Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-26 / 48. szám
PÉNTEK, 1993. Febr. 26. ■ Tükör magunkról, magunknak Párt-párviadal Győztes: a Fidesz? Minden harmadik szegedi aktívan bekapcsolódik a helyi közéletbe. Minden második polgár az arany középúton jár, azaz ami körülötte történik, az érdekli is, meg nem is, abban részt is vesz, meg nem is. A lakosság 16 százalékát nevezi passzívnak a Szonda Ipsos felmérése. Arra a következtetésre jutottak a szakemberek, hogy minél magasabb pozíciót foglal el valaki a társadalmi hierarchiában, általában annál gyakoribb, hogy potenciális vagy tényleges résztvevője a szegedi közéletnek. Az újszegediek a legaktívabbnak, a város peremkerületeiben élők tűnnek a legpasszívabbaknak A legjobb anyagi körülmények között élők politizálási hajlama a legnagyobb. A nők nagymérvű közéleti passzivitását is igazolta a felmérés. A helyi politizálás tájékozottságot követel. Kimutatható: a helyi ügyekben jártas polgár aktívan részt is vállal a történések formálásában. Felejtünk. Retusáljuk a múltat. Legalábbis erre utal, hogy a megkérdezett 500 szegedi 65 százaléka úgy emlékszik, részt vett 1990 októberében az önkorányzati választásokon, holott csak 25 százalékos volt a részvételi arány. Felejtünk, vagy a jelenhez igazítjuk a múltat. A megkérdezettek 46 százaléka nem tudja, melyik párt nyerte Szegeden a helyhatósági választásokat. Akik tudni vélik, azok közül minden harmadik válaszolt helyesen. A többiek úgy gondolják: a Magyar Demokrata Fórum lett a választások győztese. Hiába, a szegediek egy része is hajlamos úgy emlékezni: az a párt nyert, amelyikre ő szavazott. A klasszikus kérdésre, ha most vasárnap újra önkormányzati választásokat tartanának, ön mit tenne, a megkérdezettek csaknem fele azt válaszolta: elmenne szavazni. Elsősorban a diplomások, a vállalkozók, a vagyonosabbak és magas keresetűek vennének részt a választáson. A legfiatalabb korosztályhoz tartozók és a szegényebbek érdektelennek mutatkoztak. Az MDF korábbi szimpatizánsainak kétharmadát elveszítette 1990 ősze után. Ma a legtöbben (45 százalék) a Fideszre voksolnának. A Fidesz az MDF korábbi híveinek köréből gyarapította támogatóinak táborát. Ám a Fidesz mégsem számíthat a fentebb jelzett szavazati arányra, mert a pártot leginkább támogató 18-30 éves korosztály jóval passzívabb, mint a többi. A szegediek jelentős része úgy véli: a várost az MDF vezeti. Ennek oka, hogy a helyhatósági választások szoros eredménnyel zárultak, de az is, hogy emberi „gyarlóságunk” miatt az országgyűlési választások eredményét az önkormányzatra is rávetítjük. A közvéleménykutatók következtetése: a lakosságnak a szegedi önkormányzatról kialakult véleményét jelentősen befolyásolja a széles körben elterjedt hiedelem: a várost az a párt vezeti, amelytől választói nagyobb része elfordult, s amelyről az országos közvéleményben is negatív kép alakult ki. 0.1. Az SZDSZ és az Agrárszövetség tárgyalása Az SZDSZ központja csütörtökön közleményt bocsátott ki arról, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége és az Agrászövetség vezetői felsőszintű találkozót tartottak. Kicserélték véleményüket az időszerű politikai kérdésekről és elhatározták, hogy ezt rendszeressé teszik. Mindkét pártot nyugtalanítják a közéletben megjelenő szélsőséges tendenciák, és az, hogy eközben a gazdaság súlyos, megoldandó kérdései, az emberek mindennapi gondjai nem kapnak kellő figyelmet. Az agrárgazdaság válságára vonatkozó véleményük közel áll egymáshoz. Az Agrárszövetség támogatja az SZDSZ 15 pontjában foglalt agrárpolitikai javaslatokat. A válságból való kilábalást szolgáló programjaik szakmai egyeztetését folytatják és javaslataikat a közeljövőben nyilvánosságra hozzák - tudatja az SZDSZ közleménye. Az út és az utak Az MDF országos elnöksége döntött a Magyar Út Alapítványról (Folytatás a I. oldalról.) Arra a kérdésre, hogy Csurka István kezében van-e a további döntés, Katona kijelentette: ilyen helyzetben mindig annak a kezében van a döntés, aki választhat. Az ülésen különben senki, maga Csurka sem vetette fel, hogy esetleg lemondana MDF-elnökségi tagságáról - mondta el Katona Tamás egy újabb kérdésre válaszolva. Ifjabb Fekete Gyula elnökségi tag beszámolója szerint az elnökség arról is döntött, hogy ezentúl szervezetileg is különüljenek el az MDF-től a különböző alapítványok, így az is felvetődött, hogy a Liberális Fórum Alapítványnak se lehessenek helyiségei a pártszékházban vagy a megyei szervezeteknél. Ennek indoka, hogy sok nem MDF-tag is részt vesz az alapítványok munkájában. Fekete Gyula szerint a Magyar Út Körök még csak olyan kezdeti alakulat, amelynek nem rajzolódott ki az arculata. Az elnökség döntése ebből a szempontból még idejében jött - fejtette ki Fekete Gyula. Az ülésről távozó Csurka István nem kívánt válaszolni a sajtó kérdéseire. Für Lajos arról is beszámolt: az elnökség foglalkozott a kormányátalakítással, amelyről Antall József miniszterelnök, pártelnök tájékoztatta röviden a testület tagjait. Az MTI kérdésére válaszolva az ügyvezető elnök kijelentette: nem lesznek újabb változások, de hozzátette: „legalábbis egyelőre biztos nem”. Für Lajos megerősítette, hogy Medgyasszay László más elfoglaltsága miatt lemondott szóvivői tisztéről, de utódjáról még nincs döntés. Áprilistól gázos autók A tervek szerint áprilisban már megnyílik Budapesten az első gázüzemanyag töltőállomás - hangzott el az Autó-Híd Részvénytársaság által rendezett, csütörtökön megkezdett budapesti nemzetközi konferencián. A töltőállomáson az autósok az elképzelések szerint propán-bután gázt és földgázt egyaránt tankolhatnak. Ezt követően országos hálózatot építenek ki, elsőként nyolc-tíz töltőállomást kívánnak átadni. Mint ismeretes, Magyarországon már készülnek a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumban, valamint az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban a gázüzemű gépkocsik használatát, vizsgáztatását, a töltőhelyek, a szervizek feltételeit meghatározó biztonsági előírások, szabályok. Feltehetően a rendeletek néhány hónap alatt kiadhatók. Számításokat végeztek a költségekről, s eszerint amíg 7,50 forint kilométerenként a 10 literes fogyasztású benzin üzemű jármű üzemanyagköltsége, addig propán-bután gázzal mintegy 5 forint, földgázzal 4 forint a költség. A gépkocsik átalakítása propán-bután gázra például Ladáknál körülbelül 35 ezer forint, földgáz hajtóanyagra 65 ezer forint, plusz 25 százalék áfa. Ezekkel az átalakítási költségekkel tehát mintegy 20-25 ezer kilométer után térül meg a beruházás. Belügyeink 3 fs| Fidel Castro hosszúságú beszédek ideje lejárt, ÜLmondaná nagy folyónkról elnevezett kereskedelmi bankunk szlogenje, ha rövid, lényegretörő felszólalásokkal, ünnepi szónoklatokkal is üzletelne. Nálunk a kubai politikust talán soha nem sikerült utolérni, azért egy-két újságoldalt még a közelmúltban is telebeszéltek nagyjaink. A rendszerváltás után ezek természetesen megritkultak, kiveszni azonban nem tudtak. Szőkébb hazánkban két polgármestert is felemlegetnek mostanában, az egyik külhoni delegáció előtt kanyarított egy órás szónoklatot mindenki - de leginkább a vendégek - elképedésére, a várt, vagyis a protokollhoz illő néhány perc helyett. A másik nagy elragadtatás alkalmából egy kisváros európai rangú vizes sporteseménye előtt kerekedett túl hosszúra és sokszínűre a polgármesteri beszéd. Az utóbbit egyebek között azért is furcsálotta a publikum, mert olimpiai játékot is nyitottak már meg egy percen belüli időeredménnyel. Sok beszéd az is, amikor nem egy ember követi el, hanem több, szorosan egymás után. Mindéről a szombat délelőtti hódmezővásárhelyi mezőgazdasági fórumon volt időm gondolkodni, miután három órán keresztül követték egymást a beszédek. Anélkül, hogy tartalmilag értékelném az elhangzottakat az önmagukban többnyire kerek, összefogott felszólalásokat, sajnálom, hogy a lényegi, az igazán gyakorlati kérdések a végére maradtak. Mondom ezt, mint kívülálló, aki a számokat, a hitelkamatokat, a konkrét támogatási feltételeket, a pályázati lehetőségeket tartja megfoghatónak és nem az általánosabb jellegű útmutatást. Azt nem állítom, hogy a hierarchia volt a felszólalók sorrendiségének alapja, mindenesetre az elmélet ilyen - de korántsem szokatlan - módon megelőzte a gyakorlatot. VT? icsit sajnáltam a hallgatóságot, a túlfűtött, zsúfolt Új terem hosszú széksorainak közepéről nem volt menekvés. Persze az is lehet, hogy aki otthon volt, nem érezte a zsúfoltságot és menekülni sem akart. Mint ahogy Kupa Mihály sem, aki az elnökségi asztalnál, fokozott fény és hőhatás közepette óriási nyugalommal és váltakozó figyelemmel hallgatta végig az összes felszólalót. Pedig ő nem is volt otthon, csak jött valahonnan és ment valahová. ■ Ez a latolgatás, amely a pártok elvi, ideológiai különbségeit fenntartva szigorúan csak programegyüttműködést irányoz elő, megint csak megfelel a Fidesz és Orbán Viktor sokszor ismételt álláspontjának, miszerint a Fidesz a programok egyeztetése alapján kész bármely kormányképes párttal együttműködni - ha ez szükséges. Igaz, Pető most azt is kifejtette, hogy nem csak a szilárd parlamenti többség biztosítása teheti szükségessé a (két liberális párton túlnyúló) koalíciót, hanem az is, hogy ne lehessen számottevő parlamenti támasza a jobb- vagy/és baloldali szociális demagógiának. Orbán ebből a gondolatmenetből következtetett arra (vagy tett úgy, mintha), hogy az SZDSZ balra csúszik és a Fidesz helyett az MSZP-vel való koalíciót választja. Féltékenységét azzal indokolta, hogy a Szocialista Párt elnöke, Horn Gyula a szerinte illendőnél nagyobb lelkesedéssel üdvözölte Pető utalását a liberális-szocialista koalíció lehetőségére. Nincs okunk feltételezni, hogy a profi politikusként megismert Fidesz-vezető meggondolatlanul nyilatkozott és teljesen feleslegesen kényszerítette ki a liberális egyeztető tanácskozást. Orbán Viktornak legalább két nyomós oka volt a kemény reagálásra, egy elvi és egy taktikai. Az elvi, hogy Orbán nem ért egyet azokkal, akik a magyar politikai életet két frontra akarják osztani, s a mai parlament kormánykoalíciós-ellenzéki megoszlását megváltoztathatatlannak és általános érvényűnek tartják. Nem hiszi, hogy szükség lehet valamiféle „antifasiszta népfrontra”, a „demokratikus erők összefogására”, ezért gyanakvással tekint a Demokratikus Chartára, amelyet az „SZDSZ és az MSZP közti együttműködés trójai falovának” nevezett. Sőt, újabban már valamiféle értelmiségi összeesküvést lát kibontakozni a baloldali-liberális együttműködés kikényszerítésére. E ponton Orbán Viktor szóhasználata meglepően hasonlít Antall Józsefére, sőt Csurka Istvánéra. Orbán Viktor ugyanis pont azt a helyzetet igyekszik elkerülni, amit az MDF - és általában a jobboldal - sugallni igyekszik a közvéleménynek: azt tudniillik, hogy 1994-ben két oldal, két „blokk” között lehet és kell majd választani. A Demokratikus Chartáról és a szélsőjobboldali veszély elleni - hangsúlyozottan alkalmi - összefogás szükségességéről ma (Csurka augusztusi fellépése óta) eltér az SZDSZ és a Fidesz véleménye. A politika három pólusú értékelésében azonban egyetértenek, azaz, hogy a mai magyar politikai küzdőtéren három alapvető erő található: a konzervatív, a szocialista és a liberális. Korábban az SZDSZ-en belül hangosabb volt az a vélemény - Tölgyessy Péteré, Kőszeg Ferencé, s még tavaly nyáron Tamás Gáspár Miklósé -, hogy lényegében az MSZP is konzervatív ideológiát, politikát képvisel, tehát közelebb áll az MDF-hez, mint a liberálisokhoz. A szélsőjobb megerősödése, a kormány erőszakos hatalmi politikája - például médiaügyben - és a szociális feszültség növekedése azonban közelebb hozta egymáshoz a szocialistákat és a liberálisokat. Mégpedig nemcsak az MSZP-t és az SZDSZ-t, hanem az MSZP-t és a Fideszt is. Ennek jeleként az utóbbi hónapokban megszaporodtak azok az alkalmak, amikor a két párt vezető politikusai közös fellépést, például nyilvános politikai vitát vállaltak. A Fidesz - mindenekelőtt Orbán Viktor - azonban e kapcsolatban is önmagának kívánja fenntartani az irányító szerepet. A meghatározó politikai súly igényét egyelőre csak a közvéleménykutatási „szépségverseny” adatai támasztják alá. Orbán egész politikai stratégiája arra épül azonban, hogy ha a Fidesznek sikerül megőriznie a politikai-ideológiai harcokon felül- és kívülállás pozícióját, akkor jövőre ő lehet az a „nyugodt erő”, amely a legszimpatikusabb a választóknak. Ehhez hozzátartozik, hogy a Fidesz, ha lehet, egyedüli centrumpártnak tűnjék, s ez Orbán Viktor második, taktikai indítéka a Pető Iván vezette SZDSZ-szel szemben. Ezért akarja a baloldaliság gyanújába keverni, s megmutatni, hogy ő képes onnan visszarángatni. Pető a jövő felvázolásában az SZDSZ-t helyezte a magyar politikai élet centrumába, amikor is hangsúlyozta egyrészt pártja kettős - szociális és liberális kötöttségét, másrészt a jobb- és baloldal irányában való nyitottságát. S ez a jövőben nemcsak az MSZP-t jelenti, hanem a - most már mind Antall, mind Csurka akaratából - „csurkátlanodó” MDF-et is, mint a választások után valószínűleg gyengébb partnert. E koalíció ellen Orbán Viktornak valójában nincs kifogása, de ő akarja vezetni. Hajdú András Ki kit szeret? Az SZDSZ-Fidesz-MSZP- háromszög Azon a napon, amikor Csurka István meghirdette, hogy a Magyar út Mozgalom „a magyar élet teljes birtokbavételéig" folytatja harcát, furcsa miniháború robbant ki az ellenzéki pártok között. Lehet, hogy indokoltabb lenne színjátékról beszélni. Komédiáról például, a tévedések vígjátékáról, hiszen Pető Iván érthetetlen és alaptalan féltékenységi jelenetnek minősítette, hogy Orbán Viktor azzal vádolta az SZDSZ-t: megcsalja a Fideszt a szocialistákkal. Lehet azonban, hogy ennél komolyabb a dolog: egy ilyen félreértés ugyanis nem indokolta volna, hogy sürgős tanácskozásra üljön össze a két liberális párt vezérkara, elég lett volna, ha valaki odaadja Orbán Viktornak a vitát kirobbantó Pető-interjút, hogy szép nyugodtan olvassa el (még egyszer). A Magyar Hírlap február 13-i számában megjelent terjedelmes interjújában az SZDSZ elnöke ugyanis pont arról beszélt, amit másnap a Fidesz-vezér tragikus hangon számon kért: az SZDSZ és a Fidesz stratégiai szövetségéről, arról, hogy szerinte a mai kormánykoalícióval szemben csak a két liberális párt képvisel ideális - sőt reális - alternatívát a '94-es választásokra s utána a kormányzásban. S csak a várható közös liberális győzelem magaslatáról latolgatta a még szóba jöhető koalíciós partnereket: elsőként az „esetleg MDF-ből eredő" demokratikus politikai erőt, utána a hasonlóan átalakulásra szoruló kereszténydemokratákat, s harmadikként - ha szükséges, de csak akkor! - az MSZP-t.