Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-20 / 43. szám
Csütörtök, 1992. Febr. 20. Recseg-ropog a szociális rendszer - Kastélyokban, elhagyott iskolákban rendezték be a szociális otthonok többségét. Ez a gondok elsődleges forrása - jelentette ki dr. Sípos Ferenc, a Csongrád megyei közgyűlés egészségügyi és szociálpolitikai bizottságának elnöke, akit arra kértünk, számoljon be tapasztalatairól, ugyanis testülete megtekintette a területi önkormányzat által működtetett szociális otthonokat. Teknőben mossák a szennyest Az intézményhálózat fenntartása a mi feladatunk. Az öreg épületekre a szükségesnél kevesebb jut, mert a 7-8 éve átadott pavilonok javítgatása emészti a pénzt. Súlyos milliókat költünk karbantartásra, az építészeti, kivitelezési trehányságok korrigálására. A kiszolgálóhelyiségek állapota kritikán aluli. Nincs olyan szociális otthonunk, ahol elfogadható mosoda működik. Sok helyen teknőben és forgótárcsás géppel mossák azokat a nagyon szennyezett ágyneműket, ruhákat, amelyeket a Patyolat sem vesz át. A szárítógép mindenhol hiányzik. Télen-nyáron az udvaron kifeszített zsinegen szárad a ruha. A tarthatatlan állapoton úgy tudnánk segíteni, ha a makói, illetve a szentesi kórház mellett olyan korszerű mosodát építhetnénk, amely ellátná a környező szociális otthonokat is. A regionális célokat szolgáló beruházás az idei állami költségvetés része, de végső döntését februárban hozza meg a Parlament. A megyei önkormányzat anyagi lehetőségeiből jó, ha az ópusztaszeri intézmény vizes blokkjának, a nagymágocsi kastély külső burkolatának felújítására, továbbá Derekegyházán és Mórahalmon fűtéskorszerűsítésre futja. Tizenöt idős ember egy kicsi szobában - Minden csodálatom azoké, akik rossz körülmények között, de emberségesen bánnak a rászorultakkal. Intézményeink kihasználtsága jó, 95 százalék fölött van. Nem szociális otthonnak készült az épületek többsége, ezért bizony van olyan szoba, ahol 15 ágyat kellett elhelyezni, sőt olyan is előfordul, hogy egymásba nyílnak a helyiségek. Zsúfoltak otthonaink. Ez az állapot valószínűleg tartós marad, mert ki kell elégítenünk az igényeket. Nem kell túl hosszú ideig várniuk azoknak, akik elfogadják a szociális otthoni elhelyezést, de nem az emelt szintű szolgáltatást nyújtó intézményre pályáznak. A lakosság elöregedésének egyik következménye, hogy a közeljövőben nem fog csökkenni a szociális otthoni ellátás iránti igény. Sőt a kórházakat a gazdasági helyzet rá fogja kényszeríteni arra, hogy az „elfekvőket” felszámolják, azaz a szociális okból kórházban „marasztalt” vagy „megtűrt”, tehetetlen embereket az otthonokba irányítsák. Karitatív szervezetek új otthonokat nyitnak. Ez nem vezet „rivalizáláshoz”, sőt készek vagyunk szakmai és egyéb módon is segítségükre lenni. De meggyőződésem: fellépésük nem csökkenti a szociális otthonok zsúfoltságát. Minimálbérért emberséget? - Túlterheltek, alulfizetettek a kórházakban, szociális otthonokban dolgozók. A bentlakásos intézményekben a személyzet 55,7 százaléka szakképzett. (Ennél valamivel jobb a területi, házi gondozásból részt vállalók felkészültsége.) A magyarázat: a három műszakos munkát kevesen vállalják az alacsony fizetésért. Az egészségügyi dolgozók átlagbére ugyanis - a jelentősnek mondott rendkívüli bérfejlesztés után - havonta bruttó 11 ezer 600 forint, ami a műszakpótlékot és az esetleges jutalmat is figyelembe véve éves szinten havi 13 ezer forintra „duzzad". Az egészségügy összeomlásának veszélyét hordozza ez a lehetetlen állapot. Gondolják csak el: idős, magateheteten emberekről gondoskodnak vagy viszonylag fiatal és energiától feszülő értelmi fogyatékosokat foglalkoztatnak az ápolók. Az ilyen munkához szükséges áldozatkészséget és emberséget meddig fogják még minimálbérrel honorálni?! Változott a szociális Visszaálló A gyermek- és ifjúságvédelmi kérdések, illetve a szociális otthonok szakmai felügyelete február 15-től a köztársasági megbízotthoz kerül. - Gyakorlatilag újabb hatáskört vontak el az önkormányzatoktól - állapította meg dr. Bognár Szabolcs, a Fővárosi Önkormányzat szociális ügyosztályának vezetője. Minderről a napokban közzétett Magyar Közlönyből értesültek az önkormányzatok. Mint mondta, az úgynevezett hatásköri törvény megalkotásakor szabályozták az önkormányzatok és a köztársasági megbízott közötti hatáskör- és feladatmegosztást. A kormányrendelettel a törvény érintetlen maradt, ugyanakkor a népjóléti igazgatás hatásköreinek felosztásánál a jogszabály eleve tartalmazott egy érdekes, ám az ügyosztályvezető szerint „alkotmánysértő csiki-csukit". A törvény szerint ugyanis a kormány felhatalmazást kapott arra, hogy az egészségügyi, szociális, gyermek- és ifjúságvédelmi, valamint a gyámügyi igazgatásban a polgármester, főpolgármester államigazgatási hatáskörét, illetve a köztársasági megbízott államigazgatási feladat- és hatáskörét rendeletben határozza meg. Ezzel, hangsúlyozta az osztályvezető, eleve hagytak egy kiskaput arra, hogy idővel bizonyos jogköröket törvény helyett kormányrendelettel szabályozzanak, illetve egyes jogköröket elvonjanak, központosítsanak. Ez pedig az alkotmány 44. paragrafusának első bekezdése szerint alkotmánysértő. A rendeleti szabályozással pedig nem történt más, mint a pártállami kézi vezérlés visszaállítása. Ezek után pedig az az ügyosztály, amelynek egyik fontos feladata a szociális otthonok szakmai irányítása és felügyelete, csupán két dolgot tehet: hazamegy, vagy testületileg átköltözik a köztársasági megbízotthoz. Természetszerűleg a köztársasági megbízott törvényességi felügyelete ellen továbbra sem lenne kifogása az ügyosztályvezetőnek, csupán a szakmai felügyelet átkerülését nehezményezi. Ez ugyanis a szociálpolitika területén gyakorlatilag ugyanolyan jogfosztást jelent, mint amit az iskolák esetében tervez a kormányzat, amikor az önkormányzatok nyakába kívánja ültetni a területi oktatási központokat. A sorozatos hatáskörelvonások után ugyanis már csupán nevében önkormányzat az önkormányzat. Az elmúlt negyven év mulasztásainak felszámolásán munkálkodó önkormányzati szociálpolitika egy emberközpontú, offenzív gyakorlatra törekszik, és ezért nincs ideje arra, hogy állandóan az Alkotmánybírósághoz forduljon. - Egy valamennyi önkormányzattól független, középszintű szakmai felügyeletre szükség van, mert a szakmai és anyagi érvek összecsapásakor várhatóan az elsőként említett szempontokat erősítené - vélekedett Szekeresné dr. Makra Ibolya, a Csongrád megyei közgyűlési hivatal humánpolitikai irodájának szociálpolitikai főtanácsosa. - A jogszabály kimondja: a szakmai irányítást a köztársasági megbízott azon a módszertani intézeten keresztül látja el, amelyet az önkormányzat hoz létre". A köztársasági megbízotthoz való telepítés nem a legszerencsésebb, mert az egy más típusú szervezet. Nem tudjuk, milyen áthidaló megoldást találnak. Annál is inkább, mert a módszertani feladatokra - bár többször kezdeményeztük - eddig pénzt nem adtak. Megjegyzem: a közigazgatás átszervezésével járó labilis helyzet a legjobb módszertani csoportokat verte szét, a szakemberek jó része már elvándorolt. otthonok szakmai felügyelete pártállami kézi vezérlés? A Helyzet 7 A zsúfoltság - számokban Csongrád megyében összesen 2355 szociális otthoni helyet tartanak nyilván a megyei és városi önkormányzatok. A megyei önkormányzat 1421 rászorult elhelyezését biztosítja különböző típusú otthonaiban. A két megyei jogú városon kívül Csongrád és Szentes is működtet szociális otthont. Az időskorúak közül 741-en megyei, 730-an városi intézményben morzsolgatják napjaikat. Az ásotthalmi szociális foglalkoztató 50 beutaltjáról a megye, a kútvölgyi intézmény 42 rászorultjáról Hódmezővásárhely gondoskodik. A szakosított otthonokban összesen 380-an kaphatnak helyet: 180 súlyos értelmi fogyatékost Derekegyházán, 60 szerencsétlen embert Hódmezővásárhelyen, a kútvölgyi intézményben, 140 személyt a szegedi vakok és elmebetegek házában gondoznak. Az elmebetegek közül 310 személyt az ópusztaszeri, 102 embert a szentesi otthonban látnak el. A múlt évben összesen 676-an kérték szociális otthoni elhelyezésüket. Közülük 531 - nek nem kellett hosszan várakoznia, mert még 1991-ben beköltözhetett valamelyik otthonba. Egy évnél régebben várakozik 21 ember. Közülük néhánynak elmebetegek, értelmi fogyatékosok intézetében kellene helyet találni. A többség, 16 idős nő és férfi az emelt szintű ellátást biztosító, szegedi vagy hódmezővásárhelyi otthonban szeretné leélni életének hátralévő részét. A otthonhelyek 34 százaléka korszerű, mert 1-4 ágyas szobában van. A gondozottak 42 százaléka 5-8, 24 százaléka pedig, sajnos, 9-15 ágyas „hálóteremben” éli mindennapjait. Az intézmények komfortfokozatát 1986-ban 10 szempont alapján vizsgálták. A hotelszerű, európai normáknak megfelelő elhelyezés egyik kritériuma, hogy egy személynek 7,5 négyzetméter élettér jusson. Nos, e feltételnek a megyei önkormányzathoz tartozó intézmények közül egy sem felel meg. A legkomfortosabb a városiak közül a szegedi Kálvária sugárúti, a megyeiek közül az ópusztaszeri (11 éves) épület. A szociális otthonok többsége meg se közelíti az európai normákat, mert egy embernek általában 5 négyzetméteres élettér jut. Emelik a térítési díjat Mennyi is az annyi? A „kétkeresős modellt” - többnyire kényszerűségből - megvalósító családokban mára megengedhetetlen luxust jelent egy szellemi fogyatékos, egy elmebeteg gyerek, vagy egy idős, beteg szülő otthoni ápolása. Igaz, létezik az úgynevezett ápolási díj, ami alanyi jogon jár a fogyatékos gyermekét nevelő szülőnek, de csak teljesen kivételes esetben adható annak, aki megöregedett, súlyosan beteg hozzátartozójának otthoni ápolását vállalná. Egyébként is az ápolási díj nevetségesen kevés: aki fogyatékos gyerekét látja el, az a minimálbérnek megfelő 8 ezer forintot kaphatja, aki idős szülőjét gondozná, az jó esetben is 3-8 ezer forintért vállalhatja ezt az áldozatot, így aztán - szégyen ide, szégyen oda - marad a szociális otthon, mert az éjjel-nappali betegápoló is megfizethetetlen. Igaz, szociális otthonba csak az vehető fel, akiről bebizonyosodik, hogy nincs olyan hozzátartozója, aki ápolásáról gondoskodhatna. Mégis nagyon ritkán utasítanak el szociális otthoni ellátást igénylő kérelmet, mert az úgynevezett környezettanulmány többnyire igazolja: ha van is hozzátartozó, az ilyen vagy olyan ok miatt nem tudja vállalni a gondozást. Eddig ez a megoldás anyagilag is „jól jött" a rászorultak hátországát jelentő családoknak, hiszen például a mórahalmi szociális otthonban 10 éve havi 2700, napi 69 forintot (!) kértek hozzátartozójuk teljes ellátásáért, miközben a nyugdíjak közel kétszeresére, az intézmény fenntartásának költségei háromszorosára nőttek. Most lejárt az egy évtizedes türelmi idő. Az önkormányzatok - kormányrendeletnek „engedelmeskedve” - emelik a térítési díj összegét. A kormányrendelet kimondja, hogy a térítési díj alapja: szociális otthonban a saját jogú öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összege, jelenleg 5200 forint, szociális intézetben pedig a tartósan beteg, testi vagy értelmi fogyatékos gyermek után járó, emelt összegű családi pótlék mindenkori összege, ami most 4350 forint. Ettől az intézmény tulajdonosa eltérhet. A Csongrád megyei közgyűlés ma dönt arról, hogy itt mennyi is az annyi. A térítési díjak mértékének módosításakor figyelembe vették, hogy az intézmények képtelenek ellátni a lakossági igényeket, hiszen a gondozásba vételre várakozni kell, a fenntartás költségei pedig meghaladják az igénybe vevők jövedelmét, hiszen 1990-ben a megyei intézmények működtetési költsége otthon helyenként havi 10700 forint volt, továbbá a jövedelem nélküliek ellátását is biztosítani kell. A legfontosabb szempont: a teljes gondozás költségét arányosan viselje a központi költségvetés, a fenntartó önkormányzat és az állampolgár. A testület elé kerülő javaslat az intézmény típusa, komfortfokozata, a bentlakók átlagjövedelme alapján differenciáltan állapítja meg a 7, felügyelete alá tartozó otthonban fizetendő díjat. A legjobb mutatókkal rendelkező ópusztaszeri és óföldeáki intézményben például közel négyszeresére, 5500 forintra, míg a zsúfolt derekegyházi otthonban háromszorosára (4000 forintra), vagy az utolsó helyek egyikére sorolt ásotthalmi szociális foglalkoztatóban ötszörösére (4300 forintra) javasolják emelni a térítési díjat. A szakemberek által elkészített tervezet azt is tartalmazza, hogy a térítési díjakból származó többletbevétel ott maradhasson az intézményekben, mert abból például a sürgős javítás, festési bútorcsere megoldható. Természetesen vannak olyanok, akik szerint a nyugdíjak nagysága szerint is differenciálni kellene a szociális intézményi szolgáltatásért beszedendő összeget. Azaz, aki terhelhető, fizessen, aki nem, attól ne kérjenek díjat. A közgyűlés elé kerülő módosítás kimondja, hogy a térítési díjat elsősorban a gondozott saját jövedelméből, készpénzvagyonából kell fizetni, illetve ingatlanára jelzálog jegyezhető be. Ha az ellátásra rászoruló a térítési díj fizetésére nem képes, akkor hozzátartozójától kérik ezt. Ha a gondozottnak nincs hozzátartozója, akkor ingyenes ellátásban részesítik. Persze, nem kell azt gondolni, hogy a szociális otthonban lakóknak az összes pénzüket át kell adniuk az ellátásért cserébe. Az önkormányzati határozat tervezete is rögzíti: ha a gondozottnak saját jövedelme vagy készpénzvagyona van, akkor nem zsebpénzt, hanem minimum a térítési díjalap 30 százalékát kell rendelkezésére bocsátani. Arról, hogy milyen változást hoz a díjemelés, képet kaphatunk, ha a pillanatnyilag jellemző arányokat ismertetjük. Jelenleg a gondozottak 91 százaléka után fizetnek gondozási díjat, pontosabban a 2091 rászorulóból 1973-an saját maguk képesek ellátásukért fizetni, 24 személy hozzátartozójával együtt, 94 embernek a hozzátartozója rendezi a szolgáltatás díját. Ez az arány valószínűleg változni fog. A díjemelés viszont várhatóan nem enyhít az intézmények zsúfoltságán, mert a szakemberek szerint a kiadások növekedésének ellenére sem választhatják a családok a tartósan beteg és idős emberek otthoni ellátását. Egyébként is - jegyezte meg az adatok ismertetése után a megyei önkormányzat szociálpolitikai főtanácsosa -, korszerűbb intézményhálózat megléte esetén semmi szégyellnivaló nem lenne abban, ha valaki szociális otthonba kényszerül vagy - saját döntése alapján - kerül. Az oldalt írta: Újszászi Ilona Fotó: Schmidt Andrea