Délvilág, 1990. december (47. évfolyam, 259-282. szám)

1990-12-01 / 259. szám

In ' ' • i- ' . ' , - ,, , , , ' ' ,'V-in •** S Nem a technika a lényeges - Fesztivál Marie la Vallée*ben -* '.ír*.............................................................................—.......................—......—................................. . . . Beszélgetés Bratinka Józseffel .....-‡—-——-—*—*— ———- ■ Pl vV 5r,. ■ - - * , ■ ' V ,‹ ♦' ■ b > ' s * » S • -v\ ' r i < « ■mmms»-. m m - • __ m mm ' Sajtónk francia földön Sajtónk francia földön Nyitás Keletre. Főhajtás, érzékeny figyelem a magyarországi változásokra. (Akár Batsányi írta egykoron anakronisztikus pandanját. A franciaországi változásokra.) Jérome Bouvier úr, a francia Gablest főigazgatója, e médiafesztivál elnöke volt a „tettes”. S a meghívásban vélhetően komoly közvetítő szerepet vállalt Marie-Pierre de Gerande-Teleki-Brunszvik gróf (röviden: Teleki Pál unokája), végigkísérve nemcsak a fesztivál eseményeit, de az egész magyar küldöttség háromnapos programját A kapocs pedig, hd a randevút megszervezte, s révén jószerivel a teljes szegedi tömegkommunikáció fölvonulhatott: Bratinka József Aki végre nem rejtette véka alá, Szegedről választották országgyűlési képviselőnek, került hazánk delegációjának élére az Európa Tanácsban (mellesleg, a magyar Parlament külügyi bizottságának is tagja, a francia—magyar baráti társaság elnöke). Amlyan díszvendégeknek kijáró eleganciával terítettek hát meg nekünk a francia médiafesztivál nagy asztalánál — valóságosan pedig több reprezentatív fogadáson még — a párizsi előváros modern elektromérnöki egyetemén. Közvetlenül rólunk szólt a magyar stand, a Délmagyarország, a Délvilág és a Szegedi Napló számai mellett matricákkal, idegen nyelvű prospektusainkkal, természetesen a szabadtéri játékok demonstrációs anyagaival. Balogh László, a szegedi tv-stúdió operatőre filmeket vetített (közte a tavalyi temesvári eseményekről), a sajtókonferencián pedig, amelyet Bratinka vezetett, s ahová beült Seguin úr, szociális miniszter is, beszélt Szávai János párizsi nagykövetünk, László Balázs, a magyar kormány szóvivője, tájékoztatót mondott a mi speciális viszonyainkról Dlusztus Imre, a Délmagyarország főszerkesztője és Pavlovits Miklós, a városi kábeltévé vezetője. Ami az írott sajtó problematikáját illeti, tanulságos vita zajlott a fi'.govt.Wi ’**pok és az önkormányzati sajtó egymásmellettiségéről, általában a korrekt tájékoztatás mibenlétéről. S a francia udvariasság jellemzőjeként: az esti összefoglalóhoz Bratinka Józsefet is fölkérték, nyilatkozzon meg, mit tapasztalt, friss benyomásairól a kívülálló, de magyar szemével . Stílszerűn, a fellegek fölött járva, a repülőn, hazafelé kértem rövid interjút Bratinka Józseftől azokról az, erőfeszítésekről, melyeket a magyar diplomácia tesz változásaink külföldi megismertetésére, minek végül is egyik formációja lehetett ez a kirándulás, — összefügg természetesen korábbi, más rendezvényeinkkel, ahol a franciák őszinte érdeklődést mutattak a magyar demokratizálódási folyamatok iránt. Mi több, segítőkészségüket fejezték ki. Az első visszhangok igen kedvezőek. Megítélésem szerint kölcsönös haszonnal jártunk, a szegedi tömegkommunikáció képviselői éppúgy, mint a franciák, akik arra kíváncsiak, a magyar politikai élet hullámverései miként tükröződnek a sajtóban. — Tényleg is. Túl a fesztiválon,an a személyes véleménye erről? — Kétségtelenül nagy változáson ment át a magyar sajtó. Megszűnt a közvetlen irányítás, mely már-már bénítóan hatott, versenyhelyzet alakult ki, hatásai Szegeden is érezhetőek. Véleményem szerint mind az országos, mind a helyi média még keresi helyét. Politikusok és újságírók nézetkülönbségeiből azt érzem, a gyakorlatban kell kialakítani, mit jelentsen a pártatlanság, a tájékoztatás semlegessége, s hogyan egyeztethető cssae mindez a profizmussal amire az újságírók oly szívesen hivatkoznak. Konszenzus felé haladunk az úgynevezett nagy politikában is, mindennek dacára érzek még eltolódásokat az országos és helyi tájékoztatásban, mintha egyes politikai vélemények erőteljesebben szólnának , bár nem domináns módon, de számomra úgy tűnik, inkább az ellenzéki hangok. — Fölmerülhet, hogy a magyar média technikai és szakmai fáziskésésben van egy régi, pluralista sajtónál szemben. S ezúttal inkább ilyen szempontból lehetünk a külföldnek érdekesek. — A feltételezés jogos, ám Bouvier úr szerint nincs szó fáziskésésről. Nem a technikai feltételek határozzák meg ugyanis a sajtó értékét, sokkal fontosabb a tartalom, a szakmai kritériumok biztosítása , és persze nem utolsósorban az úgynevezett környezeti beágyazottság. Ő úgy értesült hogy a szegediek ebben a tekintetben élen járnak más közép-európai országokhoz képest Sőt Bouvier úr például előszeretettel emlegette a kábeltévét ami fejlett rendszernek értékelhető, még nyugati léptékkel is, hiszen arrafelé csak a közelmúltban fogtak hosszá a hálózatokkiépítéséhez NIKOLÉNYI ISTVÁN Akár feneketlen kút mélyét fürkészné, kinek megadatik bepillantani a franciaországi, úgynevezett vidéki (tehát nem fővárosi) tömegkommunikáció rejtelmeibe. Egyáltalán: a régóta működő demokráciák sajtóéletébe. S mindez egyetlen fárasztó nap során — lehetetlen. Mégis kitüntető megtiszteltetés, ha erre az éves rendszerességgel összehozott, pályázatokkal, díjazásokkal, plenáris és szekcióülésekkel, kiállításokkal, rögtönzött fórumokkal fűszerezett dzsemborira ezúttal a magyar kütöttséget is meghívták. Párizs mellé, Marie la Vallée-be. Gall kakast hozott haza a szegedi delegáció, a fesztivál trófeáját Vasárnap délben két új kiállítás nyílik a Tornyai János Múzeumban. A földszinti termekben Bozsó János Munkácsy-díjas kecskeméti festőművész képeit láthatja a kedves közönség. A művész kötődik az alföldi realisták hagyományaihoz. Színvilágának erőssége Koszta Józsefet, líraibb tájai Endre Bélát idézik. Bozsó Jánosnál visszatérő motívum a lemenő Naptól vörös fényben úszó horizont, az őszi-téli tájak hátterének sötét színkeresései (az olajzöldtől — a lilásfeketén keresztül — az izzó napvörösig), melyek feszültséget és nagyfokú magányosságot tükröznek. Képein néhol kibújik, és átviláglik a napfény vagy holdfény egy-egy sugara, mely békés megnyugvást, állandóságot teremt a festményeken. A tanyák vörösbarna tetői, kapui és piszkosfehér házfalai, világos udvarai felmelegítenek. Élővé teszi a képet a gyönyörűen kidolgozott fény-árnyék viszony. Érezni a csendet, a rezzenéstelen forró lebegést. Tájképein a hang — jó értelemben vett — szürkeségét, a tompult félelmet és hallgatást véltem felfedezni. A rezignáció olyan mozdulata érződik képein, melyben először csodálja, bámulja a természet jelenségeit, időt ad nekik és magának. Harmonikus együttlét ez az érzés folyamatában, s miután úgy érzi, hogy hűséges tud lenni hozzá, akkor a fák, vizek, felhők természetbeli misztériumát rávetíti vásznaira. Az emeleten Szilágyi Béla szatmárnémeti festőművész mutatkozik be. Ezzel folytatni akarja a múzeum azt a hagyományát, hogy erdélyi magyar művészeknek ad lehetőséget képeik kiállításába. A festő természetű ember kapcsolata oldottabb és vidámabb, mint Bozsóé. Színhasználatára is a világos színek a jellemzőek. A fák tisztelete az erdélyi emberekben rendkívül magasfokú. Alázatosak. (Jelzi ezt, hogyha fát vágnak ki, akkor előtte leemelik kalapjukat és bocsánatot kérnek a növénytől!) A művész erdői mesebeliek, képei szépségét és tisztaságát nem megszokott ecsetkezelése mélyíti tovább, ami már néha az absztrakció határát súrolja. A kisterembe betoppanván május havában érezzük magunkat. Virágzó cseresznyefa és folyópart, tavaszi napfényes erdő, a vázából kilógó virágok bólogató csendélete fogad, és tengernyi színes virágpötty. Az őszi és téli fák szomorúságát és kopaszságát a háttér sokszínűsége és a fák egységes dinamikus ereje és „kiállása” feledteti. SZABÓ C. SZILÁRD Vásárhelyen bemutatkozik a rezignált Bozsó és az oldottabb Szilágyi 2 . Előmeghallgatás a konziban A zenészképzés új formája meghallgatáson, vagy pedig Szegeden a Zenekonzervatórium. A főiskolai rangot elnyert intézet biztosítja a zenei pályára készülő tanulók megemelt — igény és követelményrendszer szerinti — képzését: tíz éves kortól egészen a főiskolai vagy egyetemi diploma megszerzéséig. A felvételt nyert tanulók érettségi bizonyítványt szerezhetnek a konzervatórium és a Tömörkény István gimnáziumon belül. Felvételi vizsgát általában tíz éves kortól a konzervatórium bármely évfolyamára lehet tenni. E felvételi vizsga, valamint sikeres tanulmányai alapján a növendék a képzés teljes vertikumában részt vehet. Bővebb felvilágosítást a december 7-i előa tanulmányi osztályon nyerhetnek az érdeklődők. A felvételi vizsga ugyan csak 1991. február 27-én, 28-án, és március 1-jén lesz, de az első előmeghallgatást már december 7-én 13 órakor megtartják szolfézsből, 14 órától pedig magánének-kből és hangszerekből. Az orgona-előmeghallgatás időpontja: 1990. december 28-a, délelőtt 10 óra. Az első előmeghallgatásra — előzetes jelentkezés nélkül — várják a 10—18 éves tanulókat (legfőképpen az általános iskolák 5—8. osztályában jó tanulmányi eredménnyel bírókat), akik valamely zeneiskolában tehetségüket márbizonyították és hivatásos zenészek szeretnének lenni. 63. Az út test nézőteréről a lelkes és felbőszített tömeg kisebb-nagyobb kőzáporral halmoz el bennünket folyamatosan, alig győzzük a fejünket kapkodni. Némelyek akkorát köpnek felénk, mint egy Lenin-portré. . Egyszóval nagy sikerünk van! De látunk szemüket törölgető, idősebb embereket is, akik a kődobálásba almát csempésznek. Nekik nyilván nem tetszett az előadás... * Nagy nehezen kikecmergünk a tbiliszi cirkuszból. Végre nagy hegyek tárulnak elénk, a Kaukázus vonulata. A kocsioszlop hirtelen nagy sebességre kapcsol. Meglehetősen rossz és keskeny utakon, lélegzetelállító mélységek fölé tekergő szerpentineken száguldunk. Mellettünk egy kerékpáros sem férne el a szakadék szélén, de szerencsére ezen a vidéken ismeretlen a kerékpár Egy-egy öszvér lapul nagyon ritkán a mellettünk magasodó sziklák oldalához. Tarka és rongyos átülvető lóg le a hátukról, azon meg rongyos és szakállas öregember üldögél féloldalt. Mint Erzsébet királynő, amikor kilovagolt. Az autó semmi helyet nem adhat, mert a másik oldalon így sincs egy fél méternyi hely a szakadék szélétől. Riadtan kapaszkodunk egymásba, és dülöngélünk jobbra-balra a sikoltó kanyarokban. Beleizzadunk, pedig éles itt a szabad levegő ebben a magasságban és ilyen sebességnél. Sokaknak zúg a füle, lüktet a dobhártyájuk. Nagy magasságban járunk. Aztán lejjebb ereszkedünk, majd váratlanul megállunk. Az első kocsiból kiszáll idegenvezetőnk, egy szovjet tiszt, és az őr mellett az egész oszlopnak szólóan kiabál, és mutogat balra, az út mellé. Valahogy megértjük mondókája lényegét. Az előttünk lévő falu Gori, és itt balra van Sztálin elvtárs szülőháza. Nevezett úrról már sok jót hallottunk eddig is, tudjuk, hogy eredetileg Dzsugasvilinek hívták, később meg már mindennek . . Tőlünk jó messzire van ez a ház, a szentély, alig látunk belőle valamint. Mintha négyszögletes oszlopokkal lenne körülvéve, azon tető, hogy az időjárás ne ártson meg neki. És a házat is lehessen látni. Könnyekig meg vagyunk hatva, és lekéredzkedünk a kocsikról pisilni, így megkönnyebbülten megyünk tovább. Az egyik éles kanyarból lelátunk egy nagyon mély völgybe. Villanyfényben úszik valami nagy település. Oda kanyarog le a szerpentin. Tanakodunk, mi lehet az. Rövidesen megtudjuk. Most épített barakkfalu, egy kis folyó, vagy patak mellett és egy igen magas szögesdróttal körülvett fogolytábor, több száz némettel HORVÁTH ISTVÁN (Folytatjuk.) Egy zászlós följegyzései tini világ Ki a pótolható? Hát ez tényleg érdekes kérdés. Már tudniillik a következő: miként éljünk, hogy semmiről se maradjunk le? Az embernek egy élete van, egyszerre két helyen lenni nem tud. Vagy ha igen , akkor már nem egy teljes ember, hanem két félember. Lehetetlenség egyszerre tanulni is, meg élni is. Aki csak tanul azért marad ki az életből, mert könyvek s papír fölött tapasztalat, élmény nem terem — aki pedig csak „él”, azaz szórakozik, bulizik, etcetera — nos, szintén kimarad a nagybetűs Életből. Abból a felsőből, amit csakis tanulással lehet megszerezni, ami biztosítja a mindenkori társadalmi elithez való kapcsolódást, az ismeretségeket a híres professzoroktól az atomfizikusig, egyetemi rektortól festőkig, írókig. És marad helyette a gumigyármelósok, a harmadrendű konzumnők, az adminisztrátorhölgyek, hétköznapi, kíméletlenül robotos világa. Nem mintha az a felső világ nem lenne kevéssé robotos. De azért mégiscsak más... És főleg pedig biztonságos! Minél többet tud ugyanis valaki, minél pótolhatatlanabbá képezi ki magát — annál nehezebben lehet bárhonnét kiakolbólítani. Annál nélkülözhetetlenebb. Egy fröccsöntőt bármikor ki lehet rúgni állásából, tíz másik jön a helyébe, ebben a mind munkanélküliségesebb világban. Egy faköltöző, egy segédmunkás geodéta, egy laboráns, egy eladónő bármikor pótolható. Ám, aki olyat tud, amit rajta kívül csak hárman tudnak az országban — az ilyen emberre mindig szükség volt, van, lesz. Tanulni kell tehát, olyan pajzsot képezni önmagunk elé, mellyel a külvilág nem tud mit kezdeni. Mert kikezdhetetlen. — És hogy mikor éljen mindezek mellett az ember? ... S hogy vajon miként???? Nos, ez az, amit mindenkinek magának kell megoldania. F. CS. tt Délvilágszépe * Edina a Megszállottja a munkának. Bár teheti — hobbi és hivatás nála összefügg. A Szegedi Diákok és Pedagógusok Szövetségénél dolgozik, ezen belül pedig a Középpont Szolgáltató Irodát vezeti. Ő szervez itt az égvilágon mindent — téli sítúráktól a nyári táborozásig, Ráció-Pankrációtól a Pofon című, kedvelt diáklap gazdasági ügyeiig. Ebből adódóan mindössze csak pár százezer ember ismeri őt a városban ... Árpádfalvi Edina 21 esztendős. Legnagyobb élménye a szerelem, legeslegnagyobb vágya pedig egy szélmalomban élni. Kedvenc színe, a megnyugtató tiszta kék. Amilyen a nyári ég. Lídia horoszkópja Kos (m. 21.—IV. 20.) : A szerelem az Imjén betöltő érzéssé válik benned. Időnként talán zavar te, hogy sok dologról elvonja a figyelmedet. A sikertelenségeit magadnak tulajdonítsd, ne az érzelmeidneik! Bika (IV. 20—V. 21.): Okosan tennéd, Ita nem törödnél a sors szeszélyeivel — de talán embertárcáid több figyelmet érdemelnének. Ikrek (V. 22.—VI. 21.): Indulatos és félteskéiny vagy, hangulatod változékony. Ne csodáld hát, hogy nehéz alkalmazkodni hozzád, s ne gyanaskodj mindjárt társad zavartsága láttán. Rák (VI. 22.—VII. 23.): Minden energiádra szükségs van, hogy le tudjdgyőzni gátlásaidat és az akadályokat. De hidd el, megéri! Oroszlán (VII. 24.—VIII. 23.) : A szerencse káprázata szinte tellesem elszakít a hétköznapoktól, a legkisebb probléma előtt is tehetetlenül állsz. Ez nem jó így, változtasd meg! Szűz (VIII. 21.—IX 23 ): Sem a szerelem, sem vágyaid nem tudnak elvakítani, vagy eltéríteni celláidtól. Csak arra Ügyelj, ne hanyagold el partneredet! Mérleg (IX. 24.—X 23.) : Sajnos megpróbáltatásaid még nem értik vé®at. Önbizalomra, erőgyűjtésre van szükséged, hisz jóformám csak magadra számíthatsz! Skorpió (X. 24 — XI. 22.): Remélhetőleg belefáradtál már az idősebb akikel való összetűzéseikbe, a folytonos elégedetlenségbe, hisz így nem érsz el semmit. Töltsd hasznosabban az idődet ! Nyilas (XI. 23.—XII. 21.) : Most könnyebben kerülhetsz közeleidhoz is, akit régóta szeretnél szeretni. Csupán néhány jó ötletre van szükséged. Bak (XI. 22.—I. 20.): Ha változtatni kivánsz, azt most tedd meg, de józanul gondolj végig mindent, s ne felejtsd el: a játékhoz is kellenek társak. Vízöntő (I. 21.—H. 29 ): Ha úgy is érzed, hogy szerelmed révbe ért, azért figyelj oda partneredre — hátha az ő boldogsága nem maradéktalan. Ne vágj most idele nagy tervekbe, vele foglalkozz! Halak (II. 30.—In. 20.): M még mindig csupa zavar körülötted minden, s ha heigyed a dolgokat maguktól folyni, a zűrzavar csak fokozódik. Kapaszkodj meg végre valakiben! SZOMBAT, 1990. DECEMBER 1.