Délmagyarország, 2015. július (105. évfolyam, 152-178. szám)

2015-07-20 / 168. szám

2015.07.20., hétfő „AKIK TÖBB NAPRA ÉRKEZNEK VÁSÁRHELYRE, FELKERESIK SZEGED ÉS ÓPUSZTASZER NEVEZETESSÉGEIT IS.” Arany-Tóth Attila, a vásárhelyi Tourinform-iroda vezetője győzte kulccsal. FOTÓ: KUKLIS ISTVÁN nősítő kód­­alember, yaira. a elmond­­ta, akik­en munká­­nrrajta ma­világutazó as, fehér, szalon ve­­i élmé­­alászcsár­­ vegyes ha­egendás a sült halas, a régió egyik legjobb 5 és ízek kedvelői étkezhetnek. iládé­­ ma utóbbi évek legismertebb makói turistaszuvenírje a Makoládé nevű marcipános bonbon, cso­koládéval, törökmogyoróval, belül fahéjas szilvatöltelékkel. Kiötlője, Berényiné Joó Erzsébet egy hónapja mutatta be új ötle­tét, a makói képeslapot, amely csokoládét rejt. Az üzlet árul persze hagyományos képes­lap-leporellót és makói em­­lékhűtőmágnest, csiricsárét és visszafogottabbat egyaránt. A környező falvak portékáit is kí­nálja: a maroslelei olajüzem olajait, kézműves szappanokat, mézeskalácsokat, ékszereket, foltvarrott holmikat. A legki­sebb falu, Kövegy is szerepel itt, textilholmikkal, párnákkal. Kandírozott Szentes csoki és keresik, milyen szentesi szuvenírt vásárolhatnának ajándékba a szeretteiknek, ismerőseiknek. A 70 grammos finomság étcsokiból készült, kandíro­­zott narancshéj-kockák ízesí­tik, 890 forintba kerül. Az Édenben 600 forinttól lát­ Szentes csokit és Szentes fel­iratú, de egri kékfrankost tar­talmazó borospalackot is vihet haza a turista a Kurca-parti vá­rosból. Csongrádon viszont igazi csongrádi kékfrankost ihat a vendég. - Régóta kapcsolatban ál­lunk a székkutasi csokolá­démanufaktúrával. Megkér­deztük egyszer, hogy tudná­nak-e nekünk olyan édessé­get készíteni, amelyet szen­tesi szuvenírként vihetné­nek haza a turisták, vagy ajándékozhatnának a helyi­ek más településeken élők­nek. Hamar el is készült a Vidovics Ferenc fotójával el­látott termék - mondta a szentesi Éden édességbolt vezetője, Baloghné Kovács Anikó. Elmondta, gyakran betérnek a turisták a boltba,­tunk náluk kisebb-nagyobb üvegpalackokat, amiket va­lamilyen szentesi motívum díszít. Mivel a Kurca-parti város nem dicsekedhet híres borászatokkal, a palackok­ba egri kékfrankos és felső-magyarországi bor ke­rült. Feketekerámia tárgya­kat Bors Károly fazekastól szerezhet be a turista. Csongrádon a Dózsa György téri üzletsor üveg­edény boltjában és a Fő ut­cai kultúrcikküzletben lehet ajándéktárgyakat vásárolni. Utóbbi helyen láttunk példá­ul a város nevezetes épülete­ivel díszített bögrét 1120 fo­rintért, fém kulcstartót 1090 forintért, de lehet venni hűtőmágneseket és kisebb­­nagyobb üveg- és porcelán­­tárgyakat is. Tarjányi József késes mester a híres szegedi halas bicska mellett olyan vágóeszközöket is készít, amelynek pontos másával szalonnáztak az akár a száz évet is megélt csongrádi öregek. - Nálunk főként könyvek kaphatók, amelyek a város­ban született neves alkotó, Pi­roska János festészetét és Csongrád múltját mutatják be - mondta a Tourinform-irodá­­ban Ujszászi Erika. Csongrádon jellegzetes kézműves tárgyak vásárolha­tók Tisza Sándor fafaragótól vagy a Kis utcában Tarjányi József késes mestertől. Ő a hí­res szegedi halas bicska mel­lett olyan vágóeszközöket is készít, amelynek pontos má­sával szalonnáztak az akár a száz évet is megélt csongrádi öregek. Szentes csoki. Viszik, mint a cukrot. FOTÓ: KRAUK EMESE CSÍPŐS TEKERCS ÉS EGY POHÁR KÉKFRANKOS Messze földön híres a csongrádi csípős tekercs, amely mindig szerepel a város éttermeinek kí­nálatában. Híresek a csongrádi borok is - a kékfrankos, a caber­net és a kadarka jó szívvel ajánl­hatók a turistáknak. Mit mutatna meg Szegeden az ismerőseinek? Ezt kérdeztük olvasóinktól a Facebookon. Zsé Zsa Erás Erika:­­ Komplett programmal várom a rokonokat. A nagyáruház passzázsa és a volt Domus, jelenlegi Tesco Ext­ra előtti ideiglenes hajléktalan­­fetrengő helyeket! Sétálnánk egyet a Kárászon, ahol méteren­ként kezünkbe nyomnak szóró­lapot és képeslapot, könyvjelzőt adnak széles mosollyal ado­mánypénzért cserébe. Majd a Mikszáth Kálmán utcán a Bartók teret is érintenénk, ahol a gyere­kek játszhatnak a beton retro játszótéren. Majd a Mars tér, ahol beszerezhetik a szatyorból árult cigit, zoknit, ágyneműt, emlékül városunkból, ha már nincs szegedi papucs, és a sétá­lóutca is csak kávézó, kávézó, fagyizó, a megszűnt Gulácsi he­lyén Lobby... Gábor Gábor:­­ Nem rossz összefoglalás, de azért pár dolgot érdemes megnéz­ni, Szeged csak pár órás vá­ros, sajna. Margó Orovecz: - Szeged na­gyon szép, nem kell semmi rosszindulat, minden városnak vannak fekete pontjai. Zita Csereklye: - Nem va­gyok szegedi, de már nagyon sokszor voltam a városban, és meg kell mondanom nektek, hogy gyönyörű városotok van! Kedvencem a Széchenyi tér, a dóm, a Tisza-part és a halász­lé! Erika Szabolcsi: - A szívem szakad meg. Én június elején voltam Szegeden a családom­mal. Életemben először. Akkor még béke és nyugalom volt. Azóta követem a híreket. De amiket olvasok... elké­pesztő! Monoki Julianna:­­ A mene­külteket. Tamás Bozsák Göbölyös: - A szép pengés kerítést. Katona Imre: - Mindent! Gyö­nyörű a városunk, tele jobbnál jobb étteremmel, cukrászdával és sorolhatnám! Tele van Sze­ged programokkal, és a tömeg­­közlekedésünk is csodaszép! Papp Dénes: - Hol vannak a jobbnál jobb éttermek? Nagy bajban lennék, ha­­ tényleg jót kellene mondanom. Judit Szakter: - Állomás, vil­lamos, Tisza-part, dóm, belvá­ros a sétálóutcákkal és par­kokkal. Zsuzsanna Márkus: - Én nem hagynám ki a zsinagógát, az alsóvárosi templomot, a Szent István teret, sőt elvinném az ismerősömet például Tarjánba, a Mars téri csarnokba. És le­gyünk őszinték, számos tele­pülésen a turisták által elősze­retettel látogatott városrésze­ket elhagyva „érdekes” kör­nyezetbe kerülhet az ember. Katalin Demeter:­­ Én az eldu­gott mellékutcákat mutatnám meg, hogy lássák Szeged igazi arcát. Ha én megyek el bárhová az országba vagy azon kívül, ak­kor én a kirakat mögé is szere­tek benézni, beszélgetni az igazi emberekkel, jó kis ismeretsége­ket lehet így kötni. Erzsébet Csurgóné: - Leg­alább három óra kikapcsolódás a csodaszép vadasparkunk, különlegesen szép állatkákkal. Soczó Kristóf:­­ Néhány kocsmát Juhász Ferenc:­­ A papucsos műhelyt!

Next