Délmagyarország, 1996. április (86. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-13 / 87. szám
Szombat, 1996. Ápr. 13. Kávék, sorban Átlagban napi három kávét „engedélyez" magának Kővári. Az elsőt reggel, a munkakezdéskor. A másodikat valamikor 11-12 óra között, s ezt a szomszédos irodában dolgozó Forráskuti Tiborné főzi. Árpád szerint csodálatosan finom kávét készít a kolléganő. A harmadik, ha erre egyáltalán sor kerül, valamikor délután következik... Versenysúly Reggelire „szegényesen”: tej, keksz, müzli. Tudniillik a versenysúlyát már nem tartja (válogatott korában kevesebbet mutatott a mérleg), de még mindig kiváló formában van, alig tűr meg némi súlyfelesleget. Ebédre, déli 12 és 14 óra között jó leves, egytálétel vagy valamilyen sült, mellé száraz fehérbor. Vacsorára úgyszintén valami könnyű étel kerül, akkor már ismét, a családi asztalra. Stefánia III. Bevallom, mielőtt e riport írásába kezdtem volna, rövid közvéleménykutatást végeztem. Tizenöt - számomra ismerős, vagy éppen vadidegen - honpolgárnak tettem fel a következő kérdést: Mit mond önnek az a név, hogy Kővári Árpád? Nos, az összegzésnél kiderült: tizenketten nem csak azt tudták, hogy a szegedi kézilabdás fiúk sikeredzője volt, hanem azt is, hogy jelenleg ő a magyar kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya. Egy mórahalmi hölgy „csupán" azt sejtette, hogy edző, egy úr viszont nem a kézilabdát említette vele kapcsolatban, hanem azt, hogy Kővári úr a Polgári Szegedért Egyesület elnöke. Egy középkorú asszonyság először közölte, hogy „nem adok interjút senkinek!", végül mégis meghallgatta a kérdést, s azt válaszolta: Ja, a Kővári! Az egy nagy ember, azt hiszem, országgyűlési képviselő... Kővári Árpád, aki mellesleg a Tisza Volán SC elnöke is, régóta népszerű embernek számít itt, a Dél-Alföldön. A sportszerető szegedi közönség éppen ezért jól ismeri a Budapesten született, de még gyermekkorában Szegedre került kézilabdás szaktekintély eddigi pályafutását. Azt is sokan tudják, többek között neki köszönhető, hogy a Tisza-parti városban ma - a röplabda és a vízilabda mellett - a kézilabda a legkedveltebb sportág. A szövetségi kapitány Szegeden, a Juhász Gyula utcában lakik feleségével, Évával. A lányok tudniillik (Éváról és Zitáról van szó) már kirepültek a családi fészekből. Árpád azt is elárulta, hogy rövidesen nagyapa lesz, mert Éva lánya babát vár. Szóval, most már csaknem mindent tudunk erről az ötvenes éveit taposó úriemberről. Illetve, csak azt gondoljuk, hogy tudunk. Mert az alatt az egy nap alatt, amíg „figyelemmel követtük” őt, jó néhány érdekes információval gazdagodtunk. Mindenekelőtt azt fedeztük fel, hogy óriási munkabírása van Kővárinak. De haladjunk csak úgy, ahogyan azt ő tette április 9- én, kedden. • Reggel 7 óra 52 perc: a Tisza Volán Igazgatósága. Nyolc órára beszéltük meg a találkát Kővárival, gondolom, kissé korán jöttem. A segítőkész portásnő azonban eloszlat minden kételyemet, mert nyomban közli: Kővári úr már fönt van az irodájában, várja magát. Tessék csak felmenni az első emelet 12-be. Felmegyek. Árpád már tárgyal. Teimel Zoltán, a Tisza Volán SC gazdasági ügyekkel megbízott igazgatója, Kővári szobatársa is dolgozik. Ottlétemkor éppen Lóczi Istvánnal, az utánpótláskorú labdarúgók vezetőjével elemzik az elmúlt időszak eredményeit, és sorra veszik a focisták kiadványával kapcsolatos teendőket is. Kővári ezután Teimel Zoltánnal - az első kávé mellett - megvitat egy-két időszerű dolgot. Például azt, hogy miként készüljenek fel az április 27-i évadzáró bálra, amelyen majd a (remélhetőleg bajnok) kézilabdacsapatot köszöntik, és természetesen a focistákat is. Megállapodnak abban is, hogy Kővári szerdán elutazik Szolnokra, ahol megnézi a Szolnok-Fotex meccset. Termes ugyanezen a napon Komlóra megy, a pickes kézilabdásokkal. Kicsivel később jön Budai Ferenc, akivel a Dunaferr elleni mérkőzés megváltozott időpontjával összefüggő tennivalókat beszélik meg az SC főnökei. • Délelőtt 10 óra: a Pick Rt. irodaépülete. Kővári Árpád dr. Vámosi Lukáccsal és Kühn Andrással, a Pick Szeged elnökségi tagjaival randevúzik. A téma - mi más lehetne? - a jövő. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen körülmények között működik majd a klub az elkövetkező hónapokban. Hamarosan új szponzori szerződést kell nyélbe ütni, mert a nyáron lejár a mostani megállapodás. A tervek szerint újabb 3 évre szól majd az alku. A tárgyalás után mindannyian derűlátóan nyilatkoznak a közös vállalásokról. • Déli 12 óra: a Tisza Volán bázisa. Kővári Szeder Pállal, a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát egyik vezetőjével diskurál. Szeder menedzseli az utánpótlást a Tisza Volánban, s ezúttal a nemrégiben Németországban rendezett serdülő labdarúgótorna tapasztalatait összegzik. A csapat egyébként a második helyet szerezte meg. • Délután 1 óra: Bolond Étterem. „Munkaebéden” beszéljük meg az eddigi történéseket, és a még várható eseményeket. De kihasználom az alkalmat arra is, hogy Kővárit, a magánembert még jobban megismerjem. Nem csak a sportról, hanem a politikáról, az emberi kapcsolatokról, a hobbikról is szó esik. Az a benyomásom, hogy beszélgetőtársam nem az a napjainkban oly gyakran látott, „felpörgetett” vezető típus. Nyugodt, kimért, gondolatait szépen sorba rakó és pontosan fogalmazó ember, aki nagy fegyelemmel végzi a vállalt feladatokat. Kiderül, hogy Árpád tudatosan alakítja ki munka- és életstílusát. Ebéd után félórás sziesztát enged meg magának (persze, csak akkor, ha nincs úton), s eközben úgynevezett relaxációs meditációt végez. Azt mondja, hisz a lélek és a tudat kapcsolatában. Az agykontrollon alapuló meditáció révén, úgy érzi, önmagát is jobban megismeri az ember. Ezt egyébként a sportolókkal is igyekszik elfogadtatni, ám velük már - ebben a pénzközpontú világban - nehezebben megy... Ebéd közben sok ismerős köszön oda az asztalunkhoz. Maga a tulaj, Puskás László is üdvözli a szövetségi kapitányt. Népszerű ember ez a Kővári, szögezem le magamban. • Délután 2 óra: Újszegedi Sportcsarnok. Árpád Skaliczki Lászlóval, a Pick Szeged kézilabdacsapatának edzőjével cseveg. A téma itt is a csapat további szereplése, és az aktuális gondok - mint például az átigazolások - megvitatása. Szigorúan szakmai dolgok ezek... Az újszegedi „program” egyébként terven felüli volt, de be kellett iktatni, mert a bajnokság hajrájában fontosak az ilyen megbeszélések, elvégre minden részletet ki kell dolgozni... • Délután 3 óra: Tisza Szálló. Fotós kollégámmal várjuk a PSZE elnökét és az elnökség tagjait. Kővári ide is percnyi pontossággal érkezik, mosolyog, szívélyesen üdvözli az érkezőket. A hallban gyülekeznek. Ott van már az elnökön kívül Oláh Attila, a Polgári Szegedért Egyesület ügyvezető elnöke, Orcsik Sándor és Szollár Zsuzsanna elnökhelyettesek, dr. Aradi Antal önkormányzati képviselő, a PSZE frakcióvezetője, Engi Gábor, önkormányzati képviselő, Flender Erika, Zsák László, Fekete Péter elnökségi tagok. Rövid várakozás után felvonulnak egy terembe, ahol az elnökségi ülésen is időszerű kérdésekről ejtenek szót, külön is kitérve a Civil Parlament működésére, s a küszöbön álló közgyűlési aktualitásokra. • Este fél 7: Pick-klub. Tekeparti. A PSZE-megbeszélésről egyenesen a szokásos, keddi baráti összejövetelre tartott az elnök. Elsőként érkezik, mert az íratlan szabály szerint, aki elkésik - fizet. Kisfröccsöt, vagy valami mást... Szóval, Kővári már beöltözve (vagy inkább levetkőzve) melegít, amikor a társak is szállingózni kezdenek: most csak dr. Vámosi Lukács, Teimel Zoltán és Vidács István jelent meg a tekecsatán, de máskor Bihari Vilmos, Dobozy Iván, valamint a két „szurkoló”, dr. Lukács János és Újvári Mátyás is tiszteletét teszi a Pick-pályán. Először „telivel” kezdenek a játékosok. Fej fej mellett halad a mezőny, utána a tarolás következik, majd az eredményhirdetés. Igen erős versenyben a következő a sorrend: 1. Kővári Árpád, 2. Vidács István, 3. Teimel Zoltán, 4. Vámosi Lukács. Az edzés, mert ezt annak is nevezhetjük, pompás hangulatban zajlik, s amikor véget ér, akkor a Pick-klubban a hagyományos libatepertő és kisfröccs mellett folytatják az urak a baráti beszélgetést. Hogy miről? Az éppen véget ért tekepartiról, kézilabdáról, egyéb sporteseményekről. Nyolc óra után veszik a kalapjukat és indulnak haza. Este fél 9: a családi otthon. Éva asszony már „beletörődött”, hogy általában reggel 8 előtt, majd este 8 után látja csak a ház urát. Ilyenkor persze együtt lehet a család, megbeszélhetik a napi történéseket, majd belefér még egy kis közös tévézés is. Árpád általában az Objektív műsorát nézi meg, azt szereti a legjobban. Bevallása szerint, nem igazán tudja lekötni az olyan műsor, amely csak egy-egy témával foglalkozik; a politikát, a társadalmi eseményeket szélesebb, tágabb vonatkozásban próbálja megismerni. • Szóval, így telt el Kővári Árpád egy napja. Nem nevezhető típusnapnak, de rendhagyónak sem. Inkább munkásnak. Mert az említett tárgyalásokon, megbeszéléseken kívül volt vagy 20 telefonhívás, jegyzetelés, másnapi teendővel kapcsolatos kérdés, érdeklődés. A mester azonban bírja a gyűrődést. Még azt is, hogy a „nyomkövető” újságíró és a fotós egy teljes napig a nyakán lógjon... Kisimre Ferenc • Egy hosszú nap hiteles krónikája Kővári tényleg bírja a gyűrődést! „Súlyos" ügy... A sok rohangálás után otthon már kényelmes a papucs. (Fotó: Gyenes Kálmán) Együtt a PSZE vezetőivel Randevú dr. Vámosival és Kühnnel a Pickben Bosszúságok és ködösítések Arra a nagyon is egyszerű kérdésre, hogy mi bosszantja az életben, Kővári Árpád roppant határozottan válaszolt: A tudatlanság! Az, ha valaki magasabb hanggal próbálja érvényesíteni akaratát! Nem bírom az agresszív embereket. De azt sem, ha ködösítenek, ha bonyolítással próbálják kendőzni, esetleg bizonyítani vélt igazukat. Nem kedvelem a kiszámíthatatlanságot sem. Politikusként különben azt mondhatom, hogy sem a magyar, tehát az országos, sem a helyi politika nem kiszámítható, nem megbízható. Ez szintén bosszant...