Délmagyarország, 2004. július (94. évfolyam, 152-178. szám)

2004-07-16 / 165. szám

6 MEGYEI TÜKÖR* Dóri Dominika és Anett a kitűnő bizonyítványt természetesnek tartja Három színötös testvér A Délmagyarország és Délvilág Szín 5-ös nyereményjátékénak résztvevői voltak a szőregi Len­gyel testvérek. A legidősebb, Dorottya a hatodik osztályt vé­gezte, az ikrek, Dominika és Anett pedig ősszel lesznek ne­gyedikesek. Mindhárman a sze­gedi Vörösmarty Mihály Álta­lános Iskola tanulói. - A gyerekeim eddig minden osz­tályt kitűnő eredménnyel fejez­tek be, és év közben is csak né­gyeseket és ötösöket hoznak ha­za - dicsekedett­ okkal, Lengyel Zoltán, az apuka. - A történelmet és a magyart tanulom a legszívesebben. A ma­tematikát egyikünk sem szereti - árulta el Dóri. - Mi a nyelvtan­nal is jól boldogulunk - egészí­tette ki Anett. - Kedves a tanító bácsink, Korsós Imre is, habár nagyon szigorú. - Még egyikünk sem döntötte el, hogy mi szeretne lenni, mert sok minden érdekel bennünket - válaszolt­a kérdésemre Dóra. - Sokat olvasunk, a tiniregényeket kedveljük leginkább - újságolták az ikrek. A nővérük már a követ­kező tanévre előírt kötelező ol­vasmánnyal, A kőszívű ember fi­aival birkózik. A lányoknak jut idejük a sporto­lásra is. - Az iskolában mindhár­man rekreációs osztályba járunk, ami azt jelenti, hogy minden nap van testnevelésóránk, de emellett vízilabdázunk és lovagolunk - csi­cseregtek. Mindez persze nem mehet a tanulás rovására, tette hozzá szigorúan az apuka. - Én is jó tanuló voltam - kapcsolódott a beszélgetésbe az anyuka, Lengyel­­né Lajkó Enikő. - Szerencsére a gyerekeim is szorgalmasak, ön­ként, figyelmeztetés nélkül is megcsinálják a házi feladatot, de a kicsik leckéjét még rendszeresen ellenőrzöm. Különösebb jutalmat nem adtunk a bizonyítványért, de nem is szeretnénk, ha anyagiak motiválnák a tanulást. A testvérek ezen a nyáron már voltak Dunaújvárosban edzőtá­borban, az anyukával egy hetet töltöttek a Balatonon. Dóri az is­kola szervezésében Angliában, Londonban járt. A családi nyara­lás a jövő héten következik.­­ Horvátországba utazunk, de csak néhány napig leszünk a ten­gerparton, mivel a kertészetben ilyenkor sok a munka - tudtuk meg az apukától. - Vállalkozó­ként vágott virágot termesztünk. A szüleim is virágtermesztéssel foglalkoztak és a lányaim is segí­tenek - mondta büszkén Lengyel Zoltán. S. T. E. A Lengyel család a szőregi ház udvarán Fotó: Gyenes Kálmán Generációkon át DÉL MAGYARORSZÁG DÉLVILÁG Alapítva: 1910 Új szűrőbuszt vásárol a megye Míg tavaly egyetlen fillért sem nyert a megye az egészségügyi minisztérium pá­lyázatán, most hatvanötmillió forintot for­díthat új kórházi műszerek beszerzésére. A pénz nagy részét egy új tüdőszűrő busz megvásárlására költik. Hatvanötmillió forintot nyert az egészségügyi minisztérium műszerbeszerzési pályázatán a Csongrád megyei önkormányzat - tájékoztatta lapunkat Simicz József. A megyei közgyűlés egészségügyi bizottságának elnöke elmondta: amellett, hogy a pénzből a makói és a szentesi kórháznak is vásárolnak műszereket, idén a deszki Mellkasi Betegségek Szakkórházának be­szerzési terve élvez prioritást. Az intézmény ko­rábbi tüdőszűrő busza ugyanis már szinte alig használható, ezért a pályázaton nyert összeg döntő részét, a megyei önkormányzat által biz­tosított saját erővel együtt a hatvanmillió forin­tot érő új szűrőbusz megvásárlására fordítják. Az új jármű felszerelése megfelel a mai igé­nyeknek, a szűrővizsgálatok eredményét sem a régi módon, hanem CD-ken tárolja. Simicz hangsúlyozta, azért fontos, hogy ezt a jármű­vet megvásárolják, mert az utóbbi évtizedben is nyilvánvalóvá vált: az emberek, mióta nem kötelező, nem keresik fel a tüdőgondozókat, a buszhoz viszont, mely végigjárja a megyét,­s minden településen tart vizsgálatot, szívesen elmennek. A nehezebb szociális körülmé­nyek miatt ismét terjedőben van a már legyő­­zöttnek hitt betegség, a tbc. Az egészségügyi bizottság elnöke emlékeztetett arra, hogy tavaly a megyei önkormányzat nem nyert ezen a pályázaton egy fillért sem. A mostani sikerért köszönet illeti a megye országgyűlési kép­viselőit is, akik lobbiztak az ügy érdekében. B.A. PÉNTEK, 2004. JÚLIUS 16. A megzsarolt szegedi vállalkozót hét órán át hallgatták Kumbor Tibor mindent tagad Egyetlen tanú, a megzsarolt szegedi vállalkozó meghallgatásával folytatódott a Kumbor Tibor és társai elleni per. A vádlottak és védőik B. Ottó szavahihetőségét igyekeztek megkérdőjelezni. A vád képviselője egykedvűen hallgatta próbálkozásaikat. MUNKATÁRSUNKTÓL A Budai Központi Kerületi Bíró­ságon tegnap folytatódott a Kumbor Tibor és társai ellen ked­den kezdődött per. A bíróság több mint hét órán keresztül hallgatta meg azt a szegedi vállalkozót, akitől a vád szerint a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság nyomozó osztályának volt veze­tője és bűntársai életveszélyes fe­nyegetésekkel és csalással mint­egy 120-130 millió forintot zsa­roltak ki. A korábban lapunknak is nyilatkozó B. Ottó elmondta, 8-9 éve ismerte meg a harmad­rendű vádlottat, M. R.-t. Baráti viszonyba kerültek, a szír állam­polgárságú férfi tudott minden üzleti lépéséről, ismerte vagyoni körülményeit, rengeteg időt töl­töttek együtt. Később M. R. mu­tatta be neki a másodrendű vád­lottat, az egyiptomi állampolgár­ságú T. H. -t. A vád tanúja B. Ottó részletesen elmondta, hogyan kezdődött zsarolása, mi­kor jöttek rá barátjával, a másik megzsarolt vállalkozó M. Csabá­val, hogy az életveszélyes fenyege­tések mögött a két arab férfi és Kumbor Tibor áll. A másod- és harmadrendű vádlott először 25 millió forintot kért tőle azért, hogy egy állítólagos ukrán zsaro­lóbandától megszabadítsa őt és családját. A szegedi vállalkozó meggyőzően elevenítette fel a kü­lönböző helyszíneket, időponto­kat, hol, mikor és mennyit fize­tett általában T. H. közvetítésével - mint kiderült - a rendőrtisztnek és az álzsarolóknak. Azt is felele­venítette, milyen körülmények között és hányszor találkozott Kumbor Tiborral, aki megígérte neki, 8 millió forintért kimossa egy gyilkossági ügyből, megsem­misíti a rá vonatkozó adatokat. Kumbor később adósságaira hi­vatkozva újabb tízmillió forintot kért, majd követelt tőle, rendsze­resen zaklatta telefonon. M. Csa­bának és B. Ottónak tavaly, az év elején vált egyértelművé, hogy kik állnak a zsarolások hátterében. B. Ottó ezután döntött úgy, feljelen­tést tesz, de tartva Kumbor Tibor befolyásától nem Szegeden, ha­nem Debrecenben. A szegedi vállalkozó hosszasan beszélt arról, hogyan menekült a zsarolók elöl, hol bújtatta el fele­ségét, gyermekeit, a saját és fele­sége szüleit. - Remélem, a bíró­ság elfogadja a vallomásomat, a bizonyítékok és a tanúk meggyő­zik, hogy évekig rettegésben tar­tottak bennünket, azért fizet­tem, mert nem tehettem mást - mondta B. Ottó a tárgyalás szü­netében. - Hogy milyen lelkiálla­potban voltunk, nem lehet el­mondani, csak az tudja, aki egy­szer már átélt ilyet. Keresztkérdések Ebéd után a védők, majd a vád­lottak kérdezték B.-t. Megpróbál­ták a férfit összezavarni, kereszt­kérdéseikkel a sértett szavahihe­tőségét igyekeztek megkérdője­lezni. Kevés sikerrel. Kumbor vé­dőjét, Bálint Gyulát a bíró több­ször figyelmeztette, hogy ne ke­verje össze a szerepeket, ő ügy­véd, nem bíró, B. Ottó pedig tanú és nem vádlott. T. H. védője, Bá­­rándy György megelégedett há­rom kérdésére adott válasszal, M. R. ügyvédje, Krajkó Zoltán azon­ban mintegy 30 percig faggatta a tanút. A negyedrendű vádlott vé­dője, Rovó Zoltán aziránt érdek­lődött, hogy B. Ottó kitől vásárolt meg egy fegyveralkatrészekhez használatos alapanyagot forgal­mazó céget. B. azt mondta, egy magyar kft.-től, mire Rovó erre kijelentette: a cég a Magyaror­szágról kitiltott hírhedt, világ­szerte az ukrán maffia fejeként emlegetett Szeva bácsié volt. A vádlottak folytatták ügyvéd­jeik próbálkozásait, olyan ellent­mondásokat igyekeztek találni, amelyek B. Ottó vallomásait és szavahihetőségét megkérdőjele­zik. Kumbor Tibor többször is hangsúlyozta, nem ismeri a ta­nút, tehát nem is volt a lakásán, az algyői hídnál lévő gátőr­háznál sem találkoztak, nem kért és nem kapott tőle pénzt, nem hí­vogatta telefonon. A mérleg nyelve - Miért kötne vádalkut, hisz ártatlan - ezt Kumbor Tibor lánytestvére válaszolta arra a kérdésre, nem gondolták-e, hogy vádalkut kössenek. A vád képviselője, a Csongrád Megyei Főügyészség Ügyészségi Nyomozó Hivatalának vezetője végig nyugodtan, mondhatni egykedvűen hallgatta B. Ottó vallomásának ízekre szedését. Imolya Imre nem nyilatkozha­tott arról sem, hogy továbbra is meggyőzőnek tartja-e a vádakat. Az ügyvédek egymás közti be­szélgetéseiből azt lehetett leszűrni, hogy szinte szemernyit sem billent védenceik javára a mérleg nyelve. A tárgyalás szeptember végén folytatódik. A vádlottak továbbra is előzetes letartóztatásban ma­radnak. A legnevesebb kortárs szlovák képzőművész farmernadrágos életmű-kiállítása ma nyílik a szegedi Kass Galériában Menekülés a keretből - Miroslav Cipár tárlata Milan Resutík, a budapesti Szlovák Kultúra Intézetének igazgatója nyitja meg ma délután fél 5-kor a szegedi Kass Galériában Miroslav Cipár Menekülés a keretből című életmű-kiállítását. A kortárs szlovák képzőművészet leg­eredetibb alkotójának tartják az 1935-ös születésű Miroslav Cipárt, aki egyszerre mondható festőnek, grafikusnak, szob­rásznak, formatervezőnek és illusztrá­tornak. Először szlovák-rajz szakos ta­nári diplomát, majd a pozsonyi képző­­művészeti főiskolán grafikus és festő ok­levelet szerzett. Önálló kiállításaival Pá­rizstól Washingtonon át Tokióig bejárta az egész világot, évekig Indiában dolgo­zott. - Több mint három évtizede ismerjük egymást, néhány hónappal ezelőtt a sztregovai Madách-kúriában ő nyitotta meg a kiállításomat. Viszonzásul rögtön meghívtam Szegedre - mondja Kass Já­nos, a tárlat rendezője, aki abban bízik: a szabadtéri fesztivál és a táblaképfesté­­szeti biennále idején Miroslav Cipár életmű-kiállítására is nagyobb figyelem jut.­­ Műfaji szempontból nehéz behatá­rolni ezeket a munkákat. Se nem plasz­tika, se nem táblaképfestészet, se nem térplasztika, hanem egy nagyvonalú eu­rópai művész névjegye Szegednek. Nemcsak a névjegye, hanem a nadrágja is - az egyik képen ugyanis saját elhasz­nált farmerét dolgozta fel. Mint tudjuk, a vászon jó alapanyag - nevet a Kos­­suth-díjas grafikusművész, aki azt is el­árulja Miroslav Cipárról: Vaclav Havel­­nek is jó barátja. - Ha a szegedi polgárok síelni mennek Szlovákiába, a határtól hatvan-nyolcvan kilométerre az Ala­­csony-Tátra dombos lábainál feltűnnek Cipár hatalmas bálványai. A helybeli fa­faragók fejszével és baltával hasították ki őket a hatalmas ősfenyőkből - úgy, ahogyan ő megálmodta. Ezek a szlovák legenda modern újrafogalmazásai. Ki­csit olyan totemisztikus jelek, mint a Húsvét-szigeteki szobrok. Cipár hallat­lanul sokoldalú művész, a gyermek­könyvek illusztrálásától a tipográfián át a festészetig sokféle dologgal foglalko­zik. A nemzetközi rangú pozsonyi gyer­mekkönyv illusztrációs biennále egyik alapítója. A szocializmus éveiben ez a tárlat volt a szlovák képzőművészeti élet ablaknyitása a világra. A legnehezebb években is magukhoz tudták ölelni az élvonalbeli alkotókat. Úgy érzem, szak­mai becsületem is erősödik azzal, hogy megrendezhetem a kiállítását, ami egy­ben erősítheti a Dél-Magyarországon élő szlovákok identitását is. Roppant fontosnak tartom a regionális kapcso­latépítést, meggyőződésem, hogy elő­ször nem Párizsra, hanem a szomszéda­inkra kell tekintenünk - hangsúlyozza Kass János. H. ZS. Kass János grafikusművész rendezte régi barátja tárlatát Fotó: Miskolczi Róbert

Next