Délmagyarország, 2000. január (90. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-03 / 1. szám
10 Panoráma Millenniumi babák Auckland/Berlin/Ankara (MTI) Mint minden esztendőben, idén is ráirányult a közérdeklődés az év első újszülöttjeire. Az „elsők" közül néhányan további érdekességekkel is kitűntek. A 2000. év első újszülöttjei már december 31-én déltájban meglátták a napvilágot - legalábbis közép-európai idő szerint. Budapesten még csak 13 óra volt, amikor Új-Zélandra beköszöntött az új esztendő. Ottani idő szerint 0 óra 1 perckor született meg az év első babája - egy kisfiú - az Auckland városbeli Waitakere kórházban. A 4200 gramm súllyal született fiú a család negyedik gyermeke, három leány után. A rendben lezajlott szülést követő vizsgálatokon a babánál rendellenességeket állapítottak meg, és átszállították egy másik kórházba. A szülők azt kérték, hogy a gyerek nevét és eseteges betegsége részleteit ne hozzák nyilvánosságra. Az év első leánycsecsemője - Tupou Ta ane Feltúrni - 9 perccel később született, ugyancsak Aucklandban, bár a család nem új-zélandi, hanem a Tonga-szigeteken él. Ő a család hetedik gyermeke. Több ikerpár is született úgy, hogy az egyik gyermeket még 1999-re, a másikat már 2000-re kellett anyakönyvezni. Berlinben akkor hozta világra gyermekeit a bolgár származású Emilyia Dogrusioz, amikor az utcákon három millió ember épp az új esztendő érkezését üdvözölte látványos külsőségek közepette. Az idősebbik fiú - Milcem - négy perccel éjfél előtt, öccse - Mircan - pedig egy perccel éjfél után érkezett. Az év első németországi babája azonban nem Mircan lett: szintén Berlinben, az Irgalmasok Kórházában az éjfél utáni első másodpercekben jelentették be Flórian Vincen világrajövetelét. Az Amerikai Egyesült Államokban is született éjfél előtt és után néhány ikerpár egy-egy tagja. Az oklahomai Enid baptista kórházától a kis Jacob és Joshua babakelengyét és három hónapi ingyenes nővér-szolgálatot is kapott, mivel Joshua a kórház idei első babája lett. Seattle-ben is, a Virginia állambeli Fairfaxban is született így egy-egy ikerpár. Az anyakönyvek szerint Indianapolisban is született ilyen ikerpár - de ott egy kis turpisság van a dologban, mert amikor a vizsgálatok pénteken azt mutatták ki, hogy császármetszéssel kell világra segíteni a magzatokat, a szülők rávették az orvosokat, hogy a műtétet az éjfélt megelőző percekre időzítsék. Washington állam első babája - Diana Teresa Asensio - 30 másodperccel éjfél után született, guatemalai származású szülőktől. Diana Teresa ezer dolláros takarékkönyvet kapott a kórháztól, továbbá babakocsit és 500 dollár értékű bébiétel-utalványt. Ibrahim és Cemile Akcar tizenkettedik gyermeke éjfél után egy perccel született Törökország délkeleti részén, Mus városban. A város elöljárója tüstént a kórházba sietett, hogy átnyújtsa az év első babájának kijáró ajándékokat, és áldását adta arra, hogy a kislány neve „Skibin”, vagyis pontos magyar fordításban „Kétezer” legyen. Hétfő, 2000. jan. 3. Helsinkiben megtartott csúcstalálkozóján az Európai Unió úgy döntött, hogy megkezdi a felvételi tárgyalásokat Romániával. Az országnak ehhez szinte erején felüli szerkezeti átalakítást kell végrehajtania, amelyben Marius Suciu kolozsvári román szociológus szerint a magyar mintát kellene követnie. A fiatal kutató a Babes-Bolyai Egyetem munkatársa. - Romániában két éve törvény rendelkezik a regionális közigazgatási rendszer kialakításáról. Milyen sikerrel jár a regionális politika? - Létrehozták a regionális politika új intézményeit, ám ezek egyelőre félig-meddig centralizált szervezetek maradtak. Most a funkciók elosztása folyik, s azon megy a vita, hogy hol legyenek a régióközpontok. Az mindenesetre sokat elárul, hogy a régiókat Bukarestben politikai megfontolások alapján jelölték ki, és kialakulásukat nem az egyes térségek szabad együttműködési hajlandóságára bízták. A román államnak eredetileg nem állt szándékában a regionális közigazgatás elfogadása. Erre az késztette, hogy az nemzetközi szervezetek egyes pénzalapok eléréséhez a regionális politika megalapozását szabták feltételül. - Mit gondol arról a román aggodalomról, hogy a régiók kialakítása az első lépés az ország föderalizálása felé? - Nem hiszem, hogy így lenne, és tettek is róla, hogy ne így legyen. A régiók kialakításakor a megyéket úgy társították, hogy akadályozzák a meglévő természetes kapcsolatokat. Ha Erdély központi részét megvizsgáljuk, látható, hogy a magyar többségű megyékhez, Hargitához, Kovásznához és Maroshoz, amelyek önmagukban összetartó régiót alkotnak, három román többségű megyét - Szebent, Brassót és Fehért - csatoltak. Mint látható, az állam félt a tiszta etnikai régiótól. Ez azért van, mert a román politikában gyakran autonóm egységként értelmezik a régiót, helytelenül, mert annak nincs politikai státusa és nincsenek választott testületei, mindössze arra való, hogy a térségi fejlesztés pénzalapjait felossza. Egyébként szerintem a természetes közösségi összetartozásokat nem szabad akadályozni. A nemzetiségi autonómiának kimondottan kedvező hatása lenne a regionális fejlődésre, az pedig mindössze feltételezés, hogy az ilyen önrendelkezés elszakadáshoz vezet. - Mennyire akadályozza ez a magyar-román határ menti regionális együttműködést? - Noha a politikai viszonyok sokat enyhültek, a román politikusok diskurzusa mélyén mégis ott bujkál, hogy Magyarország lehetséges ellenség. Nehéz megállapítani, hogy a félelem valóságos-e, vagy csak a figyelem elterelését szolgálja. Gyakran hallható, hogy Magyarországnak érdekében áll Erdély autonomizálására, sőt elszakítása. Erre hivatkozva az állam visszafogó szerepet játszik a határ menti együttműködés ügyében. Romániában ugyanis a törvény kimondja, hogy míg a kulturális téren a megyék szabadon teremthetnek kapcsolatokat, a gazdasági együttműködéshez az állam beleegyezése kell. - Mit gondol, alkalmazható-e a vidéki román térségekre a regionális fejlesztés stratégiája? - Bízom benne, hogy bizonyos árnyalással igen. Érdemes megfigyelni a helyi autonómia kérdésében előállt helyzetet. A törvény értelmében minden település jogosult a pénzügyi önrendelkezésre, ám ez nem mindenütt járható út. Sok vidéki településen a pénzhiány miatt még az előjáróságok sem tudnának működni, ha az autonómia jegyében magukra hagynák őket. Romániában csak a városi övezetekben történtek fejlesztések, ahol a pénz és a különböző funkciók összpontosulnak. Csak itt előnyös a pénzügyi önrendelkezés. Vannak területek, amelyek képesek gyakorolni az autonómiát, és ezekre lehet alapozni a többi felzárkóztatását. A román vidék teljesen különbözik a nyugatitól. A nagyvárosok kivontak minden erőt e rurális környezetből, s a falvakban ma elsősorban elidősödött lakosság él, és létfenntartó gazdálkodást végez. - Ebben a helyzetben bíznak-e az emberek Romániában az európai uniós csatlakozásban ? - Talán túlságosan is bíznak. A csatlakozást mintegy 90 százalék támogatja, s ez némi tájékozatlanságot is elárul. Romániában a politikai diskurzusok miatt az emberek jó része nincs tisztában azzal, hogy milyen károkat okozna, ha Románia idő előtt, felkészülés nélkül csatlakozna az Európai Unióhoz. Úgy vélem, Románia felvétele nagy mértékben attól a kapcsolattól függ majd, amelyet Magyarországgal képes kialakítani. Ennek okvetlenül partneri együttműködésnek kell lennie, hiszen a védővámok eltörlése Románia számára mindaddig negatívan hatna, amíg a román gazdaság nem elég versenyképes. Láthattuk: ahogy Románia belépett a középeurópai szabadkereskedelmi övezetbe, az országot ellepték a magyar élelmiszeripari termékek. Nemrég a romániai Nagylakon jártam és tapasztalhattam, hogy a helyi gazdasági termelőket milyen hátrányosan érintette a beáramló olcsóbb és jó minőségű magyar áru. Márpedig a település a határ menti együttműködéssel felkészülhetett volna a vámok eltörlésére. Ezért szerintem Bukarestnek elő kell segítenie a határ menti régiók együttműködését, az ország ebből csak nyerhet. Romániának ki kell használnia azt az előnyt, hogy nyugati szomszédja a felvétel előtt áll. Magyarország sikeresen valósította meg a társadalmi szerkezetváltást, a magyar életszínvonal magasabb a románnál. Romániában érdemes feltenni a kérdést: vajon nem ugyanezt az utat kellene-e követnünk? Panik Sándor Románia: követhető-e a magyar minta? Félelem a szeparatizmustól Marius Suciu: A természetes közösségi összetartozásokat nem szabad akadályozni. (Fotó: Schmidt Andrea)