Delta, 1971 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1971-03-01 / 3. szám

és a rengeteg különféle vírus ellen közös védőoltást ma még elképzelni sem tudunk. A víruskutatás a nátha leküzdésé­ben egyelőre nem sok gyakorlati eredménnyel kecsegtet, de annál fon­tosabb adatokat tár fel az influen­záról. Napjainkban ez az egyetlen fertőző betegség, amely még mindig világjárványokat okoz. Évekig alig hallat magáról, mintha erejét veszí­tette volna, hogy azután — némi­képpen módosult alakban — újra ki­mutassa a foga fehérjét. Mi a titka ennek a váltakozó hevességű csatá­nak az ember és a járványok között? A magyarázat az influenza vírusá­ban rejlik, amelynek „választéka” távolról sem hasonlítható a náthaví­rusok tömegéhez. Három alaptípusa van (A, B, C) s közülük az A és an­nak néhány változata okozza a vi­lágjárványokat. (Az 1940-ben felfe­dezett B típus egy-egy zárt közös­ségen, pl. diákotthonon belüli ún. helyi járványokért felelős és viszony­lag tartós védettséget hagy maga után. Az 1949 óta ismert C típus kis­gyermekeket betegít meg, járványt nem idéz elő és egész életre szóló vé­dettséget okoz.­ Az újkori történelem legemlékeze­tesebb influenza világjárványa 1918/19-ben 20 millió halottat köve­telt. (Az akkor véget ért X. világhábo­rú áldozatainak száma 12 millió volt.) A hadviselő országok eltitkolták ki­indulási helyét s egyik fő gócpont­ja után kapta a spanyolnátha nevet. Okozóját, az első — A betűvel je­lölt — influenza vírust csak sokkal később, 1932-ben fedezték fel, az ak­kor már viszonylag fejlett kutatási módszerekkel. Korábbi bűneit vissza­menőleg, a „spanyolt” átvészelt em­berek vérében talált ellenanyagok­kal bizonyították rá. Ereje fokozato­san gyengült, egyre többen váltak vé­detté ellene, míg azután 1946-ban módosult formában támadt az em­beriségre. Ez volt az A1 vírus, ame­lyet 1956—57-ben az A2 követett. Utóbbi első nagy járványát — kiin­dulási helyéről — ázsiai influenzá­nak nevezték. Az A2 tovább válto­zott, de új betűjelet nem kapott; utóbb kiderült, hogy Kínából került Hong Kongba, hogy ott 1968-ban ki­robbantsa a honkongi járványt. Ez két télen keresztül veszélyeztette a világ népeit és most első ízben re­mélhetjük, hogy — legalábbis Euró­pában — nélküle múlt el a tél. Az influenzát, persze, nemcsak kórokozója különbözteti meg a nát­hától, hanem tünetei, lefolyása is. Jellemző rá a hirtelen kezdet, ma­gas lázzal, általában a nátha minden­féle jele nélkül. A beteg közérzete rendkívül rossz, nagymértékben le­vert, izom- és végtagfájdalmai van­nak, fáj a feje. Felső légutainak nyálkahártyái „belövelltek”, tehát színük jellegzetesen megváltozik, de a náthajellegű hurutos tünetek leg­feljebb a betegség későbbi szakaszá­ban alakulnak ki. (A „spanyolnátha” elnevezés ezekre a későbbi jelekre utalt.) Szövődménymentes esetben, a járvány súlyosságától és az egyéntől függően a betegség 2—5 napig tart — írta még 1965-ben a kérdést tár­gyaló szakkönyv. Ahogyan azonban az influenza ví- AZ INFLUENZAVÍRUS TÍPUSAI és az A vírus változatai a védekezést kiváltó antigén-tartalmukban különböznek. Az A, B és C csupán nukleinsav-tartalmában tér el egymástól. Az A, ezenkívül egyféle, az A2 kétféle antigént tartalmaz a vírus burkolatában is MAGYAR KUTATÓK FELVÉTELÉN néhány, burkolatától megfosztott vírus nukleinsava „természetben” is látható az elektronmikroszkóp alatt. (Lovas Béla felvétele) 22

Next