Délmagyarország, 2000. augusztus (90. évfolyam, 178-204. szám)
2000-08-26 / 200. szám
Szombat, 2000. Aug. 26. Túlsúlyosak és fogyókúrázók Budapest (MTI) A magyarországi felnőtt lakosság egyharmada, az idősebbeknek pedig mintegy a fele túlsúlyos, fogyni pedig a fiatal, jól kereső, városi nők szeretnének leginkább - derül ki a Gfk Piackutató Intézet vizsgálatának összegzéséből. A 15 éven felüli népességet reprezentáló 1000 megkérdezett válaszaiból az intézet arra a következtetésre jutott, hogy a nem kívánt kilók száma az érintettek életkorával együtt növekszik: míg a 39 évesnél fiatalabbak körében az országos átlagnál alacsonyabb a túlsúlyosak aránya, addig az 50 évesnél idősebbek közül minden második cipel magán felesleges kilókat. Megállapították: a túlsúlyosak aránya a férfiak és a nők között nagyjából egyforma, fogyni azonban jóval több nő szeretne, mint férfi, közöttük is leginkább a 30 és 59 év közöttiek. A vizsgálatban részt vevők iskolai végzettségét tekintve kiderült, hogy a normál feletti testsúly a középfokú és alacsonyabb végzettségűekre jellemző, lefogyni mégis a diplomások akarnak a legnagyobb arányban. A kérdezettek anyagi helyzetét tekintve az elhízás inkább az alacsonyabb jövedelmű háztartásokban élőkre jellemző, fogyni viszont főleg a jómódúak szeretnének, akiknek háztartásában a nettó jövedelem tavaly meghaladta a havi 90 ezer forintot. Régiók szerint vizsgálva a Budapesten és Közép-Dunántúlon élőkre jellemző kevésbé a túlsúly, legnagyobb mértékben pedig az északi megyékben lakók kilói emelkednek az átlag fölé. A vizsgálatot végzők felfigyeltek arra is, hogy a kisebb településeken az átlagosnál nagyobb a túlsúlyosak aránya, míg a városokban kisebb. Fogyni azonban a városiak jobban szeretnének, különösen a budapestiek; közülük majdnem minden második megkérdezett szeretne megszabadulni fölösnek érzett kilóitól. A felmérés érdekes részlete az is, hogy a főzni tudók körében átlag feletti a túlsúlyosak aránya, akár szeretnek tüsténkedni a konyhában, akár nem. Ugyanebben a körben a fogyni kívánók aránya is az átlag felett van. A Gfk Piackutató Intézet munkatársainak adott válaszok szerint a fogyni akarók többsége ínyenc, illetve nyüzsgő életvitelű ember. Testületi ülés Sándorfalván Munkatársunktól Augusztus 29-én, kedden 15 órától önkormányzati képviselő-testületi ülést tartanak a polgármesteri hivatal tanácskozó termében. A jegyző ezen a fórumon tart majd tájékoztatót a mezőgazdasági társvállalkozások helyzetéről. Kevesebb mint egy éves munka az, amit majd értékelni fognak, hiszen január elsejétől kapott a település ezen a területen hatósági jogkört. Sándorfalvához tartoznak Zsombó és Szatymaz ingatlanügyei is. A testületi ülésen írják ki a pályázatot a szilárd hulladék szállítására is. Ez idáig a Szegedi Környezetgazdálkodási Kht. vitte el a szemetet, ám szerződésük december 31-én lejár. A kötelező közszolgálatról szóló törvény alapján újra kell pályáztatni a munkát, a szerződést meghosszabbítani nem lehet. Élet a Marson Az emberiséget a történelem kezdete óta tartja izgalomban az a lehetőség, hogy nincs egyedül az univerzumban. Korabeli sziklarajzok jelenítenek meg titokzatos, szkafanderes alakokat, akik az űrből érkeztek a Földre - vagy csupán a homo sapiens ilyen irányú vágyai fejeződnek ki a fantasztikus, szokatlan figurák megalkotásában? Csak sejtéseink lehetnek. Századunk sem szűkölködik kitalált űrlakókban: sci-fi filmek és regények tömegei dolgozzák fel a földön kívüli élet lehetőségét. Ez idáig - legjobb tudomásunk szerint legalábbis - mindez fikció volt. Ám 1996-ban fantasztikus jelet küldött a Mars. A vörös bolygóról származó meteoritban földön kívüli élet nyomait fedezték fel: az elektromikroszkópos vizsgálatok során megkövült marsi baktériumokat találtak... Lehet egy efféle hírt túlszárnyalni? Lehet. A közelmúltban az Amerikai Űrkutatási Hivatal bejelentette: a vörös bolygón vizet találtak. E tényeknek köszönhetően a Mars ismét a figyelem középpontjába került: további kutatások céljából 2005-ig újabb robotmissziót indít útnak a NASA. Nem csoda hát, hogy valódi hírbombaként robbant néhány nappal ezelőtt az a nyilatkozat, melyet Horváth András csillagász-űrkutató, a budapesti Planetárium igazgatója adott a sajtónak: véleménye szerint létezik élet a Marson. Ha ez valóban így van, vajon egy valaha létező, magas szintű élet maradványaira bukkantunk, vagy egy teljesen új, most kialakulóban lévő folyamat tanúi lehetünk? S ha a Mars valaha virágzó, élő planéta volt, miféle katasztrófa tette halottá? Kialakulhatott-e rajta bármiféle civilizáció, s ha igen, a pusztulás előtt volt idejük, lehetőségük menekülni? Hová menekültek? Lehet, hogy mi vagyunk az évezredekkel ezelőtt a Földre evakuált Mars-lakók leszármazottai? Milyen gyakorlati jelentőségük van ezeknek a felfedezéseknek? A választ megkaphatják augusztus 27-én vasárnap este 7 órai kezdettel, a Telia Televízió képernyőjén jelentkező Negyedik Dimenzióban a műsor exkluzív vendégétől, Horváth Andrástól. Nem marad el természetesen a néhány héttel ezelőtt útjára indított, s azóta nagy sikert aratott az űrkutatás történetét bemutató NASA dokumentumfilm sem: az ötödik részt a Negyedik Dimenziót követően tekinthetik meg az érdeklődők. Fekete Annamária Száztagú óriás A Száztagú Cigányzenekar 1985-ben alakult, azt követően, hogy a világhírű prímás, idősebb Járóka Sándor temetésére összeálltak a muzsikusok. A hatás leírhatatlan volt. Az egyik alapító tag mesélte, hogy még ma is feláll a szőr a karján, ha arra a napra gondol. Nem volt kérdés, hogy együtt maradnak-e vagy sem. A történet azóta ismert: számos külföldi turné, tévéfelvételek, CD-lemezek tanúskodnak a sikerről, a repertoárba olyan klasszikusok kerültek mint Liszt, Brahms, Johann Strauss, Erkel, Hacsaturján. Pusztán a zenekar támogatása vár megoldásra. Az elmúlt évben 35, míg az idén már csak 10 millió forintot kaptak program-finanszírozásra. A program, vagyis a koncert „teljesítése” azonban egy állandó zenekari együttlétet, műhelymunkát feltételez. Az együttes vezetője és tagjai diszkriminatívnak tartják, hogy nincs fenntartójuk, miközben más, jóval kevesebbet fellépő zenekarok mögött áll egy állandó fizetést folyósító, próbahelyiséget biztosító támogató. T. Sz. A. Riport 15 A Száztagú Cigányzenekar a Dóm téren A gádzsók is romák A szabadtéri föld alá süllyesztett öltözőfolyosója egy lepukkant labdarúgó-stadionéra emlékeztet. A halványzöld asztalok mellé rongyos huzatú székeket tolhatunk, a sarkokban a nehéz, fémből készült ruhatartó állványok az ötvenes évek programját idézik: váljunk a vas és acél országává. A falakon különféle tabellák és megsárgult csapatképek helyett a pályabeosztás, azaz a próbarend olvasható, valamint Korognai igazgató szigorú hangvételű levele: a művészek késéseit, valamint hiányzásait az ügyelő minden esetben köteles jelenteni. A Száztagú Cigányzenekar pontos. Két busszal gördülnek be a Dóm térre, míg az elnökproducer Raduly József Citroennel érkezik. Rendelkezik, ki legyen az a három művész, akit az a megtiszteltetés ér - igen, ezt a szót használta -, hogy interjút adhat lapunknak. - A művész urak után nyilatkozom néhány szóban, amennyiben érdekes a véleményem - mondja öblös hangján a feketébe öltözött főnök, aki az újságolvasóknak politikusként is ismerős lehet. Raduly a Magyarországi Cigányok Kulturális Egyesületének alelnöke. A kiadott utasításnak megfelelően Buffó Rigó Sándorral ülünk le a büfébe, egy-egy pohár sört rendelünk. Fellépés előtt nem tilos szeszes italt fogyasztani, ittasság miatt viszont már kerültek ki tagok a zenekarból. A művészeti vezető és prímás nevéből a „Buffó” előtag nincs bejegyezve a személyi igazolványába. A szó bohócot, komikus szerepet alakító művészt vagy, az operában, technikai hibát, azaz a tenorista felső céjének hamisságát jelenti. Riportalanyomnál másról van szó. - Gyermekkoromban hibásan beszéltem - meséli. - Apámat nyaggattam, hogy vegyen föl, de csak olyan hangok jöttek ki a számon, amelyek a buffó szóhoz álltak a legközelebb. így ragadt rám a név előbb a családban, majd széles körben. - Hogy lehet a zenekar tagjává válni? - A jelentkezőt meghallgatjuk, majd egy éven keresztül minden héten el kell járni a próbáinkra. - Hány tagja van a Száztagú Cigányzenekarnak? - Száznyolcvan. Betegség, családi problémák, utazási nehézségek vagy vendéglátós szerződés miatt nem mindenki tud velünk jönni a fellépésekre. - Miért? Nem lehet megélni abból, hogy valaki a világhírű Száztagú Cigányzenekar tagja? - Kérem, ez nem munkakönyves állás, ez egy kulturális egyesület. Havonta húsz fellépésünk éppúgy lehet, mint egy. Egzisztenciát alapozni erre nem lehet. - A cigány szó szalonképtelenné vált a rendszerváltozás óta. Miért nem nevezik magukat Száztagú Romazenekarnak? Nézze, ez olyan, mint a paraszt szavunk. Attól, hogy „büdös” előtaggal is elhangzik, nem vált szitokszóvá. Miért kellene szégyellnem, hogy cigány vagyok? Az ügyelő közben a színpadra hívja próbálni a zenészeket. Már csak mi ülünk a büfében, Buffó nem türelmetlen. Elengedem végre. Ha valaki netán szóvá tette a művészeti vezető késését, akkor e sorokat tekintsék igazoló jelentésnek. A hangosító próba fél óra alatt lezajlik. A színpadon rend és fegyelem van, mindenki tudja a dolgát. Egy-egy komolytalankodó tagot a prímás leint: - Gyerekek, ne viccelődjetek - majd kacsint egyet, nincs harag. A színpad mögött a technikai személyzet lábtengózik. A játék élvezetes, igaz, a szabadtéri több mint egy hónapja alatt az is megtanulhatja, akinek egyébként süket a lába. Nyolc-nyolcnál hagyom ott a meccset, mert a próba végén Raduly József szólt zenészeihez: - A tér gyönyörű, öröm, hogy itt játszhatunk. Figyelem és mosoly. Ezt a kettőt kérem az előadáson. A büféjegyeket nálam lehet átvenni. A színpad szélén sorban áll a száz ember. A gyorsaság számít, a rang nem. Balogh Dezső klarinétművésznek például a sor közepén jutott hely. Kék trikót visel, csuklóján vastag aranylánc. Nem hivalkodóan, csak úgy. Leginkább pesti butikosra emlékeztet a nyolcvanas évek közepéről. Az is: cipőboltjai vannak a fővárosban. Társai körében egy francia szám feldolgozásáról híres. A szólót azóta más zenekarok is átvették, a koncertre járó közönség jól ismeri a melódiát. Ez a negyvenhét éves ember, aki úgy néz ki mint egy rosszabb korban lévő harmincas, az Állami Népi Együttesből ment nyugdíjba. Rosszul érezte magát, mert a tagok frakcióztak. Zenészek a zenészekkel, táncosok a táncosokkal tartottak, kis csoportokban beszélgettek, kollegáikról pletykáltak. A Száztagúban ilyen nincs. - Itt a gádzsók is romák - mondja ki a kulcsmondatot. Ökrös Oszkár nincs olyan kellemes helyzetben, hogy előadás előtt a folyosón gyakoroljon. A művész hangszere a cimbalom. Fizimiskája nekem, a koca-zenehallgatónak is ismerős. A kádári konszolidáció világtalálmányának, az Önök kérték-nek volt állandó szereplője, amint népi együttesekben ütögette ördöngösen hangszerét. Húsos kezét figyelem. Ujjai rövidek, tömzsik. Talán ez segítette a világhírhez? - Erre rá kell születni - mondja. - Két egyforma kéz kell hozzá és laza izomzat. - Mekkora fizikai megterhelést jelent egy-egy előadás? - Rendkívülit, de a szellemi igénybevétel legalább kétszerese a fizikainak. Nem véletlenül, hiszen a játékom nyolcvan százaléka improvizáció. - Szokott még izgulni koncert előtt? - Drukk nélkül nincs jó produkció. Ha sok a néző, annál nagyobb a kedvem a játékhoz. A cigányművészekre nem jellemző a színészeknél, zenészeknél vagy magukat különleges földi tüneménynek tartó tévés, rádiós sztároknál megszokott szalín. Nem vakargatják testrészeiket az interjú alatt, nem vonogatják vállukat, nem teremtenek le, ha hülyeséget kérdezek és nem fullad öncélú bohóckodásba a beszélgetés. A kör végén Raduly Józsefnek jelentem, hogy a feladatot teljesítettem. Alulról jött ember, egy szabolcsi kis cigánytelepen nőtt fel. Óriási benne a bizonyítási vágy: négy diplomát szerzett, az ötödik, a jogi, útban van. Nem iszik, nem dohányzik, mindig naprakész. Úgy érzi, cigányként ötször többet kell dolgoznia, hogy megfeleljen az elvárásoknak és ne kössenek bele. Beszédében az otthonról hozott szenvedély - az asztalt csapkodja, izzadt hajába túr, ingét mellig kigombolja - a professzoros pontossággal párosul. Definíciókat mond, pontokba és alpontokba szedi gondolatait, logikusan érvel. - A mi sikerünk sajnos nem a cigányság sikere - mondja. - A kultúra egy nemzet életviszonyait szövi át. Ennek az értéke az egyénnek fontos, senkinek sincs joga megkérdőjelezni. Rajkóprímás kopog a vezetői öltöző nyitott ajtaján, kezében hegedű. - Bocsánat, nem tetszett látni a Józsi bácsit? - Nem. - Nincs másod-, harmadosztályú kultúra, hanem más (ezt a szót megnyomja, egyetemi jegyzetben vastagon, dőlten és aláhúzottan lenne szedve) kultúra van - folytatja. - Ezt a mindenkori többségi társadalomnak kellene egy (a számokat ujjával mutatja) megismerni, kettő elfogadni, három megszeretni, négy tolerálni, öt támogatni. Amíg ez nem történik meg, addig a cigányság sikeréről semmiképpen sem beszélhetünk. Nemcsak a cigánykultúrát nem támogatják, hanem a zenekaromat sem. Kevés az idő a kezdésig. Raduly leveszi ingét, hogy a színpadra lépő ruhájába öltözzön. Az öltözőfolyosó most is olyan mint a futballban, rangadó előtt. Van, aki lehajtott fejjel támaszkodik a falnak és ezerszer lejátssza magában a közelgő meccset. Más felszabadultan mesél társainak, akiknek feszült tudatáig nem jut el a szavak értelme, de azért bólogatnak, a poénnál mosolyognak. Csak a stoplik nem koppannak a kövezeten, helyettük a hegedűn különféle melódiák csendülnek fel. Az ügyelő végre színpadra szólítja a zenekart. A görcs oldódik. Kezdődik a koncert. Tóth-Szenesi Attila Megbeszélés próba előtt. (Fotó: Karnok Csaba) A nagybőgős magányossága