Délmagyarország, 1993. november (83. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-12 / 264. szám

PÉNTEK, 1993. NOV. 12. Fölszólalók Hétfő: Lengyel László estje a Közéleti Kávéház­ban. Föláll egy nekikesere­dett, idős asszony és hossza­san dől belőle a panasz: kiárusítják a mai politiku­sok ezt a szerencsétlen or­szágot. Elkótyavetyélik a nemzet vagyonát minden­féle külföldinek, ezért tar­tunk ott, ahol tartunk. A közönség­néz és nem tudja eldönteni, hogy az asszony a Munkáspárt vagy éppen a MIÉP tagja-e, hisz nem hivatkozik se Thür­­merre, se Csurkára. Igaz, nem ezért nincs válasz a mondandójára. Szerda: Orbán Viktor fó­rum a Forrásban. Vállalko­zók ülnek ott, hát értőn hallgatják a bonyolult mak­rogazdasági fejtegetéseket. Aztán föláll egy ember: óvodai mesedélután volt - mondja hozzátéve, hogy az oroszokat bezzeg könnyű volt kiküldeni, de most meg is nézhetjük magunkat. Orbán feszeng és közli: ő ugyan valóban szerette vol­na, ha kimennek az oro­szok, de nem azért mentek, mert ő küldte őket, ahhoz ő túl kis pont. Mellesleg nem azért vagyunk ilyen nagy bajban, mert kimentek, ha­nem azért, mert túl sokáig itt voltak és egészen szépen sikerült közben már akkor tönkretenni a gazdaságot. (A felszólaló ezt ökörségnek tartja.) Ami pedig a kiutat illeti, hát éppen erről volt szó eddig. És csodák nin­csenek. Fölszólaló - meggyőzh­e­­tetlenül - távozik. Néhány tudósítás úgy szól a fórum­ról: azt a résztvevők mese­­délutánnak tartották. Hálni járt az adóhivatalba Különös „bűneset” tartja iz­galomban a makói polgármes­teri hivatal dolgozóit. Szerdára virradóra a biztonsági őrök vá­ratlan vendéget füleltek le a Széchenyi téri épületben. Ki­derült, hogy a 26 éves, bünte­tett előéletű és foglalkozás nél­­küli M. J. Kossuth utcai lakos, ablakbetöréssel jutott az épü­letbe, s nyugodt, háborítatlan alvóhelyet keresett. Igaz, mindezt erősen ittas állapotban tette. Nem kutatott, nem ron­gált ő meg semmit, hanem be­húzódott a hőközpont elosztó­ján keresztül az adóügyi cso­port termébe, s egy szekrény mögött illedelmesen meghúzta magát, talán még horkolt is. Onnan „kerítették” elő a biz­tonsági őrök. Hatszáz forint anyagi kárt okozott. ■ Amilyen nehéz szívvel vál­tam el Toledótól, olyan nagy meglepetés ért Chicagóban. Vasárnap délután háromkor - mondhatni: meccsidőben - jött értem Miss Dam, a new yorki székhelyű Kelet-Nyugat Intézet munkatársa. A hölgyet bemutatandó, talán elegendő annyit megjegyezni, hogy a Földnek kevés olyan zuga van, ahol ne dolgozott volna. Kö­szönhető ez kutatási terüle­tének, no meg annak, hogy férje - aki most a Chicago University jogász professzora - diplomataként már bejárta az egész világot, a csúcsra a Rea­­gan-kormányban jutott, két évig külügyminiszter-helyet­tesként szolgált. Nos, a meglepetés és a kü­lönlegesség ennek a rande­vúnak a délutánján következett be. Chicago déli egyetemi ne­gyedéhez igen közel, egykori raktárakat és üzemeket alakíta­nak át hóbortos és a különcöt hétköznapiként élő gazdagok számára. Ahová mi voltunk hivatalosak, ott a csupasz be­tonfalak között adott randevút egymásnak a helyi elit, egy könyvespolccal, üvegfallal és paravánnal fölszabdalt, oszlo­pokkal dúcolt, ám kétségkívül ragyogóan berendezett lakás­ban, ahol csak a vécén és a bejáraton volt ajtó. Lehettünk vagy százan, mégsem kellett szorulni. Hó­fehér székeken telepedtünk le, mert a partit koncert nyitotta meg. Magyarké­nt különös él­mény volt átélni, hogy ebben az ízig-vérig amerikai környe­zetben, ahol illett franciául be­szélni, s illett tudni, hogy mit jelent Gabcsikova meg Sza­badka, s ahol annak az egye­temnek a fizika professzora ült mellettem, ahol eddig nyolc­van Nobel-díj termett, ott négy kínai milyen fölemelő oda­adással játszotta Bartókot. A Yaong-testvérek egyéb­ként minden darab előtt bea­vattak a repeortár megválasztá­sának titkaiba, s a szívemet melengette, amikor azt hallhat­tam, milyen magyar vonatko­zása nevezhető meg Beethoven és Brahms életművének. A koncert után a házigazda, Sidney Hyman beterelt a dol­gozószobájába, két füstüveg és egy könyvespolc közé. A falon Johnson elnök dedikált arc­képe, valamint Churchill társa­ságában maga mister Hyman, akinek felesége mellesleg az egyik legnépszerűbb sztár­riporter. Folyóiratokat kaptam, meg egy fölkérést, hogy írjak a magyarországi társadalmi helyzetről, ám azt hiszem, mondtam neki szelíden, nekem előbb dolgom azt befolyásolni, mint ábrázolni. A partiról angolosan léptünk meg, következett egy kis körút a város legszebb részén, a déli kertvárosban, ahová az ország legmenőbb építészei húzták föl palotáikat. Elgördültünk Mo­hammad Ali (azaz Cassius Clay, egykori profi ökölvívó világbajnok) tekintélyes rezi­denciája mellett, majd benéz­tünk Damék átalakítás alatt ál­ló, ötszintes, falépcsős, üveg­tetős házába is. Ezután kanya­rodtunk el az ex-miniszter­­helyettesért és lányáért, hogy a Libanoni Cédrusház nevű ét­teremben csapjunk egy spontán bacchanáliát. Arab szokás sze­rint telezsúfolták az asztalt mindenféle égi és földi jóval, s mert mind a négyen franciák voltunk az előző életünkben, bordós rozé és vörös egészítet­te ki az ízek harmóniáját. Az élet tökéletes relativi­tása, hogy ennél az asztalnál a boszniai helyzetről beszéltünk a legtöbbet. Mondtam is, hogy utazással lehet a legtöbbet tenni a világ­békéért. (De csúnya szó, de el­rontották, mégis csak ezt lehet használni.) Ezen a napon reg­gel egy toledói egyetemista vitt ki a reptérre. Kínait tanul, s a magyar szavakat (nem véletle­nül) tökéletesen ejtette ki. A szállodában az amerikai ma­gyar zsidók lapját, a Menórát olvastam, azután Bartókot hall­gattam a kínai vonósnégyestől, majd francia borok mellett a hazámról beszéltem egy ame­rikai diplomatának. Semmi sem volt idegen. Másnap elhagytuk ezt a kü­lönös várost. Philadelphiába repültünk, ahol a függetlenségi nyilatkozatot mondták ki az észak-amerikai államok. Saj­nos, csupán egy elnyújtott át­szállásra maradt időnk, így csak beleszagoltunk a város levegőjébe, s máris utaztunk Bridgeportba, Connecticut ál­lamba. Egy kicsi, 19 szemé­lyes, errefelé kávédarálónak nevezett gépen röpültünk, s ez olyan jókedvre derítette a szomszédom - akibe talán eggyel több ital szorult hogy végigröhögte az utat. Bridgeportból, hogy minél több ismeretet szerezzek a jen­kik földjéről, kisbusszal gör­dültünk be egy villanegyedből álló városba, Westportba, ahol a gondoskodás és a szeretet várt ránk. De erről majd holnap. (Folytatjuk.) Dlusztus Imre ■ Széles körben figyelmet keltett, hogy amíg koráb­ban a Fidesz általában éle­sen bírálta a szo­calistákat, Orbán Viktor a minap elis­merően szólt a Békesi Lász­ló nevével fémjelzett gaz­dasági elképzelésekről. Mi volt az az átütő újdonság a koncepcióban, ami ezt a véleményt indokolta?­­ Nem újdonság vol ha­nem kontraszt ah képest, amit korábban az MSZP mon­dott. Ha valaki elolvassa bár­melyik korábbi programjukat, azok tele vannak szociális ígér­getésekkel. Olyan dolgokat ígértek a választópolgároknak, amelyek végrehajtása teljesen lehetetlen. Például a Horn-féle újsághirdetésben. Az MSZP-t korábbi programjaik alapján ezért nem tarthattam egy ko­molyan vehető, szavahihető pártnak, más részről pedig ve­szélyesnek tartom a szociális ígérgetést. Ez az ország már át­ment egy nagy csalódáson 1990 óta. És ha most újra olyasmit ígérnek, ami nem tart­ható, az rövid időn belül má­sodszori illúzióvesztésre vezet. És félő, hogy a demokrácia még egy ilyen érzelmi vihart nem bír ki. A Békési program ezzel szemben egyetlen olyan ígéretet nem tesz, ami nem tartható. Ez az újdonság teszi figyelemre méltóvá számunk­ra. ■ Ez azt is jelenti, hogy módosulnak a Fidesz lehet­séges koalícióra vonatkozó nézetei? - Nekünk a koalícióra vo­natkozóan van egy elképzelé­sünk. A liberális blokk négy pártja. Magunkon kívül az SZDSZ-t, a Vállalkozók Párt­ját és az Agrárszövetséget so­roljuk ide. Ennek a blokknak a megerősítése és igazi kor­mányzati alternatívaként való föltüntetése a Fidesz első szá­mú pártpolitikai célja.­­ Emellett viszont sok szó esett manapság a választási eredményektől függő le­hetséges koalíciós kénysze­rekről. Ebbe a képbe hogy fér bele például az MDF gazdaság- illetve társada­lomfilozófiája vagy mond­juk az MSZP?­­ Az MDF-fel az a helyzet - és ezt a Parlamentben az előt­tem ülő pénzügyminiszter és államtitkár közbeszólásaiból szűrtem le -, hogy minden egyes mondatomra azt mond­ták: mi is ezt mondjuk. Hát, le­het hogy ezt mondják, csak az ellenkezőjét csinálják. Az MDF-fel az a gondom, hogy amikor gazdaságpolitikai kér­désekről beszélünk Takács Gyulával, Szabó Ivánnal vagy Becker Pállal, akkor kiderül, hogy rengeteg kérdésben a megközelítési mód vagy a ja­vaslat hasonló. De amikor azt nézzük, hogy mi a tényleges kormányzati cselekvés, az pont az ellenkezője. Azaz az MDF esetében nagyon nehezen tudom egymásra vetíteni a sza­vakat és a tetteket. Ennek el­lenére azt kell mondjam: a Fi­desz álláspontja azonos a szo­cialista pártéval - Horn Gyula valószínűleg a mi programunk­ból kölcsönözte miszerint mi minden demokratikus párttal el tudjuk képzelni a választások utáni együttműködést. Ez a mi hivatalos programunk. Az MDF és a KDNP demokra­tikus jellegének megkérdője­lezése pedig nem indokolt eb­ben a pillanatban. Ez rendkívül fontos, mert a kormányalakí­táskor az ország stabilitása lesz a legfontosabb. ■ A fórumon Orbán Viktor kifejtette, hogy elkerülhe­tetlenül szükséges a gaz­dasági növekedés beindí­tása.­­ Valóban. És többek között ■ Orbán Viktor gazdaságról, pártprogramokról és koalíciós lehetőségekről kiutat csak a növekedés hozhat Szerdán délután a Forrás szállóban vállalkozókkal ta­lálkozott Orbán Viktor, a Fidesz elnöke. A fórum során kifejtette a fiatal demokraták gazdaságra vonatkozó el­képzeléseit, hangsúlyozva, hogy szerintük az ország vál­ságos helyzetében önmagában a válságkezelés nem jelen­het megoldást. Amennyiben nem sikerül átgondolt gaz­daságpolitikával rövidesen beindítani a gazdasági növe­kedést, elkerülhetetlen a súlyos válság. A fórumot köve­tően Orbán Viktor interjút adott lapunknak. Fotó: Schmidt Andrea Az Amfora Rt. gépkocsival rendelkező üzletkötő munkatársat keres. Jelentkezni lehet a helyszínen, Kereskedő köz 4. vagy a 323-722-es telefonon. Szeged belvárosában (Jókai u. passzázssor) 69 nm-es üzlethelyiség 1993. november 15-től kiadó. Érdeklődni: 62/323-532 telefonon napközben. Ijf' ÁZSIA HÁZ 1 Szeged, Bartók tér 9. Indonézjapán, indiai, kínai bútorok, kiegészítők, karácsonyfadíszek. Nyitva tartás: H-P: 9-17 óráig, Szó: 9-13 óráig. V KELETI KÉNYELEM: 1 % Hidegtálját karácsonyra, szilveszterre már most megrendelheti A SZOKOTT HELYEN CSISZÁR MESTER­SZAKÁCS BT. HIDEGKONYHAÜZEME. SZEGED, BAL FASOR 3-5. TELEFON: 62433-009, 432-277. H­azai Tükör 5 ebben is mást vallunk, mint más pártok. És hogy miért el­kerülhetetlen? Amíg 1990-ben lényegében nem volt költség­­vetési hiány, 1991-ben már 115-120 milliárd volt a hiány, az idén 250 milliárd körüli lesz, 1994-re pedig a költség­­vetés tervezete 350 milliárd körüli hiánnyal számol. Ez a növekedés nemcsak riasztó, hanem elviselhetetlen is. Hi­szen a költségvetésből külföldi adósságokra már most mintegy 110 milliárdot, a belföldi adós­ságok finanszírozására pedig 110-130 milliárdot kell kivonni. Ez elviszi az egész személyi jövedelemadót. Ilyen összegeknél már nem elégsé­ges az MDF takarékossági-vál­ságkezelési programja és vég­képp nem lehet szociális ígér­­getősdit játszani. Mert a hiány további növekedése elkerülhe­tetlenül a költségvetés össze­omlásához vezet. Kiutat csakis a gazdaság növekedése adhat. Ennek a feltételeit pedig meg kell teremteni például a jelen­leginél intenzívebb tőkebevo­nással, és mondjuk azzal, hogy a vállalkozók leírhassák nyere­ségadójukból a beruházásokat. ■ Növekedés kereslet nél­kül elképzelhetetlen.­­ Igaz, de erre is vannak el­képzeléseink. Bár nagyon sok múlik azon, milyen lesz a költ­ségvetési törvény. Mert a le­endő kormány ettől a költ­ségvetési törvénytől függő ál­lapotban veszi majd át a gaz­daságot. A gazdaság állapota rendkívül rossz ebben a pilla­natban. Azért még vannak lehetőségek, bár a manő­verezés terei beszűkültek. Azt gondolom, lehetséges négy esztendő alatt tíz milliárd dol­lárt bevonni a gazdaságba, talán még valamivel többet is, és ebben az esetben akár már 95-ben elképzelhető a gaz­daság egy-két százalékos növe­kedése. Bár az ember kétségte­lenül nagyot tévedhet, mert na­gyon sok múlik azon, milyen lesz a­ külpiacok fölvevő ké­pessége. Ezért is javasoljuk például egy olyan európai alap létrehozását, amelyből éven­kénti elszámolással fedeznék a régió országainak egymással szembeni tartozásait. Például Magyarország megkaphatná a ki nem fizetett szállításaiból keletkező orosz adósságok összegét, amit az alap az oroszországi privatizációban vásárolhatna le. Ez nagyban föllendíthetné újra a keleti ke­reskedelmet, jelentős piac­bővülést hozhatna és gazdasági növekedést indíthatna el ezek­ben az országokban. Igaz, egyelőre nem lelkesednek az ötletért, pedig néhány év alatt egy ilyen módszer alkalmazása megalapozhatná a gazdasági föllendülést. Dehát ezért is nagy szükség lenne a hagyo­mányosan kultúraközpontú külügyi vonal fölváltása erő­teljes gazdasági diplomáciával. És azt vallom, hogy bár min­den nagyobb szabású reform legföljebb csak évek múltán hoz komolyabb eredményt, ebből nem következik az, hogy a reformokat nem kell bein­dítani. Mert ha például már 1990-ben elkezdtük volna, ma azt mondanánk, hogy már csak négy-öt év kell a kilábaláshoz. Szávay István A dorozsmai Szélmalom Vendéglőben megnyílt a DISCO! Diákigazolvánnyal a belépő 50 Ft. Szuper hangulat, kellemes környezet. Szeretettel várunk benneteket minden pénteken és szombaton 22 órától Gyertek! ÜKRflN HÜLLflMPfiLfi-VÁSÁR 310 Ft-os áfás áron Szegeden, a Dorozsmai úti telepen Tel.: 361-288.

Next