Délmagyarország, 1996. április (86. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-13 / 87. szám

Szombat, 1996. Ápr. 13. Kávék, sorban Átlagban napi három kávét „engedélyez" magának Kővári. Az elsőt reggel, a munkakezdéskor. A másodikat valamikor 11-12 óra között, s ezt a szomszédos irodában dolgozó Forráskuti Tiborné főzi. Árpád szerint csodálatosan finom kávét készít a kolléganő. A harmadik, ha erre egyáltalán sor kerül, valamikor délután következik... Versenysúly Reggelire „szegényesen”: tej, keksz, müzli. Tudniillik a versenysúlyát már nem tartja (válogatott korában kevesebbet mutatott a mérleg), de még mindig kiváló formában van, alig tűr meg némi súlyfelesleget. Ebédre, déli 12 és 14 óra között jó leves, egytálétel vagy valamilyen sült, mellé száraz fehérbor. Vacsorára úgyszintén valami könnyű étel kerül, akkor már ismét, a családi asztalra. Stefánia III. Bevallom, mielőtt e ri­port írásába kezdtem volna, rövid közvéle­ménykutatást végeztem. Tizenöt - számomra is­merős, vagy éppen vad­idegen - honpolgárnak tettem fel a következő kérdést: Mit mond ön­nek az a név, hogy Kő­vári Árpád? Nos, az összegzésnél kiderült: ti­­zenketten nem csak azt tudták, hogy a szegedi kézilabdás fiúk siker­­edzője volt, hanem azt is, hogy jelenleg ő a ma­gyar kézilabda-váloga­tott szövetségi kapitá­nya. Egy mórahalmi hölgy „csupán" azt sej­tette, hogy edző, egy úr viszont nem a kézilab­dát említette vele kap­csolatban, hanem azt, hogy Kővári úr a Polgári Szegedért Egyesület el­nöke. Egy középkorú asszonyság először kö­zölte, hogy „nem adok interjút senkinek!", vé­gül mégis meghallgatta a kérdést, s azt vála­szolta: Ja, a Kővári! Az egy nagy ember, azt hi­szem, országgyűlési képviselő... Kővári Árpád, aki melles­leg a Tisza Volán SC elnöke is, régóta népszerű ember­nek számít itt, a Dél-Alföl­­dön. A sportszerető szegedi közönség éppen ezért jól is­meri a Budapesten született, de még gyermekkorában Szegedre került kézilabdás szaktekintély eddigi pályafu­tását. Azt is sokan tudják, többek között neki köszön­hető, hogy a Tisza-parti vá­rosban ma - a röplabda és a vízilabda mellett - a kézilab­da a legkedveltebb sportág. A szövetségi kapitány Szegeden, a Juhász Gyula utcában lakik feleségével, Évával. A lányok tudniillik (Éváról és Zitáról van szó) már kirepültek a családi fé­szekből. Árpád azt is elárul­ta, hogy rövidesen nagyapa lesz, mert Éva lánya babát vár. Szóval, most már csak­nem mindent tudunk erről az ötvenes éveit taposó úriem­berről. Illetve, csak azt gon­doljuk, hogy tudunk. Mert az alatt az egy nap alatt, amíg „figyelemmel követ­tük” őt, jó néhány érdekes információval gazdagod­tunk. Mindenekelőtt azt fe­deztük fel, hogy óriási mun­kabírása van Kővárinak. De haladjunk csak úgy, ahogyan azt ő tette április 9- én, kedden. • Reggel 7 óra 52 perc: a Tisza Volán Igazgatósága. Nyolc órára beszéltük meg a találkát Kővárival, gondo­lom, kissé korán jöttem. A segítőkész portásnő azonban eloszlat minden kételyemet, mert nyomban közli: Kővári úr már fönt van az irodájá­ban, várja magát. Tessék csak felmenni az első emelet 12-be. Felmegyek. Árpád már tárgyal. Teimel Zoltán, a Ti­sza Volán SC gazdasági ügyekkel megbízott igazga­tója, Kővári szobatársa is dolgozik. Ottlétemkor éppen Lóczi Istvánnal, az utánpót­­láskorú labdarúgók vezetőjé­vel elemzik az elmúlt idő­szak eredményeit, és sorra veszik a focisták kiadványá­val kapcsolatos teendőket is. Kővári ezután Teimel Zoltánnal - az első kávé mellett - megvitat egy-két időszerű dolgot. Például azt, hogy miként készüljenek fel az április 27-i évadzáró bál­ra, amelyen majd a (remél­hetőleg bajnok) kézilabda­csapatot köszöntik, és termé­szetesen a focistákat is. Megállapodnak abban is, hogy Kővári szerdán eluta­zik Szolnokra, ahol megnézi a Szolnok-Fotex meccset. Termes ugyanezen a napon Komlóra megy, a pickes ké­­zilabdásokkal. Kicsivel ké­sőbb jön Budai Ferenc, aki­vel a Dunaferr elleni mérkő­zés megváltozott időpontjá­val összefüggő tennivalókat beszélik meg az SC főnökei. • Délelőtt 10 óra: a Pick Rt. irodaépülete. Kővári Árpád dr. Vámosi Lukáccsal és Kühn Andrással, a Pick Szeged elnökségi tagjaival randevúzik. A téma - mi más lehetne? - a jövő. Nem mindegy ugyanis, hogy mi­lyen körülmények között működik majd a klub az el­következő hónapokban. Ha­marosan új szponzori szer­ződést kell nyélbe ütni, mert a nyáron lejár a mostani megállapodás. A tervek sze­rint újabb 3 évre szól majd az alku. A tárgyalás után mindannyian derűlátóan nyi­latkoznak a közös vállalá­sokról. • Déli 12 óra: a Tisza Vo­lán bázisa. Kővári Szeder Pállal, a Mezőhegyesi Me­zőgazdasági Kombinát egyik vezetőjével diskurál. Szeder menedzseli az utánpótlást a Tisza Volánban, s ezúttal a nemrégiben Németország­ban rendezett serdülő labda­rúgótorna tapasztalatait összegzik. A csapat egyéb­ként a második helyet sze­rezte meg. • Délután 1 óra: Bolond Étterem. „Munkaebéden” beszéljük meg az eddigi tör­ténéseket, és a még várható eseményeket. De kihaszná­lom az alkalmat arra is, hogy Kővárit, a magánembert még jobban megismerjem. Nem csak a sportról, hanem a politikáról, az emberi kap­csolatokról, a hobbikról is szó esik. Az a benyomásom, hogy beszélgetőtársam nem az a napjainkban oly gyak­ran látott, „felpörgetett” ve­zető típus. Nyugodt, kimért, gondolatait szépen sorba ra­kó és pontosan fogalmazó ember, aki nagy fegyelem­mel végzi a vállalt feladato­kat. Kiderül, hogy Árpád tu­datosan alakítja ki munka- és életstílusát. Ebéd után fé­lórás sziesztát enged meg magának (persze, csak ak­kor, ha nincs úton), s eköz­ben úgynevezett relaxációs meditációt végez. Azt mond­ja, hisz a lélek és a tudat kapcsolatában. Az agykont­­rollon alapuló meditáció ré­vén, úgy érzi, önmagát is jobban megismeri az ember. Ezt egyébként a sportolókkal is igyekszik elfogadtatni, ám velük már - ebben a pénz­központú világban - nehe­zebben megy... Ebéd közben sok ismerős köszön oda az asztalunkhoz. Maga a tulaj, Puskás László is üdvözli a szövetségi kapi­tányt. Népszerű ember ez a Kővári, szögezem le ma­gamban. • Délután 2 óra: Újszegedi Sportcsarnok. Árpád Ska­­liczki Lászlóval, a Pick Sze­ged kézilabdacsapatának edzőjével cseveg. A téma itt is a csapat további szereplé­se, és az aktuális gondok - mint például az átigazolások - megvitatása. Szigorúan szakmai dolgok ezek... Az újszegedi „program” egyéb­ként terven felüli volt, de be kellett iktatni, mert a bajnok­ság hajrájában fontosak az ilyen megbeszélések, elvég­re minden részletet ki kell dolgozni... • Délután 3 óra: Tisza Szálló. Fotós kollégámmal várjuk a PSZE elnökét és az elnökség tagjait. Kővári ide is percnyi pontossággal ér­kezik, mosolyog, szívélye­sen üdvözli az érkezőket. A hallban gyülekeznek. Ott van már az elnökön kívül Oláh Attila, a Polgári Szege­dért Egyesület ügyvezető el­nöke, Orcsik Sándor és Szol­­lár Zsuzsanna elnökhelyette­sek, dr. Aradi Antal önkor­mányzati képviselő, a PSZE frakcióvezetője, Engi Gábor, önkormányzati képviselő, Flender Erika, Zsák László, Fekete Péter elnökségi ta­gok. Rövid várakozás után fel­vonulnak egy terembe, ahol az elnökségi ülésen is idő­szerű kérdésekről ejtenek szót, külön is kitérve a Civil Parlament működésére, s a küszöbön álló közgyűlési aktualitásokra. • Este fél 7: Pick-klub. Tekeparti. A PSZE-megbe­­szélésről egyenesen a szoká­sos, keddi baráti összejöve­telre tartott az elnök. Első­ként érkezik, mert az íratlan szabály szerint, aki elkésik - fizet. Kisfröccsöt, vagy vala­mi mást... Szóval, Kővári már beöltözve (vagy inkább levetkőzve) melegít, amikor a társak is szállingózni kez­denek: most csak dr. Vámosi Lukács, Teimel Zoltán és Vidács István jelent meg a tekecsatán, de máskor Bihari Vilmos, Dobozy Iván, vala­mint a két „szurkoló”, dr. Lukács János és Újvári Má­tyás is tiszteletét teszi a Pick-pályán. Először „telivel” kezde­nek a játékosok. Fej fej mel­lett halad a mezőny, utána a tarolás következik, majd az eredményhirdetés. Igen erős versenyben a következő a sorrend: 1. Kővári Árpád, 2. Vidács István, 3. Teimel Zoltán, 4. Vámosi Lukács. Az edzés, mert ezt annak is nevezhetjük, pompás han­gulatban zajlik, s amikor vé­get ér, akkor a Pick-klubban a hagyományos libatepertő és kisfröccs mellett folytat­ják az urak a baráti beszélge­tést. Hogy miről? Az éppen véget ért tekepartiról, kézi­labdáról, egyéb sportesemé­nyekről. Nyolc óra után veszik a kalapjukat és indulnak haza. Este fél 9: a családi ott­hon. Éva asszony már „bele­törődött”, hogy általában reggel 8 előtt, majd este 8 után látja csak a ház urát. Ilyenkor persze együtt lehet a család, megbeszélhetik a napi történéseket, majd bele­fér még egy kis közös tévé­zés is. Árpád általában az Objektív műsorát nézi meg, azt szereti a legjobban. Be­vallása szerint, nem igazán tudja lekötni az olyan műsor, amely csak egy-egy témával foglalkozik; a politikát, a társadalmi eseményeket szé­lesebb, tágabb vonatkozás­ban próbálja megismerni. • Szóval, így telt el Kővári Árpád egy napja. Nem ne­vezhető típusnapnak, de rendhagyónak sem. Inkább munkásnak. Mert az említett tárgyalásokon, megbeszélé­seken kívül volt vagy 20 te­lefonhívás, jegyzetelés, más­napi teendővel kapcsolatos kérdés, érdeklődés. A mester azonban bírja a gyűrődést. Még azt is, hogy a „nyomkövető” újságíró és a fotós egy teljes napig a nyakán lógjon... Kisimre Ferenc • Egy hosszú nap hiteles krónikája Kővári tényleg bírja a gyűrődést! „Súlyos" ügy... A sok rohangálás után otthon már kényelmes a papucs. (Fotó: Gyenes Kálmán) Együtt a PSZE vezetőivel Randevú dr. Vámosival és Kühnnel­­ a Pickben Bosszúságok és ködösítések Arra a nagyon is egyszerű kérdésre, hogy mi bosszantja az életben, Kővári Árpád roppant határozottan válaszolt:­­ A tudatlanság! Az, ha valaki magasabb hanggal próbálja érvényesíteni akaratát! Nem bírom az agresszív embereket. De azt sem, ha ködösítenek, ha bonyolítással próbálják kendőzni, esetleg bizonyítani vélt igazukat. Nem kedvelem a kiszámíthatatlanságot sem. Politikusként különben azt mondhatom, hogy sem a magyar, tehát az országos, sem a helyi politika nem kiszámítható, nem megbízható. Ez szintén bosszant...

Next