, akkor hová fordulhatnak az állampolgárok elsődleges bizo­nyítékokért, hogy visszakapják egykori tulajdonukat.­­ Iparügyekben törvény írta elő az iparlajstrom vezetését. Ebbe be kellett vezetni az államosítást is. Ezek azonban eddig nem kerültek át levéltá­runkba. Hasonló a helyzet az államosított házingatlanokkal is. Ezek a jegyzékek feltehetően a volt tanácsi irattárakban lelhetők fel, illetve az ingatlankezelőknek is dokumentálni kellett a ke­zelésbe vételt. A földekre és ingatlanokra vonatkozóan az állami tulajdonba kerülés tényét a földhivatalok őrizetében lévő telekkönyvi betétek bejegyzései bizonyíthatják. A megyei föld­hivatallal felvettük a kapcsolatot. Megegyeztünk, hogy az álla­mosításról minden telekkönyvi bejegyzést először ők igazolnak, s ha nem találnak adatot, akkor mi kutatunk a másodlagos forrá­sokban. - A kutatásban milyen a kapcsolat a levéltárak között? - Kölcsönös tájékozatás vált szükségessé a kárpótlással kap­csolatban. Az Új Magyar Köz­ponti Levéltár - mely a felsőfokú kormányszervek anyagát őrzi 1945-től­­ felmérte, hogy saját levéltárában milyen anyagokat őriz a kárpótlások dokumen­tálásához. Úgy tűnik, az álla­mosítással kapcsolatban vala­mennyi irat a minisztériumokhoz került. De hogy ezekből mi ma­radt meg, az ma még nem tudható pontosan. - Miben tudnak segíteni az önökhöz forduló ügyfeleknek? - Minden érdeklődő adatait felvesszük. Kérésükre a nálunk fellelhető iratokban kutatást vég­zünk. A hozzánk fordulókkal tartjuk a kapcsolatot, ha később bármilyen adatra bukkanunk, érte­sítjük őket. Tehát az első ered­ménytelen kutatással nem tekint­jük lezártnak az ügyet. - Hogyan fogadják a kárpót­lásért folyamodó állampolgárok, hogy ilyen nehéz beszerezni a bizonyító okiratokat? - Általában türelmesen. Be­látják, hogy egy ilyen nagy mun­ka pontos elvégzéséhez idő kell. Csak Szegeden négy helyen raktározzuk a dokumentumokat, iratokat. - Milyen tanácsot adna azoknak, akik ezután kezdik összeszedni a dokumentumokat ? - Próbáljanak odahaza minél több információt összeszedni a családi levéltárban. Ha bármilyen feljegyzésre, esetleg ügyirat­számra bukkannak, azt közöljék velünk, így sokat segíthetnek. A külföldieknek tanácsolnám, hogy ne telefonon érdeklődjenek, ha­nem forduljanak a külügymi­­nisztériumhoz.Egyébként munka­napokon reggel 8-tól délután 4 óráig, pénteken pedig délután 3 óráig fogadjuk az érdeklődőket. Rafai Gábor ELMARADT A PER, A SZEMÉT TOVÁBB GYŰLIK Egészen lehetetlen állapot A Morvai-féle veszélyeshulladék-égető kazán üzemen kívül. A berendezést nem tudják használni, mert kilyukadt egy alkatrésze, a korrózióálló hőcserélő. Az orvosegyetem beruházási osztály­­vezetője, Zöldi István szerint a hibát Morvainak kellene kijavítani, aki viszont erre nem hajlandó. Az egyetem más szakemberre nem meri bízni a javíttatást, mert attól tart, az esetben elesne a garanciaidőtől. Mintha tehát a kazán nem is volna, a veszélyes hulladékokat újból zsákolják, ahogy régen, és a II-es kórház égetéjében semmisítik meg. Az orvosegyetem és a kazánkirály a bíróság elé kényszerült, az e hétre kitűzött tárgyalás azonban elmaradt: a pert vezető bíró Amerikába utazott az ottani igazságszolgáltatást tanulmányozandó egy magyar jogászde­legációval.­­ Ez egy egészen lehetetlen állapot - mondja Zöldi István-, én nem akarom a berendezést minősíteni, de bátran állíthatom, mi mindent megpróbáltunk, hogy Morvai úrral egyezségre jussunk. Nem sikerült. E végső helyzetben fordultunk a bírósághoz. Sajnos az április 30-ára kitűzött tárgyalás elmaradt, az idő tovább telik, az egyetem nagy bevételektől esik el. Köztudomású, a mi hulladékégetőnk regionális feladatokat is ellátott volna. A bérégetésből bevételt vártunk. Erről természetesen most szó sem lehet, még mi fizetünk a saját hulladékunk megsemmisítéséért. Az elmaradt per lesújtóan hatott Dési Illés professzorra a orvosegyetem közegészségtani és járványtani intézete vezetőjére is: - A havi 50, veszélyes hulladékkal teli doboz helyett, tudomásom szerint, 1400-nál tartunk. Sajnos a kórház égetője korszerűtlen, elavult, úgy informálódtam, amint a Morvai-féle kazán működőképes, azonnal be is tiltanák. Véleményem szerint ez a kazánhistória nem csupán az egyetem ügye, az egész várost érinti, hisz valamennyien egy levegőt szívunk, azt, amelyik szennyeződik a kórházi égető füstjétől. - Mi a véleménye, környezetvédelmi, közegészségügyi szempontból meddig tartható fönn, ha úgy tetszik, meddig konzerválható ez az állapot? - Rendkívül rossznak tartom, úgyhogy mihamarabb a végére kellene járni. Gondolja el, a hulladék szerves oldószereket például a fél országon végiglötyögtetik. Nagy teherautókkal szállítják a tűz és robbanásveszélyes szereket Balatonfűzfőre. Egyre több az egyszer használatos eszközök száma is, s nem csökken a fertőző és a mérgező anyagok mennyisége sem. Mindezeket pedig meg kell semmisíteni, minden körülmények között. Reméljük, a kórház kazánja még bírja... M. E. 3 Arccal a lélek felé! Konzervatív volt Mindszenty József Magyarország prímása a szó jó és nem jó értelmében egyaránt. Nagy tisztelet és a ma­gyarok örök emlékezete jár hitvalló mártíriumának, annak­, hogy vállalta a keresztutat, szi­szegve sem engedte át egyházát aljas, nyomorító hatalmaknak. De nem engedett abból se, hogy a király után ő Magyarország első számú méltósága. Holott akkor már nem volt minálunk király. Amikor elfoglalta prímási hivatalát, gratuláló táviratot kapott a miniszterelnöktől, amire azt felelte vissza, hogy az ország első zászlósura nemzete rendel­kezésére áll. Nem vett tudomást arról, hogy egy egész nép akarata szerint itt már nem feudalizmus van, hanem köztársaság alakul. Hitvallása nem volt hiábavaló, de egyházát átengedték mások a világi hatalomnak, a városnak - vagy ha úgy tetszik, a felsőbb államigazgatás akkori nyelvén: a­górodnak. Jöttek a békepapok, és bármily furcsa, jött a Vatikán. Az állam. A magyar katolikus egyház ugyanis nem független, ahogyan például a református, amelyik jogilag egyik külföldi református központnak sincs alárendelve. A mi katolikus egyházunk függ és függött a Vatikántól. Ami itt történt Isten háza táján, fo­lyamatosan, azért az ottani hely­tartók is felelősek. Casaroli olyan kompromisszumokba ment bele a pesti egyházügyi hivatallal, amiket nem lett volna szabad megkötni. Ilyen volt például, hogy a Vati­kán tudomásul vette az 1957. évi 22-es törvényerejű rendeletet. Ez a Parlament feje fölött hozott rendelet mondta ki, hogy az egyházi pozíciók betöltéséhez a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének előzetes hozzájárulása szükséges. Az előzetes hoz­zájárulást személyre szólóan adták meg, s mindig kizárólag abból az egy klerikusból lehetett választani, aki a jóváhagyást megkapta. Végső soron az MSZMP káderosztálya szabta meg, ki lesz esperes, püspök, teológiai tanár, ahogy azt is, ki lesz Békéscsabán agitpropos. Mindkettő kizárólag megbízható személy lehetett. Paskai László, mostani prímás is megbízható személy volt. Amikor ő hivatalba lépett, még nagyon is működött az 1957/ 22-es tvr. (A reformkommunista Németh Miklós kormánya szün­tette meg.) Az áldozat rovatban a neveket hosszan­ lehetne sorjáz­­tatni, s létezik ugyan - létezzen is! - a keresztényi megbocsátás, de ez csak akkor igazán hatékony, ha megelőzi a keresztény bűnbánat. Addig nincs mit szépíteni azon, hogy az ’57/22-es alapján megvá­lasztott, kinevezett egyházi embe­rek valójában nem törvényesek. A magyar református egyház vezetői javában szervezik e napokban is a második református világtalálkozót, amit júniusban fognak Budapesten és Deb­recenben tartani. Akik ezt össze­hozzák, azoknak a pozíciója, a legitimitása, magyarul törvé­nyessége nagyot erősödik itthon és a világ szemében. Ilyen a politika. Amitől -laz az a várostól, a górodtól - az egyháznak ideje volna végre elszakadnia és arccal a lélek felé! A nagy alkuk idejét éljük. A volt Simi­as egykori vezetőinek ügyében egy héttel ezelőtt nagyon szigorúan megcsóválta a fejét a katonai bíróság. A tárgyalásokon semmi újat nem tudtunk meg. Az ügynökök neve se jött elő. Az se került szóba, hogy az egy­házakból, a katolikusból is, kik voltak a reverendás besúgók. Esetleg a gyónási titok sérelmére is! Valószínűleg ez már így ma­rad az óvó homályban. Ezért is fontos az egyházi politikusoknak az újratemetés. Az törvényes, aki ma, május 4-én eltemeti Mindszenty Józsefet. Örök nyugalom adassék neki a hazai földben, mi pedig szerezzük meg ezt a nyugalmat, amíg élünk, de nem fogjuk megkapni ingyen. Zelei Miklós Haza a többi Amikor Lotz Antallal, a Hittudományi Főiskola tanárával találkoztam, ő maga adta meg a beszélgetés címét: Mindszentyről szubjektíven. Nem állítható persze, hogy ez az idézőjeles szubjektivitás hátrány, sőt nem is biztos, hogy létezik. Csupán, mivel személyes emlékekről (is) van szó... - Milyen hatással volt Mindszenty személye, egyénisége az akkori keresztény ifjúságra? - kérdezem Lotz atyától. - Meg lehet nézni az akkori gimnazisták, tehát az 1928-1933 között születettek egyéniségét, szókincsét, kiállását. Biztos, hogy Mindszenty olyan eszménykép volt, akinek a hatása még jóval később is megmutatkozott. Például még 1960-61-ben a Kádár-félé kirakatperekben is. Például az én, telefonkönyv vastagságú anyagom összeállításakor a rendőrségen az anyag végére indíttatásként, „bűneim” magyarázataként odaírták, azért lettem a népi demokratikus rend ellensége, mert szüleimet kitelepítették. Ez annyira nem illett a dologhoz, hogy még az akkori bíróság sem fogadta el egyedü­li indokként, hanem vallomásom alapján azt írta le: „sajnálatos” módon nem a békepapokat választottam eszményképül, hanem XII. Piust és Mindszentyt. - Talán a több, mint háromszáz oldalas anyagnak ez volt az egyetlen igaz sora... - Elképzelhető. Pedig a kapcsolatom a bíborossal tulajdonképpen abból állt, hogy mint he­tedik-nyolcadikos gimnazisták, rendszeresen mi adtunk díszsorfalat a Bazilikában, amikor valami nagyobb ünnep volt, úgyhogy többször is közvetlenül előttem vonult el. Például minden év márciusának elején XII. Pius pápa koronázási miséjén - ezen még '46-47-48-ban az összes diplomáciai testület is képviseltette magát, a kormányon, pártokon kívül. Utoljára a '47-48-as Mária-év lezárásakor láttam a prímást, itt Pálosszentkúton, amit most Petőfiszállásnak hívnak, a templom alapkőletételén. Érdekesség, hogy két olyan püspök kísérte akkor közvetlen közelében - Grősz és Pétert -, akiket később bebörtönöztek. - Sokan és sok rosszat írtak a későbbiekben a bíborosról. Ön szerint valóban el tudták érni az akkori hatalmasok, hogy elhiggye a nép, amit hirdettek Mindszentyről ? - Miután az államosítások és egyéb akciók révén mindenki meg volt félemlítve, saját véleményt senki nem mondott, így nehéz megítélni, ki mit hitt és mit nem. De tény, azok a gyűlések, amiket Szegeden is rendeztek sorozatban, nem maradtak teljesen hatás nélkül. Előttem van a kép: az Aradi téren a Rákóczi-szobor talapzatán áll valaki, papírról olvassa a szöveget, s a tömeg skandálja: ku-láko-kat lám-pavas-ra Mindszen­ tyt meg jó ma-gasra, húzd meg! Kiabáltak persze Hamvas püspökről is, pedig ő eléggé beadta a derekát a hatalomnak, de talán éppen így akarták továbbra is félelemben tartani. „Mikor Horthy volt az úr föles-küdt a püs­pök úr bíborost is ? Ham­vas úr­nak nem kell béke, Tru­man az ő szeme-fénye.”­­ Tanár Úr szerint végül is mi indokolta azt, hogy épp most hozzák haza a bíboros hamvait - amikor még nem hagyták el teljesen az idegen csapatok hazánkat -, s nem például egy év múlva, amikor ráadásul születésének századik évfordulója lesz ? - Nem tudom pontosan, milyen okok játszottak közre a Mindszenty kuratórium ilyen döntésében, nyilván a pápalátogatás ebben fontos tényező. Hozzánk a szemináriumba két, nyugati magyarok által szerkesztett egyházi kiadvány jár: mindkettő kicsit fanyalogva vette tudomásul ezt az újratemetést. Egyrészt valóban a jövő évben aktuálisabb évforduló miatt, másrészt azért, hogy Esztergomban nem a mariazellihez hasonlóan, könnyen megközelíthető helyre temetik a prímást. Mindehhez annyit tennék hozzá: ha már Mindszentyt hazahozzák, én a többi esztergomi érseket is hazahozatnám. Például mindjárt ott Mariazellben található Szelepcsényi prímás sírja. Pozsonyban pedig többen is nyugszanak, még a régi időkből Lippai, Széchenyi, Esterházy, Csáky érsek, de maga Pázmány Péter is, akit a szlovákok lehet, hogy nem szívesen adnának, mert nagyon szép síremléke van, de a síremlék maradhatna, csak Pázmány jöjjön. Hisz ő is esztergomi érsek volt, akkor is, ha soha nem tette a lábát a töröktől megszállt Esztergomba.­­ Összességében hogyan lehet a Tanár Úr szerint Mindszenty hagyatékáról reálisan szólni ? - Többféle szempont alapján szokták megvonni egy prímás életművének mérlegét. Például, hogy mit épített. Hát Mindszentynek túl sok építésre nem volt lehetősége, esetleg újjáépítésre. Aztán, volt-e olyan nagy szónok és tudós, mint Pázmány? Kül­földi egyetemeket nem végzett, bár lehet, ha ideje van tudományos vonalon kifutni magát, sokra viszi. Értékes életrajzot írt Padányi Bíró Márton veszprémi püspökről. Édesanyjáról írott könyve nem tudományos, de családpszichológiai vonat­kozásban örök értékű írás. Újabb szempontként szokták fölvetni élete szentségét Nos, hogy mennyit böjtölt, hogy milyen aszkéta életet élt, arról közvetlen környezete hosszan tudott mesélni, írni. A negyedik szempont: milyen közéletet élt. Kétségtelen, nagy fontosságot tulajdonított annak, hogy ő az ország első zászlósára. Talán ez az egy dolog, amiben egyes katolikusok elmarasztalták, miért hangsúlyoz ilyen, levitézlett korszakhoz tartozó fogalmakat. Tiltakozott a svábok kitelepítése ellen, tiltakozott a háború utáni nagyszámú halálos ítélet ellen, a szlovákiai magyarok üldözése ellen - de a királyság ilyen fokú hangsúlyozása talán hiba volt. A sok fény mellett talán ez az egyetlen árnyék, ami az életművére vetül - ha ezt egyáltalán árnyékként lehet értékelni. (balogh)

Next