Délmagyarország, 1993. április (83. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-22 / 93. szám

Csütörtök, 1993. Ápr. 22. Száz év nyomja a vállát... ■ A hosszú élet titkát Matuska Józsefné Begyik Margit néni bizonyosan ismeri, hiszen a szegedi Egyesített Szociális Intézmények Kálvária sugárúti Idősek Otthonában tegnap töl­tötte be századik életévét. Nem nehéz kiszámolni a születési dátumot (1893. április 21.) - végigélni már nehezebb lehetett ezt az évszázadnyi időt. Margit néni háztartásbeli­ként dolgozott az alsóvárosi Tisza Lajos utcában álló há­zukban, s két lányát nevelte föl, akik négy unokával, ők pe­dig nyolc dédunokával gyara­pították a családot. A Kálvária sugárúti idősek otthonában tegnap délben dr. Ványai Éva alpolgármester, Zsótér Antal, az intézmény igazgatója, valamint a család nyolc tagja köszöntötte Margit nénit. Jó egészséget kívánunk! Ny. P. Fotó: Schmidt Andrea ■ Egy hónap múlva, május 21- én tb-választások lesznek or­szágszerte. Göncz Árpád köz­­társasági elnök szerint a szak­szervezetek a társadalom szer­ves, elszakíthatatlan részei, s mint ilyenek, a társadalom ön­védelmi frontvonalát képezik. A társadalombiztosítási vá­lasztást valamennyiünk érdekét szolgálja, ahol 600 milliárd forint sorsa dől el, amelynek a hamarosan megválasztandó tb­­önkormányzatok jóvoltából mindannyiunk érdekeit kellene szolgálnia. Tóth Levente, szabadúszó: - Nagy szükség van a választás­ra, mert a mostani rendszer nem megfelelő arra, hogy kel­lőképpen ellássa, amire igazá­ból hivatott lenne a társada­lombiztosítás. Én legjobbnak az amerikai tb-rendszert tar­tom, ahol minden ember maga dönti el, hogy milyen arányban fizeti a társadalombiztosítási díjakat, s ezzel arányosan kap­ja azután a megvásárolt szol­gáltatást is. Reménykedve né­zek a választás elé, bízom ben­ne, hogy elmennek az emberek szavazni. Kicsit érdektelenek, nem igazán érzik, hogy milyen fontos dologról is van szó. Azt hiszem, az átlagpolgár nem eléggé tájékozott a kérdésben. N. Józsefné, tanár: - Tájéko­zatlanok az emberek tb-ügy­­ben. Jobban kellene tudatosíta­ni bennük, mi is a jelentősége ennek a választásnak. Úgy ve­szem észre, sajnos sokszor nagy az érdektelenség. Az új­ságok, a tévé, a rádió foglalko­zik a kérdéssel, de vélemé­nyem szerint nem eleget. Még majdnem egy hónap áll rendel­kezésre, én mégis kevésnek ér­zem ezt az időt arra, hogy megfelelő ismereteket szerez­zen az átlagember. Azt várom a választásoktól, hogy az eddi­giektől eltérően, nem csak a pénzünk megy majd el, hanem az érdekeinket is megfelelően képviselik majd. Már demok­ráciában élünk, de az emberek még nem mindig tudnak ezzel a demokráciával élni. Tanulni kell ezt is, s nagyon fontos vol­na, hogy minél nagyobb szám­ban vegyenek részt a választá­son. Korom Árpád, munkanélkü­li: - Tudok a választásról, én is megkaptam az értesítőlapot. Gondot okoz számomra, hogy egyelőre nem tudom, valójá­ban kire is fogunk majd sza­vazni. Szeretnék még ez ügy­ben május 21-éig tájékozódni. Hamarosan vállalkozásba kez­dek, így természetesen engem is fokozottan érint a dolog. Egyelőre nem tudom, hogy jobb vagy rosszabb lesz-e a tb­­választás után a helyzet. Mind­ez majd a választás után derül ki. Szeretnék tevőlegesen is azon lenni, hogy jobb legyen. Igen fontos dologról van szó, az emberek figyelmét talán még inkább fel kellene hívni a választás jelentőségére. P. T. P. Tb-választás - kinek az érdeke? Fotó: Somogyi Károlyné ■ Szeged és az Ohio állambeli Toledo testvérvárosi együttmű­ködésében jelentősnek ígérke­zik az a látogatás, amelyre ma indul a négytagú városi kül­döttség. A háromhetes tanul­mányúton a szegedi delegáció megismerkedik az amerikai vá­ros önkormányzatának műkö­désével, a közlekedés, az ok­tatás, a kultúra, szociális intéz­mények, sportélet szervezé­sével. A küldöttséget dr Vá­nyai Éva alpolgármester veze­ Önkormányzati küldöttség Toledoban is, tagjai pedig: Vincze Tibor képviselő, Orosz Bálint, a Vá­rosrendezési és Építésügyi Iro­da vezetője és Mórok Tamás újságíró. A Város 5 ■ Amerikai szakértő csoport ismerkedik tegnaptól a szegedi universitas, illetve a résztvevő felsőoktatási intézmények éle­tével, gazdasági és oktatási struktúrájával. Karen Spear dé­kán (Fort Lewis College), Jack­­son Newell dékán (University of Utah), Cristopher McCrud­­den kincstárnok (Office of Fi­nance Princeton) és Karen Maitland Schilling professzor (Miami University) dr. Csirik János rektor vendégeként a Amerikaiak a felsőoktatásról JATE rektori hivatalába tegnap találkozott az universitas kép­viselőivel és alkottak képet az egyetemi szövetség jelenéről. Az amerikai szakértők ma a szegedi Élelmiszeripari Főis­kolán folytatják a munkát. Dr. Lippai Pál polgármester úrnak SZEGED Polgármesteri Hivatal Igen tisztelt Polgármester Úr! Ismeretes, hogy minden be­csontosodott bürokratát egyet­len rémkép üldöz egész élete folyamán. Az nevezetesen, hogy megérheti azt a szégyent, hogy esetleg ténylegesen el kell intéznie valamit végül. A nagy liberális gondolkodó Northcote Parkinson megfi­gyelése, hogy minden bürokra­ta csakis akkor fog munkához, ha a semmittevés kockázata már lényegesen meghaladja a rábízott üggyel való érdemi foglalkozásét. Megjegyzem, hogy az Ön által vezetett Hiva­talban az utóbbi veszély még távolról sem fenyeget. Szeged valaha szellős, zöld város volt. Okkal büszke ápolt parkjaira, gondozott fasoraira. Sajnos ez már a múlt. Emlékét megsárgult képeslapok őrzik csupán. A kommunista vircsaft intézményesített trehánysága úgy hagyta ránk a Széchenyi teret, hogy komoly szakértők szerint már csak évei vannak hátra, a Stefánia libalegelő, az újszegedi Liget felét meg el­lopták és beépítették. De hagy­juk a bűnlajstromot, ennyi is elég. A magát liberálisként reklá­mozó vezetés mindenesetre az­zal a kemény ígérettel vette át a kormányrudat, hogy rendet csinál és nemcsak megállítja, de vissza is fordítja a züllést. Nem titok: saját politikai meggyőződésem távol esik attól, amit Ön vall, de ezzel az ígérettel mélyen egyetértettem, mint városát szerető építész­­mérnök és megvalósítását le­gjobb tudásom szerint segíteni törekedtem, mint a Vá­rosfejlesztési Bizottság elnöke. Annál is inkább, mert igaz hitem, hogy ilyen ügyekben semmiféle pártmegfontolások­nak nincsen helye. Csúfosan tévedtem. Sajnos. Az Ön vezetését kizárólagosan ez érdekli. Miután az Ön ot­romba erőszakoskodása, hogy a városfejlesztési dolgokhoz még csak nem is konyítő sze­kértolójukat bepaszírozzák a Bizottságba, csődöt mondott és a Bizottságot sem sikerült szét­verni, a „zöld ügyeket” lelkiis­­meret-furdalás nélkül a szögre akasztották. Az első nagy próbatétel a Vidámpark volt. Azé a lero­hadt vacaké, amit az élenjáró szovjet humoron iskolázott fő­­elvtársak erőszakoltak bele a Ligetbe minden józan tiltako­zás ellenében. Hiába pumpált bele a Tanács súlyos milliókat évről évre és tette ezt még az Ön önkormányzata is. arcpirító ócskavasteleppé lett a Város közepén. Vélhetően emlékszik tisztelt Polgármester úr, hogy a Város­­fejlesztési Bizottság és magam is ismételten elleneztük a kör­nyezetromboló pénzfecsérlést. Úgy láttuk ugyanis, hogy itt az ideje annak, hogy hozzáfog­junk a Liget helyreállításához - ahogyan ezt különben Önök is ígérték -, és ennek első lép­csője e romhalmaz kitelepítése lehetne. Ámde a munka nem indult el. Elindult viszont a jogi csű­­rés-csavarás. Egy kis csel itt, egy kis svindli ott. Kicsire nem nézünk, a nagy meg nem szá­mít. Csiribu-csiribu. Lássatok csodát! Megszüntetés helyett a parkot - mint hírlik - vállalko­zásba adták. Gratulálok Polgármester Úr! S ha már így alakult, szabadjon tisztelettel javasolnom, nevez­zük el a Nagy Művet Szeged Napja alkalmából Lip-Pató­ Pál Polgári Alternatív Ökológiai Emlékparknak. Ez már csak azért is előnyös volna, mert ha a következő választásokon a jelenlegi liberálisnak mondott - valójában inkább csak tehet­ségtelen - vezetés megbukik (amit a város jövőjéért aggód­va őszintén remélnem kell), legalább maradna valami méltó emlék a jelenlegi korszak után. És persze emlékeztető a jövő számára. A Vidámpark azonban - úgy tűnik - csupán afféle apró, ámbár jellemző csínytevés. A Városfejlesztési Bizottság vagy másfél évvel ezelőtt a legjobb helyi szakemberek be­vonásával elkészítette a városi zöldterületek védelméről és fejlesztéséről szóló önkor­mányzati rendelet szakmai koncepcióját. Kitűnt ugyanis, hogy ilyesmit a Tanácstól nem örököltünk. Ugyan minek is kellett volna jogszabály ahhoz a herdáláshoz? A javaslatot a Bizottság megvitatta és átadta a jogi bizottságnak, hogy önte­né kerek hasú paragrafusokba, nyúlánk bekezdésekbe szépen. Ahogyan illik... Telt múlt az idő. Hónap kö­vetett hónapot. A javaslat mintha eltűnt volna a Süket Hi­vatal torkában. Ismételt érdek­lődésemre minden esetben za­vart köhécselés és brummogás volt a válasz, így telt el egy teljes év. Annál jobban megörültem annak, hogy Ön az április 22-i Közgyűlés elé kívánja terjesz­teni a kérdést. De még ennél is inkább elképedtem azon, hogy miként. Nem is azon akadtam fönn, hogy arra kívánja rávenni a Közgyűlést, hogy mondja ki: minden úgy van jól, ahogyan van. Nem kell tehát csinálni semmit. Végtére mit is várjon az ember az Ön által vezényelt /Só/Hivataltól? Ámde a módszer, a hazug és szemforgató érvelés elfogadha­tatlan. 1) Miként lehetséges, hogy egy közgyűlési bizottság szak­mai javaslatát egy álló éven keresztül tologatják az Ön igen tisztelt munkatársai az asztal egyik sarkától a másikra anél­kül, hogy megtárgyalnák, vagy egyáltalán foglalkoznának vele. Nem tudom, de el tudom képzelni ezek után, hogyan „intézik" ugyanitt az egyszerű szegedi polgár ügyeit. 2) Arcátlan az az érv, hogy azért nem kell csinálni semmit, mert a város zöldterület ügyeit kitűnően rendezik bizonyos 1970-ből és 1976-ból származó magasabb jogszabályok. Felte­hető, hogy Ön mint1 kitűnően képzett jogász, könn­yen belát­ja, hogy az akkori és a mai ökológiai szemlélet között fényévnyi a különbség. Az ak­kori és a kívánatos között pe­dig még ennél is nagyobb. 3) Ez az ostoba iromány ga­ranciaként hivatkozik még az Országos építési szabályzatra (ami avultsága miatt a szak­mán belül már rég köznevetség tárgya) és az immáron több mint húszéves Szegedi Általá­nos rendezési Tervre. Amely fölött bizony eljárt az idő. És a rendszer is. Vagy nem éppen Ön rendelte-e el új városfej­lesztési koncepció kidolgozá­sát? Ön tehát most arról kívánja meggyőzni a tisztelt Közgyű­lést, hogy semmi tennivaló nincsen. És mindezt úgy, hogy a szóban forgó szakmai kon­cepciót eldugja a képviselők elől? Vagy netán elvitte a cica közben? (Igen tisztelt Zöld urak kérem figyeljenek.) Az ilyesmit szokás manapság Nagy Szívatásnak nevezni. Igen tisztelt Polgármester Úr! Ön most két lehetőség kö­zött választhat. Az egyik az, megkísérli végigjátszani ezt a komédiát és politikai Paprika Jancsiként be­áll éltrombitásnak abba a ban­dába, amely legszívesebben m­­ég most is a Komó-Csinnadrat­­tát fújná és amelyik egyszer már lezüllesztette ezt a várost. A másik az, hogy látványo­san a papírkosárba dobatja az előterjesztést. Füllentheti pél­dául azt, hogy soha se marad ideje bokros teendői miatt elol­vasni a közgyűlési előterjeszté­seket. Ezért kerülhetett az irat a tisztelt képviselők kezébe. Szégyen a futás, de hasznos és hallottam már ennél jóval na­gyobb lódításokat igen neves liberál politikusok szájából. A hivatalát pedig meg kel­lene győzze arról, hogy vége a vakaródzásnak. Meglehet, szé­gyennek tartják, ámde itt mé­giscsak dolgozni kell. Már an­nak ugye, aki maradni akar. Például az elkészült szakmai koncepció alapján ki kell dol­gozni Szeged Megyei Város rendelettervezetét a Zöld és Parkterületek védelméről és fejlesztéséről. Legyünk nagy­vonalúak. Mondjuk két (kettő) hónap alatt. Igen tisztelt Polgármester Úr! Én az utóbbi megoldást ajánlanám. Nincsen ugyanis olyan bejáratott ügyvédi sráda, amivel az elsőt ki lehetne du­málni. Ha jönnek a választá­sok... Tisztelettel: Borvendég Béla önkormányzati képviselő Szeged, 1993. ápr. 18. Kedves Béla! Amilyen érdeklődéssel fi­gyelem publicisztikai tevé­kenységed újabb és újabb ered­ményeit, olyan sajnálattal ta­pasztalom, hogy az önkor­mányzat munkájában alig ve­szel részt. Elegáns kívülálló­ként persze könnyű bölcsel­­kedni. Nem hiszem azonban, hogy tisztességes dolog meg­próbálkozni a közvéleménnyel elhitetni, hogy neked, mint a városfejlesztéssel és üzemelés­sel foglalkozó bizottság elnö­kének semmi közöd az ilyen területeken meghozott dönté­sekhez, azok tőled függetlenül, sőt akaratod ellenére születnek. Éppen ellenkezőleg, azért ragaszkodtál az MDF frakció­val együtt körömszakadtáig ezen „stratégiai tervezés bizott­sága" elnökségéhez, hogy a város mai és jövőbeni képét meghatározó döntések kialakí­tásában elsődleges szereped le­gyen. (Két és fél év után sajnos most már azt látom, hogy a döntések elhalasztásáról és megakadályozásáról van tulaj­donképpen szó.) A közgyűlés sajnálatos téve­déseként a „zöld ügyek" is a te bizottságodhoz tartoznak, így tehát ha valóban szakmai lenne a véleményed a zöld területek védelméről szóló rendelettel kapcsolatban (melynek előké­szítésében vagy előterjesztésé­ben részt sem vettem), úgy azt rég megtehetted volna az ön­­kormányzatban. Nem kis demagógia szüksé­ges ahhoz, hogy a minden jog­körrel felruházott elnök (az egykori sikertelen polgármes­ter-jelölt) most a megválasztott polgármesteren kérje számon azt, melyre ez utóbbi hatáskör­rel nem rendelkezik, az elnök pedig több mint két évig elmu­lasztott. De mindennek a teteje az, hogy te hivatkozol „a kommu­nista vircsaft intézményesített trehánysága”-ra, „bűnlajst­­rom”-ra, „pártmegfontolások”­­ra. Te, aki 30 éven keresztül a város vezető építésztervezője­ként a mindenkori vezetéssel legnagyobb egyetértésben dol­goztál! Akinek életműve a Sel­­lő-ház, az Égő Arany háza, amivel fogadalmi templomun­kat akartátok lepipálni, és az Oskola u. 18. épülete. Való­ban, mind míves és a város ka­rakterébe illő alkotások! De megemlíthetem lakótelepeink „esztétikus” kialakítását, mely­ben szintén alapvető érdemeid vannak. Kedves Béla! Javaslom, ne fecséreld erődet ilyen írásmű­vekre! A város lakossága el fogja tudni dönteni, ki mit tett, és mit mulasztott. Meg egyéb­ként is, messze vannak még a választások! Szeged, 1993. április 21. Üdvözlettel: Dr. Lippai Pál polgármester Utóirat: Az 1992. május 7-i közgyű­lésen a Vidámpark 10 éves bérbeadása tárgyában a név szerinti szavazás során igennel szavaztál. Levélváltás­­ városunkról Borvendég Bélának Szeged

Next