Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-17 / 40. szám

HÉTFŐ, 1992. Febr.17.Belpolitika 3 Az SZDSZ nem kíván­­ közeledni A SZABAD DEMOKRATÁK SZÖVETSÉGE képviselőcso­portjának hét végi háromnapos tatai tanácskozása után közzétett nyilatkozata hangsúlyozza, hogy a Magyar Demokrata Fórum, illetve a kormány utóbbi időben folytatott politikája által te­remtett légkörben nem indokolt az SZDSZ és az MDF között semmiféle olyan tárgyalás, amely a két párt közeledésének látsza­tát keltené. Az SZDSZ úgy ítéli meg, hogy a kormány a tár­sadalom igazi, lényegbevágó kérdéseiben elodázó taktikát alkalmaz, s annak érdekében, hogy működőképessé tegye a gazdasági szempontok szerint hanyatló országot, politikai cent­ralizációs lépéseket határozott el. AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG főtitkára szerint szükséges az Alkotmánybíróságról szóló törvény módosítása. Dr. Holló András nyilatkozatában elmondta: a törvény elfogadása óta kiderült, hogy sok tekintetben hézagos és ellentmondásos. A testület hétfői teljes ülésén egyébként folytatja az elévülési törvény előzetes alkotmányossági vizsgálatát, kedden pedig megvitatja azt az indítványt, amely kifogásolja, hogy az Alkotmánybíróság nem minden esetben semmisítheti meg visszamenőleg az alkotmány­­ellenes rendelkezéseket. ALTERNATÍV TANKÖNYVEKBŐL bő a választék. Erről Karlovitz János, a Tankönyvesek Országos Szövetségének elnöke beszélt, aki elmondta, hogy az elmúlt év októberében alakult szervezet jelenleg háromszázféle alternatív tankönyvet, illetve segédletet tart nyilván. Az alternatív tankönyvek megismerését eddig az nehezítette, hogy azok nem szerepeltek a hivatalos tankönyvjegyzékben, a most készülő gyűjtemény viszont meg­oldja ezt a kérdést. A szövetség elnöke kiemelte a felvételi­zők felkészülését szolgáló húszkötetes Történelmi füzeteket és a Trezor Kiadó Történelmi arcképek című könyvét. A leg­sikeresebb tankönyvek elismerésére hamarosan nívódíjat ala­pítanak. Szétmorzsolódó SZDSZ? (Folytatás az 1. oldalról.)­lizikai csoportosulásokban is megfordultak, s most úgy látják, „olcsóbb" egy létező, de legyen­gült pártot elfoglalni, infrastruk­túráját és vagyonát megszerezni, mint egy újat alapítani, s azzal in­dulni a ’94-es választási küz­delemben.” Az SZDSZ más nagyvárosi szervezeteiben is hasonló fo­lyamat zajlik, ezért mondta nem­rég keserűen az egyik alapító: „Ellopják alólunk a pártunkat!". A méreg neve: személyeskedés A pártszervezet, illetve az ön­­kormányzati frakció egymásra mutogat, mikor azt kérdezzük, Szegeden ki a felelős a helyzet el­mérgesedéséért. „Volt valaha egy liberális több­ség és maradt mára egy sokak által bírált liberális kisebbség - állítja írott beszámolójában a leköszönő ügyvivői testület. Az MDF csak azért nem törekszik megbukta­tására, mert állva akarja lehetet­lenné tenni e tábort. A kapcsolat képviselőinkkel esetleges és sok kívánnivalót hagy maga után... Sajnos, az SZDSZ arculata nem jelenik meg a helyi politikában... Komoly hiányosság, hogy nincs olyan személy, aki össze tudná fog­ni, célirányosan irányítani tud­ná képviselőinket... Nincsenek SZDSZ-es lakossági fórumok. Van olyan helyi és országgyűlési kép­viselőnk, aki fogadóórát sem tart, nincs semmilyen kapcsolata a vá­lasztókkal... ” A tisztújításra össze­gyűltek e csoportja a személyes­kedő, nyomdafestéket sem tűrő minősítésekkel is jelezte: elége­detlen az alpolgármesterrel. Hang­súlyozták, hogy „meg kell keres­nünk azokat az embereket, akik profibb módon tudják vinni az SZDSZ ügyeit..., akik az elkö­vetkező választásokon sikerrel kép­viselhetik a pártot.” „Számomra az utolsó csepp a pohárban - mondta Jankó Attila - az Extra-ügy volt. Akkor a szegedi ügyvivői testület elhatárolta magát saját önkormányzati képviselőitől. Már előbb szakértőnek kérte, ké­sőbb pedig taggá fogadta azt az ügyvédet, aki a képviselő-testületet gyanúba hozó nyilatkozatával bizonyította: semmisnek tekinti az ártatlanság vélelmét, a nyugodt élet és a jogállamiság alapját. Jenei Ferenc képviselőtársam - szóbeli egyetértésemet bírva - az SZDSZ etikai bizottságához for­dult, hogy semmisítse meg e tag­felvételt.” Törésvonalak Nem épp a pártegység erősö­dését szolgáló fejlemény, hogy november óta több platform jellegű kezdeményezés jelentkezett: Pol­gári Radikális Szárny, Szabadelvű Kör, Liberális-Konzervatív Unió, Szociálliberális Vállalkozó Tago­zat. Szegeden Jankó Attila saját útját járja, lehet, hogy magányos. Az önkormányzati képviselők többségéhez hasonlóan nem tar­tozik az „alapító atyák", az egykori „kemény mag” (akiket ma gúnyo­san „köménymagosok”-nak is neveznek az országos központban) szegedi követőihez sem. Akik szerint a „Tölgyessy-féle puccs” után a szervezetet elözönlötték az „új politika, új gyakorlat" szlo­genjét hajtogató „botos emberek”, akik az „utca hangját” hozták a pártba, akiket észérvekkel nem lehet meggyőzni, akik elüldözik a pártból az entellektüeleket. A szegedi szervezet ezen szárnya csatlakozott a liberális-konzervatív, illetve a szabadelvű platformhoz. A helyi szervezeten belüli tö­résvonal másik oldalán az SZDSZ Pragmatikus Szárnyának szegedi alapítói állnak, akik elsősorban az új tagok közül toborozzák a híve­ket. Számukra - szól az alapító okirat - a politika elsősorban gyakorlati kérdés, ezért megoldás- és eredmény­centrikus; a liberalizmus és a polgári radikalizmus elveit egy­aránt vallva, a napi problémák megoldásakor nem utasítják el a konszenzust, a jó kompromisszu­mokat. A nézetek közelítésére, a meg­egyezésre szükség is lenne. A sikertelen tisztújítás után vagy egy nagy koalíciós vezetőséget választ­va magára talál a szervezet, vagy az új stílust hangoztatók győzel­mének ára az lesz, hogy a „régiek” elmenekülnek a pártból, esetleg egy belső gerillaháború lehetetle­níti el a szegedi „szadeszosokat”. A párton belüli koalíciós (?!) tárgya­lások elkezdődtek. Újszászi Ilona KÖZÉLETI NAPLÓ MA JOGSEGÉLYSZOLGÁLAT az SZDSZ-ben 16-17 óráig (Földváry utca 3.). Tartja: dr. Ábrahám László ügyvéd. A MUNKÁSPÁRT (MSZMP) Északi városrészi szervezete 16 órakor a Csap utca 62. szám alatti pártházban, az újszegedi szervezet 17 órakor a Herke Utcai Általános Iskolában taggyűlést tart időszerű politikai kérdésekről. DR. KOVÁCS BEÁTA, a 6. számú választókerület önkor­mányzati képviselője lakossági fogadóórát tart 17 órától az Odessza II. Herke Utcai Általános Iskolában. GYIMESI KÁLMÁN, a 10. számú, választ­ókerület képvise­lője 16 órától 17 óráig fogadóórát tart a városháza (Széchenyi tér 10.) 113-as sz. szobájában. HOLNAP KATONA GYULA, a 13-as választókerület képviselője 16 órától 18 óráig lakossági fogadóórát tart a vízművek Tisza L. k­örúti székházában. A SZOCIALISTA PÁRT megyei koordinációs tanácsa 16.30-kor ülést tart Szegeden a párt Tisza Lajos körúti helyi­ségében. A tanácskozáson meghatározzák 1992. évi teendői­ket, a májusban Szegeden megrendezendő pártkongresszussal kapcsolatos helyi feladatokat A KISKUNDOROZSMAI MDF szervezete a községháza nagytermében 18 órakor fórumot tart a szövetkezeti és a kárpótlási törvény végrehajtásáról. „Betyár helyzet” Sándorfalván Rendőr nincs - díszpolgár lesz „Hozzászólást" küldtek a bűnözők a sándorfalvi közbiztonságot tárgyaló önkormányzati ülésre: a tanácskozást megelőző éjszakákon előbb az áfész külterületi boltját, majd a község kellős közepén lévő vas­ műszaki üzletét rabolták ki. A profi módon elkövetett vasbolti betöréskor a polgármesteri hivatal udvarából szemtelenkedtek át az üzlet tetejére, s a tetőt, a plafont megbontva jutottak be és több százezer forint értékű kárt okoztak. Tavaly összesen 89 esetben „je­lentkeztek” vagyon elleni bűncse­lekménnyel (1990-ben 73-al) a faluban és környékén, mondta el a képviselő-testületi ülésen dr. Szőke Péter rendőr ezredes, szegedi kapitány. A felderített esetek ará­nya ugyan jó, mégis romlik a köz­­biztonság, erősen veszélyeztetett a terület, jogos az igény arra, hogy több rendőr teljesítsen itt szol­gálatot. Annál is inkább, mert ak­kor szűrhető lenne az 5-ös út „átmenő bűnözőforgalma” is. Létszámhiány miatt azonban június előtt nemigen kaphat újabb rendőrt a falu, és az sem valószínű, hogy a közlekedésrendészeti ellenőrzése­ket gyakoribbá tudják tenni. Pedig a szegedi kapitány egyetért a sán­dorfalvi képviselők már tavaly megfogalmazott igényével, hogy állítsák itt vissza a rendőrőrsöt, amely Sándorfalva mellett Dóc és Szatymaz közrendjére is ügyelne. Dr. Szőke Pétert és az ülésen jelen­lévő országgyűlési képviselőjüket dr. Eke Károlyt segítségnyújtásra kérték fel. Vállalva, hogy a leendő rendőrőrsnek szolgálati helyisé­geket és két lakást máris biztosí­tanának. Polgárőrség felállítását nem szorgalmazták, mert annak ön­álló tevékenységéhez a jelenlegi jogszabályok nem adnak megfe­lelő kereteket (?). Döntést hozott, rendeletet alko­tott viszont a képviselő-testület ar­ról, hogy a község érdekében kie­melkedő tevékenységet végzők erkölcsi elismerésére díszpolgári címet adományoz. Évente egy-egy személynek ítéli ezt oda idéntől a testület, s az emlékplakettet lehe­tőleg június 12-én, a község alapí­tásának napján fogják átadni. Sz. M. V­ÍZLÉPCSŐ. Négy éve már, hogy a forrongásnak indult magyar társadalom egymásnak feszülő erői egy vízgaz­dálkodási beruházás apropóján próbálták ki erejüket. (Szerény­telen mondat következik, előre is elnézést kérek.) Én akkoriban gyakran cikkeztem arról, hogy az ügyet, a szakmai kérdést mind­két fél erősen átpolitizálja, ezért csakis politikai döntés születhet, magyarán háttérbe szorult a vízépítési, vízgazdálkodási, ener­getikai, hajózási és árvédekezési kérdés, mert az ökológiai kér­désfelvetések zöld dzsungelében politikai gyomrozás zajlott. Eltelt négy év, a hivatalos politika vörösről zöldre váltott, de a probléma megmaradt. Nem is hoznám elő, mert már a saját érveim is a könyökömön jönnek ki, de a Parlament múlt heti ülé­sén Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter újfent politikai minősí­tésekkel tűzdelve tálalta ezt az egyre lehetetlenebb fogást. Azt mondom csupán, s remélem, nem leszek félreérthető, hogy a vízlépcső alapproblémáját csak akkor lehet megoldani, ha tisz­tázzuk: egyáltalán miért van szükség belépcsőzni a folyót? A vá­lasz egyértelmű: hogy hajózható legyen. Az európai vízi útnak ez a szakasza nem használható a kontinens normái szerint, mert az alföldi területen lelassuló Duna hordalékot rak le, tehát a meder folyton feltöltődik, nem elég mély. Az állandó kotrás nagyon költséges, ezért a vízlépcső, pontosabban a két elemből álló víz­lépcsőrendszer és a visszaduzzasztás eszköze a megoldás. Van még persze más is, például a meder keskenyítése, ami a két olda­lon mintegy ötven kilométernyi betonfalat jelentene, ám ez az igény - ismerve a betonellenes erőket - nem nevezhető tár­sadalminak. Maradna hát a vízen keresztben megépített beton műtárgy. Hangsúlyozandó, hogy ez a szokásos vízépítési technika önma­gában még nem biztos, hogy környezetpusztító. A gond az, hogy a vízlépcső gondolatához energetikai ötletek párosultak, azaz ki akarták használni az alázúduló víz energiáját, ezért nagyobb előduzzasztást, így hatalmas víztározót, magas zsilipet terveztek oda, ahol eredetileg csak a hajózás gondjait akarták megoldani. Innen nézve a csúcsra járatott erőműnek már semmi köze sincs a hajózás kérdéséhez. Ha tehát az egészet, úgy ahogy van, el akarjuk vetni, akkor eldobjuk magunktól az európai vízi útban való részvétel lehetőségét, és végül szükségszerűen úgy járunk, mint a kamionoknak szánt, de végül az Európai Közösséget sértő útvonaldíj-emeléssel: le kell ülnünk egyeztetni, s ésszerű döntést kell hozni. Ez a jelen esetben csakis azt jelentheti, hogy a magyar fél vagy vállalja az állandó kotrást, vagy vízlépcsőt épít. A környezetvédők hangosan tiltakoznak a közúti szállítás ellen, joggal. Ugyanakkor úgy vonulnak ki a bősi beruházás ellen, hogy megfeledkeznek saját elveikről. Jelesül arról, hogy a vízi szállítás a legtisztább és a legolcsóbb mindegyik közül. A Dunára tehát, mint európai hajóútra szükségünk van, a vízlépcső egy lépcsőfok a közösség felé. Tudnunk kell: a szegénység ma már nem érv. Olyan butaság lenne egy vitában elővenni, mintha azt mondanánk, hogy nálunk ezentúl keskenyebb nyomtávú vasútvonalak épülnek, mint Európában, mert a széles talpfa túl drága. Hajózni pedig kell. Ezt a régiek pártállás nélkül, egyazon hittel mondták, és hagyták örökül nekünk. Környezetvédelmi fórum A Duna elterelése ellen A megjelent kormányhivatal­nokok rangja jelzi: az adott minisztérium mekkora jelentő­séget tulajdonít a környezet­­védelem ügyének. A zöld moz­galmak jól informált és harcos aktivistái súlyos, mindannyiunk jövőjét érintő problémákat ve­tettek föl. A vendégek elnagyolt válaszaiból kiderült: a parla­menti bizottság elnöke, a tárcák képviselői adott esetben keve­sebbet tudnak a terítékre került témáról, mint a kérdező. A környezetvédelmi törvény tervezetét több hozzászóló bí­rálta. Az ehhez szorosan kap­csolódó jogszabályok megalko­tását pedig sürgette, mert - mint elhangzott - „az élethez való jogból fakad minden más jog". E kiindulópont alapján számo­san hangsúlyozták, hogy az állami költségvetés nagyon kicsi tételt szán az élettér, a humán erőforrás védelmére. Mint megtudtuk: a bruttó nem­zeti jövedelem 0,5 százaléka ez az összeg, míg a nyugat­európai országokban a nemzeti érték 1-1,8 százalékát költik e hosszú távú haszonnal kecseg­tető célra. Rott Nándor azt hangsúlyozta, hogy a költség­­vetés szerkezetét úgy kell átalakítani, hogy a laikusok számára is kitűnjön: gazdasági, társadalompolitikai és egyéb cé­lokra összesen mekkora össze­get fordítunk. Az egyik hozzá­szóló felvetette: kevés szó esik az államadósság elengedésének azon formájáról, melynek lé­nyege: megvásárolják az adós­ság egy részét, cserébe környe­zetvédelmi beruházásokért. A kevésbé környezetszennye­ző közlekedési eszközök fejlesz­tésére biztattak a zöldek, így javasolták: az úthasználati díj egy részét a kombinált szállí­tásra fordítsák. A tranzitdíj tíz­szeresére emelésével változat­lanul egyetértenek. Rott Nándor elmondta, hogy az intézkedés hátteréről tudni kell: 8 éve hitelezünk a világnak, ugyanis azóta nem emeltünk útvámot, melynek új összege csupán 10-12 százalékkal magasabb, mint Ausztriában. A szén-di­­oxid-szennyezés csökkentésére törekszik minden fejlett ország. Hazánk is csatlakozik az ezt szorgalmazó nemzetközi egyez­ményhez. Ösztönözni fogják, hogy a háztartásokban tüzelésre a földgázt használják, a szenes erőműveket pedig fokozatosan bezárják. A dunai vízlépcsőrendszer megépítéséről 1977-ben kötött szerződést — tudtuk meg Roti képviselő úrtól - e héten való­színűleg a magyar kormány fel­bontja, így megszűnik a Duna elterelésének egyetlen jogi alap­ja. (A következményekről is kérdeztük a Kereszténydemok­rata Néppárt parlamenti képvi­selőjét. Az interjút holnapi számunkban közöljük.) A paksi atomerőmű hulladékainak sor­sáról érdeklődtek a zöldek. Az ipari tárca képviselője elmond­ta: egyelőre elszállítják hazánk területéről. Hangsúlyozta: léte­zik szakszerű megoldás a kis és közepes radioaktivitású hulla­dék tárolására, de országunkban még nem találtak alkalmas helyet, a lakosság - szerinte - alaptalan félelmei miatt. A megyebelieket bizonyára érdekli: a csongrádi vízlépcső építése - egyelőre - nincs napi­renden, állította az ipari tárca képviselője. A Hódmezővásár­hely környékén tárolt kétezer tonna nyers bőr megsemmisíté­sére megszületett a tárcaközi megegyezés. A déli autópálya megépítését a közlekedési tárca - egyelőre (!) - nem támogatja; a környezetvédelemért felelős minisztérium képviselője sze­rint az ország déli részén szük­ség van új közlekedési útra, de azon a nyomvonalaon elegendő egy autóút. Erről az ügyről várhatóan egy hónap múlva dönt a Parlament. Ú. I. Azt hiszem, nincs még egy minisztérium, amelynek oly sok civil szervezettel kellene együttműködnie, mint a környzetvédelemért felelős tárcának. A párbeszéd azonban akadozik. Sőt: a zöldek aggályaira, kérdéseire más minisztériumok se kíváncsiak igazán. Erre utalt legalábbis, hogy a környzetvédő, természetvédő és zöld mozgalmak országos találkozóját nem tisztelte meg jelenlétével a környezetvédelmi, a pénzügyi, az ipari és kereskedelmi tárca vezetője. A mozgalmak aktivistái és a minisztériumi vezetők szombat esti fórumán Rott Nándor, a Parlament környezetvédelmi bizottságának elnöke mellett, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumot Misley Károly közigazgatási államtitkár, a Pénzügyminisztériumot Koleszár Miklós főtanácsos, az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumot Künszler Béla főosztályvezető helyettes, a közlekedési tárcát Szommer Ferenc kabinetfőnök képviselte. Fotó: Schmidt Andrea Koloszár Miklós és Rott Nándor „egyeztet”

Next