Délmagyarország, 2019. január (109. évfolyam, 1-26. szám)

2019-01-16 / 13. szám

12 DÉLMAGYARORSZÁG 2019. 01.16., szerda Búcsúzunk Dr. Kováts Gábortól Vízépítő mérnöki oklevelének megszerzését követően aktív szolgálatának 40 éves vízügyi pályafutása során munkahelyein, az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságon, a Kelet-Magyarországi Vízügyi Építő Vállalatnál, a Szegedi Vízművek és Fürdők vállalatnál, majd ismét az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságnál magas szintű szakmai és vezetői munkát végzett. Nyugál­lományba vonulása után is aktívan segítette a Vízügyi Szolgálatot, és elkötelezetten képviselte a mérnöktársadalom érdekeit a Magyar Mérnöki Kamara elnökeként 8 éven keresztül. Jelentős létesítmények tervezése és építése fűződik nevéhez, valamint fontos intézményszervezési tevékenységek. Pályája során mindvégig elhivatottan segítette a Vízügyi Szolgálatot, amelyhez 2018. december 26-án bekövetkezett halá­láig lojális maradt. A budapesti Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem mérnök karán 1962-ben jeles eredménnyel szerzett vízépítő mér­nöki oklevelet. 1968-ban mezőgazdasági vízgazdálkodási szakmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen, majd ugyanott 1971-ben egyetemi műszaki doktori címet. Kiemelkedő érdeme a vízügyi feladatok környezetvédelemmel és természetvédelemmel való összehangolása. Pályafutása során jelentős szerepe volt különböző vízkárelhárítási, védelmi munkálatok sikeres lebonyolításában, többek között az 1960-as és 1970-es évek nagy belvízvédekezéseiben, az 1970. évi Tisza-völgyi nagy árvízi védekezésben, az 1975. évi marosi árvízvéde­kezésben, az 1998., 1999., 2000. évi ár- és belvízvédekezésekben, valamint a vízminőségi kárelhárítás területén. Az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság állományába 1962. augusztus 1. napján került, a Szegedi Szakaszmérnökséghez. 1962-től 1965-ig beosztott mérnökként, 1966-tól a Szegedi Szakaszmérnökség vezetőjeként, majd fő-építésvezetőként, illetve a Szentesi Szakaszmérnökség vezetőjeként dolgozott. Ezen időszak alatt a különböző vízgazdálkodási területeken és az árvízvédekezés irányításában szerzett sokrétű gyakorlatot. Részt vett a Csaj-tói halastavak, illetve a Maroson megvalósított partbiztosítások építési munkálata­iban. 1971-ben kinevezték az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság termelési igazgatóhelyettesévé. Ebben a beosztásban 1979-ig tevékenykedett. Ezen időszakra estek a nagy árvízvédelmi fejlesztések és rekonstrukciók, ekkor történt meg a vízépítő kapacitások fejlesztése és korszerűsítése, bonyolult építkezések zajlottak, és korszerű építési technológiák, többek között a betonerőgyártás kiterjedt alkalmazására került sor. Igazgatóhelyettesként az igazgatóság szakmai színvonalának — a fiatal szakemberek munkába állításával megva­lósuló — emelése és a vízkárelhárítási feladatok végrehajtásához szükséges személyi és tárgyi feltételek biztosítása is fontos feladata volt. Pályájának ezen szakaszához az alábbi nagy létesítmények megvalósítása kapcsolódik: a szegedi partfal rekonstrukciós munkái, a termelési központ kivitelezése, töltésépítési munkálatok a Tiszán és a Maroson. • 1979. július 1-jén a Kelet-Magyarországi Vízügyi Építő Vállalathoz került áthelyezéssel igazgatóhelyettesi beosztásba. Ekkor sem szakadt el az alsó-tiszai fejlesztésektől. Tevékeny­ségével segítette Szeged város csatornázási munkálatainak megvalósulását, az újszegedi szennyvízátemelő telep kiviteli munkálatait és Algyő közüzemi vízellátásának kiépülését. 1986. április 1-jén a Szegedi Vízművek és Fürdők főmérnöke lett, amely tisztséget 1991-ig töltötte be. Ezen időszak alatt a vízkészlet-gazdálkodásban, a Szeged környéki vízbeszerzési lehetőségek tudományos értelemben is magas színvonalú vizsgálatában, majd az új vízbázis üzembe állításában, az üzemeltetés automatizálásában szerzett jelentős érdemeket. Tapasztalatait szakcikkekben és előadásokban ismertette meg a szakmai közvéleménnyel elsősorban a Magyar Hidrológiai Társaság keretei között. A vízműnél eltöltött ideje alatt valósult meg Móraváros szennyvízcsatornázása, a Hajós Alfréd által tervezett SZUE rekonstrukciója, az Alsóváros, Boszorkánysziget utcai főgyűjtők építése. A Csap utcai főgyűjtő megépítésével lehetővé vált Petőfitelep és Tápé csatornázása. Műszakilag különleges volt a Vedres utcai csatorna feltárás nélküli rekonstrukciója. Újszegeden és Baktóban nyomás alatti szennyvízelvezető rendszerek épültek, amelyek országos szinten is újdonságnak számítottak. 1991 -től 2001 -ig az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság vezetője. A vízügyi igazgatói beosztásban eltöltött kilenc esztendő alatt dinamikusan változó gazdasági és társadalmi helyzetben biztosította az alaptevékenységet ellátó, szakmailag, szervezetileg és gazdaságilag is működőképes vízügyi igazgatóság kialakulását és egyúttal az igazgatóság által alapí­tott gazdasági társaságok igen eredményes működését. Az Alsó-Tisza-vidék állami vízgazdálkodási feladatainak ellátása során különösen nagy munkát fordított és eredményeket ért el a magyar-román és a magyar-jugoszláv nem­zetközi vízügyi kapcsolatokban, a távlati vízgazdálkodási tervezésben, a vízrajzi tevékenység magas színvonalra fejlesztésében, a vízbázisvédelem és a vízkárelhárítás területén, különösképpen a vízhiányos régiók, a Maros hordalékkúp, a Duna-Tisza közi homokhátság problémáinak feltárása és megoldása terén. A munkakörhöz kapcsolódó szakmai feladatok ellátásán túl jelentős társadalmi funkciókat töltött be, illetve közéleti tevékenységet is vállalt. A Magyar Hidrológiai Társaság rendkívül aktív tagjaként számos rendezvény szervezője, előadója. 1989-ben alapító tagja a mérnöki kamara Csongrád megyei csoportjának, második elnöke 1993-95 között, később az elnökség tagja. Kezdetektől bekapcsolódott a kamarai munkába, javaslatára megalakult a Vízimérnöki Szakcsoport. Mindkét szervezet vezetői munkájában részt vállalt. Nemcsak területi, hanem országos kamarai szinten is sokat tevékenykedett, előbb az országos elnökség tagjaként, később alelnökként működött, majd 2001-ben a Magyar Mér­nöki Kamara elnökének választották. Ebben a tisztségében 2005-ben újabb 4 évre kapott mandátumot, így összesen 20 évet töltött el a kamara legfelsőbb vezetésében. Aktívan részt vett a Mérnöki Kamarák Európai Tanácsa megalapításában. Támogatta és segítette a V 4 csoport és a nemzetközi kapcsolatok kiépítését. 2008-ban Szegedre szervezte meg a Visegrádi Négyek mérnöki kamaráinak találkozóját. Jelentős szerepe volt a kamarai törvény megalkotásában, az Eurocode-alapú szabványok harmonizációjában, a továbbképzési rendszer, a kamarai jogosultság, a tervellenőrzés kialakításában. 2009-ben újra Szegeden tevékenykedett mint a Csongrád Megyei Mérnöki Kamara tiszteletbeli elnöke. 1997-ben a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetségének alelnökévé választották. Ezen beosztásában az állami vízgazdálkodási feladatok és az érdekeltségi alapon mű­ködő vízgazdálkodási feladatok összehangolásában, különösképpen a vízkárelhárítási védekezés területén és a különböző szervezeti és finanszírozási gondok megoldása terén tett nagyon eredményes erőfeszítéseket. Szakmai, társadalmi és tudományos munkáját 27 alkalommal ismerték el kitüntetésekkel, többek között az Árvízvédelemért Emlékéremmel 6 alkalommal, megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a cseh és a szlovák mérnök kamara emlékérmeit, a Magyar Mérnöki Kamara Zielinski Szilárd-díját, illetve a Vedres-díjat. Emlékét kegyelettel megőrizzük! Alsó- Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság Csongrád Megyei Mérnöki Kamara Vásárolja meg a Délmagyarország első példányát Keresse ügyfélszolgálati irodáinkban!

Next