Delta, 1978 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám
4 „Sétabot" az Eiffel-toronynak Párizs egyik látványossága, a világhírű Eiffeltorony 88 éves és az öregedés jeleit mutatja. Fő bajait már megállapították, de a teljes felújításhoz rengeteg pénzre lenne szükség. Biztonsági okokból állandóan ellenőrzik a tornyot. Már tudják, hogy a környezetszennyezés nagy hatással van rá: a környező kéményekből a levegőbe kerülő kéndioxid „megeszi” a főtartók merevítőit. Ezeket már kijavították, így azt mondják: nincs veszély , de nincs teljes gyógyulás sem. A legtöbb gondot egyébként a felvonók okozzák. Főként a harmadik szintről a csúcsra vezető lift, amelyet 80 méter hosszú hengerekben sűrített vízzel mozgatott dugattyúk működtetnek. A hengerek immár kissé elvékonyodtak, így szükségessé vált egy száztonnás fék felszerelése arra az esetre, ha esetleg kilyukadnának. Rosszabbá teszi a helyzetet, hogy nagy hidegben a víz megfagy a hengerekben és mozdulatlanságra kárhoztatja a liftet. A RÁK ÉS A SEJTFEHÉRJÉK Már hosszabb ideje tudják, hogy a rák megváltoztat különböző fehérjéket a sejtek felszínén, de eddig kevés erőfeszítést tettek annak felderítésére, hogy vajon megváltoztatja-e a fehérjéket a sejtek belsejében is. Amerikai tudósok nemrégiben megvizsgálták ezt a lehetőséget. Egészséges sejtek fehérjéit hasonlították össze DNS vagy RNS daganatvírus által megfertőzött sejtek fehérjéivel. Vizsgálataik szerint az elfajult sejtek fehérjéinek legalább egyharmada különbözik az egészséges sejtekben levő fehérjéktől, tekintet nélkül arra, hogy milyen típusú vírus okozta a fertőzést. A rákos folyamat teljesen más fehérjék létrehozásához vezet. KONTINENSEK VÁNDORLÁSA akár 12 milliméternyit is. A vízszintes eltolódás évente négy centiméternyinél többet is kitehet. Szovjet tudósok felfedezték, hogy a szovjet Távol-Kelet nem egységesen vándorol. Az új kutatások kimutatták, hogy ez a vidék négy őskontinensből nőtt össze. A habarovszki geofizikai intézet kutatói 180 millió évre visszamenően felderítették az őskontinensek mozgásait. Az egyik ilyen egyesülési „varrat” például Szahalin szigetének térségében van. A földrészek mozgása napjainkig sem fejeződött be, a Bajkáltó térségében levő törészóna például továbbra is évi két centiméteres sebességgel sodródik egymás felé. A kontinensek vándorlását mind jobban bizonyítják az állandó mérések a világ különböző részein. A geológiai értelemben stabil területek évente 3—5 milliméternyit süllyednek vagy emelkednek, a földrengés aktív vidékek viszont SEGÍTSÉG A PORLASZTÓNAK kezdő szelepből, amely a gázszabályozónál elhelyezett bütykös tárcsával szabályozza a levegőáramot , továbbá a szívócső-csonk és a porlasztó közé iktatott örvénykeltő elemből. Ezek az elemek üvegszálas műanyagból készülnek. A bütykös tárcsa alakja a gépkocsitól és a porlasztó típusától függ. A légfúvó járulékos levegőt sajtol a porlasztón át, és ezzel megnöveli a hajtóanyag-levegő keverékben az oxigénarányt. A levegőáram egyébként egyidejűleg kicsiny kereket hajt, amely a keverék jobb örvénylését, elporladását váltja ki. A szerkezet csökkenti a benzinfelhasználást és növeli a motor teljesítményét, azonkívül csökkenti az égésgázok szénmonoxid-tartalmát is. Egy milánói konstruktőr egyszerű kiegészítő szerkezetével jelentősen megjavítható a gépkocsik Otto-motorjának égésfolyamata és ezzel hatásfoka is. A kiegészítő szerkezet három elemből áll: állandó teljesítményű légfúvóból, amely a gyújtás bekapcsolásakor működni MENTES A ZÁTONYRÓL A homokpadról, sziklazátonyról könnyen, olcsón leemelhető a megfeneklett hajó egy finn vállalat új találmányának segítségével. A búvár tömlőket helyez el a megfeneklett hajó alatt. Ezeket kis nyomású csővel összekötik a mentőhajó fedélzetén levő vízszivattyúval, amely 0,4—0,8 légköri nyomással vizet szivattyúz a tömlőkbe. Amint a tömlők megtelnek, kitágulnak és felemelik a hajótestet, amelyet most már könnyen levontathatnak a zátonyról. A tömlők felületét alkalmas kenőanyaggal kezelve, csökken a súrlódás , még könnyebb lesz a levontatás. Bizonyos esetekben a megfeneklett hajó saját magát is kiszabadíthatja, ha fedélzeti tűzoltószivattyúival juttat kis nyomással vizet a hajótest alatti tömlőkbe. A bulgáriai Várna környékén 1972 végén földmunkák során egy kilogramm súlyú aranytárgy került elő a földből. Ezzel a váratlan lelettel kezdődött meg a várnai „aranytemető” feltárása. 1974 végéig körülbelül kétezer négyzetméternyi területet kutattak át, és ez a terület nyilvánvalóan csak része a várnai nekropolisznak, a halottak városának. A leletek alapján úgy vélik, hogy a temető időbeli és etnikai szempontból egységes komplexum, jóllehet két teljesen eltérő sírtípust fedeztek fel benne. Az egyik a csontmaradványokat és sírmellékleteket tartalmazó típus, a másik pedig a jelképes sír, amelyben csupán áldozati tárgyak vannak, csontmaradványok nélkül. Eddig 27 normális és 18 jelképes sírt tártak fel. Az első sírtípusban hanyatt fektetve hantolták el az elhunytakat és a különböző tárgyakat a halott feje köré helyezték. A VÁRNAI NEKROPOLISZ Egyébként az ilyen sírok leltára nem túlságosan gazdag: kiégetett agyagedények, kőkések, rézárak. Csak két sírban találtak kicsiny aranytárgyakat, füldíszeket. Tudományos szempontból annál nagyobb rejtélyt jelentenek a jelképes sírok. Ezekben találták a legtöbb tárgyat : sok agyagedényt, réz- és kőbaltákat, hosszú tűzkőkéseket, vésőket, árakat. És öszszesen kétezer darab aranyékszert, 4321 gramm súlyban. Az aranyművesek munkájának mintegy 60 típusa került napvilágra: karkötők, függők, kicsiny bikaalakok és fejek. Az aranyművesek már nyilvánvalóan tudták, hogy az arany csak ékszerkészítésre való — egyetlen használati tárgyat sem találtak aranyból a sírokban. Az egyik sír mindkét sírtípustól eltér: egy 40—45 év körüli férfi csontváza mellett 516 grammnyi aranyékszert és sok további áldozati tárgyat találtak benne. Eddig nem sikerült kielégítő magyarázatot találni erre, és arra sem, hogy miért csak a jelképes sírokba helyeztek aranytárgyakat. A várnai nekropolisz jelentőségét nem a gazdag aranylelet adja, hanem az, hogy ilyen sok agyag-, kő- és réztárgyat találtak bennük. Eddig még sehol a világon nem bukkantak ilyen sok sírmellékletet tartalmazó sírokra az időszámításunk előtti negyedik évezredből. A tudományos kutatók remélik, hogy a várnai nekropolisz további feltárása választ ad majd a nyitott kérdésekre. KIFÁRADÁSMÉRŐ A repülőgép szilárdsága és ezzel biztonsága attól függ, hogy üzem közben inyen igénybevétel éri a sárkány szerkezetét. Minden anyag kifárad az idők során változó terhelések hatására és így végül is bekövetkezhet a kifáradási törés. A repülőgépek tervezésekor csak átlagos tapasztalati értékekből indulhatnak ki, így bizonyos üzemidő után ki kell vonni a repülőgépeket a forgalomból, jóllehet a szilárdsági határt még nem minden esetben érték el. A francia Dassault repülőgépgyár szakértői most érdekes kifáradásmérőt fejlesztettek ki. Ezt beépítve a repülőgépbe, ténylegesen mérhetik és regisztrálhatják az üzem közben a repülőgépet érő igénybevételeket. Ezzel egyrészt nő a biztonság, mert időben felismerhetik a durva üzemmód okozta idő előtti öregedést, másrészt pedig biztonsági kockázat nélkül akár 65 százalékkal is meghoszszabbíthatják egy-egy repülőgép használati időtartamát, amennyiben üzemideje alatt csak kevésbé vették igénybe a gépet. Szakadékok az óceán mélyén Két új tengermélyi törészónát fedeztek fel és térképeztek fel amerikai tengerkutatók. Az új tengermélyi kanyonok Fokvárostól kétezer kilométernyire délnyugatra, továbbá az Antarktisz partjaitól kétezer kilométernyire húzódnak. A látványos fő kanyonrendszer V-alakú, 700 kilométer széles és négy kilométer mély. Tőle néhány száz kilométernyire helyezkedik el a második törésrendszer, amelynek fő kanyonja 200 kilométer hosszú, 20 kilométer széles és négy kiométer mély. Ezek a törészónák új fényt vethetnek a lemeztektonika szerepére az Atlantióceán déli térségének kialakulásában. REPÜLŐ DARUTOJÁSOK tojástól veszélyeztetett ritka madárfaj immár csupán két helyen költ a világon — mindkét költőhelye a Szovjetunióban van. Az egyedülálló kísérletre szovjet ornitológusok kezdeményezésére került sor. AJakutföld északi részén talált darufészekből begyűjtött nagy, olajzöld tojásokat helikopterrel, majd repülőgéppel szállították Moszkvába, innen pedig Londonon át Chicagóba. Az egész művelet 43 órát vett igénybe — jóllehet a megtett távolság körülbelül 30 ezer kiométer. A legutóbbi madárszámláláson 59 fehér darut láttak az Ob alsó szakasza mentén és körülbelül 300-at Jakutföldön — a fehér daru lassú szaporodását is tekintetbe véve, a ritka madarat immár a teljes kipusztulás veszélye fenyegeti és ennek csak nagyszabású nemzetközi tudományos összefogással lehet útját állni. A fehér daru (Grus leucogeranus) tojásait keltették ki nemrégiben egy wisconsini (USA) tudományos intézet inkubátorában. A kipusz Fizessen elő a DELTÁRA